Somogyi Néplap, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-03 / 288. szám
1988. december 3., szombat Somogyi Néplap 3 Nyugdíjba ment a bikali aváb A legelegánsabb rakodó 44 ÉVVEL EZELŐTT Felszabadult a város Szép szavú, érdekesen mesélő, nyugalmait árasztó ember Tirínger János. Tizennégy éves koráig egy kukkot sem tudott magyarul. Jó magyarsága szorgalmából, nyugalma adottságaiból fakad. — Sváb vagyok... — kezdte a beszélgetést, s amikor félbeszakítottam, hogy ezt rögtön sejteni lehetett a nevéből, nevetve bólintott rá: — Lehet, hogy más baja is lesz velem, mert egy kicsit süket vagyok. De ne ordítson. Nem a hangerő számít, hanem bizonyos magasságú hangokat nem hallok. Az egyik orvos azt mondja, hogy a traktoron töltött évek miatt van így, a másik pedig azt, hogy örökletes baj. Mindegy. Süketség az, akármi is okozza. Világosabb bőrű, szőkébb hajú svábot aligha találni széles e hazában. S az is valószínű, hogy Tirínger János jó eséllyel pályázhatna a legelegánsabb magyarországi kocsikísérő áruraikodó címre is, ha rendeznének ilyen versengést a szakmában. Azaz már nem pályázhatna, hiszen nyugdíjas lett a bikali születésű „nagy hu- szonnyoleas”, akit amíg él (s azután is) megemlegetnek a boltosak és a munkatársaik az Agrolkérnél. — Húsz évet töltöttem el itt. 1968-ban lettem rakodó, és az is maradtam, összesen két sofőrrel jártam, mindkettő tisztakezű ember. 1974 óta foglalkozik lakások, garázsok, üzletek és irodahelyiségek építésével Kaposváron a Rózsa Ferenc Lakásépítő és Fenntartó Szövetkezet. — 1974-től 1987-ig évente átlagosan 66 lakást adtak át, az idén mindössze 14-et. Mi ennek az oka? Farkas Árpád, az igazgatóság elnöke válaszol : — A kivitelezésben nem álakul't ki vensenyhelyzet. Mivel panelből csak a Bázis Dél-dunántúli Építőipari Vállalat építhet a környéken, az Arany utcai társas- házaikat rájuk kellett bíznunk. Egy négyzetméter nettó építési költsége húszezer forint, összességében 24 ezer forint egy társasházi lakás négyzetméterenkénti ára. Így legfeljebb hatvan négyzetméterig van fizetőképes kereslet. A három és fél szobásak vagy nagyobbak esetében nyolcból mindössze három lakás talált eddig gazdára. Nem csoda, hiszen ezek ára meghaladja a kétmillió forintot. Mi viszont ,a nagycsaládosokra és az összeköltözőkre gondoltunk, amikor belefogtunk ezek építésébe. — Nem próbálták csökkenteni a lakásárakat? — De igen. Abból indultunk ki, hogy a garázs senkinek sem létszükséglet, így ezek magasabb áraival egyenlítjük ki a lakásoknál kialakult veszteséget. Erre nagyobb a fizetőképes kereslet is. Tovább azonban ezek árát nem emelhetjük, hiszen a 17 négyzetméter fölöttiek már így i-s nehezen találnak gazdára. Egy ekkora garázs ára 221 ezer forint. Erre jön még a 25 százalékos forgalmi adó. Ha eladói jogviszonyban 'állnánk a vevőinkkel, akkor őket még az átírás költsége is terhelné. Így már három- százezer fölé szökne egy 17 négyzetméteres garázs ára. Ezért úgy intézzük, hogy az igénytök már az építés kezdetén tagjaink sorába lépjenek. Ebben az esetben nem kell az átírást fizetniük. Nem könnyű versenyben maradni, hiszen évente egymillió forint bevételre Nekünk odaadták a boltosok a raktárkulcsot, és felénk se néztek. Hiányom egyetlenegyszer sem volt ; kezemhez semmi sem ragadt. Erre büszke vagyok. Sajnos, hiába is szépíteném, ez áltálában nem a félelem és gáncs nélküli lovagok szakmája; itt nehéz tisztán megmaradni. De az sem igaz, hogy minden rakodó enged a kísértésnek. — Soha sem vágyott köny- nyebb munkára? — Nem. Azért élek még ma is, mert nem ijedtem meg saját árnyékomtól. A legnagyobb igazságtalanságokat is képes voltam bsle- nyugvón, mosolyogva fogadni. Csöndben nem voltam. Ebből több bajom akadt. Mindig megmondtam, hogy ez és ez nem tetszik, de nem ordítva, csak úgy halkan. Amikor kitelepítettek miniket Bikáiról és egy batyuval megkezdtem az életet egy kaposújlaki egyéni gazdánál, akkor „kulákpár- ti” lettem. A gazda ellenségei rájöttek : amíg ez a nyakas sváb ott dolgozik, addig azt a kulákot nem lehet tönkretenni. Éjjel szöktem el onnan, mert egy ember szólt, hogy jönnek értem. — Valóban kulák, kizsákmányoló volt az az ember? — Volt a fenét. Rendes, keményen dolgozó paraszt volt. Szerintem nem is igen akadt kulák. Kitaláció volt csak. Esite kilenckor kellett könyörögnöm a tangazdaság akkori igazgatójának. kell szert tennünk, hogy állva maradhassunk. — Elő tudják ezt teremteni? — A családi sorházak építését kell szorgalmaznunk. Az idén tíz ilyen épül Toponáron. Csak a külső kivitelezést vállaljuk. A belső munkákat a tulajdonos végezteti el. Így kerül egymillió-kétszázezer forintba egy kilencven négyzetméteres, kétszintes családi ház. Jövőre 36 ilyet tervezünk a Jutai út és az Esze Tamás utca környékén. B. A. Báli Gyulának, a Zöldért Igazgatójának szobájában van a falon egy jelmondat. „Aki dolgozni akar, az módszert keres, aki nem, az kifogást!” Tőle tudom, hogy mennyivel könnyebb kifogást keresni, mint megoldást. Most például jó piaca lenne külföldön a babnak, de nem szabad exportálni, tehát senki sem vásárol föl többet, mint amennyire szükség van a hazai ellátáshoz. így aztán a gazdákon marad a bab, akik jövőre nem fognak termelni, s úgy járunk, mint a fokhagymával, illetve a burgonyával. hogy mentsen meg. Különben megjósolta korábban, hogy fogok még neki könyörögni. Ügy is lett. Addig ő hívott, akkor én kéretőztem hozzá. Voltam kocsis, gyalogmunkás, minden. Utóbb öt évig traktoros. Mindig fölterjesztettek kitüntetésre, de mindig kihúztak a listáról, mondván: osztályeilen- ség vagyok, és a politika ellen beszélek. Ezt arra értették, hogy ötvenkettőben és a következő években is hangoztattam: igazságtalan volt apámat és hét gyerekét Bikáiról kiakolbólintani. Bikái... Amikor szülőhelyének nevét mondja, mintha tavaszi virágillat le- gyintené meg az embert. Onnan is nősült; felesége még most is bajban van a magyarral, az unokákat svábul szidja, magyarul dicséri. — Most, hogy nyugdíjas leszek, talán tanítgatom majd őket. Magyarul és németül is olvasok, írok. Történelmi tárgyú könyveket bújok legtöbbször. Jó lenne, ha az unokák is tudnák, hogy kik voltak az őseik. Attól még jó polgárai lehetnek Magyarországnak, ahogyan én is az vagyok. Szóval lesz dolgom a nyugdíjban. Szerencsére autóm nincs, nyugton tudok maradni. Évente egyszer kerekedünk csak föl, amikor vagy Bikaion, vagy külföldön találkoznak a volt kitelepítettek, és az a néhány szerencsés, aki megmaradhatott a szülőfalunkban. — Fáj még mindig? Nincs rá gyógyír? — Fáj is, meg nem is. Magyar és német lakta a falut, három vallású : katolikus, evangélikus és református. Mindig békesség volt köztünk. Miért kellett ezt egy időre tönkretenni? Most már megbékéltünk azokkal is, akik a helyünkre települtek, hiszen ők sem tehettek hányattatásukról. A mi házunkban felvidékiek laknak. Igen rendes, jóra- való, szorgalmas emberek. Nekem jó Kaposváron. Megéltem a becsületes munkám ból. Néha-néha mégis föl sajdulnak a begyógyult sebhelyek ... Ez már így lesz. amíg meg nem halok. Hullámzik az ár. Mondhatnálak: tessék betárolni, majd akkor adják el, amikor a piaci árak felfutnak, de ehhez a felvásárlási árnál negyven százalékkal többet kellene kérni, hiszen számolni kell a 18—20 százalékos kamattal, majd a tárolási és egyéb költségekkel, hogy a nyereségről már ne is beszéljünk. Pedig ez lenne a fontos. De maradjunk a dél-so- mcgyi homokhát legfontosabb növényénél, a burgonyánál. Hírek járják, hogy az idén kevés termett. Báli Gyula szerint a saját tárhá44 éve történt: — embertelen terrorral, a magyar településeket nem kímélő makacs szívóssággal igyekezett tartani magyarországi állásait a német fasizmus. Mindhiába. A felszabadító szovjet hadsereg véget vetett az elnyomásnak, véget a barbár rombolásnak, s több magyar település után békét hozott Kaposvárnak is. Az évfordulóról tegnap városszerte megemlékeztek. A felszabadítók tetteit méltatták az iskolákban, az intézményekben, a munkahelyeken. Délután koszorúzás! ünnepség volt a város „kapujában”, a sántosl emlékműnél, valamint a városban, a Keleti temető szovjet hősi emlékművénél. A hűvös idő ellenére is több százan rótták le kegyeletüket délután négy órakor a Szabadság parki szovjet hősi emlékműnél. A Szabadság parki ünnepséget a magyar és a szovjet Himnusz nyitotta meg, a helyőrségi zenekar előadásában. Ezt a koszorúzás követte. A városi pártbizottság és a városi tanács nevében Tolnai Sándor, a városi pártbizottság első titkára és Papp János, a városi tanács elnöke koszorúzott. A város társadalmi és tömegszervezeteinek koszorúját Harangozó Gyula, a városi népfrontbizottság titkára és Dr. Kovács Lajos, a KISZ városi bizottságának első titkára helyezte el a talapzatnál. Az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport képviseletében Petrovics Vladimir Krjukov ezredes és Nyiko- lajevics Viktor Kutz alezredes koszorúzott. A fegyveres erőik és testületek koszorúját Giczi György honvéd mérnök-alezredes, dr. Király Ferenc rendőr őrnagy, a városi rendőrkapitányság vezetője és Marosi János, a Latinca Sándor munkásőr- egység parancsnoka helyezte el. Ezt követően a város dolgozói és tanulói helyezték el az emlékezés és a hála koszorúit és virágait a szobor talapzatánál. A városi tanácson délután öt órakor ünnepélyes kerezaiikban is több van, mint amennyit a piac igényel. Ezért is vetették föl a jugoszláv kapcsolat ötletét. Már hat évvel ezelőtt gondolkodtak azon, hogy biztonságot teremtsenek a termelőik számára. Vagyis^ ha sok burgonya terem, akkor minden mennyiséget felvásárolnak, s a felesleget exportálják, aminek ellentételeként készterméket hoznak be. A jugoszlávokkal sem könnyű üzletet kötni, mégis tető alá hozták. Az idén háromezer tonna burgonyát exportálnak déli szomszédainknak. Ellentételeként jelentős mennyiségű Csipi-Csipsz nevű, olajban sütött, sózott burgonyaszeleteket hoznak be. A boltokban már kapható az öt de- kás csomag. — Ha mindent felvásárolunk, és betároljuk, de májusig nem adjuk el, akkor a nyakunkon marad — mondja Báli Gyula. — Tehát valamilyen módon fal kell dolgozni a fölös készletet. A burgonyapép gyártásába nem a mi hibánk miatt buktunk bele. A burgonya kivitele nem számít ex- portnajk, de ugyanakkor a behozatal, a Csipi-Csipsz import, s a költségeket huszonöt százalékkal növeli. Voltak más gondjaink is az előírások miatt. Csak a le- tenyei határállomáson vihettük ki a burgonyát a Barcstól hatvan kilométerre levő hercegováci Franck tek között emlékeztek meg a felszabadulásról. Dr. Barna Lajos, a városi tanács vb-titikára köszöntötte a résztvevőket, köztük dr. Sa- rudi Csabát, a megyei párt- bizottság titkárát és dr. Horváth Sándort, a megyei tanács elnökhelyettesét. Csapó Sándor, a városi pártbizottság titkára a történeti visszatekintése során szólt arról, hogy Magyarország már sokszor küzdött a felszabadulásért, ám a valódi felszabadulásra 1945-ig kellett várni. Méltatta az előadó azt a fejlődést, amely a negyven év során tapasztalható mind a város létszámában, mind anyagi gyarapodásában. Hagyomány, hogy ebből az alkalomból elimeréseket adnak át azoknak, akik kimagaslóan sokat tesznek a váA Siófok, Reviczky u. 15. szám alatti, GOV-os dolgozók által épített sorház egyik lakásának ajtaján díszeleg a réztábla: Üléshuzat gmk. A csengetésre fiatalasszony nyit ajtót, Szentgyárba. Egyszerűbb lett volna, ha Barcson keresztül visszük-hozzuik a portékát. Letenye kétszáznyolcvan kilométeres kitérő! A költségeket le kellett „nyelnünk”. Nehezen kaptunk en - gedélyt arra, hogy mégis Barcson haladhassunk át. Gyakran bürokratikus intézkedések teszik lehetetlenné a kereskedelmet. — A Zöldért ötlete biztonságot teremt a termelőnek és a felvásárlónak is. Menynyire lehet biztonságos, hosszú távú ez a jugoszláviai kapcsolat? — Nagyatádon van egy ötszázvagonos tárolónk, mellette — a hercegováci- hoz hasonló — üzemet építenénk föl. Ehhez mintegy hetvenmillió forint értékű valutára volna szükség. Részvénytársaságot szeretnénk létrehozni a somogyi áfészek és termelőszövetkezetek közreműködésével. A gépeket csak nyugatról tudjuk megvásárolni, de a késztermékkel lehetőség van a nyugati piac meghódítására is. Arra is vállalkoznánk, hogy ingyen adjunk vetőgumót a termelőknek. Értékét persze a felvásárláskor levonjuk. Ez a tervünk. Megvalósításához azonban valósággá kell érnie a kormány importliberalizálásra tett ígéretének. Másképp nem juthatunk hozzá a berendezésekhez. N. J. ros építéséért, szépítéséért. Papp János tanácselnök a Kaposvár városért kitüntetést adta át Kardos Kálmán zeneiskolai tanárnak, és a Kaposvári Villamossági Gyár kollektívájának. Utóbbiak nevében Varga József igazgató vette át a kitüntetést. A Lakóhely fejlesztéséért kitüntetésben heten részesültek, a Társadalmi munkáért oklevelet tizenhármán kapták. Részt vettek az ünnepségen azok a pártmunkások is, akik már korábban, a körzeti pártszervezeti taggyűlésen vették át elismeréseiket. A Lakóterületi pártmunkáért emlékplakettet kapta Baranyi László, a Tóth Lajos körzet titkára, Takács Gyula, a Petőfi 3-as körzet titkára, Tóth Ferenc, a Kisfaludy körzet titkára és Lévai János, a Petőfi 1-es körzet vezetőségi tagja. páli Ottilia, a gmk képviselője. —• Itt csak az adminisztrációt látjuk el, egyébként három telephelyen dolgozunk — világosít fel. Hat éve működik a munkaközösség Siófokon, Budapesten pedig két telephelyen. Most a fővárosban a legtöbb a munka, a szabászattól az értékesítésig. Összesen tizenhat gmk-tagunk van, és 8—10 alkalmazottunk. Siófokon, pontosabban Szabadiban is gyorsvarrógépskkel, „Interlock” gépekkel dolgozunk. Eredményes volt a múlt év a számunkra: 21 millió forintos forgalmat bonyolítottunk le. Az idén megnövekedett a forgalom. A legnagyobb gondot az alapanyag-beszerzés okozza. Fogyasztói áron kapjuk az anyagot, s ráadásul az OTP-átutalásoknál is fedezetigazolásra van szükség ahhoz, hogy ne készpénzzel kelljen fizetnünk. — Milyen típusú gépkocsikra varrnak üléshuzatokat? — Tömegesen gyártunk valamennyi szocialista típusra. Szállítunk állami vállalatoknak, üzleteknek, magán autósboltoknak. Vállalunk egyedi típusokra is huzatkészítést : a budapesti telephelyen kárpitosaink leveszik a méretet, a kívánt üléshuzatot bármilyen szocialista vagy nyugati típusú autóra elkészítik. — Gondoltak-e arra, hogy külföldre is szállítsanak termékeikből ? — Eddig nem foglalkoztunk exporttal. Elképzeléseink között szerepel, talán jövőre sikerül is megvalósítanunk. Van néhány külföldi ajánlatunk. Az üléshuzat-gmk —• 1988. évi tevékenysége alapján — Kiváló vállalkozás címet kapott. Gy. L. Lakások és garázsok Luthár Péter Á burgonyaszelet sem pehelykönnyű CSIPI-CSIPSZ SZTORI Kiváló kisvállalkozás ■■ Üléshuzatokat varrnak
