Somogyi Néplap, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-23 / 305. szám

2 Somogyi Néplap 1988. december 23., péntek Januárban folytatódik az Országgyűlés ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) További probléma forrá­sa, hogy egyik variáció sem tudja feloldani azokat a feszültségeket, amelyek a családok adózása körül ala­kultak ki. A7. egykeresős családok egy főre jutó jö­vedelmükkel gyakran a lét­minimumot sem érák el. Fel­tétlenül indokoltnak látszik ezért, hogy a központilag alakított bér- és szociálpo­litika szorosabban tartson lépést az adórendszer hatá • saival. A gazdálkodók körében ellenérzést keltett a szemé­lyi jövedelemadó-rendszer bonyolult nyilvántartási rendszere is. Volt, aki olyan megoldást javasolt, hogy az állam rögzítse az elvonás mértékét, például határozza meg: 100 forintból mennyit kell az államkasszába be­fizetni. Balogh László (Békés me­gye) rámutatott: az adótáb­lázat készítőinek figyelembe kellett volna venniök, hogy 5000—5500 forintos kereset­ből — családok esetében ezt egy főre vissza vetít ve — nem lehet adózni, mert ez veszélyezteti a megélhetést. Javasolta, hogy módosítsák az adóelőleg-fizetés rend­szerét és módszerét, mert elfogadhatatlan, hogy a dol­gozók csak hónapok múlva kapják vissza a tőlük le­vont adóelőleget. Javasolta Kosztolánczi Jánosné (So­mogy megye) elmondta: Nálunk manapság divat­ba jött a kapkodás, úgy­szólván minden szinten. Vállalatoknál ez úgy jelent­kezik, hogy az egyik kapun behozzák az anyagot, de a másiknál már ott áll a ka­mion, hogy vigye a készter­méket. Egyre nehezebb a túlórák elrendelése is, mert a dolgozók egyre többen számolnak, mi az a teljesít­ményhatár, amellyel még megéri túlmunkát vállalni. Nehezen birkóznak meg vállalati szinten ezzel a problémával, számukra is szorító határidők vannak, viszont bérben nem tudják adni azt az összeget, ami az adózás mellett még megérné a túlmunka vállalását. Hosz- szú távon nem tartom ered­ményesnek vállalati és nép- gazdasági érdekre hivatkoz­va a túlmunka elrendelését, örülök az adósávok módo­sításának, de én az egyen­letes teherviselést elsősor­ban nem ebben látom: az adókulcsok, erőteljesebb mó­dosítását tartanám igazsá­gosnak. Egyetértek viszont azzal, hogy a szociálpoliti­kában a rászorultság elvét a mostani adórendszeren kí­vül kell következetesen ér­vényesíteni. Nem értekegyet a három gyermeket nevelő és a két gyermeket egyedül nevelők adókedvezményé­vel. Sok olyan családot is­merek, ahol gyermekeik szá­ma nem éri el a hármat, mégis nehéz körülmények között élnek: nem mindig az határozza meg az anyagi helyzetet, hogy hány gye­rek van a családban. Ezért az igazi, végső megoldást a családi jövedelemadó beve­zetésétől várom. Végezetül a jelenlegi mó­dosításnál a „B” változatot támogatta azzal a változta­tással, hogy 17 százalék he­lyett 15 százalék legyen az Induló adókulcs. Morvay László (Budapest) hangsúlyozta, hogy válasz­tói a tervezett változtatá­sokat nem tartják lényeges­nek. A 6 százalékos reálbér­csökkentés ugyan követi a tervezet’, de teljesen figyel­men kívül hagyja a prog­nosztizált 14—16 százalékos inflációt. Így a 0 százalé­kos (adómentes) sáv deval­válódik, holott e sáv érték- állóságát a kis jövedelmű­továbbá, hogy a nyugdíj és egyéb jövedelmek együttes tömegének adómentes sáv-, ját 120 ezer forintnál álla­pítsák meg, s azt, hogy a legalsó sávban 60 ezer fo­rintig ne legyen adó. Ez Ugyanis különösképpen a csialádalapító fiatalokat sújt­ja. Szatmári Lajos (Veszprém megye) elöljáróban elmond­ta, hogy az általa ismert iparágakban dolgozóik jöve­delmének jélentös része pót­lékokból származik. Ilyen például a földalatti pótlék, a melegüzemi pótlék. Na­gyon sok túlmunkára is szükség van. A pótlékok, il­letve a túlmunkáért járó díjazás jelentősen növelik (a.z adóalapot, s ennek kö­vetkeztében az adókulcs is növekszik. Javaslata szerint a pótlékokból származó jö­vedelem adózása ne ‘prog­rès szíven, hanem egysége­sen 20 százalékkal történ­jen. Kifogásolta azt is, hogy az újításért járó anyagi el­ismerés adóköteles. Az idén jelentősen csökkent az újí­tások száma, ezért javasol­ta: határozzanak meg egy értékhatárt, amely alatt nem kellene adót fizetni az újítási díjak után. Ugyan­csak indítványozta, hogy az adótábla alsó határát 72 ezer forintban állapítsák meg. ékre gondolva feltétlenül garantálni kellene. A képviselő emlékeztetett rá, hogy októberben az 50 százalékos elvonást elutasí­totta a parlament, novem­berben a pénzügyi kormány­zat által javasolt 55 száza­lék helyett elfogadták az 50 százalékot, decemberben az erre javasolt 6 százalékos pótadó helyett 4 százalékot fogadtak el. A kisiparosok­nak ez év december 31-ig választaniuk kellene, hogy a jövő évtől személyi jövede­lemadót vagy nyereségadót kívánnak-e fizetni, s ha ed­dig még az Országgyűlés sem döntötte el az adók mértékét, hogyan döntsenek néhány nap alatt a vállal­kozók? Simon Béla (Borsod-Aba- új-Zemplén megye) rövid hozzászólásában arra hívta fel a figyelmet, hogy a je­lenlegi személyi jövedelem­adó-rendszer számottevően visszatartja a teljesítménye­ket, diszkriminatív, elsősor­ban a nagyüzemi munkás­ságot sújtja. A vállalatok­nak, nagyüzemeiknek egyet­len lehetőségük van, hogy dolgozóik munkaerejét, szakképzettségét az eddi­gieknél jobban hasznosít­sák. Ám ez aligha sikerül­het túlóra, többletfoglalkoz- tatás nélkül. Épp ezért azt javasolta, hagy a szakmai munkatöbbletek díjazását szolgáló. jövedelmeiket már jövőre egységes, 20 száza­lékos különadó terhelje. Gulyás Gyula (Szabolcs- Szatmár megye) elismerésre méltónak ítélte azt a kor­mányzati törekvést, hagy az adótörvényt több lépcsőben megvizsgálja és igyekszik az élethez igazítani. Azit kérte: a nyugdíj járu­lékot ne adóztassák. Rá­mutatott : a szociálpolitiká­ban kizárólag a rászorultság elve érvényesüljön, kapcso­lódjon hozzá a szigorú el­lenőrzés és elszámoltatás. A különböző térítési díjak megállapítása a nettó jöve­delmek alapján történjen. Gasparik János (Komá­rom megye) — választói ne­vében — sürgette a pénz­ügyi kormányzatot, hogy mielőbb dolgozza ki a csa­ládi jövedelemadó .rendsze­rét. A kormány álltai be­terjesztett javaslatok közül a „B” változatot tartotta elfogadhatónak. Ö is szólt az adórendszer teljesítménv- vdsszatartó hatásáról. Java­solta, hogy a túlóradíj és bizonyos pótlékok egysége­sen és lineárisan 20 száza­lékkal adózzanak. Végül Király Zoltán kép­viselőtársának a bányászat­ról szóló megjegyzésére reagált. Kovács Lászlóné (Buda­pest) utalt az előző ülés­szakon feltett kérdésére, amelyre a választ most vár­ja: tervezi-e a kormány olyan alternatívák előter­jesztését, amelyekből kö­vetkezne az összes eltartott gyermekre vonatkozó adó­alap-csökkentési kedvez­mény. Mivel ilyen jellegű javaslattal nem találkozott, ezért fenntartja módosít í javaslatát, amely a Két­gyermekesek gyermeken­kénti ezerforintos adóalap- csökkentésére vonatkozott. Jelezte ugyanakkor, hogy eláll javaslatától, ha az 55 ezer forintos sávot minden­kire vonatkozóan 60 ezer forintra emelnék föl. Nagy Sándor (országos lista), a SZOT főtitkára a pénzügyminiszter szóbeli kiegészítésében szereplő ja­vaslatoikhoz szólt ho/.zá. Mint mondotta, az előter­jesztett tervezet nem ad pozitív választ a teljesít­ményvisszatartó hatásra, a családosok, az eltartottak problémájára. Kiemelte: nem tartja szerencsésnek a háromlépcsős megközelítést az adórendszer működési tapasztalatai nak f el ü 1 v izs­gá tatánál. Rendkívül fon­tosnak mondotta a tör­vénynek azt a rendelkezé­sét, hogy minden évben vissza kell térni az adótáb­la kiigazítására. A bemuta­tott két változat és a bi­zottsági javaslatok közül a „B” változatot ajánlotta el­fogadható kompromisszum­ként az Országgyűlés figyel­mébe. Nagy Sándor kifejtette: az adótábla módosításakor mindenképpen figyelembe kell venni, hogy ugyanazt a reálbérszintet csak ala­csonyabb bruttó keresetek és alacsonyabb infláció mel­lett lehet elérni. Ezéirt is támogatta az alacsonyabb adóterhet tartalmazó „B" változatot. Javasolta, hogy a parla­ment egyértelműen foglal­jon állást: 1989 közepéig részleteiben dolgozza ki a kormány a családi jövede­lemadó-rendszert. Dönteni kell a követendő szociálpo­litikai (koncepcióról is. Horváth Jenő (Budapest) hangsúlyozta : helytelen minden olyan mérlegelés, amely a nyugdíjasok és az aktív dolgozók közötti meg­különböztetésre épül. A nyugdíjasak adómentes jö­vedelmének felső határával kapcsolatos módosítási ja­vaslatokat részletesen ele­mezve kifejtette: az adóha­tár növelése mellett szól, hogy az ehhez a réteghez tartozók koruk és fizikai állapotuk miatt egyre ke­vésbé alkalmasak arra, hogy nyugdíjuk romló értékét ki­egészítő jövedelemmel kom­penzálják. A képviselő kiemelte: a kisebb -nyugdíjra jogosultak érdekeit kívánatos előtérbe helyezni, mert ezek az em­berek valóban rákényszerül­nek a kiegészítő jövedelem megszerzésére. A vita lezárását követően az elnöklő Stadinger István szomorú kötelességének ele­get téve bejelentette: csü­törtökön reggel elhunyt Bol­dizsár Ivám országos listán megválasztott képviselő, író, a Magyar Pen Club elnö­ke. Stadiingier István meg­emlékezett az elhunyt sok évtizedes közéleti tevékeny­ségéről. A házi elnöke ja­vasolta az Országgyűlésnek, hogy a jegyzőkönyvben örö­kítsék meg Boldizsár Iván emlékét. A képviselők néma felállással tisztelegtek. Stadinger István bejelen­tést tett a pápai üzenettel kapcsolatos szerdai ország- gyűlési állásfoglalással ösz- szefüggésben is. Elmondta: az állásfoglalást — a szerda esti szavazatszámlálás sze­rint — egy ellenszavazattal fogadták el a képviselők. Időközben azonban kide­rült, hogy az egyik képvi­selő azért nyújtotta fel a kezét, mert ügyrendi kér­désben kért volna szót, s jelentkezését tévesen értel­mezték ellenszavazatnak. Ennek figyelembevételével az elnök utólag megállapí­totta: a pápai üzenettel kap­csolatos állásfoglalást az Országgyűés egyhangúlag fogadta el. Gágyor Pál, az adóügyi ad hoc bizottság előadója tájékoztatta ezután az Or- szággyűlést—a testületnek az ülés szünetében tartott ta­nácskozásáról, amelyen a vitában elhangzott módosító Ezután Villányi Miklós válaszolt az elhangzottakra. Elmondotta: többen java­solták, hogy az adótáblát ne a nomináljövedelmek, hanem az infláció alakulá­sához alakítsák. Ezzel nem értett egyet a pénzügymi­niszter, mert az adórendszer a reáljövedelmek, s így az infláció alakításának az eszköze a kormány, illetve a parlament kezében. Jelen­leg szükség van a reálbé­rek, a reáljövedelmek vis­szafogására az egyénsúi> i helyzet javítása miatt. Az inflációhoz igazított adótáb­la viszont éppen ennek a célnak az elérését tenné le­hetetlenné. Ugyancsak nem értett egyet Villányi Miklós azzal a javaslattal, hogy a jelenlegi progresszív mér­tékeket tartalmazó adótáb­lát lineáris adó bevezetésé­vel váltsák föl. Ez elvileg is hibás javaslatnak tekint­hető. A piaci hatásokra épü­lő gazdaságirányítási rend­szer biztosítja a vállalkozói szabadságot, a jövedelmi, vagyoni differenciálódás le­hetőségét. A társadalmi bé­ke fenntartása érdekében elengedhetelten az ónban a jövedelmi differenciálódás állami eszközökkel történő szabályozása. Ennek egyedü­li eszköze — a bérreform megvalósítása után — a sze­mélyi jövedelemadó lesz. Villányi Miklós elmon­dotta, hogy a pénzügyi kor­mányzat az adórendszer jö­vő évi általános felülvizs­gálata során tudja majd részletesen elemezni, hogy mennyiben fejt ki teljesít­mény-visszatartó hatást a jelenleg alkalmazott rend­szer. Mindezt kiegészítette azzal, hogy a jelenlegi adó­rendszertől csak egy éssze­rűbb bérrendszerrel párosul­va várható a kívánt hatás. Olyan fölvetés is elhang­zott, hogy a kormány — bár megígérte — még mindig nem dolgozta ki a családi jövedelemadó modelljét. A pénzügyminiszter szerint a kormányzati ígéret csupán arra vonatkozott, hogy ez a modell a jövő év első felé­re készül el. Ezt az ígéretét a kormány tartja is. Villányi Miklós javasolta a képviselőknek az adóügyi ad hoc bizottság javaslatá­val összhangban a kormány által előterjesztett ,,B” va­riációnak az elfogadását, valamint bejelentette azt is, hogy egyetért a nyugdíjasok adómentes jövedelme ér­tékhatárának 108 ezer fo­rintra történő fölemelésé­vel. Ezután határozathozatal következett. A képviselőik 5 ellenszavazattal, 9 tartózko­dás mellett a 'kormány által benyújtott, személyi jövede­lemadó módosítására vonat­kozó ' törvényjavaslatban szereplő „B” változatot ío indítványokról foglaltak ál­lást. Eszerint a bizottság az adótáblákat illetően meg­erősítette a kormánynak a ,,B" variációra tett javasla­tát. A kiegészítő munkát végző nyugdíjasok adómen­tes jövedelmének felső ha­tárával kapcsolatban a tes­tület — 12 igenlő és egy el­lenszavazattal, illetve egy tartózkodás mellett — úgy döntött, hogy a 108 ezer forintos küszöbértéket tá - mogatja. Az adómentes sáv 60 ezerről 72 ezer forintra való fölemelése, a lineáris adó­zás bevezetése, a kétgyer­mekes családok kedvezmé­nyezése ügyében a testület — az ezeket a javaslatokat előterjesztő képviselőkkel egyetértésben — úgy fog­lalt állást, hogy a jövő év első félévében, az adótör­vények koncepcionális vi­tájakor célszerű ezeket a kérdéseket az Országgyűlés elé terjeszteni. A bizottság véleménye szerint most nem lehet érdemben dönteni a különböző pótlékok módo­sításával kapcsolatos indít­ványokról sem, ezért eze­ket is az adótörvények kon­cepcionális vitája alkalmá­val lenne kívánatos meg­vizsgálni. gadták el. 77 ellenszavazat­tal, 14 tartózkodás mellett a nyugdíj és egyéb jövedel­mek együttes összege adó­A következő napirendi pontként Villányi Miklós pénzügyminiszter terjesztet­te elő az illetékekről szóló 1986. évi 1. törvény módo­sításáról szóló törvényjavas­latot. Expozéjában mindenek­előtt azt hangsúlyozta, hogy a módosítás a versenysemle­gesség és az értelmes va­gyongyűjtésre ösztönzés je­gyében született. A kor­mányzatnak ezzel költség- vetési elvonást növelő szán­déka nincs; sőt a javaslat el­fogadása esetén 1989-ben összességében némi illeték- kiesés is előfordulhat. Ezt azonban a tanácsok a hát­ralékok csökkentésével el­lensúlyozni tudják. A cég- bejegyzési illeték növelése a cégbíróságok költségeinek részleges fedezetét szolgálja. A versenysemlegességet pél­dákkal bizonyította a pénz­ügyminiszter. Rámutatott: a módosítási javaslat elfoga­dásával vagyonszerzésük után állami illetéket azok­nak az állami vállala­toknak, szövetkezeteknek és ezek jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társu­lásainak ,is fizetniük kell, amelyek eddig mentesültek ez alól. Ez azonban nem az elvonás növelését szolgálja, hiszen a vállalkozók legjel­lemzőbb vagyonszerzésénél, az ingatlan adásvételénél, a cserénél a forgalmi érték 8 százalékára mérséklik a költségként elszámolható il­letéket a jelenlegi 15 száza­lék helyett. Ez az intézkedés egyúttal a lakosságnak is kedvező, mert a jelenlegi­nél olcsóbbá válik például az üdülő-, a föld- és a te­lekvásárlás, illetve az üzle­mentes határaként a IC«’ ezer forintot fogadták ti Kovács Lás/.lóné fenntar­totta azt a javaslatát, hogy már a kétgyermekes csalá­dóknak is biztosítsák a gyermekenkénti ezer forin­tos adóalap-csökkentést. Ezzel kapcsolatban Villá­nyi Miklós elmondotta: a javaslat a kétgyerekesek számára ugyan többletjut­tatást biztosi tana, ám más tekintetben ellentmondásos. A kedvezmény megadása ugyanis csak akkor lehet­séges, hogyha az adómentes jövedelem határa továbbra is 48 ezer forint marad, 55 ezer forint helyett. Ebben az esetben pedig a létmi­nimumhoz közel élők nem kis rétege adófizetővé válik, rosszabb helyzetbe kerül. A javaslatot a képviselők el­vetették. Az Országgyűlés úgy ha­tározott: arra kéri a pénz­ügyminisztert, hogy a jövő évi nyári ülésszakon tei- jessze elő a személyi jöve­delemadó-rendszer általános felülvizsgálatával kapcsola­tos jelentését. Ezután az Országgyűlés magánszemélyek jövede­lemadójára vonatkozó tör­vény módosítását — általá­nosságban és részleteiben, a már elfogadott módosítá­sokkal együtt — 11 ellen- szavazattal és 15 tartózko­dással elfogadta. * * * Az Országgyűlés által el­fogadott ,,B" variáció sze­rinti személyi jövedelemadó­tábla: tak és a műhelyek megszer­zése. Azok a gazdálkodók, akik a beruházási célú beszerzést terhelő' általános forgalmi adót csak korlátozottan igé­nyelhetik vissza, 1989-ben mentesülnek a visszterhes vagyonátruházási illeték alól. 1990-ben pedig a meg­szerzett vagyon után csak 5 százalékos illetéket fizetnek, elkerülendő a kettős adóz­tatást. Az állami költségvetési szervek, a társadalmi szer­vezetek, az egyesületek, az egyházi szervezetek, az ala­pítványok, a vízgazdálkodá­si társulatok 1989-ben még mentesek az illetékek alól. 1990-ben is csak akikor kell illetéket fizetniük, ha olyan gazdálodási tevékenységet végeznek, amely után vál­lalkozási nyereségadót kell fizetniük. Mivel a kötelező szerveze­ti átalakítással járó vagyon­szerzést a gazdasági társa­ságokról szóló törvény men­tesíti az illeték alól, a tör­vényjavaslat az önkéntes át­alakulásra is illetékmentes­séget biztosít. Mészáros Győző, a terv- és költségvetési bizottság elő­adója két változtatást is ja­vasolt a törvénymódosítási indítványhoz. Az egyik a jo­gi, igazgatási és igazságügyi bizottság kezdeményezése, amelynek értelmében az il­leték! ügyintézés idejét há­rom hónapra kell csökken­teni. Ezt az indokolja, hogy az idő múlása következté­ben előálló vagyonérték- növekedés ne emelje a ki­vetendő illetéket. (Folytatás a 3. oldalon) Megfizethetetlen túlmunka A pénzügyminiszter válasza 0— 55.000 Ft 0 százalék 55.001— 70.000 Ft az 55.000 Ft-on felüli rész 17 százaléka 70.001— 100.000 Ft 2550 Ft és a 70.000 Ft-on felüli rész 23 százaléka 100.001— 150.000 Ft 9450 Ft és a 100.000 Ft-on felüli rész 29 százaléka 150.001— 240.000 Ft 23.950 Ft és a 150.000 Ft-on felüli rész 35 százaléka 240.001— 380.000 Ft 55.450 Ft és a 240.000 Ft-on felüli rész 42 százaléka 360.001— 600.000 Ft 105.850 Ft és a 360.000 Ft-on felüli rés* 49 százaléka 600.001— 223.450 Ft és a 600.000 Ft-on felüli rész 56 százaléka Javaslat az illetékről szóló törvény módosításáról

Next

/
Thumbnails
Contents