Somogyi Néplap, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-23 / 305. szám

AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLIV. évfolyam, 305. szám Ára: 1,80 Ft 1988. december 23., péntek Januárban folytatódik az Országgyűlés ülésszaka Az Országos Érdekegyeztető Tanács ülése Minimális bérek, és béradó-kedvezmény Stadinger István ház-elnök bejelentette, hogy ezen a na­pon mindenképpen bcrekesztik az ülésszakot, több napi­rendi pont tágyalásával, illetve az interpellációkkal és a kérdésekkel már a következő évben, a január 10-én folyta­tódó ülésszakon foglalkoznak a képviselők. Törvényjavaslat a magánszemélyek jövedelemadójának módosításáról Ezután — a napirendnek megfelelően — Villányi Miklós pénzügyminiszter terjesztett be törvényja­vaslatot a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1987. évi VI. törvény módo­sításáról. Elmondotta: a személyi jövedelemadó törvény 35. paragrafusa előírja, hogy „az adó következő évi mér­tékeire és az alkalmazandó összeghatárokra az állami költségvetésről szóló tör­vényjavaslatában a Minisz­tertanács — az ár- • és jöve­delmi viszonyok változására tekintettel — tesz javasla­tot.” Ez az egyik és elsődle­ges Oka, hogy a kormány az Országgyűlés elé terjeszti az adótábla módosítási javas­latát. Az idei adóbevételi ter­vek teljesítéséről elmondot­ta: a kezdeti aggodalmak ellenére a személyi jövede­lemadó ez évben a terv sze­rinti 58 milliárd forintot meghaladja. Szerdáig 59 milliárd forint személyi jö­vedelemadót már befizettek. A kormány a személyi jö­vedelemadó 1989. évi módo­sításának kialakításakor ab­ból indult ki, hogy a no­minálbérek jövőre tervezett. 5—7 százalékos növekedését az adó sem semlegesíthea, tehát olyan adótáblát kell kidolgozni, amely az adóter­helést nem növeli. Arra is törekedték, hogy tompítsák az adótábla szélsőségeit. A jelenlegi adótábla három kritikus pontja: az adómen­tes sávot követően magas az induló 20 százalékos elvo­nás, túlzott a legmagasabb adósávban a 60 százalékos adóterhelés, és a 100—240 ezer forint közötti adósá- vokban is aránytalanul nagy a progresszió. A kormány az adótábla módosítására két változatot terjeszt az Országgyűlés elé. Közös bennük, hogy 11 he­lyett 8-ra csökkenne az adó­sávok száma, mérséklődné­nek a legalsó és a legfelső határon levő adókulcsok. Az „A” változatban az első ha­táron 20 százalékról 18 szá­zalékra, a „B”-ben 17-re, a felső határon pedig 60-róJ 56-na. Ezzel a felső határ a vállalkozási nyereségadó-el­vonás mértékéhez közelíte­ne. Ennek azért van külön jelentősége, mert 1989-től az egyéni vállalkozók a szemé­lyi jövedelmadó törvény ha­tálya aiiá tartoznak. Lényegesebb változás en­nél, hogy az adómentes sáv 55 ezer forintra növekszik, a belső sávokban pedig kétfé­le módosítást javasolnak Az „A” változat a nagyobb jö­vedelműeket kedvezményezi, a „B” változat pedig a 240 ezer forint alatti jövedelme­ket hozza kedvezőbb hely­zetbe. Mindkét változat ke­vesebb adót hoz, mint az érvényben levő adótábla. Az „A” változatban 10,5 száza­lékra csökken az átlagos adóteher, a „B” változatban 10 százalékra az idei várha­tóan 12 százalékról. Ez az adóteher-csökkenés 10—12 milliárd forinttal több jöve­delmet hagy az állampolgá­roknál, és ahhoz is hozzájá­rul, hogy az eredetileg ter­vezett 6—7 százalékos reál­bércsökkenés 1989-ben ki­sebb, 4—5 százalék legyen. A nyugdíj után továbbra sem kell fizetni adót. A kormány azt javasolja, hogy mivel a nyugdíjak az inflá­ció ellensúlyozására jövőre is növekednek, ha a nyug­díjasok a nyugdíj mellett még dolgoznak vagy ha más adóköteles jövedelmük van, akkor az eddigi 96 ezer fo­rint helyett 100 ezer forint­tól kezdődően adózzék az egyébként adóköteles jöve­delem. — Körülbelül 400 ezer nyugdíjas vállai munkát. A statisztika szerint általában azok, akiknek a nyugijuk is magasabb. A rendelkezésre álló kevés információ alap­ján, ha csak a nyugdíj mel­letti keresetet számítjuk, s az egyéb jövedelmeket, pél­dául a szobakiadást, a ma­gánoktatást nem, az adóki­esés akkor is meghaladja a másfél milliárd forintot. A számításban nagyságrendi tévedés nem lehet. Ez mi­nimum 1,5 milliárd forint tanácsi bevételkiesést je­lentene. A kormány azért, sem támogatja a nyugdíj mellett elért jövedelmek nagyobb kedvezményét, mert szociálpolitikai szempontok alapján sem a magasabb jö­vedelmű nyugdíjasok ked­vezményét lenne célszerű növelni. Ha lenne forrás, akkor azt az alacsony nyug­díjak növelésére kellene fölhasználni. Egyébként az adómértékek csökkentése a nyugdíj melletti jövedel­mekre is ugyanolyan mér­tékben kedvezőbb, mint az aktív keresők'rfél. Az adótábla progesszió- jának mérséklése és az adó­terhelés csökkentése mel­lett javítja a személyi jöve­delemadó működés-környe­zetiét, így tovább csökkenti teljesítményt fékező hatását a liberalizáltabb bérgazdál­kodás, az egészségügyben és az oktatásban a túlóra és az ügyeleti díjak emelése, s az is, hogy 1989-től költségte rí- tés jellegű, tehát adómentes lesz a bányamentési pótlék. — A személyi jövedelem­adó-módosítások sora mind­ezzel nem fejeződik be. Mint. ahogy arról az Országgyűlés állást foglalt, egy teljes adó­év tapasztalatai alapján, a jövő év első félévének vé­gén értékelni kell az adóre­formot, választ kell adni a fölmerült elvi és gyakorlati kérdésekre, ki kell dolgozni a családi jövedelemadózás modelljét. Meg kell vizsgál­ni a kivételek, kedvezmé­nyek leépítésével egyidejű­leg az adómérték további csökkentésének a lehetősé­gét is. Erre és más, az adó­rendszert módosító ajánlá­sokra 1989-ben részletesen visszatérünk — mondotta Villányi Miklós, kérve az Országgyűlést, hogy a sze­mélyi jövedelemadó tör­vényimódosítási javaslatát megvitatva az „A” és „B” változatok közül válassza ki a megfelelőt, és hagyja jó vá a törvényt.* Eszmecsere az ülésszak szü­netében Gágyor Pál (Budapest, 13. vk.), az adóügyi ad hoc bi­zottság előadója emlékezte­tett arra, hogy a pénzügyi kormányzat három menet­ben tervezi korrigálni az adórendszert. Most vagyunk a második fázisban, és a koncepcionális felülvizsgá­latra egy adóév eltelte uitán, 1989 első félében kerül sor. Leszögezte: a szükséges teljesítményösztönző hatás eléréséhez maximum 4—5 adókulcs fogadható el. A kormány által felkínált két változat közül a „B” variáns elfogadását javasolta. Hát­ránya ugyanakkor a „B” változatnak, hogy — szem­ben az — „A” változattal •— nem tartalmazza a kétgyer­mekeseik családi pótlékának emelését. Gágyor Pál utalt arra: Bánffy György képvi­selő javasolta, hogy ezt ve­gyék be a „B” variánsba is. Közölte, hogy Bánffy kép­viselő egyelőre elállt az in­dítványtól, és megállapodtak abban, hogy tavasszal, a ko n cepc i o n áll s fel ülvi zsg á ­lat során visszatérnek rá. A kormány elképzelése szerint a nyugdíjasok eseté­ben 96 ezer forintról 100 ezer forintra kellene emelni az adóküszöböt. Az ad hoc bizottság szerint ez nem ele­gendő, mert továbbra is ki­zárnak vele olyan rétegeket az értékteremtő folyamatból, amelyek a legtöbb erőfor­rással rendelkeznek. A bi­zottság szerint az adóküszöb értőkét 120 ezer forintra kellene emelni. Az ad hoc bizottság elő­adója elmondta, hogy a jo­gi, igazgatási és igazságügyi bizottságban 108 ezer forin­tos javaslatot fogadtak el. Gágyor Pál kérte, hogy ha a képviselők nem fogadnák el a 120 ezer forintot, az elnök tegye föl szavazásra a 108 ezer forintos indítványt is. Movik Lászlóné (Pest me­gye) a választópolgárokkal folytatott konzultációk alap­ján a személyi jövedelem­adó-rendszer néhány kedve­zőtlen vonására hívta föl a figyelmet. A legtöbben azt kifogásolták, hogy a terve­zetnek mind az ,,A”, mind a „B” változata teljesít­ményvisszatartó hatású. A közvélemény általában — rövid távú érdekeit szem előtt tartva — a „B” válto­zatot részesíti előnyben. Ugyanakkor azt is megfo­galmazták, hogy ha a kor­mány iránt megvan a bi­zalom, néhány évig vállalni kell a nagyobb terheket je­lentő „A” változatot, amely gyorsabb elmozdulást hoz­hat a gazdasági mélypont­ról. (Folytatás a 2. oldalon) A Magyar Gazdasági Ka­maránál, tartott ülést csütör­tökön az Országos Érdek­egyeztető Tanács. A testület azokkal a kérdésekkel fog­lalkozott, amelyekkel kap­csolatban az előző ülésen nem jött létre megállapodás. Ügy látszott, hogy alapvető nézeteltérések következté­ben a csütörtöki ülésen sem sikerül megállapodni a jövő évi minimális bérekről. A SZOT a minimális bérek ja­nuártól havi 4000 forintra történő fölemelését szorgal­mazta, ezt a kamara soknak tartotta. Csak abban az esetben tartotta elfogadha­tónak, ha a kormány adó- kedvezményt biztosít a mi­nimális bérfejlesztést meg­valósító vállalatok számára. A kormány — mondotta Medgyessy Péter minisz­terelnök-helyettes — a mi­nimális bérek 3500 forintra történő fölemelését tartja indokoltnak. A megállapo­dás érdekében azonban haj­landó elfogadni a 3700 fo­rintot, de nincs lehetősége elengedni a kapcsolódó bér­adót. A Szövosz, illetve a TOT képviselői szerint azonban számos olyan szövetkezet van az országban, amelynél az ilyen nagymértékű bér­emelési 'kötelezettség telje­sítése a béremelésre fordít­ható összeg 60—70 százalé­kát is leköti. így jutna pénz a jól dolgozók, a plusz tel- jásítményt nyújtók anyagi változatlanul ragaszkodott a 3700 forintos minimálbér­hez, a kamara ez esetben adókedvezményt követelt, amelynek megadásától vi­szont a kormány elzárkó­zott. Végül is abban álla­podtak meg a résztvevők, hogy a minimális bér a jövő év első felében nem válto­zik, továbbra is 3000 forint marad, a második félévtől viszont 3700 forintra emel­kedik. A második kérdésben vi­szonylag gyorsan született döntés. A szakszervezetek és a Magyar Gazdasági Kama­ra a jövő évi vállalati kői­Beletörődő megegyezés Az emberek ma már nem változásokat várnáik, hanem eredményeket. A széles kör­ben tapasztalható borúlátás oka, hogy a reformlépések­ben nem látják meg azt, amitől — akár idővel — nekik is jobb lehet. — Mégis igáz, hogy 1988 elmozdulást hozó, sikeres év volt — mondta Hoós János, az Országos Tervhi­vatal elnöke —; önmagában is jelentős, hogy az ország fizetőképességét sikerült megőriznünk. Ennek az ára a lakossági fogyasztás és a támogatások csökkentése volt. Csak ezekkel az áldo­zatokkal volt azonban elér­hető, hogy jövőre már ki­sebb lehet a teherviselés. — Ez még nem azonos a zsebünkön is érezhető ja­vulással ... — Valóban, 1990-ig, fi­gyelembe véve a különböző adósság- és más népgazda­sági terheket, nincs olyan lehetőség, amely az embe­rek többsége számára érez­ni-tő gyarapodást hozna. Meggyőződésem viszont, hogy 1991 már jobb lehet. Tudom, hogy az efféle jós­latokat a korábbi csalódá­sok miatt sokan kétkedve fogadják. Jóllehet a javulás ígéretéhez az elmúlt évek­ben is kapcsolódott egy sor feltétel, amely azután, saj­nos, nem teljesült. Most 1989-et tekintem ilyen fel-, tételnek. — A költségvetési alter­natívákból úgy látszott, hogy a gazdasági szempont­ból legígéretesebb lépések járnak a legnagyobb politi­kai kockázattal. — Az egyensúlyt javító törekvések többnyire áldo­zatokat kívánnak, ezért népszerűtlenek. Korábban mindenáron- kerülni akartuk a konfliktusokat, ám ezzel csak elodáztuk a bajd. El­szoktunk a politikai feszült­ségek vállalásától, s ezért nem jutott egyről kettőre többek között a szerkezet- váltás vagy a piacgazdaság kiteljesedése. Ez az év azt mutatta: igenis érdemes vál­lalni a fájdalmasabb gyógy­módot. Dr. Nagy Sándort, a SZOT főtitkárát arról kér­deztük, mit jelent a „bele­törődő megegyezés” egyre többször használt kifejezé­se. Ezt halljuk a kormány— SZOT találkozók vagy az országos érdekegyeztető ta­nács ülései kapcsán; ezt említette több képviselő a költségvetés vitájában is. — Az ország mai helyze­tében- nincsenek mindenki számára jó megoldások, így tehát nem marad más, mint a kompromisszum, amikor mindkét fél enged. A jövő­ben jó darabig ez lesz a megállapodások egyetlen s nem kellemes lehetősége. — Má-r-már úgy látszik, mintha a kormány egy zsu­gori öregú-r lenne, akitől az érdekképviseleti szervek­nek vagy az Országgyűlés­nek úgy kell kiharcolnia a garast. — A kormánynak a nép­gazdaság egyensúlyára kell vigyáznia. A szakszerveze­teknek pedig a közmegegye­zés egyensúlya felett kell őrködniük. Tehát munka­megosztásról van szó, ahol a maga nézőpontjából min­denki tisztességes és jót lektiv szerződések megköté­séhez ajánlja, hogy a dolgo­zók alapbérét minden mun­kahelyen legalább 3 százalé­kos mértékben növeljék. Az átlagbér-növekedés felső ha1- tárát 10 százalékban ajánl­ják megállapítani. Ezek a mértékek nem kötelezőek, eltérés mindenhol indokolt, ahol a gazdaság eredményei magasabb szint elérését is le­hetővé teszik. A jövő évi bérmechaniz­mushoz kapcsolódó adóked­vezmények ügyében is je­lentős v-i-ta alakult ki. A tes­tület korábbi ülésén a kor­mány elfogadta -azt a javas­latot, hogy béradókedvez- ményben- részesüljenek az agrárágazat, valamint az élelmiszer-kiskereskedelem vállalatai, szövetkezetei. (Jö­vőre a vállalatok bérnövek­ményük után 50 százalékos adót fizetnek. -Azok a gaz­dálkodó szervezetek azon­ban, . amelyeknél • a bérnö­vekmény nem haladja meg a hozzáadott érték növeke­désének 50 százalékát, men­tesülne!^ az adó alól. Az elképzelés szerint ez a men­tesség terjedne ki automati­kusan az élelmiszer-kiske­reskedelemire, valamint az agrárágazatra.) A SZOT sze­rint azonban ez nem elegen­dő; szükséges, hogy minden gazdálkodó számára bizto­sítsák jövőre a 3 sz ' zalékos adómentes béremelési lehe­tőséget. Medgyessy Péter arra hivatkozott, hogy a par­lament szerdán 'törvényt al­kotott a jövő évi költségve­tésiről. így a kormány csak akkor tehetne eleget a ké­résnek, ha a szükséges for­rást más költségvetési ki­adás csökkentésé vei vagy a bevétel növelésével sikerülne előteremteni. Végül olyan megállapodás született, hogy adókedvezményben csak az agrárszféra és az élelmiszer- kereskedelem részesül. A testületben részt vevő ér­dekvédelmi szervezetek fenntartották ellenvélemé­nyüket: megnyugtató meg­oldást csak a 3 százalékos adómentes béremelési lehe­tőség biztosítása jelenthet. aikar. Mi azt látjuk, hogy az országban jelenleg nem­csak költségvetési deficit van, hanem morális is, amely egy idő után több kárt okozhat, mint a meg­billent költségvetés. — Sokan hiszik, hogy csupán bátor kiállás kérdé­se: a szakszervezetek köve­teléseikben meddig mennek el. A béralkut piaci alku­ként képzelik el; aki többet kér, annak van miből en­gednie. — Ha korlátlanul rendel­kezésre állnának a forrá­sok, akkor valóban csak a hangerőtől függne, -hogy ki mit tud kicsikarni. A szak- szervezeteknaik azonban szá­molniuk keli azzal, hogy a legégetőbb igényeket is csak más igényék rovására lehet kielégíteni. Azt kell tehát jól felmérnünk, melyek azok a feszültségek, ame­lyeknek megoldása már nem odázható el. — Az illúziót, amelyre a kérdés utalt, a többszörös bérköveteléseikkel előálló al­ternatív szakszervezetek is erősítik. — Az irreális követelé­seknek akármilyen népsze­rűek, ugyanaz az eredmé- nyjjk, mint a csendes bele­törődésnek. Azaz semmi. Bíró Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents