Somogyi Néplap, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-21 / 303. szám
1988. december 21., szerda Somogyi Néplap 3 Megkezdte munkáját az Országgyűlés ülésszaka (Folytatás a 2. oldalról) 1989-ben a lakásra várók pénzügyi feltételeinek módosítását jelenti egyrészről, hogy emelkedik a szociálpolitikai kedvezmény összege a kétgyermekes családoknál 150 ezer forintról 200 ezerre, a háromgyermekeseknél 400 ezerről 600 ezerre, s a többi gyermek után 50 ezerről 100 ezerre. Másrészről nő az igénybe vehető hitel ősz. szege, harmadsorban pedig lakáshitel-törlesztési támogatást vezetünk be. A támogatás a gyermektelen családoknál a kötelezően nyújtandó hitel törlesztésének 30 százaléka, egy gyereknél 40 százaléka, kettőnél 70 százaléka, három és több gyereknél 80 százaléka. A támogatás öt év után a felére esőteken. Mindez nem a Lakásfinanszírozási Alapot, hanem a központi költség- vetést 11,5 milliárd forinttal terheli. Az állami vagyon utáni részesedés indokát az adná. hogy a társasági formákban működő válla 1 ko zás oknak az adódott nyereségükből osztalékot és részesedést kell fizetniük az alapítóknak, s csak az ezután fennmaradó nyereséget fordíthatják fejlesztésre. Számítások szerint az 1988. december 31-ei állami vagyon — szövetkezeteknél annak a beruházási támogatással csökkentett része után — 3,5 százalékát, de legfeljebb az adózott nyereség 40 százalékát, összegszerűen mintegy 22 milliárd forintot vonna el i.ly módon a költségvetés. A második előterjesztett variáció szerint a vállalkozások 1989. évi eredményük útán egyszeri, kiegészítő adót fizetnének. Ez kizárólag a jövő évre vonatkozna, és a számítások szerint 15 milliárd forint bevételt eredményezne a vállalkozási nyereségadót fizetők köréből az oitt érvényesülő kedvezményekkel együtt. Az adó mértéke a nyereség 6 százaléka. Az első változat alapvetően a költségvetés bevételeinek a növelésére épül, a másik két változat a támogatások, a kiadások további csökkentésével is számol. Egyik változat sem tökéletes, mindegyiknek van nem- kívánatos hatása. Az első változat alapvetően az eddigi folyamatok továbbélését jelenti. A második változat a nagyobb léptékű támogatásszigorítás miatt — különösen rubel-relációban — népszerűtlen, de a népgazdasági célokkal összhangban lévő intézkedést jelent. Viszont a többnyire infrastuk- turális beruházások közel 3 milliárd forintos csökkenté- tése a reformot keresztező intézkedés. A közvélemény támasztotta követelménynek felel meg, hogy e változatban közel 5 milliárd forinttal csökken a védelmi és egyéb fegyveres testületi tá. mogatás, 0,7 milliárd forinttal a társadalmi szervek támogatása. Negyven százalékkal kevesebb tartalékost hívnak be, csökkentik a hadgyakorlatokat, 'korszerűsítik a minisztérium szervezetét. Egymilliárd forinttal csökkennek a központi és a megyei tanácsok apparátusának igazgatási kiadásai, ahol így a rendelkezésre álló források vásárlóé^- je további 10 százalékkal mérséklődik, miután az első változat sem biztosított fedezetet a béremelésékre, vagy a működési költségeknél jelentkező áremelkedésekre. Ugyanakkor az oktatási, a kulturális, a kutatási, az egészségügyi és a szociális területek védettsége fennmarad. Az egyéb költségvetési intézmények pénzügyi lehetőségei — a környezet- és természetvédelem, a vízgazdálkodás és az út-, hídfenntartás kivételével — szintén 10 százalékkal, 1,7 milliárd forinttal csökkennek az első változathoz képest. De így sem biztosítható, hogy a hiány a kívánt szinten maradjon, ezért a szükséges költségvetési bevételt az 1989. évi eredményre kivetett egyszeri adó pótolná. A harmadik változat az első kettő kombinációjából épül fel. Tartalmazza mind azt a támogatáscsökkentést, mely része a második v-láto. zatnak, a vállalatok terhelését pedig a Lakásfinanszírozási Alaphoz való hozzájárulás jelenítené. 1989-ben a humán célokra tervezett ráfordítások, ha minden egyes nyugdíjasnál, gyermekes családban, vagy egészségügyi, oktatási, közművelődési intézményben a reál. értékt'artást nem is képesek teljesíteni, de a működőképességet garantálni tudják. A gazdaság új feltétel- rendszere kikényszeríti a munkanélküli segélyezés bevezetését. A segélyek forrását a Foglalkoztatási Alapból a költségvetés biztosítja 1989-ben. Természetesen a cél nem a segélyezés, hanem a gazdaságos munkahelyteremtés és az átképzés. A korábbi ígéretnek megfelelően a személyi jövedelemadóból 1989-ben az egyes helyi tanácsok olyan arányban részesednek, ami. lyen arányt képvisel a terű létükön élők adója az országosan képződő összegből. Mivel ennek szóródására még nem rendelkezik adatokkal a kormány, Villányi Miklós azt javasolta, hogy az Országgyűlés foglalja törvénybe a tervezett személyi jövedelemadó-bevétel 98 százalékos mértékű teljesítésének garanciáját a megyei tanácsok számára. Ugyanakkor javasolta azt is, hogy ha 4 százaléknál nagyobb a többlet, azzal az állami költségvetés rendelkezzék. Befejezésül Villányi Miklós arra kérte a képviselőket: az 1989. évi költségvetési törvényjavaslatról döntve mérlegeljék, hogy az országnak és kormányának a célja nem lehet más, csak a meglévő feszültségek mérséklése, nem pedig azok további növelése. Elengedhetetlen közmegegyezésre jutni az ország stabilitását segítő, növekvő mértékben az ország saját erőire támaszkodó 1989. évi költségvetés kialakításának kérdésében — hangoztatta Villányi Miklós, majd arra kérte az Országgyűlést, hogy a kormány által beterjesztett 1989. évi költségvetési törvényjavaslatot vitassa meg, s a javasolt intézkedési változatok közül a legmegfelelőbbet kiválasztva, a törvényt fogadja el. Puskás Sándor, az Országgyűlés terv- és költségvetési bizottsága előadója rámutatott, hogy szinte min. den bizottságban elfogadták, helyesnék ítélték az oktatásra és az egészségügyre fordítható kiadások növelését. Bírálták viszont, hogy nem elegendő mértékű a honvédelmi kiadások csökkentése, és a rendőrség költségvetésének növelését is túlzottnak ítélték. A kulturális bizottság egyebek között további támogatást igényelt a jelenlegi minimális — 1 százalékos — reálérték-csökkenés ellensúlyozására. Ugyancsak javasolta a tömegszervezetek kihasználatlan épületeinek, eszközeinek oktatási célú felhasználását. Az űj minisztérium létrehozására szavaz az Országgyűlés Az építési és a közlekedési bizottság nem fogadta el az ultak, hidak építésére, karbantartására vonatkozó előirányzatokat. Indítványozta — egyebek mellett — az állami tulajdonú, vagy a költségvetési intézmények birtokálban lévő szükségtelen lakások, üzlethelyiségek és más eszközök mielőbbi értékesítését. Puskás Sándor beszámolt arról is, hogy a kereskedelmi bizottság a kiemelt idegenforgalmi területek élelmiszer-kereskedelmének és szezonális kedvezményeinek megszüntetését javasolta. Az ipari bizottság nem fogadta el a költségvetés egyik változatát sem. Lehetőséget látott viszont arra, hogy a 2- es változatban a különadó mértéke csökkenjen. Az így kieső költségvetési bevételt a költségvetési kiadások további csökkentésével és az állami vagyon értékesítéséből származó bevételekkel lehetne pótolni véleményük szerint. A mezőgazdasági bizottság nem foglalt állást a költségvetésről, tekintettel arra, hogy írásbeli anyag nem állít rendelkezésére. A terv- és költségvetési bizottság ülésén egyetértettek azzal: nem szolgálná a stabilitás folyamatát, ha a parlament elutasító magatartása miatt nem lenne, vagy csak átmeneti költség- vetése lenne az országnak. Több hozzászóló kifejtette, hogy nem ért egyet a központosítás olyan mértékével, amely az 1-as vanációban szerepel. Ugyancsak nem fogadták el jelenlegi formájában az állami vagyon utáni járulék gondolatát. A lakás, alap létrehozása szintén elfogadhatatlan a bizottság számára, mivel a képviselők szerint emögött a jelenlegi ésszerűtlen lakáskoncepció áll. Felkérték viszont a kormányt, hogy 1989. június 30-ig nyújtson be a parlamentnek egy reális lakás- koncepciót. A 2-es változatot is alaposan elemezték a bizottság tagjai. Megállapították, az oktatási, kulturális, egészségügyi célokra fordított kiadások kismértékű növekedése nem fedezi ugyan a szükséges, kielégítésre érdemes célokat, de a jelenlegi pénzügyi helyzetben reálisnak tekinthető a növekedés mértéke. Elismeréssel találkozott, hogy a műszaki- fejlesztési, kutatási előirányzatok a korábbinál nagyobb támogatást kaptak. A 2-es változatban több bírálat érte a védelmi és a fegyveres testületek, vala. mint a társadalmi szervezetek magas kiadásai előirányzatát. A legkritikusabb továbbra is a támogatások ügye. Csökkentésükre több javaslat is elhangzott, a képviselők azonban a támogatások további csökkentésére voksoltak, számolva az esetlegesen káros hatások kockázatával. A terv- és költségvetési bizottság támogatta a kormánynak azt a javaslatát, hejgy a kiadás- és a támo- giátáscsökkentéssel alapozzák meg a költségvetés 20 milliárdra tervezett hiányát. Nem fogadta el azonban a bizottság az ezt kiegészítő egyszeri pótadó mértékét. Ezért felkérték a kormányt, hogy a javasolt pótadót négy százalékra mérsékelje, és nagyobb léptékű kiadás-, valamint támogatáscsökkentésre tegyen javaslatot. A bizottság álláspontja : a megszavazott vállalkozói nyereségadó reális költség- vetési forrást teremt a kiadások fedezésére. A képviselők arra a véleményre jutottak, hogy a költségvetés és a vállalkozók között kell megosztani a pótadó terheit 1989-ben. A bizottság véleményét összegezve Puskás Sándor kifejtette, hogy nem fogadják el az 1989. évi költség- vetés 20 milliárdot meghaladó hiányának megszüntetésére kidolgozott három kormányjavaslatot. Ehelyett a terv- és költségvetési bizottság egy negyedik változatot ajánl, amely a második változatban szereplő kiadás- és támogatáscsökiken- tést tovább folytatja, és a különadó mértékét egyszeri alkalomra, 1989-re négy százalékban határozza meg. Ugyanakkor módosító indítványként megfogalmazták, hogy a központi költségvetési tervtől és a tanácsi támogatási céloktól minisztertanácsi felhatalmazással el lehessen térni egy százalékkal, ennél nagyobb mértékű eltéréshez pedig az Országgyűlés felhatalmazása legyen szükséges. Kérte az Országgyűlést, hogy az 1989. évi költségvetésként a terv- és költségvetési bizottság által javasolt négyes változatot fogadja el. Gajdócsi István (Bács-Kis- kun megye) felszólalásában helyesnek minősítette azt a célt, hogy csökkenjenek a közkiadások. Ugyanakkor helytelennek ítélte, hogy az állam a visszavonulását ott fokozza, ahol már ez a folyamat legalább egy évtizede tart. A lakáspolitikáról szólva kifejtette: csak úgy lehet ezen a területen előbbre lépni, ha a bérekben is elismerjük a lakásszerzés és a lakásfenntartás költségeit. Dr. Péterfy Réka (Budapest) szerint elismerés illeti azt a törekvést, hogy jövőre a szociális és egészség- ügyi kiadásokra nagyobb összeget szán a költségvetés. Javasolta egységes, átfogó szociálpolitikai törvény kidolgozását. Kérte, hogy az 1988-as költségvetés teljesítésének elszámolásakor kapjon az Országgyűlés részletes elemzést az összes állami nagyberuházás pénzügyi helyzetéről és várható további költségeiről. Deák Géza (Hajdú-Bihar megye) szerint nem valóságos, érdemi választási lehetőségeket, hanem pusztán technikai alternatívákat terjesztettek a képviselők elé a költségvetési törvényjavaslat előkészítői. A képviselő javaslata értelmében nagyító alá kellene venni — a takarékosság jegyében — az államháztartást, az apparátust, különböző bürokratikus képződményeikkel együtt. Szigethy Dezső (Győr-Sop- ron megye) önálló idegen- forgalmi törvény megalkotásának gondolatát ajánlotBerecz János és Grósz Károly az ülésszak megkezdése előtt ta aiz Országgyűlés figyelmébe. Véleménye szerint e törvény biztosíthatná a hatékonyan működő irányítási rendszer szervezeti feltételeit és a szilárd közgazdasági környezetet. A fejlesztés forrásait azzal lehet előteremteni, ha az idegenforgalom többletbevétele nem kerül be az újraelosztási folyamatba, hanem azt teljes mértékben felhasználhatják az idegenforgalmi hivatalok. Tóth László (Csongrád megye) a mezőgazdaság helyzetét elemezte. Hangot adott annak a véleményének is, hogy a lakásalapról szóló törvényjavasJlat a 'költségvetési törvénytervezetnek sem az egyes, sem a hármas változatában nem felel meg a társadalmi igazságosságnak. A tervezet társadalmi fogadtatása azért kedvezőtlen — mondta —, mert országszerte közismert, hogy a lakásépítés, az önálló életkezdés szociálpolitikai és hitelezési gyakorlatában évtizedeikig hátrányban volt a vidék a várossal szemben. Devcsics Miklós (Nógrád megye) felszólalásában utalt ar.ra, hogy szűk a kormány és a gazdaság mozgástere, ezért nem lehet minden, a költségvetéssel szemben támasztott igényt ,kielégíteni. Még akkor sem, hogy ha ezeknek a követeléseknek a nagy része megalapozott, jogos. Benjámin Judit (Budapest) ismertette a választói által hozzá eljuttatott levelet, amelyben tiltakoznak a kormány lakbénemelési terve ellen. Véleményük szerint alapvetően elhibázott a házkezelés jelenlegi rendszere, s ennek terheit most a kormány a bérlakásokban élőkre akarja hárítani. A továbbiakban elmondotta, hogy a beterjesztett költségvetési változatok közül a másodikat javasolja elfogadásra. Mag Pál (Csongrád megye) a költségvetés legszilárdabb pont jártak a hiány elfogadható mértékű szinten tartását nevezte. A terv- és költségvetési bizottság kompromisszumos javaslatát támogatja. Péter Szigfrid (Tolna megye) utalt arra a két felhívásra, amely Tolna megyéből indult el, s a költségvetési pénzeszközök eddigi elosztási rendjét kifogásolta. A költségvetési kiadások csökkentésére tett kezdeményezések még mindig bátortalanok — állapította meg —, s az állami háttérintézmények támogatásának további csökkentését javasolta. Fehér Tibor (Veszprém megye) arra kérte a pénzügyi kormányzatot, hogy vizsgálja felül az oktatásra előirányzott jövő évi költségkeretet, s növelje meg az oktatás fejlesztésére szánt összeget. Csontos Jánosné (Borsod- Abaúj-Zemplén megye) szerint az értelmiségen belül a pedagógusok helyzete a legrosszabb. A költségvetési tervezet ugyan célul tűzi ki az úgynevezett maradvány- elv felszámolásét, de így is csak a felsőoktatásban és a tudomány támogatásában szán elég pénzt a reálérték megőrzésére. Csakhogy a bajok igazi gyökere az alapoknál van. Heilner Károly (Budapest) elfogadhatalannak nevezte a jelenlegi kamatpolitikát, amely az egyik legnagyobb inflációgerjesztő hatású tényező. Kedvezőtlen hatásai a többi között érezhetőek a vállalkozási kedv csökkenésében. Szorgalmazta a kamatpolitika mielőbbi felülvizsgálatát; a lakossági betétek utáni kamatprémiumok, felárak és egyéb kompenzációs intézkedések megszüntetését. Állást foglalt egy nyugdíjtörvény mielőbbi kidolgozása mellett; s javasolta, hogy amíg e magas szintű jogszabály nem készül el, az Országgyűlés tár. gyalja a nyugdíjrendszer mindennemű változásait. Varga János (Tolna megye) a költségvetéssel kapcsolatban megállapította, hogy nagyon kevés az új elem, igazi előrelépésről nem lehet beszélni. A lakosság egyre nehezebben tűri, hogy minden helyi feljesztéshez anyagilag is hozzá kell járulnia, ezzel szemben egyáltalán nem lehet tapasztalni a költségvetésből élők fokozottabb takarékoskodását. Dr. Juhár János (Pest megye) bejelentette, hogy — mert elfogadhatóbb nincs — a terv- és költségvetési bizottság álltai javasolt negyedik variációt támogatja. Dr. Velkey László (Bor- sod-Ahaúj-Zemplén megye) az általános költségvetési vitához kapcsolódva arra az álláspontra helyezkedett, hogy az egyes tárcák érdemi megrövidítése nélkül is fel lehet kutatni deficitcsökkentő forrásokat. Indítványozta, hogy a minisztériumok és más testületek évente számoljanak be az Országgyűlésnek reprezentációs megtakarításaikról. Juhász Ferenc (Budapest) úgy vélte, hogy a beterjesztett három költségvetési variáció egyike sem megfelelő. A terv- és költségvetési bizottság javaslata azonban már tárgyalási alapot jeleníthet, s hajlik arra, hogy ezt elfogadja. Pölösné Krizsán Ildikó (Budapest) arról szólt, hogy a központi lakásalap létrehozását nem fogadta jó szívvel az ifjúsági és sportbizottság, mert tagjai úgy vélik: ez a megoldás nem segíti a fiatalok lakáshoz jutását, viszont szélesíti az elvonások körét. Sztrapák Ferenc (Bács- Kiskun megye) szerint ha nem tudjuk még elszántadban csökkenteni azokat a tételeket, amelyek a központi igazgatási, illetve felesleges újraelosztó szervezeteket, valamint a katonai és védelmi kiadásokat támogatják a minimálisan szükségesnél nagyobb arányban, akkor nem következhet be lényegi fordulat, nem képzelhető el stabilizáció. Mindez felveti azoknak a felelősségét is, akik hibás döntéseikkel előidézői voltak a jelenlegi válságnak. A képviselő üdvözölte a Szovjetuniónak azt a döntését, amellyel hazánkat is érintő egyoldalú csapatkivonást határozott el. így azok a lakossági feszültségek is csökkenthetők — vélte —, amelyek az idegenben állomásozó csapatok sajnálatos velejárói. Javasolta: a jövő év első negyedében — a választó- polgárokkal konzultálva — íráisban nevezzék meg a kormányzat számára, mely intézménytípusokat tartanak fölöslegesnek, túl drágán működőnek. S a listát ismerhesse meg az ország közvéleménye is. “ Ezzel az Országgyűlés decemberi ülésszakának első munkanapja — amelyen'felváltva elnökölt Stadinger István.' Vida Miklós, Horváth Lajos és Jakab Róbart- né — befejeződött. A parlament ma reggel folytatja a költségvetési törvénytervezet vitáját.
