Somogyi Néplap, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-16 / 299. szám

1988. december 16., péntek Somogyi Néplap 5 26 taggal Innovációs Park Kft alakult Innovációs Park Kft ala­kult Veszprémben Trans- Danúbius néven, 26 taggal. Négy kutatóintézet, két egyetem, az Ipari Miniszté­rium, az Innofinance Álta­lános Innovációs Pénzinté­zet, valamint ipari nagyüze­mek, szövetkezetek, tervező- vállalatok adták össze a 11,4 millió forintos törzstőkét, amelynek minden 10 ezer forintja után egy szavazatot kap az alapító. A későbbiek során bevitt töke alapján ré­szesülnek majd az osztalék­ból is. Csomagolás — egykoron Kiállítás az Iparművészeti Múzeumban Az új kft széles 'körű koordináló szerepet vállalt — elsődlegesen a szellemi termékek hasznosítására, a szellemi és gyártási szabad kapacitások jobb kihaszná­lására. Megbízásokat fogad kutatásra, műszaki fejlesz­tésre, számítógépes informá­ciószolgáltatásra éppen úgy, mint piackutatásra, szoftve­rek kidolgozására, vagy kí­sérleti gyártásra. Az alapí­tó tagok érdekeiben a kö­zös nevező, hogy valamilyen szempontból fontos számuK- ra az új vegyipari, kémiai eljárások, technológiák ki- fejlesztése, alkalmazása. En­nek megfelelően vegyipari gyáróriások, mint például a Péti Nitrogénművek, vagy az Ajkai Timföldgyár talál­hatók az alapítók között, de a műszergyártók is felsora­koztak közéjük, éppen úgy, mint a gépgyártók. Manapság az üzletekben négyzetcentiméterekben mér­hető papírt lehelnek a ke­nyérre, azonnal kiszakadó zacskóban vihetjük el az il­latszerboltból a drága koz­metikumokat, vékony se­lyempapírba tekerik a csip­kés fehérneműt. Bezzeg hajdanán! Nagy­anyáink a tanúk rá, kultu­sza volt a vonzó, csillogó, díszes csomagolásnak, az aranyozott nyomású, se­lyembélésű. képekkel díszí­tett dobozoknak. A kereske­dők mindent megtettek, hogy vásárlásra csábítsák az utca népét. Ezért aztán nemcsak a drága holmikat csomagolták selyembe, bár­sonyba! Hogy milyen dús fantá­ziával terveztették, rajzol­tatták, csináltatták a kisebb- nagvobb dobozokat, csoma­golópapírokat. arról némi képet kaphatunk az Ipar- művészeti Múzeum februá­rig látható Séta a Korona- herceg utcában című kiállí­tásán. A Koronaherceg utca a belváros szívében, a mai Petőfi Sándor utca helyén húzódott. A képzeletbeli sé­tán múzeumi vitrinekbe so­roltak kétszáz múlt századi és e század eleji dobozt, amelyek a biedermeier, a historizmus, az eklektika és a szecesszió stílusjegyeit vi­selik magukon. Az első, a XVIII. század közepéről ismert kartondo­bozok még könyvkötők munkái voltak, s gyógyszer- tárak számára készültek. Később, a XIX. század so­rán vált önálló iparrá a do­boz- és kartonázskészítés. Az 1873-as bécsi világkiállí­táson színesen nyomott, ara­nyozott papírboritású vagy KÖNYVESPOLC A gyermek már-már hát­borzongatóan őszinte. Úgy közvetíti világunkat, ahogy van. Kendőzetlenül, hiszen miért is ragaszkodna külön­féle fiíikákhoz, amikor min­denütt azt hallja: ..Gyerme­kem, mindig őszinte légy ! Megfogadja hát az apai és anyai tanácsot. Mi mondtuk Anyuról bői áll: apukából, anyuká­ból és gyerekekből. Minden gveréjt szereti a szüleit, és minden szülő szereti a gye­rekeit. Az iskolából minden gyerek hazavágyik. Először is azért, mert éhes, aztán meg azért is, mert hiányoz­nak a szülök.'’ A gyereknek tehát nem a lakásszerzést, a házépítést, az OTP-csekkbefizetést, a mosogatást és a lemondott nyaralást jelenti a család — mint nekünk, felnőttek­nek —, hanem az apát. anyát és a szeretet. Ennél persze többet is meglátnák. Tudják, hogyan születik a kisbaba (,,A kis­baba egy burokban van a/, anya hasában, és szerintem ott jobb dolga van, min' nekünk az iskolában'' — írta a 7 éves Máté; „Anyu nem kész soha a dolgav .1, és még ünnepnap is vasa! vagy mos. Én nem szeletnek ilyen életet." — mand‘..i a 8 éves Juli. „Azt szeretném, ha az anyu minden hónap­ban 30 ezer forintot kapna, és még azt is szeretném, ha az apunak is sok pénze len­ne, de ezt az anyu is sze­retné" — így a 8 éves Ka­tinka. Életünk minden apró mozdulata tetten érhető e könyvben. Bőven volt anya gutk a szerkesztőknek. hi­szen több ezer óvodást és kisiskolást megkérdeztek. Végezetül egy megjegyzés: e könyvet a gyermekkoru­kat felejtő felnőttek és a hamarosan felnőtté váló gyerekek mellett azoknak ajánlanám, akik szeretik az őszinte szót. Mi több, azok­nak, akik azt állítják: ki vannak éhezve a magyar valóságra. Számukra — ide vagy oda a könyv 76 forin­tos ára — kötelezővé is tenném. Békés József más luxusanyagokból for­mázott dobozok árasztották el a standokat. S hogy mi mindent cso­magoltak ezekbe a cifra do­bozokba? Levélpapírt, a múlt században oly divatos emléklapot. társasjátékot, kártyát, zsetonlt, gyerekjáté­kot, babát. Aztán pipát, bőrborítású, selyem- és bársonybélésű, fából készült pipatokban szivarokat, ciga­rettát, ,.a legfinomabb’-, „különleges " feliratokkal, a forgalmazó címével és vál tozatos rajzokkal, arcképek kel díszítve. Külön műfaj a cukorkák, csokoládék csomagolására tervezett doboz. Gyerekek számára kedves mesejelene­tekkel, felnőtteknek ínycsik­landozó torták, habos süte­mények rajzával. Az egyik doboz fából, a másik szal­mafonatból, a harmadik bá­dogból készült — valamenv- nyi színes vagy arany borí­tással, olyik fémlábakon, se- lvem-ripsz szalaggal átköt­ve. Köztük Kugler Henrik császári és királyi udvari cukrász Gerbeaud feliratú szecessziós díszdoboza. (A dobozt egyszerűsített válto­zatban ma is használja a nagyhírű cukrászda.) Aztán az illatszerek! Mi­csoda gazdagsága üvegcsék­nek. pudriés dobozoknak, parfűmüs flakonoknak, met­szett üvegből, ólom foglalat­tal. sárgaréz dugóval. Amúgy a praktikus hol­mik is magakellető dobo­zokban jelentek meg — a cipők, a gyógyszerek, a női fehérneműk, a kalapok, a kesztyűk, a gallérok, a nyak­kendők. a legyezők, és így tovább, S mivel kiállítás manap­ság már alig áll össze szpon­zorok nélkül, e csomagolás­történeti tárlatot stílszerűen az ÁCSI (Anyagmozgatási és Csomagolási Intézet), a Papíripari Vállalat, az Uni- pack Dobozkészítő Szövet­kezet. a Caola és a Ger­beaud támogatta. Kádár Márta HÉTVÉGI tájoló Gazdag programot kínál a hét végére Kaposváron a Kilián György Városi Mű­velődési Központ. Holnap délelőtt tizenegy órától tár­sastáncverseny kezdődik, majd délután hat órától a KISZ szervezésében KÖSZ- buli lesz. A rendezvény dzsessz-délutánnal kezdő­dik, majd a Most mutasd meg! vetélkedő után Csiz­madia Sándor műsora várja az érdeklődőket. Érdekes színfoltja a programnak a smink- és fodrászbemutató. A „buli” diszkóval zárul. A résztvevők közben megte­kinthetik a kaposvári Mun­kácsy gimnázium diákjai ■ nak a kiállításait. Vasárnap délután öt és este fél nyolc órakor Jordán Tamás érde­mes művész az Amit szí­vedbe rejtesz című József Attila-műsorát adja elő. előtt tíz órától a zeneisko­la tanárai adnak karácsonyi hangversenyt. Marcaliban várja az érdeklődőket a Lengyel József helytörténe­ti múzeum képtárában Uszanov Jurij . festőművész tárlata. A Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat balato­ni Igazgatósága vasárnap rendezi a hagyományos hi­degkonyhai és cukrászké­szítmények versennyel egy­bekötött kiállítását és vásá­rét Siófokon a Dél-balatoni Kulturális Központban. A kiállított termékeket dél­után a színházteremben tombolán kisorsolják. A ki­állítás délelőtt tizenegy órá­tól délután négyig látható. A bogiári Vikár Béla Mű­velődési Házban a Lel le táncegyüttes lép fel: vasár­nap este hat órától a Luca, A megyeszékhely két ál­talános iskolájában rendez­tek fotókiállítást: az érdek­lődők a kecelhegvi általá­nos iskolában tekinthetik meg az Együd nyomában című, a Toldi Miklós Utcai Általános Iskolában pedig eM. Soós György fotómű­vész Erdélyből című fotó- kiállítását. Szintén fotókiállítást ajánl a közönség figyelmébe a nagyatádi Gábor Andor Mű­velődési Központban ma délután öt óraikor Csonka Béla fotóművész: itt a nagy­atádi fotóklub tagjainak al­kotásaiból rendeznek tárla­tot. A művelődési központ­ban holnap délután két órá­tól játszóház kezdődik, a gyerekek játékos programo kon vehetnek részt, és aján­déktárgyakat készíthetnek. Szintén az ajándékkészítés a fő célja a nagyatádi hely­őrségi klubban ma délután három órakor kezdődő prog­ramnak. A marcali kulturális köz­pontban Néphagyomany- ápolás címmel a meszteg- nyői honismereti kör és a kulturális központ közös ki­állítása tekinthető meg (ké­pünkön : részlet a kiállítás­ból). Ugyanitt vasárnap dél­Luca kitty-kotty ... című évzáró műsorával. A ren­dezvényeken közreműködik a Szelence Gyermektánc­együttes és a Kolompos Népzenei Együttes, Utána közönség tánca és táncház lesz, valamint vetélkedők teszik „izgalmassá" a prog­ramot. A csurgói I. Számú Álta­lános Iskola aulájában ma este hat órakor Karácsonyi muzsika címmel kórushang­verseny kezdődik. Ma este hat órakor a barcsi művelődési központ színháztermében fúvószene­kari önálló est várja az ér­deklődőket. A Kaposvári Galériában továbbra is látogatható az erdélyi menekültek segélye­zésére rendezett képző- és iparművészeti kiállítás. Szeretnénk olvasónink fi­gyelmét felhívni két hétfői programra. A kaposvári re­formátus templomban este hét órakor kezdődik a mar hagyományosan, évről évre megrendezett „karácsonyi muzsika” hangverseny. A barcsi zeneiskolában pedig szinltén hét órától ünnepi növendékhangverseny várja a zeneszerető közönséget. SZAPUDI ANDRÁS W^mÊÊmm^ÊÊÊÊm^^ÊÊÊÊÊÊÊÊÊÊÊam Nagybeteg mesterünk Nehéz, tetten érni, hány éves korától őszintétlene- dik a gyermek. Mikortól kezd el taktikázni, miért fo­lyamodik, különféle prakti­kákhoz, mikor jönnek az első komoly hazugságok. De hogy mégis húzzunk egy ha­tárvonalat, azt mondom, tíz­éves kora után finomul ki gondolati rendszere. Jobb megerősítést keres­ve sem találhattam volna másutt, mint a gyermek- könyvhét sikerkönyvében, a Mi mondtuk . .. Anyuról címűben. Ez a mindössze hatvannégy oldalas köny­vecske — Macskássy Kati és Fekete Anna szerkeszté­sében — arról szól, hogyan látja anyját a gyermek. Mindennapjaink kóiié szete olyanformán, ahogy a fura világunkra néz tágra nyílt szemmel egy kisgyei mek. Saját életterének a közepére pedig el sem le­hetne képzelni fontosabb él­tető erőt, mint az anyát. Beszélnek a gyerekek. A családról így : „És jónak tar­tom, hogy mindenkinek van családja. Azt jelenti a csa­lád szó, hogy több személy­Lonci kisasszony té- * tován állt. — Nem bocsátanám meg magamnak, ha . . . — Menjen csak nyugod­tan — szólt kissé elevenebb hangon Pörzse Zsigmond. — Ha majd úgy érzem, hogy eljött az órám, szólok. — Ne mondjon ilyet, Zsi­ga bácsi ! Hol van még az az óra ! — Jól van, Lonci ! Men­jen, mert már elharangoz­ták a másodikat! — Jesszusom, nem is hal­lottam! Még úgy járok, hogy szégyenszemre ... — és el­indult az ajtó felé. — Lonci ! — Tessék, Zsiga bácsi. — Kérem, szóljon be a plébános úrnak, hogy jól­esne, ha meglátogatna. Miután beharangoztak, képzeletben belépett a temp­lomba, helyet foglalt meg­szokott padjában, es együtt mondta a pappal a lépcső­imát. A szakadozó tömjénfüst mögött fölsejlett a gyerek­kor gombaillatú tája. Az őrségi erdőik kék lehelete. a tanítóház földes szobája, te­nyérnyi . ablaka; kedélyes apja pipafüstbe vesző mo­solya, anyja szigorú pillan­tása („nekem muszáj szigo­rúnak lennem, ha már az apjuk ilyen lágyszívű”) ; lát­ta földet söprő terebélyes krinolinját, körülötte a csetlő-botló kisebb testvé­reket, s újra az apját... Üszkösödő lábbal üldögél a karosszékben, most is mo­solyog, de könnyek közt, ahogy búcsút int, ő már az ajtóban áll, a szülői ház kü­szöbén, s még egyszer visz­szanéz az apjára. „Semmi baj, fiam, csak meghalok; semmi az égvilágon". S a mosolya átüt a könnyeken. Fehér reverendás premont­rei atyák vonulnak, kezük­ben kérészt és osztály­könyv, „csak így tovább, fi­am”; Sopron kopott utca­kövei, lovak patája csattog; talán Zrínyi Miklós gróf vo­nul a csapatával vagy Ber­zsenyi Dánielék szekereznek a belváros felé; Ferenc Fer- dinánd trónörökös szemlét tart egy hadgyakorlat után, csákóján tollak rezegnek, te­kintete szúrós, megvető, öreg füzek szegélyezik az utat Nádaháza felé; kát tan­terem az iskolában, a har­madikat éppen akkor épí­tik; a tanítólakás világos, tágas (szerény holmija elfér egy sarokban), az egyik földesúr osztrák tábornok („Windischgrátz-cel jöttem az országba"), afféle új föl­desúr, aki magyarnótákat „vesz" tőle, a másik uraság pedig egy torzonborz, ma­gányosan vadászgató, iszo­gató Jókai-figura az egyet­len lányát, Gyöngyi kis­asszonyt bízza rá, hogy ké­szítse föl a vizsgákra. Gyön­gyi, Gyöngyi ... zöld sza­lag, zöld szem, zöld suha- nás... és hopp, a hintó ke­reke sárgán villog végig az allén’ s a kanyarban egy végső villanás . . . „Tanító uram. házasodjon meg!" Öreg, dohányszinű pap a templomudvaros; „én mon­dom, tanító úr, magának meg keli nősülnie”. Okos, jóindulatú plébános. „A sárikányi mester kisebbik lánya eladósorban van, jó szívvel komendálom”. Sárkány 10 kilométerre van Nádaházától, két al­másderes röpíti a homok­futót, a pap lovai. A sár­kány! mester az ámbituson fogadja őket, zsinóros ma­gyar ruhát és csizmát visel, az arca, tartása Deák Fe- rencre emlékezteti, nagy te­kintélye van a vármegyé­ben. „Igazgató tanító, jegy­ző és földbirtokos” (hatvan holdja van), és így emlege­ti az újság; ha a megyegyű­lésen felszólal, őszintén megvallva, tart tőle egy ki­csit, iskolás gyereknek érzi magát előtte, az öregúr las­san, megfontoltan beszél egy kis ódon megyeházi za­mattal a mondatain, de méltóságteljes lényével el­lentétes hatást kelt nevetős, égkék szeme. A fogadószo- bában már megterítették az asztalt (az ámbitusról el­látni a bekötőútig, s ha fel­tűnik egy homokfutó, a há­ziasszony már szalad a kamrába, pincébe, s mire a „hozta isten” elhangzik, az asztalon már ott a bor és a kalács), az üveg harmatos, a tészta rózsapiros, s a kis­asszony ... eláll a lélegzete, amikor meglátja; üdvözlés­kor idegen, fátyolos hango­kat présel ki magából. A lány félig lesütött pillája alól kék nevetés süt a sze­mébe, sosem fogom elfelej­teni ... (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents