Somogyi Néplap, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-16 / 299. szám
2 Somogyi Néplap 1988. december 16., péntek Tanácskozott az MSZMP Központi Bizottsága Grósz Károly elnökletével december 15-én összeült az MSZMP Központi Bizottsága. Képünkön: a bizottság tagjai szavaznak. (Folytatás az 1. oldalról.) A pártok szerepével kapcsolatos álláspontunk meghatározásában abból indulhatunk ki, hogy a marxista pánt társadalmi bázisát tekintve egypártként is képes a társadalom különböző rétegeinek legfontosabb politikai érdekeit megfogalmazni és integrálni. A párt politikai felelősségétől vezettetve azonban támogatja^ a társadalom önszerveződési jogát, s ezért a pártok alapíthatóságát szabályozó — az új Alkotmánnyal majd összhangban lévő — párttörvény megalkotását. Semmi sem indokolja, hogy kapkodjunk és elhamarkodottan alakítsuk ki pártunk álláspontját a plurális pártrendszerről. Az viszont szükséges, hogy az új feladatokkal lépést tartva keressük a válaszokat. Ezért javasoljuk, hogy e megközelítés okán a Központi Bizottság a jövő év első negyedében külön napirendként foglalkozzon a párt- rendszer kérdéseivel. Fontos, hogy megfogalmazzuk magunk számára az elkövetkező politikai időszakban megtenni szándékozott lépéseinket, azok sorrendjét, egymással való kapcsolódását. Erre jelenleg a következő területeken van szükség: az Alkotmány elfogadása, a választójogi törvény megalkotása, a párt- törvény elfogadása és a XIV. kongresszus viszonya mindehhez. Ezekkel a kérdésekkel a pártnlaik határozottan, nagy léptekkel, de nem elhamarkodottan, a felgyorsítást nem eltúlozva kell foglalkoznia, mert az kapkodáshoz vezet. A politikai fejleményeknek olyan veszélyes, ellenőrizhetetlen önmozgása is kialakulhat, amely senkinek, sem az MSZMP- nek, sem az új politikai szervezeteknek nem lehet érdeke, -mivel a problémák megoldását, a reform előrehaladását akadályozná. Ezért üdvözöljük, hogy több alternatív mozgalom politikailag felelős magatartást tanúsítva felismerte à helyzetben rejlő elleni- mondást és képviselőik ezt meg ia fogalmazták. Az új alkotmány megalkotására a parlament által javasolt felgyorsítás teljes mértékben egybeesik a párt szándékával, mivel ezt a munkát mi sem javasoljuk hosszú időre elhúzni. Azt azonban határozottan javasoljuk, hogy a tervezet alaposan kidolgozott legyen, és a társadalom számára is elegendő idő álljon rendelkezésre annak megvitatásához. Ezért 1989. május—júniusában az előzetes szakmai viták után a Központi Bizottság elé kerülhetnek az alkctmánnyal kapcsolatos fontosabb politikai és jogi elvek, a szövegtervezet. A testületi állásfoglalást követően a második félévtől a tervezett alkotmány- szövegét társadalmi vitára lehet bocsátani. A tapasztalatok összegzése, elemzése után a szükséges módosításokat figyelembe véve a Központi Bizottság 1989 végén ismét kialakíthatja álláspontját, akar töpb alkalommal is foglalkozhat a kérdéssel, majd pedig 1990 tavaszán az Országgyűlés elé kerülhet a tervezet. Az új választójogi törvény megalkotására az alkotmány elfogadása előtt is sor kerülhet, de a párttörvényt biztosan megelőzi. A törvényre vomatlozD koncepciót, amelyet ki kell egészíteni az azóta felmerült szempontokkal, 1989 első negyedévében a Központi Bizottság elé lehet terjeszteni. A párttörvény megalkotásával kapcsolatban azt az ütemezést lehet tartani, amelyet az alkotmány elkészítéséhez javasoltunk. Ez lehetőséget teremt arra, hogy két egymástól nem elválasztható kérdés megfelelő összhangban váljon politikai gyakorlatunk szerves részévé. A XVI. kongresszus megtartását nem lenne célszerű jogalkotási és választási időpontokhoz igazítani, olyan értelemben, hogy azokat mindenképpen megelőzze. Az. említett kérdések ugyanis a legfontosabb népképviseleti szerv, az OrszággyűAz előadói beszédet követő vita is tükrözte: a po Útikat élet valóban időszerű a párttagságot és a közvéleményt élénken foglalkoztató kérdéseit tűzte napirendjére a Központi Bizottság. A hozzászólások pergő egymásutánjában volt, aki csak egy-egy pontosító megjegyzést fűzött az írásos előterjesztés néhány részletéhez, mások napi tapasztalataik alapján, az alapszervezetek politikai hangulatának vázolásával járultak hozzá az árnyaltabb kép kialakításához. , .. A felszólalások a belpolitikai helyzetről sokoldalú áttekintést adtak. Elemeztek a májusi pártértekezlet óta lezajlott eseményeket rámutatva arra, hogy a folyamaitok, a változások politikai és gazdasági téren sok tekintetben túlhaladtak az akkor elképzelt kereteket es ütemet. Többen hangsúlyozták a demokrácia további kiszélesítésének szükségességét, s ezzel együtt a rend, a fegyelem erősítésének, az anarchia elkerülésének elsőrendű követelményét. Elhangzott az az igén> is, hogy nemcsak a gazdaságban, hanem a politikában is rá kell állnunk az intenzív fejlődés pályájára. Ezt — egyebek között — a politika iránt megnövekedett érdeklődés is megkívánja. A helyzetértékelésről szólva volt, aki perspektíva- válságról beszélt, s ebben a helyzetben a pártnak — ha ragaszkodik vezető szerepéhez — szükségképpen kell hogy legyen mondanivalója. A gazdasági válságból való kilábalást mindenki a legfontosabb feladatok köze sorolta. Egy másik alapkérdést úgy fogalmaztak meg. miként lehetne úgy megteremteni a többpártrendszer későbbi kialakulásának lehetőségét, hogy a gazdasági válságból való teljes_ kilábalásig koalíció alapján működő, de egypártrendszeren alapuló pluralizmus jellemezze a magyar politikai rendszert. , Vissza-viszatért a felszólásokban az a gondolat, hogy az MSZMP olyan to- megpárt, amely az elmúlt évtizedekben a társadalmi haladás vezető ereje volt, semmi ok nincs tehát arra, hogy a párt tagjai önbizalom, a jövőbe vetett hit nélkül képviseljék azt a politikát, amelyet éppen a tagság látványosan megnyilvánuló kezdeményezéseinek lés döntési hatáskörébe tartoznak. A XIV. kongresz- szus történelmi jelentőségét többek között annak is kell adnia, hogy ott már programjában valóban alulról építkező párt jelenjen meg. A kongresszus a (kihordott, illetve felszínre került vitákat szintetizálni képes, kiemelkedő eseménye legyen politikai demokráciánk fejlőd ésénék. hatására alakított ki a párt- értekezlet. A pártélet egyes kérdéseivel foglalkozó hozzászólásokban többen sürgették, hogy mihamarabb, lehetőleg már a jövő év első hónapjában tűzze napirendre a Központi Bizottság a munkahelyi és a lakóterületi pártszervezetek feladataival összefüggő témakört. Volták, akik a Központi Bizottság felelősségére mutattak rá egy olyan helyzetben. amikor a közéletben politikai harc dúl. Most a progresszív erők azt várják — hangoztatták —, hogy a párt gyors választ adjon a legkülönbözőbb kérdésekre. Ehhez természetesen nélkülözhetetlen a politikai, eszmei egység. A szélsőséges megnyilvánulások elleni fellépés fontosságát elemezve aláhúzták: a vitákat indulatok nélkül, felkészülten, a nyilvánosság előtt kell lefolytatni. Ugyancsak a KB állásfogalásainak jelentőségére utalva kifejtették, hogy nem a határozatokkal, sőt nem is a végrehajtásukkal, hanem azok értelmezésével van a b'aj. Csökkenti ugyanis a cselekvés hatását, hogy a bizonyos konkrét kérdésekben megfogalmazott álláspontokat a legkülönbözőbb módon magyarázzák. Sokan foglalkoztak az alternatív mozgalmakkal is. Kérték, hogy a Központi Bizottság kapjon pontos információt az új szerveződésekről, hiszen vitába szállni az „ismeretlennel” könnyelmű vállakózás lenne. Mások több alternatív mozgalom jelenlegi programjának ismeretében kijelentették, hogy egyes csoportosulásoknak nincs tömegbázisuk, bár még mindig kevés a konkrét ismeret a különböző szerveződésekkel kapcsolatban. Olyan közmegegyezést tartottak szükségesnek, amely kizárja a felfordulást, az anarchiát. A demokráciát tanulni kell — ismerték el —, de ennek során sem engedhető meg, hogy a szélsőséges elemek a társadalmi rend alapjait kérdőjelezzék meg. Vannak törekvések a politikai tűréshatár ki tapintására. Szükség van a sokszínűségre, mondták, de furoséLlották, hogy elsősorban a meghökkentően különleges, extrém nézetek kapnak nyilvánosságot. Iilyan esetekben elkerülhetetlen a konfrontáció, miként elérkezett az ideje annak is, hogy a párt politikáját képviselők vállalják akár a sajtóvitáit is. Többen beszéltek arról, hogy a politika iránti érdeklődés rendkívüli módon megnövekedett. Az alapszervezetekben az emberek mindenről tudni akarnak, legyen az a kérdés akár a párt belső erőviszonyaival, vagy a pártüdülők beutalóinak elosztásával kapcsolatos. A tulajdonviszonyok problémakörét érintve kiemelték, hogy a különböző tulajdon- formáknak nem egyszerűen a társadalom érdekeit kell szolgálniuk, hanem a tulajdonformák együttesének kell fokozódó mértékben társadalmi tulajdonként funkcionálniuk, illetve egyre inkább társadalmivá válniuk. További hozzászólásokra ösztönzött az a megállapítás, amely szerint Grósz Károly na k a budapesti pártaktíván, november 29-én elhangzott beszéde vegyes fogadtatású volt. Bár — mint emlékeztettek — Grósz Károly ezzel kapcsolatban már a Csongrád megyei pártértekezleten véleményt nyilvánított, ám jó lenne — mondták —, ha a Központi Bizottság ülésén is szó esne erről a 'témakörről, ikülönösen ami a beszéd két elemét — „az osztály-harc" és a „fehér,terror" illeti. A/ erről szóló vitáiban elhangzott: jó néhány pártszervezetben vélekedtek úgy, hogy a beszéd választ adott sok, eddig megkerült kérdésre, s jó lenne, ha a továbbiakban a párt következetesen tartaná magát az elhangzottakhoz. Erre reagálva elhangzott : történelmi szemlélettel nézve a magyar társadalom ma is osztályokra tagozódik. A szocializmus építése hosz- szabb átmeneti -sziakasz, amelyben az össznépi állam kialakulása csak hosszú fejlődés eredménye lehet. E téren minden elméleti előrefutás szembekerül az objektív valósággal. A Központi Bizottságban elmarasztaiólag került említésre az a réteg, amely az elmúlt harminc évben „túl- lihegte" a politikát, a pártot, s ma abban, az illúzióban él, hogy ezt a magatartását a jelenlegi politikai irányvonal „túllihegésével" feledtetni tudja. Ez a próbálkozása azonban komoly veszélyeket hordoz. Ezekre is rámutatott a budapesti pártaktíván mondott beszéd. Ennek kapcsán szóba került: a mai helyzetet sokan külföldön tárgyilagosan, higgadtan ítélik meg, s ezekre a véleményekre oda kell figyelni. A mai bonyolult politikai heh zetben, amelyben nagy az elméleti zavar és nehéz az eligazodás, az élet által felvetett 'kérdésékre sem a Központi Bizottság, sem a párt önmagában nem tudja megadni a választ: en re csak az egész társadalom együtt tud vállalkozni, levonva a szükséges következtetéseket a gyakorlatból. Aki vezető tisztséget tölt be, vagy a tudomány területén dolgozik, annak ebben nagyobb a felelőssége. Nagy erőt jelentenék a pártban alulról megindult kezdeményezések, megújulást hozó folyamatok, amelyéket bátorítani, segíteni kell, mert az egyik legfontosabb erőforrások alkotják. Látnivaló, hogy a tisztségviselők, az apparátusok tagjai Idegesek, bizonytalanok. Ezt akkor lehet feloldani bennünk, ha megszabadítjuk őket az elmúlt idők táplálta bűntudattól, és elég muníciót adunk nekik ahhoz, hogy önbizalmukat visszanyerve megvívhassák a politikai küzdelmet. Ebben nagy erő a sajtó, s éppen ezért nagy hiba, hogy a párt nem tud kellő befolyást gyakorolni a sajtóra, még a pártsajtóra sem annak érdekében, hogy vállalja fel az ideológiai és a politikai harcot. Ha erre nem vállalkozik a Népszabadság, a megyei sajtó, akkor a párt az egyik legfontosabb eszközétől fosztja meg magát. S ezért nem elsősorban az újságírók a hibásak, hanem azok, akik a Központi Bizottságban ülnek, dolgozna.*. Végezetül elhangzott: a párt határozottan fellép minden olyan próbálkozással szemben, amely a. Parlament, a képviselők, s általában a vezetők lejáratására irányul. Kiáll a megbízatásukat tisztességgel képviselő közéleti emberek védelmében. A 26 felszólalást követően Berecz János összegezte a vitában elhangzottakat. Egyetértőleg tudomásul vette az előterjesztést bíráló megjegyzéseket, hozzátéve: már a pontos körülírást nélkülöző feliadat vállalásakor tudni lehetett, hogy a napirenden szereplő kérdésekre jelenleg nem lehet végleges, állásfoglalás- szerű választ adni. Ez azért is lehetetlen vállalkozásnak tűnt, mert pélA Központi Bizottság ülését követő nemzetközi sajtóértekezleten Grósz Károly bejelentette', hogy a testület személyi kérdésekről is döntött. Németh Miklóst — akit a közelmúltban az Országgyűlés a Minisztertanács elnökévé választott — felmentette KB-titkáiri tisztségéből. Érdemei elismerése mellett. saját kérésére, nyugállományba vonulása miatt ugyancsak felmentette központi bizottsági titkári funkciójából Pál Lénár- dot. A Központi Bizottság titkárává választotta Ivá- nyi Pált. Ivámyi Pál 1942-ben született Budapesten. Eredeti foglalkozása gépészmérnök. Nős, két gyermeke van 1969-től tagja a Magyar Szocialista Munkáspártnak. 1987-ben választották a Közdául jogilag még rendezetlen körülmények között, törvényes keretek híján nem lehet meghatározni a viszonyt a különböző szerveződésekhez. Természetesen a témakört napirenden kell tartani, s a terveknek megfelelően időről időre, a törvényalkotás ütemének megfelelően a Központi Bizottság elé terjeszteni. Ezután a vitáiban elhangzott egyes észrevételekre, javaslatokra utalva — egyesekkel egyetértve, másokkal vitatkozva — megjegyezte, hogy mindig közösségi gondolatként alakulnák ki a válaszok az egyes kérdésekre. A vitazárót követően a Központi Bizottság tagjai az elnöklő Grósz Károly javaslatára egyhangúlag döntöttek arról, hogy a szerkesztőbizottság az ülésről készülő közleménybe építse be az állásfoglalás-tervezet legfontosabb elemeit. Hozzájárultak ahhoz is. hogy Berecz János előadói beszéde, valamint a vitáról készült ismertetés kapjon nyilvánosságot. Grósz Károly ezután a vita tapasztalataiból következtetve javasolta, hogy a KB a főtitkár vezetésével alakítson egy bizottságot, amely három témakörben kidolgozná a KB állásfoglalás-tervezetét. A bizottság — amelynek tagjai : Aczél György, Berecz János, Fejti György és Romany Pál — az egy- vagy többpártrendszer, az alt er na ti v szer vezet eikhez való viszony, valamint a választási rendszer és mechanizmus problémakörével foglalkozna. A Központi Bizottság a javaslatot elfogadta. Ezután a Központi Bizottság meghallgatta Németh Miklós tájékoztatóját a kormányzati munka korszerűsítéséről, valamint Grósz Károly személyi kérdésekkel kapcsolatos javaslatát. A tájékoztatót a testület jóváhagyólag tudomásul vette a személyi kérdésekre vonatkozó javaslatot pedig elfogadta. ponti Bizottság, 1988 májusában a Politikai Bizottság tagjává. A Központi Bizottság döntött abban is, hogy érdeméi elismerése mellett, nyugállományba vonulása miatt felmenti tisztségéből Benke Valériát. a Társadalmi Szemle szerkesztőbizottságának elnökét, és helyette kinevezi Radies Katalint, akit egyúttal felmentett a Központi Bizottság Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztályának vezetői tisztségéből. Ugyancsak érdemei elismerése mellett, nyugállományba vonulása miatt felmentette beosztásából Varga Pétert, a KB osztályvezetőjét. A Központi Bizottság emellett egyéb más, a hatáskörébe tartozó személyi kérdésekben is információt kapót. KÖZLEMÉNY a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1988. december 15-ei üléséről A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1988. december 15-én ülést tartott. A testület néma felállással tisztelgett elhunyt tagja, Tömpe István emléke előtt. A Központi Bizottság Berecz János előterjesztésében időszerű politikai kérdéseket vitatott meg; meghallgatta Németh Miklós tájékoztatóját a kormányzati munka korszerűsítéséről, valamint Grósz Károly személyi kérdésekkel kapcsolatos javaslatát. Az előterjesztést és a személyi javaslatot a testület elfogadta, a tájékoztatót pedig jóváhagyólag tudomásul vette. Az ülésről részletes közlemény jelenik meg. Hozzászólások Személyi változások
