Somogyi Néplap, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-16 / 299. szám
1988. december 16., péntek Somogyi Néplap 3 Milyen a jó vezető ? Kulcsember a gazdasági vezető gondoMkal, feszültségekkel terhes korunkban. A vállalatok, szövetkezetek talpon maradása, a nehéz idők átvészelése csak úgy lehetséges, ha a manőverezés maga is céltudatos, kellő előrelátással párosul. Minél több a rögtönzés, a kitérő, annál fontosabb a jó iránytű, a világos stratégiai cél, a vállalkozó leleményesség, amely a váratlan helyzetekben is lehetővé teszi a jó „ráérzést". Napjainkban és még inkább a piacgazdaságban, mind határozottabb az igény a vállalkozói típusú vezetők iránt. Ök nem a műszaki fejlesztésben, a twmeiés- ben specialisták, hanem piacban, profilban „utaznak' is minden olyan ötlet, kezdeményezés iránt fogékonyak, amely gazdasági sikerrel kecsegtet. A korszerű v-zetó teljesítménye nem órában, nem is valamiféle naturális terméktömegben, hanem piaci versenyképességben, innovációs készségben mérhető. Krédója körülbelül így hangzik: Vágy száz ígéretes, eredeti ötletet, istápoló, gondozd legjobb tudásod szerint. Közülük 2-3 piacképessé, szerencsés esetben egy sikeressé is érlelhető. A jó vezető neve, akárcsak egy jól bevezetett márka, áruvédjegy, bizalmat sugároz és felértékeli a céget, amelyet irányít. A magyar gazdaság azonban nem teljesítményre orientált, a piaci viszonyok fejletlenek, a káderkiválasztás és -értékelés gyakorlata elmaradott. Az is'kolarend- szerhez, a társadalom egészéhez hasonlóan a tehetség, a másság nem erény, inkább hátrány. Előny viszont a minden irányú jó kapcsolat, a konfliktusokat kerülő, elutasító magatartás. Fontos, hogy a vezetőt elfogadják, kapcsolatrendszerében meghatározó a fölfelé igazodás. Hiszen hatalma, társadalmi támogatása addig terjed, ameddig fönt elfogadják. A konzervatív és kontra- szelektív káderkiválasztási gyakorlat fölszámolásában eddig nem sikerült igazi frontáttörést elérni. A hazánkban megalakult 261 vállalati tanács például mindössze 15 régi igazgatót nem választott újjá, közülük is öt a második nekifutásra — pályázat útján — visszakerült beosztásába. A demokratikus káderkiválasztási módszerek elszigetelődnek, feloldódnak az elmaradott szemléletben és a régi irányítási gyakorlatban. A szemlélet, a környezet gyökeres átalakulása, a demokratikus közélet megteremtése, s a vezetők felkészültségének fejlesztése, a korszerű menedzserképzés egyaránt előttünk álló feladat. A követelmények árnyaltabb és határozottabb megfogalmazása, a szükséges vezetői adottságot és jellemvonások tisztázása ugyancsak fontos, hogy ne az alkalmazkodó, a konfliktuskerülő, simulékony ember, hanem a rámenős, céltudatos, teljesítményt nyújtó és kikényszeríteni tudó személyiség legyen a vezetői ideál. Am ahhoz, hogy a jó gazda gondosságával járjanak el az ügyekben, valóságos, konlkrét tulajdonosok kellenek. Az állam, a nép nem lehet igazi tulajdonos, ahogyan ezt a saját kárunkon tapasztalhattuk, hiszen kiderült: ami mindenkié, az senkié. Az is bebizonyosodott, hogy a húsvér tulajdonos hiánya nem pótolható szervezeti vagy jogi intézkedésekkel. A társasági törvény mélyreható változás, frontáttörés lehetőségét ígéri. Mozgásteret teremt a tőkeáramláshoz — átcsoportosításhoz —. egyesítéshez, s a társaságok résztvevői — a vállalatok, a szövetkezetek, s a társaságok résztvevői — érdekeltté válnak eszközeik legjobb hatásfokú hasznosításában. Az első számú vezető pedig — legyen szó szövetkezeti, betéti, korlátolt felelősségű vagy részvény- társaságról, illetve gmk-król — érdemi vállalkozásra kényszerül. A társasági tagok ugyanis teljes bizalmat szavaznak az igazgatónak, az elnöknek, amennyiben a bevitt tőkerészük után megfelelő arányú jövedelmet (osztalékot) kapnak. Ha nem kapnak, elégedetlenségüket. a jövő iránti kétségeiket sokféle módon kifejezésre juttathatják. Leszavazással, leváltással vagy a tőke kivonásával. Az utóbbi megoldással akkor is élhetnek, amikor más társaságok lehetőségei ígéretesebbek. A részvények. a részjegyek napi árfolyamán — a kereslet—kínálattól függően — mérhetővé válik egv-egy vállalkozás vagyona, komplex tevékenysége, benne az igazgató (elnök) teljesítménye. Persze nem számíthatunk látványos, gyors áttörésre. A vállalati és szövetkezeti vezetők jelentős része nem jártas a valós piaci viszonyok hatása alatt működő vérbeli vállalkozások menedzselésében. De a kor kitermeli a maga kádereit — ha hagyják. Gondoljunk csak a szocialista mezőgazdaság •hőskorára: sok-sok téeszel- nök, állami gazdasági igazgató bizonyította vállalkozói rátermettségét. Kijárták az élet iskoláját. Családi, részes művelést vezettek be •a kolhoz-típusú munkaegységek helyett, kiegészítő jellegű ipari-szolgáltató ágazatokat építettek ki, később pedig korszerű ipari-termelési rendszerékbe szerveződtek. A 80-as évek elején viszont, amikor a mezőgazdaság lendülete megtorpant, a kisvállalkozások tömege nagy leleményességgel és sok kezdeményezéssel rukkolt elő. Lelkes kollektívák, munkacsoportok szerveződtek megannyi feladatra, amire korábban nem volt vállalkozó. A gazdasági tevékenység legszélesebb sávja, a döntően állami tulajdonra alapított ipar, közlekedés, a kereskedelem jelentős része azonban évtizedek óta szinte mozdulatlan. A társasági törvény ennek a monolitikus állami tulajdonnak a megreformálását, a nagy vállalkozásoknak is kedvező társadalmi, gazdasági környezet kialakítását célozza meg. A nagyvállalkozások határozott igénye és reális lehetősége — a rendkívül nehéz feltételek ellenére — itt is kiterhelheti a többre képes, vállalkozói szellemű vezetőgárdát. K. J. FÉLRE AZ ÜRES FORMULÁKKAL! TÖMPE ISTVÁN 1909—1988 Mély megrendüléssel és fájdalommal tudatjuk, hogy Tömpe István elvtárs, a magyar és a nemzetközi munkás- mozgalom régi harcosa, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, az Állami Rádió és Televízió Bizottság nyugalmazott elnöke, a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetségének tagja december 15-én elhunyt. Tömpe István elvtárs temetése december 20-án, kedden 14 órakor lesz a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában. Elhunyt elvtársunk barátai, harcostársai, volt munkatársai 13.30 órától róhatják le kegyeletüket a Mező Imre úti temető fedett díszi'avatalozójában. az MSZMP Központi Bizottsága a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége Átalakulóban van a politikai kultúra napjainkban. S ez természetes, hiszen annyi minden változik — a gazdaságtól a politikai intézményrendszerig —, hogy szinte elképzelhetetlen ennek érintetlenül maradása. A változás fő iránya az, hogy az emberek nem fogadják el a még mindig erősen érződő paternalista szemléletet, mivel ehhez az alattvalói magatartás kapcsolódik. Most egyre jobban előtérbe kerül az egyenjogú partneri kapcsolat igénye. Ez azonban elképzelhetetlen az önálló tájékozódás, föllépés és cselekvés nélkül. Különösen vonatkozik ez azokra a kommunistákra, akik a tömegszervezetekben, -mozgalmakban tevékenykednek. Sok régi módszer él még együtt az újjal, s ez olvkor termeléskiesést, máskor üresjáratot okoz. A Videoton tabi gyárában hallottam egy politikai fórumon, hogy még mindig sokan mennek el munkaidő alatt különféle gyűlésekre, meg,- beszélésekre. értekezletekre. Ma már a gazdasági vezetőknek sem mindegy, hogy jól működik-e vagy sem egv demokratikus fórum. A Székesfehérváron rosszul előkészített szakszervezeti bizalmi testületi ülést például meg kellett ismételni, s ez azt jelentette, hogy csak Tablói tíz ember újra elment ülésezni. Nagy tehertételnek számít, ha sok a kikérés. S az is a megcsontosodott szemlélet jele, amikor az igazgatónak telefonálnak. mert valami probléma van a vöröskeresztes szervezettel, netán valaki nem úgy szólalt fel a szakszervezeti testület ülésén, mint ahogy „elvárták". Most olyan a politikai légkör, hogy ezekben az ügyekben nem a gazdasági vezetőnek, hanem egyenesen a vöröskeresztes, a szak- szervezeti titkárnak kellene telefonálni. Ma már nincs szükség a tervekben sem azokra az üres udvariassági formulákra: a szakszervezet segíti a termelést, a gazdasági vezetők pedig a szakszervezetet. Ezeken ugyanis már rég túl vagyunk, legföljebb bizonyos írásos nyomai még föllelhetők. A Videoton tabi gyárának KISZ-bizattsági titkárától hallottam, hogy a fiatalok nem szeretik a kötelező politizálást, azt, amikor valamit ráerőszakolnak az emberekre. Ez okozza ugyanis azt. hogy nincs vélemény, nem szívesen vesznek részt a rendezvényen. Az is eltávolító haitású, ha nem veszik figyelembe az elhangzott véleményeket, lassan vagy egyáltalán nem intézkednek. Egy kis vita támadt azonban azon, hogy a KISZ-bi- zottság titkára nem ment el a választójogi törvénytervezet módosításáról szervezett tabi vitára, mert nem vette észre hazafelé sietté- ben az utcán kiragasztott meghívókat. Senki sem akadt volna fenn ezen, ha éppen nem ő száll síkra azért: minél több fiatal kerüljön be majd a tanácsba a választáskor. Teljesen jogos volt a bírálat; legalább azt meg kellett volna tenniük a fiataloknak, hogy nagyobb számban részt vesznek az említett vitában, s elmondják, mi lenne számukra előnyös, ők mit kérnek. min változtatnának. Ma, amikor a politizálás egyre jobban áttevődik a lakóterületekre, nem lehet ilyen lépéshibákat elkövetni. Itt kell megcáfolni a helytelen nézeteket, véleményt formálni, s egyetérteni azokkal, akik progresz- szíven lépnek föl a gyűlésen, a rendezvényen. Jó példát mondott el a karádi népfrontbizottság titkára. Politikai vitafórum volt a jogállamiságról a községben, örült annak, mennyi vélemény elhangzott. Nagyon meglepte éppen ezért, amikor akadt olyan, aki szintén ott volt a teremben, véleményt azonban nem mondott, ugyanakkor később azt terjesztette: „mennyi reakciós vélemény hangzott el”. Valahol ez még mindig a régi szemlélet megnyilvánulása. hiszen az utólagos sza- pulás nem segít. A mai politikai körülmények a nyílt, szemtől szembe való politizálást kívánják meg mindenütt. Lajos Géza Hogyan telnek a napjai egy átlagos munkásfiatalnak ? — A hétköznapokat kérdezi? — kezdte kérdéssel a választ Csillag Ilona fonónő, betanított munkás a Masterfil Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárában. — Az egyik olyan, mint a másik. Ebbe a monotóniába csak a három műszak hoz némi változatosságot. Nyolcadik éve dolgozom az előfonóban, az általános iskolaelvégzése után rögtön itt kezdtem. — Mi vonzotta ide? — Az egészségügyi pályát választottam volna legszívesebben, de még fodrásztanulónak sem vettek fel. Itt meg — a viszonylag jó kereseti lehetőség mellett — az albérletnél egy fokkal Tömpe István 1909. január 2-án született Budapesten. 1926-ban kereskedelmi érettségi vizsgát tett. majd a kárpitos szakmát sajátította el. Tanulmányai idején lépett be a fások szakszervezetébe és bekap- csalódott az ifjúsági mozgalomba is. 1929-től rövid megszakításokkal külföldön dolgozott. 1934 tavaszán — miután behívtá|k katonának — hazatért. 1935 nyarán szerelt le. Egy évvel később a KMP tagja lett. 1937 januárjától Spanyolországban harcolt századkomi.sszári beosztásban a nemzetközi brigádok tagjaként a fasiszták ellen. Két évvel később Franciaországba internálták, ahonnan 1941-ben hazaszökött. 1942 májusában letartóztatták, három hónapig volt az Andrássv úti laktanya foglya. Ezt követően a felszabadulásig különböző illegális kommunista csoportokban tevékenykedett. A felszabadulás után Budapesten, majd Pécsett do - gozott pártmunkásként 1946—48 között Somogy megye alispáni tisztségét töltötte be, majd a Belügyminisztérium közigazgatási főosztályát vezette. 1950 októberétől hat esztendőn át a Földművelésügyi jobb, de sokkal olcsóbb szálláslehetőségem adódott. Most is a lányotthonban lakom, ötödmagammal egy garzonban. — Mennyit keres? — A teljesítménytől függően 6500—7000 forintot kapok kézhez. Ez hozzávetőlegesen 1500-zal kevesebb, mint tavaly ilyenkor. — Miért? — Megszűnt a vgmk. Az adó mia/tt. — Mire költ? — A személyes kiadásokon kívül az utazásra. Szeretek világot látni. Jártam már Bécsben, Pozsonyban, Ungváron, Lvovban és Jugoszláviában több helyen is. — Mivel tölti a szabadidejét? — Kötök. Pulóvert, kardigánt, sálait, kesztyűt, sapMinisztérium erdészeti fö- osztályvezetőjeként tevékenykedett. A magyarországi ellenforradalom híre Genfben érte: 1956. november 4-én tért haza. 1957 elejétől a fegyveres erők miniszterhelyettesi tisztét látta el, s ugyanebben az évben az MSZMP Központi Bizottságának tagja lett. A következő esztendőben már a földművelésügyi miniszter első helyetteseként, 1962- től a Magyar Rádió és Televízió elnökéként, 1975-től 1983-ig az Állami Rádió és Televízió Bizottság elnöke ként dolgozott. kát. . . Meg aztán van tévénk is, a filmeket általában megnézzük. Szombat este rendszerint diszkó, vasárnap meg a mosás a program. Nem járok haza a hétvégeken, és a karácsonyt is a barátnőméknél töltöm . . . ebben azonban biztosan különbözöm az átlagtól . .. Vallató Géza Az egyik nap olyan, mint a másik Éjszakai műszak Egész éjszaka folyik a munka a kaposvári postahivatalban. A vonattal érkező csomagok, hírlapok, levelek válogatása, elosztása a feladatuk. Fotó: Kovács Tibor
