Somogyi Néplap, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-05 / 265. szám

GYERMEKEKNEK 6 _________________________________________________________Somogyi Néplap_________________________ 1988. november 5., szombat É lő játékmackó Madáretető Levelek és gyerekek Sárga, bordó, piros, barna... A milliónyi levél mind- mind tarka. Szedik, gyűjtik a gyerekek, — ki találja a leg­színesebbet? JÁTÉKTÁR Nincs gyermek, akinek ne kedvenc játéka lenne a bá­jos Teddy mackó. Kevesen tudják, hogy ennek a játék- mackónak élő megfelelője is van — Ausztráliában. Még kevesebben tudják, hogy ez az élőlény, a koala, erszé­nyes állat. Az erszényesek nevüket arról a hasfalukon levő bőrtasakról kapták, amelyben — mintegy utó- vemhességként — még jó ideig hordják a fejletlenül, magatehetetlenül megszüle­tő kölykeiket. Némely erszé­nyesnek csupán erszénypótló börkettőzete van a hasfalán, mások hasaljuk sűrű, puha szőrzetében őrizgetik az igen rövid vemhesség után meg­születő ikölyküket a teljes kifejlődésig. A koala még abban tér el a többi erszé­nyestől, például a kenguru­tól, hogy bőrtasakja nem előre, a fej felé nyílik, ha­nem hátra, a végbélnyílás Ifelé. Ami imiatt a leginkább be­illik játékmacinak, az vég­telenül jámbor — és lassú — természete. Oly óvatos ki­mértséggel, lomhasággal mo­zog a magas fák koronájá­ban, hogy emiatt „ausztrá­liai lajhárnak" is nevezik. Az ember minden nehézség nélkül meg tudná fogni ezt a legfeljebb fél méter nagy­ságúra növő állatot, csupán a fára kellene utána mász­nia. Bájos pofácskájára, lágy puha bundájára és igen jám­bor viselkedésére rá is fi­zetett a koala. Amikor jól­lakva, szőrgombóccá göm- bölyödve elszunyókál a rit- kás erdő fáinak elágazódá- saiban, könnyű célpontot nyújt a puskás embereknek. A kipusztulástól csak az mentette meg, hogy szigorú védelem alá helyezték. Az Ausztráliához közeli Phillip- szigeten 1973-ban már csak 800-at számoltak össze a koalából, ám a vadvédelmi hatóság gondoskodásának köszönhetően 1988-ra számuk elérte a 80 000-et. A IV. b ezen az őszön madárvédélmi akciót szerve­zett. Az osztály minden tag­ja vállalta, hogy naprafor­gót és tökmagot gyűjt és mire az időjárás tartósan hi­degre fordult egy egész zsák eleség állt a folyosó sarká­ban. Különösen Jóska volt elemében és a munkában valamennyi osztálytársát túl­szárnyalta. Az egyik szünet­ben kiválasztott néhányat a fiúk közül, akikről tudta, hogy otthon is sokat barká­csolnak és jó kézügyességük van. — Holnap délután marad­jatok itt velem — mondta nekik. — Lajos bácsi meg­engedte, hogy a műhelyt használjuk. Szereztem desz­kát és megcsináljuk az ete­tőt. — És hová fogjuk tenni? — kérdezte Pista, ahi szin­tén nagy .madárvédő hírében állt. — Az osztályablakba — jelentette ki Jóska határo­zottan. — Majd kilógatunk néhány szalonnabőrkét a fák ágaira csalogatónak. Akkor biztosan hamar odatalálnak a cinegék. Másnap délután a meg­beszélt időben a fiúik össze­gyűltek a műhelyben és egy rajz alapján, amit megint csak Jóska szerzett valahon- nét, elkészítették az etetőt. Feri kerített otthon egy do­boz zöld festéket, azzal szé­pen le is festették. Amikor megszáradt, nagy izgalom­mal erősítették fel az ablak­ba és nyomban teletöltöttek napraforgóval. Aznap este már hiába vár­tak, egyetlen madár sem mutatkozott az etető kör­nyékén, a kilógatott szalon­nabőrkék is üresen himbá­lóztak az ágakon. A fiúk kicsit csalódottan baktattak hazafelé, de azért másnap reggel valamennyien jóval a tanítás megkezdése előtt ott voltak az iskolában. Nyom­ban észrevették, hogy a ki­helyezett napraforgó ugyan­csak megfogyott, a cinegék tehát mégiscsak megtalálták a csemegét. Jóska még az ablaknál állt, amikor oda­kint megjelent egy sárga- mellényes széncinege, odaug- rált az etetőhöz, majd ügye­sen besurrant az alul elhe­lyezett bejárónyíláson és né­hány másodperc múlva nap­raforgóval a csőrében jelent meg ismét. Még javában dolgozott rajta, amikor újabb cinege jelent meg az etetőn, őt egy másik követte és ettől kezd­ve állandóan nőtt a forga­lom. Amikor Lajos bácsi bejött az osztályba, csodál­kozva látta, hogy a gyere­kek mind az ablaknál áll­nak. Már éppen szólni akart, amikor észrevette az etetőt és a körülötte repkedő ma­darakat. Egy darabig együtt figyelték a cinegék vidám sürgés-forgását, azután La­jos bácsi helyre parancsolta a gyerekeket. HANGPARÁDÉ Első őszi játékunk főként az első osztályosoknak szól. Gyűjtsünk össze olyan tár­gyakat, melyekkel a hat-hét évesek számára is jól ismert zajokat tudunk létrehozni. A gyerekek hajoljanak le a padra. (Leskelődni akár a játék előtt, akár alatta tilos!) Amikor teljes a csend, kez­dődhet is a játék. Papírt té­pünk, ollót csattogtatunk, dobókockát hajítunk, egyik pohárból a másikba vizet töltünk, vagyis sorra meg­szólaltatjuk az előre elké­szített tárgyakat. Ezután a gyerekek felegyenesedhet­nek, s felszólítunk valakit, hogy mondja meg, mit hal­lott először, másik gyerektől kérdezzük, mit hallott má­sodszor, és így tovább. Ha valaki téved, társai kijavít­hatják. A játékot többször is megismételhetjük. Tanács: 5—7 tárgynál töb­bet egymás után ne használ­junk, mert az említett kor­osztály többet általában nem tud megjegyezni. Kellékek: olló, papír, do­bókocka, lábas, síp, gyufa­skatulya, vizespohár, és bár­mely olyan más tárgy, mely- lyel jellegzetes hangokat tu­dunk megszólaltatni. SZÓLÁNCOK A szólánc az egyik leg- variálhatóbb nyelvi játék. Például: a kezdő játékos mond egy olyan szót, amely két szótagnál többől áll. A következő játékosnak az utolsó szótaggal kell egy szót mondania, és így tovább. Például : Ceruza-csavar­varsa-salak stb. Amennyiben valaki nem tud rövid időn belül a meg­adott szótaggal szót monda­ni. akkor az utána követke­ző pajtás próbálja meg, ha ő sem tud, akkor új szót vá­laszthat, ha viszont tud. ak­kor az előző játékos kiáll, és csak a következő menet után állhat ismét vissza. A játékot számos variá­cióban játszhatjuk. Például: 1. Keresztnevekkel: (csak az utolsó betűvel kell új szót kezdeni) János-Sarolta-Al- bert-Tibcr-Rita-Alíz-Zoltán- Nóra stb. 2. Országnevekkel : Ma- gyarország-Ghana-Ausztria- Algéria-Afganisztán-Norvé­gia stb. 3. Városnevekkel: Buda­pest-Tokió-Osló-Orosháza­Alma-Ata-Amszterdam stb. 4. Virágnevekkel: Ciklá- men-Nőszirom-Mályva­Akácvirág-Gerbera-Arany­eső stb. Folytathatjuk színészek­kel, énekesekkel, sportolók­kal, együttesekkel, állatne­vekkel stb. A játék előnye, hogy a kisebbek könnyű já­tékától (keresztnevek, álla­tok) a nagyobbak egész bo­nyolult feladatáig alkalmas kisebb-nagyobb társaság le­kötésére. Gyufanégyzet Ezüsthajú nagyapám Nagyapámnak ezüstös lett a haja, Életének őszét ez is mutatja. Mint a régi nyár, sötét haja elmúlt Fáradt arcán ránc ráncra hullt. De fiatal a szíve, a szeretete A családját,szolgálja minden tette. Korán ,kel, nem hagyja el magát, Nem mutatja teste fáradtságát. Jó sorsomat szüntelenül áldom, Szívem örül, hogy mindennap látom. Van nekem egy ezüsthajú nagyapám, Szeretem én tiszta szívből igazán! Szarka Zoltán tanuló Koalamama hátára kapaszkodó kölykével egy óriás gumil'a törzsén mászik az élelmet jelentő lomb felé a Fern Free Gully Nemzeti Parkban A kaporszakállas béka meséje Brekkancs Béci BMX- kerékpárján az első meg a hátsó kerék felett is volt újságtartó, de még így sem fért el bennük az a temér­dek Nádharsona meg Vízi Hírlap, amit reggelenként a postaládákba kellett csúsz­tatnia. Ezért aztán egy ak­kora bőrtáskát akasztott a vállára, amibe a vízitökleve- lek mellé még a ' különki­adásokat is bepréselhette. Mert sokan várták ám az újságokat, — Teknőc Ton- csi, Rák Elemér, Réce néne, a többnyire féllábon meren­gő Kelep-Kelep asszonyság, aztán a vaksin hunyorgó pápaszemes vízisikló, és még sokan mások. így aztán nem csoda, hogy észrevétlenül nőtt araszosra Brekkancs Béci kecskeszakálla. Úgy ám, mert tükörbe nézni, hát még borotválkozni — na erre az­tán igazán nem jutott ideje. Képzelhetitek, mennyire meglepődött, amikor egyszer véletlenül meglátta magát a tó tükrében. Két töklevél meg egy vízililiom közül egy kapor szakállas béka csodál­kozott rá! — Nahát — mondta Brek­kancs Béci, és a szája sar­kán felejtette az ujját — Ez ... ez igazán különös ... — Különös . . . Különös — visszhangozta a tükörkép, de ez mind semmi! A java csak aztán következett. Mert csodák csodája, folytatódott a mese. — Jól figyelj — mondta a tükörkép, és mesemondó módra a zsebébe süllyesztet­. te a kezét. Csak úgy gyűrű­zött körülötte a víz! — Jól figyelj, volt egyszer egy vízimanó, postás volt, vagy efféle, és hajnalonként ö volt az első, aki hátulról kezdve, betűről betűre elol­vasta az" újságokat, és csak azokat gyömöszölte be a pos­taládákba, amelyekben csu­pa jó hír volt. így történt, hogy a tó környékén nap nap után örömteli várako­zás előzte meg a vízimanó érkezését. Igen ám, de egy nap csupa rossz hír jelent meg az újságokban — a laj- torjás levelibékák például zord telet jósoltak, az olva­sók meg oldalakon keresztül panaszolták, hogy egyre za­varosabb a tó vize. Persze, üresen maradtak aznap a postaládák. És mivel más­nap, sőt harmadnap sem változott a helyzet, az előfi­zetők lassanként megfeled­keztek a vízimanóról — mondta a tükörkép, és el­tűnt az egyik töklevél alatt. Brekkancs Béci meg haza­kerekezett, bekapcsolta a tv-t, de nem tudott igazán odafigyelni Brekire meg a többiekre. Talán azért, mert addig sohasem hallott arról, hogy egy tükörkép megszó­lalhat ... De az is lehet, hogy szöget ütött a fejébe egy gondolat: mostanában egyre több a rossz hír az újságokban . .. Tűnődve si­mított végig a szakállán. és erről eszébe jutott, hogy ide­je lenne megborotválkozni. Neki is látott rögvest egy nádlevélen megfent fűszál­lal .. . A borotválkozás re­mekül sikerült, egyesek sze­rint jobban is, mint kellett volna. Merthogy állítólag az­óta csupaszképű minden kecskebéka. Vallató Géza Führer Lívia 7 éves tanuló rajza Melyik két szál gyufát kell elemelni ahhoz, hogy a megmaradók két négyzetet alkossanak? (A helyes megoldás a 15. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents