Somogyi Néplap, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-05 / 265. szám
GYERMEKEKNEK 6 _________________________________________________________Somogyi Néplap_________________________ 1988. november 5., szombat É lő játékmackó Madáretető Levelek és gyerekek Sárga, bordó, piros, barna... A milliónyi levél mind- mind tarka. Szedik, gyűjtik a gyerekek, — ki találja a legszínesebbet? JÁTÉKTÁR Nincs gyermek, akinek ne kedvenc játéka lenne a bájos Teddy mackó. Kevesen tudják, hogy ennek a játék- mackónak élő megfelelője is van — Ausztráliában. Még kevesebben tudják, hogy ez az élőlény, a koala, erszényes állat. Az erszényesek nevüket arról a hasfalukon levő bőrtasakról kapták, amelyben — mintegy utó- vemhességként — még jó ideig hordják a fejletlenül, magatehetetlenül megszülető kölykeiket. Némely erszényesnek csupán erszénypótló börkettőzete van a hasfalán, mások hasaljuk sűrű, puha szőrzetében őrizgetik az igen rövid vemhesség után megszülető ikölyküket a teljes kifejlődésig. A koala még abban tér el a többi erszényestől, például a kengurutól, hogy bőrtasakja nem előre, a fej felé nyílik, hanem hátra, a végbélnyílás Ifelé. Ami imiatt a leginkább beillik játékmacinak, az végtelenül jámbor — és lassú — természete. Oly óvatos kimértséggel, lomhasággal mozog a magas fák koronájában, hogy emiatt „ausztráliai lajhárnak" is nevezik. Az ember minden nehézség nélkül meg tudná fogni ezt a legfeljebb fél méter nagyságúra növő állatot, csupán a fára kellene utána másznia. Bájos pofácskájára, lágy puha bundájára és igen jámbor viselkedésére rá is fizetett a koala. Amikor jóllakva, szőrgombóccá göm- bölyödve elszunyókál a rit- kás erdő fáinak elágazódá- saiban, könnyű célpontot nyújt a puskás embereknek. A kipusztulástól csak az mentette meg, hogy szigorú védelem alá helyezték. Az Ausztráliához közeli Phillip- szigeten 1973-ban már csak 800-at számoltak össze a koalából, ám a vadvédelmi hatóság gondoskodásának köszönhetően 1988-ra számuk elérte a 80 000-et. A IV. b ezen az őszön madárvédélmi akciót szervezett. Az osztály minden tagja vállalta, hogy napraforgót és tökmagot gyűjt és mire az időjárás tartósan hidegre fordult egy egész zsák eleség állt a folyosó sarkában. Különösen Jóska volt elemében és a munkában valamennyi osztálytársát túlszárnyalta. Az egyik szünetben kiválasztott néhányat a fiúk közül, akikről tudta, hogy otthon is sokat barkácsolnak és jó kézügyességük van. — Holnap délután maradjatok itt velem — mondta nekik. — Lajos bácsi megengedte, hogy a műhelyt használjuk. Szereztem deszkát és megcsináljuk az etetőt. — És hová fogjuk tenni? — kérdezte Pista, ahi szintén nagy .madárvédő hírében állt. — Az osztályablakba — jelentette ki Jóska határozottan. — Majd kilógatunk néhány szalonnabőrkét a fák ágaira csalogatónak. Akkor biztosan hamar odatalálnak a cinegék. Másnap délután a megbeszélt időben a fiúik összegyűltek a műhelyben és egy rajz alapján, amit megint csak Jóska szerzett valahon- nét, elkészítették az etetőt. Feri kerített otthon egy doboz zöld festéket, azzal szépen le is festették. Amikor megszáradt, nagy izgalommal erősítették fel az ablakba és nyomban teletöltöttek napraforgóval. Aznap este már hiába vártak, egyetlen madár sem mutatkozott az etető környékén, a kilógatott szalonnabőrkék is üresen himbálóztak az ágakon. A fiúk kicsit csalódottan baktattak hazafelé, de azért másnap reggel valamennyien jóval a tanítás megkezdése előtt ott voltak az iskolában. Nyomban észrevették, hogy a kihelyezett napraforgó ugyancsak megfogyott, a cinegék tehát mégiscsak megtalálták a csemegét. Jóska még az ablaknál állt, amikor odakint megjelent egy sárga- mellényes széncinege, odaug- rált az etetőhöz, majd ügyesen besurrant az alul elhelyezett bejárónyíláson és néhány másodperc múlva napraforgóval a csőrében jelent meg ismét. Még javában dolgozott rajta, amikor újabb cinege jelent meg az etetőn, őt egy másik követte és ettől kezdve állandóan nőtt a forgalom. Amikor Lajos bácsi bejött az osztályba, csodálkozva látta, hogy a gyerekek mind az ablaknál állnak. Már éppen szólni akart, amikor észrevette az etetőt és a körülötte repkedő madarakat. Egy darabig együtt figyelték a cinegék vidám sürgés-forgását, azután Lajos bácsi helyre parancsolta a gyerekeket. HANGPARÁDÉ Első őszi játékunk főként az első osztályosoknak szól. Gyűjtsünk össze olyan tárgyakat, melyekkel a hat-hét évesek számára is jól ismert zajokat tudunk létrehozni. A gyerekek hajoljanak le a padra. (Leskelődni akár a játék előtt, akár alatta tilos!) Amikor teljes a csend, kezdődhet is a játék. Papírt tépünk, ollót csattogtatunk, dobókockát hajítunk, egyik pohárból a másikba vizet töltünk, vagyis sorra megszólaltatjuk az előre elkészített tárgyakat. Ezután a gyerekek felegyenesedhetnek, s felszólítunk valakit, hogy mondja meg, mit hallott először, másik gyerektől kérdezzük, mit hallott másodszor, és így tovább. Ha valaki téved, társai kijavíthatják. A játékot többször is megismételhetjük. Tanács: 5—7 tárgynál többet egymás után ne használjunk, mert az említett korosztály többet általában nem tud megjegyezni. Kellékek: olló, papír, dobókocka, lábas, síp, gyufaskatulya, vizespohár, és bármely olyan más tárgy, mely- lyel jellegzetes hangokat tudunk megszólaltatni. SZÓLÁNCOK A szólánc az egyik leg- variálhatóbb nyelvi játék. Például: a kezdő játékos mond egy olyan szót, amely két szótagnál többől áll. A következő játékosnak az utolsó szótaggal kell egy szót mondania, és így tovább. Például : Ceruza-csavarvarsa-salak stb. Amennyiben valaki nem tud rövid időn belül a megadott szótaggal szót mondani. akkor az utána következő pajtás próbálja meg, ha ő sem tud, akkor új szót választhat, ha viszont tud. akkor az előző játékos kiáll, és csak a következő menet után állhat ismét vissza. A játékot számos variációban játszhatjuk. Például: 1. Keresztnevekkel: (csak az utolsó betűvel kell új szót kezdeni) János-Sarolta-Al- bert-Tibcr-Rita-Alíz-Zoltán- Nóra stb. 2. Országnevekkel : Ma- gyarország-Ghana-Ausztria- Algéria-Afganisztán-Norvégia stb. 3. Városnevekkel: Budapest-Tokió-Osló-OrosházaAlma-Ata-Amszterdam stb. 4. Virágnevekkel: Ciklá- men-Nőszirom-MályvaAkácvirág-Gerbera-Aranyeső stb. Folytathatjuk színészekkel, énekesekkel, sportolókkal, együttesekkel, állatnevekkel stb. A játék előnye, hogy a kisebbek könnyű játékától (keresztnevek, állatok) a nagyobbak egész bonyolult feladatáig alkalmas kisebb-nagyobb társaság lekötésére. Gyufanégyzet Ezüsthajú nagyapám Nagyapámnak ezüstös lett a haja, Életének őszét ez is mutatja. Mint a régi nyár, sötét haja elmúlt Fáradt arcán ránc ráncra hullt. De fiatal a szíve, a szeretete A családját,szolgálja minden tette. Korán ,kel, nem hagyja el magát, Nem mutatja teste fáradtságát. Jó sorsomat szüntelenül áldom, Szívem örül, hogy mindennap látom. Van nekem egy ezüsthajú nagyapám, Szeretem én tiszta szívből igazán! Szarka Zoltán tanuló Koalamama hátára kapaszkodó kölykével egy óriás gumil'a törzsén mászik az élelmet jelentő lomb felé a Fern Free Gully Nemzeti Parkban A kaporszakállas béka meséje Brekkancs Béci BMX- kerékpárján az első meg a hátsó kerék felett is volt újságtartó, de még így sem fért el bennük az a temérdek Nádharsona meg Vízi Hírlap, amit reggelenként a postaládákba kellett csúsztatnia. Ezért aztán egy akkora bőrtáskát akasztott a vállára, amibe a vízitökleve- lek mellé még a ' különkiadásokat is bepréselhette. Mert sokan várták ám az újságokat, — Teknőc Ton- csi, Rák Elemér, Réce néne, a többnyire féllábon merengő Kelep-Kelep asszonyság, aztán a vaksin hunyorgó pápaszemes vízisikló, és még sokan mások. így aztán nem csoda, hogy észrevétlenül nőtt araszosra Brekkancs Béci kecskeszakálla. Úgy ám, mert tükörbe nézni, hát még borotválkozni — na erre aztán igazán nem jutott ideje. Képzelhetitek, mennyire meglepődött, amikor egyszer véletlenül meglátta magát a tó tükrében. Két töklevél meg egy vízililiom közül egy kapor szakállas béka csodálkozott rá! — Nahát — mondta Brekkancs Béci, és a szája sarkán felejtette az ujját — Ez ... ez igazán különös ... — Különös . . . Különös — visszhangozta a tükörkép, de ez mind semmi! A java csak aztán következett. Mert csodák csodája, folytatódott a mese. — Jól figyelj — mondta a tükörkép, és mesemondó módra a zsebébe süllyesztet. te a kezét. Csak úgy gyűrűzött körülötte a víz! — Jól figyelj, volt egyszer egy vízimanó, postás volt, vagy efféle, és hajnalonként ö volt az első, aki hátulról kezdve, betűről betűre elolvasta az" újságokat, és csak azokat gyömöszölte be a postaládákba, amelyekben csupa jó hír volt. így történt, hogy a tó környékén nap nap után örömteli várakozás előzte meg a vízimanó érkezését. Igen ám, de egy nap csupa rossz hír jelent meg az újságokban — a laj- torjás levelibékák például zord telet jósoltak, az olvasók meg oldalakon keresztül panaszolták, hogy egyre zavarosabb a tó vize. Persze, üresen maradtak aznap a postaládák. És mivel másnap, sőt harmadnap sem változott a helyzet, az előfizetők lassanként megfeledkeztek a vízimanóról — mondta a tükörkép, és eltűnt az egyik töklevél alatt. Brekkancs Béci meg hazakerekezett, bekapcsolta a tv-t, de nem tudott igazán odafigyelni Brekire meg a többiekre. Talán azért, mert addig sohasem hallott arról, hogy egy tükörkép megszólalhat ... De az is lehet, hogy szöget ütött a fejébe egy gondolat: mostanában egyre több a rossz hír az újságokban . .. Tűnődve simított végig a szakállán. és erről eszébe jutott, hogy ideje lenne megborotválkozni. Neki is látott rögvest egy nádlevélen megfent fűszállal .. . A borotválkozás remekül sikerült, egyesek szerint jobban is, mint kellett volna. Merthogy állítólag azóta csupaszképű minden kecskebéka. Vallató Géza Führer Lívia 7 éves tanuló rajza Melyik két szál gyufát kell elemelni ahhoz, hogy a megmaradók két négyzetet alkossanak? (A helyes megoldás a 15. oldalon.)
