Somogyi Néplap, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-05 / 265. szám

Néplap 1988. november 5., szombat AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Felmérést régeinek A Vöröskereszt az egészséges életmódért A Magyar Vöröskereszt VII. kongresszusa határoza­tában a fő feladatok között leszögezte, hogy az egészsé­get értéknek tekintve támo­gatja az egészségmegőrzés átfogó társadalmi programr jáf. E hosszú távú országos programba bekapcsolódva a Vöröskereszt megyei szerve­zete felmérést végez a la­koság különböző rétegeinek életmódjáról. A tapasztala­tok alapján a betegségek, a káros szokások kialakulásá­nak megelőzése érdekében számos tájékoztató jellegű előadást, tanácsadást szer­vez. Az egészségvédelmi cél­jainak sikeres végrehajtá­sáért folyamatosan végzi a Vöröskereszt társadalmi munkásainak képzését, illet­ve továbbképzését. A Vöröskereszt megyei szervezete bekapcsolódik a magas vérnyomás elleni or­szágos akció&a is: egészség- ügyi felvilágosító előadáso­kat tartanak, s kívánságra megmérik a jelentkezők vér­nyomását is. Most van fo­lyamatban egy olyan felmé­rés, amely négy koroszíály dohányzással kapcsolatos szokásairól, illetve vélemé­nyéről ad képet. Néhány év­vel ezelőtt már végeztek ilyen felmérést, tehát a friss adatok birtokában össze le­het hasonlítani az e káros szokással szembeni küzdelem eredményeit. A program megvalósítása során legintenzívebben a gyerekekkel — a legfogéko­nyabb korosztállyal — fog­lalkoznak. Az egészséges életmód, a korszerű táplál­kozás kialakításában meg­határozó szerepe van az is­kolának. Számos oktatási in­tézmény azonban nem ren­delkezik tornateremmel, s a szűkös anyagi körülmények a diákétkeztetésre is rá­nyomják bélyegüket. Bár a megyében kialakult az is'ko- laorvosi hálózat, több köz­ségi iskolában a körzeti or­vos osztályteremben, igaz­gatói irodában látja el isko­laorvosi teendőit. Az egész­séges életmód, a rendszeres testedzés népszerűsítésében a pedagógusok partnerek lennének, ám a nem meg­felelő tárgyi fettételek gá­tolják őket e munkában. A Vöröskereszt megyei szerve­zetének munkatársai, aktí­vái számos iskolában tan­folyamokat szerveznek, elő­adásokkal, csoportos és egyé­ni beszélgetésekkel, vala­mint filmvetítésekkel segí­tik az egészséges életmód kialakításához szükséges szemléletformálást. Az egészségnevelő mun­kát a szeptemberben meg­alakult megyei egészségvé­delmi tanács koordinálja, il­letve szakmailag irányítja. A Vöröskereszt továbbra is megszervezi a komplex egészségnevelési rendezvé­nyeket, életmódklubokat, valamint táborokat, és je­lentősen hozzájárul a köz­egészségügyi viszonyok javí­tásához. A Magyarország tudományos felfedezői című új, állandó kiállítás megnyitásával egyidejűleg múzeummá avatták az érdi Magyar Földrajzi Gyűjteményt. A képen: Cholnoky Jenő dolgozószobájának bútorai Kísérletek feketében-fehérben Harangozó Ferenc grafikusművész lin óleummetszetei Tegnap nyílt meg a So­mogy Megyei Múzeum ka­maratermében Harangozó Ferenc grafikusművész tár­lata. A somogyi születésű, Mernyén élő fiatal művész pályáját autodidaktaként kezdte, majd csatlakozott a fiatal művészek stúdiójához. Jelenleg is ennek a tagja. Munkássága során a grafi­kai művészet több ágával foglalkozott, most megnyílt kiállításán elsősorban linó­leummetszeteit mutatja be. E müvei látszólag a konst­ruktív absztrakt világába tartoznak, valójában az éle­tünk rendszertelen részéből kiragadott önálló részlete­ket villantják föl. Olyan apróságokat, amelyek mel­lett a köznapi ember figyel­me elsuhan, egyedül az al­kotói szem tudja kiszűrni, hogy — talán felnagyítva — e részek önálló életre kelje­nek a papíron. Ezt a látási módot a mai magyar grafi­kai életben nem lehet önál­ló iskolához kapcsolni; ha a művészettörténet egészébe próbáljuk beleilleszteni, leg­inkább a húszas-harmincas évek német expresszioniz- musával rokon — továbbfej­lesztve, meghonosítva ezt az irányzatot. Harangozó Ferenc alko­tásai a művészetek iránt ér­deklődőknek minden bizony­nyal maradandó élményt nyújtanak, a hozzá nem ér­tők számára azonban a rész­letek, foltok nehezen formá­lódnak egységgé. így elvont- tá válnak — nem egy eset­ben széitesőnek hatnak az il­lusztrációk, sorozatok. Az absztrakt művészi törekvé­seikhez, az útkereséshez iga­zodik a kiállítás helyszíne. S úgy érzem, ennek ellené­re is túl szűk — a művek­nek nem ad távlatot. Furcsa érzést kelt a látogatóban, hogy a kisméretű, ablakta­lan helyiségben a mennye­zetet kivéve mindent feke­te drapéria fed. Nem hi­szem, hogy ez a sötét, zsú­folt környezet előnyére vál­na a kiállításnak. Pedig Ha­rangozó Ferenc linóleum­metszetei sokszínű művé­szeti életünk egyik különös útját és a művész minden­képpen eredeti szemléletét mutatják. A tárlat anyaga jövő év január végéig tekinthető meg a megyei múzeum eme­leti folyosóján. B. T. Zs. Az MTESZ-egyesületek küldöttértekezletei Novemberben és decem­berben a Műszaki és Termé­szettudományi Egyesületek Szövetsége 33 tagegyesületé­nek többsége küldöttérte­kezletet tart. Azért nem mind, mert az egyesületek önállóan döntenek a tanács­kozás összehívásának szük­ségességéről. A szakembe­rek értékelik a két és fél éve megtartott küldöttérte­kezletek óta eltelt időszak munkáját,« meghatározzák a következő időszak tenniva­lóit. Valamennyi tudomá­nyos egyesület maga hatá­rozza meg, milyen témákat tűz a küldöttértekezlet na­pirendjére. Az azonban bi­zonyos, hogy mindenhol számba veszik a műszaki fejlesztést akadályozó té­nyezőket, s elemzik a reál- értelmiség munkafeltétele­it, anyagi és erkölcsi meg­becsülését. Ismeretes, hogy az MTESZ konferenciát hívott össze a szeptember végén országos tagegyesületpkben tevékeny­kedő kutatók és mérnökök részvételével. Az ott elfoga­dott ajánlásokat a szövetség megküldte 3300 tagvállalatá­nak, s valamennyi tagegye­sületnek. A most sorra ke­rülő küldöttértekezleteken azok is kifejthetik vélemé­nyüket a műszaki sisakem­berek érdekvédelméről, akik az MTESZ-tanácskozáson nem vettek részt. A küldöttértekezleteken megvitatják azt is, hogyan lehetne az egyesületék sze­repét növelni a gazdaságpo­litikai döntések meghozata­lában. Az egyesületekben ugyanis valamennyi szakte­rület legkiválóbb képviselői jelen vannak, s készek szakmai véleményt monda­ni a döntések előtt. Film, zene, kiállítás KULTURÁLIS PROGRAMOK Változatos kulturális programmal várja látogatóit novembertől az Iparművé­szeti Múzeum. Az intézmény jövő tavaszi látható Rene­szánsz és manierizmus cí­mű kiállítását olyan hang­versenyek, filmvetítések és előadások egészítik ki, ame­lyek a korszak tárgykultúrá­ján túl az akkori szellemi életbe s a társművészetekbe is bepillantást engednek. A középkor hangszeres és vokális zenéjét, egyházi és világi muzsikáját idézik a vasárnap délelőttönkénti múzeumi koncertek. A Ca- merata Hungarica novem­ber 27-i műsorán régi ma­gyar dalok és táncok, vala­miint a nyugat-európai ka­maramuzsika gyöngyszemei csendülnek fel, január 15-én a Monteverdi Kamarakórus, február 12-én a Musica An­tiqua Hungarica ad hang­versenyt az európai népek egykori zenéjéből. November 13-án kezdődik az a vetítéssorozat, amely­ben Shakespeare legna­gyobb drámáinak filmtörté­neti jelentőségű adaptációit láthatják az érdeklődők. El­sőként Orson Welle's 1966-os Falstaffját, december 11-én Max Reinhardt 1935-ös Szentivánéjíi álomját, janu­ár 29-én az 1951-ben készült Orson Welles-féle Othellót, végül február 26-án az 1943- as, Laurence Olivier által rendezett V. Henriket vetí­tik. Nem a pénzért csinálják Jó programok y árják as érdeklődőket Két éve, hogy a sikeresen működő ifjúsági klub be­zárta kapuit a Tungsram ka­posvári művelődési házá­ban. A klub csipkerózsika- álma nem tartott sokáig. Négy lelkes ipari tanuló a gyár vezetőségének bele­egyezésével és az üzemi KISZ-, illetve közművelődé­si bizottság támogatásával megpróbálja fölébreszteni a hagyományt. — Pénzt kaptunk a gyári KISZ-szervezettől — mond­ta Galambos Attila, az ifjú­sági klub vezetője —, ebből egy szép büfésarkot rendez­tünk be; ez a legszembeöt­lőbb változás. A nagyterem fölszereltségét is javítottuk, különböző fényeffektussal és jobb minőségű hangosítás­sal. Az első rendezvényünk hangulata és családias lég­köre biztató volt a jövőre nézve. A jó humor elenged­hetetlen eszköze a szórakoz­tatásnak, ezért meghívtuk — az anyagiakat nem saj­nálva — Ihos Józsefet és Lehr Andrást, a két ismert humoristát. Havona két al­kalommal lesz műsor a klu­bunkban, de egyelőre pénz­hiány miatt havonta csak egyszer tudunk vendég mű­vészeket hívni. A művésze­tek világából érdekes arco­kat és már befutott színé­szeket, előadókat szeretné­nek látni és hallani az em­berek. Sajnos, a kívánságo­SZEMTOL SZEMBEN A PERESZTROJKÁVAL Hétköznapi krónika Az igazsághoz tartozik, hogy utazásunk során a pe­resztrojkáról, a glasznoszty- ról elsősorban vezetők, kü­lönböző funkcionáriusok adtak helyzetképet. Volt köztük KB-titkár, főmérnök, TASZSZ-vezérigazgató- helyettes, állami gazdasági igazgató, főszerkesztő, ta­nácselnök-helyettes, városi pb-titkár, hogy csak néhá­nyat említsek közülük. Az ember azt gondolná, ezek a vezetők a világ számos or­szágából érkezett újság­íróknak már csak „hivatal­ból is” kizárólag jókat mon­danak, dicsérően szólnak a peresztrojkáról. Holott Gor- bacsovtól tudjuk: esetenként még „szakadék van a célok, jelszavak és a gyakorlati munka között.” Dicséretükre mondom — a saslik-szindróma is ezt pél­dázza — a gondokról is őszintén, kendőzetlenül be­széltek. Ukrajna egyik kulturális központjának, a 30 ezer la­kosú Perejaszlav-Hmel- nyickij nevű városnak a pb- titkára a pártmunkában be­állt változásokról elmondta: régebben „fentről” sokat „súgtak”, tanácsot adtak, se­gítettek. Ma már az embe­rekben több önálló véle­mény fogalmazódik meg, a „fentről” jött üzenetekkel nem mindig értenek egyet. Ottjártunkkor az alapszer­vezetekben már elkezdődtek a beszámoló-vezetőségvá- lasztó taggyűlések. A fölké­szülés időszakában a pártbi­zalmiaknak mintegy 30-40 százaléka kicserélődött, s titkár szavai szerint az alap­szervezeti titkárok 25-30 szá­zalékára is ez a sors vár. A taggyűlések tapasztala­tairól beszélt a Pravda Uk- raini — az ukrán KB orosz nyelvű lapja, naponta 350. ezer példányban jelenik meg — szerkesztőségében a pártrovat vezetője. Furcsá­nak tartja, hogy az emberek miközben panaszkodnak, ál­landóan fölfelé mutogatnak. A felsőbb szerveket bírál­ják, mondván, ami fönt van, ami föntről jön, az mind rossz. Az egyik tejgyár tag­gyűlésén is élesen bírálták a felső vezetést, mert bajok vannak az élelmiszerellátás­ban, s emiatt rossz a han­gulat. Azt már elfelejtették megvizsgálni, hogy ők miért nem adnak több és jobb te­jet, tejtermékeket a lakos­ságnak, és hogyan tudnák jobb munkafegyelemmel, eredményekkel kedvezően befolyásolni a hangulatot. Ukrán közmondással élve : a bírálók abban a kapuba rúgdosták a gólokat, ahon­nét már rég elment a ka­pus! Persze a hivatalos tájé­koztatók mellett jómagam igyekeztem szót váltani az emberekkel is. A szállodai szobaasszony, a buszsofőr éppúgy közéjük tartozott, mint a gyári szanatórium­ban gyógyuló, szívbeteg diszpécser vagy az ukrán távirati iroda kanyevi tudó­sítója, aki legnagyobb ámu­latomra Petőfi verseit ukrá­nul idézte, s arra kért, ma­gyarázzam meg, mit jelent az utyuli-mutyuli szó, mert neki ezt egy Kijevben tanu­ló magyar lány mondogatta, amikor kettesben voltak. lágyon nehéz a szürke számadatokat, a megélhetési költségeket, a fizetéseket összevetni, gépiesen átszá­mítani forintra. Egy össze­hasonlító példát azért hadd említsek! TASZSZ-kísérőnk — beosztása magyarra for­dítva megfelel egy főosz­tályvezető-helyettesi státus­nak — havi fizetése 300 ru­bel. Az ukrán távirati iro- na egyik főszerkesztője 320 rubelt keres havonta. Mind­ketten egyetemet végzett, nyelveket beszélő szakem­berek. Annak a buszsofőr­nek, aki két napig fuvaro­zott bennünket, havonta 450 rubel üti a markát. Ha jól számolok, nálunk is egy BKV-buszsofőr leg­alább negyven százalékkal többet keres, mint egy egyetemet végzett, hírügy­nökségi szerkesztőségveze­tő. Szóval ezek szerint moszkvai és kijevi kollégá­inkkal szikronban vagyunk. (Vége) Kiss György Mihály kát csak a lehetőségeinkhez mérten tudjuk teljesíteni. Próbálkozunk politikai vita­fórum szervezésével. — A rendezvények lebo­nyolításáért mennyi hono­rárium jár? — Nem a pénzért csinál­juk. A néhány száz forint­nak, amit a büfében a sö­rön, üdítőn, szendvicseken keresünk, egy részét a te­rem csinosítására költjük — válaszolta Bor Buda, aki elektroműszerésznek tanul és a gyár tanműhelyében dolgozik. — Nyilvánosságot akarunk a klubnak, ezért több ka­posvári üzem és gyár KISZ- szervezetéhez küldünk felhí­vást, hogy propagálják a Tungsram ifjúsági klubjá­nak rendezvényeit. Egy-egy ilyen délutáni, esti műsor­ban szervezhetnének egy­más között szórakoztató, hu­moros vetélkedőket. Sok fiatalnak szeretnénk kelle­mes kikapcsolódást nyújta­ni, úgyis olyan kevés lehe­tősége van a mi korosztá­lyunknak erre Kaposváron. Egyetlen gondunk, hogy a klub messze van a belvá­rostól. Az újraéledő ifjúsági klub a fiúk szervezőkészségét és kitartását dicséri. Nem sza­bad megfeledkeznünk azon­ban arról sem, hogy a gyár dolgozói közösségi célú mun­kavállalással előteremtik a klubházban induló tanfolya­mok, klubok önköltségének nagy részét, a fiatalok klub­jáét is. Az ifjúsági klubbal ellentétben a számítógépes, a billiárd-, a videó-, szabó- varró és kung-fu önvédelmi tanfolyamot kizárólag a gyár kollektívájának szervezték. Megfelelő számú jelentkező esetén ezek ingyenesek. Cs. P.

Next

/
Thumbnails
Contents