Somogyi Néplap, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-30 / 285. szám
AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLIV. évfolyam, 285. szám Ára: 1,80 Ft 1988. november 30., szerda Kommunista aktíva a Budapest Sportcsarnokban Több mint tízezer budapesti kommunista részvételével pártaktivát rendeztek kedden a Budapest Sportcsarnokban. A rendezvény előadója ,Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára volt. Jassó Mihály, az MSZMP Budapesti Bizottságának első titkára köszöntötte a kerületek küldötteit, a főváros országgyűlési képviselőit, a budapesti pártbizottság, a fővárosi tanács tagjait, a tömegszervezetek képviselőit, valamint a meghívott pártonkivülieket. Megragadva az alkalmat kifejezte azt a véleményét, miszerint az elmúlt másfél évben, Grósz Károly miniszterelnöksége idején a kormány munkája karakterisztikusabb lett, megalapozva a párt határozataira épülő kormányprogram megvalósítását. Hangsúlyozta: a Magyar Nép- köztársaság tekintélye, megbecsültsége a világban megszilárdult. A fővárosi pártszervek többségében kialakult véleményt is folmácsol- va elmondta: bár Grósz Károly személyét többen megsokszorozva, több funkcióban is elképzelték, általános az elégedettség, hogy képességét és energiáját 'fezutón a párt ügyeinek intézésére, a pártmunka szervezésére, megújítására, az MSZMP előtt álló feladatok megoldására fordítja. Ezt követően Grósz Károly lépett a mikrofonhoz. G rósz Károly beszéde A fővárosi kommunista aktívaértekezlet elnöksége. Grósz Károly az MSZMP főtitkára beszél — Joggal vetődik fel a kérdés — kezdte előadói beszédét Grósz Károly —, hogy van-e valami rendkívüli oka ennek a mai találkozónak? Szerintem nincs. Egy politikai párt természetes létezési módja, hogy időről időre ilyen formában is megbeszéli teendőit, s megfogalmazza véleményét az időszerű politikai kérdésekről. Tudatja elvtársaival idehaza és hazánk határain túl is, hogy létezik, hogy van véleménye a világról, s az országon belül lezajló eseményekről. Jelzi jelenlegi vagy potenciális .szövetségeseinek, hogy számíthatnak rá, van kivel szövetséget kötniük, és időről időre mérhetik rugalmasságát, magatartását, korrektségét. Közli ellenfeleivel is és ellenségeivel is: szerte az országban birtokolja a sportcsarnokokat, a munkahelyeket, a területeket és természetesen — ha kell — az utcákat is. (Nagy taps.) Megüzeni, hogy jelen van, nehogy félreértsék vagy rosszul magyarázzák higgadtságát, türelmét, megértését. Az elmúlt években nem éltünk gyakran ezzel a munkaformával, mostanában kezd gyakoribbá válni, a jövőben rendszeressé tesz- szük. Milyen, a belpolitikai helyzet? A jelenleg zajló átalakulásnak mennyi a véletlenszerű és mennyi a tudatosan megtervezett, előre megkomponált eleme? A belpolitikai élet régen tapasztalt sokszínűségének vagyunk szemtanúi és — megítélésem szerint — cselekvő formálói, alakítói is. Azt persze nem állíthatom, hogy mindent előre megterveztünk, minden úgy történik ma, ahogyan elképzeltük. Nem panaszképpen mondom ezt. Hatnak már, jó irányban, a mozgás ön- törvényei, új, alkotó energiák szabadulnak fel a közélet számára. Vannak természetesen — szinte kikerülhetetlenül — vadhajtások is, olyan jelenségek, melyak- nek bár nem örülünk, szá- mítottunjk rájuk. A belpolitikai helyzet ösz- szességében pozitív irányban változik. A politizáló társadalom eszménye soha nem volt idegen tőlünk, mi mi magunk is szerveztük az aktív politikai közéletet. Mi a bíztató, mi az értékes ebben a megélénkült politikai légkörben? Mindenekelőtt az, hogy csökken a közömbösség, és nő az érdeklődés a jelen és ci jövő sorsfordulót is jelentő kérdései iránt. Egyre több ösz- szefüggést ismernek fel az emberek a gazdaság és a politika között, a hazai folyamatok, a változás, illetőleg a nemzetközi tendenciák, nemzetközi viszonyok között. Tapasztaljuk : nagy a tenni akarás, a cselekvési vágy, és az értelmes —ezt hangsúlyozni szeretném — áldozatkészség is. A felelősen gondolkodó emberek nagy többsége úgy akar változást és megújulást, hogy vállalja a négy évtized értékeinek a folyamatosságát is. Mi ad okot a nyugtalanságra? Mindenekelőtt a nagy hajlam a megújulás, a felfrissülés parttalansága iránt. Divat lett mindent tagadni, akár van indoka, akár nincs. Nyugtalanságra ad okot a módszerek ra- dikalizálódása. A sztrájkokkal való fenyegetőzés, a mértéktelen követelőzés, az eleve teljesíthetetlen igények tömeges megfogalmazása. Nyugtalanságra ad okot az egyoldalú, csak az elosztással foglalkozó szemlélet, az a magatartás, amely lebecsüli a termelést, az értékteremtő munkát. Ügy tapasztalom, hogy a város nyugtalanabb, mint a falu, ami azt jelzi, hogy inkább a városokban halmozódtak fel azok a feszültségek, amelyek mindenekelőtt a fiatalok és az értelmiségi -körökben érhetők tetten. Figyelmeztető továbbá, hogy megnőtt az ellenséges, kis . létszámú, de hangos, a polgári restaurá- ciós, ellenforradalmi erők agresszivitása is. Taktikájuk átlátszó, ismert, de nem veszélytelen, mert könnyen megtévesztheti a politikai kérdésekkel aktívan nem foglalkozó embereket. A demokrácia, a reform hangos követelése mögé rejtik szándékukat a vezetés lejáratására, a folyamatok olyan típusú felgyorsítására, amely egy ponton már kezelhetetlenné Válik. Ügy tűnik mostanában, hogy a legnagyobb tekintélyű államhatalmi szervezet, a Parlament lejáratásával, s a választások előrehozatalának kierőszakolásával akarják a vezetést kényszerlépésre késztetni. Eltúlozzák a többpártrendszer lehetőségét, felnagyítják vélt előnyeit. Zavarják nemzetközi kapcsolatainkat. Védelmi rendszerünk lejáratására és szétzilálására törekszenek. Hangulatot keltenék a hadsereg ellen, a köz- biztonsági erők ellen azon a címen, hogy sokat fordítunk rájuk. Követelik a Munkásőrség megszüntetését azzal az indokkal, hogy nem törvényesen működő testület. Látszik tehát, hogy célirányos, végiggondolt koncepció alapján akarják széjjelzilálni a szocializmus intézményrendszerét. A kérdésre tehát — amit feltettek — az a válaszom: a magyar párt és társadalom jó irányba halad előre, de rögös az út, és benne van a bukás esélye is. Ellenségeink is tudják ezt és spekulálnak rá. Osztályharc ez a javából; Eredménye csak tőlünk függ; attól, hogy képesek vagyunk-e visszanyerni önbizalmunkat, magunk mellé tudjujk-e állítani á józan erőket, s ha kell, határozottan fel tudunk-e lépni az ellenséges, ellenforradalmi erőkkel szemben,. Felvetődik a kérdés: a szocializmus maga került-e válságba vagy sem. Nekem határozottan az a vélemé- nyern, hogy nem. Nem a szocializmus, hanem egy olyan gyakorlat, amelyet meghaladott az élet. Egy olyan gyakorlat, amely egy periódusban történelmi léptékkel mérve is maradandót alkotott, de nem volt képes megújulni a fejlődő, a változó világ új követelményeihez. Nem az eszme”end- szer jutott tehát csődbe, hanem az, ahogyan az eszmét valósággá alakítjuk. Az eszmerendszer nem tehet arról, ha alapelveit korszerűtlenül alkalmazzák. Mi a célunk, mit kell tennünk? — ez a legfontosabb kérdés, amit meg kell válaszolnunk. Határozottan kijelentjük, hogy folytatjuk a szocializmus építését, és erre hívjuk az egész magyar népet. Célunk változatlan: felépíteni a kizsákmányolástól mentes, osztály nélküli társadalmat, amely tagjainak biztonságot, végzett munkájuk alapján jólétet nyújt, lehetővé teszi az egyéni és kollektív alkotóerők szabad kibontakozását. A kibontakozó reformfolyamatok sodrában is arra törekszünk, hogy biztosítsuk a széles értelemben vett termelési eszközök, a fejlesztési források társadalmi tulajdonának elsődlegességét és meghatározó szerepét. Tisztában vagyunk vele, hogy az állami tulajdon a társadalmasításnak csupán egyik lehetséges, és önmagában elégtelen formája. A főtitkár ezután röviden szólt a magántulajdon szerepéről. Emlékeztetett arra, hogy az Egyesült Államokban járva egy újságíró kérdésére azt mondta:a magántulajdon 25—30 százalékos részesedését tudja elképzelni. De, sajnos, nem fenyeget az a veszély, hogy ezt az arányt el tudnánk érni. Személyes tapasztalataim alapján is mondhatom, hogy ma nem az az előttünk álló legnagyobb akadály a világpiacon, hogy nem fogadják áruinkat, vagy hátrányos megkülönböztetést szenvednének, hanem az, hogy nincs elég új, igényes, korszerű, versenyképes termék. Nem tartható sokáig, hogy az évente termelésbe állított új termékek aránya nem éri el a 4 százalékot, a felújított termékeké pedig a 3 százalékot. Szeretnék arra is kitérni, hogy megjelenít egy új veszély a közéletünkben: az esélyegyenlőség helyett az egyenlőtlenségnek a konzerválódása. Ennek az alapvető oka valószínűleg a jövedelem-differenciálódásban, egy vagyonos réteg kialakulásában keresendő. Az egyenlőtlenség már az induláskor, az iskolában, majd a pályakezdésnél tapasztalható. Márpedig nem mondhatunk le a nemzet szellemi tőkéjének bővítéséről és gyarapításáról, nem konzerválhatjuk az esélyegyenlőtlenséget. Fontos célunk a demokratizmus továbbfejlesztése, kiszélesítése. A hatalom szocialista jellegének továbbfejlesztése is csak így lehetséges. A politikai intézményrendszer radikális reformja tehát nemcsak a gazdásági r e f o rrnf o 1 y am átok kibontakoztatásának feltétele, hanem egy valóságos szocialista megújulásnak is a kritériuma. A legnagyobb változásokra tehát most itt van szükség. (Folytatás a 2. oldalon) Ülést tartott a párt Politikai Bizottsága. November 29-én ülést tartott a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága. A testület eszmecserét folytatott a Hazafias Népfront megújulási törekvéseiről, amiről a közeljövőben széles körű, nyilvános vita kezdődött. A Politikai Bizottság felhívja a párt tagjait, hogy lakóhelyükön aktívan vegyenek részt a népfront megújítását szolgáló társadalmi vitákban. Az MSZMP — mint politikai szervezet — egyik alkotója és részese a népfrontmozgalomnak. A párt a Hazafias Népfrontot az új nemzeti köz- megegyezés megteremtését szolgáló, szocialista értékeket valló, a nemzet alapvető problémáinak megoldásán fáradozó mozgalomnak tekinti. A testület támogatja, hogy a mozgalom biztosítson lehetőséget az állampolgároknak és közösségeiknek — világnézeti és politikai meggyőződésüktől függetlenül — nézeteik és javaslataik kifejtésére. A Politikai Bizottság támogatja, hogy az illetékes pártszervek létrehozzák a népfront- testületekben dolgozó kommunisták csoportjait. A Politikai Bizottság megvitatta a párt foglalkoztatáspolitikai elképzeléseiről készült előterjesztést. Úgy foglalt állást, hogy a foglalkoztatáspolitika az MSZMP megújítandó gazdasági, társadalmi és politikai programjának része. A testület állást foglalt a száktudás, a munkakultúra, a műveltség fejlesztése mellett. Támogatja, hogy a gazdaságban. az eredményesség alapján folyó verseny, a munkában pedig az érték, a tudás, a teljesítmény alapján történő kiválasztódás s díjazás érvényesüljön. Fel kell számolni a munkaerő- piac adminisztratív kötöttségeit, ki kell építeni a pályaválasztást, a beiskolázást, a munkába állást, a munkahely- vagy szakmaváltást segítő intézményrendszert. A Politikai Bizottság olyan kormányzati politikát- támogat, amely a gazdasági lehetőségekből kiindulva minden lehetséges eszközt igénybe vesz a mind teljesebb foglalkoztatásért, a munkába való visszailleszkedés segítéséért, s a munka nélkül maradókról méltányosan gondoskodik. Alapvető politikai érdek, hogy a fiatalok munkába állhassanak, tudásukat, tenniakarásukat a társadalmi-gazdasági megújulás szolgálatába állíthassák — állapította meg a Politikai Bizottság. A Politikai Bizottság áttekintett több fontos — a társadalmat és különösen a párttagságot foglalkoztató — belpolitikai kérdést. Ügy határozott, hogy javasolja a Központi Bizottságnak, e kérdéseket a következő ülésen vitassa meg. A Politikai Bizottság 1988. december 15-re összehívta a Központi Bizottságot. Ünnepségek Kaposvár felszabadulásának évfordulóján Negyvennégy évvel ezelőtt szabadult fel Kaposvár. Az évfordulóról koszorúzások, ünnepségek keretében, emlékeznek meg a megyeközpontban és környékén. December másodikén — a felszabadulás napján — ko- szorúzási ünnepség lesz a sántoni felszabadulási emlékműnél, 13.30 órakor. Kaposváron a Keleti temető szovjet hősi emlékművét 14.30 órakor, a Szabadság parki emlékművet pedig 18 órakor borítják el virágokkal a város vezetői, az üzemek é.s intézmények dolgozói, az iskolák tanulói. A városi tanács nagytermében 17 órától ünnepi megemlékezést tartanak, az évforduló alkalmából. A hagyományokhoz híven ebkor adnak át elismeréseket azoknak, aki-k sokat tettek a város fejlesztéséért. Építik a bekötőutat A tél ellenére építik a Leltét Boglárral összekötő utat. Átadását az idegenforgalmi szezon kezdetére tervezik. Megnyitása számottevően tehermentesíti majd a zsúfolt főútvonalat
