Somogyi Néplap, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-30 / 285. szám

AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLIV. évfolyam, 285. szám Ára: 1,80 Ft 1988. november 30., szerda Kommunista aktíva a Budapest Sportcsarnokban Több mint tízezer budapesti kommunista rész­vételével pártaktivát rendeztek kedden a Bu­dapest Sportcsarnokban. A rendezvény előadó­ja ,Grósz Károly, a Magyar Szocialista Mun­káspárt főtitkára volt. Jassó Mihály, az MSZMP Budapesti Bizott­ságának első titkára köszöntötte a kerületek küldötteit, a főváros országgyűlési képviselőit, a budapesti pártbizottság, a fővárosi tanács tagjait, a tömegszervezetek képviselőit, vala­mint a meghívott pártonkivülieket. Megragad­va az alkalmat kifejezte azt a véleményét, mi­szerint az elmúlt másfél évben, Grósz Károly miniszterelnöksége idején a kormány munká­ja karakterisztikusabb lett, megalapozva a párt határozataira épülő kormányprogram megvalósítását. Hangsúlyozta: a Magyar Nép- köztársaság tekintélye, megbecsültsége a vi­lágban megszilárdult. A fővárosi pártszervek többségében kialakult véleményt is folmácsol- va elmondta: bár Grósz Károly személyét töb­ben megsokszorozva, több funkcióban is elkép­zelték, általános az elégedettség, hogy képes­ségét és energiáját 'fezutón a párt ügyeinek in­tézésére, a pártmunka szervezésére, megújítá­sára, az MSZMP előtt álló feladatok megoldá­sára fordítja. Ezt követően Grósz Károly lépett a mikrofon­hoz. G rósz Károly beszéde A fővárosi kommunista aktívaértekezlet elnöksége. Grósz Károly az MSZMP főtitkára beszél — Joggal vetődik fel a kérdés — kezdte előadói be­szédét Grósz Károly —, hogy van-e valami rendkí­vüli oka ennek a mai talál­kozónak? Szerintem nincs. Egy politikai párt természe­tes létezési módja, hogy idő­ről időre ilyen formában is megbeszéli teendőit, s meg­fogalmazza véleményét az időszerű politikai kérdé­sekről. Tudatja elvtársaival idehaza és hazánk határain túl is, hogy létezik, hogy van véleménye a világról, s az országon belül lezajló ese­ményekről. Jelzi jelenlegi vagy potenciális .szövetsége­seinek, hogy számíthatnak rá, van kivel szövetséget kötniük, és időről időre mér­hetik rugalmasságát, ma­gatartását, korrektségét. Közli ellenfeleivel is és el­lenségeivel is: szerte az or­szágban birtokolja a sport­csarnokokat, a munkahelye­ket, a területeket és termé­szetesen — ha kell — az utcákat is. (Nagy taps.) Megüzeni, hogy jelen van, nehogy félreértsék vagy rosszul magyarázzák hig­gadtságát, türelmét, megér­tését. Az elmúlt években nem éltünk gyakran ezzel a mun­kaformával, mostanában kezd gyakoribbá válni, a jövőben rendszeressé tesz- szük. Milyen, a belpolitikai hely­zet? A jelenleg zajló át­alakulásnak mennyi a vé­letlenszerű és mennyi a tu­datosan megtervezett, előre megkomponált eleme? A belpolitikai élet régen tapasztalt sokszínűségének vagyunk szemtanúi és — megítélésem szerint — cse­lekvő formálói, alakítói is. Azt persze nem állíthatom, hogy mindent előre megter­veztünk, minden úgy törté­nik ma, ahogyan elképzel­tük. Nem panaszképpen mondom ezt. Hatnak már, jó irányban, a mozgás ön- törvényei, új, alkotó ener­giák szabadulnak fel a köz­élet számára. Vannak ter­mészetesen — szinte kike­rülhetetlenül — vadhajtások is, olyan jelenségek, melyak- nek bár nem örülünk, szá- mítottunjk rájuk. A belpolitikai helyzet ösz- szességében pozitív irány­ban változik. A politizáló társadalom eszménye soha nem volt idegen tőlünk, mi mi magunk is szerveztük az aktív politikai közéletet. Mi a bíztató, mi az érté­kes ebben a megélénkült po­litikai légkörben? Minde­nekelőtt az, hogy csökken a közömbösség, és nő az érdeklődés a jelen és ci jövő sorsfordulót is jelentő kér­dései iránt. Egyre több ösz- szefüggést ismernek fel az emberek a gazdaság és a politika között, a hazai fo­lyamatok, a változás, illető­leg a nemzetközi tendenci­ák, nemzetközi viszonyok között. Tapasztaljuk : nagy a tenni akarás, a cselekvé­si vágy, és az értelmes —ezt hangsúlyozni szeretném — áldozatkészség is. A felelő­sen gondolkodó emberek nagy többsége úgy akar vál­tozást és megújulást, hogy vállalja a négy évtized érté­keinek a folyamatosságát is. Mi ad okot a nyugtalan­ságra? Mindenekelőtt a nagy hajlam a megújulás, a felfrissülés parttalansága iránt. Divat lett mindent ta­gadni, akár van indoka, akár nincs. Nyugtalanság­ra ad okot a módszerek ra- dikalizálódása. A sztrájkok­kal való fenyegetőzés, a mértéktelen követelőzés, az eleve teljesíthetetlen igények tömeges megfogalmazása. Nyugtalanságra ad okot az egyoldalú, csak az elosztás­sal foglalkozó szemlélet, az a magatartás, amely lebe­csüli a termelést, az érték­teremtő munkát. Ügy tapasztalom, hogy a város nyugtalanabb, mint a falu, ami azt jelzi, hogy inkább a városokban hal­mozódtak fel azok a feszült­ségek, amelyek mindenek­előtt a fiatalok és az értel­miségi -körökben érhetők tetten. Figyelmeztető to­vábbá, hogy megnőtt az el­lenséges, kis . létszámú, de hangos, a polgári restaurá- ciós, ellenforradalmi erők agresszivitása is. Taktiká­juk átlátszó, ismert, de nem veszélytelen, mert könnyen megtévesztheti a politikai kérdésekkel aktívan nem foglalkozó embereket. A de­mokrácia, a reform hangos követelése mögé rejtik szándékukat a vezetés lejá­ratására, a folyamatok olyan típusú felgyorsítására, amely egy ponton már ke­zelhetetlenné Válik. Ügy tűnik mostanában, hogy a legnagyobb tekinté­lyű államhatalmi szervezet, a Parlament lejáratásával, s a választások előrehozatalá­nak kierőszakolásával akar­ják a vezetést kényszerlé­pésre késztetni. Eltúlozzák a többpártrendszer lehető­ségét, felnagyítják vélt előnyeit. Zavarják nemzet­közi kapcsolatainkat. Vé­delmi rendszerünk lejáratá­sára és szétzilálására törek­szenek. Hangulatot kelte­nék a hadsereg ellen, a köz- biztonsági erők ellen azon a címen, hogy sokat fordí­tunk rájuk. Követelik a Munkásőrség megszünteté­sét azzal az indokkal, hogy nem törvényesen működő testület. Látszik tehát, hogy célirányos, végiggondolt koncepció alapján akarják széjjelzilálni a szocializmus intézményrendszerét. A kérdésre tehát — amit feltettek — az a válaszom: a magyar párt és társadalom jó irányba halad előre, de rögös az út, és benne van a bukás esélye is. Ellenségeink is tudják ezt és spekulál­nak rá. Osztályharc ez a javából; Eredménye csak tőlünk függ; attól, hogy ké­pesek vagyunk-e vissza­nyerni önbizalmunkat, ma­gunk mellé tudjujk-e állíta­ni á józan erőket, s ha kell, határozottan fel tu­dunk-e lépni az ellenséges, ellenforradalmi erőkkel szemben,. Felvetődik a kérdés: a szocializmus maga került-e válságba vagy sem. Nekem határozottan az a vélemé- nyern, hogy nem. Nem a szocializmus, hanem egy olyan gyakorlat, amelyet meghaladott az élet. Egy olyan gyakorlat, amely egy periódusban történelmi lép­tékkel mérve is maradandót alkotott, de nem volt képes megújulni a fejlődő, a vál­tozó világ új követelmé­nyeihez. Nem az eszme”end- szer jutott tehát csődbe, ha­nem az, ahogyan az eszmét valósággá alakítjuk. Az esz­merendszer nem tehet arról, ha alapelveit korszerűtlenül alkalmazzák. Mi a célunk, mit kell tennünk? — ez a legfonto­sabb kérdés, amit meg kell válaszolnunk. Határozottan kijelentjük, hogy folytatjuk a szocializmus építését, és erre hívjuk az egész ma­gyar népet. Célunk válto­zatlan: felépíteni a kizsák­mányolástól mentes, osztály nélküli társadalmat, amely tagjainak biztonságot, vég­zett munkájuk alapján jólé­tet nyújt, lehetővé teszi az egyéni és kollektív alkotó­erők szabad kibontakozását. A kibontakozó reformfo­lyamatok sodrában is arra törekszünk, hogy biztosítsuk a széles értelemben vett termelési eszközök, a fej­lesztési források társadal­mi tulajdonának elsődle­gességét és meghatározó szerepét. Tisztában va­gyunk vele, hogy az állami tulajdon a társadalmasítás­nak csupán egyik lehetsé­ges, és önmagában elégte­len formája. A főtitkár ezután rövi­den szólt a magántulajdon szerepéről. Emlékeztetett arra, hogy az Egyesült Álla­mokban járva egy újság­író kérdésére azt mondta:a magántulajdon 25—30 száza­lékos részesedését tudja el­képzelni. De, sajnos, nem fenyeget az a veszély, hogy ezt az arányt el tudnánk ér­ni. Személyes tapasztalataim alapján is mondhatom, hogy ma nem az az előttünk álló legnagyobb akadály a világ­piacon, hogy nem fogadják áruinkat, vagy hátrányos megkülönböztetést szenved­nének, hanem az, hogy nincs elég új, igényes, korszerű, versenyképes termék. Nem tartható sokáig, hogy az évente termelésbe állított új termékek aránya nem éri el a 4 százalékot, a fel­újított termékeké pedig a 3 százalékot. Szeretnék arra is kitérni, hogy megjelenít egy új ve­szély a közéletünkben: az esélyegyenlőség helyett az egyenlőtlenségnek a kon­zerválódása. Ennek az alap­vető oka valószínűleg a jö­vedelem-differenciálódásban, egy vagyonos réteg kialaku­lásában keresendő. Az egyen­lőtlenség már az indulás­kor, az iskolában, majd a pályakezdésnél tapasztalha­tó. Márpedig nem mondha­tunk le a nemzet szellemi tőkéjének bővítéséről és gyarapításáról, nem konzer­válhatjuk az esélyegyenlőt­lenséget. Fontos célunk a demok­ratizmus továbbfejlesztése, kiszélesítése. A hatalom szocialista jellegének to­vábbfejlesztése is csak így lehetséges. A politikai in­tézményrendszer radikális reformja tehát nemcsak a gazdásági r e f o rrnf o 1 y am átok kibontakoztatásának felté­tele, hanem egy valóságos szocialista megújulásnak is a kritériuma. A legnagyobb változásokra tehát most itt van szükség. (Folytatás a 2. oldalon) Ülést tartott a párt Politikai Bizottsága. November 29-én ülést tar­tott a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizott­sága. A testület eszmecserét folytatott a Hazafias Nép­front megújulási törekvései­ről, amiről a közeljövőben széles körű, nyilvános vita kezdődött. A Politikai Bi­zottság felhívja a párt tagjait, hogy lakóhelyükön aktívan vegyenek részt a népfront megújítását szolgáló társa­dalmi vitákban. Az MSZMP — mint politikai szervezet — egyik alkotója és részese a népfrontmozgalomnak. A párt a Hazafias Nép­frontot az új nemzeti köz- megegyezés megteremtését szolgáló, szocialista értéke­ket valló, a nemzet alapve­tő problémáinak megoldá­sán fáradozó mozgalomnak tekinti. A testület támogat­ja, hogy a mozgalom bizto­sítson lehetőséget az állam­polgároknak és közösségeik­nek — világnézeti és politi­kai meggyőződésüktől füg­getlenül — nézeteik és ja­vaslataik kifejtésére. A Po­litikai Bizottság támogatja, hogy az illetékes pártszer­vek létrehozzák a népfront- testületekben dolgozó kom­munisták csoportjait. A Politikai Bizottság meg­vitatta a párt foglalkoztatás­politikai elképzeléseiről ké­szült előterjesztést. Úgy fog­lalt állást, hogy a foglalkoz­tatáspolitika az MSZMP megújítandó gazdasági, tár­sadalmi és politikai prog­ramjának része. A testület állást foglalt a száktudás, a munkakultúra, a műveltség fejlesztése mel­lett. Támogatja, hogy a gaz­daságban. az eredményesség alapján folyó verseny, a munkában pedig az érték, a tudás, a teljesítmény alap­ján történő kiválasztódás s díjazás érvényesüljön. Fel kell számolni a munkaerő- piac adminisztratív kötött­ségeit, ki kell építeni a pá­lyaválasztást, a beiskolázást, a munkába állást, a munka­hely- vagy szakmaváltást segítő intézményrendszert. A Politikai Bizottság olyan kormányzati politikát- támo­gat, amely a gazdasági le­hetőségekből kiindulva min­den lehetséges eszközt igény­be vesz a mind teljesebb foglalkoztatásért, a munká­ba való visszailleszkedés se­gítéséért, s a munka nélkül maradókról méltányosan gondoskodik. Alapvető poli­tikai érdek, hogy a fiatalok munkába állhassanak, tudá­sukat, tenniakarásukat a társadalmi-gazdasági meg­újulás szolgálatába állíthas­sák — állapította meg a Politikai Bizottság. A Politikai Bizottság át­tekintett több fontos — a társadalmat és különösen a párttagságot foglalkoztató — belpolitikai kérdést. Ügy határozott, hogy javasolja a Központi Bizottságnak, e kérdéseket a következő ülé­sen vitassa meg. A Politikai Bizottság 1988. december 15-re összehívta a Központi Bizottságot. Ünnepségek Kaposvár felszabadulásának évfordulóján Negyvennégy évvel ezelőtt szabadult fel Kaposvár. Az évfordulóról koszorúzások, ünnepségek keretében, em­lékeznek meg a megyeköz­pontban és környékén. December másodikén — a felszabadulás napján — ko- szorúzási ünnepség lesz a sántoni felszabadulási em­lékműnél, 13.30 órakor. Ka­posváron a Keleti temető szovjet hősi emlékművét 14.30 órakor, a Szabadság parki emlékművet pedig 18 órakor borítják el virágok­kal a város vezetői, az üze­mek é.s intézmények dolgo­zói, az iskolák tanulói. A városi tanács nagyter­mében 17 órától ünnepi meg­emlékezést tartanak, az év­forduló alkalmából. A ha­gyományokhoz híven ebkor adnak át elismeréseket azok­nak, aki-k sokat tettek a vá­ros fejlesztéséért. Építik a bekötőutat A tél ellenére építik a Leltét Boglárral összekötő utat. Át­adását az idegenforgalmi szezon kezdetére tervezik. Meg­nyitása számottevően tehermentesíti majd a zsúfolt főút­vonalat

Next

/
Thumbnails
Contents