Somogyi Néplap, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-30 / 285. szám
2 Somogyi Néplap 1988. november 30., szerda Kommunista aktíva a Budapest Sportcsarnokban (Folytatás az 1. oldalról) De ha ez igaz, akikor vajon nem ellentmondás-e állítani, hogy az ellenséges erők épp ezt a reformfolyamatot akarják túlhajtani. Nem, mert meggyőződésem: történelmi léptékkel mérve is jelentős az a reform, amelyet ma valósítunk meg a felépítmény átalakításában. Nagyobb figyelmet fordítunk a termelési demokráciára, mint a közéleti demokráciára, holott a termelésben nem a demokratikus módszerek az elsődlegesek, hanem — elnézést kérek a kifejezésért — a diktatórikus, kemény, következetes irányítási eszközök a célra- vezetőek. (Taps) Kérdést kaptam a politikai pluralizmusról is, ezért szeretném erről elmondani a véleményemet. Fontos a politikai pluralizmus, de csupán egyik feltétele a demokratizálódásnak. önmagában annyit jelent, hogy egy tagolt, differenciált társadalomban, az eltérő érdekek demokratikusan jutnak a felszínre. A politika csatornáján jelzik létüket, s a politika eszköztáraival lehet egyeztetni, integrálni ezeket az érdekeket. Mi többre vállalkozunk, mint a politikai pluralizmus kialakítása és gyakorlatának meghonosítása. Az állam és a politikai hatalom társadalmasításán munkálkodunk. Ez az erősen központosított hatalmi funkciók leépítését s a helyi önigazgatási funkciók fejlesztését, kibontakoztatását igényli. Az egypártrendszer viszonyai között a politikai pluralizmus gyakorlatának egyik biztosítéka és szervezeti kerete a legszélesebb politikai folyamatokat átfogó Hazafias Népfront-mozgalom. Lehetőséget ad a vitára, az eltérő vélemények egyeztetésére!, a társadalmi ellenőrzésre, az alkotó közéleti munkára és így alkalmat ad a hatálom gyakorlására is. A szocializnus alapvető értéke a szabadság, a személyiség szabad fejlődése, valamint a közösségek demokratikus önrendelkezésének kibontakozása. Ebből következik, hogy olyan társadalmi viszonyok kialakítására törekszünk, amelyekkel meg- teremtjük minden egyén szabad fejlődésének a lehetőségét, s ez magában foglalja az egyéni és a kollektív szabadságjogok garanciáit is. Azért kell ezt hangsúlyozni, mert mostanában egyre többet lehet hallani, hogy a személyes szabadság kibontakoztatásának egyik akadálya a kollektivizmus. Márpedig — s ezt önök is tudják — a kollektivizmus a szocialista és kommunista mozgalom, a munkásmozgalom egyik legértékesebb tulajdonsága és hagyománya. Erről nem mondunk le! Társadalmunk betegségeinek egyetlen gyógymódja a szocializmus. Ez volt a véleményem mindig, és ma is így gondolkodom, mert a korunkban divatozó áttérések és megtérések ellenére maradtam megrögzött szocialistának. Az első magyar köztársaság elnökének szilán! meggyőződése a mi számunkra is követendő példa marad. (Taps.) Sok kérdést kaptam a gazdaságról. Az elmúlt években a gazdasági kibontakozás feltételeként joggal szóltunk a politikai intézményrendszer strukturális korszerűsítéséről. Van azonban a dolognak egy másik oldala is. Politikai stabilitást gazdasági fejlődés nélkül nem lehat hosszú távon biztosítani. Kölcsönhatás vám a kettő között, ezért a gazdasági fejlődés feltétele a politikai kibontakozásnak. A gazdaságban ma igazán két nagy feladattal ál- lun|k szemben: rövid távon és nagyon kemény feltételek között teljesíteni kell külföldi adósságszolgálati kötelezettségeinket, mérsékelni kell a fizetési mérleg hiányát, lefékezve az eladósodást. Ezzel egyidőben —- és ez a másik nagy kihívás — kezdeményeznünk kell a gazdasági struktúra megújítását. Megkerülhetetlen feladat mindkettő. Nehezíti e két gazdasági feladat teljesítését, hogy mindezt a szocialista demokratizálási . folyamattal együtt akarjuk végigvinni. Ha ezt sikerül megcsinálnunk, akkor az utókor biztosan meg fogja állapítani, hogy nagy tettet hajtottunk végre. Ha nem tudjuk megcsinálni, megmondom önökndk, belebukik a párt — de ez a legkevesebb: belebukik az ország — s ez a legtöbb. A menetrendet megfogalmaztuk, ismerik. Tettünk valamit. A kívülálló közvélemény számára keveset. Nem is csodálkozom rajta. Mert az eredménynek a terhét és az árát a lakosság fizette ki igazán. Mert a javulás legnagyobb hányadát a terhek átcsoportosítása hozta, és a terheket elsősorban a lakosság rovására csoportosítottuk át. És azért is, mert nem kap kellő elismerést, hogy konvertibilis exportunk tíz százalékkal, exportbevételünk 22-23 százalékkal nőtt, a kereskedelmi mérleg egyenlege körülbelül 500 millió dollárral, a fizetési mérleg körülbelül 300 millió dollárral javult a korábbi évekhez viszonyítva. A közvéleményben erősen vitatják az áldozatvállalás értelmét, mert nem látják a kibontakozás irányát. Ebből is levontuk azt a következtetést, hogy jövőre már nem lehet lényegesen terhelni a lakosságot további egyensúlyjavító átcsoportosításokkal: más forrásokat kell felszabadítanunk. Levontuk azt a következtetést is, hogy az 1988-as év a stabilizációs program szempontjából újabb lehetőségeiket hordoz, célkitűzéseink nem illuzórikusak, kemény, s következetes munkával teljesíthetők, megvalósíthatók. Stabilizációs programunk központi kérdése—a Parlamentben világosan beszéltünk róla — az adósságállományunk kezelése. Ennek kapcsán néhány nyilatkozat meg is zavarta a közvéleményt. Folyamatos finanszírozási gondjaink rákény- szerítettek bennünket, hogy alapos leltárt készítsünk. Adósságállományunk teljes összege, követelésállományunk csökkentett nettó összege korábban is ismert volt. Tehát egyszerűen nem igaz, ami elterjedt, hogy nem tudtuk, mennyi az adósság. Mit nem tudtunk? Azt, hogy a követelések mennyire reálisak. Mi mobilizálható belőlük, melyek a régen lejárt követeléseink, egyáltalán visszasze- rezhetőek-e, bekapcsolha- tóak-e a termelés folyamatába? A lista nagyon sok tételből áll, s nem vagyunk még a végén a leltározásnak, mert részleteikbe menő elemzést kell végezni. A kitörés az exportnövekményben van, mégpedig a konvertibilis export növekedésében. Ügy látjuk, hogy évi 5—7 százalékos bővülést kell elérnünk, s ennek érdekében — ha ezt hosszabb távon biztosítani akarjuk — le kell bontanunk azokat az akadályokat, amelyek az export ösztönzését gátolják vagy késleltetik. Javítanunk kell ezért a vállalatok alkalmazkodási feltételeit egy ilyen követelményrendszerhez. Egy egyszerű történelmi tapasztalatra is szeretném a figyelmüket felhívni. Tudomásul kell végre vennünk, hogy gazdasági bajainkra orvoslást csak munkával lehet találni. Sok kérdést kaptam a pártról — erről is szeretnék szólni. Mindenekelőtt szeretném azt a régi igazságot leszögezni, hogy a párt az nem más, - mint eszköz a szocializmus felépítéséhez. Ugyanakkor — és ezt is hangsúlyozom — eszköz, de nem játékszer, amit, ha megununk, kidobunk a szemétdombra. (Taps.) Mi a társadalmi bázisa ennek a pártnak? Minden olyan réteg, amely érdekelt a szocializmus felépítésében, a nemzet felemelkedésében és agy katonai konfliktusoktól mentes Európa megőrzésében. Ez azonban nem egyfajta passzív magatartást, hanem erkölcsi és politikai felelősségből fakadó aktív támogatást követel. Mi, a Magyar Szocialista Munkáspártban lévő kommunisták, a jövőt az egy- pártrendszer viszonyai között képzeljük el! (Taps.) Jogilag ugyanakkor ml azt nem tagadhatjuk — milyen alapon is tennénk —. hogy többpártrendszer is létezhet Magyarországon. Ehhez azonban új törvényt kell alkotni. A törvényelőkészítő munka hozta tehát felszínre ezt a vitát és nem a politikai szükségszerűség. Meg vagyok róla győződve, hogy alkotmányunk a nép akaratának megfelelően szocialista alkotmány lesz, következésképp a szocializmussal szembenálló, rendszerellenes pártoknak nem ad működési szabadságot és lehetőséget. És azt is meg kell mondani, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt nyílt politikai harcot fog folytatni a szélsőséges jobboldali reakciós erőkikel szemben. (Taps.) Feltehetik azonban a kérdést, hogy az elkötelezett kommunisták és a szélsőséges reakciósok között van-e olyan réteg, amellyel reálisan számolni kell minden politikának? Van. Ennek létét nem szabad és nincs jogunk tagadni. Olyanok is lehetnek e rétegen belül, akik a magyar nép jövőjét nem a szocializmus útján képzelik el, s egy szélsőséges sáv bizonyára a polgári berendezkedésben látja a magyar nemzet perspektivikus fejlődését, ám ezt nem harccal, konfliktusokkal, hanem fokozatosan akarja elérni. Nem akar konfrontációt, mert elkötelezett hazafiasságból felismerte, hogy a nemzetnek súlyos károkat okoz. Ezzel a nagyon sok árnyalatú réteggel a Magyar Szocialista Munkáspártnak nem harcolnia kell, ezt a réteget nap mint nap meg kell nyernie politikai törekvéseinek. Ez. lehet az egyetlen járható út számunkra. Ebben a „közbülső” rétegben nagyon sok jószándékú, tisztességes ember van, aki elbizonytalanodott az utóbbi időszakban. Nem taszíthatjuk el magunktól őket, ellenkezőleg, ezeket az embereket magunkhoz kell vonzatni. jó szóval, higgadt politizálással, nyílt, őszinte eszmecserével. (Taps.) Ha ezek az erők különböző tömörülésekben, pár- tokiban látják érdekeik érvényesítésének útját-módját, hosszú távon törvényesen sem zárhatjuk el tőlük ezt a lehetőséget. Van itt egy gyakorlati kérdés is. Bejelentkezett a Kisgazdapárt, hogy megalakul. Bejelentkezett a Nemzeti Parasztpárt, hogy megalakul. Ma hallottam, hogy megalakult a Magyar Kommunisták Pártja, és a múlt héten kaptam egy levelet, hogy lépjek be a Szociáldemokrata Pártba. Kérem, ezek a pártok, a Szociáldemokrata Pártot leszámítva, jogilag Magyarországon nem szűntek meg. Ezek a pártok jogilag meg sem alakultak Magyarországon. Mit tegyünk? Lehet jogi eszközökkel is kezelni ezt a kérdést, lehet politikai eszközökkel is. Én azt mondom, hogy politikai eszközökkel kezeljük. Az újjáalakult kommunista párttól meg kell kérdezni, hogy milyen programja van. Mit akar? Azt, amit mi meghaladtunk? Azt, amit a Szovjetunióban is meghaladtak? Milyen politikai programja van? Meg kell kérdezni a Kisgazdapárttól is: hol volt, s mit csinált eddig? Mit csinált mondjuk 1956-ban? Hisz megvan az okmány arról, hogy Kádár János a Magyar Szocialista Munkáspárt megbízásából felkérte a Kisgazdapárt, a Nemzeti Parasztpárt akkori vezetőit, hogy kapcsolódjanak be az ’56 ejtette sebek gyógyításába, és vállaljanak részt a konszolidációban. És nem vállalták. Megtagadták az együttműködést. Mi történt, hogy 32 év után meggondolták magukat? Ügy gondolom, lehet itt sok párt, nagyon sok párt, de tudniuk kell, hogy néma Magyar Szocialista Munkáspártnak, hanem a magyar népnek kell elszámolniuk arról, hogy mit csináltak eddig, mit tettek, hogyan politizáltak. Miért nem akarjuk a többpártrendszert? — szól az egyik kérdés. Elmondom önö(knek. Azért, mert meggyőződésünk szerint a szocializmus sorsa nem azon múlik, hogy egypártrendszer vagy többpártrendszer viszonyai között csinálják. Lehet jól csinálni egypárt- rendszerben, és lehet rosz- szul többpártrendszerben is. Pártreform kell, tehát hirdetjük, de mi ez? — kérdezik sokan. Át kell gondolnunk az eszmei kelléktárat. Nem Marxot meg Lenint kell megtagadni, hanem azt, amit marxizmus és leninizimus címén hirdettünk és tanítottunk. És a kettő nem ugyanaz. (Taps.) At kell gondolnunk a munkamódszerünket és a munkaistílusunkat, mert sok minden elavult. Többet kell találkoznunk az emberekkel, közöttük kell len- nünfc, sokat kell beszélnünk, hogy megértsék törekvéseinket, és mi megértsük, hogy ők hogyan vélekednek rólunk. Végig kell gondolnunk a párt szervezeti - felépítését, működési rendszerét, és az állammal és a különböző politikai szervezetekkel való kapcsolatrendszerét. A Központi Bizottság legutóbbi ülése megfogalmazta a Központi Bizottság feladatkörét. Meg kell fogalmaznunk a közbeeső pártszervek, irányító pártszervek feladatát is, és újra kell fogalmaznunk az alapszervezetek feladatát is. Feltették azt a kérdést is, hogy van-e a pártvezetésben hatalmi harc? Azért válaszolok erre a kérdésre, mert messzebb mutat, mint amit megfogalmaz. Hozzá kell szokni, hogy az egység új formában jelenik meg ma a politikában és a politikai vezetésben is. Lejárt az idő, hogy egy beszédet mondunk el mindenütt egyformán. Most már sok beszédet mondunk, remélem, egyre többféleképpen, de azonos tartalmat képviselünk azonos cél érdekében. Ha pedig ez így van, akkor bizonyára lesznek különbözőségek a részekben és azonosság a lényegben. És ezt meg kell érteni és el kell fogadni. Nincs tehát a vezetésben hatalmi harc, de vannak politikai viták, szenvedélyes politikai viták és eltérő felfogások a jövőről. Itt egy percre megállók, mert nem szeretnék senkit becsapni. Természetesen vannak — mint minden közösségben — olyanok, akik emberileg nem rokonszenveznek egymással. Ez pedig emberi dolog. A politikai testület munka; nem házasság, ahol szeretni kell egymást. Elkötelezett közösségekben dolgozunk, amely egy ügynek szenteli életét. Tehát nem szeretni kell egymást, hanem együtt kell működni ezekben a közösségekben. S kijelenthetem önöknek, hogy mind a Politikai Bizottságban, mind a Köziponti Bizottságban jó légkört, magas színvonalú politikai vitakultúrát tapasztalok — nem egyszer persze szenvedélyes viták kíséretében. Ez nem baj. Ez a jó, mert így tudjuk megfogalmazni azt a választ, amelyet az élet követel tőlünk. Mi legyen ma a pártmunka fő iránya? Én a politikai munka új színterét a területben látom. Hogyan képzelem? — kérdezik a levélben. Először is úgy, hogy tisztázzuk az üzemi pártmunka helyét és szerepét. Meg vagyok arról győződve, hogy Magyarországon egyetlen munkahelyről sem vonulhat ki a pártszervezet! (Taps.) De nem kell a pártszervezetnek a termelés napi kérdéseivel fogalkoznia. Énre persze azt kérdi levelében egy üzemi párttitkár, hogy „akkor mit fog csiná'- ni?” (Derültség.) Politizálni fog. És az ott dolgozó emberekkel foglalkozni. Hirdetni fogja a párt törekvéseit és irányát. Megfogalmazza, hogy milyen kérdésekkel küszködik a gyár vezetése; milyen feladatok állnak a kollektíva előtt. Hogyan tudnak a kommunisták segíteni a gyáir vezetésének, például azzal, hogy megértetik : fegyelemre, rendre, szorgalomra van szükség. Hogy nehezebb lesz politizálni? Ez biztos. Sokkal nehezebb lesz. Fontosnak tartjuk, hogy a párttagok az üzemekben fokozatosabban kapcsolódjanak be a szakszervezetek munkájába. A szakszervezeti mozgalom nagy lehetőségeket kínál. A párt nem mondhat le erről a két nagy bázisáról: a Hazafias Népfront-mozgalom által szervezett tömegekről és a szak- szervezetben lévő elkötelezett munkásokról. Mi a kommunista feladata ma? Mindene|kelőtt védeni a szocializmust, kiállni a politika érdekében úgy, hogy az ország érdekében alkot, tesz, cselekszik. Visz- szautasítani, ha kell, visszaverni a hangoskodó demagógiát, a konjunktúra-lovagokat, azokat, akik átmeneti nehézségeinket a rendszer ellen akarják felhasználni. Az, hogy ne engedje tönkretenni mindazt, ami évtizedek alatt megalkottunk, ne engedje elpusztítani azokat az értékeket, amelyeket felhalmoztunk. Csaknem százéves a párttá szervezett magyar munkásmozgalom. Most ünnepeltük a kommunista párt megalakulásának 70. évfordulóját. Előbb 1919-ben, majd 1948- ban egyesült a magyar munkásmozgalom két nagy pártja. Nem felejthetjük el azt az előzményt, hogy már 1944-ben, a háború napjaiban közösen helyezték kilátásba az egységes és egyetlen forradalmi szocialista munkáspárt háború utáni megalakítását. Mi hisszük, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt örököse mindkét párt legjobb hagyományainak, értékeit megőrizzük, valóságos egységbe ötvözzük és tovább akarjuk gyarapítani. Az MSZMP tehát egy párt, és nem koalíciós párt. A Magyar Szocialista Munkáspárt elkötelezett marxista—leninista párt, ezt a pártot közös akarattal kell megőriznünk, és működőképességét javítanunk. Ez megtisztelő kötelességünk és történelmi felelősségünk is. Mert ha ez a párt összeomlott, összeomlott az ország is. Küszöbön a harmadik évezred. Hiszem, hogy minden rosszindulatú rágalom és gáncsoskodás, átmeneti megtorpanás ellenére is az . új évezredbe, boldogulásához a Magyar Szocialista Munkáspárt alkotó közreműködésével jut el a magyar nép. Az aktívaülés befejezéseként a résztvevők közösen elénekelték az Internacio- nálét. * » * A budapesti aktíva megnyitó rendezvénye volt annak a programsorozatnak, amelynek során az MSZMP első számú vezetője közvetlen kapcsolatot kíván kialakítani a párt tagjaival. Hasonló fórumnak legközelebb Borsod megye ad otthont. Több mint tízezer fővárosi kommunista részvételével aktívaértekezletet tartottak a Budapest Sportcsarnokban, amelyen Grósz Károly, az MSZMP főtitkára tájékoztatást adott és körvonalazta a tennivalókat.
