Somogyi Néplap, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-29 / 284. szám
2 Somogyi Néplap 1988. november 29., kedd A kormány és a SZOT képviselőinek megbeszélése (Folytatás az 1. oldalról) törekedni, hogy a későbbiekben egyik félnek se legyen lehetősége a maga értelmezése szerint interpretálni az elhangzottakat. Ez a korrekt együttműködés egyik feltétele — hangsúlyozta. A kormány is nagy reményeket fűz a szakszervezetek tanácskozásához, mei t amikor a szakszervezeti mozgalom saját helyzetének, szerepének tisztázásával foglalkozik majd, egyúttal választ keres az ország problémáinak megoldására is. A kormány a szakszervezeti mozgalom megerősödését, a tagság bizalmának növekedését Várja ettől a konferenciától, egy erős partner megteremtését a jövőbeni országos tervek és programok körüli együttműködésben. A szakszervezetek ilyen fajta megerősítése nincs a kormány ellenére — han goztatta. A továbbiakban arról szólt, hogy a kormánynak a rossz gazdasági helyzetben is jók a tárgyalási pozíciói. Ezzel kapcsolatban kiemelte: a kormány politikailag nem kívánja viselni a felelősséget azért a korszakéit és tévedésekért, amelyek az ország gazdasági válságához vezettek. Ennek az Országgyűlés mostani ülésszakán is jelét adta már. Üj körülményeket és új kiindulópontokat kell teremteni, hogy az együttműködésben is új határok felé haladhasson a SZOT és a kormány — mondotta az államminiszter. A vitában felszólalók közül Halmos Csaba államtitkár, az Állami Bér- és Munkügyi Hivatal elnöke kifejtette: az előzetes tárgyalások során a Munka Törvénykönyve módosítását illetően számos kérdésben megállapodásra jutottak a szakszervezetek és a kormány képviselői. Három kérdésben térnek még el az álláspontok, ezek: a kollektív szerződés, a munka- beszüntetési jog szabályozása, valamint a szakszervezeti bizalmiak egyetértési joga. A kormány úgy véli: a kollektív szerződés intézményének fenntartása indokolt, sőt erősítésére, tartalmi gazdagítására van szükség. Ezért a kormány törvény szinten akar módot adni több munkavállalóra kiterjedő kollektív keret- szerződés megkötésére. Arról azonban saját maguk döntsenek az érintett felek, hogy élni kívánnak-e a kollektív szerződés megkötésének lehetőségével. Azzal a szákszervezeti állásponttal, hogy a kollektív szerződés megkötése legyen kötelező, a kormány nem ért egyet. A munkabeszüntetési joggal kapcsolatban az államtitkár rámutatott: törvényi szintű szabályozásra van szükség, mégpedig olyan módon, hogy figyelembe veszik a nemzetközi tapasztalatokat is. A kormány a Munka Törvénykönyvében tartja indokoltnak a szabályozást, a szakszervezetek viszont önálló törvény alkotását igénylik. A kormány a munkabeszüntetési jog kiterjesztésével nem ért egyet, azt javasolja: a politikai sztrájk lehetőségét ne teremtse meg a jogszabály. Kósáné dr. Kovács Magda, a SZOT titkára arra figyelmeztetett : amennyiben a kollektív szerződés megkötése nem lesz kötelező, előfordulhat, hogy a munkavállalók nem az utolsó eszközként élnek majd a sztrájk jogával. Ügy vélekedett: az eddigi előkészületek nem elégségesek ahhoz, hogy a decemberi ország- gyűlési ülésszak elé kerüljön a sztrájkjoggal kapcsolatos törvénytervezet. A bizalmi jogkörrel kapcsolatban nem értett egyet azzal, hogy az a munkáltató önállóságát korlátozza. Kifejtette: ha majd létrejön a bérmegállapodás rendszere, akkor elképzelhető, hogy ennek a jogkörnek a gyakorlása feleslegessé válik. Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter hozzászólásában hangsúlyozta: a sztrájkjog szabályozásával sokáig nem lehet várni, mert a kormány olyan helyzetbe kerülhet, hogy megfelelő jogi eszközök nélkül kell eljárnia. A kollektív szerződésnek olyan tartalmat kell adni — vélekedett —, hogy a munkáltatónak, s a munkaadónak egyaránt érdeke legyen a megkötése. A szakszervezeti bizalmi joga történelmileg kialakult kategória — mondotta. A tőkét befektető vállalkozót azonban aligha lehet majd arra kényszeríteni, hogy a bizalmi álláspontját figyelembe vegye a bér és a jutalom összegének meghatározásakor. Ezek a teljesítménnyel összefüggő kérdések, ezért helyes, ha az illetékes szakmai vezető dönt ezekben a kérdésekben. Nagy Sándor nem fogadta el, hogy az legyen a fő szabály: ne kelljen Ikötelező jelleggel megkötni a kollektív szerződést. Pozsgay Imre a vitát ösz- szefoglalva javasolta: a munkabeszüntetési jog szabályozása önálló sztrájktörvény formájában a jövő év januárjában kerüljön az Országgyűlés elé. Hangsúlyozta: politikai sztrájk lehetőségét zárja ki a tervezet. A Munka Törvénykönyve módosítását ugyancsak a januári ülés elé terjeszti a kormány, de az előkészületi időt felhasználja arra, hegy a kollektív szerződés szabályozására vonatkozóan áthidaló javaslatot dolgoz ki. A bizalmi hatáskör jogszabályi alapja eléggé gyenge, e jogkör gyakorlását kormányrendelet teszi lehetővé — mondotta. Javasolta: ezt a kérdést vegyék le a SZOT és a kormány mostani vitájának napirendjéről. Nagy Sándor a javaslatokkal egyetértett. Ezt követően az 1989. évi népgazdasági terv főbb vitatott kérdéseit tárgyalták meg. Elöljáróban Hoós János, az Országos Tervhivatal elnöke tett javaslatot annak a 200 millió forint szociálpolitikai támogatásnak az elosztására, amelyről a kormány és a SZOT képviselői legutóbbi megbeszélésükön állapodtak meg. Ebből az összegből decemberben egyszeri juttatásként ezer forintot kapnak a gyesen és a gyeden lévők, valamint a 3 ezer forintnál alacsonyabb ellátásban részesülők. A jövő évi tervről szólva Hoós János rámutatott: a vitás kérdésekben a kormány álláspontját meghatározza, hogy jövőre az elosztható források nem bővülnek. Gazdaságpolitikai céljaink teljesítése, a stabilizáció folytatása, a ki- kontaikozás. elősegítése érdekében a terhekből a költségvetésnek, a vállalatoknak és a lakosságnak egyaránt részt kell vállalnia. Jövőre a terv azzal számol, hogy a fogyasztói árak 12 százalékos növekedése mellett a reálbérek 6 százalékkal csökkennek. A kormány nincs abban a helyzetben, hogy a lakossági terhek könnyítésére a SZOT főtitkára által javasolt területekről jelentős és érdemi átcsoportosításokat hajtson végre, mert az a jövőben nehezen korrigálható folyamatokat indítana el. A nyereségadó tervezettnél kisebb mértéke miatt egyébként is el kell vonni ezekről a területekről. Jövő évi központi bérpolitikai intézkedésekre a kormány nevében tárgyalási alapiként 2 milliárd forintot javasolt az egészségügy, az oktatás és a közművelődés dolgozói számára. A szociálpolitikai intézkedések között a jövő évre javaslatot tett a családi pótlék és a gyermekgondozási segély havi 300 forintos növelésére, valamint arra, hegy a nyugdíjakat két részletben januárban 300, majd májusban további 100 forinttal emeljék. Javasolta továbbá, hogy jövőre a 70 éven felüli nyugdíjasok ellátását emeljék fel 3500 forintra, ha a nyugdíjuk ennél alacsonyabb lenne. A javasolt intézkedések — mint mondta — a gyerme- ikes családok és az idősebb nyugdíjasok körében az alapvető cikkek áremelkedésének mintegy háromnegyed részét fedeznék. Sándor László, a SZOT titkára hangsúlyozta, hogy bár az - Országgyűlésen történtek lépések az ország tényleges anyagi helyzetének tisztázására, az emberek többsége előtt még mindig nem elég világos, hogy milyen terheket miért kell vállalniuk. A szaikszerveze- tek álláspontja a reálbérek tekintetében változatlan, 3 százalékkal nagyobb mértékű csökkenésüket nem tudják elfogadni. Változatlan az álláspontjuk abban is, hogy a kormányáltal tervezettnél magasabb összegű központi bérintézkedést tartanak szükségesnek. Csikós Pál, a SZOT titká- ka rámutatott, hogy a jövőre tervezett áremelések olyan alapvető cikkeket és szolgáltatásokat is érintenek, amelyek tekintetében nincs választási lehetőségük a vásárlóknak, ezért a szak- szervezetek továbbra is fontosnak tartják az alapvető termékek áremelésének kompenzálását mindenkinél. Ez a nyugdíjasok esetében havi 650 forintos emelést jelentene. Javasolta továbbá, hogy a 70 éven felüliek legalacsonyabb nyugdíja 3700 forint legyen. A bérek alakulásáról az országos érdekegyeztető tanácsban kell megállapodásra jutni, az nem a mostani tanácskozás feladata — mondta Halmos Csaba, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöke. A központi bérpolitikai igényeikről szólva megjegyezte, hogy program készült — amit a szakszervezetek is támoga:- nak — a költségvetési területeken, illetve a termelő- vállalatoknál dolgozók bérének közelítésére, a különbségek fokozatos megszüntetésére. A kormány részéről többen is vitába szálltak Nyikos Lászlónak, a SZOT főosztályvezetőjének azzal az álláspontjával, hogy nem kell félni a tervezettnél nagyobb bérkiáramlástól, már csak azért sem, mert a bérhez, illetve a bérből megvásárolt termékekhez kapcsolódó adók révén nőne a költségvetés bevétele. Villányi Miklós pénzügyminiszter egyik érve az volt, hogy például a személyi jövedelemadó nem a központi kasszát, hanem a tanácsok bevételeit gyarapítja. Mások arra mutattak rá, hogy a többlet bérekhez nagyobb árualapra van szükség, márpedik azt csak az export rovására lehetne bővíteni. Nagy Sándor arról beszélt, hogy a szakszervezetek jövőre legalább 4,1 milliárd forintos központi bérintézkedést tartanak szükségesnek, szemben a kormány által ajánlott 2 milliárdossal. Külön is szólt a közszolgáltatásban — egyebek között a vasútnál, a postánál és a közműveknél — dolgozók bárproblámáiról. Megoldásukként szabályozásbeli változtatásokat javasolt. A további vita során az álláspontok némelv tekintetben közeledtek egymáshoz. Rövid szünetben a telek egymás között külön is egyeztették a javaslatokat, majd ismét tárgyalóasztalhoz ültek. Megállapodtak abban, hogy jövőre összesen 46O forinttal emelik a nyugdíjakat, ebből január elsejével 360 forinttal, májustól pedig további 100 forinttal. A hetven éven felüliek nyugdíjának alsó határa 3500 forint lesz. Központi bérintézkedésre mintegy 4—4,1 milliárd forintot fordít a kormány 1989-ben, elsősorban az egészségügyben, az oktatásban és a köz- művelődésben dolgozók részére. Ebből az összegből kell azonban megoldani a túlórák, a pótlékok rendezését is. A kormány elismerte a közszolgáltatási terület szabályozás-változtatá- si igényét, az ehhez szükséges intézkedések lehetőségét megvizsgálja. Elfogadták a gyermekgondozási segély és a családi pótlék tervezett 300 forintos emelését is. Ismét fellángoltak Nyugat-Bejrútban az egymással rivalizáló kél síita milícia, az Antal és a Hezbollah között az automata fegyverekkel és páncclöklö kkel vívott utcai harcok. JUGOSZLÁVIA ÜNNEPE Történelmi határozatok éjszakája November 29-e Jugoszlávia nemzeti ünnepe. 45 évvel ezelőtt, 1943-ban ezen a napon a boszniai Jajcéban Joszip Broz Tito elnökletével megtartották a Jugoszláv Népfelszabadító Antifasiszta Tanács (AVNOJ) második ülését, amely lerakta az új állam alapjait. 1943 a második világháború döntő éve volt. Hitler sorsa megpecsételődött. Keleten a Vörös Hadsereg Sztálingrádtól egész éven át előrenyomult. A nyugati szövetségesek megtisztították Afrikát Rommel hadosztályaitól és Olaszországot is kiverték a csatasorból. Csak idő kérdése ' volt, hogy a fasiszta Németország is leteszi a fegyvert. Jugoszlávia népei alig várták, hogy vége legyen a szenvedéseknek, a falvak felperzsslésé- nek, a bombázásoknak, a vérontásnak. Az ország jelentős területeit már felszabadították a Tito főparancsnoksága alatt álló, a kommunista párt szervezte partizáncsapatok. Ilyen körülmények között hívták össze Jajcéba az AVNOJ második ülését. A tanácskozásra az ország legtávolabbi területeiről is érkeztek küldöttek. Mindannyian fegyveresen, mert a felszabadított vidékeikről olyan körzeteken kellett átmenniük, amelyek még német kézen voltak. Egyes küldöttcsoportoknak még harcolniuk is kellett.- A leghosszabb utat a crnagoraiak tették meg: több mint 300 kilométert gyalogoltak fegyveresen, hegyen és völgykatlanokon át. Jajcéra 1943. november 29-én hűvös, derűs hajnal virradt. A német repülőgépek többször bombázták a várost. Alkonyaikor sze- meökélni kezdett az eső, de közvetlenül az AVNOJ ülésének kezdete előtt is megjelent néhány „Stuka” és leszórta „csomagját” a „Szokol” otthon környékére. Tito, s rajta kívül még sokan az óvóhelyen tartózkodtak. Ott volt az orvosi rendelő is. Közvetlenül az óvóhely előtt bomba robbant, és megsebesített néhány embert. Az egyik partizán hasát felszakította egy szilánk. Nyomban az óvóhelyen műtötték meg. A sebesült fejét a műtét alatt Tito tartotta. „Én fogtam szegény fiú fejét — emlékezett (később a főparancsnok —, nagy verí- tékcseppek gyöngyöztek a homlokán. Az operációt érzéstelenítés nélkül végezték az orvosok. A sebesült férfiasán .viselkedett. Vigasztaltam: ne félj, meggyógyulsz. Néhány másodperccel később a feje élettelenül hanyatlott a kezembe”. Nem sokkal ezután, este hét órakor a 142 küldött viharos éljenzéssel fogadta a „Szokol” nagytermének szónoki emelvényére lépő Titót, a JKP főtitkárát, a jugoszláv partizáncsapatok főparancsnokát. Kezdetét vette a történelmi jelentőségű tanácskozás, amely kisebb szünetekkel egész éjszaka tartott. Az AVNOJ második ülése határozatában rögzítette, hogy a Jugoszláv Népfelszabadító Antifasiszta Tanács az ország legfelső törvényhozó és végrehajtó képviseleti testületé, a jugoszláv állam és népei szuverenitásának legfőbb képviselője. Megalakította a nemzeti felszabadító bizottságot, a népi kormány összes ismérvével rendelkező szervét. Kihirdette, hogy a fasiszta uralom alól felszabaduló országot az egyenrangú nemzeteik és nemzetiségek közösségeként, demokratikus, föderatív államként szervezik meg. Kimondta hogy, a Londonban működő emigráns kormányt megfosztják minden jogától, és II. Péter királynak megtiltják, hogy hazatérjen. Az üiésen megválasztották az AVNOJ elnökségét, amely kinevezte a nemzeti felszabadító bizottságot (Ikor- mányt), amelynek elnöke Jcszip Broz Tito lett. Egyidejűleg Titónak, a parti- záncsztagok főparancsnokának a Jugoszlávia mar- sallja rangot adományozta. Ma még él a történelmi esemény néhány résztvevője.. Leginkább az maradt meg emlékezetükben, hogy a tanácskozás központi beszámolóját Tito higgadtan, nyugodtan mondta el. Hangoztatta, hogy nem véletlenül jutottak el odáig. 1941 áprilisában, az ország széthullásakor a Jugoszláv Kommunista Párt volt az egyetlen erő, amely hallatta hangját, s a fasiszta megszállók és az árulók elleni fegyveres harcra szólította a népet. S ez a harc barom hónappal később megkezdődött. Az AVNOJ jajcei ülésének összehívásáról Tito nem tájékoztatta a Komin- ternt. Csak határozatairól küldött táviratot (november 30-án) Moszkvába. Sztálin hevesen reagált. A „Szabad Jugoszlávia” rádió- állomás utasítást kapott, hegy nem közölheti a Péter király hazatérési tilalmáról hozott döntést. A Kom- interntől a következő válasz érkezett: „A hazjain (Sztálint nevezték „gazdának") nagyon haragszik. Azt mondja, hogy ezzel hátba döfték a Szovjetuniót és a teheráni határozatokat.” Tito akkor ezt mondta közvetlen munkatársainak: „Következetesen megvalósítjuk azt az elvet, hogy Jugoszlávia a jugoszlávoké, nem pedig valamelyik nagyhatalomnak az érdekövezete”. Márkus Gyula Ülésezett az Központi Bizottsága Hétfőn Moszkvában megtartotta soros ülését az SZKP Központi Bizottsága. Az ülésen a politikai intézményrendszer reformjával összefüggő intézkedéseket vitatták meg, a téma előadója Mihail Gorbacsov, a kb főtitkára volt. A kérdésről nyitott vitában összesen tizenegyen szólaltak fel, közöttük Vitalij Vorotnyikov, az OSZSZSZK LT elnökségének elnöke, Vlagyimir Scserbickij, az Ukrán KP KB első titkára, Vaino Válás, az Észt KP KB első titkára, Abdulrah- man Vezirov, az Azerbajdzsán KP KB első titkára. A vitát Mihail Gorbacsov foglalta össze, majd a testület határozatot fogadott eí a tárgyalt napirendi pontról. A központi bizottság ugyancsak hétfői ülésén hallgatta meg Nyikolaj Rizskov előterjesztését a Szovjetunió 2005dg szóló gazdaság- és társadalomfejlesztési koncepciójáról, amiről szintén határozatot fogadott el. A szovjet párt vezető testületé megerősítette a szeptemberi kb-ülésen megalakított kül- és belpolitikai bizottságok személyi összetételét. Az ülésen Inamzson Usz- manhodzsajevet, az üzbég párt központi bizottságának volt első titkárát az SZKP- kb-tagsága, további két személyt pedig kb-póttagsága alól mentett fel a központi bizottság,
