Somogyi Néplap, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-25 / 281. szám
2 Somogyi Néplap 1988. november 25., péntek TANÁCSKOZIK AZ ORSZÁGGYŰLÉS (Folytatás az 1. oldalról) Ezt követően Németh Miklós emelkedett szólásra. Beszédében kifejezte meggyőződését, hogy az Országgyűlés felelős cselekvésre adott megbízást számára és Nyers Rezsőnek. Hangoztatta : — A reformok útján haladva nehéz szakaszhoz érkeztünk. Olyan terepen kutatjuk az utat — éledő önbizalommal és összefogást keresve —, ahol előttünk senki sem járt. A tét nagy. A szocializmus perspektívája az ezeréves Magyarország történelmi sorsával kapcsolódik össze. Németh Miklós ezután rámutatott: a kormányzat minden szinten, és teljes körben felelős a népképviseleti intézményeknek, hiszen csak egy népfrontos kormányzat lehet működőképes. Most és a közeljövőben a kormányzat, a parlament, az összes népképviseleti intézmény, a párt, a társadalmi szervezetek, a tömegmozgalmak és az alternatív szervezetek egyaránt megmérettetnek, mégpedig tetteik alapján. A kormányfő kifejezte meggyőződését, hogy csak a kitartó és állhatatos szorgalom, a /kemény munka, a tisztességes emberi magatartás mozdíthatja ki a társadalmat a holtpontról. Ezt csak közösen, együttműködve tehetjük meg — mondta végezetül, kérve á törvényhozó testület, s általa az ország népének támogatását a kormány munkájához. Stadinger István bejelentette, hogy Bognár József, a terv- és költségvetési bizottság elnöke — megromlott egészségi állapotára. hivatkozva — benyújtotta lemondását. Bognár József döntését a Parlament — Ikét tar- tózodás mellett — tudomásul vette. Stadinger István az Országgyűlés nevében megköszönte Bognár Józsefnek a terv- és költségvetési bizottság elnökeként négy ciklusban kifejtett, rendkívül eredményes munkáját, majd bejelentette, hogy Nyers Rezsőnek államminiszterré történt megválasztásával megüresedett az Országgyűlés kereskedelmi bizottságának, valamint reform ad hoc bizottságának elnöki tiszte is. Felkérte a Hazafias Néprontot, hogy a parlament decemberi vagy az azt követő ülésére terjessze be javaslatát a megüresedett tisztségviselői helyekre. A napirendnek megfelelően ezután Pozsgay Imre államminiszter (országos lista) a politikai intézmény- rendszer reformjával kapcsolatos tervekről, jogalkotási feladatokról adott tájékoztatást. Ismertette azokat a jogalkotási kezdeményezéseket, amelyek az elkövetkezendő két esztendőben az Országgyűlés elé kerülnek. Eszerint a kormány javasolja, hogy az Országgyűlés még az idei decemberi ülésszakon tárgyalja meg az egyesülési, a gyülekezési jogról, a sztrájkjogról, illetőleg a még most esedékes alkotmánymódosításról szóló javaslatokat; az 1989-es esztendőben az Országgyűlés első félévi ülésszakai az előterjesztést az alkotmány korszerűsítésének koncepciójáról, a bíróságokról szólő törvény módosítását, a közigazgatási bíráskodás bevezetését, a sajtóról szóló törvény módosítását. Ez utóbbi nem az 1986-os sajtótörvény módosítása lenne, hanem új, a sajtószabadság elveit alkalmazó tájékoztatási törvény. A választásról szóló törvény módosítása szintén a jövő év első felében lenne esedékes, azzal az előzetes elgondolással készülve erre, miszerint különválasztanák a tanácsválasztásokat az országgyűlési választásoktól. Még 1989- ben a törvényhozás elé szükséges hozni a szakszervezetekről szóló törvényjavaslatot, valamint az alkotmány- bíróságról, a népszavazásról, a nemzetiségekről és a társadalmi viták szervezésének és lebonyolításának rendjéről, valamint a Magyar Tudományos Akadémiáról szóló javaslatokat. Felhívta a figyelmet arra, hogy az egymással összefüggő feladatok indokolják a törvénykezés korábbinál gyorsabb tempóját. Megemlítette: a törvénykezdeményezésre számos politikai fórumnak is lehetősége nyílik. Ez a tervezet ugyanis tartalmazza azokat a politikai összefüggéseket, amelyek nélkül a jogállammal együtt járó plurális politikai berendezkedés törvényes feltételeit nem lehet megteremteni. Az államminiszter ezután egy különös fontosságú, sokak által felvetett kérdéssel foglalkozott: célszerűbb lenne-e bizonyos törvényhozási kezdeményezéseket elhalasztani az alkotmánnyal kapcsolatos vizsgálódás lezáródása utáni időre. Ezzel összefüggésben annak a véleményének adott hangot, hogy az emberi jogok körébe tartozó törvényhozási aktusoknak nincs akadálya az alaptörvény megalkotása előtt. Hiszen az alkotmány köteles megfelelni az emberi jogokról vallott normáknak és nem fordítva. Pozsgay Imre megerősítette, hogy az eddigi tájékoztatás alapján szinte bizonyosnak látszik: új alkotmányra kell javaslatot tenni,' minden bizonynyal még ebben a törvényhozási ciklusban, várhatóan 1990-ben. Elismerve a gazdaság meghatározó szerepét, Pozsgay Imre a továbbiakban kijelentette: a reform alapgondolata nem közgazdasági természetű, mert a gazdaság gyötrelmeinek, ellent mondásainak az oka is társadalmi eredetű. Ebből a társadalmi szempontból kiindulva a reform első dolgai közé tartozik a politikai viszonyok humanizálásához szükséges kezdeményezése* megtétele. A történelemben ugyan általában nem ez a dolgok sorrendje — tett* hozzá —, de mivel a sztálini típusú államszocial’zmuí politikailag, felülről épült ki, a központi akarat a mozgatórugója, ezért előbb a politikában kell elhárítani az akadályokat ahhoz, hogy a gazdaság sikerétől függő nemzeti jólét megvalósulhasson. Ezzel kapcsolatban kiemelte: — Az emberi jogok, a politikai szabadságjogok alkotmányos garantálása nem vigaszdíj a népnek a romló életkörülményekért. Ellenkezőleg: azért van rá szükség, mert politikai béklyóba verték a gazdálkodást, a vállalkozói fantáziát és kockázatvállalást. Korlátozták az alkotóerőt, a hit parancsolta meg a tudománynak, hogy mit kell tudnia. Éppen azért van szükség a mindent átfogó, radikális re formra, hogy a gazdaság, a maga területén visszanyerje meghatározó szerepét, a politika elsődlegessége pedig azt jelentse: kezdeményező szerepet játszik, a szabad emberi tevékenység feltételeinek megteremtésében. A politikai viszonyokról szólva Pozsgay Imre rámutatott: mindenekelőtt a párt. és az állam viszonya tisztázandó, hiszen a tapasztala- tak azt mutatják, hogy a párt és az állam összefonódása bénítólag hat az egész politikai mozgástérre. S amíg egypártrendszer van az országban, addig a kormányzásért felelős párt munkája ne csak a tagság, hanem az egész társadalom számára legyen nyilvános. A fontos politikai követelmények között említette, hogy az eddig megengedő érdekkövetés helyére demokratikus és tagolt önszervező érdekképviselet lépjen, amely lehetővé teszi alternatívák kidolgozását. Eb bői a szempontból különösen fontosnak tartotta égj olyan egyesülési törvény megalkotását, amelyik az egyesülést emberi alanyi jognak tekinti és nem engedélyhez kötött, belátáson alapuló engedménynek. A kormány terve — hangoztatta Pozsgay Imre — a politikai demokrácia és a jogállam megteremtésére a stabilitás és rend talpköve is lehet, mert e terv gondolatilag nem egyetlen centrum csalhatatlanságának és mindenhatóságának ingatag szerkezetére alapozza az ország jövőjét, hanem a demokratikus szocializmus alapeszméjére: az állampolgár szabadságára, kezdeményezőkészségére és ön- kormányzati képességére. Ehhez az állapothoz vezethet el az új alkotmány és azok a törvények, amelyek megalkotását a párt és a kormány kezdeményezi. Végezetül a Minisztertanács nevében kérte az Országgyűlést, támogassa és hagyja jóvá a politikai intézményrendszer reformjára irányuló kormányzati terveket, jogalkotási feladatokat. Dr. Antalffy György (Csongrád megye), a szegedi József Attila Tudomány- egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság elnöke a jogállamiság belső összetevőinek ellentmondásait elemezve rámutatott: az egyik legfontosabb jellemvonás, hogy időben meglehetősen élesen elhatárolódik egymástól a gazdasági, illetve a politikai intézményrendszer reformja. Bár az elmúlt évtizedekben jó néhány progresszív politikai állásfoglalás látott napvilágot az egyes állami szervek tevékenységének továbbfejlesztésére, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy tarthatatlan a politikai intézményrendszer átfogó reformjának mellőzése. A májusi pártértekezlet kimondta: a néphatalom érvényesülésének és gyakorlásának feltétele és eszköze a párt vezető szerepére épülő szocialista pluralizmus. A szocialista állam szerveinek működésével kapcsolatban rámutatott: a hatalmi egyensúly követelményeinek érvényesülése egyebek között az állami tevékenység társadalmi függőségét és kontrollját megalapozó demokratikus intézmény- struktúrát követel. A paternalista államfelfogás túl- haladása indokolttá teszi an- na>k tisztázását, hogy miit vállalhat, illetve mit vállaljon magára a szocialista állam. Lényeges annak megítélése, miként határozhatók meg az államhatalom gyakorlásával kapcsolatos keretek és korlátok, hogyan erősödhetnek meg az alkotmányos, a jogszerű, a törvényes működés feltételei. A bizottság elnöke rámutatott: a jog egyre inkábba nagyobb szabadság irányában fejlődik. A jog nem öncél, hanem csaik eszköz a szabadság fokozására. Ezt szolgálja a politikai intézményrendszer radikális reformja is, ezért maga s a bizottság nevében az állam- miniszter tájékoztatóját elfogadásra ajánlotta. Dr. Kereszti Csaba (Hajdú-Bihar megye) megyei főügyész felszólalásában egyebek között javasolta, hogy a parlament hozzon olyan határozatot, miszerint meg kell gyorsítani az alkotmányt előkészítő munkálatokat. Javaslata értelmében az alkotmány előkészítésének már a jövő esztendőben be kellene fejeződnie. Amennyiben szükségessé válik, biztosítani kell, hogy a parlament hosszabb időszakon át folyamatosan ülésezzen, és a képviselők minden más munkát félretéve szenteljék figyelmüket az alkotmányozásnak. Dr. Mezey Károly (Szia- bolcs-Szatmár megye), a Kisvárdai Városi Tanács kórházának osztályvezető főorvosa a politikai intézményrendszer reformja kardinális kérdésének tartotta az emberi jogok ügyét. Javasolta: készüljön el az emberi jogok listája, később pedig az emberi jogokkal foglalkozó törvények kódexe, s az alkotmányba kerüljön be a személyiség szabadságáról szóló paragrafus. A következő felszólalás előtt az elnöklő Horváth Lajos köszöntötte az ülésteremben jelenlévő Louis Jungot, az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének elnökét és kíséretének tagjait, akik az Országgyűlés elnökének meghívására látogattak hazánkba. Csipkó Sándor (Bács-Kiskun megye), a keceli Szőlő- fürt Mezőgazdasági Szakszövetkezet elnöke felhívta a figyelmet, hogy most, az új alkotmány kidolgozásakor alaptételként kell megfogalmazni az Országgyűlés politikaformáló, törvényhozó funkcióját. A képviselő ezután az igazi alternativ tervek készítését sürgette. Soltészné Pádár Ilona (Szabolcs-Szatmár megye), a Hazafias Népfront Szabolcs- Szatmár Megyei Bizottságának titkára felszólalásában kiemelte, hogy megfelelő társadalmi ellenőrzésnek kell kísérnie a szakigazgatási tevékenységet. Király Zoltán (Csongrád megye), a Magyar Televízió Szegedi Stúdiójának szerkesztő riportere egyebek mellett egy tervezett és behatárolt többpártrendszer bevezetését javasolta. Ebben a rendszerben a legálisan létrejött pártok nem kérdőjelezik meg a jelenlegi szövetségi rendszerhez tartozást, a szocializmust mint történelmi alternatívát, elismerik az MSZMP politikai vezető szerepét, és ennek a parlamentarizmusba épített garanciáit. Kifejtette, hogy a pártalakítás fel- feltételeit szabályozó törvény csupán technikai jellegű előírásokat tartalmazhat, például a lajstromba vételről, a bejegyzésről rendelkezhet; így rövid idő alatt elkészíthető. Ezért azt javasolta, hogy a kormány a pártalakulás szabályait magába foglaló jogszabályt decemberig készítse el, és terjessze a parlament ülésszaka elé, az egyesülési és a gyülekezési törvénnyel párhuzamosan. Több képviselő nem kívánt hozzászólni, az elhangzottakra Pozsgay Imre válaszolt. Figyelemre méltónak ítélte az elhangzott javaslatokat. Kiemelte, hogy a legalapvetőbb kérdésekben egyetértés mutatkozott. Különösen abban, hogy a politikai intézményrendszer átfogó reformja nélkül nincsenek garanciái a társadalom megújulásának, a kibontakozásnak. Egyetértés volt abban, hogy a politikai reformban az állam megújulása, az állam és az állampolgár egymáshoz való viszonyának tisztázása a jogállam keretei között képzelhető el. Ez a jogállamiság a maga módján, belső logikája szerint politikai konzekvenciákkal is jár — mondotta az államminiszter. A legközvetlenebb politikai következmény a politikai pluralizmus létrejötte, amely nem a kormányzat* tervek szerint alakul, hanem a valóságos társadalmi mozgás törvényszerű velejárója. Pozsgay Imre igazat adott azoknak a felszólalóknak, akik köntörfalazás nélkül felvetették a többpártrendszer kérdését. Ezzel összefüggésben azt a véleményét fejtette ki: ha a társadalomban megérnek a feltételei a többpárti kezdeményezésnek az alkotmány tiszteletben tartásával, akkor a társadalom hozza létre a pártokat, nem a kormány. Ebben a kérdésben a lényeg a törvény- és a jogtisztelet, s a pártok szerveződése politikai küzdelem, a politika színterén dől el, ha annak jogi feltételei megvannak. Ezután határozathozatal következett: az Országgyűlés jóváhagyólag tudomásul vette az államminiszter tájékoztatóját. Ezt követően Hoós János, az Országos Tervhivatal elnöke terjesztette a képviselők elé a kormány stabilizációs gazdasági munka- programjának végrehajtásáról és az 1989. évi gazdaságpolitikai feladatokról szóló beszámolót. Elöljáróban hangsúlyozta: a kormányzat legfontosabb feladata most — a gazdaságpolitikai célokat és a gazdasági fejlődés mozgásterét áttekintve — annak megválaszolása, hogy a kormányprogramban megfogalmazott irányokban haladhatunk-e tovább, illetve, hogy kell-e céljainkon, eszközeinken változtatnunk. Problémáink közül a legsúlyosabb: a konvertibilis adósság magas állománya. Az adósság immár 15 éve, öngerjesztő módon halmozódik, mert az esedékes kamatok egy részét is újabb hitelek felvételével vagyunk kénytelenek törleszteni. Bruttó konvertibilis adósságállományunk 1970-ben mindössze 1 milliárd dollárt tett ki. 1980 végén pedig már 9,1 milliárd dollárt ért el. 1987-ben a tartozások meghaladták a 17 milliárd dollárt. A nagyarányú eladósodási folyamat olyan helyzetet eredményezett, hogy a felvett hitiiek nagy részét adósságszolgálati célokra kellett fordítanunk, és azok így nem bővítették a belföldön felhasználható forrásokat. Idén is és jövőre is, miközben a kereskedelmi mérlegünk aktív lesz; azaz forrásokat helyezőn* ki — a magas adósságok magas kamatterhei miatt — tovább nő az adósságállomány. Az éves nemzeti jövedelemnek most már mintegy háromnegyedét kitevő bruttó adósság önmagában is rendkívüli teher. A magas kamatköltségek és a törlesztési kötelezettségek nagymértékben szűkítik a gazdaságpolitika lehetőségeit. Az idén például I milliárd dollár felett lesz a kamat, a törlesztés pedig meghaladja a 2 milliárd dollárt. Az adósságállomány növekedését fizetőképességünk megőrzése érdekében feltétlenül meg kell állítanunk. Ezért úgy kell dolgoznunk, hogy fizetési kötelezettségeink kamatrészét egyre nagyobb mértékben, később teljes egészében devizabevételi többletből fedezzük. Mozgásterünk egyik meghatározó tényezője KGST- kapcsolataink alakulása- Ismeretes, hogy a magyar gazdaság, különösen az ipar fejlesztése korábban a KGST- kapcsolatrendszerre épült. 1960—75 között rubel elszámolású behozatalunk és kivitelünk ötévenként 50— 70 százalékkal bővült. A hetvenes évek közepétől e kapcsolata Írókban is fordulat állt be. Az energiahordozók világpiaci árának ugrásszerű növekedését a KGST- árak alakulása megkésve bár, de követte. Ennek nyomán szovjet viszonylatban cserearányaink csaknem 40 százalékkal romlottak. KGST-kapcsolataink bővítésének lehetőségei továbbra is /korlátozottak, bai a befolyásoló tényezők minőségileg változtak. Ilyen tényező az energiahordozók világpiaci árának az utóbbi években bekövetkezett csökkenése, amelynek hatására a magyar—szovjet árarányok a mi javunkra változtak. Ez kedvező számunkra, de a múlt évben elkezdődött cserearány-javulást nem tudjuk igazán kihasználni, előnnyé formálni. A Szovjetunió ugyanis jelenleg nem tudja exportját a számunkra szükséges áru- és minőségi összetételben, s olyan ütemben növelni, mint ahogyan mi tettük a megelőző évtizedben. Elkerülhetetlennek látszik tehát, hogy kivitelünk 1989-ben mérséklődjék: források kihelyezése nem lehet célunk. A hagyományos együttműködési formák kimerülése, az új együttműködési mechanizmus kialakulásának elhúzódása miatt azzal kell számolnunk, hogy a következő években a szocialista irányú gazdasági kapcsolataink nem jelentenek dinamizáló tényezőt a magyar gazdaság számára. Gondjaink harmadik oka az, hogy a gazdaságpolitika mozgásterét a kialakult gazdasági szerkezet is szűkíti. A termelésben és az export (különösen a nem rubel elszámolású export) szerkezetében meghatározó a kitermelő- és az alapanyagszektor. Például a gépek és alkatrészek részesedése nem rubel elszámolású kivitelünkben mindössze 17 százalék, addig az anyagok, félkésztermékek, energiahordozók hányada több mint 40 százalék, az élelmiszergazdasági cilkkek aránya pedig mintegy 25 százalék. A merev struktúra miatt a magyar gazdaság verseny- képessége, pozíciója leértékelődött a világpiacon. A gazdasági stabilizáció feltétele a fogyasztás kényszerű csökkentése is. A lakosság fogyasztása 1988-ban a számítottnak megfelelően, jelentősen mérséklődik. A fogyasztói árszínvonal körülbelül 16 százalékkal emelkedik, ami 1 százalékkal több a tervezettnél. Ez a túllépés részint a forint leértékelésének, részint a költség- vetési egyensúlyt javító terven felüli központ' áremeléseknek (benzin, egyes élvezeti cikkek áremelésének) a következménye. Mindemellett a lakosság reáljövedelme és reálbére — a bérek számítottnál magasabb színvonala miatt — eléri a tervezettet. A kormánynak az az ígérete,hogy a tervezettnél magasabb árnövekedést bérben és egyéb juttatásokban kompenzálja, lényegében teljesült. A családi pótlék, gyermekgondozási segély, gyermekgondozási díj, valamint a nyugdíjak és ösztöndíjak emelésére 35,5 milliárd forintot, a tervezettnél mintegy 4 milliárd forinttal többet fordítottunk. A lakosság jövedelemhelyzete rétegedként, csoportonként ugyanakkor a korábbiaknál erőteljesebben differenciálódik. A lakosság mintegy hat százalékának, 660 ezer embernek a kimutatható havi jövedelme nem éri el az 1987-ben létminimumnak tekintett körülbelül háromezer forintot. Közben egy tetemes réteg látványosan gazdagodott, amit a lakosság más csoportjai ellenérzéssel szemléltek. 1988- ban alapvetően változtattuk az irányítást, gyarapítva a piacgazdasági rendszer elemeit. A kormány munkaprogramjának teljesítését, széles körű és magas szintű gazdaságdiplomácia is szolgálja. Ehhez jó alapot teremt a reformfolyamat következetes továbbvitelének kinyilvánított szándéka és az ezt tükröző lényeges lépések sorozata. Bizonyos területeken nem sikerült időarányosan előrelépnünk: (Folytatás a 3. oldalon) ESKÜTÉTEL Németh Miklós és Nyers Rezső az ülésszak szünetében Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke előtt letette a hivatali esküt a Parlament Nándorfehérvári termében. Az eskütételnél jelen volt Grósz Károly, az MSZMP főtitkára. Kállai Gyula, a Hazafias Népront Országos Tanácsának elnöke, valamint Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára.
