Somogyi Néplap, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-25 / 281. szám

1988. november 25., péntek Somogyi Néplap 3 TANÁCSKOZIK AZ ORSZÁGGYŰLÉS A KMP 70. ÉVFORDULÓJÁN (Folytatás a 2. oldalról) — Nem léptünk előre a teljesítmények szerint diffe­renciált jövedelemszerzés feltételeinek megteremtésé­ben, a korábban leértékelő­dött szellemi munka anyagi megbecsülésében. A tartósan veszteséges vállalatok felszá­molása továbbra is vonta­tottan halad. Elosztási rend­szerünk 1988-ban sem lesz képes az összkeresletet meg­felelő keretek között tartani. Az állami költségvetés új­raelosztó szerepét nem sike­rült mérsékelni. A deficit a tavalyihoz képest ugyan je­lentősen csökkent, de meg­haladja az ez évre számí­tottat. — A pénzügyi egyensúly megteremtésében a kormány a lakossági vásárlóerő kor­látozásában kellően követ­kezetes volt, de mindmáig nem tudta kialakítani azt a közgazdasági környezetet és működtetni azt az eszköz- rendszert, amellyel a válla­lati jövedelemképződést, a vásárlóerőt differenciáltan, a tényleges jövedelmezőséget is érvényesítve tudná kezelni. Az adott feltételek figye­lembe vételével több gazda­ságpolitikai változatot, cse­lekvési irányt dolgoztunk ki. Az egyik az úgyneve­zett „A” változat, olyan gaz­daságpolitikát javasol, amely a világpiaci integrálódás ér­dekében erőteljes strukturá­lis elmozdulásokat kénysze­rít ki, olyan külpiaci nyi­tást valósítva meg, amely a hazai termelést differen­ciáltan ösztönzi és erre ala­pozza a külgazdasági egyen­súly szükséges és tartós ja­vulását. A „B” változat a külgaz­dasági egyensúly rövid távú javításának ad elsőbbséget. Ennek rendeli alá a terme­lési szerkezet átalakítását. Ez a változat elsősorban a rövid távú stabilizációt szol­gálja, azonban hosszabb időszakot tekintve a terme­lési struktúra változatlan­sága miatt, a gazdaság fej­lődése tartósan beszűkül, az eladósodás kényszere erősö­dik. A kibontakozáshoz az „A” változathoz tartozó gazda­ságpolitika vezethet, ezért a Minisztertanácsnak az az álláspontja, hogy az elkö­vetkező évek gazdaságpoli­tikájának alapját ez a vál­tozat képezze. A szerkezet gyorsabb kor­szerűsítésének, a gazdaságos export bővítésének fontos gazdaságpolitikai eszköze az import- és a bérgazdálkodás liberalizálásának megkez­dése. 1989-től az importált termékek több mint egy- harmadát kitevő gépekhez, alkatrészekhez, egyes, a mezőgazdaságban felhasz­nált termékekhez, továbbá fogyasztási cikkekhez az eddigieknél lényegesen könnyebben lehet hozzájut­ni. A bevezetésre kerülő me­chanizmusban megszűnik a bérek, keresetek elkülönült szabályozása, helyébe olyan önálló bérgazdálkodás lép, amelynek társadalmi hátte­rében népgazdasági és vál­lalati szintű intézményes érdekegyeztetés működik. A változások lényegesen jobb lehetőséget teremtenek az eszközökkel és a munkaerő­vel történő racionális gaz­dálkodáshoz, a vállalati bel­ső érdekeltségi viszonyok korszerűsítéséhez. Fontos, hogy a vállalatok erőtelje­sebben építsék le a felesle­ges létszámot. Ez kedve­zőbb bérezést biztosíthat a munkában maradók számá­ra, miközben az állam ja­nuártól munkanélküli se­gélyt folyósít, vállalva a munkanélkülivé válókról a gondoskodást. A konvertibilis elszámo­lású kivitel bővítését szol­gálja a pályázati rendszer, ezen belül az exportcélú fej­lesztésekhez kapcsolódó ked­vezményes hitel és állami alapjuttatás. A pályázati ^rendszerbe célszerű bekap­csolni a magánvállalkozáso­kat is. A gazdaság korszerűsíté­sére felhasználható forrá­sok szűkösek ugyan, de vo­lumenük összességében azért jelentős. 1989-ben is csak­nem 300 milliárd forintot fordítunk beruházásokra: 1 milliárd dollárt — az idei­nél 150—200 millió dollárral többet — gépbehozatalra, lí­zingre, licencvásárlásra. Átmenetileg nem lehet ér­demi gazdasági növekedés­sel, a belső források bővülé­sével számolni. Az adott struktúra mellett a gazda­ság korszerűsítése, a szerke­zetváltás gyorsítása ugyanis szükségképpen együtt jár egyes kapacitások leépülé­sével, a kapacitáskihaszná­lás csökkenésével. A prog ram következetes megvaló­sítása esetén az évtized for­dulóján már érzéke'betővé válnak a szerkezeti átalaku­lás kedvező hatásai a gaz­dasági növekedésben, egy­szersmind a belföldi felhasz­nálás, a fogyasztás és a be­ruházás szerényen bővülő lehetőségeiben. A kormány álláspontja az, hogy a lakosság terhelését 1989-ben sem lehet elkerül­ni, de ennek az ideinél ki­sebbnek kell lennie, mivel 1988-ban a terhek nagyobb részét a lakosság viselte. Így jövőre a lakossági fo­gyasztás az ez évi 3 száza­lékkal szemben körülbelül egy százalékkal csökken, az egy főre jutó reáljövedelem mintegy 2 százalékos, az egy főre jutó reálbér hozzávető­leg 6 százalékos mérséklődé­se mellett. Az „A” változatként is­mertetett gazdaságpolitika, számos előnye mellett, ko­moly kockázattal is jár Ezért is fontos, hogy az ér­dekegyeztetés keretében is erősödjék a bérnövekedés és a teljesítmények kapcsolata. Kockázati tényező, hogy a pénzügyi egyensúly megte­remtésében, a terhek elosz­tásában még nem jött létre egyetértés a kormány és az érdekképviseleti szervek kö zött. Márpedig, ha a pénz­ügyi egyensúly kérdéseiben nem sikerül egyetértésre jutni, a túlelosztás követkéz tében felgyorsulhat az inf­láció. Az 1989. évi tervjavaslat bizonyos intézkedései, an­nak alternatívái messze túl­mutatnak a naptári éven. Rövid távú gazdaságpoliti­kánk azonban csak akkor lehet sikeres, ha hosszabb távú stratégiai teendőinket is átgondoljuk. Ez a munka is intenzívebbé vált és a ko­rábbinál szélesebb körben folyik. A gazdasági reform műn kálatai széles körben és részben új alapokon foly­nak. Így a Minisztertanács megbízásából és irányításá­val megkezdődött a gazda­ság irányításának, működé­sének és intézményrendsze­rének továbbfejlesztésére vonatkozó átfogó reform- koncepció kialakítása. Döntő fontosságú a költ­ségvetési reform, a tulajdo­ni reform és az elosztási re­form (aminek része a bér­reform is). Ahhoz, hogy a lépések összehangoltak le­gyenek és kellő idő jusson az előkészítésre, célszerű ezeket 1990-re összpontosí­tani. Ha a gazdaságpolitikai irányvonalat a tisztelt Or­szággyűlés elfogadja és a jövő évi tervet sikeresen megvalósítjuk, akkor lénye gesen erősítjük azokat a feltételeket, amelyek a gaz­dasági stabilizáció megvaló­sítását és a gazdasági ki­bontakozás felgyorsítását le­hetővé teszik — mondotta végezetül Hoós János. Puskás Sándor (Heves megye), az Országos Keres kedelmi és Hitelbank Rt. ve­zérigazgató-helyettese a terv- és költségvetési bizott­ság nevében szólalt fel. Sajnálatosnak minősítet­te, hegy ebben az évben nem sikerült érdemben vál­toztatni a gazdaság struk­túráján, s nem kellő üte­mű a szerkezetváltás. Puskás Sándor összegez­te a képviselőknek a bizott­sági üléseken elhangzott észrevételeit is. A bizottsá­gok egybehangzóan elége­detlenek az eredményekkel, de kedvezően ítélik meg. hogy a reformfolyamat foly­tatódik; támogatják a stabi­lizálási politikát. A képviselők többsége a vállalati nyereségadó 50 százalékos mértékét fogadta el. A bizottságok nevében az „A” stratégiai változatot tá­mogatva, a felszólaló elfo­gadásra ajánlotta a beszá­molót. A napirendi pont vitájá­ban feLszólaló Schmidt Ernő (Vas megye) a FALCO Fa- kombinát vezérigazgatója a gazdálkodás súlyos működési zavarának okaként egyértel­műen a tulajdonosi viszo­nyok rendezetlenségét ne­vezte mag. Hetven ajándék A boglárlellei Autójavító Kisszövetkezet Március 15. ifjúsági szocialista brigádjá­tól jött a levél, amelyben ar­ról tájékoztattak: egy éve elhatározták, hogy 70 akció­val és tettel kívánnak meg­emlékezni a Kommunisták Magyarországi Pártja meg­alakulásának 70. évforduló­Beck Tamás kereskedelmi miniszter hozzászólásában azzal a kérdéskörrel fog­lalkozott, hogyan lehet meg­akadályozni Magyarország­nak a világgazdaság perifé­riájára szorulását olyan helyzetben, amelyben a fi­zetőképesség fenntartása miatt súlyos restrikciót kell érvényesíteni a gazdaság­ban. A kereskedelmi minisz­ter szerint a megoldást a járói. Teljesítették, amit vál­laltak. A munkájukat bé­rmutató díszes naplót jelké­pes ajándékként adták át a születésnapon. Először megnéztem a pos­tabélyegző dátumát, ám nem volt tévedés, a levelet 1988. novemberében adták föl. Húsz, vagy akárcsak tíz évvel korábban a levélben nem éreztem volna semmi meglepőt, most azonban el­gondolkodtam: mi késztette a boglárlel'ei fiatalokat e nagyszabású vállalásra? Most, amikor ez már nem divat, amikor sokan mond­ják, hogy „piacról élünk”, amikor az önzést széles kör­ben igazolják, és a „szocia­lista brigádmo agalom meg­torpanása” tapintatos meg­fogalmazásnak számít. A válasz igen egyszerű, önmagában mégis nehezen hitelesíthető. Ezek a fiata­lok szívesen vannak együtt, valódi közösséggé formálód­tak, mert olyan vezetőre ta­láltak, akiben hinni tudnak. A különféle akciókat nem kényszerű feladatnak tekin­tik, hanem' „jó heccnek”, amiben — s ez az egyszerű titok — örömüket lelik. — A hetvenes évek elején azzal kezdődött, hogy egy fiatal szerelő, Resch Janos munkájával tekintélyt szer­Koszorúzás Marcaliban Tisztelgés Lengyel József emléke előtt konvertibilis export dinami­zálásában, az importot lé nyegesen meghaladó igen erőteljes bővítésében kell keresni. Beck Tamás a továbbiak­ban röviden szólt a keres­kedelem előtt álló felada­tokról. Ezek közül az egyik legfontosabb a KGST-jkap- csolatok bővítése, amelynek érdekében javítani kell a magyar export, különösen a gépipari kivitel versenyké­pességét. Mivel azonban a rubel viszonylatú exportban az idén már nem sikerült a korábbi évek szállításaihoz hasonló mennyiségű termék kivitelére szerződést kötni, a kormány indokolt esetben fejlesztési támogatást nyújt a jó színvonalú konvertibi­lis exporttermelésre átáiló vállalatoknak. Igen nagy horderejű feladat az EGK 1992-re egységessé váló bel­ső piacához történő sikeres alkalmazkodás. A feladatok teljesítése érdekében a ke­reskedelmi tárca fontos fel­adatának tekinti a kül- és belkereskedelem integrált kezelését, az értékesítési és termelési politika koordiná­cióját, együttműködve a szaktárcákkal. Tartós minő­ségi változás a kereskede­lemben is csak hosszabb tá­von érhető el. Soltészné Pádár Ilona (Szabolcs-Szatmár megye) fiatal választói véleményét tolmácsolta, amikor azt ja­vasolta, hogy módosítsák az adósávokat, és vezessék be a családi adózást. Hütter Csaba (Nógrád me­gye) elmondotta: a helyes döntésék meghozatala elkép­zelhetetlen szélesebb demok­rácia, nagyobb beleszólási jog nélkül. Karvalits Ferenc (Zala megye) az agrárágazat, a termelőszövetkezetek hely­zetéről, gondjairól 'beszélt, részletesen szólt megyéjének sajátos gondjairól, majd in­dítványozta egy hároméves terv ikidolgázását. Ebben megfogalmazhatók lennének a gazdaságirányítás további reformlépései. Számbavehető lenne az ehhez szükséges eszközrendszer. Tartalmaz­hatná a terv a bér-, szociál­politikai reform megvalósí­tását, a családi jövedelem- adóra történő áttérés elő­készületét, az új nyugdíj- törvény életbe léptetését és más, az állampolgárok szo­ciális biztonságát erősítő in­tézkedéseket. Ezzel az Országgyűlés csü­törtöki munkanapja befeje­ződött. Ma a kormány sta­bilizációs munkaprogramjá­nak végrehajtásáról és az 1989. évi gazdaságpolitikai feladatokról szóló beszámoló feletti vitával folytatja mun­káját a képviselőtestület. Lengyel Józsefre, a Kommu­nisták Magyarországi Párt­jának alapító tagjára emlé­kezték a marcaliak tegnap délután 4 órakor a költő, író, kommunista szobra előtt. A városi pártbizottság megemlékezéssel egybekötött koszorúzási ünnepsége a Himnusszal kezdődött, majd Gájer Tamás, a Mikszáth utcai iskola pedagógusa ol­vasott fel egy részletet Len­gyel József Visegrádi utca című történelmi riportázsá- ból. Ezután Bereczk Tibor, a városi pártbizottság titkára mondott beszédet. — „A mi halottaink ben­nünk élnek kommunistákban, akik hőseinket nemcsak bál­ványimádással, nem vénasz- szonyos siránkozással ünne­peljük, hanem azzal, hogy utánozni igyekszünk őket, hogy az ő szellemükben cse­lekszünk” — fogalmazta meg Sallai Imre, s ez követendő godolat számunkra. 1918. november 24-én meg­alakult a Kommunisták Ma­gyarországi Pártja, s ez nagy jelentőségű, népünk egész életére kiható esemény volt, fordulópont a magyarországi munkásmozgalomban, minő­ségi változás abban a küz­delemben, amelyet a magyar munkásosztály a múlt szá­zad hatvanas évéitől vívott érdekei védelmében demok­ratikus jogaiért, a felszaba­dulásért, a szocializmusért. Lengyel József, Marcali szülötte részese, aktív cse­lekvője volt ennek a küzde­lemnek. A szónok fölelevenítette Lengyel József részvételét a/, elsővilágháború-ellenes moz­galomban, majd leszögezte: 1917 végén az oroszországi szocialista forradalom köz­vetlen hatására Komját Ala­dárral, György Mátyással és Révai Józseffel részt vál­lalt a forradalmi szocialista írók első, úttörő csoportjának létrehozásában. — Alapító tagja volt a Kommunisták Magyarországi Pártjának, a Tanácsköztár­saság előtt, és a győzelem rövidre szabott napjaiban pedig a forradalmi alkotó- művész öntudatával vállalta az írói tevékenységet átme­netileg háttérbe szorító moz­galmi munkát. A Tanács- köztársaság napjaiban a Vö­rös Üjság kommunista kul­túrarovatát és az ifjúmun­kások hetilapját, az Ifjú Proletárt szerkesztette. A Tanácsköztársaság megdön­tése után Lengyel József is emigrációba kényszerült. Lengyel József életének meghatározó élménye a for­radalmi munkásmozgalom volt. Kommunistaként élte életét és golgotája után is, azzal együtt is élete végéig kommunista maradt. Ezután Tóth János, a me­gyei pártbizottság titkára, Bereczk Tibor, a városi párt- bizottság titkára, majd Si­mon Gábor, a KISZ megyei bizottságának titkára, Szu- limán László, a KISZ vá­rosi bizottságának tagja ko­szorúzott. Az ünnepség a Szózat hangjaival fejeződött be. zett a többiek előtt — mondta Nyilas Lajos elnök. — Azután volt néhány ötle­te, s anélkül, hogy bárkit is agitált volna, mindenki eljött. Először csak azért, mert a János hívta, azután meg azért, mert ezek a programok élményt adtak neki. János, aki a brigád vezetője lett, magával tud­ta ragadni a gyerekeket, de sohasem szóval, mindig tet­tekkel, példamutatással. — A 80-as évek elejétől már olyan célokat tűztünk magunk elé, amelyek lehe­tetlennek látszottak — mondta Resch János. — Ta­lán ez a kihívás hatott ösz­tönzően? Tény, hogy kétszer sikerült elnyernünk a K ÍSZ KB vörös zászlaját. Ennyi­ből úgy gondolhatná, ak­cióink politikai inddíttata- súak. Pedig nem így van. Szervizünkben mindössze hatan vagyunk párttagok, s a brigádban dolgozó fiata­lok nagyon is sokféle néze­tet képviselnek. Azt hiszem, az egy év előtti javaslatom­ban sem az évforduló jelen­tősége hatott meggyőzően, hanem az, hogy a nagy sza­vak helyett tettekre nyílt lehetőség. Volt ebben olyan is, hogy „majd mi megmu­tatjuk”. Fontosabb ennél, hogy a mai fiatalok igenis igénylik a közösséget, sől még a társadalmi munkál is, legföljebb nem úgy, ahogy sok helyen csinálják. Most szombaton például a tele­pünket takarítottuk. Min­denki eljött, de senki sem tekintette ezt munkának. Egy jó program volt ha­lászlével, sörrel, tréfálko­zással. Közben rend lett a műhelyekben meg az udva­ron. Hasonlóan volt ez ,i többi 69 alkalommal is, az ingyenes műszeres bemére seknél vagy akár a helyi úttörőcsapatnak szervezett BMX-versenynél is. Előfor­dult, hogy már-már bolond­nak néztek, például amikor a balatoni jéglimbóversenyt szerveztem. Azután — pe­dig esett az eső — 400 isko­lás jött el. Azt mondták, jó buli volt. Emlékszem, milyen furcsán néztek ránk, amikor az országban először álltunk elő azzal, hogy Bat- tonyától Nemesmed vasig végigjárjuk a szovjet fel­szabadítók útját. Azután egy évvel később sokan ne kivágtak. — Valóban megkérdezik, hogy amíg ezeket a progra­mokat csináljuk, miért nem pénzt keresünk inkább — így Kis József autóvillamos­sági szerelő. — Egyszerűen azért, mert nemcsak pénz­zel lehetünk gazdagabbak Ha valamelyikünk építkez­ne, nem volna gondja, hogy ki rakja le a téglát... Egy jó közösséghez tartozni sok féle szempontból biztonság érzetet ad. Szerencsére ezt a felismerést mindig sikerül! tovább adnunk a fiatalab­baknak. Csak várni nem le­het, adni is kell... — János olyan társaságot hozott össze, amelyben jól érzem magam — mondta Sziváty László szerelő, aki más munkahelyről jött visz- sza a brigádba. Neki elhisz- szük, ha azt mondja jó lesz, vagy kell. Tudom, mennyi gondja van a ma­gánéletében, s azt is, hogy ezek nagyrészt azért van­nak, mert mindig sokat vállalt, s mert nem utasított el senkit, ha segítséget kért. ö mégis azt mondja, érde­mes volt. Szóval jövök, ha hív. Mindehhez aligha lehet bármit hozzátenni. A Már­cius 15. brigád — mintegy példát adva — jelképes ajándék átadására készül. Mégis úgy éreztem, az aján­dékot önmaguk kapták: a közös élményeket, az össze­tartozás érzését. Emberi ér tékeket, amelyeket oly sokan veszni hagynak. Bíró Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents