Somogyi Néplap, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-03 / 263. szám
2 Somogyi Néplap 1988. november 3., csütörtök Ülést tartott a Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága ■ (Folytatás az 1. oldalról.) ság megteremtésére. A magántulajdon tartós, szilárd része a tulajdoni rendszernek, megfelel az átmeneti társadalom természetének. A magántőke nem válik méghatározó részévé az újratermelési folyamatoknak, hanem azok továbbra is a társadalmi tőke dominanciáján nyugszanak. Az előadó ezután továbbfejlődésünk kulcskérdéséről szólt, arról, milyen gyorsan tudjuk hatékonnyá tenni a társadalmi tulajdont. A hatékonyság követelményét szigorúan érvényesíteni kell. A hatékony társadalmi tulajdonformák megteremtésében fontos lépés a társasági törvény. Ezután Berecz János hangsúlyozta: a gazdasági reform tervezett további lépései, így a költségvetési reform, a bérreform, a hatékony foglalkoztatási feltételek megteremtése nélkülözhetetlenek a gazdaságpolitikai fordulat végrehajtásához. Berecz János ezek után rámutatott: A politikai nyilvánosság gazdagítása olyan elhatározott szándékunk, amelyet a pártértekezlet megerősített. Változatlanul fontos törekvésünk, hogy az újságíró-társadalommal partneri viszonyt építsünk ki és tartsunk fenn. A saját törvényei szerint működő, politikai tényezőként színre lépett sajtó megfelelő helyzethez, szerephez jusson a kibontakozó demokratikus közéletben. Politikai közéletünket irritálja, a közvélemény hangulatát rontja ugyanakkor a nyilvánosság bizonyos eltorzulása. Mindnyájan érzékeljük, hogy egy-egy markáns kisebbség visszaél a sajtó — különösen a rádió — hatalmával. Közöttük többségben párttagok vannak. Nem engedhető meg, hogy e szűk réteg saját nézeteinek egyoldalú sulykolásával hangulati nyomást gyakoroljon a társadalomra. Akarva vagy akaratlanul megzavarják, dezorientálják a közvéleményt, rontják a reformfolyamat esélyeit, mert a politikai türelmetlenség erősödéséhez járulnak hozzá, s mindezzel rombolják a párt és a társadalom közötti viszonyt. Kénytelenek leszünk ellensúlyozni ezt a torz gyakorlatot. Egyelőre még nem tisztázod kérdés, hogy a társadalmi ólat különböző súlyú és eltérő politikai orientációjú szereplőit a teljes egyenlőség elvén kell-e az állami tömegkommunikációs fórumokhoz juttatni, vagy azok a saját eszközeikre alapozott nyilvánossággal rendelkezzenek. Miután itt politikai kérdésről van szó, annak megválaszolásához a politikai érdekeknek kell meg- hatérozóaknak lenni. Jogosnak tekinthetjük ezért, azt az igényt, hogy az állami tömegkommunikációs eszközökben az új szerveződések, polgári indíttatású eszmei áramlatok ne kapjanak tényleges helyzetüknél, befolyásuknál nagyobb teret, s ott jelenjen meg a velük kapcsolatos bírálat is. A párt, a szocialista állam, illetve a tömegszervezetek orgánumai politikájuk alapján — az új szerveződések céljait, érveit, gyakorlatát nem elhallgatva — kritikusan, polémikusán, saját álláspontjukat képviselve foglalkozzanak velük. Egyre inkább feszültséget okoz az a gyakorlat, hogy jelentős, nagy létszámú rétegek helyzetéről, érdekeiről, törekvéseiről és főleg munkájukról lényegesen kevesebbet lehet tudni a sajtóból, mint amilyen a társadalmi folyamatok egészében betöltött szerepük. Ugyanakkor egy szűk csoport, néhány ügyeletes nyilatkozó minden nyilvánosságot megkap. Ennek a gyakorlatnak a megváltoztatása a lapgazdák, a szerkesztők, a sajtót irányító vezetők fontos szakmai és politikai feladata. Megjelennek majd — politikai határozataink nyomán — más színezetű lapok is. A más színezet, a más politikai szemlélet önálló arculatot fejezhet ki, de nem támadhatja a társadalmi berendezkedés alapjait. Berecz János ezután a párttagság politikai cselekvőképességéről szólt. Szembe kell néznünk azzal a ténnyel — hangsúlyozta —, hogy az MSZMP 816 ezer tagja nem lehet egységes. A pártegység mechanikus értelmezése lenne, ha a tagság egésze iránt az azonos gondolkodásmód, a megközelítések azonossága és az érdekek felett állás követelményét támasztanánk. A különbséget önmagában véve nem lehet negatívan értékelni. Ha az alapkérdésekben ueyanis ez a több mint 800 ezres párttagság egyetért, akkor joggal tarthat igényt arra, hogy valóságos politikai pártnak tekintsék, és annak megfelelően eredményesen működjön. Ezen belül azonban vannak és lehetnek különbségek még pártpolitikai kérdésekben is. Van azonban a párttagságnak egy olyan sok százezres összefogott közössége, amely nemcsak a néhány alapvető kérdésben ért egyet, hanem sokkal szélesebben is. Elfogadja, támogatja és meg akarja valósítani a pártértekezlet programját. Ez nagy erő! Általa a párt ma is képes arra, hogy megvalósítsa a pártértekezlet állásfoglalásából eredő feladatokat. Most a hangsúlyt a párt egységére helyezve, s az egység az akcióképességben mutatkozhat meg. Természetesen lehet az áramlatok létéről és milyenségéről vitatkozni, nekünk azonban dinamikus és progresszív egységre kell törekednünk, amely elviseli a különbözőségeket is. Ezért a vita igazi tárgya az, hogy a különböző áramlatok miként vegyenek részt a politikai akarat, a cselekvés, a politikai közélet formálásában. Pártunk, egyesült párt lévén, a munkásmozgalom gazdag tapasztalatait integrálhatja a kommunista mozgalomba. Ezzel foglalkozva szólnék a platformok kérdéséről. Ismeretes, hogy a Központi Bizottság a platformszabadság politikai és szervezeti feltételeire vonatkozó kérdések vizsgálatára bizottságot hozott létie. A platformot úgy foghatjuk fel, hogy az a párttagok egy csoportjának egy adott kérdésben, bizonyos ideig tartó nézetazonossága és véleményközössége. Ez azonban nem ölthet szervezeti, szerveződési, intézményesülési szándékot vagy formát, és nem sértheti a demokratikus centralizmus elvét. Pártunk történelmi tapasztalata, hogy a legjobb politikai irányvonal sem valósítható meg szilárd, következetes, kellő politikai összefogás nélkül. Mindehhez meg kell fogalmaznunk a politikai együttműködés, közmegegyezés új tartalmát a megváltozott körülmények között. Napjainkra a közmegegyezésnek az elmúlt harminc évben kialakult feltételrendszere, alapja meggyengült. Ez a közmegegyezés ugyanis jelentős mértékben az életszínvonal folyamatos növekedésére épült. Ennek ösz- szetevői, így a létbiztonság, a teljes foglalkoztatottság és a fogyasztásbővülés külön- külön is megrendültek jelentős létszámú rétegek számára. Az előadó ezek után felvázolta, mi tekinthető ma az összefogás alappillérének. Ezek közé sorolta: A hatékony piacgazdaságnak, a vállalkozási lehetőségeknek a megteremtését, amelyek létrehozhatják a nemzeti felemelkedés gazdasági alapjait; önálló arculatú, a nemzeti érdekekre épülő gazdaság- és társadalompolitika kialakítását, amelyre alapulhat határozottabb nyitásunk a világ felé; 2. A társadalmi önszerveződés jogának, mint a szocializmus elidegeníthetetlen elemének érvényesítését a politikai pluralizmus viszonyai között, amelynek keretében a szocialista társadalom új fejlődési útjának a magas társadalom érdekeit érvényesítő, az összes haladó, baloldali, demokratikus, nemzeti és humanista törekvést kifejező erő együttműködésének a megvalósítása; Olyan szilárd alkotmányosság kiépítését és szavatolását, amely a biztonságos jogrendnek, a jogállamiságnak az alapja, és magába fogalja a demokratikus politikai rendszer működésének keretein belül a párt, a kormány, a különböző érdekképviseletek, a társadalmi-poitikai mozgalmak együttműködésének törvényes szabályait ; 4» A szocializmus megújítására törekvő valamennyi ideológiai áramlat együttes politikai programalkotó lehetőségeinek elismerését, beleértve a nem marxista világnézetű, így a vallásos emberek aktív közreműködési lehetőségét is a társadalmi gyakorlat alakításában. Az új összefogásnak és minden részterületének a magyar progresszió legjobb hagyományaira kell épülnie, folytatva és az új körülmények között kiteljesítve a nemzet, a haladás és a szocializmus ügyének összekapcsolását. Az új nemzeti összefogás biztosíthatja azoknak az értékeknek a megőrzését, amelyek alapján a XX. században a magyar munkás- mozgalom, 1956 óta az MSZMP egyetlen politikai pártként választ tudott adni. Elvileg nyitott kérdés, hogy az új nemzeti összefogás milyen politikai intézmények létrejöttét eredményezheti. A pártértekezlet állásfogalásának megfelelően az MSZMP azt vallja, hogy a polit kai fejlődés adott szakaszában a pluralizmust az egypártrendszer körülményei között kezdjük meg kiépíteni, Küzdelmünk a nemzeti felemelkedésért közmegegyezést, összefogást, szervező erő akkor lehet, ha el tudjuk kerülni a nacionalizmus buktatóit. Az elmúlt hónapok eseményei azt mutatják, hogy társadalmunkban az egészséges nemzeti érzés mellett jelen vannak esetenként a túlfűtött nacionalizmus jelenségei is. Egyik veszélyes megnyilvánulásuk a szomszéd népekkel szembeni előítélet, holott alapvető magyar nemzeti érdek ebben a térségben a szomszéd népekkel való hatékony, alkotó együttműködés. Fontos és a közmegegyezés szempontjából politikai megítélést kívánó belpolitikai fejlemény a társadalomban meglévő áramlatok, szerveződések kérdése. Egyelőre nehezen rajzolható fel az egyes mozgalmak, egyesülések arculata. Már ma is vannak az MSZMP ideológiájához, politikájához közelálló vonulatok — bár még meglehetősen erőtlenek. Több olyan mozgalom jött létre, amelynek politikai meghatározottsága már nem látható egyértelműen, de jelenleg az MSZMP-től való távolság- tartás, bírálat jellemzi őket. Vannak olyan mozgalmak is, amelyek fogalmazványai és magatartása arra utalnak, hogy nem szocialista társadalomba akarnak működni. Űj fejleménynek tekinthetjük, hogy a különböző mozgalmak közül néhánnyal a1 kormány részéről tárgyalások is kezdődtek. Az is figyelemre méltó, hogy egyes szerveződések adott esetben politikailag felelős magatartást tanúsítottak a rend és a törvényesség betartásával, például október 23-án. Ez azonban nem jellemző minden szerveződésre. A pártértekezlet állásfoglalása meghatározza a politikai rendszer fejlesztésére irányuló szándékaimat. Ma a demokratikus, pluralista intézményrendszer kiépítését az egypártrendszer körülményei között tartjuk lehetségesnek. Ez az álláspontunk azonban jelenleg nehéz próbatétel előtt áll. Ennek kulcskérdése, hogy a Központi Bizottság: Élére tud-e állni a folyamatoknak és képes-e a fő politikai irány megtartására. Társadalmi valósággá tudja-e váltani. a pártértekezlet elhatározását magába foglaló programot, a fordulat, a reform, a megújulás programját; 2- A társadalom számára elfogadhatóan tudja-e értelmezni a politikai pluralizmus koncepcióját, s következetesen tud-e ragaszkodni megvalósításához ;-i •J• Képes-e elviselni és kezelni a politikai önkifejezés igényére épülő szerveződéseket, megegyezésre jutni egyesekkel, s harcolni másokkal ; 4* Képes-e rugalmas cselekvési egység létrehozására a párton belül, amely más haladó párton kívüli erőkkel szövetségben működik. Tudatában kell lennünk, hogy a politikai rendszer reformjának a folyamata a pártra is kihat. Ezért a párt politikájának dinamizálásához, cselekvőképességének erősítéséhez A vitában szót kért Grósz Károly is. Bevezetőben a Központi Bizottság mostani ülésének feladatairól szólt. „Az a dolgunk — mondotta —, hogy tisztázzuk a pártmozgalmat foglalkoztató kérdéseket és politikai eszközökkel segítsük társadalmi programjaink, a gazdasági kibontakozás megvalósítását.” Ezt célozza a párt egész politikája, amelynek kialakításában döntő szava van a Központi Bizottságnak. A Politikai Bizottság előkészíti ezeket a döntéseket, szervezi azok végrehajtását, majd számot ad a megvalósítás tapasztalatairól. A Központi Bizottság a pártértekezlet óta több belpolitikai kérdést tárgyalt, mint korábban hosszú évek alatt, s erre az együttgondolkodás formálása céljából a jövőben is szükség lesz. A kérdések egy része politikai, más része ideológiai jellegű. A Központi Bizottság nem vállalkozhat ideológiai tételek megfogalmazására, de arra igen, hogy az elméleti munka számára irányt mutasson. Ezzel együtt összegeznie, tisztáznia kell a politika által naponta felvetett új kérdéseket is. Ilyen kérdés a szocializmus fejlődési szakaszainak értelmezése, a vegyes tulajdonú gazdaság működése, az össznépi állam fogalma, a rendszer, a hatalom osztályjellege, az egy- vagy többpártrendszer. A főtitkár ezek után a gazdasággal foglalkozva feltette a kérdést: lehet-e rövid idő alatt fordulatot elérni a termelési szerkezetben? Grósz Károly szerint ehhez évek, évtizedek kellenek, mert meg kell teremteni az anyagi feltételeket, alkalmazkodni kell a nemzetközi környezethez, és bizonyos termékekből jelentős tartalékokat kell felhalmozni. Mindezt külföldi, például angliai tapasztalatok is alátámasztják. Nem fogadható el ugyanakkor a termékszerkezet-váltás lassúsága. Évente a termékek 3,5 százaléka tekinthető újnak, 3—3,5 százaléka pedig felújítottnak. kapcsolódva sürgető feladatai vannak. — Fel keli gyorsítani a gazdasági reformfolyamatokat, így a tulajdoni reformot, a költségvetési és bérreformot, a gazdasági érdekegyeztetés kiépítését, amelyek nélkülözhetetlenek a vállalati és az egyéni érdekeltség következetes megteremtéséhez. Célszerűnek látszik egy függetlenített reformbizottság felállítása a kormány mellett, amely rövid időn belül konkrét javaslatokat készít el. Ezek féléven belül ki dolgozhatók. További néhány hónapos vitán alapuló véglegesítés után a reformterv az Országgyűlés elé terjeszthető. Közben a gazdálkodás új rendjére felkészíthető dolgozó társadalmunk is. Így az egész folyamat jövő év végével lezárulhat, és 1990. január l-jével életbe léphet a gazdálkodás átfogó reformja. — Fel kell gyorsítani a pártértekezlet programjára épülő feladatterv megvalósítását is. Ennek keretében kell megvalósítani a párt belső reformját. Az alapszervezetek helyének, szerepének és feladatának tisztázása, a párt szerveződése új elveinek kidolgozása, a platformszabadság meghatározása lassan halad, hiszen látható, hogy az események ennél gyorsabban alakulnak. Célratörő, nem elsietett, de gyorsabb munka szükséges. — A párt új munkastílusának mielőbb a napi politikai munkában is markánsan jelentkeznie kell. A apEz azt jelenti, hogy a termékeknek évente mindössze 7—8 százalékában valósul meg a korszerű szerkezet- váltás. Nem nehéz kiszámolni, mennyi idő alatt jutunk el a 100 százalékig. Márpedig, ha több korszerű termékünk lenne, akkor többet tudnánk eladni a világpiacon. A fő akadály nem a nemzetközi befogadóképesség, hanem hazai kapacitásunk gyenge kihasználása. Nálunk a legmodernebb eszközöket — az utolsó öt év tapasztalatai szerint — naponta átlag 9 órán át működtetik. A Mecseki Szénbányáknál a 670 millió forintért beszerzett gépek közül ebben az évben még égy sem üzemelt egy percre sem. Grósz Károly szólt a költségvetési kiadások csökkentésének szükségességéről, amelyet azonban a realitások alapján kell megítélni. Rámutatott, hogy Magyar- országon a közigazgatási apparátus a foglalkoztatottaknak még 2,5 százalékát sem teszi ki, ami nemzetközi összehasonlításban is igen alacsony szám. Ez az apparátus alulfizetett, s ezzel is magyarázható, hogy nem dolgozik olyan hatékonyan, ahogyan kellene. — Most lassan megyünk előre vagy gyorsan? — tette fel a kérdést Grósz Károly. Lassabban haladunk a szükségletekhez viszonyítva, de gyorsabban korábbi önmagunkhoz és az adott feltételeinkhez képest. A pártmunkáról szólva a főtitkár a pártértekezlet óta eltelt időszak egyik kedvező jelenségének nevezte az önálló politikai tevékenység kialakulását. Nem tartotta hibának, hogy a pártszervezetek maguk dönthetik el, tartsanak-e pártértekezletet vagy nem. Nagy érték, hogy közben felfrissül a káderál- lomány, hiszen annak megújítására már korábban vállalkozni kellett volna. Nő a cselekvési készség. Jelentős változás, hogy a politikai intézményrendszer három olyan tartóoszlopa, mint a szakszervezet, a Hazafias parátusok átszervezése megkezdődött, azonban több helyen — így a Központi Bizottság mellett — ez a munka még nem fejeződött be. Célul kell kitűznünk — a párt ákdóképességének erősítése miatt is —, hogy 1988. dceember 31-ével mindenhol fejeződjön be az új szervezet kialakítása. — Olyan akcióprogramot kell kialakítani, amely az alaipszervezetókre és középirányító pártszervékre, illetve a párttagság széles' rétegeire irányul, és elősegíti a feladattervből következő, előttünk álló feladatok megvitatását és meghatározását. A párt akcióképességének növelése érdekében radikális változtatás szükséges a kádermunkában hosszú idő óta tapasztalható fogyatékosságok, a többi között elsősorban a szubjektivizmus megszüntetése. Ez a folyamat a párttagság tömegeinek alulról jövő nyomása eredményeképpen elkezdődött. Támogatnunk kell a párttagságot abban, hogy rátermett és tehetséges embereket állítson, válasszon a vezető posztokra. Az MSZMP tagsága a májusi pártértekezleten kifejezte, hogy hű a csaknem 100 éves magyar szociáldemokrata munkásmozgalom és a 70 éve létező kommunista mozgalom legjobb hagyományaihoz, és képes a szocializmus megújulásának élére állni, a társadalmunk sürgető és sorsfordító céljainak megfogalmazására — zárta beszédét Berecz János. Népfront és a KISZ keresi a maga arculatát, és bátorítja az új gondolatokat. Természetes, hogy ezek között vitatható nézetek is hangot kapnak. A hatalmi apparátus szilárd, a parlament és a kormányzat munkája biztató irányban fejlődik. Sok kérdésben a vezetésben is tisztábbak a tennivalók. A nehezítő tényezők között említette Grósz Károly a sajtót. „Én sajtópárti voltam és vagyok — mondotta. A sajtóban sok érték van. De úgy. érzem, hogy míg korábban indokolatlanul túl szépre festette a képet, most egyre inkább csak a bírálható elemeket mutatja be. Ez tehát egy más irányú torzulás, amelyet meg kell állítani. Nem adminisztratív eszközökkel, hanem úgy, hogy többet kell politizálnunk a sajtóban dolgozó elkötelezett újságírókkal, sokakkal, akik segíteni akarnak, de olykor nem tudják, hogyan.” Gyakori kérdés, bátortalan-e a vezetés vagy sem? Az elmúlt 5—6 hónap alatt nagyon sok mindent elértünk. De vannak vadhajtások is. Ha azokat nem kellő körültekintéssel, hanem nagybaltával akarjuk lenyesegetni, ákkor félő, hogy az értékeket is tönkretesszük, s a dolgok nem alulról, hanem felülről rendeződnek vissza. A döntéseknél határozottságot kell tanúsítani. A küzdelem fő terepe most az alapszervezet. S fontos, hogy a kommunisták jelen legyenek a politikai intézményrendszer legfőbb szervezeteiben. Mindenekelőtt a szakszervezet munkájában kellene aktívabban részt venni, hogy ne a pártszervezetek legyenek a termelés szervezői és mozgatói, s a helyi problémákkal a vállalatvezetők és á szakszervezetek közösen foglalkozzanak. Ez vonatkozik a kormány és a szakszervezet viszonyára is, amelynek keretében most például vita folyik a kollektív szerződésekről. Ha a kormány valamit (Folytatás a 3. oldalon) GRÓSZ KÁROLY: Tisztázzuk a pártmozgalmat foglalkoztató kérdéseket
