Somogyi Néplap, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-23 / 279. szám

4 Somogyi Néplap 1988. november 23., szerda Számadás a munkásőrök szakaszgyűlésén Hamvadó gará — Számadásra jöttünk össze, hogy közösen értékel­jük az idei tevékenységün­ket — mondta Vajda Imre, a Latinca Sándor kaposvári munkásőregység egyik sza­kaszának parancsnoka, al­egysége .évzáró gyűlésének bevezetőjeként. S föleleve­nedtek a kiképzések, a gyakorlatok legfontosabb epizódjai. A tavaszi három­napos összevont kiképzés so­rán végzett , munkát — ami­kor az objektumőrzést gyako­rolták — dicsérettel jutal­mazta az egységparancsnok. Az egyéni helytállásért is többen részesültek egység­es alegység-parancsnoki di­cséretben. Elismerésre mél­tó volt a teljesítményük a lövészeteken és az őszi kar­hatalmi gyakorlatokon is. Vajda Imre a hiányosságok­ról is szólt: például arról, hogy az őszi gyakorlaton megszakadt a rádióössze­köttetés és emiatt fontos in­formációk nem jutottak fi az alegységhez. Mi volt jó és mit lehetne jobban? Erről a szakaszgyű­lés többi résztvevője is el­mondta véleményét. Megbe­szélték a gyakorlatok egyes elemeit. Látszott, hogy nem a .„hol van már a tavalyi hó” elvét vallják, hanem még mindig motoszkál ben­nük a sok mozzanat. A fel­adatok gördülékeny elvégzé­se érekében szeretnék to­vábbfejleszteni az összehan­goltságot — és ez nemcsak a gyakorlatokra, hanem a politikai munkára is vonat­kozik. Fontosnak tartotta például az egyik hozzászóló, hogy az összevont kiképzés idején eljusson az alegysé­gekhez a napi sajtó. Az idén „elakadtak” útközben a na­pilapok, s az esti lőgyakor- lat miatt a televíziós hír­adót sem tudták mindig megnézni. A munkásotok számára ugyanakkor szük­séglet és követelmény, hogy tudjanak az időszerű ese­ményekről. — A munkásőri szolgálat A Tégla- és Cserépipari Tröszt gyárai az idén no­vember közepéig 92 millió­val több téglát és másfél millióval több tetőcserepet készítettek, mint a múlt év azonos időszakában. A tava­lyinál nagyobb kereslet ki­elégítéséhez szükséges több­letmunkára központi forrá­sokból kaptak bérpreferen­ciát, amely nélkül le kellett szoros kapcsolatban és köl­csönhatásban van a munka hellyel és a családdal — mondta a szakaszparancs­nok. — Sok példa mutatja, hogy ha e három tevékeny­ségi kör egyikében gondok vannak, az megmutatkozik a másik kettőben is. Ezért le­hetőségeink szerint segítünk az egyéni gondok és felada­tok megoldásában : megis­merkedünk munkásőreink munkahelyi környezetével és magatartásával is. Az alegységparancsnok rendszeresen látogatja a munkahelyeket. Mozgalmi és gazdasági vezetőkkel egyez­teti a tennivalókat, kölcsö­nösen tájékoztatják egymást különféle kérdésekről és ér­tékelik a munkásőr szolgá­lati, illetve munkahelyi te­vékenységét. Ilyen látoga­tásokon részt vesz időnként Münnich István századpa­rancsnok is. Az egyeztetések azért is hasznosak, mert a 19 munkahelyen — ennyire „szétszórtan” dolgozik az al­egység 26 tagja — nemcsak a körülmények, hanem a munkásőrség feladatairól vallott nézetek is különbö­zőek. Érződik ez például a munkásőrjelöltek esetében, akiknek indítékai és szavai általában visszatükrözi a munkahelyükön tapasztalta­kat. Dr. Fonai János, a városi egységparancsnokság mun­katársa útmutatót adott a különféle vitás kérdések megoldásához. Máj Péter, a megyei parancsnokság tár­sadalmi munkatársa a kér­désekre válaszolva időszerű politikai témákról, elsősor­ban a párt megújításával kapcsolatos tennivalókról szólt. Ezt követően a szakasz arról döntött, hogy melyik raj tevékenységét tartja a legjobbnak, s hogy kit tart érdemesnek a kiváló mun­kásőr címre. Ez a javaslat már a januári egységgyűlés előkészítését szolgálta. volna állítani a termelést. Elsősorban a korszerű be­rendezésekkel dolgozó és gazdaságosan termelő gyá­rak kihasználását szorgal­mazták. Így lényegesen csök­kent az iparág függősége az időjárástól, mert ezekben a modern üzemekben állítot­ták elő a teljes termelésnek 84 százalékát téglából és 89 százalékát tetőcserépből. Parázsló indulatok, viták és „haragszomrádok” övez­ték annak a garázssornak az épülését, amely áll Siófokon, a Foki-hegyen, a Reviczky Gyula utcában. A modern lakótelep tőszomszédságá­ban, az apró kertes-udvaros sorházak között vezet az út az új, garázsokkal körülke­rített, négyzet alakú udvar­ra. — A lakóknak nagy fáj­dalma ez a garázssor — mondja Nemes Imréné, a Gáz- és Olajszállító Válla­lat dolgozói által épített sor­ház közös képviselője. — Tudjuk, hogy már nem so­kat lehet tenni. Hajnalban és késő este hallgathatjuk az autók berregését, a vasaj­tók csapkodását, szívhatjuk a benzingőzt, de legalább a környezet ne .lenne ilyen ... Tizenhét lépésre a házunk­tól épült a garázssor úgy, hogÿ még telket is sajátítot­tak ki tőlünk. Hiába for­dultunk jogorvoslatért bár­kihez, nem tudtunk elérni semmit. Igaz, hogy közben előírták: zajcsökkentés miatt élősövény-kerítést kell ültet­ni a ház és a bejárat közé. A sorház mögött a kert vé­géig futnak az apró pázsitos vagy zöldséggel telepített udvarok, kertek. — Mi nem kaptunk ga­rázsépítési engedélyt erre a területre, kénytelenek vol­tunk hátul építeni — mu­tatja még most is bosszan­kodva Benyó Pálné. — Hu­szonöt garázsból kénytele­nek vagyunk eltűrni a zajt. s ráadásul egy förmedvényt, t amit kapunak neveznek. Ilyenkor hol van a város- szépítő egyesület, meg a kör­nyezet szépségére ügyelők? Pozsár Gyulát, a Kék Tó lakásszövetkezet elnökét kér­tük: mondjon ő is véleményt. — A területet a városi ta­nácstól vettük meg, az épí­tést a megyei tanács enge­délyezte. Ezek alapján fog­tunk hozzá az építkezéshez. A 25 garázs elkészült, a tu­lajdonosoknak 150 ezer fo­rintjukba került. A környe­zetet szeretnénk kulturál­tabbá tenni, a kerítés is ideiglenes jellegű. Az ügyet bolygatni feles­leges. Csak az’•lehet a cél, hogy békésen megférjenek egymás mellett a lakók és a garázstulajdonosok. Gy. L. K. Gy. Több és jobb tégla, cserép EMLÉKEK A BARÁTSÁGRÓL A konyhaatolakból odálá- tunk a Kaposplast Kefe- és Műanyagipari Vállalat ud­varára. A gyár közelsége adta az ötletet, hogy Klauz Jánosné fölcserélje az élel­miszer-kiskereskedelmi vál­lalatot tíz év után a kefe­üzemmel. Nyugdíjasként is hű maradt az üzemhez, azt mondja, meg sem tudna len­ni nélküle. — Épp a gyár mellett la­kunk, s azért mentem a szőrüzembe fizikai mun­kásnak, mert jó volt ez a közelség. És ott is ragadtam. Az utolsó három évben a simonfai telep vezetője vol­tam; onnan mentem nyug­díjba 1980. január 1-jén. Négy éve vagyok özvegy. Jön a fiam, a lányom, a négy unokám is, azt azon­ban nem kívánhatom, hogy otthagyják a munkahelyü­ket, mert én egyedül va­gyok ... Azért megyek to­vábbra is dolgozni, mert lassan húsz éve ehhez a közösséghez tartozom. Kö­zöttük nem vagyok egye­dül ... iKlauz Jánosné az a típu­sú asszony, aki nem tud meglenni közéleti megbíza­tás nélkül. — Az édesapám, a férjem is negyvenötös párttag volt, sőt a párom Csehszlovákiá­ban még partizánként is harcolt... Szíjgyártó volt a Delta szövetkezetben, onnan ment nyugdíjba. Amikor 1950-ben Nagybajomból be­költöztünk Kaposvárra, már nekem is volt tapasztalatom; MNDSZ-titkár voltam Nagy­bajomban, s mint fiatal párt­tag három évig a nőszerve­zet városi titkáraként dol­goztam. A két gyerek nevelése és az öreg szülők gondozása egy időre nem tette lehető­vé, hogy nagyobb feladatot vállaljon, később azonban pótolta ezeket az éveket. — Tíz évig voltam bri­gádvezető, ugyanennyi ideig pedig pártvezetőségi tag. Olykor már sok is volt a megbízatás. A szekrénybőil előkerül az MSZBT-tagcsoport piros fe­delű emlékkönyve. Képek, meghívók, levelek, bejegyzé­sek idézik fel, mit tett a Kaposplast a magyar—szov­jet barátság erősítéséért. — Amikor nyugdíjas let­tem, azt hittem, megpihe­nek — mondta Klauzné mo­solyogva. — Erre megkere­sett az aktkori párttitkár; az MSZBT-tagcsoport ügyveze tő elnöke lettem.' Tavaiv azonban lemondtam erről a tisztségemről azzal, hogv vegye át egy fiatal. Benkó Istvánné lett az ügyvezető elnök, én pedig most helyet­teseként tevékenykedem. Volt mit átadnia az utód­nak. A tagcsoport két évvel ezelőtt megkapta az MSZBT aranykoszorús plakettjét. November hetedike tisztele­tére pedig Klauz Jánosné kapta meg az MSZBT aranykoszorús jelvényét eredményes tevékenységéért. Búsakén mutatja a kis piros dobozban levő kitüntetést. — Sokat tettünk a magyar —szovjet barátság erősítésé­ért. Nagyon jó kapcsolatot alakítottunk ki a kaposvári tagcsoportokkal, sőt a nagy­bajomi Lenin téeszével is. Szép hagyományként május 9-én, a győzelem napján em­léktúrát szerveztünk a nagy­bajomi szovjet hősi emlék­műhöz. Versenyt hirdettünk a szocialista brigádoknak ... A beszélgetésből kiderüli, hogy szerveztek látogatást szovjet hegedűművésznő hangversenyére, a budapes­ti Szovjet Kultúra és Tudo­mány Házába, jutalomból aktívákat küldtek a Szovjet­unióba, s örültek, ha egÿ­egy szovjet csoport elláto­gatott hozzájuk. Ma is em­legetik a jól sikerült vetél­kedőket. A Kaposplastnak is van szovjet testvérválla- lalata Kalinyin területen: a nyelidovói műanyaggyár. — Még mindig én állítom össze az MSZBT-faliújság anyagát. Legutóbb novem­ber 7-i témájút csináltam ... Lapozgatjuk az emlék­könyvet, nézegetjük a képe­ket és a leveleket. — Ez nagyon kedves, szép emlékem lesz ... Most még el vagyok maradva néhány anyag beragasztásával, de ha lesz egy kis időm, azon­nal befejezem. Lajos Géza A tétsz és a gabona ipar vitája Búzaminősítési ellentétek Sár Gyula, a kaposfüredi Vörös Október Termelőszö­vetkezet elnöke elégedett, mert 1120 hektáron 6,3 ton­nás átlagtermést hozott a téesznek a búza. Nincs meg­elégedve a búza minősítésé­vel és átvételi árával. A je­lenlegi rendszer a termelő­ket sújtja, és ez nem csak somogyi gond. — Milyen kifogásai van­nak e rend ellen? — A MÉM 1986 februárjá­ban keltezett rendelete sze­rint étkezési búzáiként csak azt lehet átvenni, amelynek 14,5 százalékos vagy ennél kedvezőbb a víztartalma és 27 százalékos vagy ennél jobb a nyers sikértartalma. 510 vagon búzánkból mind­össze 40 vagont vettek át ét­kezésinek, a többi — 470 va­gon — takarmánybúza lett. Az étkezési és a takarmány- búza ára között mázsánként 30 forint a különbség. Ez a gazdaságunknak 1,5 millió forint veszteséget jelent. Mi a beszállított termés minő­sítését egy hét múlva kap­juk meg. Különösen sérel­mes, hogy ezek a beszállított búzák azonos silókba kerül­nek, és onnan a malomba. Ebből sütik a kenyeret, a péksüteményeket. Ha a be- szállítottnak a zöme takar­mánybúza, akkor miért nem olcsóbb a pékáru? Vagy miért nem térítenek vissza pénzt a termelőknek? — És ha jobb búzát igye­keznének termelni? — Szerintem ezek a minő­sítési követelmények telje­síthetetlenek. Egyik keze­men meg tudnám számolni azokat a Magyarországon honos búzafajtákat, amelyek az igen magasan megállapí­tott minőségi szintet az adott területeken, kedvező időjá­rási feltételek közepette el­érik. Hasonlóképpen kifogá­solom a napraforgómag át­vételét, minősítését és ára­zását. 1988. január 1-jétől a Növényolajipari Vállalat ki­kötötte, hogy olajfelárait csak 97 százalékos tisztaság és 46 százalékos olajtartalom után fizetnek. Ha a tiszta­ság nem éri el a 97 száza­lékot, akkor levonnak az árból. De ha a Növényolaj­ipari Vállalat levonja a tisz­taságnak megfelelő százalé­kot, valójában 97 százalékos tisztaságnak megfelelő nap­raforgómagot kap. Az olaj- tartalom nem csökken. Mi az oka, hogy erre a „meg­tisztított” mennyiségre nem fizetnek olajfelárat? — Hogyan foglal állást e gondokkal kapcsolatban Len­ti Imre, a Somogy Megyei Gabonaforgalmi és Malom­ipari Vállalat kereskedelmi osztályvezetője ? — A képlet, sajnos, nem olyan egyszerű, ahogyan Sár Gyula vázolta. Minden be­érkezett rakományból min­tát veszünk. Tény, hogy min­den beérkezett búza — a minőségtől függetlenül — azonos silókba kerül, de a minősítést a silókban is folytatjuk! Természetesen előfordul, hogy egy silóban néhány vagon takarmány- búzát más búzák „felhoz­nak” az étkezési búza szint­jére. Fennáll azonban ennek a fordítottja is! Lehet, hogy a kaposfüredi 40 vagon ét­kezési biízát a silóban a többi rontotta le takar­mánybúzára. E minősítési rendszer szerint 1987-ben 5176 tonna búzát szállítot­tunk el különböző takar­mánykeverő üzemekbe. Az összes átvett búzának a 20 százalékát. Ebben az eszten­dőben, sajnos, ennél jóval több takarmánybúzával kell számolnunk. — És az árak? — Az I, osztályú búzáért 365 forintot és mázsánként 20 forint felárat fizetünk. Megfelelő víztartalom és 25—26 százalék közötti si­kértartalom esetén mázsán­ként 355 forintot adunk, míg a 26—27 százalékos sikértar­talmúért 360 forintot. A ta­karmánybúza felvásárlási ára 341 forint. Erre adunk 5 százalékot, tehát az ár tu­lajdoniképpen 358 forint. Er­re jöhet még a hektoliter­súly értékeinek megfelelően további felár. Egyetértek Sár Gyulával abban, hogy az elmúlt tíz évben — a meny- nyiség hajszolása miatt — fokozatosan leromlott a bú­zák minősége. Abban is iga­za van, hogy jelenleg való­ban kevés fajta felel meg az előírt minőségi követelmé­nyeknek. Vannak azonban Somogybán is kivételek. A Kaposvári Állami Gazdaság 100 százalékos étkezési bú­zát hozott. Igen jó volt a he- tesi, a kisgyaláni és a so- mogysárdi gazdaság átlaga is. Tisztességtelen haszonról nálunk szó sem lehet! Min­den tevékenységünk törvé­nyes. A sütőipart sem lehet becsapni. Ott is állandóan számolnak, mérnek, ellen­őriznek. Sár Gyula az érvelést nem fogadta el: — Sokat vitatkoztunk a gabonaiparral. Ez azonban a fennálló szabályokon mit sem változtatott. Épp ezért én a továbbiakban is fenn­tartom eddigi véleménye­met, és minden lehetséges fórumon megpróbálom kép­viselni a termelők érdekeit, az alapvetően hátrányos mi­nősítési és árazási rendszer megváltoztatásáért. Dr. Sz. J. A SZÜV Kaposvári Számítóközpontja AZONNALI BELÉPÉSSEL FÖLVESZ 3 főt szervezői munkakörbe feltétel : — folyamat, illetve rendszerszervezői oklevél, vagy — felsőfokú állami iskolai végzettség és számítástechnikai gyakorlat, — angol nyelvtudással rendelkezők előnyben. 3 főt programozói munkakörbe feltétel: — programozói oklevél, vagy — 3 éves programozói gyakorlat, — angol nyelvtudással rendelkezők előnyben. Fizetés megegyezés szerint. Az alapbéren felül szerzői jogdíjat fizetünk szoftverfejlesztéskor. Jelentkezés telefonon, Pekker Mihály mb. szervezési­programozási osztályvezetőnél. Telefon 15-735 vagy 13-311/40. (103863)

Next

/
Thumbnails
Contents