Somogyi Néplap, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-23 / 279. szám

1988. november 23., szerda Somogyi Néplap STÚDIÓSZÍNHÁZI Elmúlt a félmúlt Egy darab, aminek meg­nézése után nem lehet tap­solni. Röviden így összegez­hetnénk a kaposvári Csiky Gergely Színház péntek es­ti stúdiószínházi bemutató­ját, ahol Eörsi István A ki­hallgatás című darabját mu­tatta be a társulat Babar- czy László és Mohácsi Já­nos rendezésében. Ősbemutatónak számít ez az előadás — magyarországi ősbemutatónak — hiszen 1965 óta, amikor Eörsi ezt a drámát megírta, több európai országban tűzték él­vonalbeli színházak műso­rukra. (Nyugat-Berlinben még maga a szerző is ren­dezte darabját a nyolcvanas évek elején). Természetesen ne higgyük azt, hogy megké­sett magyarországi bemuta­tónak esztétikai okai lenné­nek, s honi rendezőink nem látták meg Eörsi művében azokat az értékeket, ame­lyeket külföldi kollégáik azonnal fölismertek. Sokkal inkább művelődéspolitikai okokból kellett várni csak­nem negyed évszázadot. Utólag — enyhe iróniá­val — azt is mondhatnánk : figyelmességből történt min­den, a nézők iránti rokon- szenvből, hogy megkímél­hessenek bennünket meg­annyi szomorúságtól, rossz érzéstől (lám: múltunk jó­indulatú összetorlódása így jelentkezik rosszindulatú daganatként !) Történészeink ügyes meg­határozással történelmi fél­múltnak nevezik azt az időt, amelyről Eörsi műve szól. Még pontosabb fogalmazás­ban: ötvenes éveknek szo­kás hívni az 1948—53 kö­zötti időszakot. Ennek leg­végén, kilenc hónappal Sztá­lin halála után játszódik a cselekmény egy magyar bör­tönben. Erre az időre már minden összekeveredett. Döbbene­tes, hogy Eörsi a történések után alig egy évtizeddel mi­lyen világosan és részletek­re kiterjedően képes árbá- zolni az eszméknek és hir­detőiknek változását, meg­változását. A frissen kinevezett bör­tönigazgatóról kiderül, hogy nemrég még fogoly volt, s együtt raboskodott intézmé­nye egyik foglyával. Ezért, aztán mindent tudnak egy­másról. A „szempontok” azonban nem engedik a pa­rancsnoknak, hogy enged­ményeket tegyen. Öt is fi­gyelik, s tudja, hogy éppen volt rabtársával való kap­csolata lesz munkája meg­ítélésének legfontosabb pont­ja. Szüntelenül kell tartania provokációtól is, hiszen he­lyettese egy pillanatra sem hagyja, hogy kizárólagos döntéshelyzetbe kerüljön. Eörsi egy leszűkített térben nagy eszméket képes ütköz­tetni. Szorongás- és fulladt- ságérzet lesz úrrá rajtunk, mert minduntalan azzal szembesülünk, hogy tudo­másul kell vennünk: önnön hitünk vállalása nem hős­tett, hanem kötelesség. Ám szemtanúi — s így valami­lyen módon mégiscsak szen­vedői — vagyunk a hatalom erre adott válaszának, s ez kurtavasban, verésben, em­bertelen bánásmódban nyil­vánul meg. Egy felfordult világban minden a feje tetejére áll. A börtönben sem bűnözők ülnek, hanem politikai okokból elítéltek. A szerző jól ábrázolja azt a kettőssé­get, ami ezeknek a rabok­nak egész lényét mozgatja. Egy új világról álmodnak, ahol szerepet szánnak saját maguknak is, s hiszik — mert ez egyedüli éltetőjük —, hogy erkölcsi fölényben vannak fogvatartóikkal szemben. Másrészt az élet- benmairadás kötelessége miatt berendezkedtek a bör­tönéletre, igyekeznek a leg­minimálisabb komfortot megszerezni. (Ennek ábrá­zolásában Eörsi jelentős fel- készültséget árul el.) Babarczy László egy ki­merevített képből indítja az előadást, ugyanígy egy képpé való visszarendező­désnek vagyunk tanúi a leg­utolsó jelenetben. Mintha a történet bárhol megállítha­tó, s bármikor elindítható lenne. A félmúlt lassan elmúlik. A cigányfiúk esete Levett a lábamról két ci­gányfiú. A nevüket sem tit­kolom: Orsós Pista és Lupa Feri. Egyszerűen bekopog­tattak a szerkesztőségbe, mert már régen el akartán mondani a bánatukat „az újságírónak”. Nem nekem tehát, hanem annak az em­bernek, akiről azt hitték, hogy valami nagyon fontos ember és minden bajra gyógyírt talál. Pista 19 éves és lóköto. Nem fog megharagudni ezért a kifejezésért, mert ő sok­kal keményebb szót mon­dott. Le sem írom, hogy mit. A történet tucateset. Sok kis testvér, italozó szülők egy somogyi kisközségben ; évekig nem látták egymást, Pistát nem látogatták. Ami­kor nagykorú lett, akkor mégis. Arra jó 'lett volna a gyerek, hogy pénzt hozzon a házhoz. Az életkezdő ösz- szeget és a fizetést is. Pista persze kikérte magának, in­kább egyedül indult neki az életnek. Hogy milyen is az? — Nagyon nehéz. Egy ke­resztet hordunk mi, intéze- tis gyereké,k a hátunkon. Mi meg vagyunk jelölve. Ben­nünket nem vesznek föl jó állásokba, és bizonyos, hogy igazoltat minket a rendőr. Nem jutunk el szórakozóhe­lyekre, rossz göncökben já­runk. Reggelire marad csak pénzünk, meg egy üveg bor­ra. Igaz, én most még nem iszom; de ki tudja, hogy tudom elviselni majd, ami még előttem van. — Mi van mögötted? — Először is áz intézet. Ott jó volt, mert együtt volt à banda, törődtek velünk, még ha néha keményen is. Amió­ta kikerültem onnan, nem találok magamra. Pista munkakönyvé szinj te vonzza az új beírásokat. — A cukorgyárban dolgo­zom a kampányban. Meg akarom állni a helyemet, mert nem lehetek mindig vándormadár. Volt már ügyem a rendőrséggel, sőt egy hónapig börtönben is voltam, közveszélyes mun­kaikerülésért. Most meg aka­rom emberelni magamat. A cigányfiú szakképzetlen munkaerő. Ö az manapság, akire sehol sincs szükség. Ahova fölveszik, ott a fize­tés is minimális. — Ebből éppen csak ki tu­dom fizetni az albérletet, meg tudom venni a kajá­mat, és volt pénz, nincs pénz. Engem már senki sem támogat. Magamra vagyok utalva. És ágrólszakadtként mit tudok magamon segí­teni ? Barátja, Feri legalább el­végezte az általános iskolát. Egy albérletben laknak, Fé­ri most nem dolgozik. Teng- leng. Ahogy mondja, nem kapkodnak érte, de neki sincs kedve dolgozni. Vala­mit majd ki fog találni. Ö még nem nagykorú, a gyer­mek- és ifjúságvédő intézet támogatja. Mikor már három óra hosszat beszélgettünk, nem volt erőm föltenni a kér­dést, hogy akkor végül is mit akartok, fiúk. Jó szót, meleg levest vagy jó téli lábbelit? Mindhárom elkel­ne, de csak az előbbit ad­hattam nekik. — Jöjjön ki hozzánk be­szélgetni ! — kért Pista. — Elhívju|k a fiúkat is. Mi kér. hallhat ott! Nem mentem el Pistáék- hoz beszélgetni, valahogy nem volt rá időm. Másnap viszont láttam őket reggel nyolckor az utcán. Feri ki­nyitott markából egy halom tíz—húszfilléresből próbált előszedegetni néhány fo­rintot. Pista mereven nézte. Láttam az arcán: szorít azért, hogy egy liter tej (ke­nyér vagy sör) ára összejöj­jön. Mikor ez meglett, sie­tősen elindultak a Kossuth tér felé ... Talán elég lett volna ez befejezésnek a két elesett cigányfiúról, akikhez hason­ló tucatjával van a város­ban. Az igazsághoz azonban hozzá tartozik egy telefon- beszélgetés is. Fölhívtam a Kaposvári Cukorgyár szak- szervezeti titkárát, hogy Pis­táról kérdezzejc: — Valóban megállja a he­lyét Orsós Pista? — Úton van a munka­könyvé — hangzott a lehan­goló válasz. — Azon a héten ugyanis négyszer késett fél napot, kétszer pedig be se jött dolgozni. A titkár még azt is el­mondta: dolgozik náluk gyivis-brigád — tehát inté- zetis fiúk csapata —; meg­tanulták már rugalmasak lenni velük. Pistával azon­ban nem tudtak zöldágra vergődni, akkora lókötő volt... Békés József teljessé válik. Sajnálatos, hogy mostanában túl sokat kell beszélnünk róla, de tanulságait, ellentmondásait föl kell derítenünk. Több nagyon átélt és kidolgozott szerepformálást láthattunk az előadásban. Tóth Béla, Jordán Tamás, Lukáts An­dor, Karácsony Tamás, és Spindler Béla mellett Szta- renki Pál játéka is emléke­zetes marad. Alkatilag is jól illett szerepébe Krum Ádám és Dunai Károly. Talán ha két évtizeddel ezelőtt már láthatjuk a darabot, most nagy taps fogadta volna já­tékukat. Mert a torkot szo­rító érzés helyett jutott vol­na időnk esztétikai érékek fölfedezésére is. A kihallgatásnak min­denesetre vége. A beszélők idejét éljük.. Varga István Alpok-Adria Konferencia Megfigyelőként részt vesz Somogy megye is Alpok—Adria Munkakö­zösség — a nevet immár tíz esztendeje tanulja Közép- Európa. Sőt, nemcsak ez a térség, hiszen amit ez az 1978-ban létrehozott, a meg­szokottól jócskán eltérő la­za szervezet megvalósít, az mintája is lehe.t az Európai Biztonsági és Együttműkö­dési Konferencia Helsinki­ben aláírt záróokmányában foglaltak példás megvalósí­tásának. Regionális együttműkö­désről van szó, mégpedig betű szerint, hiszen a közös­ség tagjai földrajzi értelem­ben szomszédok. Közigaz­gatási egységek, tartomá­nyok, illetve megyék a szer­vezet tagjai, s Közép-Euró páról lévén szó ez a közel­ség nemzetiségi szálakat, nyelvi átfedéseket is takar. Az Alpok és az Adria lé­nyegében földrajzi határo­kat jelez, s eközben olyan térséget — régiót — amely­nek 38 milliónyi lakosát az anyaországtól függetlenül is számtalan közös gond köti össze — környezetvédelem, turisztika, közlekedés, kul­turális hagyományok, az egymás mellett élésből adó­dó közös tudományos lehe­tőségek . stb. Bajorország az NSZK-ból, Karintia, Stájer- ország, Burgeland Ausztriá­ból, Horvátország és Szlo­vénia Jugoszláviából, Vene- to és Lombardia Olaszor­szágból, és nem utolsósorban a magyar Vas és Győr-Sop- ron megye — többek kö­zött — az alakítója és egy­ben haszonélvezője ennek az együttműködésnek. A két magyar megye idén nyárig csak megfigyelőként vett részt a munkában; a sikeres együttműködés azon­ban indokolta, hogy a „ré­giek” a két magyar megyét teljes jogú taggá fogadják. Más magyar vonatko­zása is van ennek az ülés­nek: Zala és Somogy me­gye először lehet jelen meg­figyelőként, s mint Vas és Győr-Sopron példája is mu­tatja, ez az út előbb-utóbb elvezet a teljes tagsághoz. A mostani tanácskozás — mint a többi hasonló — hi­vatalos neve egyébként: Kö­zösségi Konferencia. Évente kétszer hívják össze, hogy a gyakorlati munkatervekről döntsön. A regionális együttműködés szépen csen gő általános programját ilyenkor töltik ki igazi tar­talommal: ez utóbbi a ren­dezvények igen széles körét öleli fel, sportversenyektől kulturális seregszemléken, küldöttségek cseréin át egé­szen a nagyon konkrét ke­reskedelmi-gazdasági közös munkáig. Egyszerűen kell élni BESZÉLGETÉS SCHIRILLA GYÖRGGYEL — Magyarországon nagyon sokan ismerik, mégis keve­sen tudják, mi a foglalkozá­sa Schirilla Györgynek. — A személyi igazolvá­nyomba szellemi szabadfog­lalkozás van bevezetve, amúgy pedig természetgyó­gyászattal foglalkozom. A Természetgyógyászok Ma­gyarországi Egyesülete bal­neológiái, vízgyógyászati szekciójának vagyok az el­nöke. Több külföldi szaklap­ban is publikálok. Nyugat­német és osztrák folyóira­tokban jelennek meg rend­szeresen cikkeim. — Mivel foglalkozik az egyesület, mit fed a termé­szetgyógyász szó? — Az egyesület több szek­cióból áll. Egy nemzetközi csapat gyűlt össze, természe­tes gyógyeszközök felhasz­nálásával próbálnak a be­tegeiken segíteni. A termé­szetgyógyászat legfőbb érde­me, hogy kiküszöböli a gyógyításból a stresszhatá­sokat. így nem alkalmazunk sebvágást, nem használunk injekcióstűt sem. A humán gyógyászatnak szerintem helytelen alapelve, hogy a betegségeket egy kórokra vezetik vissza. Ezzel szem­ben mi széles körű diagnó­zist készítünk. Gyógyszert nem alkalmazunk, anélkül biztosítjuk a beteg felépülé­sét. — Hagyományos, népi gyógymódokat is felhasznál­nak? — Nem. Bár bizonyos mértékig elismerem a népi gyógymódok hatékonyságát, de ugyanakkor nagyon sok bennük a kuruzslás is. — Eredményeiket mennyi­re ismeri el az orvostársa­dalom? — Nem tudom, de nem is érdekel. Betegeim egyhar- mada orvosok közül kerül ki! — Más országokban mi­lyen a természetgyógyászat rangja? — Japán jár legelöl, utá­na pedig a nyugat-európai országok következnek. Ezek­ben az országokban önálló természetgyógyászati klini­kák is működnek. — A vegetarianizmus mennyiben kapcsolódik a természetes gyógymódokhoz? — Nincs feltétlen kapcso­lat. Amelyik betegnek nincs hajlama iránta, annál nem lehet erőltetni ezt a táplál­kozási rendszert. — Mit tart a hosszú élet titkának? — Egyszerűen kell élni. Rendszeres életmódot kell kialakítani, olyat, amely fi­gyelembe veszi a test igé­nyét is. Én például ma is csaknem két órát úsztam a Dunában. — De mit csináljon ez alapján mondjuk az, aki több műszakban dolgozik? — Nem kell nagy dolgok­ra gondolni. Minden gyár­ban van két zuhanyozó. Az egyiken engedjünk forró, a másikon pedig hideg vizet, és váltogatva álljunk alájuk minimum tízszer. Ehhez tar­tozik még a légfürdő is, ami egyszerűen futást foglal ma­gában. B. T. Zs. 0 QL perc A táj nyelvről Száz esztendeje úgy véle­kedtek a nyelvészek, hogy hamarosan elhal a tájnyelv. A bizonyság: halványul. Az Akadémiai Kiadó gondozá­sában nemrég látott napvi­lágot Várkonyi Imre Büssüi tájszótár című munkája, a megyei tanács, a Kaposvári Városi Tanács, a Göllei Köz­ségi Közös Tanács, a göllei és a kisgyaláni tsz támo­gatásával. A kötet előszavában azt írja a szerző, hogy édesany­ja szókincse meghatározó a szótárban. Az,t sugallja ez­zel, mintha más mint büssüi ivadék, nem is állíthatta volna össze a tájszótárt. — Olyan nyelvész, aki jól ismeri a nyelvjárásokat, igen. Föltételezem, hogy elő­tanulmányokat is végzett. Másképp aligha jegyezhetné le bárki egy vidék szókin­csét. — Tökéletesen beszélem a büssüi nyelvjárást. Ebben születtem. — Előszavában írja, hogy a büssüi nyelvjárás sajátos­sága az ö-zés. A szegediről tudunk... — A zárt e helyett a büs- süiek ö-t ejtenek: de nem mindenáron. Egytagú szavak esetében e-t ejtenek. Nem mondják például, hogy nőm (nem). Vegyes hangrendű szavak esetében is meghagy­ták az e-t. Például: deszka. A szegediek ö-zése eredeti­leg nem szegedi. A Tolnából áttelepültek ő-ztek. Am lé­nyeges különbség van a büs­süi és a szegedi ö-zés kö­zött. A szegediek ő-je erő­teljes, a büssüieké halvá­nyabb ... — A köznyelv terjedésé­vel elfogynak tájanként használt szavaink. Nem menthető meg közülük leg­alább néhány? — A lószerszámok elne­vezése azután ment feledés­be, hogy már nem használ­ták azokat. A tájnyelv sze­gényebb lett ettől. — Vegyünk egy példát a büssüi tájszótárból. Agyar- kodik. Leírhatom ezt? — Helyette inkább a kia­bál kifejezést javaslom a köznyelvben. — Melence? — Ha a főleg mosdásra használt, kerek nyárfátok-. nőről van szó, a melence megfelelő, de csak abban a köznyelvi környezetben, ahol ezt a kifejezést használták. A fürdőszobai mosdót nem ajánlatos melencének nevez­ni. A nyelvjárások menthetet­lenül felolvadnak a köz­nyelvben? — A tájnyelv elhal. Azok­nak a tájszótáraknak, ame­lyek az elmúlt évtizedekben születtek, éppen az a feladaT tűk, hogy nyelvi emlékként őket megőrizzük. H. B.

Next

/
Thumbnails
Contents