Somogyi Néplap, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-23 / 279. szám
1988. november 23., szerda Somogyi Néplap 3 Ülést tartott az MSZMP Központi Bizottsága (Folytatás a 2. oldalról.) igenlő vagy nemleges, illetve valamelyik változatot támogatja; b) a szavazásban részt vesz a választójogosultak több. mint fele, és a szavazatok több mint kétharmada igenlő vagy nemleges, illetve valamelyik alternatívát támogatja; c) a szavazásban részt vesz a választójogosultak több mint fele és a szavazatok több mint fele igenlő vagy nemleges. Ha a szavazásra föltett kérdés nem kapta meg a választópolgárok szükséges hányadának a támogatását, a népszavazás változatlan körülmények mellett való ismételt kezdeményezésére, illetve elrendelésére csak három éven belül és egy ízben kerülhessen sor. A népszavazás eredményeként született törvényt vagy tanácsrendeletet az Országgyűlés, illetve a tanácsok két évig ne módosíthassák. A népszavazások lebonyolításához szükséges anyagi eszközökről az állami költségvetés gondoskodjon. A javaslat végezetül kiemeli: indokolt, hogy az országos és a megyei (fővárosi), helyi népszavazás, valamint a népi kezdeményezés alapelveit és főbb szabályait az alkotmány rögzítse. A népszavazás törvénysértő elrendelése vagy annak megtagadása, illetve szabálytalan lebonyolítása miatt a megalakítandó alkotmány- bírósághoz lehessen fordulni. Ugyancsak az alkotmány- bíróság legyen a népi kezdeményezések törvényes működésének garanciája, azaz itt nyíljon lehetőség jogorvoslatra. Az írásos javaslathoz Fejti György, a Központi Bizottság titkára szóban is tett néhány kiegészítést. Elöljáróban kiemelte: a népszavazás a közvetlen demokrácia legősibb formái közé tartozik. Népszavazás esetén a Parlament, vagy az illetékes önkormányzati testület mintegy lemond hatásköre gyakorlásáról és azt átengedi, másként fogalmazva „visszaadja” a választópolgároknak. A népszavazás kiírására általában akkor kerül sor, ha a társadalom valamely kérdésben erősen megosztott, vagy például ha a többség érdekében tervbe vett döntés esetleg egy széles réteget hátrányosan érint. De alkalmas lehet a népszavazás arra is, hogy a többségi akarat kinyilvánításával megerősítsen egyes politikai, kormányzati célokat, s ennek révén hozzájárulhat a társadalmi közmegegyezéshez. A népszavazás természetesen nem helyettesítheti, csak kiegészíti a képviseleti demokráciát. Ilyen értelemben tehát csak mint kivételesen alkalmazandó eszköz jöhet szóba — hangsúlyozta. A népszavazásra bocsátható kérdések körét többféleképpen határozzák meg a különböző országokban. Közös jellemző azonban, hogy általában csak döntő fontosságú ügyek képezik a szavazás tárgyát. Ilyenek például az államforma meghatározása, az alkotmány elfogadása vagy jelentős módosítása, a nemzetközi gazdasági Közösségbe, illetve katonai szövetségbe való belépés. A népszavazásnak a nemzetközi gyakorlatban bevett különböző tormáit mérlegelve a Politikai Bizottság azt javasolja, hogy hazánkban az alkalmazott fő forma az ügydöntő jellegű népszavazás, az úgynevezett plebiszcitum legyen. Ez felel meg ugyanis leginkább annak a követelménynek, hogy az állampolgárok akarata közvetlenül érvényesüljön. Fejti György kitért arra is, hogy a népszavazás kötelező és kizárt eseteinek felsorolása a nemzetközi jog- gyakorlatban igen változatosan rendezett kérdés. A legV. s, .Grósz Károly, az MSZMP főtitkára beszél a Központi Bizottság ülésén gyakoribb megoldás az, amikor a jogszabály sem a kötelező, sem a kizárt eseteket nem sorolja fel, illetve az, amikor csak a szavazásból kizárt — leggyakrabban az adózással összefüggő, valamint a bíróságok hatáskörébe tartozó — ügyeket említik. A Politikai Bizottság mégis azt javasolja, hogy a Központi Bizottság az írásos előterjesztésben bemutatott lehetőségek mindegyikét tártsa meg, és ebben a kérdésben csak a társadalmi vita után szülessen döntés. A javaslat szerint az országos népszavazás elrendelésének joga — a jelenlegi alkotmányos szabályozástól eltérően, amely azt az Elnöki Tanács feladatkörébe utalja — a jövőben az Országgyűlést illesse meg. Ezt a változtatást indokolja az Országgyűlés megnövekedett szerepe, az a tény, hogy országos népszavazást főként a Parlament hatáskörébe tartozó ügyben lehet majd kiírni. Ugyanezen érvekre tekintettel indokolt, hogy helyi — területi — szinten a népszavazás elrendelésére az illetékes tanácstestületek legyenek jogosultaik. A népszavazást kezdeményezők köréről is alternatív javaslat készült — mondotta a Központi Bizottság titkára. Az eldöntendő kérdés úgy fogalmazódott meg, hogy kezdeményezhessenek-e közvetlenül népszavazást a társadalmi szervek, s ha igen: milyen széles körüket illesse meg ez a jog. E jog megadása ellen szó, hogy a népszavazás kivételes döntési forma, s ezért nem volna szerencsés, ha a törvény tágan határozná meg a kezdeményezési joggal rendelkezők körét. Fejti György utalt arra, hogy vita folyt arról: a választópolgárok hány százaléka kezdeményezhesse a népszavazást. A javaslatban szereplő 10 százalék — ami országos népszavazás esetén mintegy 750 ezer állampolgárt jelent — meglehetőA Központi Bizottság és a Politikai Bizottság munkarendjét, munkamódszerét, a KB munkabizottságainak és apparátusának feladatkörét vázoló írásos előterjesztéshez Grósz Károly fűzött szóbeli kiegészítést. Rámutatott: az előterjesztés elfogadásával, a határozat végrehajtásával a párt társadalmi befolyását kívánják növelni, mégpedig úgy, hogy az MSZMP ügyintéző pártból mindinkább politizáló párttá váljék. Ez bizonyos önmérsékletet jelent a napi ügyek intézésében, de nagyobb következetességet, határozottságot, nyíltságot a társadalmat foglalkoztató és a társadalom életét befolyásoló legfontosabb politikai kérdésekben. Olyan ajánlás előterjesztését tartották indokoltnak sen magasnak, túlbiztosí- tottnak tűnik. Célszerűbbnek látszana egy ennél alacsonyabb küszöbértéket, például 500 ezret meghatározni. Felmerült továbbá, hogy az Országgyűlés és a tanácstestületek minden kezdeményezésről maguk döntse- nek-e, vagy bizonyos számú választópolgár kezdeményezése esetén kötelesek legyenek elrendelni a népszavazást. Amennyiben a törvény- javaslat a választópolgárok elég magas számához köti a kezdeményezés jogát, akkor célszerűnek látszik a parlament mérlegelési jogát kizárni, és a népszavazást kötelező jelleggel kiírni. Helyénvaló, hogy a népszavazásban azok vehessenek részt, akiknek szavazati joguk van. Ezért a Politikai Bizottság javasolja, hogy a népszavazás lebonyolításának szabályai — esetleges egyszerűsítésekkel — lénye-» gében a választási törvény eljárási rendjére épüljenek, Végezetül emlékeztetett arra: ugyancsak kérdésként vetődött fel, hogy a népszavazás során hozott döntés kötelező erejét a választók mekkora többsége alapozza meg. A legjobb megoldásnak az látszik, hogy a választó- polgároknak több mint kétharmada járuljon az urnákhoz, és a szavazataiknak több mint a fele igenlő vagy nemleges legyen. A népszavazás szélesebb értelmezésébe beletartozik a népi kezdeményezés intézménye is. Célszerűnek tűnik, hogy a választópolgárok meghatározott számának . — például országosan százezer főnek, helyileg pedig a választópolgárok egy- tizedének indítványára a népképviseleti szervek legyenek kötelesek a kezdeményezésben foglaltakat napirendre tűzni és megvitatni. Határozathozatal következett: a Központi Bizottság az országos és a helyi népszavazásról szóló törvény- tervezet elveire vonatkozó írásos előterjesztést, illetve Fejti György szóbeli kiegészítőjét egyhangúlag elfogadta. — hangoztatta a főtikár —, amely, ha meghonosodik, akkor növekszik a választott testületek szerepe, mindenekelőtt a Központi Bizottságé. Ehhez remélhetőleg társul az apparátus szakértelme és nagyobb szervezettsége. Ezt kell a Központi Bizottság tagjainak, tisztségviselőinek kiegészíteniük közéleti tevékenységükkel. A KB a politikai döntések fóruma, a Politikai Bizottság a Központi Bizottság előkészítő és végrehajtó szerve — mondotta Grósz Károly. Külön kiemelte a főtitkár a Központi Bizottság és az Országgyűlés viszonyát. Már az előkészítő viták is felszínre hozták, hogy a Központi Bizottságnak szorosain együtt kell dolgoznia a parlamentben dolgozó kommunista közösséggel, mégpedig a törvényalkotó munkában, a törvények végrehajtása., a kormányzati munkát ellenőrző tevékenységében. Rámutatott arra, hogy a kormányzatnak szabadabb kezet kell adni feladatai ellátásában, támogatni kell a kormányt, bár lehetnek részkérdéseik, amelyekben a Központi Bizottság álláspontja eltér a kormány napi döntésétől. A kormány akkor tudja eredményesen betölteni e rendkívül bonyolult és nehéz időszakban a feladatát, ha teljes politikai bizalmat érez a Központi Bizottság részéről, szabadabb kezet kap a gyakorlati folyamatok irányításában, miközben a Központi Bizottság vállalja, hogy a kormányzati szándékot, törekvést igyekszik elfogadtatni a pártmozgalmon belül, segíti megteremteni a társadalmi hátteret. A Központi Bizottság apparátusának átalakítását illetően Grósz Károly bejelentette, hogy ezt két lépcsőben tervezik megválóra tani: december 31-ig az osztályokat szervezik át, majd március 31-ig ezek létszn mát, vizsgálják meg. Ez utóbbiról szólva elmondta, hogy a KB-ban jelenleg 249 politikai munkatárs dolgozik; ez a létszám a korábbi 10 százalékos csökkentés után alakult ki. Űjab'» 8— 10 százalékkal még csökkenthető ez a létszám. Bármelyik más párt gyakorlatával összehasonlítva rendkívül kicsi ez a központi apparátus — mondta a főtitkár. A vitában felszólalók sokoldalúan, a szervezeti kérdéseket meghaladva, politikai szempontból elemezték: miként alakuljon a Politikai Bizottság és a Központi Bizottság kapcsolata, hogyan módosuljanak az eddigi munkamódszereik. Romány Pál az ügyrend fontosságáról szólt, Korom Mihály javasolta, hogy országos pártviták szervezéséről és témájáról csak a Központi Bizottság döntsön, s a Politikai Bizottság félévente adjon tájékoztatást munkájáról a KB előtt. Többen azt szorgalmazták, hogy meghatározott időközönként maga a Központi Bizottság is tájékoztassa a párttagságot átfogó módon a tevékenységéről. Katona Béla — akárcsak Korom Mihály — indítványozta, hogy a párttagság egészére kötelező határozatot csak .a Központi Bizottság hozhasson. Berend T. Iván szorgalmazta, hogy személyi kérdésekben titkos szavazással döntsön a KB. Úgy ítélte meg továbbá, hogy nem lehet érdemben 7—8 napirendi pontot megvitatni egy-egy ülésen, ezért javasolta a rendszeres havi központi bizottsági ülések bevezetését. Ezzel kapcsolatban Horváth József úgy fogalmazott: a Politikai Bizottság döntsön arról, hogy mikor üljön össze a Központi Bizottság. Vajda György írásban javasolta, hogy az előadói beszéd időtartamát 15 percben maximálják. Fock Jenő kezdeményezte, hogy az egyes munkabizottságok vitáinak tapasztalatait összegezzék, s úgy tárják a KB elé. A döntési felelősséget új oldaláról világította meg Katona Béla, amikor az elmulasztott döntésekért viselt felelősség kérdését feszegette, rámutatva egyúttal arra is, hogy az apparátusnak kötelessége tájékoztatni a testületet a korábbi döntések megvalósítását akadályozó tényezőkről. Tétényi Pál ugyancsak az előterjesztők felelősségéről szólt, hangsúlyozva, hogy a KB tagjai a döntés meghozatalakor nem ismerhetnek minden összefüggést, ezért az előkészítők kötelessége tájékoztatást adni egy-egy döntési javaslat valamennyi lehetséges következményéről. Vissza-visszatérő témája volt a felszólalásoknak, hogy a párttagság néhány alapvető fontosságú kérdésben világos, egyértelmű állásfoglalást vár a vezető testülettől. Aczél György egyenesen úgy fogalmazott: nem biztos, hogy szervezeti kérdésekkel időszerű foglalkozni akkor, amikor a hangulatjelentések tanúsága szerint a párttagság körében nagy a bizonytalanság, a fásultság, s néhány kérdésben a Központi Bizottságnak le kellene végre szögeznie álláspontját. Tétényi Pál ugyancsak szorgalmazta a választ néhány, a közvéleményt foglalkoztató kérdésre, s példaként említette, hogy egy országgyűlési képviselő nemGrósz Károly a 13 hozzászólás valamennyi lényegi észrevételére reagált zárszavában. Elöljáróban egyetértett azokkal a konkrét javaslatokkal, amelyek arra irányultak, hogy két kongresszus között csak a KB hozhasson döntést az egész párttagságra, s ugyancsak e testület hatásköre legyen az országos pártvita témájának meghatározása. Támogatta azt az indítványt is, hogy a PB rendszeresen, de legalább félévente köteles legyen tájékoztatni munkájáról a Központi Bizottságot. Az úgynevezett „nagy kérdésekkel” kapcsolatban először az egypártrendszer— többpártrendszer problematikájáról szólt. — A pártértekezleten döntöttünk, hogy az egy párt álláspontján vagyunk. Ezt kell képviselni a kongresz- szusig. Ugyanakkor én nem hiszem, hogy tartósan az egypártrendszer viszonyai között fogunk dolgozni, de ezt majd vitassa meg és döntse el a kongresszus. Én azon az állásponton leszek, azt fogom támogatni, hogy a többpártrendszer irányába menjünk. Nem hiszem pei- sze, hogy ez minden problémát megold. Az, hogy . egy vagy több párt tevékenykedjen, nem elvi, hanem gyakorlati kérdés, ugyanakkor az elvi kérdés, hogy a szocializmus jól működjék, és ha ehhez több pártra van szükség, akkor legyen több párt. Ügy tűnik, a mostani magyarországi gyakorlatban több párttal talán jobban kezelhetők a társadalmi problémák, mint az egypárt- rendszerben. Az országgyűlési kommunista frakcióról szólva Grósz Károly határozottan leszögezte: minden párt fenntartja magának a jogot, hogy képviselőt állítson, s el is várja, hogy az a képviselő a párt politikájának megfelelően foglaljon állást. Ugyanakkor nem szabad minden kérdésben megkötni a képviselő kezét, mint ahogy az is kivihetetlen, hogy a KB minden egyes kérdésben kikérje törvényhozóink véleményét. Az MSZMP politizáló párttá alakítása kapcsán Grósz Károly kiemelte: a kormányzati felelősséget a régiben bizottsági ülésen sürgette a pártot: döntse máiéi, hogy az egypártrendszer vagy a többpártrendszer mellett foglal állást. Berend T. Iván az elhangzottakkal szemben éppen azt hangsúlyozta, hogy a legfontosabb kérdésekben — mint például a platformszabadság — a szervezeti szabályzatban kell kimondani a végső szót, ezért szinte feleslegesnek érezte a dokumentumban megfogalmazottakat a kisebbségi véleményt képviselők jogairól. Számos felszólaló — például Gubicza Ferenc és Horváth Miklós — megfogalmazta egyetértését, hogy ügyintéző párt helyett mindinkább politizáló párttá váljék az MSZMP. Ennek szellemében vizsgálták azt is, hogy miként működjön együtt a párt irányító testületé az Országgyűlés kommunista képviselőivel. Tétényi Pál úgy ítélte meg, hogy az Országgyűlésben dolgozó kommunisták és a KB testületének együttműködését nem határozhatja meg alá- fölérendeltségi viszony. Az igazi partneri kapcsolat kialakítását már csak azért is rendkívül fontosnak tartotta, mert a Központi Bizottságnak is szüksége lehet az élet különböző területein dolgozó kommunista képviselők tapasztalataira, amelyeket vláasztói körzetükben, s a törvényhozó testületben szereztek. UgyancsEfk többen foglalkoztak a KB-ülések nyilvánosságával, a vitákban elhangzott észrevételek utóéletével. Minisztertanácstól nem szabad átvállalni, nagyobb szabadságot és felelősséget kell biztosítani az állami szerveknek például a külkapcso- latok alakításában. A Központi Bizottság testületé csak a pártkapcsolatok formálásában döntsön, és rendszeresen számoltassa be az állami vezetést az ország külpolitikai törekvéseiről. Hányszor ülésezzen a Köz ponti Bizottság? — hangzott el több ízben is. Grósz Károly megfogalmazása szerint annyi ülést kéll tartani, amennyi elegendő a munkához. Valószínűleg többet, mint most, de az élet már eddig is ehhez igazodott. Grósz Károly végezetül annak a véleményének adott hangot, hogy visszalépést jelentene, ha titkos szavazást vezetnének be személyi kérdések eldöntésénél, ebben a körben ugyanis ki-ki vállalja a felelősséget voksáért. Ezután szavazás következett. A Központi Bizottság — egyhangúlag — elfogadta a KB és a PB munkarendjére, munkamódszerére, a KB munkabizottságainak és apparátusának feladatkörére előterjesztett dokumentumot, Grósz Károly előadói beszédét és a vitában elhangzottakra adott választ. A megvitatott dokumentum szövegét a Párt- élet közli. A testület döntött arról is — 15 ellenszavazat és 4 tartózkodás mellett —, hogy a következő központi bizottsági ülésen a társadalmat és a párttagságot foglalkoztató legfontosabb négy-öt belpolitikai kérdésről — előterjesztés alapján — kialakítják a testület álláspontját. Ugyancsak szavazással foglaltak állást a KB-tagok amellett, hogy a testület üléséről kialakult jelenlegi tájékoztatási rendszer maradjon fenn. A Központi Bizottság ezt követően — Lukács János előterjesztése alapján — jóváhagyta a tagdíjfizetés egyes kérdéseinek módosítására tett javaslatot, majd határozott a KB 1989. évi muínkatervéről. A testület végezetül állami tisztségek betöltésére io gadott el ajánlásokatAz ülésről közlemény jelenik meg. A főtitkár szóbeli kiegésiítője Grósz Károly zárszava
