Somogyi Néplap, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-23 / 279. szám
2 Somogyi Néplap 1988. november 23., szerda Ülést tartott az MSZMP Központi Bizottsága (Folytatás az 1. oldalról.) szovjet párt a nemzeti-nemzetiségi problémákat az átfogó társadalmi, gazdasági reform keretében, az egyes köztársaságok fejlődésének meggyorsításával, a bürokratikus centralizmus megszüntetésével tartja megoldhatónak. A dokumentum a továbbiakban a magyar külpolitika aktivitásának néhány fontos állomásáról ad áttekintést, majd leszögezi: az új külpolitikai irányvonal jegyében a Szovjetunió ösztönzi szövetségesei önálló nemzetközi szerepvállalását, akvitását. E kezdeményezések sorozatába illeszkedik megnövekedett aktivitásuk az európai hagyományos fegyverkorlátozás területén, ezen beliül a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Finn Szociáldemokrata Párt és az Olasz Szocialista Párt javaslata, amely a nukleáris eszközökkel nem rendelkező európai országok összefogását szorgalmazza a leszerelés előmozdítása, kontinensünk atomfegyvermentesítése érdekében. Szűrös Mátyás szóbeli kiegészítőjében először az elmúlt időszak magyar—szovjet kapcsolatainak kiemelkedő eseményéről, Alek- szandr Jakovlevnek, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titkárának magyarországi látogatására tért ki. Elmondotta: a megbeszélések tapasztalatai alátámasztották azt a korábbi magyar értékelést, hogy a két párt törekvéseiben, a feladatok megközelítésében az utóbbi időben teljesebbé vált az összhang. Alekszandr Jakovlev többször hangsúlyozta, hogy hazánk és a Szovjetunió problémái nagyon hasonlóak. A szovjet politikus értékelése szerint Magyarország annak idején a szocialista országok közösségében elsőként ismerte föl a társadalmi-gazdasági változások szükségességét. Jakovlev megjegyezte, hogy Magyarországot akkor bírálat érte a szocialista országok részéről. Ma viszont a Szovjetunióban és Magyar- országon együttesen ismerjük el a reformok, a haladás szükségességét. A Szovjetunióban jelenleg a politikai rendszer átalakításának a feladata áll előtérben. Ennek lényege, hogy a tanácsok tényleges hatalommal és igazi felelősséggel rendelkezzenek. Sokan nem értik a reformintézkedéseket, a hatalom gyengülése miatt aggódnak, holott a valóságban a reform a párt politikai élcsapat-szerepét erősíti. A szovjet politikus megerősítette: az SZKP Központi Bizottsága a közeljövőben külön ülést szentel a nemzetiségi kérdésnek. Az egészséges nemzeti törekvésekkel párhuzamosan azonban olyan szélsőségek is tapasztalhatók, amelyeket a szovjet vezetés nem tart elfogadhatónak. A megbeszélések során az SZKP KB titkára kiemelten kezelte az új külpolitikai gondolkodás gyakorlati érvényesítését, miután — megállapítása szerint — e kategória hitele elsősorban a konkrét eredményektől függ. Hangsúlyozta, hogy a vezetés részéről bátorságra és állandó kezdeményezésekre van szükség. Ez érvényes a fegyverzetkorlátozás kérdéseire is. A hagyományos erők csökkentéséhez ugyancsak az állandó kezdeményezés a kézenfekvő eszköz. Egybehangzó a megítélés, hogy a hagyományos fegyverzetkorlátozásban egyoldalú lépéseknek is van értelme, ha a másik fél viszonzását váltják ki és előremozdítják a folyamatot. Az előadó a továbbiakban Grósz Károlynak az elmúlt héten Felipe González meghívására Spanyolországban, valamint Francois Mitterrand elnök vendégeként Franciaországban tett látogatásáról szólt. Kiemelte: e látogatásoknak az adott különös jelentőséget, hogy a politikai viszonyunk lényegében mindkét országgal problémamentes, de a gazdasági kapcsolatok a spanyol és francia részről egyaránt hangoztatott együttműködési szándék ellenére nem fejlődnek kielégítően. Az előrelépés nyugat-európai kapcsolatrendszerünk egészét kiegyensúlyozottabbá tenné. A magyar átfogó együttműködési szándék mindkét országban kedvező fogadtatásra talált. A legfelsőbb szintű politikai érintkezések gyakorlatának folytatását illetően egyetértés alakult ki. Felipe González és Francois Mitterrand egyaránt készségét nyilvánította jövő évi magyarországi látogatásra. Ugyancsak megerősítést nyert a kulturális, a tudományos, műszaki és az ide genforgalmi kapcsolatok* bővítésére irányuló közös akarat. A spanyol illetve a francia vezetők elismerően nyilatkoztak a magyar külpolitikai aktivitásról — hangoztatta Szűrös Mátyás. Érdeklődéssel fogadták Grósz Károly tájékoztatóját nemzetközi törekvéseink hátteréről. Mindkét országban támogatásról biztosították a nyugat-európai integrációs intézmények irányába tett kapcsolatépítő lépéseinket. Az Európai Közösségben 1989 első illetve második felében a soros elnöki tisztséget ellátó González miniszterelnök és Mitterrand elnök egyaránt azt hangsúlyozta, hogy az 1992-re kialakuló egységes belső piac nem fogja hátrányosan érinteni az Európai Gazdasági Közösség és a kívülálló országok, így hazánk kapcsolatait. A spanyol és a francia vezetőkkel folytatott tárgyalásokon, illetve a madridi és a párizsi sajtókonferencián egyaránt felvetődött ■— nem magyar kezdeményezésre — a magyar—román viszony kérdése. A Grósz Károly által ismertetett magyar álláspontot González kormányfő, illetve Mitterrand elnök, Michel Rocard miniszterelnök és Laurent Fabius, a francia nemzetgyűlés elnöke megértéssel , fogadták, s hangsúlyozták országuk elkötelezettségét az emberi jogok érvényesülése iránt. Szűrös Mátyás ezt követően a Magyar Népköztársaság bukaresti nagykövetségének kereskedelmi tanácsosa elleni román provokációval foglalkozott. Emlékeztetett arra, hogy a magyar sajtó a Külügyminisztérium által az MTI-hez eljuttatott közleményben, illetve az Agerpress román hírügynökség által közzétett közlemény alapján adott tájékoztatást arról, .hogy román hivatalos szervek novembei 14-én súlyos provokációt követtek el bukaresti nagykövetségünk egyik diplomatája ellen, akit november 19- és kiutasítottak Romániából. — A tények, sőt a román megnyilatkozások kétségbe- vonhatatlanul tanúsítják, hogy meghatározott politikai célt szolgáló, előre kitervelt forgatókönyv szerint lebonyolított rendőrségi akcióról van szó, amely a magyar— román kapcsolatokba a feszültség újabb elmeit vitte be — hangoztatta Szűrös Mátyás. — A kolozsvári főkonzulátus bezárását követően a román fél ismételten látványos módon, érvényes nemzetközi jogot sértő lépést tett. Illetékes kormányzati szerveink ismert elvi álláspontjuk alapján tettek kísérletet az ügy érdekeinknek megfelelő rendezésére. Hivatalos tiltakozásunk bejelentésével egyidőben lehetőséget kívántunk adni ' a román félnek, hogy a kapcsolatokat szándékosan terhelő lépéseket visszavonja. Mivel külképviseletünk az érvényes nemzetközi szerződéseknek és normáknak megfelelően végzi tevékenységét, semmi okunk nem volt arra, hogy a tényeket ne hozzuk nyilvánosságra. Szűrös Mátyás végezetül elmondta, hogy a kormány folyamatosan foglalkozik a kérdéssel, s megteszi a szükséges válaszintézkedéseket. A szóbeli kiegészítést követően megkezdődött a napirend első pontja feletti vita. A felszólalók kifejezték egyetértésüket az írásos előterjesztéssel és a szóbeli kiegészítéssel. Támogatták az MSZMP és a magyar kormány külpolitikai aktivitásának fokozására irányuló törekvéseket, javaslatokat. Marótky László a mai helyzetben parancsoló szükség- szerűségnek nevezte nemzetközi tevékenységünk erősítését és kiszélesítését, hogy országunkat, politikánkat jobban ismerjék a világban, és mi is tájékozottak legyünk a nemzetközi politika legfontosabb vonásairól. Ezzel kapcsolatban többen is aláhúzták, hogy a magyar külpolitikának dinamikus kapcsolatépítésre kell törekednie mind a Szovjetnió- val, mind a KGST többi országával, mind a nem szocialista világgal. Fock Jenő felhívta a figyelmet arra, hogy ha a Szovjetunióban és a többi szocialista országban dinamikusabbá válik a gazdasági fejlődés, az jobb lehetőséget teremt számunkra is a KGST-n belüli együttműködés szélesebb körű hasznosítására. Maróthy László az Európai Gazdasági közösség országaival az utóbbi években kibontakozó kapcsolatok kiszélesítésének jelentőségét hagsúlyozta, hiszen ez is hozzájárulhat a hazai gazdasági kibontakozás tudományos, műszaki feltételeinek javításához. Horváth István is eredményesnek ítélte Magyarország nemzetközi tevékenységét, de úgy vélte, hogy egyes országok esetében a dinamikus diplomáciai munkát nem követi kellő gazdasági kapcsolatépítés, márpedig e két folyamat csak együtt válik igazán hasznossá. Ehhez kapcsolódva Grósz Károly felhívta a figyelmet arra is, hogy bizonyos esetekben a gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok készítik elő a talajt a politikai—diplomáciai érintkezés kibővítésére. Horváth István szorgalmazta, hogy a magyar külképviseletek kapjanak több hazai információt, tényanyagot a partnerországok befolyásos köreinek tájékoztatására. A vitában sok szó esett a szocialista országokban zajló reformfolyamatokról. Többen — így Maróthy László és Fock Jenő is — rámutattak, hogy ezek a folyamatok a különböző szocialista országokban más és más tartalommal és ütemben bontakoznak ki. A felszólalók egyetértettek a Szovjetunió belső helyzetéről az írásos és a szóbeli előterjesztésben felvázolt értékeléssel, aláhúzva egyebek között azt a tényt, hogy az elmúlt években valóban nőtt a Szovjetunió Kommunista Pártjának konfliktustűrő képessége. Maróthy László úgy vélte ugyanakkor, hogy sem a Szovjetunióban s más szocialista országokban, sem nálunk nem növekedett kellőképpen a pártok képessége a konfliktusok kezelésére. Erre nem mindig találják meg a helyes módszereket, bár igaz, hogy ez nem egyszerűen módszertani kérdcv, hanem annál sokkal mélyebb politikai probléma. Nagyon fontos tapasztalatként fogalmazódott meg, hogy a konfliktusokkal, a vitákkal nemcsak megfelelő időben, hanem megfelelő helyen és közegben kell foglalkozni, s ezek sorában kiemelkedő jelentőségűek a pártok vezető testületéinek fórumai. A felszólalók kiemelték, hogy a mai helyzetben különösen fontos a szocialista országok összefogásának fejlesztése, mert ez nemcsak ezen államok közösségének nemzetközi pozícióit erősíti, hanem hozzájárul belső fejlődésük külső feltételeinek javításához is. Kárpáti Ferenc ezzel kapcsolatban a Varsói Szerződés tagállamai politikai, gazdasági és katonai együttműködésének továbbfejlesztéséről szólt. A tagállamok közös fellépése — húzta alá — fontos tényező az európai leszerelési folyamatban, amelyen belül a szocialista országok őszinte készséget mutatnak a hagyományos fegyveres erők és fegyverzetek csökkentésére, az erről szóló tárgyalások sikerre vitelére. Maróthy László felvetette: talán célszerű lenne összehívni a szocialista országok kommunista pártjainak tanácskozását a közös érdekű kérdések megbeszélésére. A Központi Bizottság és a Politikai Bizottság munkarendjére, munkamódszerére, a KB munkabizottságainak, munkaközösségeinek és apparátusának feladatkörére vonatkozó javaslat megtárgyalása következett. A témát részletező, a KB tagjaihoz előzőleg írásban eljuttatott anyag leszögezi: a Központi Bizottság alapvetően a XIII. kongresszus és az országos pártértekezjet állásfoglalása alapján végzi munkáját. A döntések előkészítésénél feltárja és ösz- szehangolja a különböző érdekeket, felhasználja a tudomány eredményeit ás mérlegeli állásfoglalásainak várható társadalmi és politikai hatását. A testület elsősorban a politikai, stratégiái irányvonal meghatározására összpontosítja erőfeszítéseit. A párt politikáját a kommunisták, kommunista csoportok útján, elvi-politikai eszközökkel, meggyőzéssel követíti. Tiszteletben tartja az Ország- gyűlés kizárólagos törvényalkotói szerepét. A Minisztertanácsnak önállóságot és felelősséget biztosít a kormányzati munkához, és támogatja tevékenységét. A Központi Bizottság azt várja a különböző társadalmi szervezetektől és mozgalmaktól, hogy ezek az általuk képviselt rétegek érdekeinek feltárásával és képviseletével járuljanak hozzá a politika alakításához. A párt központi testületéi az érdekegyeztetés, az érdekek védelme fő színterének az érdekképviseleti szervek egymás közötti, illetőleg e szervek és a kormány egyeztető megbeszéléseit, fórumait tartják. A javaslat további részében a Központi Bizottság hatáskörét, tagjainak és tisztségviselőinek főbb feladatait taglalja. Megállapítja, hogy két kongresszus, illetve országos pártértekezlet között a Központi Bizottság az MSZMP legfelsőbb politikai döntéshozó, irányító és ellenőrző testületé, politikai műhelye. A döntés után kisebbségben maradottaknak a testületi határozatot, állás- foglalást kell képviselniük, de joguk, hogy ellenvéleményüket a KB ülésein újra felvessék, kezdeményezzék annak újratárgyalását. A párt elnöke, főtitkára és a KB titkárai feladatkörének ismertetése után a Központi Bizottság munkamódszerével foglalkozik a javaslat. A testület — ha a kérdés társadalmi fontossága indokolja — az egész párttagságra kiterjedő, szervezett pártvita alapján dönt. Fontosabb javaslatainak előzetes véleményezésébe bevonja a pártszervezeteket, igényli az alternatív tervezetek, megoldási módok kidolgozását. Biztosítja a javasoltaktól eltérő el gondolások és vélemények ismertetését. Döntéseit a testület kollektíván és demokratikusan hozza. A Központi Bizottság — a A vitában többen is elítélően szóltak a bukaresti magyar nagyköveség kereskedelmi tanácsosát ért román provokációról. Nyers Rezső javasolta, hogy a Központi Bizottság is bélyegezze meg ezt az akciót, és támogassa a kormányt a megfelelő állásfoglalások és intézkedések kialakításában. Ezzel a testület egyetértett. Több felszólaló érintette az utóbbi időkben alakult új szervezetek, csoportosulások nemzetközi tevékenységét. Kifejeződött az a vélemény, hogy a párt kísérje figyelemmel és a gyakorlat alapján ítélje meg ezt a munkát. Szűrös Mátyás vitazáró összefoglalója után a Központi Bizottság a tájékoztatót egyhangúlag tudomásul vette. nyilvánosságot is felhasználva — fellép a szocialista elvektől idegen magatartás, a szubjektivizmus, a korrupció, a hatalommal való visz- szaélés minden formája ellen. A vétkesekkel szemben fegyelmi felelősségre vonást kezdeményez. Munkájáról és döntéseiről a testület tájékoztatja a párt Az országos és helyi népszavazásról szóló törvény elveit tartalmazó javaslat megtárgyalása következett. Az írásos anyag leszögezi: a Politikai Bizottság 1987- ben, majd az MSZMP országos értekezletén az idén májusban állást foglalt arról, hogy törvényt kell alkotni az országos és a helyi népszavazásról. Ennek a jogszabálynak a létrehozásával erősödnek politikai intézményrendszerünk demokratikus vonásai, újabb garanciális elemekkel egészülnék ki a képviseleti és a közvetlen demokrácia formái. A népszavazás keretül szolgálhat az eltérő érdekek kifejeződéséhez és ütköztetéséhez; meghatározó jelentőségű ügyekben közvetlenül az állampolgárok kezébe kerülhet a véleményalkotás, illetve a döntés lehetősége. A népszavazás formái lehetnek : a) Az országgyűlési és a tanácstestületek által hozott döntések megerősítésére vagy elvetésére irányuló népszavazás (referendum). A szavazás eredményétől függően a törvény vagy tanácsrendelet érvényessé és Ikihir- dethetővé válik, illetve olyannak kell tekinteni, mintha meg sem alkották volna. E formára elsősorban a kiemelkedő jelentőségű törvények vagy fontosabb tanácsrendeletek esetében kerülhet sor. b) Az Országgyűlés és a tanácstestületek tervezett döntéseinek tartalmát meghatározó, illetve azokat helyettesítő népszavazás (ple- biszcitum). Ha a plebiszci- tum jogszabály meghozatalára irányul, eredménye köti az Országgyűlést és a tanácsokat. c) A döntést előkészítő, csupán véleményt nyilvánító népszavazás (konzultatív plebiszcitum) jogilag nem köti a népképviseleteket, elhatározásuk a szavazástól eltérhet. Ebben az esetben a népszavazás — lényegét tekintve — intézményesített társadalmi vita. Az előkészítő konzultációkon egyöntetű támogatást kapott, hogy a B ponttal jelzett népszavazás legyen a fő forma. Konzultatív népszavazást pedig főként helyi szinteken rendezzenek. A Politikai Bizottság úgy véli, hogy a népszavazásról szóló törvény fő formaként — országos és helyi szinten egyaránt — az ügydöntő jellegű népszavazásról (ple- biszcitumról) rendelkezzék. tagjait, az állami szervek és a társadalmi szervezetek ve zető testületéit, az ország lakosságát. A pártsajtó és a Pártszervezetek Tájékozta tója útján gondoskodik a párttagság részletesebb tá- jékoztaásáról. Indokolt esetben a testület zárt ülést tart Részletesen foglalkozik a javaslat a KB mellett műkő' dő új munkabizottságok létrehozásával, a régiek megszüntetésével, valamint a KB apparátusának korszerűsítésével. Eszerint a jelenlegi nyolc osztályt megszüntetik, és az apparátust munkájának, feladatainak igényei szerint szervezik meg. Ennek megfelelően a tervek szerint a jövőben hat osztály működik: a Központi Bizottság Irodája, a társadalompolitikai osztály (ennek hatáskörébe tartozik majd a többi között a társadalmi szervezetekkel, tömegmozgalmakkal és egyesületekkel való politikai együttműködés, valamint a tájékoztatás és sajtópolitika), a pártpolitikai osztály, a gazdaság- és szociálpolitikai osztály, a nemzetközi pártkapcsolatok osztálya,, valamint a gazdálkodási osztály. A párt elnöke, főtitkára és a KB titkárai feladataik ellátásához munka- csoportokat vesznek igénybe. Népszavazásra országos, megyei (fővárosi) és helyi szinten kerülhet sor. Országos népszavazást országos jelentőségű, az egész lakosságot fcözvelenül érintő, s Tőként az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdésekben lehessen elrendelni. Megyei (fővárosi) és helyi népszavazást a tanács hatáskörébe tartozó, a megye (főváros) vagy a település egészének vagy valamely részének a lakosságát közvetlenül érintő ügyben tegye lehetővé a törvény. A Politikai Bizottság a következők mérlegelését javasolja: — A törvényjavaslat ne sorolja fel sem a népszavazás kötelező eseteit, sem az abból kizárt tárgyköröket. — A törvényjavaslat sorolja fel azokat a tárgyköröket, amelyekben kötelező népszavazást tartani (például alkotmány, illetve az alkotmány főbb elvi tételeinek elfogadása; helyi szinten a közös községi tanácsból való kiválás), és azokat is, amelyekben a szavazás elrendelése kizárt (például költségvetési, illetve adókérdések). — A törvényjavaslat csak azokat az eseteket sorolja fel, amelyekben nem lehet népszavazást tartani (például költségvetési, illetve adókérdések). Bármelyik alternatívát fogadják is el, hangsúlyozandó, hogy egyedi hatósági és a bíróság hatáskörébe tartozó ügyekben ne lehessen népszavazást elrendelni. A népszavazás szabályai — hangsúlyozza a javaslat — alapvetően a képviselő- és tanácstag-választásokra vonatkozó törvényben megfogalmazott eljárási rendre épüljenek. Legyen mód azonban a népszavazás konzultatív formájában egyszerűbb eljárási rendben való lefolytatására is. Erről az Országgyűlés, illetve a tanácsok, az ügy körülményeire és a települések sajátosságaira tekintettel dönthessenek. Például arról, hogy a népszavazást esetleg falugyűlés keretében tartják meg. Arról, hogy mikor legyen kötelező, meghatározó a népszavazás során hozott döntés, ugyancsak alternatívát fogalmaz meg a javaslat: a) a szavazásban részt vesz a választójogosultak több mint kétharmada, és a szavazatok több mint fele (Folytatás a 3. oldalon.) Munkarend, munkamódszer A népszavazás elvei
