Somogyi Néplap, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-03 / 263. szám

XLIV. évfolyam, 263. szám Ára: 1,80 Ft 1988. november 3., csütörtök Ülést tartott a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága # A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1988. november 1-2-ai ülésén, amelyen Kádár János elnökölt, Berecz János előterjesztésében megvitatta a belpolitikai helyzet alaku­lását, a párt feladatait, Hoás János előterjesztésében pedig a népgazdaság 1988. évi várható fejlődéséről, az 1989-90. évi gaz­daságpolitika fő vonásaitól és eszközrendszeréről szóló jelentést^ A Központi Bizottság áttekintette az 1988. május 20—22-ei oiszágos pártértekezlet óta eltelt időszak belpolitikai folyamata­it,. a párt helyzetét és feladatait. Állást foglolt a belpolitikai helyzet megítélésének kérdéseiben. A pártértekezlet állásfog­lalásával és a Központi Bizottság feladattervével összhangban meghatározta a párt tevékenységének fő irányait és súlypontja­it. A vitáról a napi sajtó .ad tájékoztatást. A testület állásfoglalá­sától közlemény jelenik meg. A Központi Bizottság az 1988. júliusi ülésén hozott hatá­rozatnak megfelelően, a népgazdaság 1988. évi várható fejlő­déséről és az 1989-1990. között követendő gazdaságpolitikáról' szóló tájékoztató alapján megvitatta a népgazdaság fejlesztésé­nek lehetséges főbb irányait, a gazdasági kibontakozás érdeké­ben szükséges tennivalókat. A Központi Bizottság a gazdasági helyzetről és a jövő évre ajánlott gazdaságpolitikai irányvonal­ról elfogadott állásfoglalását nyilvánosságra hozza. BERECZ JÁNOS: POLITIZÁLÓ PÁRTOT A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága — Berecz János előterjesztésében — kedden és szerdán belpolitikai helyzetünkről szóló jelen­tést, s a párt feladataira tett javaslatot vitatott meg. Berecz János referátumá­ban rámutatott, hogy sors­fordító időket élünk. Az 1960-as évek reformfolya­matait az 1980-as évek újabb — bár ellentmondásoktól sem mentes — reformhullá­ma követte a gazdaságban. A pártértekezlet új utat, új teret nyitott a nemzet, a szocializmus fejlődése előtt. Történelmi feladatunk az, hogy gyors ütemben végigvi­gyük a szocialista piacgazda­ság kialakítási folyamatát. S ezzel együtt hozzuk létre a szocializmus demokrati­kus politikád berendezkedé­sének az alapfeltételeit, és ebből kiindulva rövid időn belül épüljön ki az ennek megfelelő intézményrend­szer. A pártértekezleten elfoga­dott program megvalósítá­sának első néhány hónapjá­ban ugyanakkor a belpoliti­kai helyzet alakulásában olyan tendenciák is megje­lentek, amelyek a reformfo­lyamat nem kielégítő üte­méből következnek, illetve nem kedveznek a reformok megvalósításának. A köz­hangulat romlik, ma lénye­gesen rosszabb, mint néhány hónappal ezelőtt. A gazda­ság továbbra is válságjelen­ségekkel küzd. Az életszín­vonal, az életkörülmények hosszabb idő óta romlanak, s ez a tendencia ebben az évben felgyorsulóban van. A gazdaság nem kielégítő teljesítménye jelentős tár­sadalmi feszültségeket vált ki. A lakosság, s ezen belül a párttagság Jelentős rétegei túl sokat vártak a pártérte­kezleten végrehajtott vál­tozásoktól. Jól érzékelhető a párt és a kormány Iránti bizalom megrendülése. Ez a helyzet már a pártértekezlet előtt is látható volt. Az értekezletet követő hetekben a párt irán­ti bizalom javult, de az utób­bi időben a romlás tovább folytatódott. A társadalom széles rétegeiben csökken a helyzet megváltoztatására irányuló Jcözponti erőfeszíté­sek hitele. Jelenlegi helyzetünket az állampolgárok, a párttagok különbözőképpen ítélik meg. Vannak, akik káoszról, zűrzavarról, a szocializmus pozícióinak térvesztéséről szólnak és rendért kiáltanak. Mások az újonnan megnyílt politikai mezőkön kívánják érdekeiket érvényesíteni. Egyesek kizárólag polgári és más eszmék talaján lépnek fel. A pártértekezlet által el­fogadott program végrehaj­tásának folyamatában ma két súlyos veszéllyel talál­kozunk. Az egyik a vissza­rendeződésnek a lehetősége. Ma léteznek ilyen törekvé­sek; mögöttük konzervati­vizmus, értetlenség, a ko­rábbi gyakorlatunkhoz va­ló visszatérés tudatos elő­mozdításának az érdeke és szándéka húzódik meg. A másik, a húrt feszítő, a ha­talmi pozíciók megszerzésé­re irányuló tevékenység fő­leg polgári radikális és li­berális erők részéről tapasz­talható, amelyek a párt po­zícióinak gyengítésében lát­ják előretörésük fő lehető­ségét. Mindkét törekvés ki­fejezetten reformellenes. A következőkben a párt helyzetéről, politikai gya­korlatáról szólt Berecz Já­nos. Pártunk a változás, az át­alakulás állapotában van. A tagság ki akar törni a vég­rehajtó tevékenységet végző párttag-szerepből, egyre aktívabban kíván részt ven­ni a pártpolitika alakításá­ban. Ez a szándék nem mond ellent annak, hogy eközben nehézségeket okoz a nagyobb önállóság megélése. A fordulat késleltetése, a szavak és a tettek közötti szakadék mélyülése radika- lizátta a párttagságot. Ez bi­zalmi válságban jutott , kife­jezésre. Az 1988 januárjában meg­kezdődött párton belüli szervezett viták erős indula­tokat hoztak felszínre. A vi­ta folytatása során csökkent az indulat, de megmaradt az erős kritika, s erősödtek az útkereső törekvések. A va­lódi irányváltást célul kitű­ző pártértekezlet dokumen­tumainak érdemi megvitatá­sára, kihordására ugyanak­kor nem bizonyult elégnek néhány hét. A vita folyama­tában így nem rendeződhet­tek, nem tisztulhattak le a párttagság nézetei. A személyi változások várható hatását a párttagság túlértékelte. Mivel ezt nem követték, mert nem követ­hették olyan érdemi, maga­tartásbeli változások, mint amilyeneket kívánatosnak tartották, ezért úgy érzik, hogy az eredmények szeré­nyek, esetenként az ered­ménytelenség érzete is ki» alakult. A párttagság, a pártérte­kezletre készülve, az elége­detlenségével, a kritikájával, a távlat- és bizalomveszté­sével kifejezte: nem vállalja a folytonosság teljes tovább­vitelét az elmúlt másfél év­tized politikájával. Ehhez a meggyőződéshez vezetett a XI., a XII. és a XIII. kong­resszus céljai és megvalósí­tásuk közötti eltérés, ame­lyet a tagság az életszínvo­nalromlásban és a pártnak a társadalom előtti tekin­télyvesztésében élt át. Vál­toztatási szándékát csak megerősítette az is, hogy szerep« elsősorban a hatá­rozatok végrehajtására kor­látozódott, s ezért nem vett és nem is vehetett részt ér­demben a politika kialakítá­sában. Így nem érezte, és most sem érzi magát felelősnek az elmúlt másfél évtizedben előfordult rossz döntésekért, a meglévő hibákért és azok következményeiért. Az elmúlt időszak dönté­si mechanizmusának egyik meghatározó sajátossága, hogy egy rosszul megválasz­tott, vagy nem pontosan fel­tárt helyzetnek megfelelő koncepció talaján születhet­tek jó döntések is. De ezek nem gyakorolhattak kedvező hatást. Az átmenet másik sajá­tossága, hogy a társadalom- irányítás — az eddigi kezde­ményezések ellenére — még nem rendelkezik konkrét lépésekre lebontható straté­m Uj szennyvízülepítö Barcson Harmincezer köbméter föl­det mozgattak meg Barcs határában a szennyvíztisz­tító építése során. A gond — amely most talán végle­gesen megoldódik — már égető. A szippantott szenny­vizek elhelyezése nemcsak Barcs környékén okoz fej­törést, hanem megyénk töb­bi településén is. A szállítók sok helyen — jobb megol­dás híján — maguk keres­nek olyan elhagyatott he­lyeket, ahol a szennyvizet elhelyezhetik. Ez természe­tesen szabálytalan: súlyos környezetvédelmi tv: higié­niai veszélyeket okozhat, sokszor azonban inkább ezt vállalják az elszállítást vég­giával, s a megalapozásul szolgáló ideológia is nagy­részt kidolgozásra vár. Zavarok vannak pártunk és a tömegek közötti vi­szonyban. A munkásosztály jelentős rétegeivel, főleg a párttag munkássággal nem voltunk képesek érdemi párbeszédet folytatni a bel­politika nagy jelentőségű té­máiról. Az értelmiséggel az elmúlt egy-másfél évtized­ben pártunk nem volt képes felkutatni a megváltozott körülményeknek megfelelő kapcsolatépítés hídjait. A mezőgazdasági dolgozók to­vábbra is kötődnek a párt politikájához, az agrárpoliti­ka közösségi és emberi vo­násai miatt. Belpolitikai helyzetünk egyik jellemző­je, hogy a mezőgazdasági dolgozók és az agrárszektor ma társadalmi stabilitásunk egyik fontos tényezője. Az ifjúság sorsa a nem­zet jövőjének kulcskérdése. Ebből következően meghatá­rozó jelentőségű a szocializ­mus jövőbeli fejlődése szempontjából. Jelentős korosztályok az elmúlt tíz évben, a gazdasági stagná­lás, az életkörülmények romlása, a társadalmi fe­szültségek növekedése ide­jén váltak felnőtté. E kor­osztályoknak ezért elsősor­ban negatív tapasztalataik vannak társadalmunkról. Történelmi felelősségünk te­hát, hogy „ifjúságpárti” po­litikát folytassunk. A továbbiakban az előadó pártrendszer kérdéseiről, az az egypártrendszer—több- alternatív útkereső törekvé­sek szerepéről szólt. Az al­ternatív útkeresések egyik meghatározó tényezője ma az, hogy a párt által az el­múlt másfél évtizedben folytatott gazdaságpolitikai gyakorlat mindinkább el­távolította az országot a vi­lágfejlődés fő folyamatától. Ez az életszínvonal nagy­mértékű csökkenéséhez ve zetett, s a gyakorlat nem tudott a nemzet számara szilárd jövőt ígérő perspek­tívát nyújtani. Nem az a gond valójában, hogy létrejönnek az alterna­tív szerveződések, hanem az, hogy ez ilyen súlyos feszült­ségek közepette történik. Ezért jogos bírálatok, kriti­kák fejeződnek ki a megala­kuló új szervezetekben is, s ezért keresik válaszaikat hangsúlyozottan a párttól el­térően. A helyzet megváltoz­tatásának legfőbb eszköze: a társadalmi feszültségeket ki­váltó gazdasági helyzet megváltoztatására irányuló gazdaságpolitikai fordulat végrehajtása. A szocialista építés sajátos magyar útjának kiemelkedő állomása az 1968-ban beve­zetett magyar gazdaságirá­nyítási reform — mondotta ezután. — Nálunk ezzel kez­dődött meg a történelmi sza­kítás a Sztálin nevével fém­jelzett gazdasági modellel, és fél évtizedre minden addigi­nál gyorsabb gazdasági fej­lődés feltételei teremtődtek meg. Nem szakítottunk azon­ban a történelmileg kiala­kult politikai rendszerrel, s a gazdasági modell egészé­vel sem. Nem kapott érdemi figyelmét az új szocializmus­felfogás kialakítása, a szo­cialista viszonyok közötti korszerűsödés elméleti és gyakorlati problémáinak tisztázása, az értékrendszer megújítása. A politikai in­tézményrendszer számotte­vően nem változott meg, a párt sem újult meg teljesen. A gazdasági reformfolyamat megtorpant, sőt erőteljes visszarendeződésnek vol­tunk tanúi. A programok szintjén megfelelő belpoli­tikai elhatározások fogal­mazódtak meg, de többnyi­re elmaradt a végrehajtá­suk. A pártpolitika a folya­matosságot és a folytonossá­got hangsúlyozva, a konf­liktuskerülő politika gya­korlatát követte. E helyzet gyors ütemű, radikális megváltoztatása már megkezdődött. A gaz­dasági reformfolyamat fel- gyorsításával rövid időn be­lül el kell érni, hogy visz-, szafordíthatatlan, gyökeres megújulás menjen végbe a gazdaságirányítás egészé­ben. A reform kulcskérdése a piaci viszonyok követke­zetes érvényesítése. Ott kell az államnak megjelennie, ahol a piac szabályozó sze­repe nem érvényesül. A vegyes tulajdonú piac- gazdaság kiépítése nélkül nem valósítható meg a pártértekezlet állásfoglalá­sa, s nem lehetünk képesek korszerűen működő gazda­(Folytatás a 2. oldalon.) zők, mert — lva észre is veszik — még mindig ol­csóbb kifizetni a büntetést, mint szennyvíz tisztítót épí­teni. Az a módszer azonban, ahogy Barcson építettek, egyszerű, gyors és olcsó. A teraszos-kazettás szennyvíz- tisztító az Alkotó Ifjúság szabadalma : a siófoki Tele­püléstisztasági és Kertészeti Vállalat kivitelezésében ké­szült el, s ez a vállalat üze­melteti Is. A munkát július végén kezdték, s bár a rossz idő miatt csúszott az átadás határideje, november else­jétől már működik az üle- pítőredszer. Mi a lényege e viszonylag olcsó, hárommillió forint költséget igénylő rendszer működésének? Nagy Józsefné műszaki el­lenőr: — E teraszos-kazettás szennyvíztisztító telepen nincsenek különösebb tech­nikai elemek. Építése szinte csak földmunkát igényelt. A felső két kazettában üríte­nek a kocsik, a lassú át- szivárgás révén tisztul a szennyvíz, miközben át­jut a második, a harmadik és a negyedik lépcsőn, s vé­gül szinte teljesen tiszta vi­zet kapunk. A kazettákat műanyag cső köti össze, a telep mellett pedig egy fi­gyelőkutat építettünk. A gyakori mintavétel során megálapitható, nem tartal- maz-e fertőző anyagokat a szennyvíz. Az átfolyócsövek­be később egy-egy levegőz­tető kereket építünk be, ez hatásosabbá teszi a tisztí­tást. — S milyen kapacitással működik? — Túlzottan nem terhel­hető, havonta 150 köbméter szennyvizet fogadhat. A ter­vek szerint ez a telep Bar­csot és a három környező falut szolgálja ki: Babócsát, Csokonyavisontát, Darányt. Távolabbról nem érné meg ide hozni a szállítási költ ségek miatt. —- Mennyi ideig oldja meg a gondokat ez a telep? — Elvileg korlátlan idei? üzemelhet, ha az első két kazetta ürítését meg tudjuk oldani. Egyelőre öt évre kaptuk az engedélyt, de újabb öt évre meghosszab­bítható. Most egy 14—20 hó­napos próbaüzem indult, s majd a műszaki ellenőrzés adja meg a további választ. Megyénkben nem ez az első ilyen technológiával épített telep, s a tapaszta­latok eddig kedvezőek. A beruházási költség nem nagy, s ha máshol is összefogna egy-két helyi tanács, talán rövid idő alatt megoldódna az egész megye gondja.

Next

/
Thumbnails
Contents