Somogyi Néplap, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-12 / 244. szám
1988. október 12., szerda Somogyi Néplap 3 À reálbércsökkenés megállítása a bérreform alapja Újjá kell építeni a mozgalmat Dr. Nagy Sándor Somogybán (Folytatás az 1. oldalról) zetek nemegyszer megszegték ezt a szabályt, s az említett rugalmas partneri viszony alapján létrejött vitákban többször érvényt is tudtak szerezni követeléseiknek. A kormánnyal szemben a szakszervezetek korábban túl „megértőek” voltak. A mai feltételek határozottabb fellépést és az érdekek nyílt ütköztetését teszik szükségessé. Ezért sem odázható el a szakszervezeti törvény megalkotása, amely pontosan rögzítené egyebek közt azt is, hogy mi a teendő a kormány és a szakszervezetek közötti vitás esetekben. A ' továbbiakban a szak- szervezetek felépítésének és működési elveinek korszerűsítéséről szólt. A szép eredményeket is elért ágazati szakszervezetek sok esetben már nem képesek az egyes csoportok vagy szakmák sajátos érdekeinek hathatós képviseletére. Jól érzékelhető az igény a szakmánkénti érdekkifejezésre. Ezért van szükség arra, hogy ezek a törekvések lehetőséget kapjanak az önszerveződésre. Mint az ezzel összefüggő aggályokra válaszolva mondta: az egység nem azonos az egyformasággal. Ugyancsak tapasztalhatók aggodalmak a szakszervezetek „túlzott megerősödése'’ miatt. „A gazdasági reformokat nem az olyan szakszervezet ássa alá, amelyik fellép az áremelések, vagy az életszínvonal-romlás ellen, hanem az olyan, amely ezeket elnézi, s hagyja, hogy a társadalmi méretű, gyülem- lő ellenérzések tegyék lehetetlenné a reformok kiteljesedését”. „Az nem megy, hogy a kormány nyugati teljesítményeket akar, ám a jelenlegi bérek és a „régimódi” szak- szervezetek mellett. Igaz, az sem, hogy a szakszervezetek az eddigi teljesítmények közben követeljenek nyugati életszínvonalat.” A megújuló szakszervezeteknek — s várhatóan ez lesz a közelgő országos szak- szervezeti értekezlet fő mondandója is — a szövetségi elven kell alapulnia. Ez egyebek közt azt jelenti, hogy a döntések már nem többségi elven, hanem köz- megegyezés alapján születnek. Csak így képzelhető el az érdekek hitelesebb föltárása. A helyenként már az SZMT-k szükségességét is megkérdőjelező vitákra reagálva mondta el, hogy az SZMT-kre továbbra is szükség van, ám nem mint a SZOT „középszervére”, hanem mint az adott területen élő dolgozók szakszervezeteinek érdekképviseleti szövetségére. „Nem az a kérdés, kell-e SZMT, hanem, hogy milyen legyen a munkája”. Kulcskérdés, hogy milyenek a szakszervezetek érdekérvényesítési esélyei. Ehhez — mondta dr. Nagy Sándor — rendelkeznünk kell valamennyi klasszikus szakszervezeti jogosítvánnyal a nyilvános érdekegyeztetéstől a sztrájkig. Utalt rá, hogy ez utóbbi nem lehet a felelőtlen fenyegetőzés eszköze, hiszen tudnunk kell, hogy egy sztrájk valamennyiünk zsebére megy. Ugyanakkor — mondta — valódi önmérsékletet csak az tud tanúsítani, akinek tényleges ereje is van. A továbbiakban kérdésekre válaszolva szólt a különböző bér- és túlórapótlékok sokak által sérelmezett adóztatásáról. A SZOT álláspontja szerint a különféle meleg- üzemi; vagy veszélyességi pótlékokat célszerű volna költségtényezőnek tekinteni, így az levonható lenne az adóból. A túlórákkal kapcsolatos adókedvezmény vélhetően azzal a hatással járna, hogy azt is túlórában próbálnak megoldani, ami a rendes munkaidőbe is belefér. Egyszerűbb és jobb megoldásnak látszik: a pluszmunkát bérrel fizessék meg. A kérdésre, hogy hol tart a bérreform, a SZOT főtitkára elmondta, hogy a bérreform januári bevezetése csak az ideinél jóval szerényebb mértékű reálbércsökkenés mellett képzelhető el. E reform sarkalatos pontjai volnának a fogyasztói árak emelkedéséhez igazodó, mindenkit megillető minimális bérnövekedés, egyes béraránytalanságok központi rendezése. (Itt első helyen az egészségügyi területet említette.) Valamint az úgynevezett béralku-mechanizmusok kialakítása. A bérkérdésekben a SZOT azt javasolja, hogy a nagyarányú inflációval párosuló jelentősebb látszatbéremelés helyett, az adók enyhítése által növelt nettó kereset az ésszerűbb alternatíva. Ezt a véleményt képviselik majd a kormány és a SZOT következő novemberi megbeszélésén. Dr. Nagy Sándor délután fórum keretében a Tungsram kaposvári elktronikai gyárának dolgozóival találkozott, s számos további kérdésre válaszolt. Egyebek közt a sokak által teljesen félreértett új szakszervezeti üdültetési koncepcióról mondta: „Nem a szakszervezeti üdültetés megdrágításáról van szó, hanem a beutalók és a kedvezmények különválasztásáról, s ez utóbbiak differenciálásáról. Mia a nagy jövedelmű dolgozó azonos kedvezményt kap, mint a kisnyugdíjas, aki évente üdül, ugyanany- nyit, mint aki tíz éve nem jutott él szakszervezeti üdülőbe. A dolgozók 6—7 százaléka üdül évente a többség pénzén, s ez az automatikus kedvezmény aligha igazságos. Fészok-sikor Boglárlollén Grósz Károly interjúja a tengizi beruházásról Egy esztendeje lépett elő a bogiári Tüzép-telep Fészek áruházzá. Kabács Béla, a Dél-dunántúli Tüzép Vállalat igazgatója akkor azt mondta: Boglárlellén nem cégtáblaátfestés volt. Ezt a megállapítást egyébként igazolja az a 400 négyzetméter alapterületű modern üzletház is, amely a tavalyi megnyitás óta szolgálja az áruházát felkereső vásárlókat. Tavaly az igazgató azt mondta: — A boglárlellei Fészek 28 tagú kereskedelmi közössége egy esztendő alatt bebizonyítja, hogy szükség van a Balaton somogyi partján erre a kereskedelmi egységre. A boglárlellei Fészek dolgozói most, egy évvel később ünnepélyessé tették áruházuk első születésnapját. A vásárlóknak az „ünnepi hetek” azt jelentik, hogy két héten át naponta egyes árukat 30—50 százalékkal olcsóbban kínálnak. Házi ünnepségükön Hesz Tibor telepvezető adott számot áruházuk egyéves munkájáról. — Amikor még csak telepe voltunk a Tüzépnek, évente 70—80 millió forint értékű tüzelőt és építőanyagot forgalmaztunk — mondta. — Az idén szeptember 3,-ig 122,5 millió forint volt a bevételünk, s biztató jel, hogy a nem egészen 150 millió forintos éves tervünket teljesítjük. Csaknem kétszeres a forgalom: ez a választéknak köszönhető. Igyekeztünk minimálisra csökkenteni a hiánycikkek számát. Kulturált körülmények között kínáltuk amink van. A Fészek áruház az egyéves évfordulóra további fedett előtérrel bővült. Saját erőből és társadalmi munkával építették ezt azért, hogy a portéka ne a szabadban, vagy a poros raktárban várja a vevőt. Kabács Béla igazgató elismerő szavakkal szólt a dolgozók munkájáról, kifejtve: — Egy év alatt felnőtté vált a boglárlellei Fészek, s ebben jelentős a szerepük az áruház dolgozóinak, akik rendszeretetükkel, leleményességükkel is hozzájárultak ehhez. A Vegyépszer Vállalat üzemi újságjában, a Vegyépszer Dolgozók Lapjában kedden egész oldalas interjú jelent meg Grósz Károllyal. A lap munkatársainak tudomása szerint ez az első alkalom a magyar sajtó történetében, hogy a párt főtitkára, miniszterelnök interjút ad egy vállalati újságnak. A jamburgi egyezmény alapján hazánkra háruló kötelezettségeknek bő teret szentel az írás, hiszen a Vegyépszer a munkák fővállalkozója. Grósz Károly le-., szögezi: — Tengiz megítélése nem változott, a vállalkozás kölcsönösen előnyös. Az utólagos számítások szerint is ez a viszonylag leggazdaságosabb módja növekvő gázszükségletünk kielégítésének. Minden más megoldás énnél drágább lenne, csak megismételhetem korábbi kijelentésemet, miszerint sajnálatos, hogy nem tudunk nagyobb részt vállalni ebből a beruházásból — hangsúlyozza az interjúban. A miniszterelnök tudomása szerint a Vegyépszer és a mintegy negyven alvállalkozó magyar vállalat jól szervezetten, jó minőségű munkát végez Tengizben. A nehéz éghajlati feltételek ellenére a termelékenység meghaladja a hazait, s az óriási munkaerő-koncentráció igen komoly szervezési, irányítási feladataival is jól megbirkózik a Vegyépszer. A beruházást bíráló magyarországi megnyilvánulásokat Grósz Károly úgy ítéli meg, hogy azok egy részét jószándékú aggodalom táplálja; az ország nehéz helyzetében helyes-e ilyen nagy összegeket lekötni energetikai beruházásra. Ebben a tájékoztatás hiányai is tükröződnek. Végezetül Grósz Károly ismételten biztosítja a Tengizben dolgozó mintegy ötezer magyar munkást, hogy tevékenységük rendkívül hasznos, erőfeszítéseikre szükség van, s fegyelmezett munkájukkal egyúttal hazánk jó hírét is öregbítik. CSALÁDI SORHÁZ Két éve új lakótelep építését kezdték meg Nagyatádon. Több mint nyolcvan, csoportos, korszerű családi ház készül itt sorházként. Figyelembe vették a tulajdonosok egyéni elképzeléseit a tervezésnél. HANGULAT A fogalom jelen van, talán túlságosan is beivódott köz- tudatunkba. Engem is izgat, mint annyi mást, s anélkül, hogy különösebb fogalommagyarázatba próbálnék menekülni, foglalkoztat: vajon a körülöttem levő világ jelenségein kívül milyen szerepe van önmagámnak hangulatom kialakításában? Hathatok-e saját érzelmeimre, vagy kizárólag külső tényezők határozhatják meg azt? Kiiktathatom-e tudatomból a mendemondák, locsogások, pletykák és a mindent tagadás jelzéseit ahhoz, hogy viszonylag jó vagy jobb hangulatom legyen, s ellensúlyozzam ezzel a valóság amúgy is lehangoló hatását? Egyéni dilemma ez? Azt hiszem, nem egészen. Sokfelé járok, információs jelentések sokaságát olvasom, emberek között, kisebb-nagyobb közösségekben hallom: elkeserítő a közhangulat. Ha jól értem, ez csak egyéni hangulatokból tevődhet össze. S hogy miért? Erre a kérdésre mindenki választ tud adni. Egyszerűen szólva azért, mert nem felhőtlen ßz élet, mert társadalmi, politikai, /gazdasági, anyagi gondjaink vannak; mert megkopott a bizalom, mert szavak, fogalmak hitele közelít a szakadék széléhez, mert jobbhoz szoktunk, és többet akarunk. Az okokat csupán azért sorolom, mert ez a valóság. Hallatlan méreteket ölt az infláció, nagyobbat, mint amilyet 1949 óta valaha is elképzeltünk. Rohamosan emelkednek az árak, az emberek sokaságának megélhetési gondjai vannak. Itt az új adórendszer — tisztességes szándékával és igazságtalanságaival, buktatóival, módosításra váró részleteivel. Csökkent a reálbér, hanyatlik az életszínvonal. Megcsappant a jövőbe vetett hit, s a stabilitás, a kibontakozás programjának egyiik-másik részlete is hitelét vesztette a közbejött — és nem várt — intézkedések miatt. Nagyrészt bizalomvesztés tanúi vagyunk. A bizalom is az érzelmek kategóriájába sorolható, tehát hangulati elem ... Van-e közöm saját hangulatom kialakításához? Napjaink valóságát senki sem tagadhatja, az okok sorát valósághű tényék igazolják. Nem éppen felemelő tények. Tetszik nekünk vagy sem, egyelőre nem tudunk más körülmények között élni. Lassan már kibontakozik, hogy mit akarunk tenni. S mert jobbat, többet akarunk, ehhez nem mindegy, hogy milyen a közhangulat, milyen az egyéni hangulatunk. Sokszor emlegetem ezt a fogalmat, de hiszen nyilvánvaló: a hangulat érzelmi állapot, amely tartósan meghatározhatja tudatunk és viselkedésünk egész tartalmát. Rossz közhangulatban nem tudunk többet, jobbat teremteni. Befolyásolhatom-e saját hangulatom alakulását úgy, hogy a közhangulat is változzék, s e kettő együtt hittel, odaadással, bizalommal és őszinte szándékkal telített cselekvéssé váljon. Előre hallom a gy akori vádat : A cikkíró már megint moralizál. Vállalom ha így igaz, mert hitem szerint teszem, s tudom, hogy erkölcsi-etikai érzékünk örökös újratermelése nagyon fontos. Nem mond ez ellent a racionalitásnak, azt hiszem: szerves egységben kell lennie vele. 1945-ben lelkes, 1956-ban ingerült, rossz majd puskaporos volt a hangulat. 1957-ben bizakodó csakúgy, mint 1968- ban. A hetvenes évekre kiegyensúlyozott jelzőt akaszthatunk; vidámak voltunk és elégedettek. Most elégedetlenek mindennel. Túlzottan elégedetlenek. Objektív és hangulati okokból. Ilyen kedélyállapotban badarság jobbat, többet akarásról beszélni. Nem kötelező a világért sem, de próbálják elhinni: ilyen össztársadalmi állapotban — ha úgy tetszik: közhangulatban — képtelenség kilábalni bajainkból. Emlékszem, évtizeddel korábban is sokszor elmondtuk: elvileg mindenki egyetért az országban a döntésekkel, csak amikor végre kell hajtani, csak akkor bicsaklik meg az elhatározás. Most nem ugyanez történik? A párt, a kormány döntései kapcsán senki sem mondta, hogy négy hónap múlva jobb lesz. Éveket jeleztek előre, amíg legalább a stabilitást megteremthetjük, s még utána is rengeteg gyötrelmünk, bajunk lesz, amíg egyenesbe lesz kormányozható a szekér. Elfogadtuk. Tudomásul vettük. Nem voltak kétségeink. És abban a pillanatban, amikor pénztárcánk is érzékelte a kimondott igazságokat, lelohadtunk, számonkértünk olyan ígéreteket, amelyek sohasem hangzottak el. Persze, hogy a lét és tudat viszonya elveink lényege maradt. Mégis. Vajon cselekednünk is kell, vagy csak várnunk a sült galambot...? Meggyőződésem: érzelmek, hangulatok, bizalom és hit nélkül a valóság ismeretének és megváltoztatásának tudatában sem leszünk képesek előbbre jutni. Nem szabad hát közösségeinknek, /a társadalomnak elmerülni ß közöny, a (teljes (érdektelenség, (az akarat- és cselekvőképesség, ja kiábrándultság ,és levertség hínártengerébe! Igaz, hogy a bizalmat legfőképp tettek indukálhatják. Van bizonytalanság, ezt senki sem vitathatja; de úgy látom: ez az útkeresés sajátja. Megmutatkoznak időnként a kapkodás jelei is; nem adok fölmentést rá, mégis igaz: sűrűsödő tennivalóink következményei. Ki kell irtani őket a közéletből. De türelemre is szükség van ahhoz, hogy ez megtörténhessék. Moralizálok? Meglehet, vállalom. Mint ahogy eredendő „kormánypártiságomat”, a politika követését is, és nem vagyok hajlandó semmibe venni mindazt, amiért eddig tevékenykedtünk. A hibákat — sajátjaimat sem — mentem. Letargikus hangulatban azonban képtelen lennék tenni a dolgomat. Hiszek abban, hogy jót akarunk az embereknek; egységet, hitet, bizalmat és kiegyensúlyozott életet, s ezért szerény eszközeimmel is képtelenség jó hangulat, bizalom nélkül dolgozni. A címben jelzett fogalomnak azonban van egy elítélendő változata is, úgy hívják: hangulatkeltés. A nyilvánosság, a nyitottság, a demokrácia ürügyén egyre többen igyekeznek e módszerrel befolyásolni életérzésünket, hangulatunkat. Miért hagyjuk magunkat? Miért nem merünk nyíltabban ágálni — s leküzdeni a bajkeverőket? Vitában, érveink sokaságiával, megcáfolhatatlan igazságainkkal? Nincs jogunk szélárnyékba húzódni; megbújni a viták, az ütközések elől. Az elbizonytalanodás jórészt kényelmi álláspont; s a türelmetlenség bénító hatású még akkor is, ha az utóbbi időben nem túlságosan halmoznak el bennünket türelemre ösztönző, lelkesítő tények. Van-e módom arra, hogy a külső tényezők hatása ellenére befolyásoljam hangulatomat? Van, és nemcsak az ön- szuggesztió által. A helyzetismeret valódisága, elszántságom és valósághű helyzetképem segíthet abban, hogy szerény eszközeimmel magam is tegyek valamit a hullámhegy kialakulásáért ... Jávori Béla
