Somogyi Néplap, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-10 / 242. szám
1988. október 10., hétfő Somogyi Néplap 3 Felszólalások a megyei pártbizottság ülésén (Folytatás az 1. oldalról) Valami új kezdődött Vallomást tett Klenovics Imre önmagáról, szándékairól, törekvéseiről érdeklődést kiváltó felszólalásában. Ö is most hallotta először az ideiglenes munkabizottság összegezését, s véleményét így foglalta össze: — őszinte hangnem, polltizálási készség, tényekre támaszkodó véleménykifejtés nyilvánult meg benne, s az eddigi vitában is. Elindult hát valami új eien a pártbizottsági ülésen. S mert a jelentésből hallotta: a testületi tagak, a megye kommunistái nem ismerik eléggé vezetőiket, először önmagáról, szándékairól, törekvéseiről beszélt. Milyen egy politikai vezető arculata? — tette föl a kérdést. — Ennek két ösz- szetevője van — mondta. — Az egyik maga az ember, hibáival, eredményeivel, jó és rossz tulajdonságaivail együtt. A másikra az utal, hogy mit képvisel, s azt miképp teljesíti a gyakorlati munkában. Somogyiságáról vallott, megyéhez kötődéséről, s arról, hogy munkahelyét sohasem választotta meg negyven év alatt; három helyen, mindig ott dolgozott, ahova küldték, s ott igyekezett képessége) szerint megfelelni. Emberi magatartását, szerénységét közvetlenségét csaknem mindenki ismeri a megyében, s azt is tudják, hogy a hatalom egy pillanatra sem széditette meg. A pártbizottság tagjai, de mások is tudják: lényege a bizalom az emberek iránt, s ezért joggal vár bizalmat cserébe. Tudják, hogy a demokráciát nemcsak hirdeti, hanem él is lehetőségeivel. — Lehettem volna markánsabb egyéniség, határozottabb és előrelátóbb, főként személyi kérdésekben körültekintőbb. — Ezzel egyetértését fejezte ki az előterjesztésben vázolt észrevételekkel. — A szocializmusra tettem föl az életemet — mondta az első titkár —, hittel, meggyőződéssel. De nem azonosítom magam az ilyen megfogalmazásokkal, hogy „emberarcú szocializmus”, „demokratikus szocializmus", „átmeneti szocializmus” — és így tovább. Idegen tőlem a felcicomázott, jelzőkkel teleaggatott szocializmuskép, amely szerintem torzítja a lényeget. Hibáink ugyanis a szocializmus lényegét nem kérdőjelezik meg. Igaz, találkoztunk e fogalom téves megítélésével, lényegének elferdítésével is a gyakorlatban. Másoltunk tőlünk idegen modellt, túltengtek időnként a centrális elemek munkánkban; volt hibás gazdaságpolitika, és tévedéseinket is kár volna magyarázni. De mindez a lényeget, alapvető szándékainkat és tetteinket nem kérdőjelezheti meg! És még egy lényegi kérdés. Ami az elmúlt évtizedekben történt hazánkban, megyénkben, az nem volt mind bűn, szenny és eredménytelenség. Nézzenek körül állampolgáraink, és nézzenek önmagukba. A válasz — hibáink ellenére — csak az lehet : megváltozott az életük, és nem rosszabbodott! Ez a megállapítás átmeneti gondjainknak sem mond ellent. A mindent tagadással tehát nem tudok egyetérteni — mondta az első titkár. Ezután egy veszélyre, a reform- retorika és a reformcselekvés összetévesztésére utalt; az egy- és többpártrendszer vitatott kérdésére, amiről azt mondta: tartja magát a pártértekezlet álláspontjához, de ehhez működőképessé és egységessé kell válnia a pártnak, mert különben anarchia üti föl a fejét. Az egvpártrendszer egyébként nem mond ellent a pluralizmusnak ... A pártértekezlet szelleme fönt is megrekedt — mondta Klenovics Imre. — A vezetők gyakran egymásnak homlokegyenest ellenkező megnyilvánulásai zavart keltenek. Egy sor kérdésben nincs határozott irányvonal, s a havonként változó álláspontok is bizonytalanságot keltenek. Ez pedig bizalom- és hitelvesztést okoz a kommunisták körében. Bizalom helyett találgatásokra kényszerülnek a párt tagjai, és ebből alakítják ki értékítéleteiket. Ez az állapot nem tartható sokáig. A radikali- zálódási folyamatokra nem, vagy csak késve figyelnek a központi szervek, és sorozatosan engedményeket tesz- nék. A megye kommunistáinak, közvéleményének hangulatát és véleményét folyamatosan eljuttatjuk a központi szervekhez, a reagálást azonban nem nagyon érzékeljük — mondta. Megtorpanás és felelősség — Elfogadom a bizottság jelentését; személyes felelősségemet is érzem amiatt, hogy az útkeresésben, a megújulásban megtorpantunk — mondta Klenovics Imre. — Nem mentség, hogy sokkolt bennünket az események újszerűsége és sokoldalúsága. Magunkban sem tudtuk rendezni a dolgokat. Nem tudtunk mit kezdeni a sokszínűséggel, a szélsőséges megnyilvánulásokkal. Azt sem voltunk képesek fölmérni, hogy vajon mi, a megyei testületek vezetői menynyiben vagyunk hibásak a múltért, a jelenért. Személy szerint sok mindenért felelősséget érzek, de nem vagyok hajlandó vállalni például a gazdaság ilyen arányú leromlásának ódiumát, vagy az ország adósságállományának alakulását. Ez nem a mi felelősségünk! Klenovics Imre ezután elmondta: egyetért az apparátus teljes elbizonytalanodásának megállapításával, bár szerinte a kezdeti megtorpanáson már túl vagyunk. Munkatársai elkezdtek politizálni, az emberek közé menni, s a mai számvetésből is lehet látni munkánk jövőbeli körvonalait. — A testületek megújulását folyamatnak tartom, s miként a gazdasági, társadalmi, úgy a politikai megújulást sem lehet máról holnapra elképzelni. A készség és képesség, a szándék azonban vitathatatlan. A mi testületeink — és tagjai egyénileg is — képesek a megújulásra, a javaslatok gondos mérlegelésére, a döntésre. Képesek arra, hogy együtt éljenek a különböző nézetek ütközésével, mérlegeljék azokat és kialakítsák végleges álláspontjukat. Klenovics Imre ezután a testületek, az apparátus létszámára vonatkozó véleményét fejtette ki; fegyelemről beszélt, amely nélkül egyetlen párt sem működhet, majd kijelentette: a párttestület dolga eldönteni: legyen-e rendkívüli pártértekezlet Somogybán... — Szándékaink megvalósításához hosszabb időre van szükség — mondta Gergely József. — Az emberek egy részének azonban nincs hite, bizalma és türelme. A többség józanul ítéli meg a helyzetet és cselekedni akar. Mi magunk is csak mindennapi tartalmas munkával szerezhetjük vissza a párt iránti bizalmat. A következő generációk szellemi nevelésének felelősségéről, az oktatásban tevékenykedő kommunisták véleményéről szólt Leitner Sándor, majd azt boncolgatta, hogy a testületi tagok miként tudják közvetíteni az álláspontjukat. Rögtönzésnek, de hangos gondolkodásnak is nevezhető, ahogy érveket ütköztetett ellenérvekkel, a módszereket, a személyi váltást, a pártértekezlet gondolatát illetően. Inkább újabb vitára adott alapot, mintsem határozott véleményt mondott, s ez teljesen érthető; jelenlegi helyzetünkből fakad, s az eszmecsere szükségességét igazolja. A káderpolitikával összefüggésben azt hangsúlyozta: a szakmailag, politikailag alkalmasak közül azokat kell a testületekbe, a vezetői posztokra megválasztani, akik hisznek abban, amit tesznek, s ezt meggyőzően tudják mondani; szakmaipolitikai hitelük van és eszközrendszerük ahhoz, hogy kapcsolatot tudjanak tartani az emberekkel. — Megújulást, kibontakozást akarunk, és jól tudjuk, hogy ennek ára van — mondta Varga József. Az önmagunkkal való küzdelem gyötrelmeiről beszélt', az általánossá váló „össznépi” panaszkodásról, amely erőteljesen torzítja a társadalmi valóságot. Példák sorával bizonyította ezt, s azt tartja a legnagyobb hibának, hogy nem állunk ki, nem vitatkozunk, nem igyekszünk eloszlatni a téves hiedelmeket, indokolatlan panaszokat. Az alapszervezetek offenzív magatartása, fellépése, önálló tevékenysége, politizáló készségének kialakítása vihet csak előbbre — mondta. A megyét is menedzselni kell Dr. Gyenesei István bevezetőjében az összegező jelentés minőségét méltatta, s csupán az volt az észrevétele, hogy a különböző vélemények arányairól nem kaphatott képet a pártbizottság. Bírálta a feladattervet, amely alig ad új, az előrelépést biztosító kapaszkodókat, majd a pártértekezlet kérdésében foglalt állást. — Az a véleményem, hogy ez a pártbizottság van olyan helyzetben, hogy ha akarja, el tudja végezni mindazt, amit egy pártértekezlet végezhetne el. Azzal együtt tartom így, hogy összetételében, szellemében is meg kell újulnia testületünknek, össztársadalmi gondjaink megoldásában legkevésbé tudna egy pártértekezlet pluszt adni nekünk. Föl kell készülnünk viszont arra: akár igennel, akár nemmel szavazunk, lesznek döntésünkkel ellentétes nézetet vallók. Es valószínű, hogy az ő hangjukat fogjuk hangosabbnak hallani. Legjobb tudásunk szerint döntsünk hát, s alapvető követelmény legyen, hogy álljunk ki döntésünk mellett. Az általános politikai helyzetről kifejtette a felszólaló: — A párt napjainkban gyakran vélemény nélküli külső szemlélője bizonyos folyamatoknak; rendszerint csak az események lezárása után válik igazán bölccsé, okossá. Akkor már nem lehet befolyásolni a folyamatokat. Előbb kap támogatást a mozdítani képtelen, de hangzatosán kritizáló, mint az, aki tenni tud és tenni akar. A konstruktivi- tást hiányolom, pedig a párt számára ez volna a megújulás egyik nagyon lényeges éleme. Azt szeretnénk — mondta —, ha a párt végre biztosítaná, hogy a teljesítmény, a tisztesség legyen a mérce, és ne az emberi sandaságok, ne azok, amelyek mögött mindig valami hátsó gondolat húzódik meg... Dr. Gyenesei István ezután az őt ért bírálatra válaszolva kifejtette: — Egy szervezet erejét nem deklarált hatalma, hanem tekintélye adja meg, s a vele szemben megnyilvánuló bizalom. A tekintély a szervezet nyitottságától is függ; tisztség- viselőink ezért is vállalnak a korábbinál több közszereplést itthon, a sajtóban, a televízióban. Ügy érzem, ez kötelességünk. Sajnálom, hogy néhányan mennyiségi szempontból nézik ezt, és nem a szereplés tartalmát minősítik. Egy megyét épp úgy menedzselni kell, mint ahogy egy vállalatot vagy bármilyen más szervezetet. A személyes tekintély megszerzésében a sajtónak, a nyilvánosságnak is nagy szerepe van, s léte vagy hiánya a pénzeszközök növekedésében vagy hiányában nyilvánul meg. Azt hiszem: tisztségviselőink, munkatársaink közszereplése alapvetően járult hozzá ahhoz, hogy a Somogy Megyei Tanács — költségvetés szempontjából — az ország legjobban ellátott tanácsa. Ami személyes aktivitásom megkérdőjelezését illeti: ha másoktól vettem el a lehetőséget, ezt őszintén sajnálom. Biztos, hogy kritikusabban fogom szemlélni saját tevékenységemet. De az is igaz: sohasem jelentkeztem riportalanynak. Ha megkerestek, a témának volt aktualitása és én voltam az illetékes, akkor vállaltam a legkényesebb kérdéseket is. A sajtó és a közvélemény is szereti az őszinteséget, az igényességet, nem viseld el az ellenkezőjét. És váj on a párt tisztségviselőd miért nem vál- laüinak ezen a téren többet? Amíg megyei tanácselnök leszek, ezután is minden alkalmat kihasználok megyénk elismertségének, tekintélyének növelése érdekében. Elmélyült politizálást Vizeli lstvánné arról beszélt, hogy a pártegységet folyamatosan újra kell teremteni. Nem nélkülözhető, hogy a kommunisták minden fórumon nyíltan és felelősségtudattal mondjanak véleményt. Általánossá kell tenni a türelmes politikai vitát... A felszólaló kifejtette: országosan sok minden történt a pártértekezlet óta, de késésben vagyunk például az ideológiai munka megújításával, pedig csak ez élénkíthetné a marxista gondolkodást. Különböző fórumokon ostorozzák hibáinkat, s az elbizonytalanodást az ideológiai zavar idézi elő. Az életszínvonal alakulását, az adórendszer igazságtalanságait hozta föl példának, az élet rövid távra is kiszámíthatatlan változásait, amelyek miatt nehéz elmélyültebb, minőségileg jobb munkára, korszerű gondolkodásra serkenteni az embereket. A párttal összefüggésben az alapszervezetekre irányította a figyelmet; nagyobb bizalmat, rendszeres tájékoztatást, elmélyült politizálást kért számon a testület tagjaitól. — Felemelő hallgatni ezt a vitát, a nyílt, őszinte véleménycserét. Ez már maga a kibontakozás, a kezdődő megújulás — kezdte felszólalását Deák Ferenc. Űjsze- rű, őszinte és korrekt volt az előterjesztés, politikai kultúra jellemzi; méltó arra, hogy felelősséggel szóljunk a felvetett kérdésekről. Ezután az apparátusról szólva figyelmeztetett rá: — Amikor a hatalom, szervei és hordozói ellen nyílt támadás folyik az országban, az erre irányuló közhangulatot ki kell zárni a döntés útjából. Meggyőződésem, hogy korszerű vezetés elképzelhetetlen korszerű és jól felkészült apparátus nélkül. A feladatok, a szükségletek szerint kell hát kialakítani az apparátusok összetételét. A kádermunkáról szólva önkritikusan utalt a testület korábbi tevékenységére, felelősségére, hiszen a legfontosabb kérdésekben itt és ezen a fórumon döntöttek. Veszélyes magatartásnak minősítette, ha bárki is szavazásra emelte a kezét, s utána illetéktelen helyeken bírálta a döntést. Ezt a magatartást is ki kell irtani politikai gyakorlatunkból. A pártértekezlet kérdésében a munkásőrök álláspontját is közvetítette Deák Ferenc. Ök azt tartják: nem az az alapkérdés ma Magyarországon, hogy hol értekezünk és milyen fórumon cserélünk vezetőket, hanem az, hogy miből lesz több kenyér. Abból pedig nem lesz több kenyér, ha pártértekezletet tartunk. Minden szinten mindenkinek becsülettel kell végeznie a munkáját, csak így változtathatók meg a jelenlegi viszonyok. És úgy, ha okosan politizálunk, ha odamegyünk az emberek közé — az ellenzékiek, az ellenségesen gondolkodók közé is —, és megmondjuk a véleményünket. Mert azért szabad a szocializmus mellett is szólni ebben az országban, nemcsak ellene! Manapság nyílt és elszemte- lenedett ellenzékiség hallatja hangját a párt, a hatalom lejáratására, vívmányainak lejáratására. Tiltakozom az olyan felfogás ellen, miszerint minden rossz volt és haladást nélkülözött, ami a felszabadulás után történt ebben az országban. Csak körül kell nézni ! Nem a megújulás szükségességét tagadom ezzel, hanem azt állítom: igenis a szocializmus talaján kell megújulnunk. A felszólaló ezután arról beszélt, hogy a feladattervjavaslatot politikai állásfoglalással kell bővíteni; határozottságunkkal a Központi Bizottság munkáját is segíthetjük. Szólt a munkásőrökről, a szervezetről, amely számottevő karhatalmi erő, (Folytatás a 4. oldalon.)
