Somogyi Néplap, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-01 / 235. szám
Somogyi Néplap 1988. október 1., szombat GYERMEKEKNEK rr TOKESRECE Andris vette észre, hogy a parton álló öreg fűzfa odvá- ból kibújt a tőkésréce tojó. A csőrében tartott fiókával leereszkedett a földre. Hanyatt fektette, azitán fölrep- pent az odúba, és egy másik fiókát hozott, s a lábaival kalimpáló, hanyatt fekvő mellé fektette. Tizenkét fiókát rakott egymás mellé. Amikor az utolsóval földet ént, ezt már nem hanyatt, Iranern lábra állította. A csöppség ingott egy kicsit apró lábacskáin, aztán anyja után totyogott, mert a testvérkéit állítgatta lábra. Egyetlen „sáp” hangon szólt fiókáinak a1 tojó, azok pedig vékony hangocskájukon feleltek neki, hogy „bib, bib, bib”, s botladozva követték a néhány méterrel odébb kezdődő vízhez. Egy-, más után csúsztak le az alig húsz centi magas parton. Apró lábacskáikat gyorsan mozgatták, így úsztak az anyjuk után. Egyik a békalencsét ette, a másik meg a vízibogarakat kergette. Ügy mozogtak a vízben, mint az anyjuk, s egy-egy halk sápsáppal azonnal visszaparancsolta, ha valamelyik eltávolodott tőle. Egy bokor mögül néztük egy ideig Andrissal ezt a kedves jelenetet, aztán óvatosan visszaballagtunk a villánkhoz. — Az idén több tojást költött ki a tojó. Tavaly csak kilenc kis récét rakott le a partra a tojó, most meg tizenkettőt — újságolta Andris a Nagyinak. — Szerencsénk volt az idén is, hogy láthattuk az odúból való kiköltöztetést. Sajnálom, hogy nem vittem fényképezőgépet a parthoz; ragyogó felvételeket készíthettem volna. De talán majd sikerül még a népes fészekaljat lencsevégre kapni — jegyeztem meg, aztán Andrisra kellett figyelni : — Ugye, Papi, milyen jó, hogy nem vágattad ki az öreg fűzfát; hol költötte volna ki tojásait a récemama. Betűszámtan s- 1 » = R — i-mp +1 = U- ■■ — R \X l = 10 Számtanpéldánkban a számokat betűk helyettesítik. Az egyforma betűk mindig egyforma számokat képviselnek. Alakítsátok át a betűket számokká, és végezzétek el a számtani műveleteket úgy, hogy az eredmény helyes legyen ! A helyes megfejtést a 15. oldalon találjátok. — Bizonyosan talált volna megfelelő helyet a fészkelés- re. Az öreg fűzfa odúja biztonságot nyújtott neki, ezért választotta az idén is — feleltem. — Papi, miért nevezik tőkésrécének? — Nem tudom, Andriskám. Herman Ottó:: „A madarak hasznáról és káráról” című könyvében több nevet is felsorol : ’ „Kácsa, gócza, törzsökrécze, öregrécze, dunai récze, na'gykacsa.” Miután felsorolja az alakját, tollazatát, így folytatja : „Fészkét a mocsár sásos helyeire, vetésekbe, de — elég csodálatosan — fűzfák fejeire és nagy faodvakba is rakja; inkább csak almozza; de azután finom pehellyel béleli ki. Fészekalja tíz-tizenkét derék, sárgásfehér tojás. Nevezetes, hogy a faodvakban magasan fészkelő tőkésrécze a fiakat, mihelyet megszáradtak, egyenként csőrbekapja és leviszi a vízhez. A le■ tett pelyheske fekve mariad, mint a kő mindaddig, míg az anyaréce az utolsó fiát is le nem hozta, — ekkor megnyüzsög a család és indul az anyarécze után, hogy a vizen azonnal úszva kezdje kacsaéletét.” Ezt láttuk az imént. Elmúlott egy-két hónap, a kisrécék anyányivá fejlődtek. Állandóan a villánk előtti nádasban és annak környékén tartózkodtak. Andris szorgalmasan etette őket. A tizenkét fióka és a tojó augusztus végén is együtt volt. Akkor készítettem róluk a fényképet. Nem lehet megismerni, melyik a tojó, olyan egyformák. Andrisnak meg elmondtam, hogy hazánkban gyakori költő és átvonuló faj. Télen a Balatonon több ezres csapatokban pihennek a befagyott jégen. Az átvonulók februárban-márciusban érkeznek és Szeptemberben-ok- tóberben elköltöznek. A hazánkban előforduló vadrécék közül a tőkésrécék vannak a legnagyobb létszámmal. Régebben a .vizekről nagy létszámú csapatok húztak ki alkonyaikor a tarlókra, hogy az elhullott gabonaszemeket és a kint maradt kalászok magjait fölszedjék. Ma már erre nincs lehetőségük, mert a tarlókat azonnal fölszántják, vagy fölégetik. Herman Ottó így fejezte be a tőkésréce „élete és módja” leírását az 1911-ben megjelent könyvében: „Rendes életfolyásában leginkább vízinövény a tápláléka, vizi- lencse, harmatfű, súlyom zöldje, hínárok magva és zsengéje a rendes táplálékja. Becsületes kacsamódra buzgón szűrögeti a vizet, amikor sok apró vizi teremtés vándorol le bárzsingján. De tud ám kárt is -tenni, mert aratáskor rájár a földön fekvő markokra és ugyancsak kicsépli, összegázolja. Ezért is, meg jó pecsenyéjéért is puska neki. Még bőven van.” Lehet, hogy akkor még bőven volt hazánkban tőkésréce, ma már nem merném ilyen határozottan állítani, mert azóta sok minden megváltozott. Andris legnagyobb 'örömére, a mi récéink augusztus végén teljes létszámmal élvezték az egyre apadó Balaton vízinövényeinek gazdag táplálékát. Tóth Ferenc LABDAJÁTÉKOK Francia labdajáték A játékosok egy csomóban gyülekeznek. Középen áll a vadász, aki igyekszik majd foglyul ejteni őket. A labdát a vadász dobja fel a levegőbe, s amikor az a földről visszapattan, elfogja. Ezt a műveletet háromszor megismétli. Ezalatt a játékosok szétszaladnak a pályán, mert amint a vadász harmadszor is elkapta a visszapattanó laibdát, a legközelebb állót igyekszik azzal megdobni. Akit leütött, az a „kutyája” lesz és segít neki. A „kutyák” nem üthetnek le játékosokat, de elkaphatják a leütés után elpattanó labdát, és a'z előnyös helyzetben lévő vadásznak dobhatják. A kutyák száma egyre szaporodik. A játékosok azonban védekezhetnek. Ha sikerült a leütésre szánt labdát elkapniuk, ők is adogathatják egymás közt, sőt „kutyát”- is leüthetnek. A leütött „kutya” ismét teljes értékű játékos lesz. A játék akkor ér véget, ha a vadász .^kutyái” segítségével mindenkit leütött már, illetőleg akkor, ha ez neki semmiképpen sem sikerül. Vallató Géza versei Fás mese Egyszer volt hol nem volt fajankó nadrágján volt egy folt s persze az a folt a fanadrágon fából volt És volt egy bolt abban minden fából volt és aki ott vásárolt — fajankó bizony ő is fából volt Galambdúcra ült a fránya fekete kalapos kánya és mondta mondta mondogatta: Én vagyok a gerlice — Mondta mondta mondhatta — Nem hitt neki senki se. Kalmük mese Miért dünnyög a szúnyog panaszosan? Réges-régen történt. Akkor, amikor éppen hogy csak megjelentek a földön az állatok. Akkoriban a kígyóknak volt egy rettegett kánjuk. Kedve szottyant megtudni a kánnak, kinek a húsa a legédesebb a világon. (Gondolta, hogy majd lak- mározik egy jót.) Magához rendelte a szúnyogot. A szúnyog megjelent a kígyókán előtt. Mondja a kán a szúnyognak: — Szeretnéd-e, ha a kígyók mostantól fogva szúnyogokkal táplálkoznának? Megijedt a szúnyog, és könyörgőre fogta a dolgot, hogy bocsássák szabadon. Ekkor a kígyókán megparancsolta a szúnyognak: — Röpüld körül a földet, kóstold meg minden élőlény vérét, és jelentsd nekem, melyiknek a húsa a legédesebb? «— Ezzel elengedte. Sokáig repült a szúnyog. Körülrepülte az egész világot. Megcsípett sorjában mindenkit. Eljött az ideje, hogy hazatérjen. Hazaindul a szúnyog a rettegett uralkodóhoz. Útközben egy fecskével találkozik. Köszöntötték egymást, leültek, beszédbe elegyedtek. Faggatja a fecske a szúnyogot, hogy honnan és hová repül, mi érdekeset látott? Henceg a szúnyog, hogy körülrepülte az egész világot, és megkóstolta minden élőlény vérét. — Mondd csak, kinek a vére a legédesebb? — kérdezi a fecske. — A világon a legédesebb vér az emberé — feleli a szúnyog. — Sietek is jelenteni a kígyókánnak, az akkor majd emberhúst fog enni, minket pedig békén hagy. — Sok ember vérét kóstoltad? — Igen, majdnem mindegyikét. — Mutasd meg a nyelvedet — mondja a fecske. A szúnyog kinyújtotta a nyelvét. Akkor a fecske gyorsan utánakapott, kitépte a szúnyog nyelvét, és megette. Megérkezett a szúnyog a kígyókánhoz. Maga a rettegett kán fogadta. Kérdezgeti a szúnyogot, ám a szúnyognak nincs nyelve, nem tud mit mondani, csak panaszosan dünnyög. Csodálkozott a kígyókán, hogy a szúnyog elvesztette a nyelvét. Bárhogy is igyekezett megérteni, nem sikerült. Hallgatta, hallgatta a kán, mit dünnyög a szúnyog, s a végén úgy gondolta, hogy ezt dünnyögi: — A békák, a békák...! Azóta kezdtek a kígyók békákkal táplálkozni, a szúnyogoknak pedig fullánkjuk nőtt a nyelvük helyén, azért is dünnyögnek olyan panaszosan. Zahemszky László fordítása Labdás fogó Bokros, fás helyen lehet játszani, ahol a játékosok elbújhatnak. Egy gyerek — a figyelő — jól látható helyen áll, és elkiáltja magát: Rajt! Ekkor mindenkinek ki kell jönnie a búvóhelyéről, és másik helyet kell keresnie. Ezalatt a figyelőnek meg kell dobni valakit egy labdával. Ha sikerül neki, helyet cserél az illetővel, ha nem, megint ő lesz a figyelő. Kapd el! Rajzoljatok egy jó nagy kört. A játékosok helyezkedjenek el a kör vonalán. Egy fő, labdával a kezében a kör közepén áll, mond egy nevet, és feldobja a labdát. Akinek a nevét mondta, annak el -kell kapnia a labdát, mielőtt az leesne a földre. Ha a labda földet ér, az illető kiesik a játékból. A győztes az ilesz, aki utolsónak marad a játékban. Tapsos labda A játékosok körbe állnak, a játékmester középre áll, labdával a kezében. A játékmester odadobja valakinek a labdát, lakinek úgy kell elkapnia azt, hogy előtte tapsol egyet. Ha elejti, vagy nem tud tapsolni, ő lesz a játékmester. A játékmester cselezhet is: például úgy tesz, mintha dobna. Ha valaki ilyenkor tapsol, vagy a labdáért .nyúl, szintén helyet cserél vele. Az lesz a győztes, aki nem volt játékmes- . ter. (Kieséses alapon is játsz- hatjátok a tapsos labdát.) Horváth Mihály Fiataloknak ajánljuk FEHÉR TIBOR; A RODOSZI LOVAG A történelmi regény főhőse Félix, a rodoszi lovag, Zách Felicián idősebbik lányának a fia. Nagyapja — mint ahogy azt történelmünkből ismerjük — a XIV. században élt, és merényletet követett el Károly Róbert király és családja ellen. Feliciánt a helyszínen — a visegrádi palotában — felkoncolták, és a királyi ,bosz- szú harmadizigleni pusztulásra ítélte a Zách nemzetséget is. Csupán három unoka maradt életben. Két jo- hannita lovag mentette meg őket, és Rodosz szigetén a rend iskolájában tanulhattak. Évek múltán Félix, már mint johannita lovag kerül Nápolybái, hogy megtanulja áz orvoslást. Nápoly uralkodója Endre király, Károly R’óbert fia, Nagy Lajos testvére már trónra lépése után nem sokkal, cselszövők és intrikusok áldozata lesz. Nagy Lajos megtorlásként hadjáratot indít Nápoly ellen. Ebben a véres háborúban Félix lovag bátorságával nagy segítséget nyújt a magyar királynak. És mint orvos, -az 1348. esztendő szörnyű járványával, a bubópes-tissel szemben is felveszi a harcot, a szenvedő, beteg emberek istápolójaként. Fehér Tibor regényét nem csupán az írói fantázia hozta létre. Hiteles adatok teszik igazán gazdaggá, érdekessé. (Móra Könyvkiadó) Barátkozás a jávorantiloppal zoo-iskolájában készült.) MTI-fotó (Képünk a pécsi állatkert Kálmándy '.Ferenc felv. ANAGRAMMA U G R / A S R E Z E G T É L E N S E P E R S E R E G T A K A R R á G E N S Z Ü L ő Ha a bal oldali tábla szavainak anagrammáit beírjátok a jobb oldali tábla megfelelő soraiba, a körökkel megjelölt első függőleges oszlopba kerülő betűk egy száz éve született magyar költő, író nevét adják eredményül. (Megfejtés a 15. oldalon.)