Somogyi Néplap, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-06 / 239. szám

I 2 Somogyi Néplap 1988. október 6., csütörtök Megkezdődött az Országgyűlés őszi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) mák közé emelt mesterséges korlátok, s ezzel a gazdaság­ban rejlő mozgáslehetőségek kiteljesedjenek. A gazdasági társaságokról szóló törvényjavaslat gazda­sági, gazdaságpolitikai cél­kitűzéseit az igazságügy mi­niszter így foglalta össze: — A gazdaság strukturális megújulásának alátámasztá­sára a társadalom hosszú tá­vú, tartós érdekeit figye­lembe véve nőjön a dinami­kusan fejlődő -társas vállal­kozásoknak a gazdaságban betöltött szerepe, ennek ré­vén korszerűsödjön a ter­mékszerkezet, «fokozódjon a népgazdaság jövedelemter­melő képessége; a piaci igényekhez rugal­masabban alkalmazkodó gaz­dasági társaságok révén nö­vekedjék & piaci szereplők száma, és így tervszerű pi­acépítés keretében táguljon a verseny hatóköre; a gazdasági társaságok lét­rejöttével ás gazdagodjanak a gazdálkodó szervezetek kö­zötti termelési, értékesítési együttműködési kapcsolatok, a gazdálkodó szervezetek együttműködésére épülő köz­vetlen tőkeáramlási csator­nák bővülésével és fejlődésé­vel csökkenjen a költségve­tés és a bankrendszer koc­kázata ; a vállalat rövid távú érde­keken nyugvó autark fejlesz­tése helyett erősödjön a pénzben, illetőleg az érték­papírban való befektetés és kockázatvállalás. A vállala­tok és az állampolgárok kö­zötti együttműködés akadá­lyainak megszüntetésével váljék lehetővé az egyeni megtakarítások legális kere­tekben történő közösségi hasznosítása, az egyéni kez­deményezés szocialista vál­lalkozásokhoz kötött kibon­takoztatása; új lépést tegyünk a kor­szerű állami vagyonkezelés szervezeti rendjének kialakí­tása útján az össznépi tu­lajdon «hatékonyabb hasz­nosítása érdekében; jöjjenek létre a kisvállal­kozások működésének biz­tonságát erősítő olyan gaz­dasági társasági formák, amelyek megkönnyítik a kisvállalkozások beépítését a szocialista népgazdaságba, elősegítve a kisvállakozások restriktiv kezelésének meg­szűnését; alakuljon .ki a különböző gazdálkodó szervezetek, vál­lalkozások piachoz alkalmaz­kodó természetes önmoz­gásának, egymásba való át­alakulásának jogilag szabá­lyozott rugalmas rendszere ; erősödjön a külföldi mű­ködőtöké közvetlen megjele­nése a magyar népgazdaság­ban. A törvényjavaslat korsze­rűsíti az 1945 előtti keres­kedelmi társasági formákat — a közkereseti, a betéti, a korlátolt felelősségű társa­ságot és a részvénytársasá­got —, valamint a tapasz­talatok alapján fejleszti az 1968 utáni vállalati gyakor­latban kialakult közös válla­lati és egyesülési alakzato­kat. A törvény hatálya minde­nekelőtt kiterjed a legegy­szerűbb kisvállalkozási, csa­ládi vállalkozási alakzatok­ra, azaz a tagok korlátlan és egyetemleges felelősségével működő közkereseti társa­ságokra. Ez utóbbi alformá- jaként a törvény változatla­nul intézményesíti a gyakor­latban az 1982. január 1-jé- től bevezetett gazdasági munkaközösségeket, illetve új néven és finomítottabb szabályozásban a vállalati gazdasági munkaközösséget, amelyet a törvényjavaslat jogi személy felelősségválla­lásával működő gazdasági munkaközösségnek nevez. A közkereseti társasághoz kap­csolódva új lehetőségeket hordoz magában a beféti társaság újrameghonosítása, amelyben a személyesen közreműködő beltagok mel­lett a kültagok csak vagyoni befektetéssel vesznek részt. Ezt követően a törvényja­vaslat szabályozza a koordi­natív társasági formát je­lentő egyesülést, illetve a tagok kezesi felelőssége mel­lett működő közös vállala­tot. A szabályozás sorrend­jében ezt követi a tőke- és személyegyesülés határán álló, a kisebb és a közép- vállalatokra modellezett kor­látolt felelősségű társaság, a kft.; majd pedig a nagyobb vállalatok tipikus formája­ként a tagsági jogokat ér­tékpapír formájában kifeje­ző, ezen nyugvó részvény- társaság, az rt. működésé­nek rendezése fejezi be a szabályozást. A törvényjavaslat alapján — a szövetkezetek kivételé­vel — egy törvénybe kerül az üzleti vállalkozásra irá­nyuló valamennyi társas vállalkozási forma szabályo­zása — mutatott rá a tárca vezetője, s utalt arra, hogy ilyen magas szintű és ilyen mértékben kidolgozott ren­dezéssel először Magyaror­szág lép a világ közvélemé­nye elé. — A társasági törvény — mondotta a továbbiakban — beilleszkedik gazdasági jog­rendszerünk modernizálásá­nak folyamatába, ugyanak­kor minőségében más tör­vény, mint gazdasági jogunk korábbi részei. A politikai intézményrendszer demokra­tizálása, a gazdasági alkot­mányosság kiépítése jegyé­ben a benyújtott javaslat nem kerettörvény, hanem a társasági jog teljes szabá­lyozását magába foglalja. Ez a jogalkotás-technikai felté­tele annak a már hangsú­lyozott követelménynek, hogy a jogi szabályozás va­lóban hosszabb távra kiszá­mítható kereteket adjon a gazdasági magatartás szá­mára. Elfogadása esetén a tör­vényjavaslat jelentős mér­tékben továbbgyűrűző hatást gyakorol a gazdasági jog­rendszerünk egészére. A szükséges jogszabályi válto­zásokra részben már idén, részben jövőre sor kerül. A törvény társadalompoli­tikai hatásáról szólva kije­lentette: ez a jogszabály hozzásegít a racionális cse­lekvés terjedéséhez a gaz­daságban; segít megterem­teni és szélesíteni azt a gaz­daságilag független vagy ta­lán inkább önálló réteget, amely a maga gazdasági erejére támaszkodva képes politikailag is önállóan és ésszerűen cselekedni. Kulcsár Kálmán expozéjá­ban hangsúlyozta: — A most beterjesztett és a társadalmunk jelenlegi ar­culatához, gazdasági lehető­ségeinkhez igazodó törvény működése vegyes gazdaságot tételez fel. Messzemenően elismeri az állampolgári és a vállalati vállalkozások sza­badságát, a gazdasági alkot­mányosság körébe tartozó alapjogként teremti meg az állampolgárok, illetve szer­vezeteik részére a társulási jogot, leépíti a társaságok feletti államigazgatási gyám­kodást, kiteljesíti a társasá­gokkal kapcsolatos bírói te­vékenységet. E törvény alap­ján tehát igen tág tere nyí­lik a felelős állampolgári és vállalati cselekvésnek. Az igazságügy-miniszter ez­után arról szólt, hogy a tár­sasági törvény egységes. Ha­tálya tehát kiterjed a tör­vényben természetes szemé­lyeknek nevezett emberek, illetve jogi személyeknek nevezett szervezetek, továb­bá a belföldiek és külföldiek társulásaira egyaránt. Beve­zetésének feltételezhető ha­tásait elemezve hangsúlyoz­ta: — A gazdálkodás állami szektorában 1984—1986. kö­zött jelentős változások men­tek végbe. Az állami válla­latok több mint háromne­gyed része önkormányzó, il­letve önigazgató állami vál­lalattá szerveződött át. Ezek­nél a vállalatoknál az állam tulajdonosi jogainak túlnyo­mó többségét átruházták a vállalati tanácsra, illetve u közgyűlésre vagy a küldött- gyűlésre. Ezzel jogi értelem­ben végbement az állam- igazgatás és a vállalati gaz­dálkodás szétválasztása. A vállalati tanácsok működé­sét eddig is számos jogos kritika érte. Ezeket is fi­gyelembe véve készülünk az állami vállalati törvény mó­dosításával a hiányosságok kiküszöbölésére. Arról azon­ban nem feledkezhetünk meg, hogy az államigazga­tás és a vállalati gazdálko­dás elkülönítése nélkül vál­lalatok közötti társasági koordináció, piaci integrá­ció sem képzelhető el. Ezért az 1984-es változások ked­vező vonásait is hangsúlyoz­ni kell. A törvényjavaslat .az egy­séges szemléletre tekintettel külön szövetkezeti vagy me­zőgazdasági társasági formát nem tartalmaz. Igyekszik azonban a lehető legna­gyobb teret adni a szövet­kezetek egymás közötti tár­sulásainak. Megfelelő lehe­tőséget ad arra, hogy a szö­vetkezetek az általuk alapí­tott társaságokban a szövet­kezeti, illetve a mezőgazda- sági sajátosságokat messze­menően érvényesítsék. A továbbiakban kitért ar­ra is, hogy a magyar jog­ban ezidáig általában nem megfelelően rendezettek az egyes gazdálkodó szervezeti formák egymásba való át­alakulásának feltételei. Ép­pen megindultak egy átala­kulási törvény elkészítésé­nek munkálatai is.. Ez az átalakulási törvény szabá­lyozná a gazdasági társasá­gok egymásba való átalaku­lásának kérdéseit, tehát pél­dául azt, hogy hogyan lehet kft.-bői részvénytársasággá, vagy részvénytársaságból kft.-vé alakulni. Ezt követően az állampol­gárok társulási lehetőségei­ről szólt. Kiemelte, hogy az eddigiekkel ellentétben az állampolgárok korlátozások nélkül társulhatnak hazai és külföldi gazdálkodó szer­vezetekkel. Tisztán magán- személyek is létrehozhatnak jogi személyiséggel íendel- kező társasági formát, így korlátolt felelősségű társa­ságot és részvénytársaságot is. Mód nyílik a személyes közreműködés nélkül, tisz­tán vagyoni betéttel, illetve erre korlátozó felelősséggel társaságok alapítására, ille­tőleg a bennük való részvé­telre. Külön felhívta a fi­gyelmet arra, hogy a tör­vényjavaslat az állampolgá­rok részére is lehetővé teszi az egyszemélyes kft. alapí­tását, ez a kisipari és a ma­gánkereskedelem számára nyújt további lehetőségeket. — A törvény ezen rendel­kezéseinél abból indultunk ki — hangsúlyozta —, hogy ne emeljenek adminisztratív korlátokat az állampolgári vállalkozások elé. Ezeknek ugyanis, azon túlmenően, hogy rendkívül könnyen ki­játszhatók, diszkriminatív jellegük is van. Az állam piaci intervenciós lehetősé­gekkel kézben tudja tartani az állampolgári vállalkozá­sokat, ha ez szükséges: így indokolatlan bármilyen kü­lön engedély előírása a tisz­tán állampolgárokból álló részvénytársaságok alapítá­sához. A törvény azonban nem teszi lehetővé a zárt­körű alapítást, illetve az ál­lami túljegyzés visszautasítá­sát, éspedig pontosan annak érdekében, hogy az állam — szükség esetén — a részvé­nyek megvásárlásával a ki­zárólag természetes szemé­lyekből álló részvénytársa­ságot megfelelően átalakít­hassa. Végső biztosítékként — bár több oldalról vitatottan — a .törvény azt a rendelke­zést tartalmazza, hogy a ki­zárólag természetes szemé­lyekből, mégpedig belföldi természetes személyekből álló gazdasági társaság mun­kavállalóinak száma nem ha­ladhatja meg az 500 főt. A gazdasági munkaközösségek esetében ebbe a létszámba a személyes munkavégzésre kötelezett tagok is beleszá­mítanak. összességében te­hát az eddigi tagi, illetve al­kalmazotti szabályok jelen­tős módosításával az állam- polgári vállalkozások a je­lenlegieknél jóval nagyobb lehetőséget kaptak, ám a törvény — valamennyi ren­delkezését együttesen érté­kéivé — olyan vegyes gaz­daság kibontakozását ala­pozza meg, amelyben a gaz­daság kulcspozícióival egy­értelműen az állam rendel­kezik. A külföldi .működőtöké be­hozatalának serkentése ér­dekében a törvény jelentős mértékben megnöveli a kül­földiek társulási lehetősége­it — hangoztatta a minisz­ter. Külön aláhúzta, hogy , a törvény szerint a külföldiek belföldi magánszemélyekkel is társulhatnak, a törvény­ben szabályozott hat társasá­gi forma mindegyike nyitva áll a külföldiek előtt is. Nemcsak jogi személyiségű vállalatokat, vegyes vállala­tokat hozhatnak létre, • ha­nem az egyszerűbb, kisebb vállalkozásokban is részt ve­hetnek, sőt teljes egészében külföldiekből álló, 100 szá­zalékban külföldi tulajdon­ban levő társaság létrehozá­sa is lehetséges. Bejelentette, hogy előké­szítés előtt áll, és még az idén az Országgyűlés elé Szűrös Mátyás, az MSZMP KB titkára kapott első­ként szót a vitában. Minde­nekelőtt azt 'hangsúlyozta, hogy a törvény megalkotása szervesen illeszkedik azok­nak a lépéseknek a soraba, amelyek a reformfolyamat kiteljesülését, szocialista gazdaságunkban a piaci vi­Szűrös Mátyás, az MSZMP KB titkára, Trautmann Re­zső, az Elnöki Tanács he­lyettes elnöke és Losonczi Pál, az Elnöki Tanács nyu­galmazott elnöke az ülés szünetében. kerül a külföldi beruházások feltételeit és védelmét meg­határozó törvény, amely egységes szervezetben fog­lalja össze a külföldi részvé­telre vonatkozó pénzügyi, munkaügyi és egyéb szabá­lyokat. Végül kérte az Országgyű­lést, hogy a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság ki­egészítő és módosító indít­ványaival együtt — amelye­ket a kormány elfogad — a javaslatot emelje törvényerő­re. DR. HORVATH JENŐ budapesti képviselő, a Bu­dapesti Ügyvédi Kamara el­nöke, a törvényjavaslat bi­zottsági előadója a korlátolt felelősségű társaságokról szó­ló törvénytervezet 1929 októ­berében elhangzott bizottsági előterjesztéséből idézve kí­vánta alátámasztani, hogy amikor a gazdaságpolitika keresi az utat egy nehezen működő gazdasági szerkezet megújítására, akkor többek között a jogalkotáshoz for­dul. Az új törvény végre jogi és szervezeti kereteket te­remt az állami nagyvállala­tok, Id csekély számban mű­ködő állami kis- és közép- vállalatok, valamint a ma­gánvállalkozások számára. Egyúttal lehetővé teszi, hogy a különböző tulajdoni for­mákba tartozó magyar és külföldi cégek korlátlan vagy korlátolt felelősség mellett társuljanak. Kifejtette, hogy előnye a törvénytervezetnek a kódex­jellege, s hogy végrehajtási rendelet nélkül is egyértel­műen szabályoz. Ez példa le­het a várható további nagy jelentőségű jogszabályok elő­készítésére is. Hazai sajátos­ságainkra adaptálva ötvözi a hazai hagyományos megol­dásokat a modern külföldi ta­pasztalatokkal. Ezzel olyan jogot alkot, amely fogalmai­val és eszköztárával a kül­földi jogot ismerők számára is könnyen áttekinthető. A bizottság kiemelkedő je­lentőségűnek tartotta a meg­alkotásra váró átalakulási törvény céljait, amely remél­hetőleg a jog eszközeivel is segíti az indokolt, és vissza­tartja az indokolatlan és gazdaságilag célszerűtlen át­alakítási törekvéseket. A bevezetésre váró társasági formák működését segítő szabályok között az egyik legfontosabb az elvonás, an­nak mértékét megállapító pénzügyi szabályozók meg­határozása. A tervezetet a jogi, igaz­gatási és igazságügyi bizott­ság nevében — a módosítá­sok figyelembevételével — elfogadásra ' ajánlotta. szonyok fokozottabb érvénye­sülését segítik elő. Az MSZMP Központi Bi­zottságának gazdasági-tár­sadalmi kibontakozási prog­ramja és a kormány stabili­zációs munkaprogramja egy­aránt tervbe vette a gazda­sági társaságokra vonatkozó korszerű jogi szabályozás megteremtését. Mindezt az is időszerűvé tette, hogy egy következetes piacgazdaság megteremtése érdekében társasági jogunk megfelelő megújítására van szükség. Csak ebben az esetben vár­ható, hogy a társas vállal­kozások kellőképpen szolgál­ják gazdaságpolitikai célja­ink elérését. A társasági törvény meg­újítására irányuló tevékeny­ségünk illeszkedik a jelen­legi szocialista fejlődés alap­vető áramlatához. Az új tár­sasági törvény sorsát élénk érdeklődés kíséri a külföld részéről is. A gazdasági sta­bilizációs és kibontakozási program meghirdetése, re­formjaink következetes to­vábbvitele a gazdaságban és a politikában segít a nem­zetközi bizalom megőrzésé­ben — mondotta Szűrös Má­tyás, majd részletesen szólt a társasági törvény várható kedvező hatásairól. Külön kitért arra, hogy az új társasági törvény által kf­Szűrös Mátyás felszólalása nált társulási formák tisz­tább viszonyokat teremthet­nek a gazdálkodásért viselt felelősség kérdésében is. A magyar gazdaságban nagy erők szunnyadnak, amelyek kibontakoztatásá­hoz azonban megfelelő kere­teket, csatornákat kell kiépí­teni. A társadalmi tulajdon összekapcsoló szerepét meg­erősítve lehetőséget kell biztosítani a különböző tulaj­donformák szervezett együttműködését biztosító vegyes vállalkozások számá­ra. Az állampolgári vállalko­zások új formáinak megte­remtésével jelentős nyitás hajítható végre az egyeni kezdeményezések ösztönzé­sében és mozgásterének ki- szélesítésében. Olyan viszo­nyokat kell teremteni, ame­lyek nem szabnak gátat az értelmes, az egyén és a 'tár­sadalom számára egyaránt hasznot hozó üzleti tevé­kenységeknek, nem kénysze­rítenek valamiféle túlhala­dott, óvatoskodó szabályo­zás következtében teljesít­mény-visszatartásra. Szűrös Mátyás külhoni ta­pasztalatokra utalva rámuta­tott, remélhető, hogy az új társasági törvény által lehe­tővé tett új típusú vállalko­zások, az állami vállalatok vállalkozói magatartása hoz­zájárul majd hazánkban is az állami foglalkoztatáspoli­tika feszültségeinek enyhíté­séhez. — Szocialista társadalmunk alapját a jövőben is az alap­vető termelési eszközök dön­tő többségének társadalmi tulajdona, az állami és szö­vetkezeti tulajdon meghatá­rozó szerepe jelenti. Egyik legfontosabb tennivalónk ah­hoz kapcsolódik, hogy meg­találjuk az e tulajdonfor­mában lévő eszközök eddi­ginél hatékonyabb működ­tetésének módjait és formá­it. A társasági törvény mű­ködésének hatására bekövet­kező egyik változás az lesz, hogy módosul az állampol­gárok gazdasági szerepe, je­lentősebb mértékben jelen­nek meg az egyéni tulajdo­non alapuló, kisebb-nagyobb vállalkozások. A társadalmi tulajdon összekapcsolódó szerepe megmarad; szó sincs arról, hogy az alapvető te­rületeken a társadalmi tu­lajdont újra magánkézbe adjuk vissza. Erre vonatko­zóan a törvényjavaslat meg­felelő biztosítékokat tartal­maz. Kétségtelen tény azon­ban, hogy a törvény hatá­sára a magánvállalkozás ki­léphet eddigi kisegítő sze­repköréből, egyes területe­ken lényegesen felértékelő­dik szerepe a termelésben és a kereskedelemben. Jóllehet a társasági tör­vény a jelenleginél sokkal szélesebb körben teszi lehe­tővé a magántevékenységek kibontakozását, s ily módon teret nyer az értéktöbblet ellenszolgáltatás nélküli el­sajátítása, ez azonban nem jelenti azt, hogy az állam gazdaságpolitikai szándékai­tól függetlenül jelentős ma­gánvállalatok jönnének létre, vagy a magánvagyon túlsá­gosan megnövekedne. A korábban nem gazdasá­gi célú megtakarításokat most várhatóan a gazdaság­ba fektetik be hasznot hozó módon. Az eddig javarészt illegális befektetési formák­ból származó jövedelem az állam által ellenőrizhetőbbé és főleg adóztathatóvá vál­hat. Ehhez természetszerűen az állam törvényeken ala­puló ellenőrző szerepét erő­síteni kell. Sokak fejében megfordul, hogy a megnyíló vállalkozá­si formák csak a társadalom kisebb része számára elér­hetőek, sőt még az is, hogy a vállalkozók bizonyos köre — hasonlóan némely állami vállalatokhoz és szövetkeze­tekhez — befektethető va­gyona egy részét a jelenlegi gazdálkodási viszonyok el­lentmondásainak és joghé­zagainak kihasználásával vagy a hiánygazdaság kö­rülményeinek meglovagolá- sával szerezte. A törvényes (Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents