Somogyi Néplap, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-06 / 239. szám
1988. október 6., csütörtök Somogyi Néplap 3 Megkezdődött az Országgyűlés őszi ülésszaka (Folytatás a 2. oldalról) befektetés ily módon számukra a vagyon „tisztára mosását”, a gazdagodást kínálja, miközben a lakosság többsége számára az élet- körülmények egyre nehezebbé, szorítóbbá válnak. A törvényes vagyon befektetéséhez a társasági törvény- jogszerű kereteket teremt, s elismeri az ebből származó jövedelmeket. Ezt azonban meg kell különböztetni az említett ügyeskedéstől, amelynek kezelésére, meggátolására a jövőben nagyobb figyelmet kell fordítani. A vállalkozások kétségtelenül megnövelik a jövedelmi különbségeket az egyének és az egyes lakossági csoportok között is. A jövedelmi eltérések túlzott mértékű, társadalmilag el nem fogadhatóvá válást alapvetően az adórendszerrel, illetve az örökösödés szabályozásával kell megakadályozni. Emellett azonban elengedhetetlenül szükség van a jövedelmi aránytalanságok okozta esélykülönbségeket, az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe kerülők gondjait hatékonyan kezelő „szociális védőháló” kialakítására. Az új szervezeti formák felvetik az érdekérvényesítéssel kapcsolatos eddigi felfogás és gyakorlat újragondolását is. A társasági törvény együtt jár a dolgozói részvétel és a beleszólás új formáinak kifejlődésével. Emellett új összefüggésben vetődik fel a pártnak és a szakszervezetnek a gazdasági folyamatokban betöltött szerepe és lehetősége. A megfelelő megoldásokat a politikai intézményrendszer korszerűsítését célzó munkálatok keretében kell kialakítani. Szűrös Mátyás hangsúlyozta azt is, hogy a társasági törvény remélt hatásainak kibontakozására további reformlépésekre van szükség. Ezek között említette az értékpapírpiac megteremtését, a megkezdett bankreform második szakaszának megvalósítását, az adórendszer további korszerűsítését, a bérreform, az árrendszer fejlesztését, a költségvetési reform kimunkálását, a társadalombiztosítás és a szociálpolitika eszköztárának és intézményrendszerének korszerűsítését. — A társasági törvény elfogadása a külföld szemében is a reformprogram végrehajtása iránti elkötelezettségünk fontos bizonyítéka. Szándékaink komolyságának, ezáltal a magyar politikának a megítélése tehát a reform valóra váltásával fonódik össze. E gondolatok jegyében az MSZMP Központi Bizottsága nevében elfogadásra javasolta a törvénytervezetet. TÓTH ILONA (Veszprém megye), a Szak- szervezetek Veszprém Megyei Tanácsának vezető titkára abban a reményben ajánlotta elfogadásra a törvényjavaslatot, hogy a gazdálkodási formák bővülésével új munkahelyek teremtődnek, s ezáltal mérséklődhetnek az egyre erőteljesebben jelentkező foglalkoztatási gondok, bár a változás együtt jár a különféle tulajdonformák közötti munkaerő-áramlás felgyorsulásával. DR. EKE KAROLY (Csongrád megye), a Magyar Rádió tudományos főmunkatársa arról szólt, hogy a szocializmust nem ettől a társasági törvény által biztosított új lehetőségektől kell félteni, sokkal inkább a pazarlástól, a kellően meg nem fizetett munka miatt kialakuló érdektelenségtől. A demokráciáról szólva a képviselő elmondta: a jelen levők közül többen úgy vélekedtek, szükség lenne a párton kívüli képviselők frakciójának létrehozására is, mert lehetnék közös ügyek, amelyekben az érintettek egységesen kívánnak a Parlamentben föllépni. Erre azonban nem kaptak választ, végül is a képviselők döntés nélkül, lanélkül, hogy szavazhattak volna a kérdésről — mint mondotta — megalázva hagyták el a tanácskozás színhelyét. DR. SZABÓ KÁLMÁN (Budapest) akadémikus, a Marx Károly Közgazdaság- tudományi Egyetem tanszék- vezető egyetemi tanára hozzászólásában rámutatott: a magyar népgazdaság állami tulajdonban lévő vagyonának értéke mintegy 7-8 billió forintra tehető, s a magántulajdon vagy a kisvállalkozás kezében legföljebb 1 billió- nyi érték van. A társasági törvény életbe lépése tehát a jelentős bázisnak csupán 8-10 százalékát érinti. Ezért javasolta a reform ad hoc bizottságon belül külön albizottság megalakítását annak kimunkálására, hogy miként lehetne meggyorsítani a vagyonérdekel tség növekedését, általánossá tételét, s a magyar társadalmi tőke- vagyon ennek megfelelő, ezt szolgáló átalakítását. Végezetül a képviselő konkrét javaslatot tett az osztalékengedményes reszEzután — az elfogadott napirendnek megfelelően — Villányi Miklós pénzügyminiszter terjesztette elő a vállalkozási nyereségadóról szóló törvényjavaslatot. — A most elfogadott társasági törvény szervezeti téren teremti meg a tulajdon formájától független gazdasági szervezetek létrehozásának lehetőségét, a nyereségadó-törvény pedig ezek működésének pénzügyi, vagyoni feltételeit hozza létre — hangsúlyozta bevezetőben. — A két törvény egymást feltételezi, egyidejű hatályba lépésük indokolt. Ezáltal a gazdálkodók régi törekvése válik valóra : kiszámítható és normalizált lesz az állam gazdaságpolitikai magatartása. A vállalkozási nyereségadó-törvény megalkotásával — a személyi jövedelemadóval, az általános forgalmi adóval és a már hagyományosan törvényben szabályozott illetékkel együtt — a költségvetés bevételeinek közel háromnegyede törvényeken nyugszik. Kialakul a jövedelemtulajdonosok : a vállalatok, a lakosság és a költségvetés közötti osztozkodás stabil rendszere, amely csak a parlament döntése alapján változtatható. Mindez elősegíti a szocialista piacgazda'ság kiépítését, -melynek lényeges elemei: a szabadabb gazdálkodás a termelési erőforrásokkal, a piac törvényei által vezérelt árrendszer, a szervezeti kötöttségektől mentes tőkeáramlás, az egyensúlyi célokat szolgáló — a piac eszközrendszerét fokozottan igénybe vevő — keresetszabályozás. A miniszter jelezte: a jövő évi költségvetés tárgyalása keretében várhatóan egyensúlyjavító intézkedésekben is dönteni kell, mind a kiadások megtakarítása, mind a bevételek növelése érdekében. Hangsúlyozta, hogy a nyereségadózás területén a jövedelemközpontosítás kialakult arányaiban bármelyik jövedelemtulajdonos javára jelentős elmozdulás nem indokolt, és rövid távon nem lehetséges. vényfajta lehetőségének törvénybe iktatására. Szabó Kálmán felszólalása után — mivel utolsó javaslata egyben konkrét szövegmódosító indítvány is volt — az elnök szünetet rendelt el. A szünetben a javaslat megvitatására ülést tartott az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága. Kulcsár Kálmán a vitában elhangzottakra reagálva kifejtette: a vállalati törvényt az átalakulási törvénnyel együtt munkálhatják ki. A törvény előkészítését meggyorsítják, és várhatóan a jövő év első felében a parlament elé terjesztik. Emlékeztetett arra, hogy a külföldi beruházásról szóló törvény szükségessége is szóba került a vita során. Ezt a jogszabálytervezetet decemberben terjesztik az Országgyűlés élé; azért nem előbb, mert részben az adó- viiszonyok rendezésétől függ a tartalma. A cégbírósággal kapcsolatos aggályokkal kapcsolatban elmondotta, hogy a megyei bíróságok mellé is rendelnek majd egy vágy két cégbírót, annak megfelelően, hogy milyen ügyforgalom várható. < Bejelentette, hogy a terv- és kötségvetési bizottság benyújtott javaslatait a kormány nevében elfogadja. Rámutatott: a törvényjavaslat jóváhagyása — az egyidejűleg megszüntetni tervezett adók miatti bevétel-kiesést számításba véve — csökkenti a jövedelmekből a központosított részarányt. Megszűnik az úgynevezett ellenértékadó, a tehergépkocsi-, az autóbusz- járulék, a vegyipar és a gépipar külön termelési adója és még néhány más adó. Ezek együttes értéke 13 milliárd forint. Tájékoztatásul elmondta, hogy az adó- kedvezmények figyelembevételével az átlagos adóterhelés kevesebb mint 40 százalék. A nyereséget terhelő ilyen mértékű adó sem a Magyarországon kialakult feltételek — a nemzeti jövedelem újraelosztásában kialakult, rövid távon nehezen változtatható arányok — figyelembevételével, sem nemzetközi összehasonlításban nem magas. A nyereségadó a költségvetés bevételeinek az egyik legjelentősebb forrása (egy százalék nyereségadó 2,5 milliárd forintnak felel meg). Az adót annak természeténél fogva mindenki sokallja, ugyanakkor, ami telik belőle, azt mindenki kevesli. A pénzügyminiszter megerősítette a kormánynak azt a törekvését, hogy a kialakítandó Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke, Berecz János, az MSZMP KB titkára. Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács elnöke és Kádár János, az MSZMP elnöke az ülésteremben. Javaslatokra válaszolva rámutatott: aapirenden van — a SZOT-tal egyetértésben — az átfogó szakszervezeti törvény megalkotása. Hangsúlyozta: a dolgozói részvétel azokban d társaságokban, amelyekről a törvényjavaslatban szó van, nem érdek- képviselet, hanem lényegében a vállalati vagy társasági vezetés ellenőrzése, ezért helytelen volna ilyen esetben a szakszervezetnek többletjogokat adni más alakulatokhoz képest. Határozathozatal következett: az Országgyűlés a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság módosító javaslatát, majd a gazdasági társaságokról szóló törvényjavaslatot — általánosságban és a megszavazott módosításokkal részleteiben is — egyhangúlag elfogadta. program szerint a vállalkozási szellem élénkítésére csökkenti az adókat, a kedvezmények egyidejű szűkítésével. Hangsúlyozta: semmiképp sem fogadható el, hogy egy esetleges adócsökkentés csak egy bizonyos vállalkozói csoportra vonatkozzék. Ennek sem elvi, sem erkölcsi, sem közgazdasági alapja nincs. A törvényben általánosan előirt adó csökkentésének olyan előfeltételei vannak, amelyek ma még nem állnak fenn. Ezek közül a legfontosabbak: a költségvetésnek a nemzeti jövedelem újraelosztásában vállalt szerepe csökentése, ezen belül elsősorban a támogatások leépítése, a költségvetési reform folyamatos megvalósítása; a társadalombiztosítás és a tanácsi gazdálkodás önállóságának megteremtése; az intézmények és az igazgatás szervezeti és gazdálkodási ésszerűsítése révén az állami kiadások érdemi mérséklése. Azzal kapcsolatban, hogy a törvényjavaslat elfogadása után a kisszervezetek milyen gazdálkodási helyzetbe kerülnek, felsorolta a kisszervezeteket érintő, az általánoshoz képest fennálló kedvezményeket és fontosabb változásokat: — Megszűnik az úgynevezett különadó, ami 7—8 milliárd forintos adókiesés mellett, árbevétel-arányosan mintegy húsz százalékkal javítja az érintett szervezetek árbevétel-növelési lehetőségeit; — A vállalkozói adó jelenlegi rendszere megszűnik, az adóalanyok többsége — az egyéni vállalkozók — nem tartoznak a nyereségadó-törvény hatálya alá, a személyi jövedelemadó rendszerén belül adóznak; — Az ebben a vállalkozó csoportban jellemző negyven százalékos nyereségadó érezhetően kisebb, mint a jelenleg érvényesülő 25 százalékos bruttó jövedelemadó; — Húszmillió forint bérköltség alatt már 1989-től nem érvényesül semmiféle keresetszabályozás ; — A beruházási javakat terhelő ÁFA 100 százalékos visszaigénylési rendszere ebben a szektorban fennmarad; — A nyereségadó-törvény hatálya alá tartozó társas vállalkozások tagjai szabad döntésük szerint kivehetik jövedelmüket bérként, az SZJA megfizetése mellett, így a vállalkozások többsége várhatóan nem is fizet nyereségadót; — A vállalkozók a bevitt vagyon hozadékaként még három évig adómentesen vehetnek ki jövedelmet. A pénzügyminiszter meggyőződése, hogy a vállalkozások az adótörvény hatályba lépése után a jelenleginél kedvezőbb feltételek között működhetnek, és az a tény, hogy megszűnik a költség terhére való beruházási lehetőség (ami egyébként is csak ebben az évben létezik, nem csökkenti a beruházási kedvet. Kitért arra, hogy az élőmunka felhasználásához kapcsolódó kötelezettségek közül leglényegesebb a társadalombiztosítási és a nyugdíjjárulék. — Az ezen a területen meglevő lényeges különbségek megszüntetése, a járulékfizetéssel arányos ellátások, szolgáltatások nyújtása az adótörvényhez ugyan kapcsolódó, de attól függetlenül elvégzendő feladat. A társadalombiztosítási járulék felfogásunk szerint tehát nem adó, hiszen a járulékfizetéssel szemben közvetlenül társadalombiztosítási ellátás, szolgáltatás, áll. Mint ismeretes, elhatároztuk, hogy 1989. január 1- jétől a társadalombiztosítás rendszere önállósul, leválik a központi költségvetésről. Állásfoglalás született arról is, hogy a társadalombiztosítási járulék a jövőben jövedelemközpontosító szerepet nem tölt be, a költség- vetésen kívüli alapellátási feladataival arányban álló járulékot szedhet be. A járulék mértéke tehát függetlenné válik az adómértéktől, abban dönteni sem az adórendszerrel egyidejűleg kell. A törvényjavaslat egyik legnagyobb érdeklődést és vitát keltő része az adókedvezmények kérdése volt. Adókedvezmények továbbra is vannak a javaslatban, de következetesen tevékenységi alapon, általában szervezeti formától függetlenül. A jelentős mértékű, hosszú távon érvényesíteni kívánt adókedvezmények — az egyes közszolgáltató, kulturális és egészségügyi tevékenységek, valamint a külföldi részvétellel létrejött vegyes vállalatok adókedvezményei — a törvényben kerülnek szabályozásra. Azokat a kedvezményeket, amelyek a költségvetés helyzetétől függő mértékben, egy adott időszak gazdaságpolitikai céljait szolgálják, a végrehajtási rendelet tartalmazza. A jelenlegi vállalati jövedelemszabályozásban alkalmazott megoldással egyezően a törvényjavaslat a nyereségadó-fizetés előtti tartalékolást nem teszi lehetővé. Annak érdekében, hogy a megszűnéssel érintett mezőgazdasági szervezetek kialakult pozíciója ne romoljon, az átmenetről szóló törvény lehetővé fogja tenni, hogy az 1988. december 31-én meglevő bruttó tartalék összegét adózás nélkül vagyonúkba helyezzék. Ez nem kis összeg, várhatóan mintegy 8—9 milliárd forint. A vállalati jövedelemszabályozás többi alanya a tartalékot kötelezően befizeti adóként. Ettől a mezőgazdasági szervezetek esetében azért térünk el, mert ezt indokolják a mezőgazdaság speciális gazdálkodási adottságai, az időjárási tényezők és az árak alacsony jövedelemtartalma miatti fokozottabb gazdasági érzékenység. A törvényjavaslat rögzíti azokat a jogcímeket, amelyek révén a vállalkozók adózott eredményüket növelhetik vagy csökkenthetik, tartalmazza a vagyon szerkezetét és a vagyonváltozások típusait, megteremtve a nyereségváltozás és a vagyonváltozás közötti kapcsolatot. A törvény lehetővé teszi a vagyongyarapításban való személyi érdekeltség kialakítását. Növeli a gazdálkodó szervezetek döntési szabadságát az a tény, hogy a szociális és kulturális ráfordítások elszámolásánál megszűnik minden eddigi kötöttség, mindenki maga határozhatja meg a jóléti, szociális, kulturális kiadásainak mértékét. A törvény- javaslat több egyszerűsítést, kevesebb adminisztrációt igénylő előírást tartalmaz. — A nyereségadó-törvényjavaslat az adóreform szerves része. Alapjaiban konzisztens, a megszüntetett és a még megszüntetésre váró adófajták miatt a korábbinál világosabb, a törvényi szabályozás következtében pedig állandóbb kapcsolatot jelent a költségvetés és a gazdaság szereplői között — mondotta végezetül Villányi Miklós és kérte, hogy a képviselők az írásban benyújtott módosításokkal a javaslatot megvitatás után fogadják el, emeljék törvényerőre. KOVÁCS ANDRÁS (Heves megye), a Selypi Cukorgyár főmérnöke, a törvényjavaslat bizottsági előadója röviden beszámolt a két ülésen kibontakozott vitáról. Elmondotta: a képviselők kifogásolták, hogy meglehetősen széles a mozgástere a végrehajtási rendeletnek. Elénk vita bontakozott ki az elvonások mértékéről. Egyetértettek azzal, hogy a tervezett törvény fenntartja az ipari és a mezőgazdasági üzemek között meglévő nyereségadóztatási arányokat, ami az élelmiszergazdaság mostoha jövedelmezőségi viszonyai között teljesen indokolt. A képviselők elfogadták, hogy a költségvetés helyzete miatt jelenleg nem lehet szó az adókulcs csökkentéséről. A bizottság azonban fontosnak tartja a költségvetés kiadási oldalának alapos vizsgálatát már a jövő évi költségvetés tervezésekor is. összegezve a bizottság véleményét, a képviselő elmondotta: a törvényjavaslat megszünteti a nyereségadóz- itertás korábbi széttagoltságát, biztosítja a szervezettől, szektortól független gazdálkodási feltételek megteremtését. Jól illeszkedik a tervezett költségvetési reformba, ezént annak elfogadását javasolják. TALLÓSSY FRIGYES (Budapest), a Ferrokémia Ipái Szövetkezet jogtanácsosa kifejtette, hogy a vállalkozási nyereségadóról szóló törvénytervezet nem szolgálja a társasági törvény maradéktalan végrehajtását. Vitatkozva a terv- és költségvetési bizottság képviselőjének megállapításával — mely szerint nincs lehetőség most azon tanakodni, hogy milyen legyen az adó mértéke —, amellett foglalt állást: igenis szükség van ennek megállapítására. NAGYIVÁNYI ANDRÁS (Budapest), a Villanyszerelőipari Vállalat vezérigazgatója szerint a jelenleg deklarált és gyakorolt fiskális szemléletű gazdaságpolitika mellett ma a vállalkozóknak inkább érdekük, hogy szabad tőkéjüket banki részvényekbe fektessék, mint hogy üzletmenetüket bővítsék. A képviselő vitatta, hogy a működőtőke kis összegű osztaléka verseny- képes lehet a jelenlegi kamatokkal. Módosító javaslatot is tett: a jogszabálynak kell lehetővé tennie a vagyon év végi számbavételekor a részvények tőzsdei árfolyamon való értékelését, megengedve, hogy ezt a befektető nyereségként vagy veszteségként elszámolhassa. Az ülésszak első munkanapja ezzel befejeződött; a képviselők ma folytatják a vállalkozási nyereségadó tör- vénytervezetések megvitatását. Javaslat a vállalkozási nyereségadóról
