Somogyi Néplap, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-01 / 235. szám

Szobrot avattak Kaposváron a Toldi-lakótolopon Hatalmas természeti kép­ződményre emlékeztet Kecs­keméti Sándor köztéri alko­tása, amelyet tegnap dél­után avattak föl Kaposvá­ron a Toldi-lakótelepen. Mi­re emlékeztetnek e kőtöm­bök? Talán egy óriás kezé­re, talán egy magasba szök­kent virágra — vélekedik a néző, ám legjobban teszi, ha magában a műben fedezi föl a szobrász alakította sajátos formát. Az avatóünnepségen hal­lottunk a város gyarapodá­sáról, az új köztéri alkotá­sokról: ennek a folyamatnak a részeként jelent meg teg­nap délután az új térplasz­tika Kaposvár egyik új la­kótelepén. Farkas István, a Kaposvári Városi Tanács általános elnökhelyettese fo­galmazta meg: — Ez az új alkotás nem az emberek életviszonyát és munkakö­rülményeit teszi jobbá, nem az anyagi igényeket elégíti ki, hanem a szépség, a har­mónia iránti vágyukat. . Emlékeztetett arra, hogy Kaposvár az elmúlt hóna­pokban hány új köztéri al­kotással gyarapodott, és szólt a tervekről is, majd az alkotó, Kecskeméti Sándor munkásságát méltatva be­mutatta a szobrászt, aki Ka­posváron töltötte gyermek­korát, ifjúságának éveit. Az Iparművészeti Főiskola el­végzése után keramikusként kezdett dolgozni, jelenleg a főiskola mesterképző kurzu­sán tanít. Kecskeméti Sándor több külföldi kiállításon szere­pelt; művei megtalálhatók Budapesten, Hegyeshalom­ban és Balatonföldváron. Kaposvárra került legújabb köztéri alkotása. Esztétikai funkciók Tér plasztika hatása Korunk urbanisztikai be­tegsége, a beton burjánzá­sa ellen is van orvosság — mondta az avatás alatt Kecskeméti Sándor szob­rászművész. A virágok felé intett, amelyeket egy to- ronyházlakó nénike ültetett a Toldi-lakótelep aszfalttal- betonnal kerített gyep-zseb­kendőjére. — És ez a kom­pozíció is a kockaházak kel­tette feszültség feloldását szolgálja — mutatott a süt- tői mészkőtömbökre, ame­lyeket Fáskerti István irá­nyításával emelt a helyükre a daru. — Sokan kérdezik: mit ábrázol a szobor'! — Rossz a kérdés. Sajnos, makacsul tartja magát a nézet, amely a szobrot bá­buvá szűkíti, és az utánzást kéri számon az alkotótól. Minél szolgaibb az utánzás, annál „művészibb” a szobor e felfogás szerint. Holott a művészet lényege az abszt­rakció, aminek mindig je­lentése, tartalma van. Ez az épített plasztika visszauta­lás a természeti népeknél szokásos útmegjelölésre. Ná­luk ez gyakorlati célt szol­gál, itt viszont az esztétikai funkció kerül az előtérbe, amely egyébként a városka­put is jelzi a forgalmas fő­útvonal mellett. — Készített már hasonló kompozíciót? — Igen, a gazdagréti Ta- kótelepen és Augsburgban is áll egy-egy nagy méretű süttői mészkő-, a hegyeshal­mi határállomáson pedig egy kerámia plasztikám. ' — Ügy tudom, ön eredeti­leg kaposvári... — Igen, Tamás ' László tanítványa voltam a Faze­kas Háziipari Szövetkezet­ben. Az ő biztatására jelent­keztem az Iparművészeti Fő­iskolára. A diploma meg­szerzése után Budapesten te­lepedtem le,. Jóleső érzéssel, szívesen tettem eleget a Ka­posvári Városi Tanács fel­kérésének. V. G. Sün a darázsfészekben Fájdalom-ambulancia hazánkban Akár a műtét is elkerül­hető azzal a' kezeléssel, ame­lyet hazánkban a fájdalom­ambulancia szakemberei vé­geznek a krónikus fájdalmat okozó megbetegedésben szenvedőkön. Az általános érzéstelenítés technikájához legjobban az anesztezioló­gusok értenek. Nemrégen megtartott hazai konferen­ciájuk egyik témája az itt­honi fájdalom-ambulancia rendszerének kialakítása volt. A Magyar Anesztezio- lógiai és Intenzív Terápiás Társaság a napokban jelent­kezett a Fájdalom-világszö­vetségbe, ezzgj is segítve a magyar szakemberek továb­bi tudományos munkájának előrehaladását. A fájdalom-ambulancia magyarországi helyzetéről dr. Janecskó Mária, a Köz­ponti Állami Kórház inten­zív osztályának főorvosa adott tájékoztatást. Mint el­mondta: a külföldön fájda­lom-klinikaként működő népszerű intézmény gyógy­módjait idehaza kevés szak­ember alkalmazza, s még kevesebb rászoruló ismeri. Pedig sok esetben ez az új­fajta kezelés a fájdalomcsil­lapítás legegyszerűbb mód­szere, ilyen fajta gyógyítás­sal esetleg elkerülhető a beteg táppénzbe vétele, kór­házi ápolása. Az érzéstelení­téssel foglalkozó szakorvo­sok (aneszteziológusok) leg­fontosabb feladata a fájda­lom okának mihamarabbi kiderítése, így érthetően ők a legalkalmasabbak az am­bulanciák kialakítására. Mi­után e gyógykezelés team­munka, az aneszteziológus mellett ideggyógyász vagy -sebész, pszichiáter, pszicho­lógus, valamint esetenként különböző orvosszakértők — belgyógyász, baleseti sebész stb. — és aneszteziológiai asszisztensnő próbálja meg­határozni a szenvedést ki­váltó okot. A járóbeteg-ren­delés működéséhez termé­szetesen szükséges bizonyos háttérintézmény, mivel né­hány esetben elkerülhetetlen a beteg pár órás vagy egy­két napos folyamatos megfi­gyelése. Azonban a helyiség, a műszerezettség kialakítása minimális költséget, beruhá­zást igényel, ami sokszoro­san megtérül a beteg gyó­gyulásával. Magyarországon az utób­bi esztendőkben kezdtek fog­lalkozni a fájdalom-ambu­lanciával, de csupán néhány intézmény — a szegedi kór­ház, az Országos Onkológiai Intézet, a Központi Állami Kórház szakembereit érde­kelte az orvoslás e módsze­re. Pedig az eddigi eredmé­nyek egyre inkább igazolják létjogosultságát. Bárki igénybe veheti a fájdalom-ambulanciát, akit a körzeti orvos vagy más szakrendelő orvosa beutal. Az ambulancián a beteget előbb általánosan vizsgálják ki, majd kiegészítő ellenőr­zésekkel próbálják megálla­pítani a tartós panasz okát. A fájdalom okának megha­tározása után a beteget rendszeresen visszarendelik. Legtöbben fejfájással, ge­rincpanaszokkal (derék-, nyakfájá's), rákos bántal- makkal fordulnak az ambu­lanciához. Az alkalmazott el­járások közül leggyakoribb az úgynevezett idegblokád- kezelés, ami az idegi erede­tű panaszok, főként injek­ciókúrával való gyógyítását jelenti. Az újabb medicinák között szerepel a lézeres akupunktúra, de természe­tesen használják a gyógy­szeres megoldást is, mint a fájdalomcsillapítás legelter­jedtebb műveletét. Napjainkban egyre nő a környezetvédelem fontossá­ga, és a gazdasági, politikai döntésekben helyet, kapnak a környezetvédelmi szem­pontok is. Idejekorán felis­merte ezt a rádió, hiszen hosszabb ideje működik már közkedvelt „szolgálta­tása”: a zöld telefon. Azok a hallgatók, akik úgy érzik, e témában fontos — vagy számukra fontosnak vélt — közlendőjük, esetenként kérdésük van, feltárcsázzák a jól ismert számot (177- 177), ahol aztán egy üzenet- rögzítő segítségével Tárnái Márta szerkesztő e hallgatói üzenetekre támaszkodva ál­lítja össze a havonta jelent­kező Zöld telefon című egy­órás adást. Csütörtökön — rendhagyó módon — nem hazai' zöld ügyeket járt körül a műsor, hanem Finnországba láto­gatott el, és többek között a finnek hasonló műsorá­nak, a Természet estjének volt a vendége. Tizenharma­dik éve jelentkezik a jól is­mert madárfüttyös szignál az északi ország fővárosá­ból, Helsinkiből. Bepillant­hattunk a fő műsoridőben sugárzott kérdés-felelethez leginkább hasonlítható ma­gazinba, ahol a leglaikusabb kérdésekre is türelmes, vi­lágosan érthető választ kap a hallgató. Nem örvend kisebb si­kernek a finnek Séta a ter­mészetben című összeállí­tása sem, ahol az eddigi 200 adásban több mint hatezer kérdés — vagy inkább téma — hangzott már el. Mi le­het e nagyfokú érdeklődés titka? Ez a kérdés a szer­kesztő fejében is motoszkál­hatott, s több szakértőt, ku­tatót is megszólaltatott e tárgyban. Nos, a titok rop­pant egyszerű. Az emberek aggódnak a környezetszennyezés miatt — halhattuk. A finnek sze­rint gyökeresen kell meg­változtatni a gyermekek és a felnőttek magatartását, meg kell értetni velük, hogy nekik kell vigyázniuk min­denre, különben az utánuk jövőknek már nem lesz mi­re. S ezek nem jól fésült, elő­re átgondolt, szimpatikus színezetű nyilatkozatok vol­tak, érződött belőlük az a mérhetetlen szeretet a ter­mészet iránt, ami az északi népek ■ igazi sajátja, az, ami már-m’ár tisztelet inkább. Skandináviát csak úgy lehet megmenteni, ha minél több információt adunk az em­bereknek — mondta az egyik rádióműsor szerkesz­tője. Nem a pánikkeltés, még kevésbé az igazság el­hallgatása a célunk. Mint megfogalmazta: „Ha ismer­jük, jobban védjük a ter­mészetet.” Bölcs gondolat ez, melyből kiindulva szervez­ték meg az erdei iskolákat, gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt, ahol amerikai (saját tapasztalaton alapulói módszerrel „tanítanak”, a komplex, kreatív látásmód kialakítására törekedve. Kedves, hogy a finnek vá­lasztottak maguknak egy- egy nemzeti virágot, mada­rat, emlőst és fát. A játék­ban az egész ország részt vett, s íme a végeredmény: gyöngyvirág, hattyú, medve, fenyő. (Tárnái Márta kapott az alkalmon, és meghirdet­te ugyanezt a játékot a ma­gyar hallgatóknak is.) Sztár állatuk ás van, a sündisznó, „akiről” a legendák határait súrolva özönlenek a kérdé­sek, folytatódnak a viták. Ilyenkor az egész ország ott ül a rádiókészülékek mel­lett, s azt figyeli vajon ho­gyan került a sündisznócsa- lád egy jól megtermett da­rázsfészekbe. Aztán fogják a telefont, elmondják újra vé­leményüket, érvelnek, vitat­koznak — a sündisznóról, valahol messze-messze ... fenn, északon. Balogh P. Ferenc tokát. Sok fontos adatra bukkantam a Ráday-levél- tárban, az Országos Levél­tárban és természetesen a helyszínen is. Főleg a refor­mátus egyházi anyag tartal­mazza ezeket, de például an­nak bizonyításában, hogy az alsósegesdi református te­metőben fellelhető romok a Szent István korában épült első segesdi templom ma­radványai — felbecsülhetet­len segítséget nyújtott Bo- zsoki Sándor római katoli­kus esperes is. Segesdnek egyébként fontos szerepe volt a régmúlt századok so­rán. Mint mezővároshoz még azután is hetven község tar­tozott, hogy Szent István a Koppány-lázadás leverésé­ben segédkező német lova­goknak adományozta So­mogy többi részét. Eleinte kiváltságokat élvezett, de a IV. Béla után következő „szegény” királyok aprán­ként elajándékozták az egész ispánságot. Segesd kétszer is elpusztult, először 1591-ben, amikor a török dúlta föl, másodjára pedig Zrínyi Mik­lós és Batthyány Ádám ka­tonái rombolták földig száz környező faluval együtt 1664- J3en . „ ____ — Az egyházi iratokon kí­vül milyen forrásmunkákat tanulmányozott? — Régi fóliánsokat, levél­tári peres iratokat, várme­gyei közgyűlési jegyzőköny­veket és térképeket. Sike­rült felkutatnom egy II. Jó­zsef korabeli térképet, amely még jelzi azt a vízimalmot, amely egy 1664-ben készült metszeten is látható. A mal­mot lebontották, emlékét már csak a népnyelv őrzi — Ürgát a neve ennek a terü­letnek. A régi metszeten vi­szont nemcsak a malom, ha­nem a vár is látható a mai alsósegesdi temető helyén. Bebizonyosodott hát: ott állt a vár, ahol az édesapám nyugszik. vallató Géza Temető a vár helyén Szülőfaluja történetéi kutatja — Az én gyermekkorom­ban a mese volt a legfőbb hírforrás Segesden — mond­ta Tóth Jenő nyugdíjas föld­hivatal-vezető. — Nem bo­szorkányokról, manókról, griffekről szóltak ezek a me­sék, hanem a királyokról, törökről, tatárról..., szóval történelmi magvú históriák kerekedtek ki az időtlenség homályából. Nyolc-tíz éves lehettem, amikor először hallottam a segesdi várról. Izgatta a fantáziámat, soká­ig kerestem a helyét, de a múló évek más gondokat ül­tettek a pogánykori áldozó­hely meg a Tatárkút rejté­lye helyébe. Jóval később, amikor az édesapámat te­mettük, téglán csikordult az ásó. Újra eszembe jutott a segesdi vár. A véletlen úgy hozta, hogy éppen akkori­ban ismerkedtem meg dr. Magyar Kálmánnal, a So­mogy Megyei Múzeum tudo­mányos főmunkatársával. Ö akkor már jelentős ered­ményekről publikált. Ásatá­sokat is végzett, feltárta és feldolgozta a honfoglalástól a XVII. századig terjedő időszak Segesddel és kör­nyékével kapcsolatos törté­netét. Bebizonyosodott, hogy a régi mesékben sok igazság volt. Magyar Kálmán —mi­után megtudta, hogy rész­letes helyi ismeretekkel ren­delkezem — biztatott: egé­szítsem ki a kutatásait. Ja­vasolta, hogy tanulmányoz­zam a korabeli egyházi ira-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents