Somogyi Néplap, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-05 / 238. szám
1988. október 5., szerda Somogyi Néplap 3 Tartályváros A túlórát a vállalat erőlteti Két hatalmas szűrőtartályt indítottak útnak nemrégiben Pécsfe a Budapesti Vegyipari Gépgyár tabi üzeméből. A robusztus alkotmányt a baranyai megyeszékhely vízellátásához használják majd. Az avatatlan szemlélőnek óriásinak látszik a vasszerkezet: huszonöt méter hosz- szú, és százötven köbméter víz fér el benne. A néhány éve önelszámolású gyáregységként dolgozó tabi üzem dolgozóinak viszont majdnem szokványosak az efféle tartályok. Két évvel korábban a füredi hajógyár megrendelésére uszályszerkezeteket is készítettek, de az idén nem hosszabbították meg a szerződést, így jobbára csak a hagyományos termékeiket kínálják a megrendelőknek. Vásárló pedig bőven van, s jó néhány megrendelésük is. Czékus István főmérnöktől megtudtuk, hogy 1988-ra Az MTESZ Somogy Megyei Szervezetének végrehajtó bizottsága a hét elején Nagyatádon tanácskozott. Egyebek között azt vitatták meg, hogyan fejlődött a múlt években megyénk élelmiszeripara. A tanácskozás házigazdája, Jámbor László — a Nagyatádi Konzervgyár igazgatója — elmondta: ez az év sem kedvezett a gyárnak, a tervezettnél kevesebb gyümölcsöt és zöldséget kapott. Az aszály miatt kevesebb termett zöldborsóból és zöldbabból is. Az előbbiből mindössze ötezer tonnát, a tervezett mennyiséghez kékétszázmillió forintos bevételt terveztek, s a harmadik negyedévi mérleg alapján 148 millió forintot már el is könyvelhetnek maguknak. A főmérnök szerint, ahhoz, hogy a maradékot is be kas z- szírozhassák, igen keményen kell dolgozni az üzemekben. Pontosabban: túlórák nélkül nemigen lesz meg a hiányzó 50 millió forint. A tabi gyárban arra ösztönzik a munkásokat, hogy minél többet maradjanak bent délelőtt, délután a rendes munkaidő végeztével. A hétvégi műszakban százötven forintos órabért is fizet a vállalat. Miért van szüksége a cégnek a túlmunkára? A főmérnök arról panaszkodott, hogy nem vonzó a gépgyári munka a környékbelieknek, hiába emelik a béreket. Tabán nemigen találni szabad munkaerőt, a gyárnak különben is elsősorban szakmunkásokra volna szüksége: azok pedig már vagy náluk pest 70 százalékkal kevesebbet, az utóbbiból a szerződésekben rögzített 2700 tonna helyett 800 tonnányi dolgoztak föl. Szépen termett az uborka; a várt négyezer tonna helyett 4800 érkezett a gyárba. Lényegesen kevesebb paradicsomot kaptak azonban, zöldpaprikából viszont annyit, hogy 3150 tonna lecsót készíthettek a múlt hét végéig. (Ennyi lecsót még soha sem főztek az atádiak.) Az üvegekbe csomagolt csemege nagy részét exportálják, s bőven jut a hazai boltokba is. A befőttekről már nem dolgoznak, vagy egy másik helyi vállalatnál. Hirdettek. Kerestek hegesztőket, darukezelőket, ám be kellett látni, hogy a környék munkaerőpiaca beszűkült, sokan a téesz-meUék- üzemágakat választják: az helyben van, és néha még többet is fizet, mint a gépgyár. Mérnököket, üzemmérnököket is szívesen látnának a vállalatnál, talán még szolgálati lakást is ‘tudnának adni, de a szakemberek ilyen feltételek mellett sem tülekednek. — Jelenleg több mint kétszázan dolgoznak a vállalatnál. A többletkeresetért szívesen dolgoznak az emberek. Ha nem a jövedelem- adót is nekik kell majd fizetni a bérük után. Volt már rá példa: más üzemeknél utánaszámoltak, hogy a túlóra, a különböző pótlékok rendre kevesebb pénzt eredményeztek, mint amennyit a dolgozók vártak a munkájukért. Arról nem is beszélve, hogy túlórázni egy hétig, két hónapig nyugodtan lehet, de aztán szükség lenne némi pihenésre. Akárhogy gondolkodunk, ezt csak úgy lehetne elérni a tabi gépgyárban, ha sikerülne új munkatársamondhatunk el ennyi jót. A nyár eleji kompotokból kevés maradt meg. A sárgabarackról azt mondják, hogy jobb nem is beszélni róla. Körtéből szinte semmi sem maradt. A nagyatádiak a tervezett kompót és befőtt 90 százalékát tudják csak tartósítani; ennek az is oka, hogy míg korábban több termelőszövetkezet is foglalkozott a környéken zöldségtermesztéssel, ! ma senki sem akar vállalkozni rá. A paradicsom- és paprikatermesztéshez ■ gépek is kellenek, s a Nagyatádi Konzervgyár ezek beszerzésében a gazdaságoknak nem sokat tud segíteni. kát a vállalathoz csábítani, vagy ha másként nem megy, a terveket kellene megkur- títitani. Az utóbbi megoldás képtelenség: a gyár a létét veszélyeztetné vele és így azonnal el kellene vetni ezt a gondolatot. Csak hát megint jókora erőfeszítésekre sarkalljuk önmagunkat, a kérdés csak az: meddig lehet ezt fokozni? A .tartályváros dolgozói elfogadták, hogy az év utolsó hónapjaiban többet kell dolgozni, s rendre elkészítik a •kért tartályokat. Van viszont egy újszerű kezdeményezés, amellyel szintén gyarapítani igyekeznek a bevételt. Nem Tabon találták ki, sok ihelyütt gyakorlat az, hogy a gyártó, miután elkészítette a terméket, nem bízza másra az üzembe helyezést, sőt a későbbi szervizelést is magára vállalja. Nemrég Barcson állítottak föl egy 500 köbméteres tárolót. A számítások igazolódtak: a tabi gépgyárnak is megéri a helyszíni szerelés, és a vevőnek sem mindegy, hogy közvetlenül at gyártó munkatársai — akik a legjobban értenek a berendezéshez — építik-e be a tartályt. Olaj- és gáztüzelésű kazánjaik szervizelésére egy vállalati géemká alakult: a néhány ember járja az országot, kijavítják a hibákat és tetemes hasznot hoznak a gyárnak. A Budapesti Vegyipari Gépgyár több mint harminc- millió forint nyereségre számít. Ehhez persze szükséges az export is. A tabi gyárból Svájcba szállítanak kisebb tartályokat, a tőkés kivitel azonban egyre csökken; az árakat leszorították. A külföldi partner meghatározza, hogy mennyiért tudja még átvenni a berendezést. A piac törvényeit nem Tabon alakítják, a gyárban inkább csak szenvednek tőle: az alapanyagok árának emelkedése miatt nincs lehetőségük más lemezgyárhoz fordulni, el kell viselni a monopólium hatalmát és ezzel együtt azt is, hogy előbb-utóbb kiszorulnak a tőkés piacról. Faragó László Kevesebb gyümölcs és befőtt Nagyatádon tanácskoztak az élalmiszaripari szakemberek — Tizenhatezer hektárnyi területen gazdálkodik a Somogy Megyei Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság zselici erdészete. Évente százezer köbméter fát termelnek ki e területről, a zömét papírfaként exportálják, a többit a gazdaság saját üzemében dolgozza föl. Huszonöt—har- mint helyen folyik fakitermelés a zselici erdészet területén, tizenöt—húsz helyen pedig erdőművelés. Az erdészet dolgozói az idén mintegy másfél millió facsemetét ültetnek ki. Képeink Cserénfa környékén készültek, ahol igencsak veszélyes körülmények közt végzik munkájukat a favágók. (Fotó: Gyertyás László) AZONOSSÁGOT Nem is tudom. Vajon a párválasztásról akarok beszélni? A világnézetről? Feszültséggócról a családi életben? Netán a meg nem értés, a válások gyakori okairól? Azonosságról vagy .különállásról? Remélem, kiderül. De már előre ikérem: csupán töprengésre .késztető szándékomat vegyék figyelembe, s ne feltétlenül azt, amit mondani fogok. Általánosan elfogadható receptet adni sohasem volt a tisztem, képtelen is lennék rá. Azt hiszem, nincsenek is mindenre és mindenkire alkalmazható receptúrák. Törvényszerűségek persze vannak a társadalom — és kisebb közösségei, a családok — életében, s ezek felismerése megkönnyítheti, talán még gazdagíthatja is életünket. Járt nálam egy idős, és nemcsak ennélfogva bölcs asszony. Ősz haja őszebb volt, mint az enyém, mosolya közvetlenséget, bizalmat ébresztő, s mondanivalója tekintélyt parancsoló. Nevét elhallgatom — talán elhiszik így is, hogy létezik —, s ezt csak azért teszem, mert újabb családi háborútól szeretném megkímélni. Ügy is lehet benne része elég. Nem panaszkodott, tanácsot akart adni. Nem nekem, hanem a fiataloknak —. saját élettapasztalata nyomán. Aggódást és féltést, kiutat keresett azok számára, akik még dönthetnek másképp, mint ő annak idején; azoknak, akik még megelőzhetik a családi torzsalkodást, az örökös vitát, a házastársak szembenállását, a kudarcok sorozatát. „Ha majd ír róla, mert tapasztalatai egybeesnek az enyémmel, netán ki is tudja egészíteni, akkor ne felejtse el: a világnézeti azonosságot ha nem is meghatározónak, de alapvettönek tartom a házasság kötelékében!" Azt hiszem, ez a mondat önmagában is érdemes a figyelemre. Azt, .hogy híve a mi társadalmunknak, ki nem mondta volna, de azt sem, hogy férje más úton jár, pedig neki aztán igazán lenne oka, volt indíttatása ahhoz, hogy ide tartozónak érezze magát. „Gubacs-ing’’-ben ünnepelt a fiú 17 éves korában, mert zsákszámra gyűjtötte a. gubacsot, s abból tudtak venni számára egy inget, amit hétköznap a világért sem öltbe tett volna magára. Anyósáról beszélt az ősz asszony odaadó szeretettel és megbecsüléssel, róla, aki kézzel „gyurmálta” a gánicát, mert zsír nem volt hozzá, s úgy adott vacsorát kilenc gyermekének. Férje egy volt a kilenc közül... Hiába, vannak, akik elfelejtik, honnan jöttek, hova tartoznak. Most ,.milliomosok". Három házuk van, gyermekeik felnőttek, gazdagok, nem ritka az évenként háromszori nyugati út. Édesanyjuk épp azért jött hozzám: nem tudnék-e tanácsot adni, mert vagyonkáját a világért sem hagyná rájuk, inkább az öregek otthonának, ahol talán még ő is kaphatna egy ágyat utolsó szusszanásáig. Férje szid, hord mindent; számára amit lát, az sem igaz, csak amit a Szabad Európa mond. Az az adó bömböl még álmában is, ,s az ősz hajú asszony kétségbeesetten egyedül van. Magányos. Magára maradt hitével, büszkeségével, gondolataival, világnézetével. ,.Segítsenek hát, hogy minél kevesebb házastárs élje meg ezt a kilátástalan öregkort.. — mondta. Megrázott a történet, de nem faggattam tovább. Meg- éreztem: elmondta, amit ki akart mondani. Nincs baljós szándéka, nincsenek fullánkjai. De van hite, vannak érzelmei, és tudja, hová tartozik. Példájával akar tanácsot adni másoknak, utat mutatni, egyengetni a fiatalok sorsát. Tiszteletre méltó „végakarat". És így jutunk el a párválasztás felelősségéig. Hazudnék, ha eltitkolnám: a különböző világnézet miatti összeütközések, eltérő vélemények, a határozott hovatartozás és az „úszom a világgal” felfogás együttélését magam is sok családban tapasztaltam már. 3 hogy ez rendszerint mérget önt a pohárba, kibékíthetetlen ellentétet, örökös vitát és meg •nem értést szül, ezt senki sem vitathatja. De ha csak a házastársak lennének az eltérő érdeklődés, világszemlélet és állásfoglalás áldozatai; ha csak a kettőjük közötti harmónia, megértés és együvé tartozás .szenvedne csorbát, a jelenség akkor .is érdemes volna a töprengésre, a tévelygések lehetséges kiigazítására. Csakhogy az utódokat, a gyerekeket éri a legnagyobb veszteség! Márpedig minden valamire való szülő azt szeretné, azért is munkálkodik, hogy gyermekei az övénél teljesebb, kiegyensúlyozottabb életet éljenek. Emlékszem még : milyen hallatlan tortúrával járt valamikor, ha egy katolikus lány beleszeretett mondjuk egy református fiúba. A feudális, illetve a burzsoá törvények szerint reverzálist kellett adni arról, hogy azonos vallásúak lesznek majd az utódok, különben áthághatatlan akadály tornyosult házasságkötésük elé. Valamikor elítéltük ezt a szabályt; oktalan, embertelen beavatkozásnak véltük két fiatal életkezdésébe. Pedig — ma már úgy látom — saját érdekük mellett „csak” azt akarták az egyházak, hogy legalább a felekezetkülönbségböl adódó ellentétektől, vitáktól megszabadítsák a házastársakat, a gyerekeket. Nem tudom, hogy alapvetően célhoz vezetett-e a reverzális. De azt hiszem, szándéka nagyrészt összefügghetett mai mondanivalómmal. Szeretsz? Szeretlek. Hozzám kötnéd az életedet? Igen. Szereted a zenét? Szoktál moziba járni? És mit olvastál utoljára? Jó alakú a lány, tisztán cseng a hangja, villog a tekintete, érdemes a szerelemre. Deli, határozott a fiú. kicsit magasabb, mint én, és szeret táncolni, szórakozni. Jó szakmája van, megbecsülik a munkahelyén. A szülőknek sincs kifogásuk, és ha lenne is... Mindez nagyon fontos. És nem mind külsőség, amelynek középpontba állítása rendszerint csalóka. De megérthetjük-e egymást? Vajon mi az ő véleménye a világról? Tudja-e-becsülni azt, ami körülötte van? Ide tartozik hozzánk vagy örökösen másról ábrándo- •aik? Milyen a világnézete? AzoűQ^u-a^^Jogásunk, az érdeklődésünk vagy merőben eltéinegymsH^*! A világnézet meghatározza gon^f-^jMj%jS»nt, életérzésünket, magatartásunkat és csel^PrtiiRjJjMjft Alkalmazkodni persze — úgy-ahogy — tudunk a világnézeti különbözőség azonban pokollá teuHoS^iB^tet. Hányszor tapasztalja az ember, hogy acsarkodáS^J^JJFmás lenézésébe torkoll a világnézeti különbség. A férfi szinte kajánul, kárörömmel nyilatkozik otthon, ha bármi is megrekedt az életben, a politikában abból, amiben élettársa hisz, amiért az szenvedélyesen vitatkozott, cselekedett. „Ti persze azt hittétek..., de én tudtam, megmondtam, hogy ez lesz a vége...” Néhány percre még érvek ütköznek az általános semmitmondásisal, aztán vagy könny csordul az asszony szeméből, vagy becsukja maga mögött az ajtót, hogy véget vessen az értelmetlen vitának ... Világért se mondanék olyat, hogy csak a materialisták, csak az azonos vallásúak, csak a szocializmusban elkötelezettek, csak a nyugatimádók köthetnek egymással életre szóló és kiegyensúlyozott, boldog szövetséget. De azt igenis állítom, hogy a világnézeti azonosság fontos feltétel a hosz- szan tartó együttlét, a megértés útján, s legalább egy — nem is a legjelentéktelenebb — ütközési gócot kiiktat a házasélet sók más és talán elkerülhetetlen vitatémája közül. Jávori Béla
