Somogyi Néplap, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-31 / 260. szám
AZ MSZMP SOMOGY HEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLIV. évfolyam, 260. szám Ára: 1,80 Ft 1988. október 31., hétfő Pályát választók A latin nyelv kiment a divatból. A bölcs mondást ezért hiába is idézném, már kevesen — többnyire csak az idősebbek — értenék, magyarra fordítva is. A nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk igazságával azonban újra és újra szembe kell néznünk. Alig kezdődött el az új tanév — két hónap telt el belőle —, az általános iskola nyolcadikos tanulói — már a pályaválasztás nehéz feladata előtt állnak. A somogyi pályaválasztási hetek mai megnyitására, sokan vártak. Arra kíváncsiak, hogy milyen továbbtanulási lehetőségeket kínálnak a középfokú oktatási intézmények 1989-ben. Ahol erős az egyéni szándék, ott könnyebb a döntés. Ha igaz a bölcs latin mondás — márpedig az —, akkor nyolc év alatt megérlelődhetett az elhatározás, és mögötte a tudás áll. Nincs jobb mérce rá, mint az osztályzat, ami lehet szigorú, elnéző és iskolánként változót mutató, mégis kifejezi, hogy a diák mennyit sajátított el az ismeretekből. A latin mondásról az jut eszembe, ma hogy az élet — nem magyarázatnak szánom, talán csak kiegészíteném néhány szóval: társadalmunk állapota — vajon miként befolyásolta az iskolát, megbízható értékek felé orientálta, úgy irányította-e, hogy ne csak a ma igényének, hanem a jövőnek megfeleljen a tevékenysége. Azért tanulnak-e az iskolában a gyerekek, hogy olyan tudást szerezzenek, amivel lehet mit kezdeniük vagy ezen a téren is jelentős a presztízs- veszteség? Ma ezt az utóbbit panaszolják föl. A gyerekekkel nemcsak a szülőnek van elszámolniva- lója — és itt nem a dorgálásra gondolok —, hanem az iskolának, a társadalomnak is. (Késő, ha most gondolunk rá, a pályaválasztás küszöbén.) Lelkiismeretünk csak akkor nyugodhat meg, ha mindent megtettünk azért- hogy döntésük — ebben persze benne van a szülő, a pedagógus, az egész társadalom hatása is — megalapozott, s reményt jelent arra, hogy e fontos lépésüket később siker koronázza. Eddig is fontos volt a szerepe a szülőnek, az iskolának, a szélesebb környezetnek — a társadalomnak — abban, hogy a gyerekek milyen pályát választanak. Ma még inkább meghatározóvá vált az egyéni szándékok megfogalmazásában az, amit maguk körül látnak, s maguk fejével tapasztalnak. A döntés ma talán nehezebb, de mindig nehéz volt. Am látni lehet azt is, hogy miként körvonalazódtak azok a pályák, amelyek nemcsak az azonnali kétes hasznot ígérik, hanem tartósan is lehet építeni rájuk. Megyénkben a középfokú oktatási intézmények kínálta lehetőség változatosabb, mint korábban volt. Igaz, többnyire újak ezek a lehetőségek, még nem eléggé kitaposottak az ösvények, s még újabbakon is meg kell tanulni járni, csak legyenek rá vállalkozók. S kik bízhatnak igazán önmagukban? Azok, akik a tudást birtokolják. A pályaválasztási hetek igazán csak hetek. Ezért senki sem gondolhatja, hogy a döntés előkészítésére elegendő ez az idő. A fölkészülés rá hamarabb kezdődik, és nemcsak az iskolában. Horányi Barna Bőséges tartalékok aknázhatók k| Medgyessy Péter tárgyalásai Indiában Befejeződött a VSZ Külügyminiszteri Bizottságának budapesti ülése Várkonyi Péter nemzetközi sajtótájékoztatója Szombaton, a Varsói Szerződés Külügyminiszteri Bizottsága ülésének befejeztével a tanácskozás házigazdája, Várkonyi Péter külügyminiszter a tárgyalások helyszínén, a kormány vendégházában találkozott a magyar és a nemzetközi sajtó képviselőivel. A magyar diplomácia vezetője rövid bevezetőjében a külügyminiszteri tanácskozás „felhívás erejű” nyilatkozatának jelentőségére hívta fel az újságírók figyelmét. Mint mondotta, a dokumentumban megfogalmazott kezdeményezések a helsinki folyamat egyik igen jelentős elemét, az európai biztonság és a bizalom problémakörét érintik. Ilymódon alapvető céljuk a stockholmi konferencia eredményeinek továbbfejlesztése. A javaslatok megfogalmazása során a budapesti tanácskozás résztvevői felmérték a stockholmi egyezmény végrehajtásának eddigi tapasztalatait, s mesz- szemenően figyelembe vették a NATO-tagállamok, illetve a semleges európai államok érdekeit, elvárásait is. A Varsói Szerződés közösségéhez tartozó országok arra törekszenek, hogy megszilárduljanak a kedvező világpolitikai folyamatok, s SZOVJETUNIÓ November 29-én soron kívüli ülésszakot kezd Moszkvában a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa. Erről döntött a Legfelsőbb Tanács elnöksége. A döntés értelmében két kérdéskört tűznek az ülésami ezen belül az európai kontinens helyzetét érinti, állást foglalnak a bécsi utótalálkozó mielőbbi sikeres befejezése mellett. Ennek lehetősége, egy tartalmas záródokumentum elfogadása ma már „karnyújtásnyi távolságban” van. Várkonyi Péter elmondta azt is, hogy szombaton a délelőtti órákban még egyszer találkoztak az ülésen részt vevő külügyminiszterek, akiket szovjet kollégájuk, Eduard Sevardnadze tájékoztatott Helmut Kohlnak, az NSZK szövetségi kancellárjának szovjetunó- beli hivatalos látogatásáról. A tájékoztatás kapcsán a külügyminiszterek kiemelték a Szovjetunió és az NSZK párbeszédének politikai jelentőségét és eredményességét az összeurópai folyamat, előmozdítása, a nemzetközi élet kedvező tendenciáinak megerősítése szempontjából. Kérdésekre válaszolva a magyar külügyminiszter a budapesti kezdeményezések szerves kapcsolatát hangsúlyozta az európai biztonsági és együttműködési folyamat más elemeivel. A bizalom kérdéseivel foglalkozó stockholmi konferencia sikeres volt, ám’ a mandátumnak csak felére terjedt ki. Ezért a bécsi utótalálkoszak napirendjére. Áttekintik az állami és az igazságügyi szervek tevékenységének és felépítésének korszerűsítésével összefüggő feladatokat és szó lesz a nép- képviselők választásáról is. zó befejezése után szükséges lesz egy, a Stockholmban megkezdett folyamatot elmélyítő, kiszélesítő tanácskozásra. Ennek körvonalai már kezdenek kibontakozni. Ugyanakkor egy ilyen összeurópai tanácskozás szoros kapcsolatban lenne a VSZ és a NATO 23 tagállamának tervezett, a hagyományos fegyverzet leszerelésere vonatkozó tárgyalásával. Hazánk — mint azt már számos alkalommal kinyilvánította — támogatja a hagyományos leszerelési konferencia gondolatát, s azt szeretné, ha a leszerelési intézkedéseknek már első fázisában részese lehetne. Várkonyi Péter szólt arról is, hogy a VSZ-külügyminiszterek tanácskozásait mindinkább a munkajelleg határozza meg. Igény mutatkozik arra, hogy a jövőben olyan „operatív” találkozókra is sör kerüljön, amelyek mentesek mindenféle protokolláris kötöttségektől. A Külügyminiszteri Bizottság következő ülésének egyébként Berlin ad otthont. Elutaztak Budapestről a Varsói Szerződés tagállamainak külügyminiszterei, akik a szervezet Külügyminiszteri Bizottságának budapesti ülésén vettek részt. Csehák Judit Lisszabonban Csehák Judit szociális és egészségügyi miniszter szombaton este Hágából Lisszabonba érkezett. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) európai regionális szervezetének elnökeként annak a konferenciának a munkájában vesz részt, amely az európai orvosképzés helyzetét elemzi az elkövetkező napokban. Közös vállalkozások létrehozásával, termelési kooperációk megvalósításával és az árucsere-forgalom szerkezeti átalakításával kiaknáz- hatők azok a bőséges tartalékok, amelyek a magyar- indiai gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok bővítéséhez rendelkezésre állnak. Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettesnek az indiai kormány tagjaival folytatott tárgyalásain a felek nem csupán azt állapították meg, hogy az utóbbi években tapasztalt jó ütemű növekedés ellenére az együttműködés messze elmarad a lehetőségektől, hanem egyúttal megnyilvánult a kellő szándék is a tartalékok közös feltárására és kihasználására. A Minisztertanács elnök- helyettesét pénteken fogadta Radzisiv Gandhi indiai kormányfő. Medgyessy Péter a magyar —indiai gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési vegyes bizottságnak október 24. és 28. között megrendezett, sorrendben nyolcadik ülésén vett részt Üj-üelhiben. Magyar- ország képviseletében ő a bizottság társelnöke. Indiai részről a tisztséget Vengala Rao ipari miniszter tölti be. A gazdasági, kereskedelmi és Ipari kapcsolatok fejlesztésének általános és gyakorlati kilátásairól esett szó azokon a kétoldalú megbeszéléseken, amelyeket a magyar miniszterelnök-helyettes a bizottsági üléssel párhuzamosan (folytatott Vengala Rao ipari, S. B. Csáván pénzügyi, Vaszant Szathe energiaügyi, Dines Szingh kereskedelmi és Krisna Csandra Pant honvédelmi miniszterrel. A Naraszimha Rao külügyminiszterrel lezajlott eszmecserén a felek megmelégedéssel állapították meg, hogy a szóba került nemzetközi témákban nézetazonosság tapasztalható. A vegyes bizottság ülésén rögzítették: mind a magyar, mind az indiai fél teljes erővel azon van, hogy elérje a Grósz Károly és Rad- zsiv Gandhi júniusi budapesti tárgyalásain kitűzött célt — az árucsereforgalom évi értékének 200 millió dollárra történő emelését, 1990- re. A kétoldalú kereskedelmi forgalom az elmúlt két évben a duplájára nőtt és tavaly már 120 millió dollár körül -mozgott. Közös álláspont volt, hogy az árucserét a listán szereplő hagyományos termékeken kívül újakkal kell bővíteni. Rádiósnap volt Kaposváron a hét végén. Erről szól írásunk a lap 7. oldalán Soron kÍTiill ülésszakot kezd a Legfelsőbb Tanács elnöksége Takarékosság és vállalkozás — Szó sem lehet arról, hogy akár egyetlen forintot is betétkönyvbe tegyek. Beszélhetnek nekem mindenféle értékpapírról, kötvényről, ha kiderült az is, hogy a kamatok után adót kell fizetnem. Tudja, mit mondok én magának? Fogom azt a néhány ezer forintot, amit néhány hónap alatt félretettem, és megveszem érte pzt, ami a legszükségesebb. Legalább nevethetek, amikor majd annak a portékának is fölemelik az árát. Nem, uram, én most nem teszem bankba a pénzemet. A jólöltözött jnunkásem- b er hirtelenjében köszön, hóna alá csapja elnyűtt bőrtáskáját, s eltűnik a forgatagban; arra sincs időm, hogy elbúcsúzzam tőle, nemhogy tovább faggassam. Pedig jó lett volna megtudakolni tőle, számon tartja-e, hogy hónap vége van, s azt is megkérdeztem volna: mekkora család várja otthon. Az utca sietős embere nem tudja, hogy október utolsó munkanapja takarékossági világnap. Az utca embere lassan már azt sem tudja, hogy van-e az évnek olyan napja, amelyiken takarékoskodni ne kellene. A járókelők majdhogynem indulatosak, amikor arra biztatom néhányukat, meséljék el, mivé lesz félretett pénzük. A takarékosság fogalma átalakulóban van. Infláció, vállalkozás; az új szavakat mormolják az emberek, és félve viszik összekupor- gatott pénzüket a pénzintézetekbe. Azaz: egyre kevésbé viszik. — Leginkább csak akkor megyek az OTP-be, ha a csekket kell befizetnem — mondja egy ifjú családanya —, mert p gyes mellett a férjem fizetése éppen arra elég, hogy viszonylag jól éljünk. Van lakásunk. Többször elhatároztuk, hogy belevágunk egy jól jövedelmező munkába, de még eddig sosem sikerült annyit félretenni, hogy elég legyen a beugróra. A példákat a véletlen hozta, de tudom, hogy vannak olyanok, akik kötvényt, kincstárjegyet vagy újabban letéti jegyet vesznek, esetleg csak néhány ezer forintért. Nem feltétlenül gazdagok ők, talán még vállalkozóknak sem mondhatjuk ezeket az embereket, de mindenképpen előrelátók: igyekeznek kivédeni az infláció nyomasztó hatásait. Az Országos Takarékpénztár, az eddigi legnagyobb lakossági pénzintézet is átalakulóban van. Minthogy januártól a többi bank is jogosítványt kap a lakossági bankműveletekre, az OTP sem várhat tétlenül. Változtatásra készteti őket az emberek magatartása, a visz- szafogott vagy másutt befektetett pénzek hiánya. Illés Antal, az OTP megyei igazgatója szerint a jövő évtől csakis azokat az adósokat látják majd szívesen, akiktől vissza is kapják a hiteleket. —Ez ideig az OTP nem volt nyereségérdekeit, de ezután el kell fogadnia mindenkinek, hogy nincs állam- polgári jogon vett 'hitellehetőség. A takarékpénztár is bankká válik a többi mellett; a feltételek és a lehetőségek csaknem azonosak lesznek. Ezzel együtt természetesen megnő a hitelek után fizetendő kamat is, de ugyanakkor a betétek, értékpapírok kamata is közelít majd az infláció mértékéhez. Betétekre és bevételekre van szükségünk nekünk is ahhoz, hogy a későbbiekben gazdaságosan tudjuk forgatni a pénzünket. Vállalkozni, kockáztatni szeretnénk a társasági törvény adta lehetőségeken belül. Takarékosság és vállalkozás: a fcét szó ezután is ösz- szekapcsolódik, de az utóbbinak egyre nagyobb szerepe lesz. Nehéz elfogadni, de meg kell szoknunk, hogy ezek után a kockáztatás is hozzá tartozik majd az életünkhöz, de előtte nem árt takarékoskodni, ha van miből. Faragó László
