Somogyi Néplap, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-31 / 260. szám

AZ MSZMP SOMOGY HEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLIV. évfolyam, 260. szám Ára: 1,80 Ft 1988. október 31., hétfő Pályát választók A latin nyelv kiment a divatból. A bölcs mondást ezért hiába is idézném, már kevesen — többnyire csak az idősebbek — értenék, magyarra fordítva is. A nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk igaz­ságával azonban újra és új­ra szembe kell néznünk. Alig kezdődött el az új tanév — két hónap telt el belőle —, az általános isko­la nyolcadikos tanulói — már a pályaválasztás nehéz feladata előtt állnak. A so­mogyi pályaválasztási he­tek mai megnyitására, so­kan vártak. Arra kíváncsiak, hogy milyen továbbtanulási lehetőségeket kínálnak a középfokú oktatási intézmé­nyek 1989-ben. Ahol erős az egyéni szán­dék, ott könnyebb a döntés. Ha igaz a bölcs latin mon­dás — márpedig az —, ak­kor nyolc év alatt megér­lelődhetett az elhatározás, és mögötte a tudás áll. Nincs jobb mérce rá, mint az osz­tályzat, ami lehet szigorú, elnéző és iskolánként válto­zót mutató, mégis kifejezi, hogy a diák mennyit sajátí­tott el az ismeretekből. A latin mondásról az jut eszembe, ma hogy az élet — nem magyarázatnak szánom, talán csak kiegészíteném né­hány szóval: társadalmunk állapota — vajon miként befolyásolta az iskolát, meg­bízható értékek felé orien­tálta, úgy irányította-e, hogy ne csak a ma igényének, hanem a jövőnek megfelel­jen a tevékenysége. Azért tanulnak-e az iskolában a gyerekek, hogy olyan tudást szerezzenek, amivel lehet mit kezdeniük vagy ezen a téren is jelentős a presztízs- veszteség? Ma ezt az utóbbit panaszolják föl. A gyerekekkel nemcsak a szülőnek van elszámolniva- lója — és itt nem a dorgá­lásra gondolok —, hanem az iskolának, a társadalomnak is. (Késő, ha most gondo­lunk rá, a pályaválasztás küszöbén.) Lelkiismeretünk csak akkor nyugodhat meg, ha mindent megtettünk azért- hogy döntésük — ebben persze benne van a szülő, a pedagógus, az egész társada­lom hatása is — megalapo­zott, s reményt jelent arra, hogy e fontos lépésüket ké­sőbb siker koronázza. Eddig is fontos volt a sze­repe a szülőnek, az iskolá­nak, a szélesebb környezet­nek — a társadalomnak — abban, hogy a gyerekek mi­lyen pályát választanak. Ma még inkább meghatározóvá vált az egyéni szándékok megfogalmazásában az, amit maguk körül látnak, s ma­guk fejével tapasztalnak. A döntés ma talán nehe­zebb, de mindig nehéz volt. Am látni lehet azt is, hogy miként körvonalazódtak azok a pályák, amelyek nemcsak az azonnali kétes hasznot ígérik, hanem tartó­san is lehet építeni rájuk. Megyénkben a középfokú oktatási intézmények kínál­ta lehetőség változatosabb, mint korábban volt. Igaz, többnyire újak ezek a le­hetőségek, még nem eléggé kitaposottak az ösvények, s még újabbakon is meg kell tanulni járni, csak legyenek rá vállalkozók. S kik bíz­hatnak igazán önmagukban? Azok, akik a tudást birto­kolják. A pályaválasztási hetek igazán csak hetek. Ezért senki sem gondolhatja, hogy a döntés előkészítésére ele­gendő ez az idő. A fölké­szülés rá hamarabb kezdő­dik, és nemcsak az iskolá­ban. Horányi Barna Bőséges tartalékok aknázhatók k| Medgyessy Péter tárgyalásai Indiában Befejeződött a VSZ Külügyminiszteri Bizottságának budapesti ülése Várkonyi Péter nemzetközi sajtótájékoztatója Szombaton, a Varsói Szer­ződés Külügyminiszteri Bi­zottsága ülésének befejezté­vel a tanácskozás házigaz­dája, Várkonyi Péter kül­ügyminiszter a tárgyalások helyszínén, a kormány ven­dégházában találkozott a magyar és a nemzetközi sajtó képviselőivel. A magyar diplomácia ve­zetője rövid bevezetőjében a külügyminiszteri tanácskozás „felhívás erejű” nyilatkoza­tának jelentőségére hívta fel az újságírók figyelmét. Mint mondotta, a dokumentum­ban megfogalmazott kezde­ményezések a helsinki fo­lyamat egyik igen jelentős elemét, az európai biztonság és a bizalom problémakörét érintik. Ilymódon alapvető céljuk a stockholmi konfe­rencia eredményeinek to­vábbfejlesztése. A javasla­tok megfogalmazása során a budapesti tanácskozás részt­vevői felmérték a stockholmi egyezmény végrehajtásának eddigi tapasztalatait, s mesz- szemenően figyelembe vet­ték a NATO-tagállamok, il­letve a semleges európai ál­lamok érdekeit, elvárásait is. A Varsói Szerződés kö­zösségéhez tartozó országok arra törekszenek, hogy meg­szilárduljanak a kedvező vi­lágpolitikai folyamatok, s SZOVJETUNIÓ November 29-én soron kí­vüli ülésszakot kezd Moszk­vában a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa. Erről döntött a Legfelsőbb Tanács elnök­sége. A döntés értelmében két kérdéskört tűznek az ülés­ami ezen belül az európai kontinens helyzetét érinti, állást foglalnak a bécsi utó­találkozó mielőbbi sikeres befejezése mellett. Ennek lehetősége, egy tartalmas záródokumentum elfogadása ma már „karnyújtásnyi tá­volságban” van. Várkonyi Péter elmondta azt is, hogy szombaton a délelőtti órákban még egy­szer találkoztak az ülésen részt vevő külügyminiszte­rek, akiket szovjet kollégá­juk, Eduard Sevardnadze tájékoztatott Helmut Kohl­nak, az NSZK szövetségi kancellárjának szovjetunó- beli hivatalos látogatásáról. A tájékoztatás kapcsán a külügyminiszterek kiemelték a Szovjetunió és az NSZK párbeszédének politikai je­lentőségét és eredményessé­gét az összeurópai folyamat, előmozdítása, a nemzetközi élet kedvező tendenciáinak megerősítése szempontjából. Kérdésekre válaszolva a magyar külügyminiszter a budapesti kezdeményezések szerves kapcsolatát hangsú­lyozta az európai biztonsá­gi és együttműködési folya­mat más elemeivel. A bi­zalom kérdéseivel foglalkozó stockholmi konferencia si­keres volt, ám’ a mandá­tumnak csak felére terjedt ki. Ezért a bécsi utótalálko­szak napirendjére. Áttekin­tik az állami és az igazság­ügyi szervek tevékenységé­nek és felépítésének korsze­rűsítésével összefüggő fel­adatokat és szó lesz a nép- képviselők választásáról is. zó befejezése után szükséges lesz egy, a Stockholmban megkezdett folyamatot el­mélyítő, kiszélesítő tanács­kozásra. Ennek körvonalai már kezdenek kibontakozni. Ugyanakkor egy ilyen összeurópai tanácskozás szo­ros kapcsolatban lenne a VSZ és a NATO 23 tagál­lamának tervezett, a hagyo­mányos fegyverzet leszere­lésere vonatkozó tárgyalá­sával. Hazánk — mint azt már számos alkalommal ki­nyilvánította — támogatja a hagyományos leszerelési konferencia gondolatát, s azt szeretné, ha a leszerelési intézkedéseknek már első fázisában részese lehetne. Várkonyi Péter szólt ar­ról is, hogy a VSZ-külügy­miniszterek tanácskozásait mindinkább a munkajelleg határozza meg. Igény mu­tatkozik arra, hogy a jövő­ben olyan „operatív” talál­kozókra is sör kerüljön, amelyek mentesek minden­féle protokolláris kötöttsé­gektől. A Külügyminiszteri Bizottság következő ülésé­nek egyébként Berlin ad ott­hont. Elutaztak Budapestről a Varsói Szerződés tagállamai­nak külügyminiszterei, akik a szervezet Külügyminiszte­ri Bizottságának budapesti ülésén vettek részt. Csehák Judit Lisszabonban Csehák Judit szociális és egészségügyi miniszter szom­baton este Hágából Lissza­bonba érkezett. Az Egész­ségügyi Világszervezet (WHO) európai regionális szerveze­tének elnökeként annak a konferenciának a munkájá­ban vesz részt, amely az európai orvosképzés helyze­tét elemzi az elkövetkező napokban. Közös vállalkozások létre­hozásával, termelési koope­rációk megvalósításával és az árucsere-forgalom szerke­zeti átalakításával kiaknáz- hatők azok a bőséges tarta­lékok, amelyek a magyar- indiai gazdasági és kereske­delmi kapcsolatok bővítésé­hez rendelkezésre állnak. Medgyessy Péter miniszter­elnök-helyettesnek az indiai kormány tagjaival folyta­tott tárgyalásain a felek nem csupán azt állapították meg, hogy az utóbbi években ta­pasztalt jó ütemű növekedés ellenére az együttműködés messze elmarad a lehetősé­gektől, hanem egyúttal megnyilvánult a kellő szán­dék is a tartalékok közös feltárására és kihasználásá­ra. A Minisztertanács elnök- helyettesét pénteken fogadta Radzisiv Gandhi indiai kor­mányfő. Medgyessy Péter a magyar —indiai gazdasági és mű­szaki-tudományos együtt­működési vegyes bizottság­nak október 24. és 28. kö­zött megrendezett, sorrend­ben nyolcadik ülésén vett részt Üj-üelhiben. Magyar- ország képviseletében ő a bizottság társelnöke. Indiai részről a tisztséget Vengala Rao ipari miniszter tölti be. A gazdasági, kereskedelmi és Ipari kapcsolatok fejlesz­tésének általános és gyakor­lati kilátásairól esett szó azokon a kétoldalú megbe­széléseken, amelyeket a ma­gyar miniszterelnök-helyet­tes a bizottsági üléssel pár­huzamosan (folytatott Venga­la Rao ipari, S. B. Csáván pénzügyi, Vaszant Szathe energiaügyi, Dines Szingh kereskedelmi és Krisna Csandra Pant honvédelmi miniszterrel. A Naraszimha Rao külügyminiszterrel le­zajlott eszmecserén a felek megmelégedéssel állapítot­ták meg, hogy a szóba ke­rült nemzetközi témákban nézetazonosság tapasztal­ható. A vegyes bizottság ülésén rögzítették: mind a magyar, mind az indiai fél teljes erővel azon van, hogy elér­je a Grósz Károly és Rad- zsiv Gandhi júniusi buda­pesti tárgyalásain kitűzött célt — az árucsereforgalom évi értékének 200 millió dol­lárra történő emelését, 1990- re. A kétoldalú kereskedel­mi forgalom az elmúlt két évben a duplájára nőtt és tavaly már 120 millió dol­lár körül -mozgott. Közös álláspont volt, hogy az áru­cserét a listán szereplő ha­gyományos termékeken kí­vül újakkal kell bővíteni. Rádiósnap volt Kaposváron a hét végén. Erről szól írá­sunk a lap 7. oldalán Soron kÍTiill ülésszakot kezd a Legfelsőbb Tanács elnöksége Takarékosság és vállalkozás — Szó sem lehet arról, hogy akár egyetlen forintot is betétkönyvbe tegyek. Be­szélhetnek nekem minden­féle értékpapírról, kötvény­ről, ha kiderült az is, hogy a kamatok után adót kell fizetnem. Tudja, mit mon­dok én magának? Fogom azt a néhány ezer forintot, amit néhány hónap alatt félretettem, és megveszem érte pzt, ami a legszüksége­sebb. Legalább nevethetek, amikor majd annak a por­tékának is fölemelik az árát. Nem, uram, én most nem teszem bankba a pén­zemet. A jólöltözött jnunkásem- b er hirtelenjében köszön, hóna alá csapja elnyűtt bőr­táskáját, s eltűnik a forga­tagban; arra sincs időm, hogy elbúcsúzzam tőle, nem­hogy tovább faggassam. Pe­dig jó lett volna megtuda­kolni tőle, számon tartja-e, hogy hónap vége van, s azt is megkérdeztem volna: mek­kora család várja otthon. Az utca sietős embere nem tudja, hogy október utolsó munkanapja takaré­kossági világnap. Az utca embere lassan már azt sem tudja, hogy van-e az évnek olyan napja, amelyiken ta­karékoskodni ne kellene. A járókelők majdhogynem in­dulatosak, amikor arra biz­tatom néhányukat, meséljék el, mivé lesz félretett pén­zük. A takarékosság fogal­ma átalakulóban van. Inflá­ció, vállalkozás; az új szava­kat mormolják az emberek, és félve viszik összekupor- gatott pénzüket a pénzinté­zetekbe. Azaz: egyre kevés­bé viszik. — Leginkább csak akkor megyek az OTP-be, ha a csekket kell befizetnem — mondja egy ifjú családanya —, mert p gyes mellett a férjem fizetése éppen arra elég, hogy viszonylag jól él­jünk. Van lakásunk. Több­ször elhatároztuk, hogy be­levágunk egy jól jövedelme­ző munkába, de még eddig sosem sikerült annyit félre­tenni, hogy elég legyen a beugróra. A példákat a véletlen hozta, de tudom, hogy van­nak olyanok, akik kötvényt, kincstárjegyet vagy újabban letéti jegyet vesznek, eset­leg csak néhány ezer fo­rintért. Nem feltétlenül gaz­dagok ők, talán még vállal­kozóknak sem mondhatjuk ezeket az embereket, de mindenképpen előrelátók: igyekeznek kivédeni az inf­láció nyomasztó hatásait. Az Országos Takarékpénz­tár, az eddigi legnagyobb lakossági pénzintézet is át­alakulóban van. Minthogy januártól a többi bank is jogosítványt kap a lakossági bankműveletekre, az OTP sem várhat tétlenül. Változ­tatásra készteti őket az em­berek magatartása, a visz- szafogott vagy másutt be­fektetett pénzek hiánya. Il­lés Antal, az OTP megyei igazgatója szerint a jövő év­től csakis azokat az adóso­kat látják majd szívesen, akiktől vissza is kapják a hiteleket. —Ez ideig az OTP nem volt nyereségérdekeit, de ezután el kell fogadnia min­denkinek, hogy nincs állam- polgári jogon vett 'hitellehe­tőség. A takarékpénztár is bankká válik a többi mel­lett; a feltételek és a lehe­tőségek csaknem azonosak lesznek. Ezzel együtt termé­szetesen megnő a hitelek után fizetendő kamat is, de ugyanakkor a betétek, érték­papírok kamata is közelít majd az infláció mértéké­hez. Betétekre és bevételek­re van szükségünk nekünk is ahhoz, hogy a későbbiek­ben gazdaságosan tudjuk forgatni a pénzünket. Vál­lalkozni, kockáztatni szeret­nénk a társasági törvény adta lehetőségeken belül. Takarékosság és vállalko­zás: a fcét szó ezután is ösz- szekapcsolódik, de az utób­binak egyre nagyobb szere­pe lesz. Nehéz elfogadni, de meg kell szoknunk, hogy ezek után a kockáztatás is hozzá tartozik majd az éle­tünkhöz, de előtte nem árt takarékoskodni, ha van mi­ből. Faragó László

Next

/
Thumbnails
Contents