Somogyi Néplap, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-31 / 260. szám
2 Somogyi Néplap 1988. október 31., hétfő KÖZLEMÉNY a Varsói Szerződés Külügyminiszteri Bizottságának üléséről Szombat délelőtt befejezte munkáját Budapesten a Varsói Szerződés Külügyminiszterei Bizottságának ülése. A kétnapos eszmecseréről közleményt hoztak nyilvánosságra : AVarsói Barátsági, Együttműködési és Kölcsönös Segítségnyújtási Szerződés tagállamainak Külügyminiszteri Bizottsága 1988. október 28—29-én Budapesten . tartotta meg soros ülését. Az ülésen részt vett Petar Mladenov, a Bolgár Nép- köztársaság külügyminisztere, Jaromir Johanes, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság külügyminisztere, Tadeusz Olechowski, a Lengyel Népköztársaság külügyminisztere, Várkonyi Péter, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere, Oskar Fischer, a Német Demokratikus Köztársaság külügyminisztere, loan Totu, a Román Szocialista Köztársaság külügyminisztere és Eduard Sevardnadze, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének külügyminisztere. A miniszterek áttekintették az európai és a világ- helyzet alakulását. Megállapították, hogy ma is Időszerűek a Politikai Tanácskozó Testület ez évi varsói ülésén a nemzetközi helyzetről és annak perspektíváiról elhangzott értékelések. A Varsói Szerződés tagállamai a jövőben is minden tőlük telhetőt elkövetnek azért, hogy tényleges fordulat következzen be a világpolitikában a béke megszilárdítása, a leszerelés — mindenekelőtt a nukleáris leszerelés —, a széles körű, kölcsönösen előnyös együttműködés kialakítása felé, az egyenjogúság, a függetlenség és szuverenitás, a belügyek- be való be nem avatkozás és a nemzetközi jog minden más általánosan elismert elvének és normájának tiszteletben tartása alapján. Kifejezték készségüket, hogy e célok elérése érdekében készek párbeszédet folytatni minden állammal, minden politikai és társadalmi erővel. A határok sérthetetlensége és a fennálló területi-politikai realitások alapján az ülésen kiemelt figyelmet szenteltek az európai béke és együttműködés erősítésével kapcsolatos kérdéseknek. A résztvevők ismételten hangsúlyozták országuk arra irányuló törekvését, hogy a közeljövőben komoly eredményekkel záruljon az európai biztonsági és együttműködési értekezlet bécsi utótalólkozója. Ez megteremtené a feltételeit annak, hogy még 1988-ban megkezdődjenek a tárgyalások a fegyveres erők és hagyományos fegyverzetek csökkentéséről és az európai bizalom- és blztonságerősítő intézkedésekről, lökést adna T Megnyitja az utat Áz NSZK-ban üdvözlik a budapesti javaslatokat Michaela Geiger asszony, a nyugatnémet kormány- koalíció vezető pártcsoportja, a Kereszténydemokrata- Keresztényszociális Unió (CDU/CSU) külpolitikai szóvivője üdvözölte a Varsói Szerződés külügyminisztereinek budapesti javaslatait az európai bizalomerősítő intézkedések elmélyítéséről és egy olyan összeurópai értekezlet összehívásáról, amelyen megvitatnák a fegyveres erők és a hagyományos fegyverzet csökkentésének kérdését. Az uniópártok tekintélyes politikusának nyilatkozata szerint a budapesti állásfoglalás megnyitja az utat a hagyományos fegyverek problémájának megtárgyalása előtt. Geiger asszony magáévá teszi azt a felfogást, hogy határozottan előremutató kezdeményezések indulhatnak ki a VSZ által indítványozott legmagasabb szintű értekezletekről is, amely a helsinki biztonság! és együttműködési folyamatba illeszkednék. Megismételte azt a véleményt, hogy annak a félnek kell több fegyvert leszerelnie, akinek többje van. A Deutschlandfunk nevű országos rádióadó arra hívta fel hallgatói figyelmét: a VSZ -kü lügy minisz te rek hitet tették az európai biztonság- és bizalomerősítő intézkedések továbbfejlesztése, illetve amellett, hogy erről a tárgykörről még ebben az évben folytassák a tárgyalásokat. Az ország vezető rádióadója — ugyanúgy, mint a ZDF tévéállomás — nagy jelentőséget tulajdonított annak az indítványnak is, hogy legmagasabb szinten, az Egyesült Államok és Kanada részvételével hívják össze az európai értekezletet a fegyveres erők és a hagyományos fegyverzet csökkentésének megvitatása végett. A „Welt am Sonntag” című hetilap vasárnap részletesen, pontokba fogadva ismertette az indítványokat. A nagy példányszámú, konzervatív szemléletű hetilap érdeklődésére emellett számot tartott az is, hogy a külügyminiszterek sürgették a légi- és haditengerészeti erők önálló katonai tevékenységének bejelentését, egy, az Európát és a vele határos tengeri területeket magában foglalaló bizalmi és biztonsági övezet megteremtését. Ezen túlmenően a lap azt is fontosnak tartja, hogy a VSZ be akarja fa- gyasztatni és csökkentetni óhajtja a katonai kiadásokat, és célszerűnek tartaná, ha egy úgynevezett koordinációs központot létesítenének a háborús veszély csökkentésére és egy meglepetés- szerű támadás megakadályozása céljából Európában. A „Welt am Sonntag” tudósításában méltányolja azt az ajánlatot is, hogy a két szembenálló katonai szövetség honosítsa meg a rendszeres adatcserét a fegyveres erőkről és tevékenységükről. az együttműködés kiszélesítéséneik a gazdaság, a kereskedelem, a tudomány és a technika szférájában, az ökológiai biztonság és a humanitárius kérdések területén, valamint az emberi jogok érvényesítésének. Az ülésen Nyilatkozatot fogadtak el az európai bizalom- és hiztonságerősitő és leszerelési intézkedésekről. A miniszterek megállapították, hogy a regionális konfliktusok rendezésében mutatkozó elmozdulás kedvező hatással van a nemzetközi helyzetre. Az ülés résztvevői kifejezték szilárd elhatározásukat, hogy fejlesztik és elmélyítik a szövetséges szocialista államok nemzetközi kérdésekben folyó együttműködését. A Külügyminiszteri Bizottság ülése a barátság és elvtársi együttműködés jegyében folyt le. A következő ülést Berlinben tartják meg. Megalakult a Nyilvánosság Klub A nyilvánosság intézményeinek megújítását, a szólás- és sajtószabadság érvényesülésének elősegítését tűzte ki céljául a Nyilvánosság Klub országos egyesület, amely szombaton alakult meg. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen tartott alakuló közgyűlés résztvevői — a nyomtatott és elektronikus sajtó munkatársai, társadalomtudósok, írók — megvitatták, majd elfogadták az egyesület alapszabálytervezetét, s a ft> célkitűzéseket tartalmazó alapítólevelet. Ebben a többi között hangsúlyozták: a klub küzd azért, hogy a társadalmi élet minden területén érvényesüljön a véleménynyilvánítás, a bírálat, az alternatív elképzelések és programok előterjesztésének és népszerűsítésének joga, s hogy maradéktalanul megvalósuljon a vitaszabadság. A közgyűlésen felolvasták azt a köszöntő levelet, amit a Nyilvánosság Klub egyesület felügyeletét vállaló Pozsgay Imre államminiszter intézett a résztvevőkhöz. A megalakult egyesület 9 tagú vezetőséget választott. 51 másodperccel as iadulás előtt ELHALASZTOTTÁK A STARTOT Kevesebb mint egy perccel, pontosabban 51 másodperecéi a szovjet űrrepülőgép szombatra kitűzött startja előtt észlelt zavarokat a bajkonuri indítóállás komputere az egyik agregát működésében és azonnal beindította a vészleállító rendszert. A Burán űrsiklót szállító Enyergija hordozórakéta indítási előkészületei azonnal megszakadtak, s a moszkvai idő szerint eredetileg 6 óra 23 percre kitűzött kísérleti startot — amelyre űrhajós nélkül került volna sor — elhalasztották —■ ez derül ki a TASZSZ-hírügynökség délutáni bajkonuri jelentéséből. A bajkonuri űrközpont kísérleti főosztályának vezetője, Gugyilin vezérőrnagy nyilatkozata szerint az utolsó órákban, az utolsó per-, cig minden a kitűzött tervek és ütem szerint haladt a start előkészítésében, már az indítóparancs is elhangzott, amikor az automatikus vezérlés leállította az indítást. Ekkor már folyt a kiszolgáló tornyok leválasztása az Enyergiáról, illetőleg a hajtóművek előkészítése az indításhoz. Az űrhajósok (indítási gondok esetén) vészkijáratául szolgáló berendezés tornya azonban nem vált el biztonságos távolságra az Enyer- gla hordozórakétától (e tornyon kapott helyt az a rendszer is, amely biztosítja a rakéta giroszkópjainak pontos beállítását). Ezt a zavart észlelte a számítógép, amely az indítás folyamán a stratrendszer 140 részegységére „kérdez rá” folyamatosan. A jelek szerint e hibát a mechanika okozta, noha egyelőre a pontos okokat nem lehet meghatározni — hangsúlyozta a vezérőrnagy, s emlékeztet arra, hogy a hiba még idejében történt felfedezésével sikerült elkerülni a beláthatatlan következményeket, bajokat. Az emelkedő hordozórakéta ugyanis mindenképpen beakadt volna a nem teljesen leválasztott toronyba. Gugyilin rámutatott, hogy most eltávolítják az üzemanyagot a rakétából, s szt követően értékelik ki a helyzetet. Ezután kerülhet csak sor az újabb sart előkészítéséhez, amelynek pontos időpontját egyelőre nem lehet kitűzni — hangsúlyozta, de utalt arra, hogy addig valószínűleg nem fog sok idő eltelni, hiszen az újszerű és bonyolult technika fejlesztőinek és kikísérletezőinek minden esetleges zavarra fel kellett készülniük. Vita Bulgáriában a mezőgazdaságról Bulgáriában országos vita előzi meg a BKP Központi Bizottságának e hónap végére vagy november elejére kilátásba helyezett ülését, amely az ország mezőgazdaságának jövőjéről dönt majd. A vita már azért is figyelemre méltó, mert a nagy nyilvánosság előtt először fogalmazódnak meg, íródnak le a hivatalostól eltérő nézetek. Erre jellemző, hogy ugyanazon a napon, amikor a Rabotnicseszko Deloban a KB mezőgazdasági titkára az alig egy éve — a mezőgazdaság „szuperintenzív modelljének” keretében — létrehozott brigádok átszervezésének szükségességéről beszél, Todor Zsivkov idevonatkozó „feljegyzéseire” hivatkozva, az Otecsesztven Front első oldalán megjelent fejtegetés már a címében hangsúlyozza, hogy „a brigádokat nem átszervezni, hanem támogatni kell”. Másrészt az is kiderül a vitából, hogy — a „szuper intenzív modell” kifejezés sugallta látszattal ellentétben — nem egy ragyogóan működő népgazdasági ág még hatékonyabbá tételéről van szó, hanem egy hosszú éveken át érvényesült hibás politika következményeinek el- . hárításáról. Illetve: arról is. Nem lehet ugyanis tagad-, ni, hogy ma a lakosság sokkal kisebb hányada foglalkozik mezőgazdasággal, mint 30—40 évvel ezelőtt, sokkal több terményt előállítva annál. Ám éppen a BKP lapja volt az, amely első oldalas minapi publicisztikájában egy — az egész bolgár mezőgazdaságot jelképező — meg nem nevezett faluról szólva elmondta, hogy a termelőszövetkezeteket akkor vonták össze, évtizedekkel ezelőtt, felülről jött utasításra, amikor azok virágzani kezdtek, kialakították saját arculatukat. „Lent” fegyelmezetten végrehajtották ugyan az utasítást, de annak helyességéről senki sem volt meggyőződve, s a szövetkezeti tagok részéről tapasztalható is volt némi „csendes és passzív” ellenállás. És az átszervezések valóban nem igazolódták, à terméshozamok nem nőttek, csak a zűrzavar halmozódott, az elégedetlenség érlelődött. Szerepet játszott ebben mindenekelőtt a háztáji gazdaságok „kegyetlen korlátozása”, a háztáji állattartás megakadályozása., a természetbeni juttatások leállítása. Mindez ugyanis arra kényszerítette a parasztokat, hogy a mezőgazdaságon kívüli munkaterületen keressenek minél több pénzt, hiszen mindent pénzért tudtak már csak megvenni: ezzel megszűnt kötődésük a földhöz. A falvak elnéptelenedtek... Teljesen világos, hogy az elhibázott agrárpolitikának is szerepe van — az egymást követő aszályos éveken kívül — abban, hogy például tavaly hivatalos közlés szer it} t 700 millió levât tett ki (csaknem 12 milliárd forint) a mezőgazdasági terméskiesés. A túlzott köz- pontosítás nyomán pedig a szövetkezetek összevonásával létrehozott óriási agráripari komplexumokban egy élősködő „agrárbürokratikus réteg” (egy olvasói levél nevezte így) alakult ki, amelynek nem érdeke a helyzet gyökeres megváltoztatása, s éppen ezért gátolja az átalakítást. A falvak elnéptelenedése krónikus munkaerőhiányhoz vezetett; az őszi betakarításhoz kisiskolásokat kell igénybe venni, bár munkájuk nem lehet produktív. (Egy tévériportból kiderült, hogy miközben az adott gyerekcsoport fejenkénti napi munkája 2,80 levât ért, a munkahelyre történő kiszállításuk költsége meghaladta a 4 levât.) A fontosabb kérdés most az: mit ígér a jövő? Milyen alternatívái vannak a fejlődésnek? A válasz, némileg a magyar múltat idézve, s nem minden irónia nélkül, az, hogy „a föld azé lesz, aki megműveli”. A szocialista tulajdon — ahogyan itt fogalmaznak — „egy és oszthatatlan”, ez azonban nem mond ellent annak, hogy a szocialista tulajdont képező földet, a megműveléshez szükséges gépeket, eszközöket stb. egyes személyek, csalódok, önszerveződésű csoportok és kollektívák, brigádok lényegében az egykori szövetkezetek) kapják meg bérletbe, például 50 évre. Szó van a felduzzadt irányító struktúrák csökkentéséről, a „parazita adminisztrációs láncszemek” felszámolásáról. A konkrét megoldásokról csak a KB-ülésen döntenek. Valószínű, hogy több lehetőséget kínál majd egyszerre a realitásokat most jobban számbavevő vezetés. Valamennyinek szolgálnia kell a földhöz való kötődés megerősödését, a migrációs folyamatok visszafordítását. Itt nem felszámolni akarják a falvakat, mint Romániában, hanem kulturális lehetőségeiben gazdagítani, vonzóvá tenni fiatalok és szakemberek számára egyaránt. A legközvetlenebb észköz e folyamat megindításához — amiben minden vitatkozó egyetért — az, ha gyorsan megemelik a felvásárlási árakat, javítják, illetve olcsóbbá, elérhetőbbé teszik a mezőgazdasági technikát és igénybe veszik a szakemberek hozzáértését a közvetlen termelésben. A gazdasági reform eddigi — viszonylag kis — lépései után a mezőgazdaságban tehát áttörést ígér a jövőről folyó vita. Ezt az ígéretet igazolni azonban csak a közeledő KB-ülés. tudja, amely — úgy ' tűnik — már igencsak novemberre marad. De legalább mindenki kifejtheti a véleményét... Nagy Károly 1 GYEREKEK MUNDÉRBAN A világ nemzeteinek hadseregeiben vagy 200 ezer olyan gyermek szolgál, aki fiatalabb tizenöt évesnél — közölte nemrégiben egy jelentésében az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága. A dokumentum — amelynek elkészítéséhez 1981 és 1987 között megjelent újságcikkeket és nem-kormányzati szervek jelentéseit használták fel — példákat hoz arra, hogy néhány országban gyerekeket soroztak be a hadseregbe. 1984-ben Salvadorban a- Farabundo Marti Felszabadítást Front 800—1200 fiatalt toborzott. Iránban a katonai szolgálat alsó korhatárát 13 évre csökkentették, de fiatalabbak is jelentkezhetnek a hadsereg kötelékébe, szülői beleegyezéssel. 1984-ben Nicaraguában, egy toborzási kampány során háromezer 12—17'év közötti fiút vittek el a kontrák Chinandegából. A gyermek-katonák zsoldját vizsgálva a dokumentum megemlíti, hogy a nyolcvanas években Guatemalában a fegyveres erők által szervezett kisebb civil járőrszolgálatért nem járt fizetség. Az ugandai polgárháború befejezésekor, 1985-ben, a hadseregben 3000, tizenhat évesnél fiatalabb gyerek szolgált. Egyikük kb. 14 000 shillinget kapott havonta (2,8 dollárt). A hondurasi vagy a marokkói hadseregbe sem hazaszeretetből, hanem inkább anyagi megfontolásból lépnek be a gyerekek. Az iraki—iráni háborúba küldött tízmilliónyi iráni fiatal számos dokumentum szerint „boldog, hogy hozzájárulhat családja jobb megélhetéséhez". Az 1985-ben hatalomra jutott ugandai kormány megígérte a hadseregben szolgáló gyerekeknek, hogy lehetőséget kapnak a tanulásra. Az UNICEF egyik akciója segítette leszerelésüket, majd választhattak a katonai és a polgári tanulmányok között. Két jótékonysági szervezet, a Gyerekek Védelmére Alakult Nemzetközi Szövetség és a svájci Emberek Földje lehetőséget kapott arra, hogy az iraki fogolytáborokban lévő nyolcszáz iráni fiatal közül 150-nek általános és szakmai képzést nyújtson. Ami a gyerek-katonák és felettes tisztjeik közti viszonyt illeti, a jelentés szerzői szerint számos információ utal arra, hogy a gyerekek néha fizikai erőszak áldozatai, nincsenek tudatában a rájuk leselkedő veszélyeknek. A velük szemben alkalmazott büntetések gyakran nincsenek arányban az elkövetett hiba nagyságával.
