Somogyi Néplap, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-29 / 259. szám

IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS

' .. .

8 __________________________________________________So

mogyi Néplap______________ 1988. október 29., szombat

F

orrai Miklós vezényel

tették a maga korában, s mégsem a zenekultúrát szolgálja. Akkor éreztem, valakinek meg kell teremtenie, hogy az a bérlakásokból álló ház ismét az eredeti célt szolgálja. Hiszen közben volt benne többek között ökölvívó-iskola, cirkuszvállalati iroda. Fölmerült (bennem egy új Liszt Társaság megalapításának a gondolata. Igaz ‘ugyan, hogy ilyen társaság már volt, de rövid életű, és meg is szűnt. Keresni kezdtem a nyomokat, a gyökereiket. Megtaláltam a társaságot, illetve alapszabályait, amelyet 1893-bain készítettek, s mi, nevét átvéA hagyományőrző művész

Beszélgetés a 75 éves Forrai Miklóssal

ve, újjáélesztettük. Akiktől tanácsot kértem, segítségemre voltak, és „mindössze” harminc évünkbe került, hogy a jubileumi évre, a zeneköltő születésének 175. és halálának 100. évfordulójára ez az épület ismét Zene- akadémia .lett. Régi hangversenytermét a közönség most nagy érdeklődéssel látogatja. Az is magától értetődő, hogy Liszt lakása az első emeleten múzeum legyen. Addig ilyen nem létezett hazánkban, csak Wei- marban. A mi Liszt Múzeumunk azóta nyitva van.

— ,Ezék után jutott eszembe egy újabb gondolat: Erkel Ferenc. Mindenekelőtt elhelyeztük a potréját. így aztán megkétszereződött a feladatunk. Liszt és Erkel. És nem is merem folytatni, hogy még mennyi adósságunk van! Törlesztésére sok emberöltő kell. Ebben a hitemben pedig egy különlegesen erős lelkű művészt, tudóst találtam, Szabolcsi Bencét, áki fáradhatatlanul életben tartotta bennem a lelkesedés tüzét. Igaz, sokat elértünk, de ez csak az elkezett a világ minden tájáról. Valamennyiről Lisztmű hallható. A zsűri rendkívül szigorú. És minden évben, október 22-én, Liszt születésnapján adjuk át a díjakat a Zeneművészeti Főiskola, a Liszt Ferenc Társaság és az Országos Filharmónia által rendezett ünnepi hangversenyen.

— Hány Liszt Társaság működik a világon?

— Amikor társaságunk újraéledt, akikor négy Liszt Társaság volt, ma már tizenkilenc van. Csak néhányat említek: Tokyo,Sydney, Buenos Aires, s akkor a kontinensünkön levőkről nem is szóLtam. Liszt Ferenc Európát soha nem hagyta el, s nem is kívánkozott máshová. De művei beragyogták az egész világot. Tehát eme zenei lángelmékkel és többi nagy világhírességünkkel elkezdett utunk beláthatatlan távlatokat nyit. Alapelvem itt is az, mint mindig:

A Liszt Múzeum a régi Zene- akadémián

Erkel Ferenc egykori la-- kásában — amely a régi Zeneakadémia Vörösmarty utcai épületének második emeletén található s ma a Liszt Ferenc Társaság központja — életéről, munkásságáról és terveiről faggattuk Forrai Miklós 'karnagyot, a főtitkárt.

— A Baranya megyei Magyarszéken születtem — kezdte. — Édesapám tanító és kitűnő muzsikus volt. Tőle tanultam, hogy ne ismerjem az elfáradás fogalmát. Amikor 1931-ben bekerültem a Zeneakadémiára, a következő éviben Liszt Krisztus című oratóriumában a kórus közreműködője lehettem. Nem kisebb művész dirigált, mint Liszt Ferenc egyik tanítványa: Felix Weingartner. Számomra ez meghatározó élmény volt, miiként az is, hogy tanáraim lehettek Harmat Artúr, Bárdos Lajos és Kodály Zoltán. ök emberségre nevelték, követelményeikkel pedig eredményre szoktattak. Zeneakadémiai éveim befejeztével a zenei életbe kerültem könyv- és kottagyűjtemények kiadójaként, aktív karmesterként és zeneakadémiai tanárként. S született egy olyan témám, amellyel mások nemigen foglalkoztak: Liszt Ferenc. Közben a Budapesti Kórus élére kerültem. Célom ott természetesen az volt, hogy bemutassam Liszt műveit, azokat, amelyeket korábban alig vagy egyáltalán nem adtak elő.

1934-ben az akkori And- rássy út és Vörösmarty utca sarkán levő régi Zene- akadémián elhelyezett táblánál már felötlött bennem, hogy ezt az épületet Liszt Ferencnek, zeneakadémiának, Erkel Ferencnek épíSZIRMAY ENDRE

Zúgnak a jegenyék

Üzenet Kerék Imrének

Vagyunk és várunk rád szüntelen zöld idők parazsa hűtelen fiának felgyújt egy csillagot jázmin és bodzaág itt hagyott titkokat — májusok illatát teríti arcodra — őz nyomát vizslató szemed már nem leli csikorgó ezüst hó ellepi kék tavak tükrével múltadat sikolt az elmetszett pillanat sorsod az otthonod a hazád zsongató éveid dallamát ölelő hűségünk védi meg

— párálló szemekkel kérditek vár-e majd valaki haza még?

— zúgnak csak zúgnak a jegenyék.

Kaposvár, 1988 őszén

Lesznek-e még?

A vén temetőt a gaz benőtte már, herseg ,a száraz kukoricaszár ...

Dombokon, mezőn sehol egy ember, sunnyog a köd — madár se rebben;

Még virraszt a múlt — de láthatatlan, nem ég a tűz, nem lobog a katlan;

A bokrokon napfény már nem dereng, az ágak hegyén száraz levélke leng;

Se mozdulat, se hang; a lefogott élet emlékeinkben ős-titkokat becézget.

Lesznek-e még élkésett érkezők,

■ hogy láthassák— mit tanúsítanak

a domboldalban az elhagyott temetők?

ső felvonás utáni pauza. Az kell, hogy a mi zenei fejedelmeinknek méltó otthona legyen. Tulajdonképpen ehhez kapcsolódik az is, hogy most már 15. esztendeje minden évben megrendezzük a nemzetközi Liszt Ferenc Hanglemezdíj ünnepélyes átadását. Erre a nagydíjra az idén 35 lemez éradni és újból adni, s ha lehet, semmit nem kérni, legföljebb azt, amivel mindenki egyetért. Elvégre így születhetett meg újra a Liszt Társaság és a régi Zeneakadémia. Hiszem, e pillanatban -ez egy olyan forrás, amely folyóvá erősödik, s egyszer majd tenger lesz.

K. K.

Szentmihályi Szabó Péter

Adóügyi szentek

Megmondom őszintén, korai volt bevezetni a személyi adórendszert. Ezzel, azt hiszem, a lakosság tízmilliós tömege egyetért, kivéve a Pénzügyminisztériumot és az APEH peches dolgozóit. Nem tudom, van-e szentje az adóügyöknek, netán szentjei, mártírjai, mert akkor hozzájuk fohászkodnék. De az is lehet, hogy törökül kellene fohászkodnom eleink adószedőihez, a defterdárokhoz — az akkori időkben egy török szót biztosan ismert mindenki, és ez a harács.

Nálunk tízszer fejlettebb országokban sem zökkenő- mentes az adószedés, az adószedők népszerűségi indexe pedig világszerte sajnálatosan alacsony. De mi" lesz itt, nálunk, ahol az infrastruktúra katasztrofális, ahol se telefon, ise fegyelem, se működő számítógép, se program, se programozó?

Eddig tőlem a kerületi tanács szedte az adót. Neki könnyű volt, mert minden jövedelmem jelentésköteles. Ök szépen összeadták, küldtek egy slejfnit csupa érthetetlen kóddal. Ezután fölleb- beztem; erre újra számoltak, esetleg elengedtek egy kis pénzt; ezután részletfizetést kértem, és fogcsikorgatva leszurkoltam az adót, amelyből nem épült út, nem kotorták el a havat, nem kaptam telefont, de legalább, az apparátus egyik hasznos dolgozójának fizetéséhez hozzájárulhattam.

Ennek a processzusnak legutóbbi állomása az volt, amikor kaptam egy levelet a tanács pénzügyi osztályától, hogy most már nem hozzájuk tartozom, hanem az APEH-hoz, milyen számlára fizessék vissza a hozzájuk befizetett adórészleSZEPESI ATTILA

A titkos város

Hová lettek a-görbedt muzsikusok? A szemükre nagyítót csippentő órásmesterek? Gyerekkorom híresei, akik csengős szánon, dalolva húztak át az éjszakán? Kopott, ókulárés tanítóm, aki Kölcsey Himnuszára megtanított, pedig ezzel az állását kockáztatta, mert magyarok voltunk ugyan, de csak megtűrtek a saját városunkban? S hová lettek a többiek, a nagyálmúak, a hibbantak, a magánpróféták meg a sanda bámészok, a hétfő-szürkék meg a hites alkimisták, akik régi fóliákat faggatták a Titokért, mely élni segít, s közben elmúlt az életük? A sorsta- lanok meg az életmuvészek, akik egy autó kereke alatt végezték fiatalon, vagy az élhetetlenek, akik makogó vénségükig vonszolták üres napjaik terhét?

Akárhogy nézem is, a régi világ, a gyerekkori, már megfeleződött az időben ; rokonokból, ismerősökből, barátokból és ellenségekből egy egész város költözött a föld alá. ők az időtől eloldozot- tak, görögökkel, hettitákkal egyidősek. Talán így is kell lennie az emberélet útjának felén, felén túl — sokasodnak hallottaim. Nem számolgatok, de ahogy fölidézem őket, legalább annyian vannak, mint mai szerette- im-ismeroseyn. Itt lakom az Európa peremére szorult városban, s alattam a titkos város — egész utcákat, tereket tudnék benépesíteni a régiekkel, az limaginárius sötétségben rejtezőkkel, akik gyerék- és kamaszkorom álmait álmodják tovább, a zöld lovakat, a csigák ezüst ösvényét, a baglyok erdejét, a sárokhegyi farkasta- nyát meg a kolostorkert romjait, ahol éjszaka egy fekete kutya őrzi az elmerült aranypénzeket s a pingált cserépkorsókat — mert velük osztottam meg álmaimat. Micsoda házsorok, piacterek, tömbök, katedrálisok, egész városnegyedek telnének ki halobtadmból.

Jutna közéjük fiatal és öreg, kedves és morózus,

egyenes gerincű és görbe tekintetű, elszikkadt szűz és vérbő cigánylány — mind egykorúak már az időtlennel. A beregszászi fekélyes koldus, aki a hófúvásban falás kenyérért kántált. A púpos rikkancs. Az őrült pap, aki — látomásoktól kínozva — félreverte éjszaka a város harangját. A beszállásolt katona, aki Ázsia derűjét és otthontajanságát hozta ferde szemében. Az öreg csősz, aki lidércekre vadászott az éjszakai mezőn. Kedves és izgága osztálytársam, aki külföldre szökött, hogy Ikarusz! s z en ved él y én ekáj dp zhas - son — nemrég hallottam hírét: lezuhant valahol Nyu- gat-Németországban egy sportrepülővel. Hova lettek a tücsökarcú suszterek? A görbült patiikusök? A szőlősgazda, aki kertjében ápolt mániákusan néhány szőlőtövet, miután elvették hegyi bir.tdkát? Az öreg kertész, akinek diófája — egyik ol- oalágám — mandulát termett? A nagy hírű sebész- orvos, akit — állítólag — elhívtak Sztálin betegágyához, és öt teljesen, egyforma Sztálint kellett megvizsgálnia — köztük rejtőzött az igazi is. S a többiek: az iszákos bölcsek, meg a józan ibalekók?

Körülöttem az alikonyi város — merülő falak és tetők —, mégis két városban élek. Látom a járókelőket, fönn az őszi varjakat, és látom egyszerre a föld alatti utoákat is, az ércek közt, az elmerült folyómedrek partjára vetve — házsorok és terek, ablakok tükrében a futó évszakok, vándorló fák, égő falak közt a menekülők, akik ekhósszekéren vágtak neki az éjszakának, és örökre nyomuk veszett. Gyerekkorom sárkányeregető társai, akik közül ma már nem egy lakja a titkos várost: vá'lluk görbült, mint a pom- peji katonáé, aki a föld alatt folytatta véletlen megtalálásáig soha be nem teljesedő mozdulatát, vagy ,miimt a kínai Huang-ti császár rejtelmes agyagkatonái — dermedtem állnak az idő partjára vetve.

Jasper Gyula

Csak egy sikoly volt

Beszédes szavakat keresek Hogy rávéssem a hallgatás falára De gyémántkeményen ellenáll Kicsorbul véső ki a kalapács Izom elernyed és megtör a lélek Csak egy sikoly volt ami reá égett.

teket. Kísértésbe estem, hogy elfogadjam a pénzt, amely az enyém, én dolgoztam érte, nem ők, de utálom a hivatalos macerát, ezért inkább felvilágosítottam őket, hogy ez még az 1986-os adóm, tartsák csak meg, jövőre már az APEH karmai közé kerülök.

Ezután újabb levelet kaptam, melyben a tanács megkért, küldeném el az ő határozatukat, mert nekik nincs meg. Elküldtem egy fénymásolatot, és vártam, egyelőre felfüggesztvén adó- részleteim fizetését, hátha még további 'kívánságokkal állnak elő. S valóban : érkezett egy újabb számítógépes slejfni, melyben adópótlék címén ötezer forinttal megemelték a befizetendő összeget.

A dolog most ott tart, hogy az adómat kifizettem, az adópótlékot nem. Kíváncsi vagyök, az adópótlékra milyen adópótlék jön ki.

Én istenfoizony örülök, hogy kikerülök a tanács karmaiból. De nincsenek illúzióim. Mi jóra számíthatok az APEH-tól? Ö fog nekem utat építeni, tisztítani,

gázvezetéket, telefont létesíteni? Aligha. Csak újabb, még zavarosabb slejfnik, felszólítások, büntetésék várhatók. És ha minden jól megy, munkámból ezentúl két adóügyi alkalmazottat tarthatok el. Maradhatna még számomra az adófizető állampolgár öntudata. Meg a mérhetetlen bizalom abban, hogy Állam Bácsi feneketlen zsebében jó helyre pottyannak az én forintja-, im. Olyan helyre, ahová más forintok sosem érkeznek meg. Mert csoda érdekes ez, én még fennállásom óta számlát nem kaptam senkitől, akinek a munkájáért fizettem. Csák most már egyre nagyobb összegekről nem kapok számlát. Hála az APEH aprószentjeinek.

Várom az újabb slejfniiket, felszólításokat, dörgedelmeket. Én is állami alkalmazott vagyok. Fizetek. Megró intázhatják rólam az ismeretlen adófizető szobrát. Nem tudom, a koszorú ára levonható-e és van-e rajta ÁFA. De nem ragaszkodom az évenkénti koszorúzáshoz. Elég egy röpke fohász.