Somogyi Néplap, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-21 / 252. szám
2 Somogyi Néplap 1988. október 21., péntek Ülést tartott a Minisztertanács Az Indian Airlines néhány órával korábban szerencsétlenül járt Boeing 731-es utasszállító repülőgépének farokrésze körül a mentőalakulat tagjai dolgoznak október 19-én. A Bombay ból Ahmadabadba tartó repülőgép fedélzetén tartózkodó 129 utas és 6 főnyi személyzet közül csupán öten élték túl a szerencsétlenséget. VVhitehead-nyilatkozat Kelet-Európáról (Folytatás az 1. oldalról) Az államtitkár a továbbiakban szólt arról, hogy rubelelszámolású kapcsolatainkban folyamatos aktívumképződés figyelhető meg, ezért e téren a kormány kényszerűen korlátozó poli- titkát érvényesít. Az idén az aktívumképződést sikerült a tervezett keretek között tartani. A belső egyensúly javítása érdekében a kormányprogram a lakosság áldozatvállalására is utalt — előreláthatólag az idén 2,5 százalékos lakossági fogyasztáscsökkenés következik be. Ez azért fontos előrelépés, mert a korábbi kormányzati tervek is számoltak a fogyasztás visszafogásával, de a kormány ezt a törekvését nem tudta érvényesíteni. A határozottabb gazdaságpolitikai irányító magatartás, a szabályozó eszköztár bővülése lehetővé tette, hogy a tervezett szintnek megfelelően alakuljon a lakossági fogyasztás színvonala, a felszabaduló forrásokat pedig a külső egyensúly javítására tudta fordítani a kormány. Idén kiemelkedő exportnövekedést értünk el, körülbelül 20 százalékkal növekedik a múlt évhez képest a tőkés exportból származó devizabevétel és a tőkés kivitel volumene is mintegy 9 százalékkal bővül. összességében 1988-at a magyar gazdaságpolitikában sikeres évnek kell tekinteni — hangsúlyozta Kemenes Ernő, jóllehet, a vállalati szféráhan a differenciálódás több szektort kedvezőtlenül érint. A jövő évi feladatokról szólva kifejtette: a gazdaság mozgástere a feltételezett lehetőségekhez képest szűkebbnek látszik. Az 1985—87-es időszak dinamikus adósságnövekedése a nemzetközi pénzpiacokon olyan megítéléshez vezetett, hogy megfontoltabb hitel- felvételi magatartást kell tanúsítanunk. A gazdasági tervek arra építhetők, hogy a folyó fizetési mérleghiánynál valamivel kisebh legyen a külső erőforrásbevonás. A termelési szerkezet korszerűsítésének gyorsításához szükséges erőforrások megteremtésével szükségszerűen együttjáró áldozatvállalás a fogyasztásban tovább nem fokozható. Nem képzelhető el, hogy az ideihez hasonló mértékű életszínvonal-csökkenésre kerüljön sor 1989-ben. Ezért a kormányzat jövőre, a szak- szervezetekkel és az érdekelt társadalmi szervekkel egyetértésben, olyan életszínvonal-védelmi prgramra rendezkedik be, amelynek fő célja, hogy a reálfogyasztás elért színvonalát megőrizze. Azokon a területeken, amelyeken piacképes teljesítmények vannak, a kormány a munkajövedelmek növekedése elé nem állít akadályokat. Az inflációs ráta mértékét idén 16— 17 százalék közöttire becsülhetjük. A kormány fontosnak tartja, hogy a következő években, így már jövőre is mérséklődjék az infláció. A piaci ármozgásokat megpróbálják különböző eszközökkel korlátozni, ugyanakkor központi árintézkedésekre is sor kerül, hiszen a kormányzat négyéves általános támogatásleépítési programot érvényesít a termelésben, a kereskedelemben, s a fogyasztásban is. A legrászorultabb rétegeknél szociálpolitikai intézkedésekkel próbálja kompenzálni a kormány az infláció hatásait. Erre vonatkozóan többmilliárdos intézkedési programon dolgoznak a társadalmi, érdekvédelmi szervekkel együttműködésben. Végezetül hangsúlyozta: nem egyszerűen 1989 gazdaságpolitikájáról van szó, hanem annak az útnak a kiválasztásáról, amelyen a kormány járni kíván a stabilizációs folyamat felgyorsítása érdekében. A külpiaci nyitás mellett a kormány a gazdálkodás szabályrendszerének átalakításával enyhíteni kívánja a vállalatok gazdálkodási megkötöttségeit. Nagyobb mértékben szándékoz- zik támaszkodni a külföldi működötöké importjára, s ehhez megfelelő belső működési feltételeket is kíván teremteni. Emlékeztetett arra, hogy az úgynevezett .^’’változatot a kormány stratégiai változatként is kezeli, airra az esetre, ha netán a nemzetközi fizetési, finanszírozási kondíciók a számítottnál kedvezőtlenebbül alakulnak, azaz a külső feltételek romlanak. Mladarasi Attila pénzügyminisztériumi államtitkár az idei pénzügyi folyamatokról szólva hangsúlyozta: a tervezettnél valamivel kisebb mértékű lesz a költségvetés hiányának csökkenése, de így is az elmúlt évekhez viszonyítva jelentős, legalább 15- 20 milliárd forint nagyságrendű a csökkenés. Mind a nyereségalakulás, a jövedelmek képződése szempontjából, mind a támogatások csökkenésében a vártnál nagyobb dinamika figyelhető meg. Idén a kamatpolitikában is fontos változások következtek be, s ez kedvezően hatott a költségvetés helyzetére. Fontosak azok a hatások is, amelyek az adóreform miatt következtek be. Erről elmondható: az újonnan bevezetett adók az elgondolások szerint funkcionálnak, s lényegében a tervezettnek megfelelő összegek is folynak be. Átalakult a költségvetés szerkezete : a bevételek lényegesen kisebb mértékben származnak a vállalati nyereségek elvonásából és sokkal Inkább a forgalmi szférából. Ennek az a következménye, hogy az igen jelentős mértékű nyereségnövekedés nemcsak a költségvetés bevételeit gyarapította, hanem a vállalatok saját hatáskörben felhasználható jövedelmeit is. Egy olyan gazdaságpolitikai elgondoláshoz, amelyik számos ponton a liberalizálást tűzi napirendre, szükségszerűen olyan pénzügypolitika kapcsolódik, amely csak azok számára teszi lehetővé a kitörést, akik megfelelő teljesítményt nyújtanak. A költségvetési politikában további jelentős változtatásokra van szükség — mondotta. Ez egyfelől megköveteli a vállalkozói nyereségadó-törvény hatályba lépését, a személyi jövedelemadórendszer módosítását, a támogatás-leépítési program megvalósítását. A cél az, hogy négy év alatt több mint 10 milliárd forint támogatáscsökkenésre kerüljön sor, ebből jövőre 25—26 milliárd forintot irányoz elő a terv. A másik jelentős lépés, hogy tovább folytatódik .4 vállalatoktól származó adó csökkenése. Mintegy húszmilliárd forint adócsökkenés következik be azáltal, hogy az adótörvénytől eltérő adókat jövőre hatályon kívül helyeznék. Különböző termelési adókat és egyéb elvonásokat megszüntetnek, és a beruházások általános forgalmi adója is 20 százalékkal nagyobb mértékben igényelhető vissza 1989-ben. Madarasi Attila utalt arra is, hogy a Minisztertanács ülésén felmerült egy lakásalap létesítésének lehetősége és szükségessége. Ez vállalati költségvetési és lakossági forrásokból állna, s egy új lakásfinanszírozási rendszer bázisát adná. A rádió munkatársának kérdésére válaszolva Madarasi Attila elmondotta: a lakáskölcsönök kamatának visszamenőleges emeléséről nem döntöttek a kormányülésen. Különböző változatokról folynak viták, azonban ezekről még korai beszélni. A vállalati támogatások csökkentésével kapcsolatos kérdésre Madarasi Attila válaszolt. Kifejtette: idén tértek rá a fix támogatási kulcsok bevezetésére, s ezeket év közben inkább csökkentették, mint növelték. A jövőben a támogatások volumenének alakulása az export nagyságától és összetételétől függ. A kérdéshez kapcsolódva Kemenes Ernő elmondotta: az idei támogatások összege kevesebb a tavalyinál. A négyéves támogatás-leépítési programot a kormány a parlament elé kívánja terjeszteni. A termelési támogatások csökkentéséről van szó a bányászatban, az alapanyagtermelés más területein és a mezőgazdaságban is. JKSZ KB-ülés Döntések a fiatalításra Belgrádban befejeződött a JKSZ KB újabb bővített ülése, amelyet néhány órával az előző, hétfőn kezdődött és három napon át tartott plénumát követően tartottak meg. A JKSZ 1986 júniusában megválasztott mostani központi bizottságának ez utóbbi ülésén Vidoje Zsarkovics, a KB elnökség tagja beszámolót terjesztett elő az 1974- es alkotmány módosításáról folytatott másfél éves vita eredményeiről. A vitában Milan Kucsan, a Szlovén Kommunisták Szövetsége elnöke a hadsereg eddigi finanszírozási módjával szembeni szlovén ellenvetésekről, Branko Mikulics, a szövetségi kormány elnöke pedig a gyökeres gazdasági reform megvalósítása szempontjából szükséges változtatásokról szólott. Az ülés szorgalmazta, hogy a tagköztársaságok képviselői újabb nézetegyeztetéseiken keressenek közös megoldást a még nyitott kérdésekre, hogy a parlament az új alkotmányt ez év november végéig elfogadhassa és kihirdethesse. Mint már jelentettük, a Központi Bizottság előző, szerda este véget ért ülésén egyhangúlag elfogadott határozatban rögzítette a JKSZ közvetlen feladatait az ország jelenlegi politikai, gazdasági és társadalmi válságának leküzdésében. Az tartalmazza azt a döntést is, hogy a JKSZ Központi Bizottsága tagjainak egyhar- madát a legközelebbi másfélkét hónap alatt fiatalabb káderekkel váltják fel. A JKSZ Központi Bizottsága 165 tagból áll. A szervezeti szabályzat szerint ezek közül 20-20-a't a tagköztársaságok, 15-15-öt pedig a két autonóm tartomány kommunista szövetségei, illetve a néphadsereg pártszervezetei választanak meg és delegálnak. Megbízatásuk négy évre szól és tagságukat a JKSZ kongresszusának kell megerősíteni. A hat tagköztársaság, a két autonóm tartomány kommunista szövetségeire, valamint a néphadsereg pártbizottságára most az a feladat vár, hogy november végéig eldöntsék, a JKSZ Központi Bizottságában lévő képviselőik közül kiket hívnak visz- sza, s kiket delegálnak helyükre. Egyidejűleg le kell cserélniük saját vezető testülteik tagjainak egyharma- dát is. A határozat azt is kimondja, hogy a JKSZ KB tagjai a jövőben nem tölthetnek be szövetségi, tagköztársasági és autonóm tartományi szintű állalmi tisztséget. A Központi Bizottságnak jelenleg 30 ilyen magas állami beosztású tagja van. Ahogy a kelet-európai országok magatartása változott a Nyugat iránt, úgy az atlanti szövetségeseké is átalakult Kelet-Európa iránt — jelentete ki John Whitehead amerikai első külügyminiszter-helyettes az MTI brüsz- szeli tudósítójának kérdésére válaszolva azon a sajtó- értekezleten, melyen hat kelet-európai országban tett kőrútjának tapasztalatait összegezte. John Whitehead kiemelte, hogy Kelet-Európábán ma igen lényegbevágó és bátorító változások tapasztalhatók, s ezeknek fontos következményei vannak a Nyugat számára is. À Szovjetunióban kibontakozó reformirányzat bátorítja ezt a fejlődést, amely az egyes országokban különböző módon és különböző ütemben valósul meg. Whitehead úgy fogalmazott, hogy a leggyorsabb ütem Magyarországon és Lengyelországban tapasztalható, változóban van Csehszlovákia, az NDK és Bulgária is, egyedül Ceausescu elnök Romániája tagadja a gazdasági és politikai változás szükségességét. Az amerikai diplomat« igen elismerően szólt G rósz Károllyal és más magyar vezetőkkel folytatott eszmecseréiről. Minden magyar partnere biztosította a reform iránti elkötelezettségéről. Ismét leszögezte, hogy az Egyesült Államok támogatni kívánja a magyarországi pozitív változásokat. A kétoldalú kapcsolatok nagyon. jók és Budapesten megvitattak egy sor új, további javításukat szolgáló módszert. Whitehead nyilatkozatában és sajtóértekezleten részletesen foglalkozott a romániai helyzettel. „Mélyen megrázónak” és „felháborítónak” nevezte a falurombolást, amelyről személyesen is meggyőződhetett mostani látogatása során, továbbá a közellátási helyzetet, s azt, hogy az ellenvélemények kifejezésére nincs mód. Kedvező kapcsolataink voltak Romániával számos területen, ám a különállásra irányuló román eltökéltség eredményeként nemzetközi síkon elszigetelődött ez az ország, s ennek kárát látták a kétoldalú amerikai —román kapcsolatok is. A kapcsolatok stabilizálásához vagy éppen javításához komolyan kell venni az emberi jogokkal kapcsolatos aggodalmainkat, mondtta a külügyminiszter-helyettes. Az amerikai külügyminiszter-helyettes airra a kérdésre, nem tartana-e indokoltnak egy újfajta Mar- shall-tervet a keleti országok reformjainak támogatására, kijelentette, hogy eltérő helyzetről van szó. A Marshall- terv a II. világháborúban szinte teljesen lerombolt gazdaságok helyreállítására szolgált. Kelet-Európábán ma a változásoknak belülről kell jönniök és belülről is bontakoznak ki. A nagyarányú pénzügyi segítséget vagy hitelnyújtást Whitehead nem látja szükségesnek vagy kívánatosnak. A „Kémfogó" csapdájában A felperes vesztett, a 3,5 millió font perköltség az adófizetőket terheli. A brit kormány volt ugyanis a felperes a fél világ tucatnyi bírósági tárgyalótermét megjárt két és fél éves sajtóperben, amelyben az utolsó szót a múlt héten mondta ki Nagy-Britannia Legfelsőbb Bírósága. Eszerint nincs jogi alap a brit kémelhárítás egykori tisztjének külföldön közzétett emlékirataiban foglalt információk hazai közreadásának betiltására. A jogi hányattatás 1986 nyarán Sydneyben kezdődött. Az első alperes Peter Wright, a brit titkosszolgálat egykori tisztje volt. Az akkor már nyolc éve nyugalomba vonult és Ausztráliába áttelepedett kémelhárító nem kevesebbet állított emlékirataiban, mint hogy ’ a brit titkosszolgálat egykori főnöke — az 1965-ben nyugdíjazott és 1973-ban elhunyt Sir Roger Hollis — „Moszkvának dolgozott”. Továbbá azt, hogy a kémelhárító és a hírszerző szolgálat (az MI5 és az MI6) tisztjeinek mintegy harminc fő csoportja — szoros együttműködésben az amerikai CIA kémfőnöke vei — összeesküvést szőtt az 1964—70 és 1974—76 között hatalmon volt Harold Wilson munkáspárti miniszterelnök megbuktatására. A brit kormány képviselője a szigetország „nemzet- biztonsági érdekeire” és a titkosszolgálati ügynökök „életfogytiglanig érvényes hallgatási kötelezettségére” hivatkozva kérte az emlékiratok ausztráliai közreadásának megtiltását. Az Ausztráliában minden igazságszolgáltatási fórumot megjárt ügyben végül az ottani legfelső fellebbviteli bíróság sem méltányolta a brit kormány érvelését. Tavaly már nemcsak az ötödik kontinensen, hanem valamennyi földrész több tucatnyi országában is megjelent a könyvüzletek kirakatában Peter Wright sikerkönv ve — a „Kémfogó”. Már kínai nyelven is olvasható volt Pekingben, amikor Londonban a brit kormány pert indított a The Guardian, a The Independent, a The Observer és a The Sunday Times ellen. Ezek a napilapok és vasárnapi újságok ugyanis szemelvényeket közöltek Peter Wright emlékirataiból. Akkor ugyanis már százszámra hoztak haza brit turisták az Egyesült Államokból az ott kiadott változat példányait és ezerszámra importáltak postai úton a briteknek tiltott könyvet. A brit bíróságok előtt egyre hosszabbra nyúlt az alperesek névsora, az alsóháziján pedig egymást követték a nyilvános bírói vizsgálatot követelő interpellációk. A kormány két és fél éven át a hagyományos „sub judice ’ („az ügy a bíróság előtt van”) formulára hivatkozva tért ki Peter Wright állításainak parlamenti megvitatása és a Wilson-kormány elleni összeesküvés vádjának érdemi kivizsgálása elől. Hivatkoztak arra a hagyományra is, hogy egyetlen brit kormány sem nyilatkozik nyilvánosan a titkosszolgálat tevékenységéről. Itt tartott az ügy, amikor a múlt héten a felsőház öt lord-főbírája — a királyság legfelső bíróságának szerepében — az alperesek javára döntött. Mégpedig elsősorban azért, mert — lord Grif - 1iths főbíró indoklása szerint — „a bíróság szamarat csinálna önmagából, ha betiltaná olyan információk közzétételét, amelyeket már másutt nyilvánosságra hoztak és idehaza is, meg külföldön is mindenki számára hozzáférhetők.” Azóta a brit újságok oldalt elöntötte a Wright-dosszié két és fél éven át felhalmozódott anyaga. Az egyik alperes — a The Observer — október 16-án megkezdte a „Kémfogó” történetéről és hátteréről készülő könyv folytatásos közlését. „1986-ban — írja a The Observer a sorozat közreadását indokló vezércikkében — az vezetett bennünket, hogy kivizsgáljuk: miféle emberek azok és miféle titkosszolgálat az, amely ilyen dolgokat tehet egy demokráciában és mindezt megúszhatja szárazon. Elvárhattuk volna, hogy a kormány és igazságügyi tisztségviselői legalább annyira érdekeltek az ügy kivizsgálásában, mint mi. Nem így volt... David Leigh vizsgálódásai leleplezik Peter Wrightnak a saját szerepére vonatkozó torzításait. Egyszersmind feltárják annak az ünnepélyes parlamenti nyilatkozatnak a hamisságát is, amelyben Thatcher asszony kijelentette, hogy szemernyi igazság sincs a „Wilson-összeesküvésre” vonatkozó állításokban. Mindenképpen bírósági vizsgálatra van szükség ebben az ügyben, már csak azért is, hogy kitisztuljon a levegő és megerősítést nyerjen: napjainkban már szilárd demokratikus ellenőrzés alatt vannak a titkosszolgálatok”. Ügy tűnik, hogy a lordok házának főbírósága csupán a sajtóperben mondta ki az utolsó szót. De ez aligha lesz az utolsó szó a „Kémfogó” csapdájába került egyxori politikusok ügyében. A tit kos pókháló nemcsak a holtakat és a nyugdíjasokat fon. ja be. Szerteágazó szálai az eleveneket is érintik. Köves Tibor (Londoni
