Somogyi Néplap, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-21 / 252. szám

1988. október 21., péntek Somogyi Néplap 3 I ___________A PÁRTOKTATÁSI ÉV KBZDETÉN (I.) A MEGÚJULÁS ZÁLOGA A FELKÉSZÜLTSÉG Betonkeverőt készített a Bárdibükki Állami Gazaság építőbrigádja. A szendipusztai automatizált tehenészeti telep silóterét bővítik; egyszerre negyed köbméter betont kever a gép, s így naponta száz köbmétert tudnak Szendipusztára szállítani. A beruházás fél­millió forintba került. Hátként gondolkodnifonni a köxigazgatátban Két lépcső a Balaton partján A politikai és ideológiai aktivitás légkörében kezdő­dik ezekben a hetekben az 1988—89-es pártoktatási év. Feladatait messzemenően befolyásolják azok a válto­zások, amelyek társadal­munk fejlődésének külső és belső feltételeiben végbe­mentek az utóbbi években, s főleg azok, amelyek a má­jusi pártértekezlet nyomán alakultak ki. A korábbi évek dinami­kus gazdasági növekedése után az utóbbi évtized ne­hézségeinek okait és követ­kezményeit nem könnyen ér­ti meg és éli át a lakosság nagy része. Aggódva fogad­ják a hazai társadalmi fe­szültségeket, munkabeszün­tetéseket, tüntetéseket és azokat az információkat, amelyek egy-egy szocialista ország belső fejlődési zava­rairól szólnak. Hiteles válaszokkal A helyzetnek több olyan tényezője van, amely próba­tétel elé állítja a szocializ­mus híveit, a magyar társa­dalmat. Tegyük hozzá: a helyzet ilyen változásai a ki­egyensúlyozott fejlődés hosz. szabb időszaka után követ­keztek be, amikor már „meg szoktuk” életünk akkori jel­lemzőit, s a jövőt illetően sem számoltunk a feltételek bonyolultabbá, nehezebbé válásával. Elméleti és ideológiai munkánk sem volt mentes leegyszerűsítésektől és illú­zióktól a jövő képének meg­rajzolásában. Ezért nem meglepő, hogy a változások bizonytalanságot és zavart keltettek, élénk reagálásokat, vitákat hozták nemcsak munkánk gyengeségeiről, hanem olyan átfogó kérdé­sekről is, mint a szooiailizmus fejlődésének folyamata, a gazdaság irányítása, a párt és az állam szerepe a gazda­ságban, a demokrácia, az emberi jogok, a nemzeti kér­dés a szocializmusban, az ifjúság helyzete stb. A viták nyílt és korresi lefolytatása, a kérdések őszinte megválaszolása fon­tos feltétele a kedvező poli­tikai légkörnek, a politikai egység erősítésének és az egység újrateremtésének. A helyzet tárgyilagos elemzéséből vonta le a párt- értekezlet azt a következte­tést, hogy ma a párt tevé­kenységének egyik legfonto­sabb területe az eszmei-po­litikai nevelőmunka. A pártoktatásnak tehát iga­zodnia kell a párt változó­ban lévő szerepfelfogásához. Ha az „ügyintézés” helyett valóban a mozgalmi jellegű vezető-szerepvállalás kerül előtérbe, úgy a pártnak ér­dekében áll, hogy tagjai megfelelő közéleti aktivitást fejtsenek ki. A párt nem tudja állás­pontját kizárólag úgy képvi­selni, hogy a központi sajtó­ban, szóvivő útján vagy ta­nulmányokban, cikkekben fejti ki a véleményét; poli­tikai aktivitásának, a tagság aktivitásában kell megnyil­vánulnia. Ezért az is érde­kében áll, hogy tagjai min­den olyan társadalmi moz­galom, szervezet tagjai le­gyenek, amely társadalmi mozgalom és szervezet elfo­gadja a párt vezető szerepét és az általa megfogalmazott célok fő vonalaiban egybe­esnek vagy nagyon közeliek a párt által megfogalmazott célokhoz. Ezért a pártnak el kell mennie a különböző szervezetekbe, rendezvé­nyekre. és politikai meg­győződését aktívan képvisel­nie IkeOl. Ebihez pedig megfe­lelő felkészültségre, vita­készségre van szüksége. Felismerések a pártoktatásban Figyelembe kell venni azt is, hogy nőtt a pártoktatás­ban résztvevők érdeklődése és igénye az ország és sa­ját helyzetük alakulását meghatározó körülmények, összefüggések, távlati lehe­tőségek megismerése és megértése iránt. A pártokta­tás az egyik fórum, amelyen a tagság „helyzetbe” kerül­het. A párt központi szer­veinek pedig kötelessége, hogy ne hagyják felkészület­lenül a tagságot az olyan új kérdések megválaszolásá­hoz, mint pl. amelyeket az egyesülési és gyülekezési, a társasági törvény előkészí­tése vet föl. Fölvetődhet a kérdés, hogy a párt oktatási rendszere az elmúlt években segítette-e ezt az eligazodást és ideoló­giai megújulást, felszínre hozta-e, hogy szükség van az ideológiai megújulásra vagy — épp ellenkezőleg — konzerválta a korábbi állás­pontokat és ennek megfelelő­en gátolta az ideológiai, po­litikai, gazdasági megújulást. A tapasztalatok arról ta­núskodnak; a pártoktatás se­gítette a reform szükségessé­gének fölismerését. Épp az oktatás során tapasztaltak vezettek azokra a felismeré­sekre, hogy ideológiai meg­újulásra is szükség van a társadalmi-gazdasági kibon­takozás megvalósulásához. Az elmúlt évtizedben a pártoktatás megújításához tartalmi segítségként szer­veződtek a különböző orszá­gos elméleti tanácskozások; a kapitalizmus fejlődésével összefüggő kérdések a ka­posvári elméleti tanácskozá­son, a műszaki haladás tár­sadalmi összefüggéseivel kapcsolatos kérdések Szé­kesfehérváron, a gazdaságpo­litika gyakorlati megvalósí­tásával kapcsolatos ideoló­giai kérdések Győrött. Ide kell sorolni a veszprémi or­szágos elméleti tanácskozást, a gazdaságban végrehajtott reformok tartalmi értékelé­sétől. S nem utolsósorban ide kell sorolni a szegedi országos elméleti tanácsko­zást a szocializmus kérdései­ről. 1983-ban, amikor a félidős központi bizottsági ülés a XIII. kongresszust megelő­zően már úgy fogalmazott, hogy az ideológia nem tu­dott lépést tartani a társa­dalmi-gazdasági fejlődéssel, levontuk azt a következte­tést, hogy a lépéstartáshoz elsősorban az emberek fe­jében kell gyökeres átren­deződés, és ebben nagy se­gítséget jelenthet a meg­újuló pártoktatás. Azóta az oktatás évkezdése elçtt a Politikai Bizottság hoz dön­tést a következő oktatási év irányelveire. Ugyancsak 1983-ból szár­mazik az az állásfoglalás, amely a fenti feladatok anyagi-technikai felételeinek megteremtését szorgalmazza, így jött létre a Reflektor Kiadó, amely a szemléltető eszközök megújítására hiva­tott, s vezették be a videó­zást, a számítástechnikát azokban a központokban, ahol a propagandisták fel­készítése folyik. 1986-ban döntöttek a közép- és felső­fokú politikai továbbképzés­ről és a Politikai Főiskola, a politikatudomány egyete­mi rangra emeléséről. A Politikai Főiskola gyökeres „átépítése” most van folya­matban. Ideológia és gyakorlat Vannak, akik kételyüket abból kiindulva fogalmazzák meg, hogy szerintük az ok­tatás közvetlenül a napi po­litikát szolgálta s közben válasz nélkül hagyta az em­bereket foglalkoztató kérdé­seket, s emiatt veszített vonzerejéből. Ezzel vitat­kozva fogalmazható meg a harmadik érv. A kiinduló­pont az, hogy a taggyűlések nem töltik be a szerepüket, nem működnek az agitációs fórumok stb. Tény, hogy a pártoktatástól mint az egyetlen működő mozgalmi formától várták az emberek a keletkezett űrök betölté­sét, s így az az elméletigé­nyes szemléletformálás és az aktuális problémák meg­vitatásának kettős szorítá­sába került. Az aktuális kérdések hát­terének feltárása természe­tesen továbbra sem kerül­hető ki. Ahogyan a Politi­kai Főiskola tanévnyitóján Grósz Károly, a párt főtit­kára is kiemelte: „a párt­oktatás továbbfejlesztésében a hangsúlyt a politikai mun­ka konkrét, és most idősze­rű feladataira való felkészí­tésre kell helyeznünk”. Nem a pártoktatás dolga azonban megmondani, hogy egy-egy pártszervezetben milyen po­litikai döntésekhez hogyan kapcsolódjanak az emberek; hogy az ottani gazdasági kérdéseket hogyan kell ak­tuálisan kezelni stb. Mindezek a taggyűlés, a napi agitáció feladatai. A pártoktatás funkciója, hogy elméletileg megalapozza a tagság és a hozzá kapcsoló­dó rétegek, emberek vita­készségét, cselekedeteit. Eb­ből következően nem lezárt rendszereket ad közre, ha­nem tanulmányokat, cikke­ket, elképzeléseket, ilyen vagy olyan véleményeket és ezeket ütközteti. A pártoktatás természete­sen nem adhat mindenre választ. Egy ma fölmerülő kérdésre nyilvánvalóan még nincs felelet, de itt lép be a folyamatba a propagandista, aki az elméleti alapokat tudja aktualizálni a legfris­sebb információk alapján és a tagság kérdéseinek meg­felelően. A legjobb szemlé­letformáló erő a reálfolya­mat, s ezt nem lehet helyet­tesíteni ideológizálással. Ha a reálfolyamatok más irány­ba hatnak, mást tapasztal a saját bőrén a hallgató, mint amit mondanak neki, akkor ez az ellentét feloldhatat- lanná válik. S mert nagy társadalmi feszültségekkel kell számol­ni, nyilvánvalóan továbbra is lesz egyfajta elfordulás a „hivatalos” ideológiától, en­nek megfelelően a pártokta­tástól is. Ezért az oktatás szervezése során a pártszer­vezetek gondosan mérlegel­jék a reálfolyamatokat, a belőlük fakadó politikai szükségleteket, az emberek, a párttagság érdeklődését, s legyenek érzékenyek a kér­désekre, nyitottak a vitára. Kemény László A Balaton-parti községek tanácsai januártól közvetle­nül megyei irányítás alá kerülnek. A kétlépcsős köz- igazgatásra való áttérés volt a témája szerdán annak a siófoki eszmecserének, ame­lyen részt vettek a megyei pártbizottságoknak a térség­ben élő tagjai, valamint a Siófoki, a zaimárdi, a föld­vári és a szárszói párt- és tanácsi rvezetők. Dr. Gyenesei István me­gyei tanácselnök vitaindító­jában elmondta: 1989. ja­nuár 1-jétől az úgynevezett mintaközségek, illetve a Ba- laton-part községi tanácsai kerülnek közvetlenül megyei irányítás alá. Somogybán 68 tanács van, ebből 28 lesz köz­vetlen irányítású, a taná­csok egyharmada. Ezek mű­ködési területein a lakos­ságnak majdnem a három­negyede él. A vitában a jelen levők közül mindenki elmondta a véleményét. Bereczk Gyula szárszói tanácselnök szerint a megyei apparátus tagjai nem készültek föl kellően az átállásra. Mint mondta, napx>nta jelennek meg a munkatársak a községekben, de a korszerű irányítási rendszerről véletlenül sem esik szó. Nem értett egyet a Siófoki Városi Tanácsnak azzal a határozatával sem, amely az eddigi kapcsolato­kat, a koordinációs lehető­séget, az igazgatási társulást megszüntette. Hangsúlyozta : a várossal és a többi bala­toni községgel a tisztességes mellérendeltségi kapcsolatra továbbra is szükség van. Miután megvalósul az új, korszerű szervezet, ki kell alakítani az emberi, mun­katársi kapcsolatokat, ame­lyek régebben a város, il­letve a járás és a községek között megvoltak. Tóth Já­nos, a földvári tanácselnök a többi között elmondta : a fiatal tanácsi doilgozótk kép­zésére nagyobb súlyt kell fektetni. A továbbképzése­ken tapasztalt szakemberek tartanak előadásokat, ám a nyelvezetük érthetetlen, ma­gyartalan, a fiatalok panasz­kodnak, hogy alig értik őket. Javasolta, hogy a me­gyei továbbképző intézetben fő állású tanárok is tanít­sanak. Kiss Péter Sándor zamár- di tanácselnök szerint falu­ját kétszeresen is érinti az átszervezés: január 1-jétől nagyközségi rangot kapott és most átáll az új irányí­tási rendszerre is. Ugyan­akkor a többi, környékbeli tanáccsal összehasonlítva a zamárdi apparátus létszá­mát és bérszínvonalát te­kintve hátrányban van. Sze­rinte a város vonzáskörzeti ellátó-szolgáltató szerepe, felelőssége ezután is fontos, ezért hatékonyabbá kell tenni a koordinációt. Ez kü­lönösen érinti Zamárdit, mert közel van Siófokhoz, sok területen szoros a kap­csolata a várossal, annak intézményeivel s a közmű­vek tekintetében is. Tehát a kétszintű irányításra való áttérés után sem szabad a kapcsolatokat felszámolni. Dr. Gáti István, Siófok tanácselnöke hangsúlyozta, Nem álltam egyedül mind­azzal szemben, amely végül is arra késztetett, hogy e hét keddjén lapunkban nyílt levélben forduljak az Álla­mi Biztosító vezérigazgató­jához. Mint az OTP Somogy Megyei Igazgatóságától ér­tesítettek: a takarékpénztár­hoz is jó néhány kétségbe­esett, illetve kétkedő ügyfél — náluk adós — fordult pa­nasszal, illetve kérdéssel ar­ról, hogy igaz-e, amit a biz­tosító emberei mondtak ne­ki; igaz-e, hogy ha nem köt­nek új és drága biztosítást, akkor az OTP egy összegben visszaköveteli a pénzét. Illés Antal, az OTP me­gyei igazgatója mondta : — Magunk is megrökö nyödtünk, amikor az ügyfe- leinktől és az újságiból érte­sültünk a történtekről. Ezért különösen fontosnak tartom leszögezni, hogy az Országos Takarékpénztár egyik bizto­sítótársaságot sem hatalmaz­ta föl arra, hogy az OTP nevében kölcsönmegvonás- sal ijesztgesse az embereket. Ilyen szándékunk nincsen, nem is volt. A takarékpénz­tár meg kívánja tartani ügy­feleit, jövőre már versenyez­ni fogunk a kereskedelmi bankokkal is a lakossági pénzügyietek terén, tehát még Inkább meg kell nyer­nünk az embereket. Az OTP senkit sem fenyeget, senkit sem akar lehetetlen helyzet­be kényszeríteni, tönkreten­ni. — De a takarékpénztár mégiscsak biztosításhoz köti hogy szó sincs a kapcsola­tok megszüntetéséről, az el­látásban például erősíteni kell az együttműködést, ám a kétlépcsős irányítási rend­szer lényege éppen az ön­állóság. Az eddigi kötelező „gyámkodás” szűnik meg a város részéről például az építés irányításában. Rend­kívül merész lépés az új irányítási rendszerre való áttérés, de kétségtelen, ez a kor, a jövő követelménye. Mindenkinek meg kell ta­nulnia önállóan dönteni s a döntésért felelősséget vállal­ni. Dr. Gyenesei István a vi­tát összefoglalva mondta: újítani, változtatni, korsze­rűsíteni szükséges minden területen. Meg kell adni a testületeknek a jogot arra. hogy döntsenek. Ne az ap­parátus minősítsen. Sokszor elhangzott, hogy alternatív javaslatokat kell a testület elé vinni, mert enélkül nincs döntési helyzetben. A me­gyei tanácsnak nem az a feladata, hogy a helyi taná­csok belső dolgaiba bele­szóljon. Szolgálati jellegű, korszerű megyei tanácsra van szükség, amely csupán a törvényességet hivatott vizsgálni, ellenőrizni. a hosszú lejáratú, nagy összegű hitelt. — Igen. Ezt minden pénz­intézet megteszi. De úgy tu dom, hogy a régebben meg­kötött lakásbiztosítási szer­ződések még az Állami Biz­tosító szerint is 1990-ig ér­vényesek, akkor szűnnek meg véglegesen. Addig ná­lunk bőségesen van idő rá, hogy kidolgozzunk egy olyan pénzügyi, biztosítási konstrukciót, amely alkal­mas arra, hogy az OTP ál­tal kihelyezett kölcsönökre fedezetet nyújtson. Keressük a lehetőségét, hogy a taka­rékpénztárnak és az ügyfe­leinknek is megfelelő, nem hátrányos megoldást talál­junk. S ahogyan egyik bizto­sítót sem hatalmaztuk föl rá, hogy a nevünkben revoi- verezze az ügyfeleket, úgy azt sem kívánjuk majd ki kötni, hogy melyik biztosí­tótársaság legyen az, ame­lyiknél az OTP-kölcsönnei terhelt ingatlant biztosítják — Tehát ha most valaki nem hajlandó új szerződési: kötni az Állami Biztosítóval, akkor az OTP felől bizton­ságban érezheti magát. — Igen. így összegezhető mindaz, amit elmondtam. A biztosító ügyfélszerzési mód­szereit nem az én dolgom minősíteni. De ebben az eset­ben kifogásolom, mivel az Országos Takarékpénztár nevében nem nyilatkozhat­tak volna az Állami Bizto­sító munkatársai. L. P. ötvenezer doboz pilótakekszet készítenek havonta a marcali kenyérgyárban a Győri Keksz- és Ostyagyárnak bérmunká­ban. A tésztalapokat a győri gyártól kapják, a krémet Mar­caliban kenik rá. Itt állítják össze a süteményt és itt is csomagolják azt. A biztosító visszaélt az OTP nevével A takarékpénztár nem vonja meg a kölcsönt

Next

/
Thumbnails
Contents