Somogyi Néplap, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-05 / 212. szám
1988. szeptember 5., hétfő Somogyi Néplap 5 SZOT-nívódfjat kapott ORSZÁGOS VETÉLKEDŐRE KÉSZÜLNEK Á Balaton együttes fényes napja A pénitek esti vihar, a hajnalig zuhogó eső után újra napfény ömlött végiig a siófoki utcákon. A szállodasorom. vonultak az ünneplők, ünnepelitek, a 25 éves Balaton táncegyüttes, egykori, mostani és jövőbeni tagjai, valamint a gdanski szövetkezet csoportja színes viseletben, vidáman a menettánc hagyományos, méltóságteljes rendjében. 25 év . . . A siófoki áfész által patronált együttes, mely többször megvédte arany fokozatú minősítését és gyakran szerepel külföldön is, 1965-ben Együd Árpád és Kelemen István vezetésével kezdte meg pályafutását. Két év múltán már Dániában öregbítették a magyar folklór hírét, s a következő években bejárták szinte egész Európát. Szakmai zsűri előtt 1976-ban méretett meg először az együttes. Ekkor bronz I., két év múlva ezüst II., 1980-ban pedig arany III. minősítést nyertek. 1977-ig Együd Árpád és Balogh István irányította, segítette a csoport munkáját, majd egy alapító tag, Csajáginé Geiger Valéria és a Zalaegerszegről ide járó Orsovszky István koreográfus lépett a helyébe. 1980-ban az Állami Ifjúsági Bizottság ifjúságii díjjal, a Siófoki Városi Tanács pedig a Siófokért emlékéremmel ismerte el az együttes tevékenységét. — Sókat tettünk és teszünk az utánpótlás neveléséért — mondta Csajáginé. -- 1984-től gyermektáncosaink is szép sikereket értek el a különböző versenyeken. Hatéves koruktól ' járnak hozzánk a gyerekek; velük a legtapasztaltabb táncosok foglalkoznak. Az egyesület hat fiatal tagja C kategóriás néptáncóktatói és tánc- karvezetői tanfolyamra jár Szennába, ahol Csikvár József, az ismert folklórista foglalkozik velük Az utóbbiak közül Laczkó Krisztinával és Gellár Évával beszélgettünk a főtéren rendezett „táncház” szünetében. — Két közösséghez tartozunk, s mindkettőhöz ragaszkodunk — mondták. — Táncossá a Balaton együttes nevelt bennünket, gyerekkorunk óta járunk a próbákra. Három éve táncolunk a felnőttegyüttesben. A szennai együttlét a megye, sőt a Dunántúl fiatal néptáncosaival is nagyszerű élmény. A tanfolyam hallgatóiként baráti közösségben dolgozunk. Mesterünk, Csíkvár József nem győzi hangsúlyozni : nekünk, akik továbbadjuk majd a hagyományt, mindent jól kell tudnunk. Egyébként a Perczel gimnázium harmadik osztályos tanulói vagyunk és tanítók szeretnénk lenni. Czimbalmos József 25 éve táncol az együttesben. 42 éves, raktáros az áfésznál, s a Szocialista Kulitúráért kitüntetés birtokosa. Két lánya ugyancsak tagja az együttesnek. — Valahova tartoznia kell az embernek — mondta. — Ha arra gondolok, hogy egyszer majd nélkülem tartják a próbáikat, megsajdul a szívem. Szabadiban kezdtem táncolni 15 éves koromban. Szinte- gyereknek számítottam a 25—30 évesek között. Meg keltett küzdeni a színpadra jutásért. Több régi táncos a jubileum tiszteletére ismét felöltötte a népviseletet, és rövid próba után vállalta a szereplést. Mészáros Gyula lombos bajusza már őszül; ő Bala- tomberényből tért vissza egy táncra. 48 éves. — Tulajdoniképpen beugró voltam — mondta. — Az alakulás idején kaposvári együttesekben táncoltam, s Együd Árpád hívott mag a dániai szereplésre. A megyeszékhelyről jártam a próbákra. — Engem egy rendetlenül viselkedő szív parancsolt le a színpadról — sóhajt Bö- röczy János, aki a feleségévé! és lányával együtt szerepe® az esti gálán. Délután az együttes tagjai megkoszorúzták Együd Árpád sírját, majd a művelődési ház szekciótermében tudományos tanácskozáson vettek részt. Itt Matyikó Sebestyén József, a múzeum vezetője tartott előadást az egykori siófoki népfőiskoláról és annak igazgatójáról, Molnár Istvánról. A zseniális táncművész, koreográfus tanítványa volt a többi között Együd Árpád is, valamint az együttes jelenlegi koreográfusa, Orsovszky István. A tanácskozáson a többi között részt vett és felszólalt dr. Kádár Zoltán művészettörténész profesz- szor, aki előadásokat tartott az 1946—1949-ig működő népfőiskolán. Az esti gálaműsor nyitószáma után dr. Szilvasán Pál, a Szövosz főtitkár-helyettese nívódíjat adott át az együttesnek. Fátyol Ferenc (akinek az egész családja az együttesben táncol) és Dömötör István, a siófoki áfész elnökhelyettese Szo- ciállista Kultúráért kitüntetésben részesült. Ketten kaptak jubileumi aranygyűrűt, és az említetteken kívül többen részesülték elismerésben és jutalomban. Ezután az „öreg", a visszahívott táncosok műsora következett, majd az utánpótlásegyüttes mutatkozott be. Végül a vendég lengyel csoport aratott sikert a gála első részében. Ezután a fináléig a jubiláló együttes mutatta be repertoárjának légszebb darabjait, majd a színpompás befejező képben 120 táncos együtt jelent meg a színpadon. Szapudi András A névadó nyomában Két diáklánnyal találkoztam: könyvek kötegelt cipelve léptek ki a megyei könyvtár ajtaján, összefutottam velük a megyei múzeum lépcsőin, s láttam, amikor köztéri szobrokat fényképeztek. Amikor tegnap reggel a főutcán találkoztunk, ugyancsak fényképezőgéppel igyekeztek valahová. Nem hagyott a kíváncsiság nyugodni, megszólítottam őket: — Mi az a munka, amely ennyire lelkesít benneteket? Fellai Zsuzsa és Milbacher Kinga szatyrából levelek kerültek elő, amelyék választ adtak kérdésemre. A cibak- házi általános iskola úttörőcsapata A haza minden előtt! címmel országos vetélkedőt hirdetett. A felhívás az 1848—49-es szabadságharc 140. évfordulója tiszteletére azokat az iskolákat szólítja versenyre, amelyek a szabadságharc valamelyik jeles katonai vagy politikai vezető személyiségét választották névadóul. A verseny első fordulójának legfontosabb feladata, hogy bemutassák az iskola névadóját. — A Kinizsi-lakótelepi általános iskola Táncsics. Mihály úttörőcsapatát képviseljük a vetélkedőn — mondta a két nyolcadik osztályos diáklány. — Az egész nyarat végigdolgoztuk; lassan elkészül a százoldalas tanulmányunk. Munkánkat történe-, lemtanárunk, Márton Lajos és az iskola igazgatója, dr. Nagy Ivánné is segítette. E három hónap alatt , szinte mindennapos látogatói voltunk a megyei könyvtárnak; munkatársai mindenben támogattak bennünket. A megadott irodalmi jegyzékben szereplő 35 köteten kívül segítségükkel még nyolcvan olyan könyvet • találtunk, amely szabadság- harccal kapcsolatos. A Somogy Megyei Múzeum történészeitől pedig dokumentumokat kaptunk. Osztálytársunk, Csepregi Tamás számos olyan bélyeget adott, amely az 1848—49-es eseményeket ábrázolja. Most pedig a levéltárba indulunk, dokumentumokat szeretnénk fotózni. Beszélgetésünkből kiderült, a két fiatal lány tör- nelemszeretete nem újkeletű: eddigi diákéveik alatt szinte valamennyi történelemversenyen elindultak. Hogy az elmúlt három hónap munkája mennyire volt alapos, arról lelkes, rögtönzött kiselőadásuk is árulkodott: az átolvasott éjszakák, a kitartó kutatómunka eredménye. — Sókat segítene az első fordulóban, ha idős emberek a gyermekkorukban hallottakról tájékoztatnának bennünket — mondta Fellai Zsuzsa. — Visszaemlékezéseik ugyanis nekünk kincset érő pontokat jelentenének. — Mennünk keli, mert kinyitott a levéltár — sürgette társát Milbacher Kinga, és a két szorgalmas diáklány folytatta útját. Tamási Rita Megvalósuló pedagógiai elképzelések Az általános és középiskolai oktatás tartalmi korszerűsítését, a gyakorló pedagógusok nevelő-oktató munkája során bevált, új módszerek közkinccsá tételét szolgálja az a tanterv- és tankönyvfejlesztési pályázat, amelyet az idén ismét meghirdetett a Művelődési Minisztérium. A pályázat célja, hogy támogassa és ösztönözze a különböző tan- terveknek és taneszközöknek a rugalmas adaptációját a helyi sajátosságokhoz, az eltérő képességű tanulókhoz, s szélesítse a választható oktatási módszerek skáláját. Miként a Művelődési Minisztériumban elmondták, a tavalyi pályázatra 116 munka érkezett a legkülönbözőbb műfajokban: új tantervi koncepciók, alternatív tantervek és tankönyvvariációk, elsősorban a természettudományok, a matematika és az anyanyelvi-kommunikációs nevelés témaköreiből. A Tanterv- és Tankönyv- fejlesztés Országos Tanácsának zsűrije mintegy 40 pályamunkát díjazott, s az odaítélt összegek mellett a minisztérium további segítséget nyújt a legígéretesebb elképzelések megvalósításához. A pályázat egyik legizgalmasabb munkája volt annak az alternatív képzést nyújtó közgazdasági gimnáziumnak a tervezete, amelynek lényege, hogy a diákok a második év befejezését követő vizsga után — képességeik, készségeik figyelembe vételével — három irányban folytathatják tanulmányaikat: ügyviteli adminisztrátor, vállalati gazdasági, valamint gimnáziumi területen. A fővárosban megvalósuló intézményben a tervek szerint 1990. szeptemberében indulhat meg az oktatás. Újabb arany a „gyűjteményben” A Tóth Lajos Általános Iskola kórusának sikere Olaszországban CAVALiö « <• *<:<■>>>í* *s*m*»si»s* >ts<b i Kap-»* c jjltfVi*«» « (.♦« ««# mol« ***#(» „A kaposvári Tóth Lajos Általános Iskola énekkara, amelyet Zákányi Zsolt vezetett, minden vetélytársát legyőzve, kimagasló pontszámmal vívta ki magának az első díjat." (Részlet az arezzói helyi lap cikkéből.) A kaposvári Tóth Lajos Általános Iskola kórusa Debrecentől Kölnig, Hamburgtól Tours-ig és Hágától Neerpeltig számos nemzetközi kórusversenyen bizonyította már lenyűgöző tudását Zákányi Zsolt vezeték sével. Nyolc nemzetközi versenyről ötször aranyéremmel tértek haza, de a másik három fesztiválon is az érmesek között voltaik. Nemrég újabb tehetőséget kaptak a diákok éremgyűjteményük bővítésére. Éltek is a nagyszerű lehetőséggel, s a harminohatodik alkalommal megrendezett arezzói nemzetközi kórusversenyről kategóriagyőztesként érkeztek haza. — A versenyt a szolmizá- lás ősatyja, Arezzói Guido tiszteletére rendezik meg kétévente ebben a Firenzéhez közeli városban — hallottuk Zákányi Zsolttól. — Euróa egyik legrangosabb versenye az arezzói. A résztvevő együttesek repertoárján négy kor zenéje szerepel: a középkor gregorián, a reneszánsz, a romantika és a huszadik század zenéje. Az együttesek négy kategóriában — vegyes-, női, férfi-, illetve ifjúsági és gyermekkar — mérték össze tudásukat. — Volt magyar „ellenfelük”? — Egy kategóriában indultunk a békéscsabai Bartók Béla Zeneművészeti Szákközépiskola leányvárával. Els; díjunk értékét az is növeli, hogy sikerült legyőznünk több olyan „profi” énekkart is, amelynek tagjai egyrészt idősebbek a mi együttesünk diákjainál, másrészt pedig olyan intézmények növendékei, amelyek zenészeket képeznek. — Milyen repertoárral készülték a versenyre ? — Marenzio olasz, illetve Mendelssohn német zeneszerző műveiből adtunk elő, a XX. század zenéjéből pedig Kocsár Miklós négytételes zeneművét választottuk. Ez utóbbira kaptuk a legmagasabb pontszámot. — Egy hét távlatából mire emlékszik vissza a legszívesebben ? — Elsősorban az első díjat tudtunkra adó telefonbeszélgetésre. Éppen az ebédlőben voltunk. A gyerekek felkuporodtak az étkező lépcsősorára és elénekelték a Nabucco szabadságkórusát. Ezzel az olaszok között igen kedvelt operarészlettel köszöntük meg vendéglátóink barátságát,' a kiválóan megrendezett találkozó élményeit, a közös énekléseket a templomokban és az utcákon, s az első díjat, amelyet a római magyar nagykövet adott át. Újabb példa volt ez a találkozó, hogy a különböző nemzetek nyelvének ismerete nélkül milyen forró, baráti hangulat válik uralkodóvá a zene segítségével. Hosszú utazásunk is kellemes és zavartalan volt, ez Szép Józsefnek, a Volán Utazási Iroda buszsofőrjének köszönhető. Az ötnapos verseny, amelyre az iskola énekkarát a Kórusok Országos Tanácsa javasolta, mararandó élményt jelent az intézmény harminc diákjának. T R
