Somogyi Néplap, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-28 / 232. szám

1988. szeptember 28., szerda Somogyi Néplap 3 Épüljön víiY*i»t»k Q Dráva 4$ kötőit A regionális rendszereké a jövő » Kincs a gyékényesi tó — Lakossági észrevételek Somogy vízellátása, a csa­tornázottság és a megye für­dőinek helyzete mindenkit érdekel. Ezt bizonyította a megyei tanács tegnapi vitá­ja is. Lapunkban csaknem egy hónapja közöltük a Du­nántúli Regionális Vízmű­vek beszámolójának főbb megállapításait, kérve a me­gye lakóinak a véleményét is. A megyei tanács illetékes szerveihez szinte minden községi tanács eljuttatta ész­revételét és kaptak egy konkrét javaslatot is az ál­lampolgároktól : Töröcské- ről kérték azt, hogy a ka­posvári vízműhálózatra kap­csolják rá a települést. Er­re a kérdésre is felelt Top- scháll József, a DRV igaz­gatója, az írásbeli beszámo­lót kiegészítő hozzászólásá­ban kifejtve, hogy a Kapos­vári Városi Tanáccsal egyez­tetett álláspont szerint erre legkorábban a következő öt­éves tervben kerülhet sor. Or. Fazekas Sándorné. a megyei tanács építési és víz­ügyi osztályának vezetője készített ellenőrző jelentést a DRV beszámolójához, s ezt kiegészítve mondta el, hogy az észrevételek három csoportba sorolhatók. Az elsőbe tartoznak azok, ame­lyek a Balaton-part szenny­vízelvezetésével kapcsolatos gondokat sorolják. Szóvá te­szik a Koppány-patak szeny- nyezettségét, és megnyugta­tó megoldást sürgetnek. A másik csoportba a Kaposvár vízellátásával kapcsolatos észrevételek tartoztak, ame­lyek a nyári átmeneti víz­hiányt, a nyomáscsökkenést teszik szóvá, és foglalkoznak a megoldás lehetőségeivel is. Ismét felvetődött, hogy hosz- szú távon a drávai kavics­terasz vízkészletére kell ala­pozni a megyeszékhely ivó- vízellátását. Az észrevételek harmadik csoportját a köz­ségekből érkezett levelek al­kotják. A meglevő vízbázis elégtelenségét teszik szóvá, és sürgetik az ellátás minő­ségének javítását és a biz­tonság növelését. Ezzel foglalkozott egyéb­ként az első felszólaló, Kusz Megkezdődött a kilencven- ötödik kampány tegnap haj­nalban a Kaposvári Cukor­gyárban. Éppen egy hete gyújtották be a kemencét, s csak néhány napja vették át az első répaszállítmányokat attól a tizennégy partner­gazdaságtól, ahol már sze­dik a répát. Tegnap hajnal­ra négyszázvagonnyi gyűlt össze a gyárban, s körülbe­lül kétszer ennyit tárolnak már a négy átvevőhelyükön, Vajszlón, Szentlőrincen, Szi­getváron és Tátompusztán.. Az időjárás kedvez a mun­káknak, mégsem' sietnek a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok, mert a napsütéstől a cukortartalom növekedését várják. Az el­sőként feldolgozott répaszál­lítmányok 15 százalék cuk­rot tartalmaznak. A szak­emberek- szerint ebből még nem lehet messzemenően következtetni, de bíznak ab­ban, hogy a legrosszabb esetben is harmincezer ton­na cukrot készíthetnek a várt háromszázezer tonna népából. Az idén minden eddiginél nagyobb területen, hétezer­ötszáz hektáron termeltek répát a somogyi és baranyai gazdaságok. A már most megkezdődött tárgyalások szerint jövőre akkora terü­letre szerződnek a kaposvá­riak, hogy kedvező időjárás Ernő tanácstag is, aki szóvá tette, hogy a darányi vízmű­nél felépítették a gáztalaní- tó berendezést, aztán nem használták, az istvándi víz­müvet pedig nem kapcsol­ták rá a település hidrogló- buszára. Topscháll József igazgató később — a felve­tésekre válaszolva — azt mondta el, hogy a gáztalaní- tót azért nem üzemeltetik, mert a kút gázhozama idő­közben csökkent. A hidro- glóbusz pedig csak a télen nem üzemelt. Holl Lajos, a Délviép igaz­gatója az MTESZ megyei szervezete nevében a műsza­ki értelmiség véleményét tolmácsolva kifejtette: he­lyes volt a Somogy Megyei Vízmű Vállalat beolvasztása a DRV-be. 1980 óta csökken­tek az üzemeléssel kapcsoLi tos problémák a megyében; nőtt az ellátás biztonsága. A műszakiak véleménye sze­rint a megye vízi közművei­nek elmaradottsága indokol­ja. hogy nagyobb összegeket költsenek a fejlesztésre. Az MTESZ véleménye szerint a nagyközségek szennyvízel­vezetésével' is többet kellene foglalkozni. Azt is elmond­ta, hogy a kaposvári szenny­víztisztító jövő évi üzembe helyezését pénzhiány akadá­lyozza: nincs mód ugyanis a szennyvíziszap elhelyezé­sére. A műszakiak nevében javasolta, hogy Kaposvár távlati vízellátásának megol­dásához már most készítsék a megfelelő tanulmányterve­ket. A Dráva vizének a megyeszékhelyre való eljut­tatása ugyanis legalább tíz­éves műszaki előkészítést igényel. Később ehhez a vé­leményhez csatlakozott Hamvas János, a Nagyatádi Városi Tanács elnöke, aki — elismerve a DRV munkáját a megye ivóvízellátása érde­kében — javasolta, hogy vizsgálják meg a gyékényesi kavicsbánya vízkészletének felhasználási lehetőségét is. Szerinte nemcsak egy Barcs —Kaposvár közötti vezeté­ket, hanem egy Gyékényes— Csu rgó—Berzence—Nagy - atád—Kaposvár vezetéket esetén a gazdaságos kam­pányhoz elegendő saját ré­pához jutnak majd. Az idén még két-tiáromezer vagon­nyit kell a társgyáráktól be­szerezniük. A 95. kampány főpróbáját hétfőn tartották. Megállapí­tották — s ezt bizonyította az első nap is — megfelelő a felkészülés, bár volt miért berzenkedni. A gyár szocia­lista brigádjai vállalták ugyan, de nem teremtették meg maradéktalanul a hi­giénikus feltételeket, a Ka­pos Volán —' ugyancsak ígé­rete ellenére — Szentlőrinc- re nem akkor és nem any- nyi járművet adott, mint is elő kellene készíteni az építésre. Ez lehetővé tenné, hogy a közbeeső települések is megfelelő minőségű ivó­vizet kapjanak. Hamvas János azt is szó­vá tette, hogy a megyében rendkívül magas a csatorna­díj, s ez különösen az intéz­ményeket juttatja nehéz helyzetbe. Dr. Szilota Ist­ván, a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Miniszté­rium főosztályvezetője elis­merte, hogy a közüzemi szol­gáltatás minősége éppen úgy befolyásolja a lakosság han­gulatát, mint az ára. El­mondta azt is, hogy az árak kialakítása a ráfordításokhoz igazodott. A DRV által be­szedett díjak így sem fedezik a költségeket. Az elmúlt nyolc évben például 525 mil­lió forintot kellett adni a vízügyi alapból a víz- és csatornahálózat fenntartá­sához, és több mint százmil­lió forintot a fürdők támo­gatására. Bejelentette: a jelenlegi díjrendszer kor­szerűsítése. megkezdődött. A somogyi fürdők állapo­ta és az ottani kereskedelmi létesítmények , színvonala többször került szóba. Ja­kab József igali tanácselnök például szóvá tette: a me­gyei tanács végrehajtó bi­zottsága 1980-ban rangsort állított fel a somogyi fürdők fejlesztésére. Ebben első he­lyen Igái szerepel. Ez a rangsor az elmúlt években felborult, s ezt nem tartja szerencsésnek. A tanácsok és a DRV együttműködését minden felszólaló korrektnek minő­sítette. Papp János, Kapos­vár tanácselnöke mindehhez azt is hozzátette, hogy a megyeszékhelyen a vízellá­tás biztonságának növelése a fürdőfejlesztés szakszerűen — az anyagi lehetőségeket figyelembe véve — halad. A megyeszékhely nyári vízel­látásának gondja összefügg a balatoni ellátással. Dr. Komáromi József. Fonyód tanácselnöke szerint tartha­amennyire szükség lett vol­na. A nagy szállítási csúcs­ra a MÁV és a Kaposvár: Cukorgyár előzetes tervei dolgozott ki. A feldolgozó örömmel kapcsolódott volny a vasút javaslatához, segí­tették volna a javításra vá­ró kocsik javítását, illetve javíttatását,, hogy ezzel is elegendő kocsihoz jussanak, de a kaposvári villamosítás miatt akadályokba ütközött a megállapodás aláírása. Ennek ellenére bíznak ab­ban, hogy nem lesz fenn­akadás az irányvonatokkal. Zavartalanul folyhat a be­takarítás is. A gyár az ex­portra szállított répaszele­tatlan az az állapot, amely a Balaton délnyugati végén kialakult. A Fonyód—Ka­posvár közötti távvezeték in­dulóállomásánál nem épült meg a második, 15 ezer köb­méter víz tisztítására alkal­mas berendezés, s ez okoz­za, hogy csúcsfogyasztás ide­jén kevesebb vizet kap Ka­posvár az igényénél. A tér­ség nagy gondja a szenny­vízcsatorna hiánya. Az épí­tés azért állt le, mert a boglárlellei tisztító nem ké­pes több szennyvizet befo­gadni. Javasolta, a Balaton­nak ez a része kapjon na­gyobb támogatást a központi pénzügyi alapból, és hitelt is, hogy legalább a parti sávban lehessen folytatni a csatornázást. Ehhez a véle­ményhez kapcsolódott Kné- bel József is, aki a Koppány- patak elszennyeződését tet­te szóvá, és sürgette a szeny- nyező forrás megszüntetését: a boglárlellei tisztítómű bő­vítését. A vita közben kérdéseket kaptak az előterjesztők azoktól is, akik tévéképer­nyő előtt nézték a tanács­ülést. Ezekre a kérdésekre írásban felel a DRV igazga­tója. A testület pedig arról döntött, hogy a Környezet- védelmi és Vízgazdálkodási Minisztériummal folytatan­dó tárgyalás során a megye képviselői vessék fel a köz­üzemi víz- és csatornahasz­nálati díj megyén belüli dif­ferenciálásának lehetőségét, s azt, hogy a fejlesztéshez kapcsolódó központi támo­gatásokat egységes elvek szerint osszák el. Döntött a testület arról is, hogy a víz­ellátás, a szennyvízelvezetés és -tisztítás, valamint a für­dőfejlesztés következő ötéves tervi feladatait a DRV-vel közösen dolgozza ki a me­gyei tanács építési- és víz­ügyi osztálya — ezt a vég­rehajtó bizottság elé terjesz­tik. Arról is döntés született, hogy a szennyvíztisztítás so­rán keletkező iszap ártalom- mentes elhelyezésére dolgoz­zanak ki koncepciót és se­gítsék a mezőgazdasági hasz­nosítását. tek ellenértékeként ezekben a napokban 13 komplett be­takarítógépsort ad át part­nereinek. Lesz, aki a fran­cia Heriauval, a jugoszláv Majevicával, a nyugatnémet Kleine vagy a Stoll gépek­kel dolgozhat. Bosszantó, hogy az értékes berendezé­sekhez a magyar piacra be­törni kívánó NSZK gyárt­mányú Stoll kivételével bi­zonytalan az alkatrészellá­tás. Újdonság az idén, hogy a répaátvételt számítógépen dolgozzák föl és tartják nyil­ván. A 95. kampányra negy­venmilliós beruházással is készültek Kaposváron. Húsz­millió forintot költöttek a répavonal korszerűsítésére, s világbanki hitelből vásá­roltak egy Siemens típusú automatizált cukorfőző be­rendezést, amelynek szere­lése ugyancsak jövőre feje­ződik be, • de már az idei kampányban is használni fogják. Á Kapo$vári Cukorgyárban Megkezdődött a 95. kampány AJTÓK Kora reggel szinte kínzó légszomjjal nyitok ajtót. A ház előtt hatalmas platánok, a belső udvarban nyír és mo­gyoró, kicsit odébb óriás fenyő. Levegőt váróik a nyitott ajtón, mert éjszaka megrekedt a tegnapi. Nagyot szippantok, s aztán rohanok a fürdőszobába. Mire visszajövök, tele a szoba gázszaggal, fűtőolajfüsttel, a gépkocsik kipufogójának torokszorító bűzével... Oda a levegő, a friss, az életet és kedvét adó, a lételem, amely nélkül nem lehet élni. Mi minden képes beszivárogni a nyitott ajtón...? Ez jutott eszembe, pedig nem a környezetvédelemről akarok írni. A kitárult ajtók más tekintetben is biztató levegőt, s mintegy melléktermékként, időnként iszonyú bűzt engednek be otthonunkba. Hogyan védekezzünk ellene? Van-e olyan — társadalmilag elfogadható — szűrő, amely szétválasztja az okos gondolatot, az előrevivő háborgást, a jogos méltatlankodást a felbőszült akarnokok áskálódásai- tól, mint a szelelő rosta tette ezt, amikor a fajsúly alapján elválasztotta a színtiszta búzát az ocsútól...? Nem tudom, hogy napjainkban van-e ilyen „készülék’’? Pedig nagy szük­ség lenne rá. Lényeg és jelenség, mélység és felszín, bírálat és pocskondiázás, őszinte szándék és megalapozatlan fele­lősség-kiáltozás, jogos türelem és semmire sem vivő, izgága türelmetlenség úgy ostorozza manapság az ember agyát, szí­vét, érzelmeit és egész valóját, hogy szinte már arra sincs módjai, hogy kapkodja a fejét. Mitől ez a sokszínűddé már- már torzulóban levő „ingergazdagság”? A hibák áradásától? Azoknak nem nyitottak ajtót. A rendteremtés szokatlan őszinteségétől? Az alighanem meglepte az emberek egy ré­szét. A korábbinál jobban felszabadított véleményalkotás­tól? Az megkövetelné az eligazodást, a néven nevezést, a felelősséget. Nos, hát az foglalkoztat mostanában, hogy a felnyitott zsilip nemcsak tiszta vizet enged át a csatornába. Szennyet, iszapot, sarat is; a folyók elkerülhetetlen hordalékát, amely miatt a hivatottak örökösen tisztítani kényszerülnek a med­ret. Nem hiszem, hogy észrevételeim túlságosan képletesnek látszanának, hiszen arról beszélek, amire eddig is gondolt az olvasó. Az ajtó nemcsak levegőt, hanem bűzt, a zsilip sarat, o tiszta szándék mérhetetlen rosszindulatot is fel­szabadít. Meg kell találnunk az ellenszerét. Nemcsak igaz szóval, hanem nyomában a tettek sorozatával is. „Hiszem, nem hi­szem — mondták”; de ha a saját bőrömön érzem (és minél előbb), bár nem lehetek türelmetlen, akkor az igaz ember megnyugszik, mert lát, a gálád meg elfordul, mert sunyi, mert ez a természete. Gyanítom, hogy túl sok sunyi ember él közöttünk. Érzékelem a postából, az utcán elkapott hangfoszlányok­ból. Azóta, hogy megkíséreltem mondani valamit a névtelen bejelentőkről, az észrevételeik konkrétságát nélkülöző leve­leikről, telefonjaikról, megkétszereződött asztalomon a név­telen bejelentések száma. Sohase lehettem igazán elégedett mondanivalóm hatásával, de most, ha nem vigyázok, újra csak kicsúszik lábam alól a talaj. Nem akarok kiábrándulni az emberekből! Tudom, írtam is róla: a vadkacsa-mama kilenc aprósága közül mindig volt egy, aki kilógott a sor­ból. De ennyien? Soha. Nemrég hallottam egy rendkívül tiszteletre méltó meg­jegyzést. Így hangzott: „A valóságnak túl sokáig kellett dö­römbölnie, mire ajtót nyitottunk. Lelkesedésünk elméleti vaksággal járt együtt. Most az a cél, hogy realisták legyünk, de érzelmeinktől se szabaduljunk meg ...” Érzelmeim csakugyan ehhez a társadalomhoz kötődnek. Tudom, hogy rajtam kívül még sok tíz-, százezreké, millióké. Az erkélyajtót nem lehet kívülről nyitni, ha belül van az ember! Es belől akar levegőt, mert ez az életeleme. Hát ak­kor miért szidjuk kívülről a kipufogógázt? Miért nem értjük meg, hogy azt is nekünk kell beszabályozni? Rémségeket olvastam a napokban. Többségük mélysé­gesen felháborított. Egy levélírónk félelemről vallott; nem is csodálom. Ha valaki annyira tájékozatlan és bután elfo­gult, hogy egyenlőségjelet tesz a régvolt államvédelmi ható­ság és a mai munkásőrség között, ahhoz tulajdonképpen nincs közöm, és nincs szavam. De lám, ilyen „fuvallatokat” is beenged a szélesre tárt ajtó. A „fejeket” követelő agresz- szornak viszont valahol másutt, nem határainkon belül van a helye. Mert mondaná meg „azt” a fejet, és érvelne, bizo­nyítana, hogy miért nincs helye ott, ahol van, pedig ő is magasba nyújtotta rá a kezét a szavazáskor, nos hát, az effajta „rendteremtő szándékra” aligha van szüksége az or­szágnak. A demagógia végképp elvesztette táptalaját. A névtelenek „félnek”. A nevükkel jelzők nem! Azt írta az egyik levélíró: „vajon mikor derült volna fény a csurgói Napsugár elnökének cselekedeteire, ha az illetéke­sekhez nem érkezik egy névtelen levél?” Miért hiszi, miért gondolja, hogy bejelentését nem követte volna rendőrségi, bírósági eljárás akkor, ha tudják a nevét? Megkönnyíthette, sőt, gyorsíthatta volna az eljárást. És miből gondolta, hogy emiatt bántódása eshet? Erről is van persze véleményem. Hazánk politikai, tár­sadalmi életében a beidegzettségek, a rossz szokások és ha­gyományok, a bárhonnan' átvett módszerek és gyakorlat el­len lépünk föl. Vajon senki se gondolná, hogy a retorziótól való félelem is átkos beidegzettség? A félelemnek volt alap­ja, valamikor régen. De ma? A felszabadított gondolat- és véleményalkotás idején? Gyanítom, hogy a névtelenek nem mindegyikét a valamikor volt retorzió serkenti titkolózásra. Egyikük-másikuk felelőtlenül nyilatkozhat így, mert soha senki nem tudja megkérdezni tőle: mire építi állítását? „Duma-ország” vagyunk — mondja egy másik levélíró, s „turáni átok ül rajtunk” — vonja le a következtetést. Hát akkor legalább ő ne „dumáljon”, ha csakugyan rendet akar. Akkor legalább tegye kézzelfoghatóvá mondanivalóját, és segítsen abban, hogy megszűnjön a „duma”. Ehhez nincs bátorsága? Nincs képessége? Akkor jobban teszi, ha hallgat. A demokrácia csodálatos vívmány, a szocialista demok­rácia még csodálatosabb... lesz. Még nem tartunk ott; a szocializmusnál sem. De akarjuk. S ez eltökélt szándék. Botlottunk már sokat. De kitalálhatta-e valaki ezer éve, hogy miként fejlődjön, hogyan álljon talpra az új, és hagyomá­nyokra nem építhető társadalom? Valahol el kellett kezdeni. Az út nem sima, nem egyenletes. Abba segítsünk hát, hogy ne kikerülni, hanem eltüntetni sikerüljön a kátyúkat... Az ajtó kitárult. Nem hiszem, hogy megyénk lakói több­ségének az lenne a személyes, családi érdeke, hogy egyre több bűz és szenny; levegőt, lelket romboló melléktermék áradjon be ezen az ajtón ... Jávori Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents