Somogyi Néplap, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-28 / 232. szám

Somogyi Néplap 1988. szeptember 28., szerda Tanácskozott az MSZMP Központi Bizottsága (Folytatás az 1. oldalról) attól elválaszthatatlan em­beri jogi gyakorlatunk — fejlesztésével, valamint ak­tív nemzetközi szerepválla­lásunkkal felhalmozott. A hozzászólók ismételten hangsúlyozták, hogy hazánk híve és előmozdítója a Köl­csönös Gazdasági Segítség Tanácsának keretében fo­lyó együttműködés korsze­rűsítésének. Ennek szelle­mében már többször kifej­tette nézeteit a KGST-orszá- gok egységes piaca kialakí­tásának szükségességéről. Ennek feltételei azonban csak fokozatosan teremthe­tők meg. A vita homlokterében a magyar külpolitika legutób­bi eseményei — az aradi ta­lálkozó, a dél-koreai és az izraeli kapcsolat új fejlemé­nyei — szerepeltek. A hoz­zászólók diplomáciai lépé­seink tartalmával, szüksé­gességével egyetértettek, el­hangzottak azonban olyan vélemények is, amelyek megkérdőjelezték időzítésük hasznosságát. A Központi Bizottság vitája megerősí­tette a Romániával kapcso­latos, eddig folytatott elvi politikánkat és gyakorlatun­kat. Több javaslat hangzott el el a Központi Bizottság ülé­séről megjelenő közlemény tartalmi gazdagítására, pon­tosítására. Szűrös Mátyás rövid, né­hány pontosító javaslatra részleteiben is kitérő vála­szát határozathozatal kö­vette: a Központi Bizottság a nemzetközi és külpolitikai kérdéseikről adott tájékoz­tatót — egy tartózkodással — elfogadta. Lukáe* János beszéde — Már régebbi igény, hogy a Központi Bizottság rendszeresen vitassa meg a belpolitikai helyzetet, és ál­lásfoglalásával hasson a to­vábbi eseményekre, egyben a pártszervezeteknek is tám­pontot adva politikai tevé­kenységükhöz. A Politikai Bizottság egyúttal azt is kez­deményezi, hogy a Központi Bizottság a következő ülé­sén tűzze napirendre a bel­politikai helyzet átfogó elemzését, vitassa meg az országos pártértekezlet óta eltelt közel fél év tapaszta­latait, és foglaljon állást a teendőkről. A KB titkára a továb­biakban a tagsági könyvek cseréjének néhány szerveze­ti és politikai tapasztalatá­ról szólt, kiegészítve az írá­sos előterjesztést. Alapvető fontosságú az a tény — folytatta a KB tit­kára —, hogy több mint 800 ezer ember a megújuló Ma­gyar Szocialista Munkáspár­tot tartja a legalkalmasabb eszköznek a társadalmi, köz­életi tevékenységhez, szocia­lista meggyőződésének tár­sadalmi erővé formálásához. Ugyanakkor nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy a tagok száma — 1957 óta először —az elmúlt egy év során csökkent; a sora­inkat elhagyók száma jelen­tős, és az új tagok felvétele megtorpant. A számokat vizsgálva, fi­gyelmet érdemel a párt ösz- szetételének alakulása is, ami követi a társadalom szerkezetében beállott vál­tozásokat. A Politikai Bi­zottság ezért szükségesnek tartja, hogy nagy körülte­kintéssel, kellő elmélyült- séggel — alaptalan indula­tok nélkül — a Központi Bi­zottságban és szélesebb kör­ben is, érdemben megvitass suk az MSZMP jellegének és társadalmi bázisának alapvető fontosságú kérdé­seit. A vitához a Politikai Bizottság szilárdabb tám­pontot kíván biztosítani az­zal is, hogy megbízást adott a párt statisztikai rendsze­rének átfogó, a társadalom­szerkezeti kutatások ered­ményeivel összhangot terem­tő átalakítására. Lukács János ezután az országos pártértekezlet óta eltelt négy hónap esemé­nyeit;, változásait elemezte, mondván: sok minden tör­tént; bár sokan ezt is ke­vésnek tartják, sőt vannak, akik azt mondják: nem tör­tént, nem változott semmi. Egy több mint másfél évti­zedes folyamat következ­ményeit, a külsch és belső gazdasági egyensúly hatal­mas mértékű megbomlását nem lehet egy-két év alatt meg nem történtté tenni. Nem mehetünk el szó nél­kül amellett, hogy a gazda­sággal összefüggő pártviták­ban — és sajnos a gyakor­lati munkában is — sajátos torzulás figyelhető meg. Az utóbbi időben a mozgalom­ban aggasztóan háttérbe szorult az a gondolat, hogy a párt kötelessége a nem­zeti és a társadalmi érdekek képviselete, és előtérbe ke­rült a helyi érdekek fenn­tartás nélküli képviselete. Ez az állapot nem tűrhető. A helyi konfliktusok feltá­rása és kezelése elemi köve­telmény minden pártszerve­zettel szemben. Ügy véljük, hogy a közel­múlt politikai eseményei kö­zül néhány figyelmet érde­mel mostani ülésünkön. Ilyen kérdésnek tartjuk a Magyar Demokrata Fórum szervezetté nyilvánításának az alapítók általi bejelenté­sét, az Űj Márciusi Front felhívásának közzétételét, az alternatív környezetvédő, ifjúsági és egyéb mozgalmak tevékenységét és a sztráj­kok ügyét. Van olyan véle­mény, hogy ezekkel kapcso­latban a párton és annak vezetésén belül tanácstalan­ság tapasztalható. Mi abból indulunk ki, hogy először is a dolgok alaposabb ismere­tére van szükség, s arra, hogy a mi magatartásunk kialakítása során figyelembe vehessük az alternatív moz­galmak belső vitáit, néze­teik, álláspontjuk bizonyos letisztulását. Az Üj Márciusi Front fel­hívásának közzétételéről a Politikai Bizottságot a kez­deményezők előzetesen tájé­koztatták. Javasoljuk, hogy a Központi Bizottság fejez­ze ki érdeklődését a Front munkája iránt, és kövesse azt figyelemmel. Javasoljuk, hogy a Köz­ponti Bizottság erősítse meg: támogatja, hogy az állampol­gárok az alkotmány és a törvények keretei között él­hessenek politikai jogaikkal. Az MSZMP viszonyát az egyes szellemi irányzatok­hoz, tömörülésekhez és szer­vezetekhez elsősorban a tet­tek, a ' cselekedetek fogják meghatározni. Az MSZMP a lehetséges együttműködési területek felkutatására tö­rekszik. A Központi Bizottság szor­galmazza a szakszervezeti törvény kidolgozásának meg­gyorsítását; a munkaválla­lók kollektív érdekképvise­leti jogainak, valamint a munkahelyi konfliktusok megoldási mechanizmusai­nak — köztük a sztrájk — pontos, törvényi szabályozá­sát. Az lenne célravezető, ha ennek a munkának a során építenénk a nemzetközi ta­pasztalatokra. A munkabe­szüntetések ma Magyaror­szágon sem helyi, sem or­szágos problémák tartós megoldását nem viszik előbb­re. Csökkentik viszont az ország iránti nemzetközi bi­zalmat. Az elmúlt hónapokban a párton belül is jelentős vál­tozások indultak meg. Meg­változott a párt központi, területi és helyi szerveinek munkakapcsolata. Megkez­dődött az áttérés a helyi és a területi szervek önállósá­gát tiszteletben tartó irá­nyításra. A Központi Bizott­ság — mint ismert — nem hozott határozatot arról, hogy az országos értekezlet állásfoglalásának végrehaj­tását a megyékben és helyi­leg hogyan szervezzék. Ösz­tönözte, hogy a pártszervek, a párttagság kezdeményezé­seire, javaslataira építve, önállóan — a formát is meg­határozva — tekintsék át helyzetüket és határozzák meg feladataikat. Ez a mun­ka az év végéig befejeződik. A megújulás ütemkülönb­ségei mögött gyakran a ve­zető egyéniségek léte, vagy éppen hiánya húzódik meg. Másképpen szólva: a káder­kiválasztás mechanizmusát és módszereit még nem si­került a párt jövőbeni igé­nyeinek megfelelően korsze­rűsíteni. Ajánljuk, hogy a Központi Bizottság bátorítsa a tagságot, a testületek tag­jait igazi, szuverén egyéni­ségek vezetővé választására, akik képesek közösségek el­ismert vezetőjeként, önálló arculattal megjeleníteni és érvényesíteni a párt fő cél­jait, alapvető törekvéseit. Ennek a régi igénynek a ki­elégítése ma a párton belüli kádermunka lényege. Szük­ségesnek látszik, hogy a pár­ton belüli választási rend­szer átalakítása során kö­vetkezetesen levonjuk az eb­ből fakadó szervezeti és el­járási konzekvenciákat. A továbbiakban a készülő törvényék jelentőségét mél­tatta. Végezetül arról szólt, hogy mind a politikai hely­zet, mind a változó irányí­tási stílus új és igen tág le­hetőséget nyitott az önállóbb politizálásnak. Nincs olyan kérdés a párt belső átalakí­tása terén, amelynek meg­vitatásában nélkülözhető len­ne a kommunista közösségek tapasztalata, állásfoglalása és kezdeményezése. Az előadói beszéd feletti vitában a felszólalók majd mindegyike a májusi orszá­gos pártértekezlet óta eltelt idő belpolitikai helyzetének értékeléséhez fűzött meg­jegyzéseket. A témakörrel foglalkozó beszámolóval egyetértve hangot adtak an­nak a véleményüknek, hogy az értékelésnek nem sike­rült teljességében feltárnia a közvéleményben mutatko­zó feszültségek okait. Ezért többen egyetértettek a Po­litikai Bizottság javaslatával, hogy a Központi Bizottság novemeri ülésén adjanak tisztább képet, tartalmas és mélyreható elemzést a bel­politikai helyzetről, amely­nek analízise legyen állandó napirendje a testület ülései­nek. A vita elején Berecz Já­nos — soros elnökként — felolvasta az MSZMP XIV/ 10-es körzeti szervezetének levelét, amely üdvözölte, hogy a Központi Bizottság napirendjére tűzte a belpo­litikáról, a párt helyzetéről szóló jelentés megtárgyalá­sát. A. levél rámutatott, hogy a párttagságot rendkívüli módon aggasztja a jelenlegi belpolitikai helyzet. írói hi­tet tettek a májusi pártérte­kezleten megfogalmazott el­vek megvalósítása mellett, s igényelték, hogy a párt ve­zetősége következetesen áll­jon ki meghirdetett céljaink­ért, s mozgósítsa a kommu­nista tömegeket. Borbély Sándor és Tökei Ferenc is felvetette, hogy az emberek gondolataiban tá­madó zűrzavarhoz nagymér­tékben hozzájárulnak a fe­lelős párt- és állami tisztsé­get viselő emberek olykor egymásnak ellentmondó nyi­latkozatai. Olyan állítások hangzanak el az ország nyil­vánossága előtt, amelyek bi­zonytalanságot keltenek, s ezekkel a — sokszor rögtön­zött — nézetekkel nem ve­szi fel senki a harcot ,i közvélemény előtt. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága szeptember 27-én a KB székházá­ban ülést tartott. Az elnöklő Kádár János, az MSZMP elnöke beszél képünkön Berend T. Iván ugyancsak óvott attól, hogy a fenyege­tő gondok hatására az elvek tisztázása nélkül, a „sorok rendezésével”, a minden áron való rendcsinálással, egy olyan egység kialakítá­sával reagáljon a párt, amelynek nincsenek meg a feltételei. Aczél György a többi kö­zött kifejtette: az országos pártértekezlet, amelynek po­litikai állásfoglalását nem­csak a párttagság, hanem az ország közvéleménye is na­gyon jól fogadta, tulajdon­képpen feledésbe merült. Rámutatott, hogy tisztázni szükséges viszonyunkat az elmúlt 43 évhez. Kritikus vizsgálódást igényelt, ugyan­akkor felszólított az elért eredmények elismerésére is. A pártról szólva rámuta­tott, hogy a magyar nem­zetnek szüksége van a meg­újuló Magyar Szocialista Munkáspártra, amelynek ve­zető szerepe ne jelszavak­ban, hanem a tettekben fe­jeződjék ki. Katona Béla azt javasol­ta, hogy alapításának 70. évfordulóján a párt nagy tö­meggel demonstrálja jelen­létét a politikai életben, s az ünnep kapcsán a főtitkár vázolja fel az MSZMP egy­értelműen megfogalmazott — legalább — rövidtávú programját. Szóba kerültek a különbö­ző, nemrégiben alakult szer­vezetek. Tóthné Kiss Mária például azt az igényt fogal­mazta meg, hogy tisztázzák a párt és a létrejövő külön­böző politikai jellegű csopor­tosulások közötti viszonyt. Veress József annak a véle­ményének adott hangot, hogy bizonyos jelenségekkel szem­ben erőteljesebben kell fel­lépni. Huszár István kiemel­te: nincs megriadva attól, hogy az utóbbi időben meg­szaporodtak az öntevéke­nyen szerveződő közösségek. Arra viszont vigyázni kell, hogy a társadalom lényeges megosztottságában az új in­tegrációk a pártértekezlet platformja alapján jöjjenek létre. Ezekkel összefüggés­ben hangot kapott az a né­zet is — Hámori Csaba is így fogalmazott —, hogy az új tömörüléseket, kezdemé­nyezéseket kihívásnak kell tekinteni — persze nem szükséges párnázott utat biz­tosítani számukra —, velük politikai együttműködésre és konfrontációra egyaránt szükség van. A KISZ KB első titkára egyébként be­számolt azokról az elgondo­lásokról is, amelyek a KISZ megújításával az ifjúság jö­vőbeni szerveződésével kap­csolatosak. Ezzel összefüg­gésben hangsúlyozta: meg kell szüntetni az ifjúsági szövetség közvetlen pártirá­nyítását, de ez nem jelenthe­ti azt, hogy a politikai mun­kát el lehet hagyni a fiata­lok körében. Szinte kivétel nélkül min­denki szólt a nyilvánosság­ról, a tömegkommunikáció helyzetéről. Erről többen többféle véleményt, elma­rasztaló bírálatot is mond­tak. Berecz János részlete­sen beszélt a sajtó és a saj­tóirányítás átalakulásáról. Kijelentette: a sajtót vegye körül egy aktív, cselekvő­kész, követelményeket tá­masztó és támogató párt, amely partnerként kezeli a tömegtájékoztatási eszközö­ket. Néhányan úgy fogal­maztak — közéjük tartozott Tétényi Pál is —, hogy ami a nyilvánosságot, a bírála­tok elfogadását, az eltérő nézetek figyelembe vételét illeti, ezen a téren jelentős előrelépés történt. Ami hiányzik — s ezt a pártérte­kezlet állásfoglalása egyér­telműen megfogalmazta —, az a nyílt elhatárolódás ér­velő módon attól, ami nem egyeztethető össze szocia­lista elveinkkel, érdekeink­kel, nemzeti értékeinkkel. „Ha a tükör rosszat mutat, nem a tükröt kell összetör­ni” — mondotta, hozzátéve: a tükör gyakran paradox Ezután Nyers Rezső tett előterjesztést a választott pártszervek mellett működő tanácsadó testületek létreho­zásáról. A KB munkaprog­ramjának megfelelően széle­sebb körű vita alapján el­készült írásos javaslat hang­súlyozza: a tanácsadó tes­tületek — amelyeknek a működési módját véglegesen az új szervezeti szabályzat rögzíti majd — már ma is új információkkal, ellenvé­leményekkel, alternatív el­gondolásokkal segíthetik a helyzetértékelést és a dön­téshozatalt, tehetik teljeseb­bé a pártdemokráciát. A szakértői tanácsadás a politikai kezdeményezések ellenőrzésének, az előzete­sen felmérhető hatások, koc­kázatok számbavételének egyik eszköze. A különféle felfogások mérlegelése lehe­tővé teszi a pluralizmus el­vének intézményes érvénye­sítését a döntéshozatalban. A választott szervek előre láthatják döntéseik politikai kockázatát, mérsékelhetik azt, megismerhetik az adott kérdésekben az ellenzéki vé­leményeket, lehetőség nyílik az alternatív megoldások felszínre hozására, azok ki­dolgozására — hangsúlyoz­za az előterjesztés, majd számbaveszi, hogy mely kér­déskörökben ésszerű szere­pet adni a tanácsadásnak. Eszerint a Központi Bizott­ság tagjai számára minde­nekelőtt olyan átfogó és hosszú távra kiható kérdé­sek eldöntésében, mint a pártprogram, a gazdasági, a politikai és a különböző tár­sadalmi reform-programok. Igényelni kell a tanács­adást az általános belpoliti­kai helyzet megítélésében, a gazdasági, a szociális, a kulturális, a közigazgatási folyamatok összefüggései­nek és egymásra hatásának értékelésében, a párt politi­kai befolyásának mérlegelé­sében, a pártpolitika társa­dalmi mozgásterének megál­modón mutatja a tényleges helyzetet, viszont tükrözi a helyzetet. Ehhez a kérdés­körhöz szólt hozzá Bereczky Gyula, kiemelve, hogy a sajtó a mai bonyolult átala­kulás idején maga is keresi a helyét. Hangsúlyozta: ma felértékelődik a sajtó min­den tévedése, ám igazságta­lan és helytelen lenne el­marasztalni az újságírást, amely reformpárti, a meg­újulás mellett tesz hitet. Az elnöklő Grósz Károly javaslatára a Központi Bi­zottság — egyhangú szava­zással — elfogadta az elő­terjesztést és a vitára adott választ. Megbízta a szerkesz­tőbizottságot, hogy a vita tapasztalatait a testület ülé­séről készülő közleményben összegezze. A Központi Bi­zottság úgy döntött, hogy novemberi ülésén jelentést vitat meg a belpolitikai helyzetről, a párt időszerű feladatairól. lapításában, főként a gazda­sági és a szociális kérdések­ben. Mindemellett szükség van a külgazdasági politika általános irányát illető ta­nácsadásra is, figyelmet kell fordítani a nemzetközi poli­tikai tapasztalatok szerzésé­re, azok értékelésére és ha­zai hasznosítására. A budapesti és a megyei pártbizottságok mellett mű­ködő tanácsadó testületek feladata a helyi politikai kérdésekben való tanács­adás. Ebbe beleértendő a reformok politikai megvaló­sítása az adott területen, a gazdasági folyamatok társa­dalmi hatásának elemzése, a város- és községpolitika. A budapesti és a megyei párt- bizottságok — amelyek kö­zül szinte mindegyik helyes­li a tanácsadói testület meg­alapítását — maguk hatá­rozzák meg ezek feladatkö­rét s működési módját. Végül az előterjesztés a testületek megalapításának és működési módjának kér­déseivel foglalkozik. A ja­vaslat szerint a KB mellett tanácsadó testület állandó tagokból álló szúkebb lét­számát témánként alakítan­dó szakértői munkacsopor­tok egészítenék ki. Az ál­landó testület elnökét és tagjait a K3 jelöli ki, a kö­vetkező kongresszusig ter­jedő időtartamra. A tanács­adó testület me.lett alakuló munkacsoportokat maga a testület hozza létre és mű­ködteti. Kívánatos, hogy a munkacsoportokban párton kívüliek is részt vegyvnek A határozati javaslat sze­rint a Központi Bizottság felkéri a politikai b'zottsá- got, hogy a soron következő ülésére terjesszen be javas­latot a központi tanácsadó testületi személyi összetéte­lére. A KB ezután egyéb kér­déseket tárgyalt, illetve az illetékességi körébe tartozó személyi ügyekben döntött. NYERS REZSŐ ELŐTERJESZTÉSE

Next

/
Thumbnails
Contents