Somogyi Néplap, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-14 / 220. szám
1988. szeptember 14., szerda Somogyi Néplap 3 Kapoiwérd és KaposfS lehetőségei _____ S zomszédok kapcsolata A két szomszéd, Kapósaiéra és Kapasfő közös községi tanácsának végrehajtó bizottsága számolt be tegnap munkájáról a megyei tanács végrehajtó bizottságának. Az alapos beszámolókat — a felügyeleti vizsgálat megállapításait is tartalmazó — ellenőrző jelentés tette teljessé. A testületi ülésen nemcsak az eredményeket és gondokat vették számba, hanem megkérdezték azt is, miként használják ki a szomszédságból adódó előnyöket. Kapósaiért) külső képén nemcsak a megyeszékhelyhez való közelség látszik meg, hanem az is, hogy tanácsa régóta tudatosan fejleszti a települést és kihasználja helyzeti előnyét. Kapcsolata az itt székelő gazdálkodó szervekkel több közös akcióban edződött. Közreműködésükre, segítségükre szinte minden fejlesztési elképzelése megvalósításában számíthatott a tanács. így épült az óvoda, bővült a bárdudvar- nofci tagiskola, javítják az úthálózatot, járdát, vízmüvet építettek. Közreműködésük nélkül nem juthatott volna el a kapasmérői lakásokba a földgáz sem. Ez a vezeték aztán egészen Ka- posfőig ért. A kaposvári áfész-szel kialakított együttműködés eredménye: két ABC a területen. A társközség, Bárdudvarnok ellátását már a kadarkúti áfész végzi. Az ellátás javításához a tanács segítséget kért a megyei tanács végrehajtó bizottságától. A végrehajtó bizottsági ülésen dr. Gyene- sei István megyei tanácselnök mondta: a kaposvári áfész példaértékűnek tekinti a mérői tanáccsal a kapcsolatot. Az ilyen egymást segítő együttműködés áfész. és tanács között nem általá nos sem a megyében, sem az országban. Tódor György kaposmérői tanácselnök szerint a megyeszékhely vállalatai viszont nem ügyelnek már arra, hogy a Mérőből bejáró dolgozóik milyen környezetben élnek, miként fejlődik a település. A segítséget kérő tanácsi jelzésekre nem mindig érkezik válasz sem. iKaposfőn később talált magára a tanács, s ez ma még a falu képén is meglátszik. A lendület, amely- lyél ma kívánja megoldani gondjait, dicséretes, meg akkor is, ha néha további csiszolásra szorul a módszer. Bátorfi József tanácselnök annak bizonyítására, hogy a szellemi élet megpezsdült a községben, az első kaposfői kalendárium megjelenését hozta föl bizonyítékként. A napokban elkészült kiadvány helyi erők összefogásával valósult meg. Vannak más, kedvezőbb, örömteli jegyek is: az általános iskolában a mostani tanévtől megkezdődött a német nyelv órarend szerinti oktatása, annak ellenére, hogy a település lakói közül kevesen vallják magukat német nemzetiségűnek. Az utóbbi években azonban gyakoribb lett az utcán is a német szó: a gyerekkorban tanult nyelvet ismét szívesen használják az itt élők egymás kö zötti kapcsolataikban. A társközségek közül Kiskorpádon szervezik, Kisasszondon pedig tervezik a törpe vízmüvet. A kaposmérőiek büszkék a telefonra, a kaposfőiek nagy bosszúsága, hogy nem tudnak telefonálni. Mérőben jók a járdák, a szomszédban viszont sok helyen hiányoznák még. Kérdésre felelve mondták a tanácselnökök, bővíteni, fokozni kell az együttműködést. Az építésügyi hatósági tevékenységet közösen végzik már, és a fogorvosi körzet is közös. Szükség lenne viszont a települések vízműhálózatának összekap- csölására, ' az ellátás biztonságának növelése érdekében. Kaposfőn a szennyvíztisztító túljutott a kísérleti szakaszon, s együttműködés keretében a mérői szennyvíz biológiai tisztítására is vállalkozhat. A távolság a két falu Icözött másfél kilométer: a közös érdekeken alapuló együttműködés ezt csökkentheti. A kapcsolatokhoz hozzá tartozik a megyeszékhely tanácsával kialakított együttműködés is. A közösen létrehozott városkörnyéki bizottság — a községi tanácselnökök véleménye szerint — olyan témákat tárgyal, amelyek valamennyi vagy a legtöbb községet érintik. Mérőben a városból kitele- pülteknek adtak telket. A városi tanács ezért 300 ezer forinttal járult hozzá az ABC építéséhez. Korrektnek és segítőnek tartják Kaposfőn is a városi tanáccsal a kapcsolatot. Papp János, kaposvári tanácselnöknek azonban az a véleménye, hogy a két község versenye a jelenleginél is több eredménnyel1 járhatna. Dohány a homokháton Kevesebb és rosszabb termett Részvénytársasággá alakul a Skála-Coop A tatabányai Skála Sztráda és a pécsi Konzum Áruház részvénytársasággá alakulásával kapcsolatos kedvezőek tapasztalatok — hangzott el a Skála-áruházak igazgatóinak tatai országos tanácskozásának második napján, kedden — arra ösztönzik a Skála-Coop vezetőit, hogy valamennyi — együttesen 200-nál is több — tagvállalatuk bevonásával mielőbb részvénytársasággá alakuljanak. Brückner István, a Skála-Coop vezérigazgató-helyettese bejelentette ; az átalakuláshoz szükséges szervezési munkát megkezdték, s befejezését októberre tervezik. Bármelyik tagvállalatuk beléphet az új szervezeti formába a korábban bevitt tőkéjével, s természetesen lehetőség van a kilépésre is. A korszerűbb, rugalmasabb szervezeti keret lehetővé teszi a gyorsabb ütemű fejlődést, valamint azt, hogy versenyképesebbé váljék a Skála-Coop, amelynek így alkalma nyílik a külföldi tőke 'bevonására is. Részvényeivel ugyanis megjelenhet a külföldi tőzsdepiacokon. Öntödében A Kaposvári Villamossági Gyár cseri telepének öntödéjében gyártják a csatornázási öntvényeket a közút és a posta részére; a mezőgazdasági présekhez alkatrészeket és a vállalat saját termékeihez öntöttvas alkatrészeket készítenek (Fotó: Makai Károly) Még javában tart a dohány törése a somogyi homokháton, de annyi már bizonyos, hogy a vártnál kevesebb és gyengébb minőségű lesz. Selmeczy István, a nagyatádi! dohánybeváltó vezetője elmondta: az idén Somogybán és Baranyában a korábbi évekhez hasonló területen, mintegy háromszázötven hektáron termesztettek dohányt, Somogybán már csak a homokháton, a Kadarkút, Homokszent- györgy, Szülök és Görgeteg által határolt térségben. Marcali környékén felszámolták a dohányültetvényeket, így az idén megszűnt a pusztaszentgyörgyd szárító is. A homokháton hagyománya van a dohány termesztésének, de nemcsak ezért foglalkoznak vele, hanem mert szabad munkaerővel rendelkeznek az ottani szövetkezetek. A dohánytermesztés rendkívül nagy kézi munkát igényel. Igaz, hogy az elmúlt években két gazdaság is kapott korszerű, amerikai 'betakarítógépet, de ezek a mi viszonyaink között nem váltak be. Így egyelőre a hazai gépesítés megoldatlan. Ezért a legtöbb dohányt a háztáji gazdaságokban próbálják megtermeltetni. Az idén 500 tonnányi dohánylevél átvételére készültek a beváltóban, de a jelenlegi becslések szerint jó, ha 350 tonnányit kapnak. Tavasszal még reménykedtek a termeltetők, de a nyári szárazság szertefoszlatta az elképzeléseket. Nincs jó minőségű dohány, pedig mind kedvezőbb exportlehetőségek lennének. Ma egyre több gazdaságban kell belátni, hogy dohányt csak öntözéssel szabad termeszteni. A beváltó, illetve a termeltető vállalat ezért is vitte Bács-Kiskun megyébe tapasztalatcserére a somogyi gazdákat. Remélhetőleg jövőre már Somogybán is öntözni fogják az ültetvényeket. Ez persze sokba kerül. A kutakat meg kell ásni, biztosítani kell a vízkivételt. A napokban arról tárgyalnak a termelők a termeltetővel, hogy az miként és hogyan tudja támogatni a szövetkezeteket. Beszédtéma ma a háztáji segítése is. A dohánybeváltó szorgalmazná, hogy mind több háztájiban legyen szárítóberendezés, a jelenleg kaphatók azonban 300—400 ezer forintba kerülnek. Most kísérletképpen Szulokban építenek egy egyszerűbb szerkezetet, aminek az ára alig százezer forint lesz. Ha beválik, akkor máshová is ajánlani fogják. Szó van arról is, hogy a napokban kezdődő szerződéskötéseknél a gazdákat az értékesebb virginai fajta termőterületének növelésére ösztönzik. A termelők ezért többet kaphatnak, ugyanakkor általa a dohánybeváltó ás növelheti exportját. N. J. Erkölcsi tartás Egy tsz-elnök nem vette föl a prémiumát. Ügy látta: nem szolgált rá, és vezetőtársai sem. Pedig a múlt évben nyereséggel zárt a gazdaság. A „fehér hollót” nem szeretik manapság Somogybán. Az erkölcsi tartás kiment a divatból. Az anyagi érdekeltség egyre nagyobb hangot kap a gazdaságban (nem véletlenül!), de elviselhetetlen, hogy az erkölcsi magatartás, az etika, a lelkiismeretes gondolkodás „fehér hollóvá” vált, s már-már megvetik az igaz embert... Erről szól hát mai jegyzetem, s mert „fehér hollónak” neveztem a tsz-elnököt, kívánsága ellenére — később beleegyezésével —, s mert utálom az általánosságokban példáló- zást, nevén fogom nevezni a „gyereket”. Nem ártani akarok neki, hiszen mélységesen tisztelem ezt az embert, s boldog lennék, ha százakról, ezrekről mondhatnám ugyanezt. Még nem tehetem, nincs alapom rá. De hiszek .benne, tudom, hogy előbb-utóbb a hozzá hasonló, ma még „fehér hollóké” lesz a jövő... Nos, hát Boncz Józsefről, a kutasi tsz elnökéről Jesz szó. Mondhatnák: csak az életben fölfelé ívelő utat járó ember teheti meg ezt. Tévedés! Egy válságosnak hitt időszakban csakugyan nem tudott aludni. Bántotta a lelkiismeret. Mert 9 millió forintos nyereséget terveztek, és „csak” ötmilliót értek el a gazdaságban. Abban a termelőszövetkezetben, ahol működése előtt nagy veszteségek ugyan nem voltak, de egy-, két- és félmilliós veszteségek igen, s volt amikor „ki tudták hozni” nullára az eredményt... Kérdeztem: mennyit vehetett volna föl? Mondta, hogy nem számolta össze, de úgy harminc-harmincötezer forintot. Jóval kevesebbet, mint másutt. Csakhogy úgy tartotta: az eredményromlás miatt „nem illik” fölvenni a prémiumot. Etikátlan — mondta —, és hittem őszinte véleményalkotásában. Van egy rendeletileg megszabott, a bruttó jövedelem sávjába eső arányos rész, amit a vezetők fölvehetnek, de ezen felül — a fizetésük húsz százalékáig — külön célfeladatokat elismerő rész ás, amire egyébként a kutasi tsz-ben — vezetése alatt — sohasem tartottak igényt. Van, ahol 50— 60 000 forintról beszélnek, de ez az utóbbi „lehetőség” náluk sohasem volt téma. Nem foglalkoztak vele... — A prémiumra érdemtelenségünket — jó néhány álmatlan éjszaka után — vezetői értekezleten vetettem föl. Hallgatás voit a válasz. Kiket érintett ez a megvonás? Az elnököt (engem), az általános helyettest, a termelésirányítót, a főkönyvelőt és a növénytermelési főágazatvezetőt. Észrevételemet lemerevedés, hallgatás követte. Mégis az az érzésem: vezetőtársaim többé-kevésbé egyetértettek, azóta sem volt ez vitatéma közöttünk. Igazságérzetükkel — ha nem mondták is ki — találkozott az elhatározás. Észrevétel vagy cinikus megjegyzés azóta sem hangzott el erről a témáról. S hogy mit mondtak a tsz tagjai? Semmit. A „tett” elsuhant a fülük mellett, s ezen nem is kell különösképpen csodálkozni. Mit tudhatnak ők az általános helyzetről, arról, hogy egyes helyeken a vezetők jövedelme a beosztottakénak tizenkétszeresét is meghaladja. Hogy más tsz-ekben 60—80 ezer forintokat vagy többet is fölvesznek a vezetők? Honnan tudhatnák? Miből fakadna saját vezetőik megbecsülése, ha nem ismerhetik: másokkal szemben erkölcsi értékítéletük — önmaguk érdekeinek háttérbe szorításával is — példaadó? A tettnek mégis visszhangja van a megyében. Nem pozitív és nem elismerő!. „Egy vezetői értekezleten határozott nemtetszésüket fejezték ki a résztvevők. Nem voltam ott, nem fejthettem ki álláspontomat. Pedig elmondtam volna.- önmagának egyetlen ember sem ellensége. A mindenáron való pénz azonban nem érdekel..." Nem vádolt senkit, csak önmagáról állított ki — akaratlanul is — kitűnő bizonyítványt. Mikor érjük el végre, hogy az eminenseknek nem megvetés lesz az osztályrészük...? Nem titkolom: a téma rendkívül intenzíven foglalkoztatott. Feltételeztem, hpgy egy eredendően sikeres emberrel állok szemben, aki csak szépet, jót, erkölcsileg és anyagilag is kiemelkedő elismérést szerzett társadalmunkban. Tévedtem. Múltját, az előzményeket tudakoltam, s rájöttem: Boncz József „sértett emberként" is hű, egyenes és tisztességes tudott maradni. Ezért példakép a szememben, ezért fűzöm személyiségéhez az erkölcsiséghez, a tisztességhez és becsülethez tartozó álláspontomat. Voltaképpen nem róla akarok beszélni, a világért sem koronát illeszteni a fejére — hiszen az ő magatartása lenne a természetes —, mégis utalnom kell az előzményekre. Idézem; — Igencsak meg voltunk táncoltatva az ötvenes években: keserű volt a család élete az apám tíz hold földje meg a háromszobás ház miatt Iharosberényfoen, Nem minősítették kuláknak az apámat, de a „moleszta” elviselhetetlen volt. Három fiúgyerek, apám, az öregapám is munkaerő. 1942-ben házat építettünk, s a felszabadulás után nagynak, túl szépnek számított. Kimolesztáltak bennünket. Ott kellett hagyni a falut, Győrbe meg erre-arira szóródott a család ... Azóta mindig falnak mentem, akárhogy próbálkoztam is, hogy hivatalosan, szabályosan visszanyerjem azt a házat. A volt nyilasvezér, a többszörös tulajdonosok, a kuláknak minősítették — ha kiskaput keresve ás — mind visszakapták a házukat. Nekem nem ment, mert az egyenes utat jártam. Nemrég kértem — nyugdíj előtt állok —, akár pénzért is visszavásárolnám apámék házát. Posta meg rendőri őrszoba van ott. Kioktattak: ennek ma már nincs törvényes útja. Nem akarok törvénytelenséget. Csak az forog bennem: hány száz — valamikor államosított — házat tataroztak közpénzen, s aztán eladták olcsón a tűzhöz közel állóknak? Nekem nincs jogom apám jussához... S ez az ember — képességei alapján — sértettsége ellenére Is mindig oda ment, ahova küldték, ahol szükség volt a szakértelmére, tudására, emberségére. Agrártudományi egyetemet végzett; dolgozott a N^gy- és a Kisalföldön, gép- állomási agronómus, öt tsz elnöke, főagronómus Győr környékén, a nagyatádi járási tanácsnál főagronómus, később elnökhelyettes volt. Aztán Somogyszob, Háromfa következett, majd újra Nagyatád, s most Kutas... Atádon lakik egy másfél szobás tanácsi lakásban; nincs háza, villája, de van orvos és matematikus lánya, becsülettel kitaníttatta őket, s van olyan magas fokú erkölcsi érzéke, amit tanítani kellene az általános iskoláktól az egyetemekig, s az élet iskolájában;.. „Kirívó”, egyedi téma a mai: fájlalom, hogy erőnek erejével serri általánosítható. Magam is tudom: bármilyen pályán és beosztásban éljen az ember, -mindenekelőtt saját lelki ismeretének felel tetteiért. S ha netán koholt váda-k alapján „kínpadra" állítják, legyen — és van — ereje ahhoz, hogy elviselje a meghurcoltatást. Nos, hát egyetlen kérésem lehet: ne szólják meg, ne vessék meg és ne vessék ki maguk közül azt az embert, akinek még van erkölcsi-etikai érzéke! Tekintsünk föl rá. mert hétköznapi tetteivel a jövő emberének életfelfogását példázza. Jávori Béla
