Somogyi Néplap, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-14 / 220. szám

Somogyi Néplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLIV. évfolyam, 220. szám Ára: 1,80 Ft 1988. szeptember 14., szerda Befejeződött Gyulán a közgazdász vándorgyűlés Iráni parlamenti küldöttség hazánkban Grósz Károly fogadta a delegációvezetőt Szekcióülésekkel folytató­dott, s a vitát összegező ple­náris üléssel befejeződött kedden Gyulán a 26. Közgaz­dász Vándorgyűlés. Az Erkel Ferenc Művelődési Házban megtartott tanácskozás elő­adásai és hozzászólásai fő­ként a piacgazdasági rend­szer felé haladás szükséges­ségét és lehetőségeit elemez­ték elméleti, politikai és gya­korlati vonatkozásokban. Az eszmecseréből is ki­tűnt, hogy a gazdaság jelen­legi nehéz helyzetéből csak átfogó és következetesen végrehajtott reform révén le­het kiemelkedni. Az állami irányítás és a Vállalatok együttműködése, a gazdálko­dó szervek önállósága, a piac változásaira válaszolni ké­pes magatartás, a tulajdon- formák egyenjogúsítása és más tényezők együttes hatá­sára alakulhatnak ki azok az életképes stratégiák, ame­lyek a magyar gazdaság meg­újhodását szolgálhatják. A vándorgyűlés I. szekció­jának munkáját Csáki Csaba társelnök, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egye­tem rektora összegezte a keddi plenáris ülésen, ame­lyen Kemenes Ernő állam­titkár, a Magyar Közgazda­sági Társaság főtitkára elnö­költ. Az említett munkacso­portban általános volt az a vélemény, hogy a vállalatok kibontakozásának, fejlődé­sének akadálya a restrikció, a vállalatoknak „elegük van” a csapongó, utólagos beavatkozásokat alkalmazó szabályozásból, s egy átgon­dolt, világosabb, egyértel­műbb, konkrétabb gazdaság- politikát, megfogható ipar- politikát igényelnének. Nagy hangsúllyal foglal­koztak a vállalati, makrogaz­dasági szint és a gazdaság- irányítás makroszintje közöt­ti kapcsolatrendszerrel. Az a vélemény alakult ki, hogy ha a vállalatoknál nincs el­mozdulás, akkor a gazdaság- irányításnak nincs más le­hetősége, mint a restrikció. A restrikció fennmaradása esetén viszont nehezen moz­Jól vizsgázott a Gödöllői Agrártudományi Egyetem vízgazdálkodási tanszékén kidolgozott úgynevezett öko­lógiai elvű öntözési módszer: az eljárást alkalmazó 14 mezőgazdasági üzem az aszályos év ellenére átlag 25—30 százalékos termés­többletet ért el. A módszer lényege, hogy az öntözésre kijelölt táblákon termesztett növények, a talaj, az éghaj­lati viszonyok adatait számí­tógépbe táplálják, ennek dúlhatnák el a vállalatok. Ebből az „ördögi körből” kell megkeresnünk a kitörés út­ját — mondta a szekcióve­zető —, mégpedig úgy, hogy a másikra mutogatás helyett mindkét oldalnak egyszerre kell a kezdő lépéseket meg­tennie. A gazdaság liberalizálásá­val kapcsolatos szándékok szimpátiát keltettek a részt­vevők (között, ám többen megjegyezték, hogy a libera­lizálás önmagában nem elég­séges. Ezt csak egy átfogó, a kibontakozási program kon­cepcionális elemeire épülő, részletesen kifejtett gazda­ságpolitikai stratégia része­ként lehet eredményesen megvalósítani, s ennek a stratégiának a kimunkálásá­ban mindenki várja a követ­kező lépéseket. A II. szekció résztvevői a vállalati stratégiai irányítás egyik így enge pontját, a pia­ci munkát vizsgálták. Erről Balázs Péter társelnök, a Kereskedelmi Minisztérium főosztályvezetője számolt be a vándorgyűlésnek. Hangsú­lyozták, hogy óvakodni kell a külső piacok és a belső piac mindenféle mesterséges szétválasztásától, s éppen a fcül- és belpiac egységét kell keresni. A vállalatközi koo­perációt elemezve, az elő­adók hangsúlyozták a nem­zetközi kapcsolatokban való részvétel szigorú feltételeit, követelményeit, s rámutattak arra, hogy hazai viszonylat­ban ezeknek milyen korlátái vannak. Az „Érdekeltségi problé­mák a vállalati gazdálkodás­ban” kérdésikörrel foglalko­zó szekció munkáját Szabó Kálmán, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem tanszékvezető taná­ra foglalta össze. Döntő fon­tosságúnak ítélték meg, hogy a hamarosan az Országgyű­lés elé kerülő társasági tör­vény eredményeképpen a tu­lajdonjogi formák összhang­ba kerüljenek a vállalati ön­állóság követelményeivel. A tőkeáramlás kérdését ele­alapján az egyetemi kutató- csoport vízmérleget készít, vagyis meghatározza, hogy melyik időszakban mennyi vizet célszerű kipermetezni a növény gyors fejlődésének érdekében. Ily módon a gyaikran ötletszerű, pazarló öntözést egy tudományos pontossággal összeállított nedvesség-utánpótlási prog­ram váltja fel, megtakarít­ható a drága víz egy része, a növény folyamatosan any- nyi nedvességhez jut. mezve megállapították, hogy abban elsősorban a bankok szerepének növelésével érhe­tő. el előrelépés, s meg kell mozdítani azt a holt tőkét, amellyel az ország sok vál­lalata rendelkezik. A negyedik munkacsoport a gazdálkodásban mindin­kább felértékelődő pénzügyi szemléletnek a vállalati stra­tégiában betöltött szerepével foglalkozott. Az e szekcióban elhangzottakat Pulai Miklós miniszterhelyettes, a Gaz­daságirányítási Konzultatív Bizottság elnökhelyettese foglalta össze. A vitában hangsúlyozták, hogy nem szabad kimaradni a nemzet­közi tőkemozgásból. Eddigi kimaradásunk oka a szakem­berek véleménye szerint az, hogy nem vagyunk felké­szültek, a bürokrácia nehéz­kessége akadályozza részvé­telünket e folyamatokban. Mint mondották: a társasá­gi törvény remélhetően elő­segíti majd bekapcsolódásun­kat. A világbanki hitelekkel kapcsolatban a szekcióban az a vélemény alakult ki, hogy az ezek révén elért fejlesztés szinte másodlagos jelentősé­gű, fontosabb a külföldi szak­emberek jelenléte, a magyar gazdaság „önfényképezésé­hez” nyújtott segítség. Ez utóbbi alapján jöhet csak létre a valódi vállalati szer­kezetátalakítás. Az export- fejlesztő pályázatok rendsze­réről megállapították: hátrá­nya, hogy az elbírálás túl­ságosan az egyenlegre össz­pontosít, pedig a fő cél a versenyképes termékek gyár­tása lenne. A munkacsoportok veze­tőinek beszámolói után Csi- kós-Nagy Béla akadémikus, a Magyar Közgazdasági Tár- , saság elnöke mondott zár­szót, amelyben elemezte a magyar gazdaságpolitika ala­kulását a felszabadulástól napjainkig. A megoldandó kérdések közül elsősorban a szellemi tőke hasznosítását, a forint konvertibilissá té­telét és a vállalatok infor­mációs rendszerének megte­remtését emelte ki. amennyi a biológiai igénye. Eddig húsz növényre — egyebek mellett kukoricára, cukorrépára, málnára — dolgozták ki a vízmérleget, s az egyetem szolgáltatását összesen hatezer hektárnyi területen veszik igénybe. A számítások szerint százezer hektárnyi területen lehetne rátérni a számítógépes öntö­zésre, ami évente hatszáz­millió forintnyi többletbevé­telhez juttatná a gazdaságo­kat. Űj gépsor Makón a Medicor Ma­ros Bútoripari Részvény- társaság üzemében 60 millió forintos költség­gel új olasz faanyag­megmunkáló gépeket helyeztek üzembe. A bú­torlapok megmunkálá­sára alkalmas automati­zált gépek lehetővé tet­ték az önálló, komplex bútorgyártás bevezetését. (MTI-fotó — Stekovics János felvétele) Grósz Károly, a Minisz­tertanács elnöke kedden az Országházban fogadta Mo­hammad Szadeg Halhali hodzsaitoleiszlámot, az Iráni Iszlám Köztársaság parla­mentje külügyi bizottságá­nak elnökét. A megbeszélé­sen jelen, volt Korom Mi­hály, az Alkotmányjogi Ta­nács elnöke. Korom Mihály a nap fo­lyamán ugyancsak megbe­szélést folytatott a Moham­mad Szadeg Halhali hodzsa- tolieszlám vezette iráni par­lamenti küldöttséggel. Az iráni politikus részletes is­mertetést adott országa bel­politikái helyzetéről, s külön kitért az irán—iraki konf­Kitűnő termésre számít­hatnak a gazdaságok, ha ve­tésre ellenőrzött magot használnak. A gazdaságok nagy része azonban alig tudja megfizetni, a növekvő vetőmagárak miatt. Ezért a következő évre szükséges magokat maguk termelik meg; csakhogy így tönkre­mennek a biológiai alapok, egyre rosszabb minőségű ve­tőmagból mind kevesebb ter­mést takaríthatnak be. Teg­nap Dombóváron a Vetőmag- termelő és Értékesítő Vál­lalat tájékoztatóján hangzott el az is, hogy a vetőmagra hitelt kellene kapniuk a rosszabb helyzetben levő ter­melőknek. Másként néhány év múlva sok helyütt érez­hetően csökkennek majd a termésátlagok. A somogyi gazdaságok ke­veset rendeltek a fémzárolt vetőmagokból: az elmúlt öt év átlagához viszonyítva a felújítási arány mindössze 37 százalékos. Baranyában ez csaknem a kétszeresé a somogyinak. Valószínűleg azért alakult ki ez így, mert liktusra. Kérte Magyaror­szág támogatását is, hogy a nemzetközi fórumokon — mindenekelőtt az ENSZ-ben — segítse elő a Biztonsági Tanács 598-as, az iraki—irá­ni háború befejezésére fel­szólító határozatának meg­valósítását, amely megítélé­sük szerint a tartós békét hivatott szolgálni. Utált ar­ra, hogy a genfi tárgyaláso­kat minden bizonnyal New Yorkban folytatják majd, s ezek eredményes befejezése tartós békét biztosíthat a térségben. Nagyra értékelte az országaink közötti kap­csolatokat, s ezen belül is a parlamentek közötti együtt­működést. Hangsúlyozta, a megyénk termőterületei rosszabb minőségűek, mint a szomszédoké, s ezért a gazdaságok is jóval mosto­hább körülmények között, kevesebb pénzből dolgoznak. A somogyi földekről keve­sebb vetőmagnak való gabo­nát aratnak, mint Baranyá­ban vagy Tolnában, de az is igaz, hogy megyénkben a termelők tizedének van meg­felelő tisztítógépe, a többi gazdaság csak előtisztítást tud végezni. A Mezőgazdasági Minő­ségellenőrző Intézet munka­társa szerint a Batéból, Za- márdiból, Berzencéről és Tabról küldött búza is hasz­nálhatatlan a törmelék és a szemét miatt. Ezek a gazda­ságok legalább vették a fá­radtságot árra, hogy néhány kilónyi mintát eljuttassanak az intézethez; mások — a termelők fele — nem is vizs­gáltatta meg a vetőmagot. Ha a Vetőmagtermeltető Vállalat elfogadná a váltót, akkor valamivel könnyebb helyzetbe kerülnének az üze­mek. Csakhogy, amíg a me­hogy politikai, gazdasági, tu­dományos, kulturális, vala­mint más területeken to­vább bővülhetnek a már eddig is meglévő kapcsola­taink. A tárgyaláson Ko­rom Mihály — a vendégek kérésére — részletes tájé­koztatást adott az Ország- gyűlés munkájáról, válasz­tási rendszerünkről s belpo­litikai helyzetünkről. A delegációt kedden fo­gadta Várkonyi Péter kül­ügyminiszter és Berecz Fri­gyes ipari miniszter. A küldöttség programjain részt vett Keyvan Imani, az Iráni Iszlám Köztársaság budapesti nagykövete. zőgazdaságban kibocsátott értékpapír gyakorlatilag nem kerül ki a mezőgazdasági üzemek köréből — s nem jut el az iparhoz —, addig nem töltheti be igazi szere­pét. A téeszek is idegenked­nék a váltótól, a vállalat sem tud mást csinálni az ér­tékpapírral, mint hogy leszá­mítolja. Az aszályos év ellenére szinte minden vetőmagból bőven van a dél-dunántúli területi központ raktáraiban. A vállalat képviselői tarta­nak attól, hogy tovább csök­kennek a megrendelések. Eddig egyetlen gazdaság sem jelezte, hogy mennyi borsóra lesz szüksége. A két legkedveltebb fajtából van elég, de a szakemberek at­tól tartanak, hogy egyik napról a másikra megugrik a kereslet. Sok igazdaság egymás kö­zött cseréli a házilag tisztí­tott kalászos-vetőmagot. Ezek egyszerűen kizárják magukat a korszerű terme­lésből. Őszi búzából, árpából és rozsból összesen 8700 tonna vetőmagot kértek a somo­gyi termelők. Az igényeket minden fajtából ki tudják elégíteni. Az őszibúza-vető- mag 70 százaléka már a fel­használók raktáraiban várja a vetést. Burgonyából a dél­somogyi homokháton 15—16 tonnás az átlagtermés hek­táronként, ebből tíz tonna lehet vetőgumó. A vállalat épp tegnap kapta az értesí­tést, hogy valamelyest csök­kent a vetőgumó ára. Megyénkben 257 boltban vásárolhatnak a kistermelők vetőmagokat. Megtudtuk: az ősztől már ötgrammos tasa- kokban árulják majd a sár­garépa-, a petrezselyem- és a többi magot ás, a csoma­golás is megváltozik, s így a mag ára is drágább lesz. Számítógépes öntözési módszer VAN ELÉG VETŐMAG Kevesebbet rendeltek a somogyi gazdaságok

Next

/
Thumbnails
Contents