Somogyi Néplap, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-01 / 209. szám
2 Somogyi Néplap 1988. szeptember 1., csütörtök A magyar—román csúcstalálkozó sajtóvisszhangja A Szovjetunió megelégedéssel fogadta a magyar és a Tornán párt főtitkár aradi találkozójának tényét — jelentette ki Gennagyij Gera- szimov. A szovjet külügymi- niiiszitérium szóvivője szerdai sajtótájékoztatóján az MTI tudósítójának kérdésére elmondta, hogy moszkvai megítélés szerint üdvözlendő a magyar—román viszonyban jelentkező problémák Aradon tapasztalt pozitív megközelítése. Genaszimov emlékeztetett arra a korábban kifejtett szovjet álláspontra, amely szerint a szövetséges országok egymás közötti viszonyában felgyülemlett problémákat az érintetteknek kell közvetlen tárgyalásokon rendezniük. A vasárnap lezajlott aradi magyar—román csúcstalálkozó ebbe az irányba tett kedvező lépésként üdvözlendő — mondta. A CSKP központi lapja, a Rudé Bravó szerdán nagy terjedelemben ismertette Grósz Károly és Nicolae Ceausescu aradi találkozójának magyar és román sajtóvisszhangját. A lap a beszámolót rövid kommentárral vezette be, először fogalmazva meg Prága álláspontját a magyar—román tárgyalásokkal összefüggésben. A Rudé Právo szerint Csehszlovákia, a két nép közeid barátjaként, nagy figyelemmel követte a találkozót és örömmel fogadba, hogy a felek készek mindent megtenni a kapcsolatok javításáért. Az újság nagyra értékelte, hogy párbeszéd kezdődött, amely a nézetek és érdekek tiszteletben tartásából indul ki, abból, hogy mindkét szomszédos szocialista ország a kölcsönös megértésire törékszik. „Az ilyen hozzáállást csak üdvözölni lehet és mindkét ország népének azt kívánni, hogy az aradi találkozón kinyilvánított élveket megfelelő Intézkedések kövessék a kiéit ország gyakorlati politikájában” — írta a Rudé Právo. A lap ismerteti budapesti tudósítójának jelentését arról, hogy a magyar sajtó rendkívüli érdeklődéssel követi a határokon túl élő magyar nemzetiségek, így „a számbelileg legnagyobb és legkompaktabb kétmilliós erdélyi magyarság sorsát Romániában”. Az újság a magyar lapok nyomán utalt arra, hogy a románig! magyarság életét fokozata-- san korlátozzák és megemlítette, hogy a falurendezési tervet a magyar sajtó -igen élesen kommentálta. Idézte Szűrös Mátyás kijelentését, hogy a kormány megkésetten hallatta hangját, de még nem késő. Az aradi találkozóval összefüggésben a Rudé Právo egyebek között azt emelte ki, hogy a Magyar Nemzet című lap konfron- tálta a magyar és a román álláspontot a nemzetiségi kérdés kezeléséről. A Magyar Hírlap a csehszlovák pártújság szerint arról írt, hogy az 1977-es magyar—román találkozón is voltak bizonyos megállapodások, amelyek azonban nem valósultak meg. A Rudé Právo bukaresti tudósítója ismertette azt a román álláspontot, miszerint . rontja a kapcsolatokat, hogy Magyarországon a román valóságot befeketítő” cikkek és művek jelenhek meg. A feszültséget növeli a történelmi vita is Erdély körül. A román intézkedések közé tartozik az anyanyelvi oktatás korlátozása, a tankönyvek, folyóiratok, könyvek példányszámának csökkentése, a magyar falu- és városnevek használatának betiltása — tette hozzá a CSKP központi lapja. A Rudé Právo végül a román Scinteiát idézte, amely szerint egyetlen találkozón nem lehet megoldani minden problémát, de biztató, hogy midkét fél kész a párbeszéd folytatására. A belgrádi Borba szerdai _számában „bizonyos enyhülés” címmel átfogó kommentárt közölt Grósz Károly és Nicolae Ceausescu találkozójáról. Többi között a következőket fejtette ki: Az aradi tárgyalásokon két téma dominált, éspedig az erdélyi magyar nemzetiség helyzete és Bukarest „falurendezési” terve, amelyen azt kell érteni, hogy a földdel tesznek egyenlővé hét— nyolcezer falut. A magyarok számára „kényszer-asz- szimilálás”, „etnocid politika”, a románok számára pedig „korszerűsítés” és „az egységes román nemzeti állam megteremtése”. Ebből látható, hogy a két fél véA SAS „vérbosszúja” Az észak-írországi rendőrség közölte, hogy brit katonák kedden agyonlőttek három „IRA-kap- csolatdkkal rendelkező férfit” Tyron megyében, nem messze attól a helytől, ahol tíz nappal korábban az IRA helyi „brigádja” egy arra haladó buszt robbantott fel az országút mellé telepített pokolgéppel. A merénylet következtében nyolc brit katona vesztette életét és 27 szenvedett többé-lkevésbé súlyos sérüléseket. Az északír rendőrség szerinta katonák akikor nyitottak tüzet a lopott gépkocsiban haladó három férfire, amikor azok egy közelben parkoló tehergépkocsi vezetőjét „készültek megtámadni”. A rendőrség közölte, hogy két puskát találtak a három agyonlőtt férfit szállító gépkocsi mellett. A hiút kormány még nem nyilatkozott az ügyben, de a BBC rádió kedd éjféli híradásában már „katonai forrásokra” hivatkozva jelentette, hogy az akciót a SAS (különleges légi szolgálat) anti-terrorista kom- ma adóegysége hajtotta végre. A három agyonlőtt férfi egyikét előző napon helyezték szabadlábra több más, a busz-merénylet kapósán őrizetbe vett és kihallgatott „terrorista-gyanús” személlyel együtt. Ügy tudják, hogy a ci- vtllruháis kommandóegység írejtett lőállását beépített informátortól kapott értesülés alapján választották ki az IRA-gya- nús .csoport feltételezett útvonala mentén. A Sinn Fein, az IRA legálisan működő „politikai szárnya” kedden éjjel kiadott nyilatkozatában kijelentette, hogy a három férfi „a republikánus ügy támogatója volt, akiket a brit kormány hidegvérrel meggyilkolt”. Légtérsértés Egy repülőgép szerda délelőtt 9 óra 20 perckor Ausztria felől megsértette a Magyar Népköztársaság államhatárát. A ilégtérsértést a Magyar Népköztársaság honi légvédelmi rendszere észlelte, és katonai repülőgépekkel elfogták, majd a pápai repülőtérre leszállították a DR 400-as RABIN típusú, osztrák felségjelzést viselő sportrepülőgépet. A gép fedélzetén utazó FranZ Fagerer 31 éves, és felesége Kornélia Magdalena Fagerer 30 éves osztrák állampolgárok a Veszprém Megyei Rendőrfőkapitányság illetékeseinek meghallgatásuk során elmondták, hogy repülőgépükkel a Linz-Nickelsdorf sportrepülőtérről szálltak fel. Ezt követően Bécs konyákén olyan erős olda^szelet kaptak, hogy átsodródtak a magyar légtérbe. Az ügyben illetékes hatóságok döntése alapján az osztrák házaspár repülőgépével együtt még szerdán visszatérhetett hazájába. A kikötő vízében a kínai légitársaság (CAAC) lezuhant Trident típusú utasszállító gépe augusztus 31-én. A gép rossz látási viszonyok miatt túlfutott a Tai Tak repülőtér betonján és a kikötő vízébe zuhant leménye olyannyira különböző, hogy az álláspontokat lényegesen nem hozhatta közelebb egyetlen találkozó, még akkor sem, ha az hét órán át tartott. Budapest számára jelentős, hogy elfogadták azt a javaslatot, amely szerint magyar küldöttség utazik a helyszínre és tanulmányozza, mi a lényeges és lényegtelen a falurombolással kapcsolatosan. Grósz Károly szamára az is fontos, hogy a román fél megígérte: nem akadályozza a családegyesítést. Sikernek könyvelhető el az is, hogy történész és kulturális vegyesbizottságot hoznak létre. Másfelől a magyarok számára igen fontos kérdés a kolozsvári konzulátus és a bukaresti kulturális-tájékoztató központ működése. Ez érthető, ha számbavesz- szük, hogy Romániában több mint kétmillió magyar él és ez a két intézmény — legalábbis lélektani szempontból — nagy jelentőségű. Nehezen hihető, hogy a magyar közvélemény ro- konszenvvel fogadja azt a román döntést, amely szerint ilyen intézményeket nem nyitnak meg külföldön, s nem engedik meg, hogy kölcsönösségi alapon Romániában ilyenek működjenek. Érdekes, hogy a magyarok már néhány hónapja javasolták Romániának a csúcs- találkozót, de Bukarest sokáig hallgatott, aztán máról-holnapra meghirdette a tárgyalásokat. Tény, hogy Románia nemzetiségi politikája miatt (és nem csak azért) egyre inkább elszigetelődött mind Keleten, mind Nyugaton. A napokban Bécs- ben folytatódik az európai utótalálkozó, és lehetséges, hogy valaki javasolni fogja a romániai emberi jogok ügyének napirendre tűzését. S fennáll az a veszély, hogy Bukarest politikáját elítélik — mégpedig mindkét oldalról, ami eleddig példátlan eset lenne. A legvalószínűbb az, hogy mindez hozzájárult ahhoz a bukaresti döntéshez, amely szerint mégis csak a legjobb tárgyalni. Nehéz elképzelni, hogy az aradi találkozó új korszakot nyit a magyar—román kapcsolatokban. Ezt az erdélyi magyar kisebbség iránti román politika lényegbevágó megváltoztatása hozhatná meg. A csúcstalálkozó azonban mindenképpen hozzájárul a két szomszéd rendkívül feszült viszonyának bizonyos enyhüléséhez. LENGYELORSZÁG Tárgyalni, vagy sztrájkolni „A gazdasági nehézségek gyors orvoslása, a politikai párbeszéd, a társadalmi köz- megegyezés kiszélesítése”. Ezt a receptet fogalmazta meg két és fél hónap alatt ezúttal már másodszor a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága, miután májushoz hasonlóan augusztusban is sztrájkokban megnyilvánuló politikai feszültség robbant ki. Miközben tehát a politikai fő vonaltól történt eltérésről szó sincs, lényeges hangsúlyeltolódásokat tapasztalhatunk május és augusztus között. Az ország vezetése akkor és most is elismerte: a kialakult feszült helyzet alapvető oka a dolgozók romló életkörülménye, a belpiaci egyensúlyhiány, a száguldó infláció, az ellátási zavarok. Csakhogy míg májusban az év eleji sikertelen ár- és bérkorrekciók felülvizsgálata került napirendre, addig augusztusban a LEMP KB Politikai Bizottságának beszámolója immár az elmúlt 6 évben folytatott egész gazdaságpolitikát bírálta. Míg májusban a kormány rendkívüli felhatalmazásáról döntöttek a reform gyors megvalósítása érdekében, eddig augusztusban már maga a kormány került a vádlottak padjára és a közelgő szejm-ülésen dönteni kell további sorsáról. Míg májusban a kialakult helyzet önkritikus értékelése mellett a politikai ellenzéket ültette elsősorban a vádlottak padjára, addig augusztusban a még erősebb önkritika mellett a Lengyel Egyesült Munkáspárt konkrét tárgyalási javaslatot tett a politikai ellenzék mérsékelt szárnyának. Szólt ez mindazoknak, akik hajlandók elismerni az ország al- kötroányps és jogi rendjét és ebből most Lech Walesát sem zárták ki, sőt ő a? együttműködési ajánlat első számú címzettje. A legfontosabb politikai esemény kétségtelenül Kisz- czak tábornok, lengyel belügyminiszter bejelentése volt: kész a kormány felhatalmazásából előfeltételek nélkül tárgyaló asztalhoz ülni bármilyen társadalmi és politikai erővel, az ország vezetése tehát hajlandó konkrét formába önteni NYEREMÉNYJEGYZÉK az 1988. augusztus 30-án megtartott augusztus havi lottó-jutalomsorsolásról, melyen a 32. heti szelvények vettek részt. A nyereményjegyzékben az alábbi •rövidítéseket használtuk : A Vásárlási utalvány (5000 Ft). B Társasüdülő. C Normande videomagnó. D SABA színes tv. E SONY színes monitor, tv- játékkal, tartozékokkal. F Olympus fényképezőgép vakuval. G Philips mikrohullámú sütő. H Kobo RTI fényképezőgép. I Commodore 64 típusú számítógép, Philips 7502 színes monitorral, flopy diskkel, mágneslemezekkel és 2 db joystickkal.. J Gold Star mikrohullámú sütő. M Otthon lakberendezési utalvány (50 000 Ft). N Szerencse-utalvány (40 000 Ft). O Iparcikk-utalvány (25 000 Ft). P Zenesarok-utalvány (20 000 Ft). Q Colortron színes tv. R Music center, III 541 típusú music center. S SANYO rádió-magnó. T Vásárlási utalvány (10 000 Ft). U Vásárlási utalvány (9000 Ft). V Vásárlási utalvány (7000 Ft). A nyertes szelvényeket 1988. szeptember 25-ig kell a totó- lottó-kirendeltségek, az OTP- fiókok vagy posta útján a Sport- fogadási és Lottóigazgatóság címére (1875 Budapest, Münnich Ferenc u. 15.) eljuttatni. A hivatalos tárgynyereményjegyzék szeptember 5-től megtekinthető az OTP-fiókokban, totó-lottóVaria-utalvány (75 000 Ft). kirendeltségekben és a postahiHang-fény-utalvány (50 000 Ft). vatalokban. 2 483 139 U 2 740 374 S 2 941 485 U 82 141 803 V 82 338 237 O 2 487 816 V 2 749 728 S 2 946 162 U 82 146 480 P 82 342 914 Q 2 506 524 N 2 754 405 T 2 950 839 u 82 155 834 U 82 347 591 V 2 515 878 Q 2 768 436 V 2 969 547 o 82 160 511 V 82 356 945 T 2 520 555 Q- 2 782 467 P 2 988 255 V 82 165 188 R 82 361 622 O 2 525 232 Q 2 787 144 R 82 001 493 s 82 169 865 V 82 366 299 Q 2 539 263 U 2 791 821 N 82 015 524 T 82 174 542 T 82 380 330 Q 2 548 617 T 2 801 175 S 82 020 201 V 82 193 250 S 82 394 361 V 2 553 294 V 2 805 852 u 82 034 232 s 82 216 635 p 82 399 038 S 2 557 971 P 82 010 847 o 82 048 263 u 82 235 343 s 82 408 392 V 2 576 679 V 2 810 529 s 82 057 617 V 82 240 020 p 82 417 746 o 2 595 387 K 2 815 206 ü 82 062 294 T 82 249 374 R 82 422 423 u 2 614 095 T 2 819 883 u 82 071 648 V 82 254 051 N 82 436 454 V 2 623 449 O 2 824 560 V 82 076 325 L 82 258 728 R 82 441 131 V 2 656 188 ü 2 833 914 V 82 081 002 Q 82 268 082 T 82445 808 V 2 660 865 R 2 843 268 K 82 085 679 P 82 272 759 U 82 455 162 V 2 665 542 M 2 847 945 T 82 090 356 s 82 282 113 U 82 464 516 V 2 674 896 Q 2 861 976 V 82 099 710 T 82 300 821 u 82 473 870 T 2 679 573 s 2 871 830 V 82 104 387 R 82 305 498 V 82 506 609 T 2 684 250 u 2 876 007 U 82 109 064 U 82 310 175 L 82 520 640 u 2 688 927 u 2 890 038 V 82 118 418 S 82 314 852 V 82 525,317 s 2 693 604 V 2 922 777 O 82 123 095 V 82 319 529 V 82 529 2 702 958 s 2 927 454 Q 82 127 772 V 82 324 206 s 82 534 671 N 2 721 666 T 2 932 131 N 82 137 126 V 82 328 883 s 82 544 025 V 2 735 697 s 82 558 056 R a többször is javasolt vál- ság ellenes, vagy reform- paktumot. A kormány tárgyalási platformja alapelveiben ismert. A belügyminiszter ki fog tartani amellett, hogy változatlanul lehetetlen az egykori „Szolidaritás” legalizálása és nem lehet szó a szakszervezeti pluralizmus olyan értelmezéséről, amely két, egymással versengő szakszervezetet feltételez egy üzemben. Nem lehet tárgyalási téma a „Szolidaritás” újjáélesztése, mert a lengyel vezetés változatlanul rendszerellenes politikai pártot lát benne, olyan szervezetnek tartja, amelynek végső célja a szocializmus megdöntése, a hatalom átvétele. Ahogyan a LEMP KB egyik felszólalója fogalmazott: „tárgyalni a Szolidaritással nem, a szolidaritás- beliekkel igen”. A kormány tehát nem az 1980-as állapot visszaállításáról kíván véleményt cserélni, hanem egy olyan általa értelmezett szakszervezeti pluralizmus lehetőségéről, amelyben egy üzemben változatlanul csak egy szakszervezet működhetne, de hogy az a jelenlegi legális szakszervezeti mozgalom struktúrájához tartozzon-e vagy sem, arról maguk a munkások döntenének demokratikus úton, szavazással. Azaz a jelenlegi legális szakszervezeti mozgalomnak, az OPZZ-nek sorompóba kellene állnia, hogy megőrizze ma még törvény garantálta monopóliumát. Azt már Wojciech Jaruzelski jelentette be a kb-ülésen elmondott zárszavában, hogy az államtanács elnöke mellett működő konzultatív tanácsot , átalakítanák a „nemzeti közmegegyezés tanácsává” ami többek között előkészítené a kétkamarás szejm létrehozását- A „nemzeti közmegegyezés tanácsára” vonatkozó indítvány érdekessége, hogy azt már hét évvel ezelőtt, 1981 októberében is felvetette a lengyel vezetés, de akkor a „Szolidaritás" határozottan elutasította a gondolatot, hogy a felelősségvállalás részese legyen. Az eddigiekből is látszik, hogy nem várható könnyű tárgyalás. A lengyel ellenzéknek nem lesz könnyű elfogadni a kormány álláspontját és összeegyeztetni azt saját követeléseivel. Még nem világos, a megosztott ellenzékben mely erők kerekednek felül, lesz-e elég realitás- és kompromisz- szumérzék. Azzal is számolni kell, hogy az első konkrét tárgyalási javaslat fiaskóhoz vezet, megszakadnak a tárgyalások, vagy esetleg el sem kezdődnek. Ez sem jelentené azonban a politikai párbeszéd, a társadalmi közmegegyezés politikai vonalának kudarcát. A lengyel politikai reformok a gazdaságiakkal együtt folytatódni fognak, akár Lech Walesával, akár nélküle. Előkészületben van Lengyelországban is az új egyesülési törvény, a módosított választási törvény, amely az ellenzékiek bejutásával is számol a szejmbe. Minden bizonnyal akár már jövőre létrejöhet a kétkamarás szejm, nemsokkal azután az államfői intézmény az Államtanács helyett. A lengyel ellenzékieknek tehát maguknak kell dönteniük: mennyiben és menynyire kívánnak részt venn a Reformokban annál is inkább, mivel egyre világosabban rajzolódik ki a lengye katolikus egyház növékvc érdekeltsége a lengyelországi újjászületésben az ország stabilitásában. Zsebesi Zsolt
