Somogyi Néplap, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-02 / 183. szám

2 Somogyi Néplap 1988. augusztus 2„ kedd A lengyel sajtó Magyarországról Ortega felszólítása : Ne engedjenek az Egyesült Államok nyomásának A DPA a „területrendezésről” Rettegés kerítette hatalmába Románia falusi lakosságát Daniel Ortega nicaraguai elnök felszólította a közép­amerikai országok kormá­nyait, hogy ne engedjenek az Egyesült Államok nyo­másának, és ne váljanak a nicaraguai fegyveres láza­dók támogatóivá. Az elnök hétfőn Mana- guában Qmar Torrijos egy­kori panamai vezető szobrá­nak leleplezése alkalmából nyilatkozott a közép-ameri­kai helyzetről. Ortega hangsúlyozta : a közép-amerikai országok el­nökeinek Shultz amerikai külügyminiszterrel folyta­tandó tárgyalásaikon „mél­tóságteljes és szilárd maga­tartást” kelíl tanúsítaniok és nem szabad megengedniük, hogy az Egyesült Államok militarista politikájának ki­szolgálóivá váljanak. George Shultz amerikai külügyminiszter hétfőn kezd­te meg tíznapos .közép-ame­rikai és latin-amerikai kör­útját. Arra szeretné rábírni a térség országait, hogy nyújtsanak támogatást a sandinista kormány ellen küzdő nicaraguai fegyveres ellenzéknek. Az NSZK több mint ti­zennégy éve hivatalban levő külügyminisztere a karikatu­risták kedvence. Az egyik rajzon Hans-Dietrich Gen­scher a szállodai recepciónál áll, éppen veszi át a kulcsot. „Szerencséje van uram, eb­ben a pillanatban szabadult fel egy szobánk. És látja, már jönne is az új vendég.” A képen látszik a forgóajtó, amelyen keresztül egy Gen- scher-kinézetű úr távozik, miközben a harmadik Gen­scher láthatóan befelé igyek­szik. Legutóbbi születésnap­jára egy repülőgépülést ka­pott ajándékba: ebben érzi magát a legotthonosabban. A képbe pont beleillik, hogy Hans-Dietrich Gen­scher volt az első nyugati külügyminiszter, aki a szov­jet pártkonferencia, a Var­sói Szerződés legutóbbi csúcstalálkozója, valamint Sevardnadze szovjet külügy­miniszternek a külpolitika átalakításáról tartott nagy jelentőségű beszéde után Moszkvába utazott szemé­lyes tájékozódás végett. Igaz, a hétvégi moszkvai út nem csupán Genscher fürgeségét tükrözte, hanem azt is, hogy Bonn az eddiginél jóval ma­gasabb szintre kívánja emel­A DPA nyugatnémet hír- ügynökség írást szentelt a romániai falurombolási ak­ciónak. így vélekedik: Szem­tanúk szerint rettegés kerí­tette hatalmába Románia fa­lusi lakosságát. A tárgyila­gosan hangzó „településren- szerezési” tervek több ezer romániai falu lerombolását jelentik. A Kárpátok ívén belül és attól keletre mint­egy 8000 falut akarnak a föld színével egyenlővé ten­ni. A falvak lakói rettegnek a buldózerektől — mondotta egy szakértő, aki három he­tet töltött a balkáni ország­ban. Senki nem tudja pon­tosan, mikor hajtják majd végre a betonkockákba való átköltöztetést. A becslések­ben 3—4 millió ember „át­helyezése” szerepel. Hans Berget, a München­ben megjelenő Siebenbür- gische Zeitung (Erdélyi új­ság) című lap főszerkesztője arról ír, hogy már 1974-ben hallott a tervről. A nyilvá­nosság előtt Ceausescu elnök első ízben 1988 februárjában szólt szándékairól Bukarest­ben, városi tanácselnökök egy tanácskozásán. ni a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatokat. Hétfőn Gen­scher az ausztriai Wolfgang- see-hez utazott, és beszá­molt az ott nyaraló Kohl kancellárnak a szovjet veze­tőkkel folytatott tárgyalásai eredményeiről. Kohl októ­beri moszkvai útjáig olyan készültségi szintre kell hoz­ni a kétoldalú együttműkö­dés lehetséges területeit át­fogó okmányokat, hogy azokra a kancellári látoga­tás során rá lehessen ütni a pecsétet. Horst Teltschik, a bonni Kancellári Hivatal kül­politikai tanácsadója vasár­nap a hesseni rádiónak úgy nyilatkozott, hogy Kohl ok­tóberi moszkvai útja „kulcs- fontosságú” lehet és „látvá­nyos” előrelépést hozhat. Ami a konkrét gazdasági együttműködést illeti, Bonn­ban remélik, hogy a hagyo­mányos export—import kap­csolatokon túl hatékonyabb együttműködési formák, pél­dául közös vállalkozások is létesíthetők. Ügy hírlik, hogy szovjet részről elsősorban a könnyű és az élelmiszeripar terén mutatnak érdeklődést, ami nyilván összefügg a la­kossági ellátás javítását cél­zó moszkvai erőfeszítésekkel. Az NSZK szívesen szállna be A Neuer Weg című romá­niai német nyelvű lap kö­zölte: „Jelenleg minden já­rási tanácsnál szakemberek­ből álló munkacsoportok vizsgálják a községek szer­kezetét, nagyságát, gazdasági teljesítőképességét. A falurombolás különösen sújtja az erdélyi szász tele­püléseket: a Nagyszeben melletti Neppendorfot, Gros- saut (Kereszténysziget — Cristian), Brassó megyében Seident (Feketehalom — Codlea), Weidenbachot (Vi- dombák — Ghimbav), Mari- enburgot (Földvár — Fel- dioara), Tartlaut (Prázsmár — Preimer), Brenndorfot (Botfalu — Bőd), Neustadtot (Keresztényfalva — Cristi­an), Heldsdorfot (Höltövény — Halchiu), Schirkanyent és Honigberget (Szászhermány — Harman) XIII. századi dómszerű templomával. El­érték a buldózerek Voila, Apata és Racos (Apáca és Alsórákos — mindkettő ma­gyarlakta falu — a szerk.) és Parau, valamint Bran (Törcsvár) román falvakat is. Csak a Bran feletti hí­res Dracula-vár marad meg a Kola-félsziget ásványkin­cseinek feltárásába, és a nyugat-szibériai energiakész­letek feltárásába is. Míg a gazdasági progra­mokon egyelőre még dolgoz­nak, gyakorlatilag már „alá­írásra érett” az NSZK—szov­jet környezetvédelmi együtt­működési megállapodás. Ezen belül megoldásra vár azonban egy Bonn által (is) fontosnak tartott probléma: az, hogy miként vonják be Nyugat-Berlint a megállapo­dásba. A város státusát sza­bályozó szovjet—amerikai— brit—francia megállapodás értelmében Nyugat-Berlin nem része az NSZK-nak, és nem is kormányozható Bonn­ból, bár különleges kapcso­latok fűzik az NSZK-hoz. A megfogalmazás jogászi érte­lemben a kompromisszum mesterműve, s talán éppen ezért oly gyakoriak az értel­mezési viták. Az NSZK ugyanis általában azzal az igénnyel lép föl, hogy az ál­tala kötött megállapodások Nyugat-Berlinre is vonatkoz­zanak. Az újra és újra je­lentkező problémát már többször sikerült különféle formulákkal, záradékokkal áthidalni. Most ott tart a do­log, hogy a szakértők össze­a tervek szerint idegenfor­galmi látványosságnak. Az egyetlen remény most az UNESCO. A szervezet azt fontolgatja, hogy az évszá­zados falvakat ENSZ-műem- lékvédelem alá helyezi — ír­ja a DPA. A romániai falurombolási tervet ismerteti szombati szá­mában a Corriere della Sera című olasz napilap is. A cikk szerzője, Ettore Petta ezt írja: a nemzetközi tiltakozá­sokat figyelmen kívül hagy­va, Romániában olyan vál­lalkozásba fogtak, amelyek gyökeresen át fogják alakí­tani az ország arculatát. — A falvakkal együtt el­tűnnek majd a föld színéről azok templomai, temetői, kis emlékművei, vagyis azok a jelképek, amelyek a román­tól — nemzetiségtől függően — eltérő életstílusoknak vol­tak a szemtanúi. Magyarok­ról, németekről, ukránokról, szerbekről, törökökről, görö­gökről van szó, nyelvükkel és vallási felekezeteikkel együtt — írja a lap, hozzá­téve: ezek a különbözőségek a falvakkal együtt megsem­misülnek, a lakosság a totá­lis proletarizálódás ismeret­lenségébe süllyed majd új lakhelyén, a betonlaktanyák­ban. — A világ közvéleménye úgy figyeli a románok tra­gédiáját — írja a továbbiak­ban a tudósító —, hogy nin­csenek meg számára a meg­felelő eszközök a hatékony beavatkozáshoz. — A cikkíró ezután Dieter Schlesak né­metajkú román írót idézi, aki azt mondja: Romániában hi­hetetlen dolog történik, any- nyira, hogy már-már rém­álomnak tűnik. A földgyalúk azonban valóságosak. A ciprusi elnök Washingtonban Reagan elnökkel találk > zott hétfőn Georgiosz Va- sziliu ciprusi elnök. A ket­té szakított sziget államfője elsősorban az ENSZ által elfogadott határozatok meg­valósításához kért segítséget az amerikai elnöktől, de a megbeszélésen szó volt a földiközi-tengeri térség és a Közel-Kelet egyéb kérdései­ről is, így a libanoni hely­zetről, valamint az Irak és Irán közötti fegyverszünet lehetőségéről is. ülnek, és — a mostani tár­gyalások alapján — megvi­tatják, milyen módon vonják be Nyugat-Berlint a környe­zetvédelmi megállapodásba. Eredményként könyvelik el Bonnban, hogy közös NSZK—szovjet szakértői bi­zottság vizsgálja meg a Szov­jetunióban élő, mintegy két­millió német származású személy helyzetét, a nemze­tiségi jogok bővítését ígérő szovjet politika fényében. Előrelépést ígér az ősz a leszerelés terén. Bonn üdvö­zölte, hogy a Varsói Szerző­dés kész tárgyalásokat kez­deni az európai hagyomá­nyos erők leszereléséről, az egyenlőtlenségek felszámo­lásának a jegyében. Hogy még az idén meg lehessen kezdeni ezeket a tárgyalá­sokat, mielőbb sikerrel kell befejezni a bécsi össz-euró- pai találkozót. Maga Gen­scher azt javasolta, hogy ezúttal ne is adják ki a nyári szünetet a Béc&ben tárgyaló diplomatáknak. Ez ügyben részleges sikert köny­velhet el az NSZK: a nyári szünetet lényegesen megrö­vidítették. A hétvégi moszk­vai tárgyalások a nyugatné­met kormány számára vilá­gossá tették, hogy a Szovjet­unió is igyekszik mindent megtenni a bécsi záróok­mány elfogadásának útjában álló utolsó akadályok eltávo­lítása érdekében. A lengyel sajtó a nyolcva­nas évek közepe óta fokoza­tosan szakított a szocialista országokról szóló tájékozta­tás addigi sematikus for­máival, amelyet protokolláris nyelvezet, optimizmustól túl­fűtött ábrázolásmód jellem­zett. Főként — igaz, külön­böző formában — két or­szág tekintetében észlelhető a változás, s e kettő a Szov­jetunió és Magyarország. A Szovjetunióban meghir­detett „nyíltság” politikája, a szovjet sajtó módosulása miatt a nagy szomszéd vált a lengyel sajtó egyik első „céltáblájává”. Hihetetlen számú és terjedelmű tudósí­tás, riport és beszámoló je­lezte azt a tényleges érdek­lődést, amit az ott történtek Lengyelországban keltenek és azt az örömet, amit a minden korábbinál szaba­dabb és színesebb, a való­ságot tükröző írások közzé­tételének lehetősége jelen­tett. Magyarország még a Szov­jetuniónál is előbb került a lengyel sajtó érdeklődésé­nek homlokterébe: mindjárt a 80-as évek elején. Ekkor tájt valóságos információ- áradat zúdult a lengyelekre Magyarországról. Az akkori lengyel helyzet hatása alatt, érthető politikai célzattal a hazánkból érkezett hírek az 1968-ban beindult gazdasági reformfolyamat eredményei­re, a magyar modell sike­reinek bemutatására össz­pontosítottak. Végül is, ha a korábbinál színesebb s tárgy­szerűbb, információkban gaz­dagabb, de változatlanul egysíkú képet kaptak a len­gyel olvasók Magyarország­ról. A már akkor meglevő és erősödő gazdasági, társadal­mi és politikai nehézségek teljesen háttérbe szorultak. Talán ezzel magyarázható, hogy néhány évvel később mintha az egész az ellenke­ző végletbe csúszott volna át. Egyik pillanatról a másikra kiderült : Magyarország rendkívül nagy problémák­kal küzd. Egymást érték az aggódó írások a túlhajtott magyar dolgozókról, akik két-három állásban hajszol­ják magukat életszínvonaluk megőrzése érdekében; az al­koholizmusról, a kábítószer­fogyasztásról, a szülések ala­csony, az öngyilkosságok magas számáról, a hatalmas adósságállományról, ami egy főre vetítve több mint Len­gyelországé. A korábbi ered­ményeink felett lelkendező hangvételt kritikus és bo­rúlátó cikkek váltották fel. Ebben az időszakban tűn­tek fel az első, bizonyos magyar jelenségeket, ma­gyar intézkedéseket bíráló oikkek is. A lapok hozzálát­tak a korábbi Magyaror- szág-kép alapos átfestéséhez ; ez összességében jól szolgál­ta a magyar valóság tükrö­zésének árnyaltabbá, reáli­sabbá tételét, bár előfordul­tak torzítások is, például a magyar—lengyel vámprob­lémák kapcsán néhány új­ságírónál a túlzott indulatok az objektivitás rovására ke­rekedtek felül. A két ország háború utáni történelmében először ki­sebb sajtópolémiák indultak például Spiro György Ikszek című könyve, a lengyel tör­ténelem egyes eseményeinek magyarországi megítélése, illetve a magyar történelem néhány fejezetének a len­gyel sajtóban megjelent ér­tékelése kapcsán. Kisebb hullámokat kavart a lengyel turistákkal szemben tapasz­talni vélt ellenszenv kérdé­sének érzelmileg túlfűtött tálalása is. Tény azonban, hogy ezzel együtt a lengyel sajtó — ha bátortalanabbul is — hozzá­látott a többi testvéri or­szágról alkotott kép átfesté­séhez is. A turizmus visz- szásságai kapcsán a lapok leszedték a szentelt vizet Romániáról, Bulgáriáról és Jugoszláviáról; Csehszlová­kia alapos leckét kapott a nyílt tömegtájékoztatásból, amikor egymás után több­ször komoly szennyezést oko­zott az Odera vizében. Nem kerül le a lapok hasábjairól az NDK és Lengyelország közötti határvízi probléma sem. Eközben a lengyel kollégák nem kímélték magukat sem: se szeri, se száma azoknak az írásoknak, amelyek hon­fitársaik elítélendő viselke­dését taglalják az országha­tárain túl, amelyek bírálják a lengyelek önhittségét, más népekkel szemben eseten­ként megnyilvánuló fölényes, lekezelő magatartását, az önkritika hiányát. A kép tehát, amit rólunk és mások­ról fest a lengyel sajtó, egy­re színesebb, plasztikusabb és valósabb, de nem mentes az ellentmondásoktól, mint ahogy nem mentes attól ma­ga Lengyelország és a szom­szédos országok sem. Viszont a Magyarországon dolgozó lengyel tudósítók, bár a ma­gyar valóság egyre szélesebb skáláját fogják át, néhány témáról szegényesen tájékoz­tatnak. így kevésbé ismertek — szemben belpolitikánkkal — a magyar külpolitika tö­rekvései, eredményei. Ke­vés figyelmet szentelnek — és ez nemcsak Magyaror­szágra, de Romániára, Cseh­szlovákiára is vonatkozik — a magyar, vagy az említett országok nemzetiségi politi­kájának. így például a Ma­gyarország és Románia kö­zötti feszültség tényleges okainak részletes bemutatá­sával még adós a lengyel sajtó, ami eddig kizárólag az utóbbi hetek, napok té- nyeinek regisztrálására szo­rítkozik, elkerülve az állás- foglalás látszatát is. Ma a lengyel olvasó a napilapok­ból nemigen tudja megérte­ni mi, miért is történik a két ország között, ki kit és mivel Vádol megalapozottan, vagy alaptalanul. A tisztán­látás bátorságához ma már egyre inkább adottak a bel­politikai feltételek Lengyel- országban és a nemzetközi légkör is ebbe az irányba változik. Zsebesi Zsolt Súlyos baleset Spanyolországban Rendőrök állják körül azt az autóbuszt, amely július 31-én letért az országúiról, majd az árokba borult. A súlyos bal­eset következtében legalább nyolc gyermek életét vesztette Bombamerénylet egy londoni laktanyában Az IRA (Ír Köztársasági Hadsereg) pokolgépe augusztus 1-jén levegőbe repítette a brit hadsereg futár- és posta­szolgálati központjának egyik laktanyarészét. A robbanás következtében egy katona életét vesztette, kilenc megsérült Bombarobbanás rázta meg hétfőn reggel Margaret Tha­tcher brit kormányfő észak­londoni választókerületének környékét: az IRA pokolgé­pe a brit hadsereg futár- és postaszolgálati központjá­nak egyik .laktanyarészlegét röpítette levegőbe. A két­szintes kaszárnya összeom­lott és kigyulladt szárnyában 14 katona tartózkodott a rob­banás pillanatában. Egyikük életét vesztette, kilencen sé­rüléseket szenvedtek, kette­jük állapota súlyos. Az IRA (ír Köztársasági Hadsereg) délben telefonon bejelentette, hogy aktivistái hajtották végre a „brit ka­tonai célpont elleni táma­dást”. Thatcher asszony Ausztrá­liába érkezve „mélységes megdöbbenéssel” vett tudo­mást a merényletről és rész- véttáviratot küldött az áldo­zatok hozzátartozóinak. A szigetországban általá­nos megrökönyödést keltett az a körülmény, hogy az IRA a fővárosban, méghozzá egy éjjel-nappal őrzött katonai tábor kellős közepén, a rob­banás erejéből ítélve nagy mennyiségű robbanóanyagot és gyújtószerkezetet tudott telepíteni egy laktanyaépü­let alatt. 1981 óta ez volt az első IRA-akció londoni katonai létesítmény ellen. Az IRA három aktivistájának gibral- tári agyonlövése óta meg­szaporodtak a brit katonai személyek elleni támadások, amelyeknek eddig 12 halá­los áldozatuk volt. Kreml, Bonn,Wolf gang see

Next

/
Thumbnails
Contents