Somogyi Néplap, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-02 / 183. szám
1988. augusztus 2., kedd Somogyi Néplap 3 VAN LAKAS ÉS MÉG SINCS Tűrnek és készülnek Nehéz évek az Akku-Gépnél akkumulátorok nélkül csak ideig-óráig bírják azok a cégek, amelyek ilyesmit használnak; a második pedig az, hogy a stagnálást tűrve gőzerővel dolgozunk, hogy bővítsük termékskálánkat. Erről csak ködösen beszélhetek, hiszen próbálkozásaink, tárgyalásaink jó része üzleti titkunk marad, amíg az újdonsághoz szükséges szerződéseket alá nem írjuk. Tény, hogy önálló, saját fejlesztő- részleg híján nehéz a dolgunk, Most nem tudunk ilyen csoportot létrehozni, hiszen épp szegények vagyunk. Nálunk tőkeerősebb cégekhez kell tehát valamiképpen kapcsolódnunk, de úgy, hogy ne legyünk kiszolgáltatottak. Ez kemény dió. — A csatlakozás pedig magában rejti az újabb lemaradás veszélyét. — Ez igaz, hiszen aki csak követi az élen járókat, az általában mind messzebb kerül az előtte levőktől. De egyelőre a követés hozJhat nálunk annyit a konyhára, amennyiből később talán az előzéshez szükséges lendületet is megszerezhetjük. L. P. Két hét szünet után Megkezdődött a munka a villamossági gyárban • A magyarországi lakásállomány majdnem négymillió, lényegében azonos a háztartások számával. Vagyis — állíthatná a statisztikus — minden család saját lakásában él, tehát Magyar- országon nincs — mennyiségi értelemben vett — lakásprobléma. Ám a statisztikus ez esetben hamis végkövetkeztetésre jutna, mert a jogszabályilag megfogalmazott lakásdefiníció szerint gyakorlatilag egy mosókonyhaszerű tákolmány (ha például 6 négyzetméternél nagyobb és 12 centiméternél vastagabb téglafalai vannak) már önálló lakásnak minősül. Elvileg Magyarországon nincs mennyiségi lakásprobléma, gyakorlatilag azonban ez a gond soha nem volt olyan súlyos, mint napjainkban. A városi tanácsok ösz- szesen 160 ezer lakásigénylőt tartanak nyilván, közülük 130 ezer a lakás nélküli és az utóbbiak majdnem fele a fővárosban és Miskolcon él. A lakás nélküli családok száma egyébként csak a városokban 200 ezer körül van, egyharmaduk fiatal házas, illetve alacsony jövedelmű, több gyermekes család. Túl vagyunk az első — a mennyiségi mutatókat jócskán túlteljesítő — 15 éves lakásépítési programon, s közeledünk a második 15 éves program befejezéséhez. Már az első program tervezői és jóváhagyói is hittek benne, és azért ígérték, hogy fölszámolják a mennyiségi lakáshiányt. Nem sikerült — pedig a tervezettnél majdnem 200 ezerrel több lakás épült akkoriban. Az is valószínű, hogy a valamikori célt, a mennyiségi hiány felszámolását 1990-ig, a második 15 éves program zárásáig sem sikerül elérni. Mi több: az 1981-ben elhatározott intézkedések következtében — ezek lényege, hogy a lakás nélküliek egyre kevésbé számíthatnak az államilag finanszírozott bérlakásépítésre — az önálló lakáshoz jutási esélyek minden korábbinál drasztikusabban romlottak. Manapság ez a gond nemcsak szociális és nemcsak társadalompolitikai feszültségeket okozó probléma, hanem a gazdaság teljesítőképességét közvetlenül és negatívan befolyásoló tényező is. A szerkezetátalakítási programot a krónikus lakáshiány és az „elmeszesedett” lakásgazdálkodás önmagában is veszélyezteti. Végtére is hogyan és hová mozduljon az a borsodi kohász vagy a szabolcsi segédmunkás, ha csak azt tudja, hogy Dunaújvárosban vagy a fővárosban, vagy mondjuk Baranyában tárt karokkal várják, ám szó se esik az áttelepüléshez nélkülözhetetlen lakásprobléma valami módon intézményesített megoldásáról. Kormánytisztviselők és politikusok váltig állítják: az állam nem vonul ki a lakásépítkezésekből. Ugyanakkor a valóságban már ott tartunk, hogy az Összes lakás alig 10 százaléka épül állami beruházásként és ennél is kevesebb az állami bérlakások aránya. Vagyis: legalább 90 százalékban a magánépítkezés dominál. Csakhogy a bérből és fizetésből élők — különösen a tovább súlyosbodott lakás- építési hitelek miatt — reménytelen helyzetbe kerülnek, ha építkezésre szánják el magukat. Mértéktartó számítások szerint egy átlagméretű lakás fölépítésének költsége minimum 12— 13 évi átlagjövedelemmel egyenlő. (Nota bene: ez esetben az évi átlagjövedelem minden egyes fillére a lakásépítésre fordítandó!) E pillanatban még nem tudni, hogy a második 15 éves lakásépítési program befejeztével miféle újabb program szerint kísérli meg a kormányzat a nyomasztó lakáshiány enyhítését. Kérdés, hogy az eddigi rossz tapasztalatok után érdemes — egyáltalán szabad-e — a most már legalábbis másodszor elvetélt kormányzati program naptári értelemben vett lejáratához ragaszkodni? Ugyan miért, hogy a közvélemény inkább csak a KISZ-lakás koncepciójának agyonegyszerűsített változatát ismeri, illetve az e koncepciót elméleti alapról támadó vitairatokat, de nemigen állnak élő a KISZ javaslataival pontról pontra szembeállítható konkrét elképzelésekkel. A probléma nem szűkíthető le csakis a lákásnélküliek pillanatnyi gondjainak lehetséges enyhítésére. Ez a gond nem kizárólag a bevezetőben jelzett 200 ezer lakás nélküli család gondja, hanem azoké is, akik tömegével kényszerültek a lakótelepi panelházakba, nem feltétlenül s nem kizárólag a lakáspolitika, hanem az egész gazdaságpolitika által is vezérelt településfejlesztési és településelsorvasztási gyakorlat miatt. És sajnos, ők jóval többen vannak, mint 200 ezren. Lakásmobilitási reményeik halványak, lehetőségeik a minimumnál is kevesebbet jelentő véletlenre zsugorodtak. Ök lennének újabb százezrével — vagy éppen milliónyian? — a potenciális lakásigénylők. Ugyanakkor jórészt őket fenyegeti a most már könyörtelenül végrehajtandó szerkezetátalakítási program is. Ezért is — és miattuk is — központi téma a lakás- helyzet megoldatlansága, amellyel kapcsolatban a lakásszociológusok azt állítják, hogy ,„a gazdaságban máris megmozdult a lassú kibontakozás, amelyhez szervesen hozzáilleszthető a lakásrendszer reformja. Ellenkező esetben (ha a gazdasági stagnálás tovább folytatódik) nincs lehetősége a lakásprobléma megoldásának.” S a záró kérdés: vajon az iménti megállapítást akceptálhatják-e mindazok, akiknek lehetetlen, elfogadhatatlan lakáskörülményeik vannak? Vagyis mindazok, akiknek teljesítőképességétől is függ az ország gazdasági — következésképpen társadalmi — stabilizációja, ám akik jórészt az évtizedek óta kielégítetlen lakásínségük miatt is egyszerűen képtelenek a tőlük elvárható gazdasági teljesítményekre. ördögi kör... S pillanatnyilag még nem tudni, hogy vajon hol és hogyan lehet bittörni belőle. Még ebben az évben újabb két pénzintézeti fiókkal gazdagodik Tab : az Országos Takarékpénztár, illetve a Ba- latonföldvár és Vidéke Takarékszövetkezet fiókjai mellett — várhatóan a negyedik negyedévben — az Országos Kereskedelmi Hitelbank Rt. valamint a Magyar Hitelbank Részvénytársaság nyit kirendeltséget. — Az OKHB épületének kialakítását és bővítését — magyarázta Véber László, a tabi tanács költségvetési üzemének vezetője — szerződésünk szerint szeptember 30- ig elvégezzük. A banki épületet — amely évekig a bölcsődének is otthont adott — teljesen felújítjuk és korszerűsítjük. A belső építészeti munkákon kívül kicseréljük a teljes tetőszerkezetét; sor kerül az alagsor kialakítására, a homlokzat felújítására, a csapadékvíz elvezetésére. Bővül az építmény kazánházzal, széntárolóval és irodahelyiségekkel. A teljes reNincs irigylésre méltó helyzetben a marcali Akku- Gép Ipari Kisszövetkezet tagsága. Az év eleji árindexek nem kedveztek nekik: az alapanyagokat változatlan áron vásárolták, termékeiket viszont a tavalyinál olcsóbban kellett adniuk. Az évközi árváltozások sem javították a helyzetet, így az 1987-es 260 millió forint helyett az idén 200 milliós termelési értéket terveztek, nyereségtervük pedig 37-ről 12 millióra csökkent. Illés Ferenc elnök nem örül a tényeknek, de nincs is elkeseredve. — Úgy becsülöm, hogy körülbelül három év hullámvölgy van előttünk. Katasztrófa nem fenyeget, de sók lesz a gondunk. Ezt a három évet át kell vészelnünk; nem szabad beletörődőén szemlélnünk az eseményeket, hanem közben alaposan föl kell készülnünk a jobb évekre. —Az átmeneti visszaesés elkerülhetetlen ? — Sajnos, igen. Fő termékünk a lúgos akkumulátor. Legnagyobb megrendelőnk a vasút, és érezzük, hogy most a MÁV-nál is minden fillért megfognak; tőlünk is kevesebbet vásárolnak. „Polgári” felhasználásra nem jók a mi hatalmas akkumulátoraink, új piacot nemigen találunk. ötletként ugyan fölvetődött hogy a villannyal ellátatlan területek hétvégi konstrukció meghaladja majd a 10 millió forintot, ám az épület régi megjelenése megmarad. Az építési terveket a Magyar Nemzeti Galéria tervezői készítették, a belső megoldásoknál és a berendezéseknél pedig Plahto- vics Vilmos belső építész elképzeléseit váltjuk valóra. A korszerűsítés után több mint 130 négyzetméter alapterületen kulturált körülmények között végezhetik munkájukat az itt dolgozó banki szakemberek. Központi helyen — alig néhány száz méterre az OKHB felújítás alatt levő épületétől —, a Kossuth utcai volt szolgáltatóházban ugyancsak megkezdték a Magyar Hitelbank Rt kirendeltségének ez évi megnyitása érdekében az átalakítási munkákat. Hegedűs Qéza fiókvezető (jelenleg a siófoki igazgatóságon dolgozik) ezt mondta: — Az épület igénybevételére a határidő szeptember 30-a, de szeretnénk minél előbb költözni. Célunk, hogy házaiban fölhasználható lenne áramforrásként a mi gyártmányunk, de az ilyen alkalmazást megnehezíti sok minden, úgyhogy le is tettünk a tervekről. Egy új típus gyártását viszont sikerült megkezdenünk. Eddig klasszkus világítási akkumulátorokat készítettünk, mostantól — a piac igényei szerint — úgynevezett közepes terhelhetőségű akkukat is gyártunk. A nullszéria elkészült, nemsokára kezdjük a sorozatgyártást. — És a többi termékük? — A ventilátorcsalád most jól menő áru. Az elakadás- jelző háromszög stabil cikk, mert amíg új autó lesz, addig az is kell. NSZK-beli partnerünk az első félévre kötött velünk szerződést, aszerint ki is szállítottuk a gépkocsifölhajtókat és a kitámasztó ékeket. Most tárgyalunk a második félévi exportról. A targoncajavítás is fontos üzletágunk. Meg kell küzdenünk a munkáért. Szerintem ugyan látszattakarékosság, de a legtöbb partnerünk úgy spórol, hogy addig hajtja a targoncát, amíg végképp be nem dög- lik. A tervszerű karbantartás, amit szívesen végeznénk, sajnos, manapság nem jellemző megrendelőinkre. — Ebben a helyzetben mire alapozza a becslést, miszerint három év múlva föllendülés következik? — Két oka van a bizakodásomnak. Az első, hogy új a tabi kirendeltség az ösz- szes kereskedelmi bankos tevékenységet — amely mintegy 40 féle szolgáltatást jelent — ellássa. Többek között foglalkozunk majd a kisvállalkozói és vállalati számlavezetéssel, finanszírozással, valutaértékesítéssel, vásárlással, csekkforgalmazással stb. A jövő évtől tervezzük a lakossági betét- gyűjtés bevezetését... A négy pénzintézeti fiók konkurenciát jelent egymásnak, így az ügyfél oda megy, ahol jobban megtalálja a számítását. Dr. Kőpataki József, az Országos Kereskedelmi és Hitelbank első vezérigazgató-helyettese: Tegnap reggel — két hét karbantartási szünet után — újra zakatolni kezdtek a gépek a Kaposvári Villamos- sági Gyárban. Bognár Imre termelési igazgatóhelyettes elmondta: — Rendben lezajlott a karbantartási időszak. A tervezett felújításokat megcsináltuk. Látványos dolgok nem voltak, de igen sok munkát végeztek a téemká- sok. A galvanizálóra összpontosítottunk elsősorban, mert ott elképzelhetetlen az — A Tabon kialakított fiók kaposvári igazgatóságunkhoz tartozik, de mindenféle banki szolgáltatást ellát. Létrehozásával elsősorban nem a vállalati, hanem a tabi és környékbeli lakosság tőkéjére kívánunk szert tenni. Az átadás után, korszerű feltételek között várjuk ügyfeleinket, s vállaljuk a kulturált ügyintézést. Ez azt is jelenti, hogy a helyi és környékbeli vállalatok, szövetkezetek pénztári kiszolgálását is biztosítjuk ... A banki hálózatbővítés Tabon is az ügyfelek gyors, pontos és udvarias kiszolgálását segíti. Krutek József üzem közbeni felújítás. De a télre is készültünk most, a nyár közepén : a fűtési és gőzszolgáltatási rendszer megújult. — Az indítás milyen volt? — Egyszerű. Bejöttünk, és elkezdtünk dolgozni. A kiszolgálóegységek — többek között az anyagbeszerzők — e két hét alatt biztosították a zökkenőmentes indítás feltételeit. Az idén másodszor próbálkoztunk ezzel a tizennégy napos szabadságolási módszerrel. A tavalyi jól sikerült. A mostanit is elemezni fogjuk; remélhetőleg nem lesznek rosszabbak az eredményei, mint az 1987- esek voltak. A gyárnak mindenképpen hasznos a szórt szabadságok csökkentése. Pappné Sárdi Rózsa a sorozatkapcsok csavarozását néhány pillanatra abbahagyva így beszélt e két hétről: — Nekem jó volt ez a leállás. Vidéken segítettem a szüleimnek néhány napig, a többi időt strandolással töltöttem. Nagyon fáradt voltam már, mert korábban sok volt a túlóra. Kellett a pihenés. Egy hiba csúszott a számításomba, mert beutalót nem kaptam erre az időszakra. Egy hét múlva ismét szabdságra megyek; épp maradt annyi napom, nogy elmehessek nyaralni. Endrédi Lászlóné hasonlóképpen vélekedett: — Nagyon jól sikerült a „kényszerszabadság”; jó időnk volt, kirándultam, für- dőztem. Kipihentem magam. Tavaly a három unokámat nyaraltattam. Ez az idén nem sikerült, a családi egyeztetés volt lehetetlen. Hiányoztak is az unokák, meg nem is. Most minden percet magamra szánhattam. Jókedvűen jöttem visz- sza. Reggel tíz percet csíptek le az asszonyok a napból — ennyi idő jutott az élmény- beszámolókra. Napközben nyugodt, ütemes volt a munka. Vértes Csaba A lakosság és a vállalatok érdekében Két bank fiókot nyit Tabon
