Somogyi Néplap, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-11 / 191. szám
2 Somogyi Néplap 1988. augusztus 11., csütörtök A Psoricur magyar—svéd gyógyszergyártó vegyesvállalat megkezdte a pikkelysömör nevű kellemetlen bőrbetegség ellen alkalmazható magyar találmányú szer nagyüzemi gyártását. Hazai tervezésű technológiai soron készül a hatóanyag, amelyből évente 250 ezer liter előállítását tervezik MTI-fotó: Krista Gabor Brit tűzizünet-visszhang Mindenütt kitör a béke? Áz Öböl és a háború Szövetséget alakítottak Szövetkezeti kongresszus Moszkvában A szolgáltató kisszövetkezetek és kisvállalkozások jog- és érdekvédelméről tanácskozott kedden Moszkvában a fővárosi szövetkezetek első kongresszusa. A fórumon résztvevő 700 küldött megalakította a kisszövetkezetek és kisvállalkozások moszkvai szövetségét, s elfogadta annak ideiglenes működési szabályzatát. A tanácskozáson, amelynek a moszkvai pártbizottság oktatási központja adott helyet, megválasztották a szövetség vezetőségét, meghatározták az egyesülés működésének szervezeti és pénzügyi kereteit, az érdekképviseleti munka fő irányait. A tanácskozás munkájában részt vettek a moszkvai városi tanács és a pártbizottság vezetői is. A kongresszusi előkészítő bizottság egyik tagja a kedd esti tévéhíradóban kifejtette: elsődleges céljuk a legégetőbb kérdések, az adó, a helyiségproblémák és az alapanyagellátással kapcsolatos közös álláspont kidolgozása, amit majd a szövetség fog képviselni az állami szerveknél. Sérelmezte, hogy a szövetkezetek az állami vállalatokhoz képest jelenleg meglehetősen „vad” körülmények között kénytelenek tevékenykedni. Megemlítette például, hogy a kisvállalkozások hatszorta drágábban juthatnak alapanyaghoz, mint az állami cégek. A legújabb közvéleménykutatási adatok szerint jelentősen javultak George Bush esélyei. A Republikánus Párt elnökjelöltje, aki csak a jövő heti, New Or- leansban megtartandó tanácskozáson lesz hivatalosan is jelölt, most alig hét ponttal marad el demokrata párti ellenfele, Michael Dukakis mögött, holott korábban hátránya 17 pont volt. Bush arra számít, hogy a párttanácskozás televíziós látványossága tovább javítja esélyeit a novemberi választásra. Ebben mindenekelőtt Reagan elnök segítségére számít. Reagan már bejelentette, hogy részt vesz majd választási gyűléseken Bush népszerűsítése érdekében. Az elnök a jövő héten beszédet mond a republikánus párttanácskozás megnyitóján, de nem lesz jelen, amikor Bush hivatalosan is megkapja a jelölést a küldöttektől. A párttanácskozás négy napig tart majd. A Demokrata Párt elképzeléseit, a Reagan-kor„A nemzetközi közösségnek nemcsak azért kell üdvözölnie az iráni—iraki ellenségeskedések beszüntetését, marit ez véget vet egy nyolc éve tartó háborúnak, amely egymillió ember életébe került és destabilizált egy egész térséget, hanem kiváltképpen azért, mert a remélhetően tartós rendemányzat nyolcéves működése eredményeit hangoztatva ennek a politikának a folytatását ígérjék. A republikánus demokraták által javasolt programtervezet támadja a külpolitikai és katonapolitikai elképzeléseket, a szociálpolitika terén pedig egyes területeken igyekszik túllicitálni Dukakis terveit, más területeken viszont megvaló- síthatatlannak minősíti azokat a költségek miatt. Dukakis egyelőre nem változtat választási taktikáján, de meglepő módon megdicsérte Reagan elnök külpolitikáját, főként a szovjet- amerikai kapcsolatok javítása és a leszerelés terén elért eredményeket. A Demokrata Párt élnökjelöltje azonban azt mondotta, hogy nem ő közeledett Reagan politikájához, hanem az elnök módosította saját 'korábban hangoztatott elképzeléseit, s ezzel „ő került közelebb” a Dukakis által korábban megfogalmazott külpolitikai programhoz. zéshez vezető tűzszünetet annak az újkeletű közmegegyezésnek az eredményeként jött létre, amely az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt állandó tagja, mindenekelőtt az Egyesült Államok és a Szovjetunió között kialakult” — állapítja meg szerdai vezércikkében a Financial Times. A brit kormányhoz közelálló The Daily Telegraph vezércikkében hangsúlyozza: ebben a 13 éve tartó, közvetlenül, vagy közvetve öt hadviselőt érintő konfliktusban „ugyancsak a vi- lágihatailimak közösen kifejtett nyomásának köszönhető, hogy sikerült frontáttörést elérni és érvényt szerezni az ENSZ 435. számú határozatának”. A The Guardian külpolitikai szerkesztője szerdai elemzésében írja: „Béke tör A Mihail Gorbacsov által követett új politikai irányvonal példa nélküli szuperhatalmi együttműködéshez vezetett a helyi konfliktusok rendezése érdekében — állapította meg a napokban a Reuter angol hírügynökség kommentátora. Legutóbb csúcstalálkozóján! Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan megerősítették azt a szándékukat, hogy minden szinten folytatják a szovjet—amerikai megbeszéléseket azzal a céllal, hogy. segítséget nyújtanak a regionális konfliktusok résztvevőinek a függetlenségüket, szabadságukat és biztonságukat szilárdító békés megoldások felkutatásához. Az elhatározás ezúttal nem marad formális kinyilatkoztatás. Az afganisztáni szovjet osapatki von ás r ól m egszü1e - tett megállapodás végrehajtása — Sevardnadze szavaival — új lehetőségeket villant fel a nemzetközi élet •krónikus betegei, a regionális feszültséggócok meggyorsítására. A két nagyhatalom által vállalt nemzetközi garanciák példaértékűek. A válságok újszerű megközelítése és kezelése azzal bíztat, hogy a szovjet—amerikai viszony javulásának végre nemcsak az általános nemzetközi légkörre lesz jótékony hatása, hanem az évek óta megoldatlan regionális válságokra is. Természetesen- sok függ az elvi ki világszerte. Ez a hét tűzszünetet hozott az öböl-háborúban és Angolában, az afganisztáni szovjet csapatkivonás félúton- tart. A jövő hónapban az olimpiai játékok, úgy tűnik, az Észak-- és Dél-Korea között kialakuló újkeletű baráti légkörben mehetnek végbe. A túlhabzó jóérzet állapotában leledző ENSZ-ben pedig csak úgy bu-gyágnak a Ciprus, Nyugat-Szahara és más, egykor kezelhetetlen-nek tűnő tűzfészkek ügyében tett ígéretes kezdeményezésekről szóló hírek.” A cikkíró arra a következtetésre jut, hogy „a- nemzetközi életben a hangsúly a 'konfliktusról a konszolidálás felé tolódik el ugyan, de ez még nem jeleníti azt, hogy immár elérhető közelségbe került egy minden nézeteltérést rendező egyetemes megegyezés”. megállapodások gyakorlati kivitelezésétől. Gorbacsov az afganisztáni kompromisszumot értékelve joggal állapította meg, hogy a két szavatoló nagyhatalom tényleges magatartása iránymutató lesz abból a szempontból, mire számíthat a világ a regionális válságok rendezését célzó szovjet—amerikai együttműködéstől a jövőben. Ennek az együttműködésinek, persze, nemcsak olyan látványos jelei vannak, mint az afganisztáni megállapodás. Sőt, úgy tűnik, a kulisszák mögötti csendes diplomácia kemény hétköznapi munkáját manapság egyik nagyhatalom sem akarja megzavarni' azzal, hogy propagandacélokra használja ki pillanatnyi lépéselőnyét. Valószínűiéig ezzel magyarázható, hogy például alig szivárgott ki valami a közel és közép-keleti konfliktusról folytatott múlt heti genfi szov j et— amerika i konzul tá- ciókról, amelyeken a közel- keleti rendezés távlatait, az iraki—iráni konfliktust, a perzsa(ar.ab)-öbölbeli helyzetet vitatták meg. Vagy arról a találkozóról, amelyen a szovjet külügyminiszter és az amerikai moszkvai nagykövet a közép-amerikai helyzetről és az iráni utas- szállító gép tragédiájáról folytatott megbeszélést. Mindenesetre a növekvő szovjet szerepvállalásra utalnak azok a hírek, amelyek Az Irak és Irán között nyolc éve dúló háború veszélyének kitett, térségbeli hat arab állam most végre fellélegezhet. Az Öböl körzetében a feszültség érezhetően csökkent az ENSZ-közve- títéssel létrejött tűzszünet, s a majdani béketárgyalások reményében. A háború nyolc éve alatt a térség országai: Szaúd- Arábia, Kuvait, az Egyesült Arab Emirátusok Szövetsége, Katar, Bahrein és Omán különféleképpen viszonyultak Iránhoz, jóllehet 1981 - ben azért alapították meg az öböl-menti Országok Együttműködési Tanácsát, hogy szövetséget alkossanak „minden külső agresszió” esetén. Miközben biztosították iraki „testvéreiket" elvi szolidaritásukról, és megpróbálták iráni szomszédjukat jobb belátásra bírni, az évek során többé-kevésbé semleges álláspontot foglaltak el a háború kérdésében. Amikor július 18-án Irán hivatalosan bejelentette, hogy elfogadja az ENSZ Biztonsági Tanácsának 598. számú határozatát — pmi már előrevetítette a konfliktus rendezését — a szomszédos arab államok nem rejtették véka alá elégedettségüket. A mostani kemény vonal hívei, Szaúd-Arábia és kisebb mértékben Kuvait korábban megkísérelték felvenni a párbeszéd fonalát Teheránnal, de törekvéseik nem jártak sikerrel. Az iráni— szaúdi kapcsolatok még a háború kezdetén, 1981-ben megromlottak. Teherán megvádolta Rijádot, hogy pénzügyi és katonai segítséget nyújt Iraknak. Mi több a két ország kölcsönösen egymást vádolta, hogy nem teljesítik az OPEC-kel szembeni kötelezettségeiket. (A szervezetnek mindkét ország tagja.) A helyzet végülis 1984. július 31-én éleződött ki, amikor a mekkai zarándoklat során iráni zarándokok és szaúdi rendfenntartó erők csaptak össze. Szaúdi mérleg szerint az incidens 402 halálos áldozattal járt. Végül ez az esemény megadta a kegyelemdöfést a két ország kapcsolatának, amely néhány hónap múlva meg is szakadt. Az öböl-menti Tanács addigi fennállása alatt ez példátlan esemény volt. A szakítás szerint esetleg Moszkva lehetne a színhelye az iraki— iráni béketárgyalásoknak. Nem sok szó esik a két nagy szerepéről a kambodzsai rendezés ügyében sem. pedig a délkelet-ázsiai térségben tapasztalható rendkívüli diplomáciai aktivitás aligha volna elképzelhető nélkülük. A hírek rengetegében talán fel sem tűnnek azok a néhány soros jelentések, amelyekből1 kiderül: a kambodzsai rendezés a nagyhatalmi eszmecseréknek is a része. így például tavasszal Párizsban került sor olyan szovjet—amerikai tárgyalásra, amelynek ez volt a témája, de amelyről egyik fél sem közölt részleteket. A délnyugat-afrikai és az angolai rendezésről folytatott genfi szovjet—amerikai megbeszélések részletei sem ismertek, a találkozó időzítése azonban önmagában is sókat elárul. A külügyminiszter-helyettesek közvetlenül az Angola, Kuba, Dél- Afrika és az USA négyes t aná cskozás árnak küszöbén cseréltek véleményt. Annyi közismert, hogy a .konzultációt konstruktívnak tartották Moszkvában, s a szovjet nyilatkozatok afelől sem hagytak kétséget, hogy a Szovjetunió esélyt lát ifit is a megegyezésre. A Reuter egyenesen úgy fogalmazott, hogy az angolai konfliktus rendezését a Szovjetunió minden erejével támogatja. Ez is annak a bizonyítéka, hogy Moszkva latba veti tekintélyét és befolyását: nehogy az új lehetőségek kicsússzanak az érdekeltek kezéből. Barabás Péter után Szaúd-Arábia határozottabban Irak oldalára állt és szabályszerű sajtókampányt folytat Teherán ellen. Jóllehet Kuvait teljesen szolidáris volt Irakkal, mégsem tette meg a Teheránnal fenntartott kapcsolatok teljes megszakításához vezető lépést, holott a harmincszor nagyobb lélekszámú Irán, amely ráadásul Kuvait partjaitól csak 20 km-re terül el, több ízben tett destabilizálá- si kísérletet ia kis arab országban. Kuvait elhatározta 1987. szeptemberében, hogy öt iráni diplomatát kiutasít, miután hivatalosan Teheránt tette felelőssé egy kuvaiti területre kilőtt rakéta miatt. 1983-ban ■ .számos merénylet volt Kuvaitban, amelyet a helyi sajtó az „iráni ötödik hadoszlopnak'' tulajdonított, nem is szólva a múlt év áprilisában Irán-barát légikalózok által eltérített kuvaiti Boeing 747-es tragédiájáról. A Bagdadnak nyújtott támogatáson kívül Teherán azt is Kuvait szemére veti, hogy ő volt a kezdeményezője az Arab-öbölbeli idegen katonai jelenlétnek. Emlékezetes, Ami Bahrein álláspontját illeti, többször felszólította Teheránt a konfliktus igazságos rendezésére, és alkalmanként a kemény bírálattól sem riadt vissza. Katar sem takarékoskodott a kritikával, főként a Kuva- ittal szembeni iráni „agresz- szió” után, ám a bírálatok lényegében nem vetettek árnyat a két ország kapcsolatára; washingtoni vélemény szerint Irán nemrég számos — afgán mudzsahidektől szerzett — Stinger légvédelmi rakétát adott el a kis arab államnak. Ománnal és az Arab Emírségekkel Teherán jobb kapcsolatokat tart fenn. Az iráni partokkal szemben elterülő Omán tartózkodik szomszédja bírálatától. A „Hor- muzi-szoros arab őre” mindig is a párbeszéd híve volt. Az Egyesült Arab Emírségek a maga részéről normális kapcsolatokat tart fenn Iránnal. Teherán az elmúlt télen — szíriai közvetítésnek köszönhetően — lépéseket tett az Öböl-menti Tanács államai irányába. Szaddam Husszein iraki elnök nem késiekedet, hogy figyelmeztesse a tagállamokat „a szervezet egységét szétzúzni próbáló iráni lépések veszélyességére”. Ennek ellenére úgy tűnik, a kemény vonal híveinek nem sikerült befolyásuk alá vonni az iszlám köztársasággal folytatott párbeszéd többségben lévő híveit. Castro Ecuadorban Kedden Quiitóba érkezett Fidel Castro kubai elnök, aki szerint Latin-Amerika függetlenségi törekvéseinek bizonyítéka az országa és Ecuador közötti minden eddiginél jobb kapcsolat, és; az, hogy meghívták az új ecuadori elnök, Rodrigb Borja beiktatási ünnepségeire.. Nagyra értékelem ezt a gesztust, mert máshol mindig Kuba elszigetelését tapasztaljuk —: mondotta — Castro. Kubai értékelés szerint a beiktatásnak szokatlan jelentőséget ad az, hogy a Kuba és Nicaragua vezetői számára lehetővé teszik a kötetlen eszmecserét más államfőkkel és politikusokkal. Costa, Rica-i kormánykörökben olyan elgodolás is felmerült, hogy a quitói rendezvényen valamilyen formában pótolják az elmaradt közép-amerikai csúcsértekezletet, ame,ly az esqui- pulasi békemegállapodás első évét értékelte volna. Castro szerdán már több politikussal — közöttük az argentin, az uruguayi, a kolumbiai és a venezuelai elnökkel is — tárgyalni fog. Korszerű markológéped segítségével rakják teherautókra a kitermelt barnaszenet az ország legnagyobb nyíltszini fejtésű bányájában, ahonnan évente 2,6 millió tonna szenet szállítanak elsősorban az ulánbátori üzemekbe. A háttérben az óriási exkavátor, amelynek 15 köbméter térfogatú lapátja három műszakban folyamatosan fejti a szenet. Javultak George Bush választási esélyei Közös erőfeszítések a régiék békéjéért
