Somogyi Néplap, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-06 / 187. szám

1988. augusztus^., szombat 5 Néplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAP]A Török fürdő és ágyúgolyó M#g/ep»fét a Basakertben Négy éve állmában" sem gondolt arra dr. Magyar Kálmán régész, hogy a ba- bócsati Basa-kertben a XI. századi bemcéis apátság föl­tárása közben „törököt fog”, ataaz: török fürdőt talál a romok fölött. Abban bizony- .tjaUJain csupán az ásatásak vezetőie, hogy miként ke­rülhetett a fürdő falai közé agy ágyúgolyó... A babócsaiak Basakertnek •inevezik azt a' természetvé­delmi területet, ahol tava- szonta a nárcisz pompázik. — A nemzetségi központ föltárását 1984-ben kezdtük él — mutatta be a helyszí­nen az ásatást dr. Magyar Kálmán. — Szent István ko­rabeli leleteket tártunk föl: e helyen állt a német lo­vagrend vára, az apátság. Hatalmas területet birtokol­tak, a nemzetségi központ Zágrábig húzódott. Több száz falu tartozott hozzájuk. Itt alapították a Szent Mik­lósról elnevezett kolostort, bencés apátságát. — A diákok, középiskolá­sok, föiskdlásolk ezen a nyá­ron a lelet kibontásán dol­goznak. A török fürdő fallal már szépen látszanak. — A tekeirvényes rajzolat jól mutatja, hogy itt gőz­fürdő állt. A csőrendszert is sikerült többé-kevésbé meg­találni. A fürdő az Árpád­kor! illetve a középkori te­metőre épült. Párhuzamo­san folytatódik a nemzetisé­gi központ templomának és temetőjének, illetve a török kori emlékeknek a föltárása — magyarázta a régész. Az év szenzációja tehát a török kori gőzfürdő. — A bencés kolostor kel­lős közepén állunk. Ilyen fürdőt Magyarországon még nem sikerült találni. Nem­csak ez a meglepetés, ha­nem az is, hogv a törökök nem pusztítatták el a ko­rábbi építményeket, a Szent István kori emlékeket. — Milyen meglepetéséket tartogathat még az idei ása­tás, illetve a jövő, hiszen még néhány évig folytatják a munkát. — Talán nem lesz megle­petés, de mindenképpen na­gyon örülnénk anniák, ha sikerülne teljes egészében meghatároznunk a vár alap­rajzát, illetve föltárhatnánk a bencés apátság épület­együttesét. Ilyen formában még nemzetségi központ nem került felszínre Ma­gyarországon. — Túl a török fürdőn te­hát tartogat még meglepe­tést a nemzetségi központ iis. Mi lehet a kuriózuma? — Egyed ülállő eredmény lehet a teljes vár kibontá­sa a sánccal együtt, a há­rom templom, amely az Ár- pó'd-korban épült, illetve a középkorban újraépült. A török karból is számítha­tunk még valamire, hiszen utoljára az ő kezükön volt a vár, amely kétszer pusztult ed. Először 1555-ben, majd 1556-han. A vár a vissza­foglalásit 1686-ban viszony­lag épségben érte meg. Néhány évbe telhet, amíg Baibócsán föltárulnák az Áb- pád-kori romok. Addig is szükség lesz sok szorgos kéz­re, fiatalokra, akik segíte­nék az ásatáson. Kik dol­goznak most? — Az ELTE hallgatói, és több budapesti gimnázium­ból is szívesen jöttek a helyszínre a múltat megis­merni ; a balassagyarmati Honvéd kollégiumból fo­gadtunk még fiatalokat, a kaposvári két gimnázium diákjai is készségesek vol­tak. Többen közülük már gyakorlottak az ásatásban. Rájuk számíthatunk igazán. Babócsa határában jár­tunk, a Basakertben. Nem­csak az ásatást végző diá­kokkal és a munkájúkat irányító régésszel találkoz­tunk. örömünkre szolgált az is, hogy élénk figyelem kí­séri a faluban ezt a mun­káit. A helyi általános isko­la egykori igazgatója, Vezér Dezső naponta meglátogatja a föld mélyén nyugdvó tör­ténelmi emlélkeket, s tőle is mind többen értesülnek a település régmúltjáról a fa­lu lakói közül. Horányi Barna LAKÁT Rossz szomszédság török átok ^ tartja a magyar köz­mondás. Á jó szomszédról csak pletykák járnak, ám érdemes megbecsülni a fi­gyelmességet, hiszen a lakók sokat segíthetnek egymás­nak. A hét elején a rádió reggel a betörőkkel foglalko­zott. Pontosabban: az Álla­mi Biztosító szakembere ar­ra hívta föl a figyelmet, hogy különösen városban nem érezhetjük magunkat biztonságban a tolvajokkal szemben. Mit számít nekik a lakát, az egyszerű vagy ép­pen a biztonsági zár, sőt még a riasztókészülékkel is könnyen elbánnak. Szomszédom a nyaralásra fölkészülve postáját átirá­nyította, hogy mindig üres legyen a ládikája, ne szúr­jon szemet senkinek a távol­léte. Kulcsait gondosan ránk bízta, hogy míg távol vannak, a virágok ne sor­vadjanak el, hetente öntöz­zük a töveket. Ennél többet nem tehetett lakása bizton­sága és növényeinek folya­matos ápolása érdekében. A jó szomszéd aranyat ér. Eddig főképp azt méltányol­tuk, hogy szakemberként megjavította a hozzáértő szomszéd a vízcsapot, segí­tett kicserélni az újdonsült autósnak a gyertyát, s ha el­fogyott a só, akkor sem jött zavarba a háziasszony, mert nyugodt szívvel átcsönget­hetett a szomszéd lakásba és nem maradt íztelen a leves. A betörők ellen is kezde­nek szervezkedni a szom­szédok — hallottuk a rádió­ban. Ha jól meggondolom, ez sem újdonság; a szerve­zettség fokozására egyre na­gyobb az igény. Nem húzha­tunk védőpajzsot a lakás, a ház köré, az őrzőberendezé­sek pedig elég primitívek. Talán még a betörő szeme is fog rajtuk, s könnyen lehul­lanak a lakatok. Űj biztosítási formák be­vezetését tervezi az Állami Biztosító. Talán időközben az. újítási alapból korsze­rűbb, biztonságosabb zárak is készülnek. Még kellene nyerni ennek az ügynek né­hány ügyes betörőt;: kísérle­tezzenek ki olyan zárat, amit még maguk sem tudnak kinyitni... De félre a tréfá­val! Engem az foglalkozta­tott csupán e műsor halla­tán, hogy mindenről szó volt, csak arról nem, hogy miért nőtt meg háromszoro­sára csaknem egy évtized alatt a betörések száma ; a lakaton, a záron, a bizton­sági berendezésen kívül még milyen lehetőség van — a már említett közösségi figye­lem, fokozása: mellett — a betörők alaposabb meglec- kéztetésére. Tökéletes zár nem létezik, busás díj fejé­ben sem lesz. A közbizton­ság érdekében számos terü­leten több felvilágosítómun­kára van szükség. Már az iskolában is. A lakásbiztonság romló helyzetéről hallgatva a be­szélgetést, fönnakadtam azon is, hogy vajon az ítéle­tek kellő súlyúak-e a betö­rőkkel szemben. Ugyanis a kellő szigor is lehet riasztó. Az ajtózárra szerelt riasztó és az említett szigor talán együtt eredményesebb lehet a Tutto lakatnál is. H. B. Vérnyomásmérés — otthon JÁTÉK AZ ADÓVAL Keskeny út, nagy for­galom, nyár, idegenek ha­da a Balatonon. Az utcá­ban, a kertekben szinte csak külföldi kocsik áll­nak, s ha útra indulnak, jóval lassabban, óvato­sabban és udvariasabban közlekednek, mint mi, ma­gyarok ... Szombat van, elképesztően nagy a for­galom. Az egyik kis part menti utcában váratlan látvány fogadja az autósokat. A nyaraló előtt mindkét út­padkán székek sorakoz­nak, gyerekek ülnek raj­tuk. Játékuk nem más, mint hogy megakadá­lyozzák a jármüvek kité­rését. Az aszfaltúton ugyanis nem fér el két ko­csi egymás mellett. Most meg kell állniuk. A gye­rekeknek azonban más kényszerítő eszközük is von... Egy tizenkét év körüli fiú lép a közeledő jármű­vek elé, és a szélvédő elé tartja félre nem érthető kartontábláját, amelyen ceruzával írva, mégis jól olvashatóan ez áll: ADÖ: 20 FORINT! Van, aki tétovázik (vagy nem érti), van, aki a zse­bébe nyúl. A fiú udvaria­san megköszöni a pénzt, aztán elégedetten kacsint és összevihog a többiek­kel.' Az egyik autós azonban kissé hosszabban időzik az út közepén, és elgon­dolkodik a történteken. Tudja, hogy a gyerekek felnőtté válása utánzással kezdődik. Később sem fel­tétlenül esztergályosdit, netán tudományos-kuta- tósdit kezd játszani, amit még sohasem látott, ha­nem pápá s-mamást, vas­utast vagy sofőrt, esetleg doktor bácsit, aki szurit ad vagy hallgatózva tuda­kozódik betegének szívve­rése felől... 'Most mi ját­szódik le a gyerekek kö­rül? Otthon az adóról hal­lanak szüleiktől; erről be­szél a rádió, s o televízió­ban is gyakran hallják e manapság sokat emlege­tett fogalmat. Értesültek az autópályák dijának várható bevezetéséről is, azaz — ahogy nálunk mondani szokás — a víz­csapból is adó folyik. Ját­szanak hát vele. Környe­zeti ártalom. Magyarországon nemzet­közi mércével mérve is jó az orvosképzés és jól kiépített egészségügyi hálózat nyújtja a szolgáltatást. Az egészség­ügyi felvilágosítást kiadvá­nyok, füzetek, plakátok és rendezvények sokasága se­gíti. Mindezek után azt vár­hatnánk, hogy a lakosság egészségügyi kultúrája el­fogadható szinten van. Ám a gyakorlat az ellenkezőjét mutatja. Minden orvos — magam is — a napi munká­ja során újból és újból ta­pasztalja, hogy a lakosság egészséggel kapcsolatos is­meretei szomorú módon ala­csony szinten vannak. A lakosság egészségi álla­pota nem kielégítő, sőt rom­lani látszik. Olyannyira, hogy egy átfogó, széles körű egészségmegőrzési progra­mot kellett kidolgozni. Ezt végre fogjuk hajtani, de eredményessége nagymér­tékben attól függ, hogy Az autós letekeri az ab­lakot. Kiváncsi. Ez a dol­ga. — És mondd, fiú, mire szeditek az adót? Fagyira, főtt kukoricára? Netán a szabad strand helyett a fi­zetőre akartok menni? A kérdés váratlanul éri az adószedőt. S mert a de­mokráciáról is elég sokat hall mostanában, hirtelen társaihoz fordul. Össze­súgnak. Kisvártatva visz- tér, és magabiztosan vá­laszol a kiváncsi férfinak: — Az SOS-gyermekfalu számára akarunk tégla- jegyeket venni... Erről is sokat hallhattak a srácok. A válasz min­denképpen frappáns, ezért az autós a zsebébe nyúl. Lerója az adót, és elkö­szön a gyerekektől: — Jó fagyizást, fiúk! J. B. mennyire tudjuk emelni egészségügyi kultúránk szín­vonalát. Éneikül valószínű­leg csak nagyon szegényes eredményekre számítha­tunk. A fentiek késztettek arra, hogy „Kisiparos méri a vér­nyomást” című cikkükkel kapcsolatban gondolataimat leírjam. Véleményem szerint az orvosoknak nem önmagában az a tény okoz gondot, hogy vérnyomásmérő kisiparos működik, hanem — velem együtt — minden orvos ér­zi, tudja, tapasztalja, hogy a lakosság egészségügyi isme­reteit, kultúráját tekintve jelenleg még nem elég érett arra, hogy a vérnyomásmé­rést nyugodtan rábízzuk. Olyam dolog ez, mint egy éles kés. A felnőtt kezében nagyon hasznos szerszám, ám gyerek kezébe nem merjük adni. Ilyen értelemben ag­gódnak az orvosok, mert a lakosságot a vérnyomással kapcsolatos ismeretek terén gyermeknek tekintik. Érdekes, hogy egyetlen or­vos sem kifogásolja, ha a lakosság saját maga méri a testsúlyát. Igaz, ennek nincs pánikkeltő hatása, rendsze­rint az öngyógyítás sem jár különösebb veszélyekkel. És egy másik példa; a lázmé­rés. Nemhogy kifogásolnák az orvosok, hanem elvárják, hogy minden háztartásban legyen lázmérő — de leg­alább ott, ahol csecsemő van —, holott a lakosság ismere­tei a szervezet hőszabályo­zásáról, a láz kórtanáról, okairól talán még hiányo­sabbak, mint a vérnyomás­ról. Ugyanakkor a láz pá­nikkeltő hatása semmivel sem kisebb, mint a magas vérnyomásé. Igaz viszont, hogy a lakosságnak helyesen kialakult szemlélete van, vagyis felnőttnek tekinthe­tő: mindenki tudja, hogy láz esetén orvoshoz kell fordul­ni, s ezt be is tartják. A cukorbetegeket jól ki­oktatják, némelyek még az Insulin Injekciót is maguk adják be, s tesztpapírral sa­ját maguk ellenőrzik a vi­zeletükben a ' cukorürítést. Tehát van, amit rábízunk a lakosságra, s van, amit nem merünk rábízni. Tudomásul kell venni: ha a lakosságot az egészségügyi ismeretek terén felnőtté akarjuk tenni, akkor ezt va­lahol el kell kezdeni. Bizo­nyos országokban utcái vér- nyomásmérő automaták mű­ködnek. Mi ez, ha nem pár­huzam a Zselic áruházi kis­iparossal? A szomszédos Ausztriában gyógyszertá­rakban mérnek vérnyomást. Ha a lakosság megérti, hogy hasonlóan, mint láz esetén, vérnyomás-emelke­dés esetén is orvosra kell bízni a kezelést, és nem es­nek ' az emberek indokolat­lan pánikba, akkor nyugod­tan mindenkinek kezébe le­het adni a vérnyomásmérőt, hadd játsszék vele, hadd ta­nuljon, hadd váljon felnőt­té. Az már más kérdés — ma­gam is kétlem —, 'hogy ezt kis­iparosnak kell csinálnia. Hi­szen a lázmérést sem kis­iparos végzi. Azt hiszem, a vérnyomás mérését is ott­hon, a családokban kellene inkább elvégezni. A vérnyo­másmérő a lázmérőhöz ha­sonlóan a háztartás felsze­relési tárgya lehetne. Ettől ' természetesen még messze vagyunk, de ismétlem, vala­hol el Hell kezdeni. Kétség­telenül nem az utcán, az áruházban, a piacon vagy a pályaudvaron. A nyilvános vérnyomás^ mérés az egészségi állapotra vonatkozó titoktartást is sérti. Tudom, a titoktartás csak az orvosokra vonatko­zik. Erre esküt csak ők tet­tek. Az orvos megméri a vérnyomást, majd közli a betegével, s attól kezdve ez hétpecsétes titok. A beteg hazafelé menet ellenőrizteti a kisiparosnál, hátha a dok­tor úr rosszul mérte az el­avult higanyos mérőjével, s mivel ez nyilvánosan törté­nik, öt percen belül az egész piac tudja, hogy .az illetőnek mennyi a vérnyomása. Dr. Rótt Pál

Next

/
Thumbnails
Contents