Somogyi Néplap, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-06 / 187. szám

4 Somogyi Néplap 1988. augusztus 6., szombat KcmuIőI utasítás nélkül m Uttalan utakon Körúton a traffipaxgzal Éjfélkor tapossák a gázt A személygépkocsik száma 'hazánkban az utóbbi három évtizedben ötvenszeresére nőtt, meghaladja a másfél milliót. A közúti közlekedés egységes jogszabályát tavasszal fogadta el az oiszággyülés. A törvény július 1 -jéwel lépett hatályba, az útkezelői utasítások nagy része azonban még nem jelent meg. Endrédi Jánossal, a Pécsi Közúti Igazgatóság főmérnökével többek között arról beszélgettünk, hogyan lehet alkalmazni a kezelői utasítások nélküli jogszabályt. — Évekkel ezelőtt a KPM közúti főosztálya adta ki azt a gyűjtményt, amely a ható­sági tevékenységekre vonat­kozó jogszabályokat foglalja magába — mondta Endrédi János. — Ebben minden tör­vény és rendelet benne volt, ami az úttal, a közlekedés­sel kapcsolatos. Viszont egy­általán nem szabályozta a gazdasági tevékenységet, nem foglalkozott azzal sem, hogy mire fordítják a meg­takarításokat. Ha csak azt nézzük, hogy úthálózatunk­ban 600 milliárd forint nem­zeti vagyon fekszik, akkor könnyen belátható: igen lé­nyeges kérdéseket hagyott nyitva a korábbi rendelet­csomag. — A mostani törvény az embert, a pályát és a jármü­vet együtt vizsgálja. — A jogszabály április­ban megjelent, de még hiá­nyoznak az útkezelői utasí­tások. Csak nagy vonalak­ban szól a rendelet a veszé­lyes áruk és hulladékok szál­lításáról, pedig ezek eseté­ben a nemzetközi normákat is be kell tartani. — A törvényben saját használatú \út helyett majd­nem mindenütt közforgalom számára megnyitott magánút szerepel. A magánút szere­pének átértékeléséről van szó vagy az új forgalom be­vezetése után ia régi is meg­marad? — A jogszabály országos és tanácsi közutat, valamint közfogalom számára megnyi­tott magán.utat deklarált. Magánútról nem szól, nincs is rá szükség, hiszen a mindkét oldalon behajtani tilos táblával vagy sorom­póval lezárt úton csakis a tulajdonos közlekedik. Ha új útról van szó, akkor a Gazdabolt „ellenszélben” A gumi lóvakaró története Nincs csúcsforgalom mos­tanában a vetőmagokat, nö­vényvédő szereket, kisgépe­ket és egyebeket árusító üz­letekben. Bohár István, a marcali áfész mezőgazdasági boltjának üzletvezető-helyet­tese mégis elégedett: — Minden hónapban na­gyobb bevételünk volt, mint tavaly. Nemcsak az áreme­lések, hanem a forgalom nö­vekedése is hozott a kony­hára; tavasszal háromszáz- ezer forintos napi átlagot értünk el. Most százezer kö­rül van a bevétel egy-egy napon. A hazai vásárlókon kívül külföldiek is betérnek. Elsősorban a szőlőprést és a darálót, valamint a vesz- szővel befont demizsont ke­resik. — Az áruellátás milyen? — Nagyon jSok a hiány­cikk, raktárkészletünk min­dig csak töredéke a megszo­kottnak. Gyorsan fogy a portéka, alighogy beszerez­zük, már el is adjuk. Egy­folytában hiányzik a bor­kénpor, a növényvédő sze­rek sok fajtája, a műanyag kötözőanyag. Ez utóbbi hiá­nyát nemigen értem, tavaly korlátlanul volt, most vi­szont valódi rafiát nem tudtunk beszerezni. Most ra­fia van mázsaszámra ... — Láttam még műanyag lóvakarót is. — Gumi; nem műanyag. De lóvakaró! Elmesélem, ho­gyan jutottunk hozzá. Az árukapcsolás elvileg tilos, de ha jó árut akarunk kap­ni, mégis arra kényszerü­lünk, hogy vegyünk melléje nem egészen kelendőt is. Nos, így tettünk szert a gu­mi lóvakaróra. Most egyéb­ként sokkal jobb a helyzet, mint néhány hónapja. (Áp­rilisig, az árstop feloldásáig óriási áruvisszatartás volt. Ahhoz képest ez már a bő­ség. — Mi újat hozott .még ez az év? — örömmel számolhatok be róla, hogy van, ami je­lentősen megnövekedett. Mégpedig a bürokrácia! Két­szer annyi a papírmunkánk, mint azelőtt. Az üzleti élet egyik fontos kelléke az úgy­nevezett bizonylati fegyelem, a megfelelő adminisztráció nélkülözhetetlen. A megfe­lelő! De a mostani túlten- gésnek jó lenne véget vetni... Az üzlet idei bevételi ter­ve több mint huszonkétmil- lió forint. A félévi tervet már túlteljesítették. Mint a lejegyzettek tükrözik: „ellen­szélben”. L. P. közlekedési hatóság (megyei tanács) eleve úgy adja ki az építési engedélyt, hogy meg­határozza: az utat meg kell-e nyitni a közforgalom szá­mára. Ha például egy gaz­daság utat épít a saját (ál­lami tulajdonban levő) föld­jén, akkor az magánút, de nem rekesztheti ki onnan azokat az „idegen” gépko­csikat, amely ek csak azon az úton érik el céljukat. Sőt, a tanács ilyen esetben köte­lezheti a kezelőt az út bizo­nyos karbantartására. — Az országos közútháló­zat fejlesztéséről az állami feladatok között szerepel, hogy önálló tervet fkell ké­szíteni, amelyet megismerhet a lakosság is. Az útépítésre szánt területeken azonban csak öt évig rendelhetnek el építési tilalmat. — Pontosabban : először öt évig, s azt még kétszer öt esztendig meg lehet hosz- szalbbítani. Nem nagy a vál­tozás, talán annyi, hogy ez­után betartják ezt a sza­bályt is. A földtörvény élet­be lépése viszont alapvető változást hozott. Mezőgazda- sági művelésű területet csak úgy szabad kivonni a ter­melésből, ha másutt ugyan- annyit vissza is adnak. Ez az I útépítésre is vonatkozik. Az útépítő társulásokkal is foglalkozik a törvény. Ilyen csoportok ott szerveződhet­nek, ahol a helyi tanácsnak nincs elég pénze, hogy szi­lárd burkolattal lásson el minden földutat. Ha az utca lakóinak kétharmada az épí­tésére szavaz, akkor a töb­bieknek is be kell fizetniük a hozzájárulást. A fenntar­tási kötelezettség a tanácsot terheli, — Mint megtudtam, a közút fejlesztése és fenntar­tása ezután is állami fel­adat marad. De honnan lesz rá az államháztartásnak egy­re több pénze? — Egy új fogalommal, az útalappal kell megismerked­nünk. Ennek bevételi forrá­sait, elosztását most dolgoz­zák ki. Azt jelenti majd, hogy közös kasszába kerül a közúti közlekedésből szár­mazó bevétel, amely az utak elhasználódásától, a fenn­tartási költségektől is függ. A másik megoldás, hogy az autópályákon szednek majd úthasználati díjat. F. L. A trafíipax az autósok ré­me. Felfogás kérdése. Az igazi rém a vadul száguldo­zó autós, az erőszakosan elő­ző sofőr, az ittas vezető. Akik az előírt sebességgel közlekednek, nem figyelik a „traffit”. Közömbösek irán­ta. Amikor reggel kigördült a traffipaxos rendőrségi jár­mű Kaposvárról, sok szem­bejövő járművel találkozott. Hűvös voLt az idő, sok nya­raló indult a Balaton mel­lől a megyeközpontba. Si­mán, szabályosan gördültek befelé. Közben az új csodamasi­nát figyeltem. Elődje csak két sávot tudott figyelni, ez négyet befog. Elölről, hátul­ról egyaránt megörökíti a szabálytalankodókat. Külön beméri a személyautókat, küllőin a teherjárműveket. Parrag László törzsőr­mester vezette a gépkocsit. Állandó váltótársai vannak, jól ismerik műszerüket, gép­kocsijukat — és az autósok szokásait is. Vannak olyan útszakaszok, ahol szinte mindig felgyorsulnak néhá- nyani, s átlépik a megenge­dett sebességhatárt. A meg­lepő az, hogy a száguldo­zok a kanyarokat sem tisz­telik kellőiképpen. Hajme­resztő látvány, ahogy a be­láthatatlan úts zafcaszokb a n „tépnek”. — Főleg azt nem tudom megérteni — mondta a törzsőrmester —, miért van az, hogy míg a „traffi” lát­táin sorra jeleznek egymás­nak az autósok, baleset ese­tén eltűnik a segítő szándé­kuk. Sokan nem jelzik sen­kinek, hogy baleset történt, megállás nélkül továbbh-aj- ibaniak. Balatoni öld váron meg­állítunk egy egy időre. Ha­talmas forgalom volt az úton, ám még így is meg­megszaladt egy-egy autó, amint egy kis tér nyílott előtte. A trafíipax szorgal­masan rögzítette a gyorshaj­tás bizonyságait. Egyszer csak egy fiatal­ember könyökölt be az ab­lakon: — Tessék mondani, az én járgányomat elkapták? Mi várható ezért? Még sosem szabálytalankodtam. Mi lesz most? A választ majd az előhí­Esett — de nem az ár Piaci körkép Újra esernyőt szorongató vevő — ez volt az e heti ka­posvári piac igazi újdonsá­ga. Szemetelő esőben tekint­hettük meg, melyik áru mi­ilyen áru. Dinnyét 10 forint alatt se­hol sem láttunk, s tartja magas árát a szép ősziba­rack: 50 forintot kérnek ki­lójáért. 10-ért láttunk „bú­zaérő” körtét, míg a sat­nyább nyári almát most ki­lónként 12 forintért adták. A kajszibarack ára még min­dig magas a lekvárfőzéshez; kilónként 50 forint. Böngésztük, vajon mi lett olcsóbb egy hét alatt, de senki sem engedett a pap­rika 15, a paradicsom 10 fo­rintos kilónkénti árából. Az eltenni való paprikáért en­nek kétszeresét kérték, sőt még többet is. A szárazság megtette a hatását: kevés helyen kínál­tak uborkát. Ahol láttunk, ott 12—15 forintot kértek érte, s a növésben megállt káposztáért szintén ugyan­ennyit. A zöldbaib kilóját 20 fo­rintért kínálták, s 50-et kért az árus a garantáltan zsi­zsik nélküli, tavalyi fehér babért. Aminek mégis esett az ára, az a tengeri volt: 3 fo­rintért lehetett kapni egy- egy csövet. A vegyes zöldség kilóját 16 forintért, a fehérrépáét pedig 20-ért adták, a karfiol 30 forintba került. Tovább­ra is 12 forintot kértek a ■burgonya kilójáért. A tojást most 2,80—3 fo­rintért vehettük. A kofák ezúttal nem kínáltak se tyú­kot, se csirkét; távolmaradá­sukat nem magyarázza a csepergő eső. Így csak a pa­vilonban lehetett kapni élő csirkét 60-ért, tyúkot 55-ért és kakast kilónként 70 fo­rintért. B. J. vatt képek adják meg. Any- nyi bizonyos, hogy nekem nem volt ismerős a fiatal­ember járműve. Saját be­vallása szerint egy kicsivel átlépte a hatvanak A lelki - ismeret viszont dolgozott banns... — Gyakran megszólítanak — mandíta a törzsőrmester. — Nézegetik a masinát vagy érdeklődnek egy utca felől, esetleg balesethez hívnak. Baleset esetén rögtön fel­hagyok a fényképezéssel, és intézkedem, amíg a területi­leg illetékes járőr a hely­színre nem érkezik. Üjra mozogni kezdtünk, ám alig fordultunk ki az út­ra, a szemünk láttára élet­veszélyesen előzött egy jár­mű. Helyszíni bírság lett a következménye. Közelgett az este. Barcs és Nagyatád környékén este 7 óra tájban már gyér forga­lom van, Kaposvár 8 óra után csendesedik el. A Ba­latonnál azonban ekkor élénkül meg újra a forga­lom. Éjfél körül a gyorshaj- tók száma szaporodik meg. Ilyenkor szeretnek a legin­kább száguldozni. Az autó­sokat nem zavarja, hogy rosszak a látási viszonyok, a lényeg' számukra, hogy ke­vesebb autó közlekedik, mint nappal, s ez a gáz ta­posására csábítja őket. Pe­dig a lakott terület éjszaka is lakott terület. Több tekercs film betelt. A korszerű technika révén sok szabálytalankodót sike­rült „megcsípni” — de hát az volna az igazi öröm, ha kevesebb lenne a „fotóté­ma” ... Kovács Gyula KÉRDEZNEK A LAKOSOK Szerződés társadalmi munkára Mindenkinek a saját utcája a fontosabb — Mikor lesz gáz a Hu­nyadi utcában? — szegezi a száméra talán legfontosabb kérdést dr. Nagy Pál Hu­nyadi utcai lakos Menyhárt Viktornak, a Kaposvári Vá­rosi Tanács főelőadójának. — Ígéretünkhöz híven a tervezést elvégeztettük, és ennek díján- túl még 514 ezer forintba kerülne a be­ruházás. Még a támogatá­sokkal együtt sem tudná ezt .kifizetni az ott lakó tíz család, nagy részük ugyanis nyugdíjas — hangzik a vá­lasz. A kérdező láthatólag nem nyugodott meg. Ezt azzal is jelezte, hogy további ügy­intézésről — miszerint föl­keresi még a megyei, a vá­rosi tanács elnökét, vala­mint a megyei pártbizottság első titkárát is — tájékoz­tatta Menyhárt Viktort. — Mindenki a saját utcá­ját tartja- a legfontosabbnak. Ha ez nem esik egybe a va­lós gazdaságossági szempon­tokkal, akkor nagyon nehéz meggyőzni az ügyfelet. A főelőadó munkájának sokkal kellemesebb területe a társadalmi munka szerve­zése. Minden év elején az -intézményektől és szerveze­tektől összegyűjti az igénye­ket. A bölcsődék vezetői például játékok, az óvodák vezetőinek egy része pan­csoló készítéséit jelölte meg. A házi . gondozószolgálat igazgatói a tüzelőbehordást és favágást kért idős embe­rék részére, a városi főker­tész a Deseda tó partjára padokat, a vízbe stéget igé­nyelt, és még sorolhatnánk napestig, hogy mi minden­re volna szükség. Az igényeket a nyomda háromszáz példányban nyomja ki egy nagyméretű füzetben, ezt megkapják a város üzemei, intézményei. Ott kiválasztják azokat a feladatokat, amelyeket meg tudnak oldani, s a városi tanáccsal szerződést kötnek a munkák elvégzésére. — Húsz szerződést sike rült az idén eddig megköt­nünk, de továbbra is bízunk -az intézményvezetők és üzemi,g-aziga-tók segí tőkész- ségáben — fejezi ki elége­detlenségét és egyben remé­nyét a tanács főelőadója. — Ha válamelyik munkára nem érkezik ajánlat, akkor az igénylő vagy Menyhárt Viktor keres segíteni szán­dékozót. Ez nem egyszerű felada-t az esetek nagy ré­szében, A „virágos, tiszta Kapos­várért” akció szervezése is a főelőadó feladata. Sorolja is: az ingatlankezelő válla­lat Nyár utcai telepének dol­gozói 1450 óra társadalmi munkát ajánlottak föl, a Dédász munkatársai a busz­pályaudvaron nyíló rózsák kapálását vállalták. Ahol csak nők dolgoznák — pél­dául a Lilla ajándékboltban —, a pénzüket utalják át a tanács tár-sadailmimunka- alapjára. Ebből van lehető­ségük december másodikén — Kaposvár felszabadulá­sának évfordulóján — sze­rény jutaimák átadására is. — Tavaly átlagban több mint ezer forint értékű tár­sadalmi munkát végzett egy kaposvári lakos. Az előző évi 75 mi-llió forintos telje­sítéssel szemben 77 milliót terveztünk 1988-ra. B. A.

Next

/
Thumbnails
Contents