Somogyi Néplap, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-24 / 202. szám

Somogyi Néplap 3- - 1 v 1988. augusztus 24., szerda Betonból formát A kavicsért nem kell messzire menni A Drávából kitenmelt ka­vics önmagában nem meg­felelő a betonelemgyártás- hoz. E meghökkentő megál- liaipítáist a ibaircsi iköltségive- ítési üzem Dráva-parti téle­pén hallottam, mikor egy nemrég üzembe helyezett berendezésről beszélgettünk Hegelsberger ; Józseffel, a váMat igazgatójával. A Dráva-kavics túl1 apró, ezért Gyékényesről hoznak pót­lást, s a kettőt keverik, hogy megfelelő legyen a szemcse- nagyság. A kútigyűrűknek pontosan olyan szilárdságúaknak kell lenniük, ahogy a tervekben előírták. S nem mindegy, hogy milyen kavicsot kever­nék a betonba. Emellett igencsak fontos az előírt ' technológia betartása, mert különben használat közben könnyen megreped a (gyűrű palástja. Megtudtuk, hogy ilyen minőségi reklamáció nemigen fordult élő, pedig az aknaélemeket mostanáig kézzel (készítették. Ottjiártumlkkor is használ­ták azt a formáit, amelyet kézzel kell megtölteni, a tö­mörítést azonban már vib­rátor végezte. Nehéz fizikai munka, igencsak dolgoznia kell az embernek, míg tele­lapátolja á sablont. A betönelemgyértó üzem­ben szeretnék mihamarabb megszüntetni a manufaktu­rális termelést. Néhány hó­napja -,vásárolták egy kor­szerű berendezést, ezzel szinte emberi kéz érintése nélkül formázhatják a kü­lönféle betonelemeket. A Béton1- és Vasbetont pari Mű­vekben kifejlesztett gép csaknem1 másfél millió fo­rintba került. Nemrég vé­geztek az üzembe helyezés­sel, és megkezdték a próba- gyártást. — Van még igazítani való a gépen, de már most lát­szik, hogy kifogástalan mi­nőségű terméket tudunk ve­le készíteni. A legfontosabb, hogy a méret mindig meg­bízható legyen. A korábbi eljárásnál ha nem is voltak nagy eltérések, néha elő­fordult pontatlanság. Ez itt elképzelhetetlen. — Nézze meg a csatlako­zófelületet ! — Horváth Mik­lós, az üzem csoportvezetője egy nemiég készített próba- darabon húzza végig a ke­zét. Teljesen sima a kari­ma, jobban illeszkednek egy­másra a szűkítő, magasító elérnek. VÁLSÁGSTÁB PRÓBÁLJA MEGOLDANI A TANÉP HELYZETÉT Mi lesz a dolgozókkal? Rengeteg a bixonytalantág . -1=4 Lapunk múlt csütörtöki számában kerekasztal-be- széigetést közöltünk az épí­tőiparról. A (beszélgetés résztvevői szóltak a Tanép helyzetéről is. Az események azóta felgyorsultak, a me­gyei tanácson1 és töhb he­lyütt a tanács, a szakszer­vezett, a megyei és a városi pártbizottság illetékeseinek részvételével rendszeresen találkozik a vállalat ügyei­vé! foglalkozó válságstáb. Halász Miklóst, a megyei tanács építési osztályának helyettes vezetőjét arra kér­tem: mondja el, tegnap dél­utánig mi történt, illetve fölvázolták-e a kátyúba ju­tott vállalat további sorsá­nak körvonalait. — A Tanép anyagi támo­gatását a megyei tanács meg­szüntette, a banktól sem kap hotelt a vállalat. Ez annyit jelent, hogy — bár vagyona nagyobb, mint az adósságállománya — a cég életképtélen. Ha a vagyonát megtartaná, nem (tudna fi­zetni. Ha a vagyonából fi­zetné ki a tartozásait, akkor termelőeszközök híján nem tudna tovább dolgozni. A kör ezzél bezárult. nagybajomi áfész és a batéi téesz, valamint a Generál géernká. Azaz az első fél­évi állapot már nincs meg. — A tanács törvényességi felügyeleti vizsgálatot is ren­delt el az ügyben. — Elrendelte, ám a vizs­gálat nem tárt föl szabály­talanságot. Most .téhát a KFT említett alapítóinak nyilatkozniuk kell, hogy haj- ilandók-e eladni részüket a Setfagmak. Az erdőgazdaság a Pénzügyminisztériumtól is állásfoglalást vár, hogy neki kedvező pénzügyi konstruk­cióval tudja megoldani a gazdasági társaság megala­pítását. Ha e feltételek nem teljesülnek, akkor a Sefaig visszalép. — És akkor mi lesz? — Űj helyzet áll elő. A fedsz ámo/lási eljárás során azt kell elérnünk, hogy a vállalat megszüntetése to­vábbi kánt ne okozzon So­mogy (gazdaságának. Jövő hétfőre sok mindem kiderül. Mosjt ae is célunk, hogy a Taoéjp minden dolgozója számárai humánus megoldás szülessék. Legjobb tudása szerint mindenki azon van, hogy több száz ember né kerüljön lehetetlen helyzet­be Nincs kétségem felőle! Láttam tanácskozni, dolgoz­ni őket, meggyőződésem, hogy a válságstáb tagjai ere­jüket, gondolataikat megfe­szítve igyekeznek megoldást találni. De: az események látha­tólag túl vannak már a ke­zelhetőség határán. Annyi a megoldási bizonytalanság, a feltételes mód, a „ha”, hogy elvileg még az is lehetsé­ges: a Tanép jövő ilyenkor ugyanúgy f elszámolatlanul termeli a veszteséget. A „játszma" kétesélyes. Most épp várni kell. A tanács és más szervek kezében nincs megfelelő eszköz arra, hogy gyorsan úrrá legyenek a helyzeten. Tiszta lelkiismerettel azt tanácsolhatjuk a Tanép dol­gozóinak: ha találnak meg­felelő állást, akkor sürgősen menjenek, és vállalják. Ha pedig bizontalannak érzik a sorsukat, akkor nyugodtan várjanak. Jelenlegi bérüket hat hónapig — bármi tör­ténik is — meg fogják kap­ni. Luthár Péter — Nem mindegy az .sem, hogy a gyűrű oldalfala mi­lyen? — érdeklődtem hitet­lenkedve. Mi szükség van arra, hqgy egy kútgyűnű ol­dalfala esztétikus legyen? A válasz, kézenfekvő: a beton­elempiacon mindent latba kell vetni, hogy elkeljen az áru. Ahol majdnem túlter­melés van, meg -kell küzde­ni a vevőért. A szép felület, a küllem ennek az egy ik módija. — Bármilyen betonelemet rendel a vevő, de tudjuk gyártani — mondta a cso­portvezető, s bizonyságul vé­gigvezetett az udvaron, ahol a kész darabokat tárolták. A vevőnek persze csak ak­kor (garantálnak elfogadható árat, ha megfelelően nagy mennyiségben visz az ele­miekből. Ez mindig így lesz, amíg új öntőformát kell csi­nálni, hiszen a sablon árát is bekalkulálják a termék­be. Az új betonélemgyártón próbáiként aknamagasítót készítették kézzel, s húsz- huszonöt darabot gyártottak, a gép ennek a kétszeresét is megformázza. Várhatóan nagy kelete lesz annak az akna-fenékelemnek, amelyet nemrégiben kísérleteztek ki. Eddig az aknába csatlakozó csöveket csak beépítették a pailás|ton kihagyott résbe, az új eljárás szerint még a gyártás során, úgynevezett rekagyűrűt helyeznek az ak­na falába, e gyűrűbe csak egy gurniszigetelést kell ten­ni, és belecsúsztatbátó a cső. Sokkal rövidebb idő alatt 'kése van a csatlakozás, arról nem ás beszélve, hogy jdbb a tömítettsége. Az új. (technológia szerint négyszáz aikna-fenékelemet készítenek a közeljövőben. F. L. — Ezt tudtuk, illetve sej­tettük. Ám létezett a Sefag ajánlata, amely menteni igyekezett a menthetőt. — Igen. Az ajánlat, tudo­másunk szerint, arról szólt, hogy a Tanép központi te­lephely ének fejében a Sefag kifizeti az esedékes adóssá­gokat. De erről a szándékról egészen a múlt hét végéig egyetlen írásos dokumentum sem volt. A Sefag augusztus ■ 18-án adott egy szándéknyi­latkozatot, miszerint az 1988. első félévi állapotnak meg­felelő helyzetben hajlandó a Tanép vagyonának jelentős részét átvenni — egy gaz­dasági társaság létrehozásá­val. (Ezt másnap a Tanép vállalati tanácsa elfogadta.) Visizant időközben a Tanép telepén lévő itermeílőeszkö- zök egy részével építőiipari .szolgáltató KFT alakult, amelyhez tökét adott a Több mint egymillióról forint Sokan vásárolják a kincstárjegyek második sorozatát A Budapest Bank meg­kezdte a kincstárjegyek má­sodik sorozatának árusítá­sát, mivel az elsőként ikiibo- csáítatt 5 milliárd forint ér­tékű értékpapír már élfo- gyott. A bánik folyamatossá tette a kibocsátást. Ez azt jelenti, hogy a költségvetési (törvényben meghatározó St keretekét figyelembe véve az igényeknek megfelelően hozzák forgalomba az érték­papírt. Az idei költségvetési törvény szerint az államház­tartás finanszírozására a miagyár kormány összesen 15 milliárd forint értékben bocsáthat ki kincstárjegyet. Ezlt nem ibell az idén teljes egészében visszafizetni, az áthúzódó állomány azonban nem haladhatja mag a 10 milliárd forintot. Az újonnan kibocsátott kiiinastárjiegyekből máris több imSinlt legymilliárd forint ér­tékű kelt el. Mint ismeire- Ites,: három-, hat- és Ikilenc- hónapos lekötésű értékpa­pírok kerülnek forgalomba ; ezék közül a három- és ki- tancbónaipasak a legkereset­tebbek. A 'júniusi kamateme­lés hálására tovább növe­kedett a (kereslet a kincstár­jegyek iráint(. ükkor vissza­menőleges hatállyal1 fölemel­ték a kincstárjegyeik kama- taSlt.) Ma már a háromhóina- pos lekötésű értékpapír bruttó (kamata 11, a hathó­naposé 13, a Ikilenchónaposé pedig 15 száza,lék. A meg­emelt kamatozású értékpa­pírokból1 jelenleg hetente mintegy 90—100 miiillió f orint értékben vásárol a, lakosság. Az első' időszakban (kibo­csátott, rövid lejáratú érték­papírok visszavásárlása is folyamatos. Eddig több mint 260 (millió forintot fizettek ki a pénzintézetek a lejárt kim cstár jegyékre. PÁRBESZÉD — Komolyan gondoljátok ezt? Vagy csak a forma ked­véért tudakozódtok? — csapott rám egy fiatalember az ünnepi nyüzsgés forgatagában, s a kissé ironikus hangvétel ellenére őszinte kíváncsiságot árult el. — Hát akkor beszéljünk róla — válaszoltam, és" leültünk egy árnyékos helyre. Mondhatnám, hogy Boglárlellén történt az eset, hogy a fiatalember pártmunkás, hogy régi ismerős­ként Zolinak szólítottam, de azt hiszem, ennek nincs külö­nösebb jelentősége. A téma egyébként is foglalkoztatott már, s mert tudom, hogy nemcsak ő várja érdeklődve a ki­mozdulást, beszélnünk kell róla. Másakhoz hasonlóan mondhatnám a „kulcsszavakat": stabilitás, kibontakozás, megújulás, az intézményrendszer korszerűsítése, nyilvánosság és így tovább. Azt hiszem, egy­szerűbb, közvetlenebb és bensőségesebb, ha azt mondom: másképp kell gondolkodnunk, élnünk és cselekednünk, mint eddig. Nem azért, mert mondták nekünk, hanem azért, mert minden józanul gondolkodó embernek önmagától is be kell látnia : szigorú parancs ez, a valóság, az élet parancsa... Jó, tudom, ezek nagy szavaknak is nevezhetők. Attól még igazak. Miint ahogy az is igaz, hogy az országos pártérte­kezlet óta próbálkozások és erőfeszítések zajlanak le, hogy tudjunk engedelmeskedni a parancsnak. Mindenekelőtt a pártban! Erre vonatkozott a kérdés is, és nem ok nélkül. Július 7-én írtunk arról, hogy a megyei párttestület egy tíztagú munkabizottság közreműködésével készíti elő októ­beri ülését. Nem kisebb ügyről van szó, mint annak eldön­téséről, hogy o párt megyei vezető szervei és tagjai, a párt- apparátusok. alkalmasak-e rá, hogy az új követelményeknek megfelelően irányítsanak. Kérem, higgyék el, a módszernek, az önvizsgálatnak semmi köze sincs a formalizmushoz! Őszinte elszánás, a tartalmi megújulás akarása vezérli. Azért mondtam, hogy higgyék el, mert magam is feladatot kap­tam, közvetlen részese vagyak az útkeresésnek, tehát sze­mélyes munkám, hétköznapjaim élményisorozatával is iga­zolhatom állításomat. Kemény és nyílt párbeszéd folyik a megyében. A bizott­ság dolgozik már, és nincs előzetes elképzelése vagy ahogy mondani szokták: prekoncepciója. Véleményt kér, javasla­tokra1, álláspont okira kíváncsi, s ezt úgy teszi, hogy közben önvizsgálatra késztet. Ez sem „dagály”, hiszen a kérdések általában így hangzanak: Hogyan látja saját szerepét, te­vékenységét a párt megyei vezető testületében? Felkészült­nek és (tájékozottnak tartja-e magét? Érzi-e, hogy részese, formálója' Somogy és Jalkói sorsának? Mit gondol: képessé­gei, tevékenysége alapján vagy netán statisztikai megfon­tolásból választották testületi taggá a megye kommunistái? Képesnek tartja-e magát arra, hogy meg tudjon felelni a fokozottabb követelményeknek; vállalja-e a munkát vagy úgy gondolja, hogy átadná a helyét valaki másnak, akiben „nagyobb fantáziát” Iáit,..? Nem mondom tovább, pedig még a személyre szóló kér­déseknek sincs vége. És nemcsak erről van szó. Igaiz — és ezt sem hallgialtom él —, engem is megkérdez­tek már jió néhányan: — Komolyan gondoljátok? Sok ötyen év feletti tagija van ennek a „ikutátóosoportmialk”. Ti, a „vé­nek” akarjátok megújítani a pártvezetést? Ti, akik elron­tottátok? Akiknek köszönhetjük, hogy ide jutottunk...? Nos, hát nem könnyű válaszölni rá, hiszen, a zúgolódás egyes elemeinek valóságtartalmát nem vitathatom még ak­kor sem, ha túlságosan sommás és tálán igaatalanul általá­nosító megállapítások ezek. Kétségtelen, hogy mi, „vének” évtizedekig őszinte meggyőződéssel szolgáltuk a politikát, és ezt tesszük akkor is, ha netán még bíznak bennünk az em­berék. Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy nem láttuk vagy solkain nem látták a hibákat, a veszélyeket. Nem ér­diem, minden ember llátta, s ehhez nem költött vezetőnek lenni. A kérdés egyébként sem ez napjainkban, hiszen a helyzetelemzés lezárult. Tudunk-e továbblépni? Vagy kép­telenek vagyunk rá? Es már megbocsássanak, hogy kimon­dom, — de kérem, ne valamiféle magyarázkodásnak vagy önigazolásnak tekintsék —: a megújulási, változtatási kész­ség nem életkori sajátosság! Bizonyos vágyóik benne, hogy Önök is ismernek husizonöt éves véneket és hatvanéves fia- itaüakalt. A tett, a cselekedet a lényeg, s ez a megállapítás nem mond ellent a fiatalítás törvényszerű szükségességéinek. Ez utóbbit félremagyarázni, túllihegni azonban vétek. Ha három generáció él együtt a társadalomban, akkor három generációnak kellene együtt élnie a párt- és minden más szervezet, gazdaság és intézmény vezetésében is. Többek kö­zött ezt kell megoldanunk. És talán ki se keli fejteni, hogy miért... De hát a fentieknél azért jóval többről van szó. Módsze­rekről, magatartásról, felkészültségről és előrelátásról, alap­vető képességékről, mert ae élet egyre inkább „profi, politi­kus” adottságokat és tevékenységet követel. Struktúráról, az emberközeli ség hiányának felszámolásáról, a vezető szerep elemeinek újragondolásáról és érvényesülésének folyamatos megújításáról, a bizalom visszaszerzéséről! Talán nem is kell tovább mondanom, hiszen ezéket. az olvasó is tudja, s netán még egyet is ért vele. S ha nem, hát szóljon! Most szóljon, amikor Somogyiban1 is forr a viliág, amikor a társa­dalmi lét hatalmas kohójában keményebb acélt akarnak ön­teni a hivatott olvasztárok ... Az útkeresés vélétlemül sem csak „házon belüli” kutatás. A bizottság tagjai és.mindazok, akik ezekben a hetekben miniden korábbinál intenzívebben és elmélyültebben foglal­koznak a kiút lehetőségeivel, a tapasztalatok, vélemények és javaslatok gyűjtésével, nemcsak a választott testületi ta­gok álláspontjára figyelnek. Saját környezetükben és attól távolabb is keresik az okos véleményeket, azokat az ötlete­ket, amelyek megvalósítása közelebb viheti a pártot külde­tésének teljesítéséhez. S ment láthatóan leomlanak a régi falak és korlátok, az elzárkózásnak se nyoma, se lehetősége — jómagam a világ legtermésiaetesebb dolgának tartom, hogy nemcsak a kommunisták ikerében keresik a racionális gon­dolatokat, az útjelzőket. Hogyne lenne köze mindenkinek, a pártonkívülieknek is ahhoz: hogyan, \milyen gyorsan és hatásosan tud megújulni (a párt, s tannak ;vezető testületéi, tagjai és az apparátusok? Hiszen vallmennyiünik jövője függ az irányítás színvonalától, sőt a közhangulattól, a társadal­mi közérzettől, a munkahelyek, a települések, a megye, az ország légkörétől, az emberek és csoportjaik, a kommunis­ták és pártankívüliek viszonyától, együttműködésétől... Eszmecsere folyik hát az irányításról és kádermunkáról, a szervezésről és az okosabb politizálásról, az utánpótlás- nevelésről és életviszonyainkról, a .kilábalásról és még föl­lelhető gátjairól, türelemről, áldozatvállalásról és .megértés­ről, odaadásról. Jó szándékkal „vallanak” a megkérdezettek. Mindenkihez persze nem juthat el közvetlenül a kérdőjelek sora. De van papír, ceruza és írógép, van telefon és más eszköz. Közös ügyünkben — hiszem — akkor is lehet és kell kopogtatni az ajtón, ha nem hívják az embert. Jávori Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents