Somogyi Néplap, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-24 / 202. szám
2 Somogyi Néplap 1988. augusztus 24., szerda Határozott intézkedéseket jelentettek be Tizenkét sziléziai bányában sztrájkolnak Falurombolás Szlovákiai magyar fiatalok tiltakozása Tábornoki töprengések PERESZTROJKA MENETBŐL A PAP lengyel hírügynökség közlése szerint Szczecinben, Poznanban, Gdanskban, Wroclawban és Katowicében — a lengyel belügyminiszter beszéde nyomán — tanácskoztak a vajdasági védelmi bizottságok. Intézkedéseket hoztak a vajdaságok normális életének, a gyárak működésének szavatolására. A lengyel belügyminiszter, Czeslaw Kiszczak hétfőn este határozott intézkedéseket jelentett be. Három vajdaságban esetleg bevezetik a kijárási tilalmat, meggyorsítják a szabálysértési eljárásokat, alkalmazzák a megelőző jellegű őrizetbe vételt, a sztrájkolok ellenőrzése alatt lévő bányák és gyárak külső rendőri biztosítását, illetve az ott nem dolgozó sztrájkszervezők előállítását. A katowicei vajdaságban már hétfőtől érvénybe helyezték a gyorsított szabálysértési eljárás alkalmazását, felhatalmazták a vállalatok vezetőit, hogy hatáskörükben tegyenek meg minden szükséges intézkedést és a rendelkezésükre álló minden eszközzel biztosítsák a termelés normális feltételeit. A társadalmi fegyelmet, a közrendet szavatoló intézkedésekről döntöttek a többi bizottság ülésén is. A PAP lengyel hírügynökség hétfő éjszakai jelentése szerint Szczecinben két autóbuszgarázsból' és a ■ három sztrájkoló villamoskocsiszín egyikéből a rend- fenntartó erők közreműködésével eltávolították a megszálló munkásokat. A lengyel hírügynökség szerint erre a munkát felvenni akaró dolgozók kérésére került sor. A sziléziai Jastrzebie- Zdrójban a katowicei vajda utasítására este 11 órától reggel 5 óráig tartó kijárási tilalmat rendeltek el. Itt négy sztrájkoló bánya van: a „Manifest Lipcowy”, a „30- lecia PRL”, a „Jastrzebie” és a „Moszczenica”. A Greenpeace nemzetközi környezetvédelmi mozgalom tagjai ímegpróbálják megakadályozni a Spruance amerikai romboló kikötését augusztus 22-én, mivel feltételezésük szerint a hadihajón nukleáris rakéták vannak. Spanyolországban tilos nukleáris fegyvereket hordozó hadihajók kikötése Robbanás Dél-Afrikában Nagyerejű robbanás mázta meg kedden a Dél-afrikai Köztársaságban az Indiai- óceán pántján lévő East London város egyik gyorséttermét. Rendőrségi formások szerint a Wimpy-hálózat étkez- déjéban történt robbanásban legalább huszonöt ember megsebesült. A detonáció megrongálta az épületet is, az étterem ablakainak többsége betört. A pmetóriai hatóságok a robbanásról részleteket nem közölitek. Néhány hete a .Johannesburgtól keletre lévő Benőni városában ugyancsak egy Wimpy-étteremben történi, robbanás, amelynek egy halálos áldozata és több mint ötven sérültje volt. Közben keddre 12-re emelkedett a sziléziai sztrájkoló bányák száma, miután hétfőn a késő esti órákban illegális sztrájkot kezdett a myslowicei „Lenin” bánya 8200 dolgozójából 500, akik elfoglalták a bánya bejáratait. Wlodzislaw Slaskiban a „Marcel” bánya 560 dolgozójából 200-an hirdettek sztrájkot és akadályozták meg kedden reggel a munka felvételét. Mindkét esetben felfüggesztették a bányák működését, egyben aláírásokat gyűjtenek a munkára kész bányászoktól. A katowicei „Murcki” nevű bánya dolgozói ugyancsak még hétfőn este közleményben biztosították támogatásukról a sztrájkoló társaikat, elutasítottak viszont minden nem-gazdasági jellegű követelést és nem kezdtek sztrájkot. Szczecinben változatlanul tart a kikötői sztrájk. A kikötő és a lengyel népgazdaság veszteségei az akció nyomán mind nagyobbak. Lényegében zavartalanul működik viszont a tömegközlekedés, bár két villamoskocsiszín továbbra is sztrájkol. A gdanski Lenin hajógyárban , változatlanul tart a sztrájk. Néhány százan tartják megszállva az üzem bejáratát, de a hajógyárban az átadás előtt álló, vagy exportra készülő hajók építése folyik. Poznanban a „Ce- gelski” két üzemegységben változatlanul tart az illegális munkabeszüntetés, amit a gyár egykori „Szolidaritás” szervezetének volt elnöke irányít. Ugyanakkor Wroclawban kedden reggel fél nyolckor a vasúti járműjavítóban véget ért az egynapos törvénytelen sztrájk. Háromszázmégy szlovákiai magyar fiatal augusztus Iáikéról keltezett nyilatkozatban tiltakozott a romániai településrendezési tervek ellen. Nyilatkozatukat most eljutatták az MTI prágai tudósítójának is. A dokumentum szövege a következő: „Mi, az 1988. augusztus 7 —14. között örsújfalun megrendezett VII. honismereti tábor résztvevői, ezúton fejezzük 'ki felháborodásunkat a romániai falvak megsemmisítésével szemben. Egyéni lelkiismeretűnkből eredő megfontolásból, az európai kulturális örökség védelmében, az egyetemes emberi jogok nevében és mindennemű faji, étnikai, nyelvi megkülönböztetést elvető internacionalizmusunk szellemében tiltakozunk a Román Szocialista Köztársaságban elkezdett településrendezés ellen. Az ott tapasztalható törekvések nem az államhatalmi intézmények által célként megjelölt mezőgazda- sági területgyarapítást szolgálják, hanem az ezekben a falvaikban élő románok, magyarok, németek, zsidók, szlovákok, szerbek nemzeti identitásának, kulturális és néprajzi hagyományainak megszüntetését, történelmük és kultúrájuk tárgyi, építészeti emlékeinek megsemmisítését tűzte ki céljául. Mivel Szlovákia valamennyi magyarok lakta tájegységéből érkeztünk, s mind a magyar, mind a szlovák sajtóból értesültünk erről az emberi jogokat sértő intézkedésről, ily módon is kifejezzük aggodalmunkat és tiltakozásunkat a Román Szocialista Köztársaságban megkezdett falumegsemmisítés ellen”. Fegyverzetcsökkentés, védelmi doktrína, megbízható védelem — e „háromszögben” gondolkozik, tervez, szervez a szovjet katonai vezetés, amely számára augusztus forró munkahónap volt. Akár a vezérkar pártértekezletét, akár a katonai akadémiák és hadtudományi műhelyek vezetőinek tanácskozásait nézzük, ezeken kemény kritikai hangnem párosult merőben új szakmai követelményekkel. Amikor Sabanov hadsereg- tábornok, a fegyverzetért felelős miniszterhelyettes konjunkturális elképzeléseket, protekciót, karrierizmust emleget az előrehaladás gátjaként, s kipellengérezi azokat, akik szerint a hibákért felelős mindenki, de konkrétan senki, a szovjet katonai „peresztrojka” nem csekély nehézségeit érzékelteti. Ahro- mejev marsall szerint pedig a szovjet vezérkarnál az átalakítás „egyelőre” ellentmondásosan és nehezen halad”. Ami az elméleti szférát illeti, szó van a szovjet hadtudomány szellemi potenciáljának fecsérléséről, ambiciózus, ám párhuzamos Kutatásokról, a gyakorlattól elszakadt disszertációkról, arról, hogy a hadtudománynak nem mindig van saját véleménye, s következtetései nem mindig demokratikus vitákban érlelődnek. Pedig a nemzetközi helyzet még nem ideális. A szovjet vezérkar pártértekezletén és a többi tanácskozáson is úgy fogalmaztak, hogy a pozitív folyamatok megfordít- hatatlanságára nincs biztosíték. Sikerült kiiktatni a háborús veszélyt, megkezdeni az átmenetet a konfrontációtól a fegyverzetkorlátozás felé, de a túlsó oldalon befolyásos tényezők vallják az erőpolitikát. Ahromejev enA tervek szerint szeptember 25-én felbocsátásra kerülő Discovery űrrepülőgép személyzete sajtóértekezleten beszél a négynapos útról augusztus 22-én. (b—j): Pinky Nelson, David C. Hilmers és John Lounge szakértők Richard Convey űrhajós és Frederic E. Hauck parancsnok IRA — a „letörlendők” szervezete A hosszú háború .vérrel megszentelt” követeAz ír Köztársaság megalakulásához vázét5 forrongások kezdetén még kulcsszerepet játszó ír Köztársasági Hadsereg a sziget ket- tészakítását követő évtizedekben mindinkább a „régi dicsőséget” visszaálmodó veteránok és ifjú csodálóik maroknyi gyülekezetévé szelídült a függetlenné vált déli omzáigirésziben. Észak-Írországba n pedig, a hatvanas években tetéző pdllgáinjogii mozgatom félten- dőlése idején, az IRA gyakorlatilag megszűnt létezni. Feltáimadását az ulster i uoionásta pártok engesztel- heitetlieniségénék köszönheti. Amikor ugyanis London már hajlott a katolikus kisebbség ikoveteLéseineik részleges kielégítésére, az ulstieri pmo- > testons szervezeteik „önkén- ’ tesei” ismét támadásba lendülitek Belfast és Londonderry katolikus szegényre - gyedel ellen. A munkát-ke- nyemeit és egyenlő sízavaizati jogot követelő tüntetők menetelt szétverték, a véres összetűzések mindennapossá vájtok. A forrongó tartományban 1969. augusztus 15-re virradóra jéliemtók meg a brit hadsereg reguláris erői. Az ostrom alatt álló „katolikus gettók” lakói kezdetben felszabadítóként üdvözölték a brit katonáikat. A katolliikus és protestáns lakónegyedeket «llkülőniítő brit védővonal azonban csakhamar aáró- gy ürülnek tűnt a z ostromlót- tak szemében. Olyan idegen erőnek, amelynek funkciója semmiben sem különbözött a „fehér bennszülöttek" fé- kentairtására szakosodott -helyi karhatalom szerepétől. Belfast katolikus negyedében 1969 novemberében ült össze titkos tanácskozásra asz IRA 51 veteránja. Többségük ügy vélte, hogy tudomásul kéül venniük a brit kormánynak Észak-Írországban betöltött meghatározó szerepét, s abból kell Wiinduilniok, hogy két ír kormányzat de facto létezik — a dublini és a belfasti. A radikálisok azonban nem tágítottak az egységes ír Köztársaság megteremtésének lésétől A szavazásnál a radikálisok maradtak alul, 39:12 arányiban. A tamácsikozásról kivonultak és bejelentették aiz ^ideiglenes haditanács” megalakulását. Megfogadták, -hogy folytatják a több mamit fél évszázada megkezdett fegy veres harcot a „brit megszállták kiűzésére”. Programadó nyilatkozatukban deklarálták : az IRA „ideiglenes katonai szárnya” „mindvégig hűséges marad a 32 megyéből álló ország 1916 húsvétjálm megszületett és 1919-ben az -első ír parliament által kikiáltott ír Köztársasághoz, amelyet 1922-<ben fegyveres erővel döntöttek meg, s tartanak elnyomás alatt máig”. Ezzél a deklarációval kezdte meg tevékenységét az „ideiglenes” IRA, megkülönböztetve önmagát a megalkuvónak bélyegzett „hivatalos” ír Köztársasági Hadseregtől. Az „ideigleneseknek” programjuk már volt, de számottevő erejük még nem. Leghatékonyabb tagtoborzóiknak ezúttal is legádázabb protestáns éllerufeleik, az unionisták iirregulláris fegyveresei bizonyultak. A brit reguláris csapatok bevezetését közvetlenül megelőző időszakban a szórványos terrorakciók halálos áldozatainak száma nem haladta meg az évi 25 főt. Az egymást kiátkozó „pápisták” ós „eretnekek” köles öncs vérbosszújának ördögi körforgása azonban hirtelen felgyorsult 1971 augusztusában. Ekkor a brit kormány — az unionist» pártok és az ülsteri rendőrség (RUC) vezetődnek sürgetésére — hozzájárult a „radikális megoldáshoz”: a terrorista- gyanús elemek begyűjtéséhez és internálásához. Az ínltemálandák listáját a helyismeretekkel rendelkező RUC állította össze. Kizárólag IRA-gyanús személyek összefogását vélte szükségesnek, jóllehet, az IRA protestáns hasonmásai legalább annyi életet oltottak ki, mint katolikus ellenlábasaik. Mintegy 70—80 „provu” és 50—60 „hivatalos” IRA- bag neve Szerepelt a terrorakciók feltételezett kivitelezőinek lUsttáján. Akkoriban, tehát, ennyire becsülte a RUC vezérkara az IRA két szárnyának együttes „fegyveres erejét”. A többi 300— 350 gyanúsított még az ulsteri rendőrség minősítése szerint is legfeljebb csak „alkalmi segítőnek” vagy „szimpatizánsnak” volt tekinthető. 1971. augusztus 9-ne virradójáig a katolikus lakónegyedeket a brit katonaság lezárta és géppisztolyos járőreik fedezetével a helyi karhatalmi erők 350 IRA- gyanús személyt vettek őrizetbe. A bírósági eljárás nélkül hosszabb-rövddebb ideig in- temálltak száma 1974 végéig már meghaladta a háromezret. Számuk növekedésével egyenes arányban azonban növekedni Látszott az IRA aktivistáinak száma és népi támogatásuk is a katolikus ír lakosság körében. Ami pedig a ,.radikális megoldás” hatékonyságát illeti: az internálás első teljes élvében — 1972-ben — az erősBsakoselekmények halálos áldozatainak száma 467- re, vaigyiis a brit katonaság bevetését megelőző évek átlagos emberélet-veszteségeinek hússzorosára emélke- diétt. A céljaival ellentétes hatásúnak bizonyult internálást a brit kormány 1975 elején megszüntette ugyan, de még további négy évbe telt, amíg ae erőszak halottainak száma évi száz alá csökkent. Folytatjuk.) Köves Tibor nek bizonyítékát látta a szovjet katonai küldöttség amerikai programjának kialakításában és Frank Car- lucci amerikai hadügyminiszter moszkvai szerepléseiben is. A szovjet vezérkari főnök ezért hangoztatta, hogy a hadseregépítésnél a hadászati egyensúly és az „elégséges védelem” elveiből kell kiindulni, ám az Egyesült Államok és a NATO tevékenységének figyelembevételével. Az említett véleménycseréken központi téma volt a katonai doktrína metamorfózisa és a minőségi követelmények érvényesítése. Minthogy a Szovjetuniót a múltban nem egyszer „oele- ráncigálták” fegyverkezési versenybe, s minthogy a XXVII. pártkongresszusnak a katonai és politikai intézkedések biztonságpolitikai arányaira vonatkozó megállapításait „még nem mindenki értelmezte kellő mélységgel”, a védelmi • katonai doktrínát következetesebben kell átvinni a konkrét katonai politikába, a hadseregépítésbe, a védelmi hadászatba és hadműveleti művészetbe. Máris új megközelítések jelentkeznek a valószínű ellenfelek értékelésében, annak megítélésében, hogy a kialakult erőviszonyokra való tekintettel egyáltalán milyen jellegű agresszió lehetőségével kell számolni. De további kimunkálást igényel az agresszió visszaverését célzó háború jellegének kérdése, nagyobb biztonsággal kell felépíteni a doktrína által igényelt stratégiai prognózisokat, hiszen itt mindSn hiba végzetes lehet. A hadtudományi elemző központok, a vezérkar megfelelő részlegei hivatottak a katonapolitikai és stratégiai intézkedések mellett kidolgozni a Szovjetunió és részben a Varsói Szerződés külpolitikai kezdeményezéseinek katonai vonatkozásait, előkészíteni és részben lefolytatni a fegyverzetkorlátozási és nemzetközi biztonsági tárgyalásokat. Rengeteg javaslat-változat kimunkálása melléit természetesen a megállapodások összes lehetséges következményeiről, kihatásairól is prognózisokat kell készíteni. Moszkvában véleménycserék folynak arról, hogy hogyan kölcsönözhető védelmi irányultság a szovjet fegyveres erőknek, milyen új módszerekkel tartható kellő szinten a katonai potenciál úgy, hogy szavatolt maradjon az ország biztonsága mind a nukleáris, mind a hagyományos fegyverzet csökkentésének feltételei között. Meg kell oldani az irányítás túlélőképességének javításával, automatizálásával, híradásrendszere tökéletesítésével kapcsolatos számos proDlé- mát. A minőségi követelmények érvényesítése napirenden van mind a szovjet hadi- technika, mind a személyi állomány, mind a hadtudomány, mind pedig a fegyveres erők összetétele és szervezeti felépítése vonatkozásában. A csapatok valószínűleg kevesebb fegyvert s technikai eszközt fognak kapni, de ezeknek minőségben, hatékonyságban számottevően felül kell múlniuk az eddigi eszközöket. Ezzel együtt a kidolgozás, a kipróbálás, a rendszerbe állítás " gyorsaságával, megbízhatóságával szemben is nagyobb igényességet kell tanúsítani. A szovjet katonai vezetés hangsúlyozza, hogy a „peresztrojka” a szovjet társadalom megújulási terveinek nyugodt végrehajtása megbízható védelmet igényel. Hogy ez a leghatásosabban, legjobban és legolcsóbban miként biztosítható, az a szovjet katonai vezetésen belül nyílt vitában tisztázódik. Ptrltjrt Sándor
