Somogyi Néplap, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-24 / 202. szám

2 Somogyi Néplap 1988. augusztus 24., szerda Határozott intézkedéseket jelentettek be Tizenkét sziléziai bányában sztrájkolnak Falurombolás Szlovákiai magyar fiatalok tiltakozása Tábornoki töprengések PERESZTROJKA MENETBŐL A PAP lengyel hírügynök­ség közlése szerint Szczecin­ben, Poznanban, Gdanskban, Wroclawban és Katowicé­ben — a lengyel belügymi­niszter beszéde nyomán — tanácskoztak a vajdasági vé­delmi bizottságok. Intézkedé­seket hoztak a vajdaságok normális életének, a gyárak működésének szavatolására. A lengyel belügyminiszter, Czeslaw Kiszczak hétfőn es­te határozott intézkedéseket jelentett be. Három vajda­ságban esetleg bevezetik a kijárási tilalmat, meggyorsít­ják a szabálysértési eljárá­sokat, alkalmazzák a meg­előző jellegű őrizetbe vételt, a sztrájkolok ellenőrzése alatt lévő bányák és gyárak külső rendőri biztosítását, il­letve az ott nem dolgozó sztrájkszervezők előállítá­sát. A katowicei vajdaságban már hétfőtől érvénybe he­lyezték a gyorsított szabály­sértési eljárás alkalmazását, felhatalmazták a vállalatok vezetőit, hogy hatáskörükben tegyenek meg minden szük­séges intézkedést és a ren­delkezésükre álló minden eszközzel biztosítsák a ter­melés normális feltételeit. A társadalmi fegyelmet, a köz­rendet szavatoló intézkedé­sekről döntöttek a többi bi­zottság ülésén is. A PAP lengyel hírügy­nökség hétfő éjszakai jelen­tése szerint Szczecinben két autóbuszgarázsból' és a ■ há­rom sztrájkoló villamosko­csiszín egyikéből a rend- fenntartó erők közreműködé­sével eltávolították a meg­szálló munkásokat. A len­gyel hírügynökség szerint erre a munkát felvenni aka­ró dolgozók kérésére került sor. A sziléziai Jastrzebie- Zdrójban a katowicei vajda utasítására este 11 órától reggel 5 óráig tartó kijárási tilalmat rendeltek el. Itt négy sztrájkoló bánya van: a „Manifest Lipcowy”, a „30- lecia PRL”, a „Jastrzebie” és a „Moszczenica”. A Greenpeace nemzetközi környezetvédelmi mozgalom tag­jai ímegpróbálják megakadályozni a Spruance amerikai romboló kikötését augusztus 22-én, mivel feltételezésük sze­rint a hadihajón nukleáris rakéták vannak. Spanyolország­ban tilos nukleáris fegyvereket hordozó hadihajók kikötése Robbanás Dél-Afrikában Nagyerejű robbanás mázta meg kedden a Dél-afrikai Köztársaságban az Indiai- óceán pántján lévő East London város egyik gyors­éttermét. Rendőrségi formások sze­rint a Wimpy-hálózat étkez- déjéban történt robbanás­ban legalább huszonöt em­ber megsebesült. A detonáció megrongálta az épületet is, az étterem ablakainak több­sége betört. A pmetóriai ha­tóságok a robbanásról rész­leteket nem közölitek. Néhány hete a .Johannes­burgtól keletre lévő Benőni városában ugyancsak egy Wimpy-étteremben történi, robbanás, amelynek egy ha­lálos áldozata és több mint ötven sérültje volt. Közben keddre 12-re emelkedett a sziléziai sztráj­koló bányák száma, miután hétfőn a késő esti órákban illegális sztrájkot kezdett a myslowicei „Lenin” bánya 8200 dolgozójából 500, akik elfoglalták a bánya bejárata­it. Wlodzislaw Slaskiban a „Marcel” bánya 560 dolgozó­jából 200-an hirdettek sztráj­kot és akadályozták meg ked­den reggel a munka felvételét. Mindkét esetben felfüggesz­tették a bányák működését, egyben aláírásokat gyűjtenek a munkára kész bányászok­tól. A katowicei „Murcki” nevű bánya dolgozói ugyan­csak még hétfőn este közle­ményben biztosították támo­gatásukról a sztrájkoló tár­saikat, elutasítottak viszont minden nem-gazdasági jelle­gű követelést és nem kezd­tek sztrájkot. Szczecinben változatlanul tart a kikötői sztrájk. A ki­kötő és a lengyel népgazda­ság veszteségei az akció nyo­mán mind nagyobbak. Lé­nyegében zavartalanul mű­ködik viszont a tömegközle­kedés, bár két villamoskocsi­szín továbbra is sztrájkol. A gdanski Lenin hajógyár­ban , változatlanul tart a sztrájk. Néhány százan tart­ják megszállva az üzem be­járatát, de a hajógyárban az átadás előtt álló, vagy ex­portra készülő hajók építése folyik. Poznanban a „Ce- gelski” két üzemegységben változatlanul tart az illegá­lis munkabeszüntetés, amit a gyár egykori „Szolidaritás” szervezetének volt elnöke irányít. Ugyanakkor Wroc­lawban kedden reggel fél nyolckor a vasúti járműjaví­tóban véget ért az egynapos törvénytelen sztrájk. Háromszázmégy szlovákiai magyar fiatal augusztus Iá­ikéról keltezett nyilatkozat­ban tiltakozott a romániai településrendezési tervek el­len. Nyilatkozatukat most eljutatták az MTI prágai tudósítójának is. A doku­mentum szövege a követke­ző: „Mi, az 1988. augusztus 7 —14. között örsújfalun meg­rendezett VII. honismereti tábor résztvevői, ezúton fe­jezzük 'ki felháborodásunkat a romániai falvak megsem­misítésével szemben. Egyéni lelkiismeretűnkből eredő megfontolásból, az európai kulturális örökség védelmé­ben, az egyetemes emberi jogok nevében és mindenne­mű faji, étnikai, nyelvi meg­különböztetést elvető inter­nacionalizmusunk szelle­mében tiltakozunk a Román Szocialista Köztársaságban elkezdett településrendezés ellen. Az ott tapasztalható tö­rekvések nem az államha­talmi intézmények által cél­ként megjelölt mezőgazda- sági területgyarapítást szolgálják, hanem az ezek­ben a falvaikban élő romá­nok, magyarok, németek, zsidók, szlovákok, szerbek nemzeti identitásának, kul­turális és néprajzi hagyomá­nyainak megszüntetését, történelmük és kultúrájuk tárgyi, építészeti emlékeinek megsemmisítését tűzte ki céljául. Mivel Szlovákia vala­mennyi magyarok lakta táj­egységéből érkeztünk, s mind a magyar, mind a szlovák sajtóból értesültünk erről az emberi jogokat sér­tő intézkedésről, ily módon is kifejezzük aggodalmunkat és tiltakozásunkat a Román Szocialista Köztársaságban megkezdett falumegsem­misítés ellen”. Fegyverzetcsökkentés, vé­delmi doktrína, megbízható védelem — e „háromszög­ben” gondolkozik, tervez, szervez a szovjet katonai ve­zetés, amely számára augusz­tus forró munkahónap volt. Akár a vezérkar pártérte­kezletét, akár a katonai aka­démiák és hadtudományi műhelyek vezetőinek tanács­kozásait nézzük, ezeken ke­mény kritikai hangnem pá­rosult merőben új szakmai követelményekkel. Amikor Sabanov hadsereg- tábornok, a fegyverzetért fe­lelős miniszterhelyettes kon­junkturális elképzeléseket, protekciót, karrierizmust em­leget az előrehaladás gátja­ként, s kipellengérezi azokat, akik szerint a hibákért fele­lős mindenki, de konkrétan senki, a szovjet katonai „pe­resztrojka” nem csekély ne­hézségeit érzékelteti. Ahro- mejev marsall szerint pe­dig a szovjet vezérkarnál az átalakítás „egyelőre” ellent­mondásosan és nehezen ha­lad”. Ami az elméleti szférát il­leti, szó van a szovjet had­tudomány szellemi potenciál­jának fecsérléséről, ambi­ciózus, ám párhuzamos Kuta­tásokról, a gyakorlattól el­szakadt disszertációkról, ar­ról, hogy a hadtudománynak nem mindig van saját véle­ménye, s következtetései nem mindig demokratikus viták­ban érlelődnek. Pedig a nemzetközi hely­zet még nem ideális. A szov­jet vezérkar pártértekezletén és a többi tanácskozáson is úgy fogalmaztak, hogy a po­zitív folyamatok megfordít- hatatlanságára nincs biztosí­ték. Sikerült kiiktatni a há­borús veszélyt, megkezdeni az átmenetet a konfrontáció­tól a fegyverzetkorlátozás fe­lé, de a túlsó oldalon befo­lyásos tényezők vallják az erőpolitikát. Ahromejev en­A tervek szerint szeptember 25-én felbocsátásra kerülő Discovery űrrepülőgép személyzete sajtóértekezleten beszél a négynapos útról augusztus 22-én. (b—j): Pinky Nelson, David C. Hilmers és John Lounge szakértők Richard Convey űrhajós és Frederic E. Hauck parancsnok IRA — a „letörlendők” szervezete A hosszú háború .vérrel megszentelt” követe­Az ír Köztársaság meg­alakulásához vázét5 forron­gások kezdetén még kulcs­szerepet játszó ír Köztársa­sági Hadsereg a sziget ket- tészakítását követő évtize­dekben mindinkább a „régi dicsőséget” visszaálmodó ve­teránok és ifjú csodálóik maroknyi gyülekezetévé sze­lídült a függetlenné vált dé­li omzáigirésziben. Észak-Írországba n pedig, a hatvanas években tetéző pdllgáinjogii mozgatom félten- dőlése idején, az IRA gya­korlatilag megszűnt létezni. Feltáimadását az ulster i uoionásta pártok engesztel- heitetlieniségénék köszönheti. Amikor ugyanis London már hajlott a katolikus kisebb­ség ikoveteLéseineik részleges kielégítésére, az ulstieri pmo- > testons szervezeteik „önkén- ’ tesei” ismét támadásba len­dülitek Belfast és London­derry katolikus szegényre - gyedel ellen. A munkát-ke- nyemeit és egyenlő sízavaizati jogot követelő tüntetők me­netelt szétverték, a véres összetűzések mindennapossá vájtok. A forrongó tartományban 1969. augusztus 15-re virra­dóra jéliemtók meg a brit hadsereg reguláris erői. Az ostrom alatt álló „katolikus gettók” lakói kezdetben fel­szabadítóként üdvözölték a brit katonáikat. A katolliikus és protestáns lakónegyedeket «llkülőniítő brit védővonal azonban csakhamar aáró- gy ürülnek tűnt a z ostromlót- tak szemében. Olyan idegen erőnek, amelynek funkciója semmiben sem különbözött a „fehér bennszülöttek" fé- kentairtására szakosodott -he­lyi karhatalom szerepétől. Belfast katolikus negye­dében 1969 novemberében ült össze titkos tanácskozás­ra asz IRA 51 veteránja. Többségük ügy vélte, hogy tudomásul kéül venniük a brit kormánynak Észak-Ír­országban betöltött megha­tározó szerepét, s abból kell Wiinduilniok, hogy két ír kormányzat de facto létezik — a dublini és a belfasti. A radikálisok azonban nem tá­gítottak az egységes ír Köz­társaság megteremtésének lésétől A szavazásnál a radikáli­sok maradtak alul, 39:12 arányiban. A tamácsikozásról kivonultak és bejelentették aiz ^ideiglenes haditanács” megalakulását. Megfogad­ták, -hogy folytatják a több mamit fél évszázada megkez­dett fegy veres harcot a „brit megszállták kiűzésére”. Prog­ramadó nyilatkozatukban deklarálták : az IRA „ideig­lenes katonai szárnya” „mindvégig hűséges marad a 32 megyéből álló ország 1916 húsvétjálm megszületett és 1919-ben az -első ír par­liament által kikiáltott ír Köztársasághoz, amelyet 1922-<ben fegyveres erővel döntöttek meg, s tartanak elnyomás alatt máig”. Ezzél a deklarációval kezdte meg tevékenységét az „ideiglenes” IRA, megkülön­böztetve önmagát a megal­kuvónak bélyegzett „hivata­los” ír Köztársasági Hadse­regtől. Az „ideigleneseknek” programjuk már volt, de számottevő erejük még nem. Leghatékonyabb tagtoborzó­iknak ezúttal is legádázabb protestáns éllerufeleik, az unionisták iirregulláris fegy­veresei bizonyultak. A brit reguláris csapatok bevezetését közvetlenül meg­előző időszakban a szórvá­nyos terrorakciók halálos áldozatainak száma nem ha­ladta meg az évi 25 főt. Az egymást kiátkozó „pápisták” ós „eretnekek” köles öncs vérbosszújának ördögi kör­forgása azonban hirtelen felgyorsult 1971 augusztusá­ban. Ekkor a brit kormány — az unionist» pártok és az ülsteri rendőrség (RUC) vezetődnek sürgetésére — hozzájárult a „radikális megoldáshoz”: a terrorista- gyanús elemek begyűjtésé­hez és internálásához. Az ínltemálandák listáját a helyismeretekkel rendel­kező RUC állította össze. Kizárólag IRA-gyanús sze­mélyek összefogását vélte szükségesnek, jóllehet, az IRA protestáns hasonmásai legalább annyi életet oltot­tak ki, mint katolikus ellen­lábasaik. Mintegy 70—80 „provu” és 50—60 „hivatalos” IRA- bag neve Szerepelt a terror­akciók feltételezett kivitele­zőinek lUsttáján. Akkoriban, tehát, ennyire becsülte a RUC vezérkara az IRA két szárnyának együttes „fegy­veres erejét”. A többi 300— 350 gyanúsított még az uls­teri rendőrség minősítése szerint is legfeljebb csak „alkalmi segítőnek” vagy „szimpatizánsnak” volt te­kinthető. 1971. augusztus 9-ne vir­radójáig a katolikus lakóne­gyedeket a brit katonaság lezárta és géppisztolyos jár­őreik fedezetével a helyi karhatalmi erők 350 IRA- gyanús személyt vettek őri­zetbe. A bírósági eljárás nélkül hosszabb-rövddebb ideig in- temálltak száma 1974 végéig már meghaladta a háromez­ret. Számuk növekedésével egyenes arányban azonban növekedni Látszott az IRA aktivistáinak száma és népi támogatásuk is a katolikus ír lakosság körében. Ami pedig a ,.radikális megoldás” hatékonyságát il­leti: az internálás első teljes élvében — 1972-ben — az erősBsakoselekmények halá­los áldozatainak száma 467- re, vaigyiis a brit katonaság bevetését megelőző évek át­lagos emberélet-veszteségei­nek hússzorosára emélke- diétt. A céljaival ellentétes hatásúnak bizonyult inter­nálást a brit kormány 1975 elején megszüntette ugyan, de még további négy évbe telt, amíg ae erőszak halot­tainak száma évi száz alá csökkent. Folytatjuk.) Köves Tibor nek bizonyítékát látta a szovjet katonai küldöttség amerikai programjának ki­alakításában és Frank Car- lucci amerikai hadügymi­niszter moszkvai szereplései­ben is. A szovjet vezérkari főnök ezért hangoztatta, hogy a hadseregépítésnél a hadászati egyensúly és az „elégséges védelem” elveiből kell kiindulni, ám az Egye­sült Államok és a NATO te­vékenységének figyelembe­vételével. Az említett véleménycseré­ken központi téma volt a katonai doktrína metamor­fózisa és a minőségi követel­mények érvényesítése. Minthogy a Szovjetuniót a múltban nem egyszer „oele- ráncigálták” fegyverkezési versenybe, s minthogy a XXVII. pártkongresszusnak a katonai és politikai intéz­kedések biztonságpolitikai arányaira vonatkozó meg­állapításait „még nem min­denki értelmezte kellő mély­séggel”, a védelmi • katonai doktrínát következetesebben kell átvinni a konkrét kato­nai politikába, a hadsereg­építésbe, a védelmi hadá­szatba és hadműveleti mű­vészetbe. Máris új megközelítések je­lentkeznek a valószínű ellen­felek értékelésében, annak megítélésében, hogy a kiala­kult erőviszonyokra való te­kintettel egyáltalán milyen jellegű agresszió lehetőségé­vel kell számolni. De továb­bi kimunkálást igényel az agresszió visszaverését célzó háború jellegének kérdése, nagyobb biztonsággal kell felépíteni a doktrína által igényelt stratégiai prognózi­sokat, hiszen itt mindSn hi­ba végzetes lehet. A hadtudományi elemző központok, a vezérkar meg­felelő részlegei hivatottak a katonapolitikai és stratégiai intézkedések mellett kidol­gozni a Szovjetunió és rész­ben a Varsói Szerződés kül­politikai kezdeményezései­nek katonai vonatkozásait, előkészíteni és részben le­folytatni a fegyverzetkorláto­zási és nemzetközi biztonsá­gi tárgyalásokat. Rengeteg javaslat-változat kimunká­lása melléit természetesen a megállapodások összes lehet­séges következményeiről, ki­hatásairól is prognózisokat kell készíteni. Moszkvában véleménycse­rék folynak arról, hogy ho­gyan kölcsönözhető védelmi irányultság a szovjet fegy­veres erőknek, milyen új módszerekkel tartható kellő szinten a katonai potenciál úgy, hogy szavatolt maradjon az ország biztonsága mind a nukleáris, mind a hagyomá­nyos fegyverzet csökkenté­sének feltételei között. Meg kell oldani az irányítás túl­élőképességének javításával, automatizálásával, híradás­rendszere tökéletesítésével kapcsolatos számos proDlé- mát. A minőségi követelmények érvényesítése napirenden van mind a szovjet hadi- technika, mind a személyi állomány, mind a hadtudo­mány, mind pedig a fegyve­res erők összetétele és szer­vezeti felépítése vonatkozá­sában. A csapatok valószínű­leg kevesebb fegyvert s tech­nikai eszközt fognak kapni, de ezeknek minőségben, ha­tékonyságban számottevően felül kell múlniuk az eddigi eszközöket. Ezzel együtt a kidolgozás, a kipróbálás, a rendszerbe állítás " gyorsasá­gával, megbízhatóságával szemben is nagyobb igényes­séget kell tanúsítani. A szovjet katonai vezetés hangsúlyozza, hogy a „pe­resztrojka” a szovjet társa­dalom megújulási terveinek nyugodt végrehajtása meg­bízható védelmet igényel. Hogy ez a leghatásosabban, legjobban és legolcsóbban miként biztosítható, az a szovjet katonai vezetésen be­lül nyílt vitában tisztázódik. Ptrltjrt Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents