Somogyi Néplap, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-23 / 201. szám
2 Somogyi Néplap 1988. augusztus 23.. kedd Magyar vezetők távirata Románia folszabadulázának 44. évfordulójára Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, a Minisztertanács elnöke, Straub F. Brúnó, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Románia nemzeti ünnepe alkalmából táviratot küldött Ni- colae Ceausescunak, a Román Szocialista Köztársaság elnökének, illetve Constantin Dascalescunak, a Román Szocialista Köztársaság kormánya elnökének. Stadinger István, az Országgyűlés elnöke ugyancsak táviratot küldött Nicolae Giosannak, a Nagy Nemzetgyűlés elnökének. Lengyelországi sztrájkhelyset Büntető eljárás a sztrájkok szervezői ellen Hétfőtől munkabeszüntetést hirdetett meg a gdanski Lenin Hajógyár úgynevezett sztrájkbizottsága. A sztrájk reggel hét órakor lépett érvénybe. A PAP hivatalos lengyel hírügynökség jelentette, hogy vasárnapra tíz szénbányában állt meg a termelés, és folytatják a sztrájkot a szczecini közlekedési dolgozók és a kikötői munkások is. A sziléziai bányavidék illetékes körzeti ügyészei hétfőn büntető eljárást indítottak mind a tíz bányánál a sztrájkok szervezői ellen a szakszervezeti törvény megsértése miatt. A törvény tiltja a politikai és szolidaritás jellegű sztrájkokat. azok meghirdetését a munkások többségének titkos szavazáson kinyilvánított támogatásától teszi függővé. Az illetékes ügyészségek már a múlt hét keddjén illegálisnak minősítették a nem sokkal később már tíz bányára kiterjedő sztrájkokat, de a tiltakozó akció azonnali beszüntetésére voKarnevál az Arbaton Szovjet és amerikai gyerekek karneváli hangulatban vonultak fel az Arbat utcában a hétvégén. A gyermekek a XIX. század formálói című barátsági tábor keretében tartózkodnak a szovjet fővárosban natkozó felhívásuk nem talált visszhangra. A PAP lengyel hírügynökség jelentése szerint a szczecini püspök után a katowicei püspök is felhívással fordult a sztrájkolókhoz és reményét fejezte ki, hogy mind a munkát beszüntetők, mind a bányaigazgatóságok kellő gondot fordítanak az össztársadalmi tulajdont jelentő bányák megőrzésére, az esetlegés károk megelőzésére. A májusi lengyelországi sztrájkok idején sok helyütt az egyház képviselői igyekeztek közvetíteni a sztrájkolok és a gyárak vezetése között. Gdanskban több mint egy hét után éppen a gdanski püspök közbenjárásával sikerült elvonulásra bírni a gyárat megszállva tartó munkásokat. Hasonlóan pozitív szerepet vállalt a krakkói érsek a Nowa Huta-i sztrájkok idején három hónappal ezelőtt. Az ázsiai ország fővárosától keletre fekvő település egyik rombadőlt lakóháza, az augusztus 21-i földrengést követően. Eddigi adatok szerint mintegy nyolcszázan vesztették életüket a romok között. MTI telefotó Tábor erdélyi gyerekeknek Erdélyi menekülitek gyermekei számára úgynevezett felzárkóztató táborozás kezdődött hétfőn Szentendrén, a Kárpát-forrás melletti út- törő-vánidortábarban. A Hazafias Népfront szentendrei biiizdttsáiga', Illetve a Petőfi Kulturális és Hagyományőrző Egyesület álltai szervezett 'táborozáson 25 általános iskolás gyermek vesz részt. Egy hétig öt pedagógus fog- lálkozilk velük, hogy szeptemberben zökkenőmén t esen folytathassák a tanulást a magyar iskolákban. A táborozáshoz segítséget nyújt a szentendrei ferences gimnázium, amelynek konyháján ebédet főznek a gyerekek számára és a Pilisi Parkerdő-gazdaság, amely gondoskodik az étel számításáról. Kísérlet Prágában a közrend megbontására A csehszlovák távirati iroda tegnap az alábbi közleményt hozta nyilvánosságra a vasárnap este Prágában történtekről : A biztonsági erők rendelkezésére álló információk szerint több mint négyezer ember különböző időkben kísérletet tett a közrend megbontására. Köztük provokátorok is voltak, akiknek késő éjszakai magatartása a huliganizmusba csapott át. így például üvegeket dobáltak a biztonsági szolgálat tagjaira, s közülük kettőt köny- nyen megsebesítettek. A biztonsági erők előállították a vasárnapi események 77 résztvevőjét, főleg az akció szervezőit. Többségüket a kihallgatás után szabadon engedték. j ________________IRA — a „letörlendők” szervezete A történelmi múlt Kik azok és hányán vannak, akiket Margaret Thatcher brit kormányfő szerint „le kell törölni a civilizált világ színéről”? A miniszterelnök asszony az észak-írországi brit fennhatóság ellen küzdő Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) tagjait minősítette így augusztus első hetében. Azon a héten az IRA pogolgépek- kiel és lőfegyverekkel végrehajtott merényleteinek ösz- szesam hat halálos és negyvenegy sebesült áldozata vont Észak-Irországban, Londonban és Nyugat-Németor- szágban. A „zavarok” kezdete óta az IRA most először intézett háiromfrontos támadást a brit fegyveres erők és a nekik dolgozó .civilek ellen. Egyidejűleg bejelentette, hogy a londoni láktany arabban- tással megkezdődött „általános offenzívája”, amely 1989 augusztusában, Észak-lror- szág „brit katonai megszállásának” 20. évfordulóján éri majd el tetőpontját. A „zavarok” legutóbbi két évtizedében az IRA és a terrorizmus szinte egymásra fecsérelhető fogalom párrá vált a szigetországban. Pedig, az Ír Köztársasági Hadsereg eredete sokkal mesz- szebíbre, az első világháborút megelőző évekre nyúlik visz- szia. 1912-ben — a szomszédos Írország meghódításának 740. esztendejében — szavazta meg az angdl alsóház az „Irish home rule” harmadik változatát, azt a törvényt, amely önkormányzatot adományozott a brit világbirodalom legrégebbi gyarmatának. Ez a törvény sohasem lépett életbe. Parlamenti jóváhagyásának évében az Írország északi harmadán többségeit alkotó protestáns lakosság unioniste szervezetei bejelentették az „ulsteri önkéntes hadsereg” megalakulását. Az ulsteri ir.regulá- risok Németországból kaptak fegyvereket, politikai és anyagi támogatást pedig a szigetország akkor hatalmon levő liberálispárti kormányának hivatalos ellenzékétől, a brit konzervatív és unioniste párttal. Az Ulster Volunteer Force (UVF) alakuló nyilatkozatában megfogadta, hogy az ir sziget hat északi grófságában életre-halálra, ha kell, fegyverrel is ellenáll az önkormányzati törvény életbeléptetésének. Az Ulster ben kisebbségbe szorult katolikus őslakosság válaszlépése nem sokáig késlekedett: 1913-ban bejelentettek az „ír önkéntes hadsereg” megalakulását. Az egymás ellen masírozó — és akikor még főként fapuskákkal gyakorlatozó — önkéntesek láttán London azonnal visszavonulót fújt. He talán nem is annyira az alig néhány száz fős „önkéntes hadseregek” harciassága riasztotta meg a liberális kormányt. Sokkal inkább az, hogy az ír önkormányzatról évtizedeken dúló vita kettészakította a Liberális Pártot is. A brit pártpolitika történetének utolsó liberális kormányát végül is csak a világháború kitörése mentette meg az azonnali kiszámolástól. Az ír önkormányzati törvény életbeléptetését pedig a „győzelem kivívása utánra” halasztották. Mindenesetre történelmi tény: a XVII. században betelepített angol és skót protestánsok kései leszármazottai a XX. század elején sikeresen megakadályozták a gazdasági—politikai kiváltságaikat fenyegető önkormányzat bevezetését. Mégpedig nemcsak Ulster általuk lakott hat grófságában, hanem az ír sziget többi, csaknem tisztán ír katolikusok lakta 26 megyéjében is. Elbukott nemzeti felkelések, újra feltámadó és ismételten meghiúsuló remények évszázadai után az írek türelme végképp elfogyott. Nem várták meg a világháború végét: 1916 húsvét hétfőjén önkéntesek alig ezer fős csapata megrohamozta a dublini főpostáit és,a környező brit kormányhivatalokat. A városközpont birtokában kikiáltották az Ír Köztársaságot. Fegyveres alakulatuk ekkor vette fel1 az Ír Köztársasági Hadsereg nevét. Egy hétig tartották magukat a túlerővel szemben. Az Angliából gyorsam átdobott brit csapatok vérbefojtották a felkelést. Vezetői megadták magukat, közülük tizenötöt kivégeztek. Ezután a halálbüntetéstől megmenekült csapaitparancsmökok egyike — Eamon de Valera (az Ír Köztársaság későbbi államelnöke) — állt a maira - dékaiiiból újraszerveződő ír Köztársasági Hadsereg élére. Az 1918-as országos választásokon Írországban megbukott a brit fennhatóságot elfogadó parlamenti párt. Az ír sziget 105 választókerületéből 73-ban a függetlenség kivívása mellett elkötelezett Sinn Fein Párt jelöltjei győztek. (Sinn Fein: „Magunk erejéből”). Két tűz között a palesztinok Jordánia nem palesztin állam — ez volt Husszein király augusztus eleji „üzenetének” lényege és ezt egyformán intézte mind Izraelhez, mind a PFSZ-hez. Az uralkodó azt mondta, hogy lemond az Izrael által 1967- ben megszállt, országától elfoglalt területekről és azok egyedüli törvényes képviselőjének a PFSZ-t ismeri el — minden fenntartás nélkül. Husszein kiábrándult mind az Arab Ligából, mind a PFSZ-ből, amellyel legújabban 1985 óta egyezkedett az Izrael által 1967-ben megszállt arab területek, Cisz- jordánia és a gázai övezet közös képviseletéről, és kiábrándult az izraeli Munkapártból is, amellyel tavaly áprilisban jutott Londonban félig-meddig titkos megállapodásra arról, hogy a területek nagyrészét Jordánia kapná vissza. Az egyezség megvalósulását a másik izraeli kormánypárt, a Likud „megfúrta”. E helyzetben Husz- szein tarthatott attól, hogy mind Izraelben, mind a PFSZ-ben felerősödnek azok az elképzelések, amelyek szerint a palesztinok hazája tulajdonképpen Jordánia — állampolgárai mintegy felerészben valóban palesztinok, a többi főleg beduin. Emlékeztetett arra, hogy a PFSZ 1970-ben, a „fekete szeptember” idején tett már kísérletet a hatalom megragadására Jordániában és az izraeli jobboldalon többen — például Sáron tábornok — akkor legalábbis szóban támogatták ezt a törekvést, hiszen ha a palesztinoknak lenne önálló államuk — Jordánia helyén —, akkor Izrael „joggal” tarthatná meg a most megszállt területeket. A Husszein-féle „lemondás” körülményei azonban arra utalnak, hogy a király még nem játszotta ki utolsó kártyáját. Milyen állampolgárok lesznek a megszállt területek lakosai? Eddig kaphattak Jordániái útlevelet és ennek alapján külföldön továbbra is jordániai állampolgárnak számítottak. Az uralkodó bejelentése szerint marad az útlevél, de ezentúl nem igazol semmiféle állampolgárságot. Kérdés, be tudja-e tölteni a PFSZ a keletkezett jogi űrt? A szervezet azit ígéri, hogy a Palesztin Nemzeti Tanács Algírban hamarosan összeülő tanácsA brit alsóháK 1920-ban új „ír törvényt” szavazott meg. Méghozzá olyat, amely két különböző típusú önkor- málnyzatot irányzott elő Uls- tennek, illetve az ország déli kétharmadának. Észak külön parlamentet kapott, a déli országrész 26 megyéjének ír republikániu- saivai pedig London kiegyezett. 1922-ben a brit' nemzetközösség független domi- iniumaiként megalakulhatott az ír szabad állam. Ulster szabadon választhatott a szabadalmam és Nagy-Britannia között. Újonnan kreált parlamentjének 3:1 arányú protestáns többsége tüstént az utóbbi mellett döntött. Írország .kettéosztását — és az ilyen áron elnyert függetlenséget — a dublini parlamentben csupán 64:57 arányban sikerült elfogadtatni. Másfél évig tartó polgárháború robbant ki a csonkítással, együttjáró függetlenségét elfogadó, illetve az egységes Ír Köztársaság megteremtéséhez ragaszkodó írek között. A belviszély az utóbbiak vereségével végződött. Ulster — belfasti székhelyű önkormányzattal, Észak-lror- szág néven — unióra lépett Nagy-Britannia Egyesült Királyságával. A dublini székhelyű ír szabad állam parlamentje pedig 1937-ben kivált a brit nemzetközösségből és kikiáltotta az Ír Köztársaságot. (Folytatjuk.) Köves Tibor kozásán emigráns kormányt alakítanak. Más elképzelések szerint a helyszínen „de jure” független államot alakítanak ideiglenes kormánnyal. Ez persze tényleges államalapítást semmiképp sem jelent, hiszen a területek továbbra is izraeli kézben vannak. De ettől függetlenül is, ha a nemzetközi közösség egy része talán el is ismerné a íelsza- badítási szervezet „kormányát”, vajon állampolgárok lehetnek-e nemzetközi jogj szempontból a nem tetező állam lakosai? Kiszolgáltatottságukat fokozza, hogy a napokban az izraeli kormány törvényen kívül helyezte a területeken eddig is csak titokban működő népi bizottságokat. Ezek a bizottságok szervezik a passzív ellenállást, az adófizetés megtagadását, a kereskedősztrájkot, az izraeli áruk bojkottját és helyébe a kezdetleges helyi ipar fellendítését, a kijárási tilalommal akadályozott mezőgazdasági termelés helyett a ház körüli gazdaságok közös művelését, a bezárt iskolák helyett a gyerekek házi oktatását — más szóval az esetleges államalapítás infrastruktúráját. Mostantól e bizottságok tagjait és a velük együttműködőket tízévi börtönbüntetés fenyegeti illegális szervezethez való tartozás miatt. Eddig ha nem sikerült közvetlenül „terror- cselekményt” rájuk bizonyítani, pusztán szervezKedés miatt legföljebb hathónapos adminisztratív elzárást szabhatnak ki a hatóságok, igaz, ezt akárhányszor. Az új intézkedés megnehezíti a PFSZ-nek, hogy átvegye a területeken Jordánia szerepét. A jordániai költségvetés eddig évi 30-40 millió dollárral egészítette ki a területeken izraeli irányítással működő palesztin közigazgatás alkalmazottainak fizetését, fejenként havi 200-250 dollárral, 20-40 százalékkal toldva meg mintegy 20 ezer közalkalmazott — tanár, orvos, elöljárósági hivatalnok — Izraeltől kapott havi fizetését. Ezt most az uralkodó — elismerve a területek Jordániától való „függetlenségét” — megszüntette. Az érvágás Ciszjordánia 850 ezer lakosából a családtagok, kai együtt vagy 100 ezer embert közvetlenül sújt, és tovább rontja á gyengülő köz- szolgálatokat. Az adóbevételek csökkenésére hivatkozva ugyanis az utóbbi hónapokban az izraeli hatóságok már vagy 1200 palesztin közalkalmazottat „leépítettek”. A király felmondta a területek számára 1986-ban meghirdetett ötéves, 1,4 milliárd dolláros fejlesztési tervét is. Igaz, hogy már tavaly is csak 20 milliót tudott átutalni az esedéken 250 millió helyett, de amikor a december óta tartó lázongás már eddig becslések szerint 330 millió dollár kiesést okozott, ez sem csekély összeg. A PFSZ aligha küldhet többet, hiába ígért az Arab Liga júniusban havi 40-50 millió dollárt: az izraeli hatóságok szigorítják a vám- és pénzügyi ellenőrzést, a határon százezerszámra kobozzák el a pénzt, mióta egy új rendelkezés szerint arabok fejenként és alkalmanként legföljebb 1200 dollárt hozhatnak be az országba külföldről. A jelek szerint Husszein célja olyan jogi, politikai és gazdasági űrt képezni, amelybe a palesztinok idő előtt belefáradnak. Szigorával ebben segítségére van az izraeli kormány is. Ha majd a lakosság belátja, hogy a PFSZ-től semmi jóra nem számíthat, ismét a király segítségét fogja kérni? Az biztos, hogy a jordániai feltételek akkor sokkal keményebbek lesznek. Mészáros György
