Somogyi Néplap, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-20 / 199. szám

1988. augusztus'6., szombat 5 rs^c3GYi Néplap Kitüntetések augusztus 20. alkalmából A közművelődési munkáért K öny.vttánasoknak, az isko­lai közművelődésben élan járóknak, a tanácsi irányí­tásban példáit mutatóknak, film forgat mazókn.alk, levél­tárosiaknak, mecénás tsz-el- nöknek, szafcfcörvezetőfcnek mondott köszönetét munká­júik elismeréséül dr. Hor­váth Sándor, a megyei ta­nács elnökhelyettese tegnap délelőtt azon az ünnepsé­gen, amelyen kitüntetéseket adott át a közművelődés munkásainak. Az eseményen részt vett dr. Tröszt Tibor, a megyei pártbizottság osz­tályvezetője. Kiváló Népművelő elis­merésiben részesült Bolevácz József, a tahi központi könyvtár igazgatója. Szocialista Kultúráért ki­tüntetést vett át Csorbáné Dakos Rózsa, a kaposvári városi művelődési központ igazgatóhelyettese, Egervári Zsuzsanna, a kaposvári vá­rosi könyvtár munkatársa, Győri Vilmos barcsi szakok­tató, Hász Mihály, a kapos­vári Móricz Zsiigmond Mű­velődési Ház igazgatója, Kertész lstvánné Csík Má­ria, a kaposvári Kisfaludy Utcai Általános Iskola ta­néira, Kokas Ferenc, a So­mogy Megyei Művelődési Központ főelőadója, Magai Erzsébet és Mautner József- né kaposvári népművészeti szakkörvezető, Nemes Márta batetomszárszái * tanárnő, Ráczné Horváth Gizella, a Beírzencei Nagyközségi Ta­nács előadojia, Simon Ottó fonyódi középiskolai tanár, Urmös István fafaragó, Var­ga László, a marcali Vörös Hajnal Tsz elnöke, Zab La- josné Varga Zsuzsanna, a Nagyatádi Városi Tanács csopomtvezetőj e. Kiváló Munkáért kitün­tetésben részesült Auguszt Bálint, a Marcali Városi Ta­nács közművélődési főelő­adója, Csontos János, a So­mogy Megyei Művelődési Központ technikusa, Hajmá- si Margit Edit, a kaposvári viálrosi könyvtár munkatársa, Hanzel László, a somoigyvá- mosi általános iskola igaz­gatója, Horváth Éva nagy­bajomi könyvtáros, Horváth lstvánné nagyatádi könyv­táros, dr. Marek János, a kaposvári Táncsics gimná­zium tanára, Poór Károly, a Somogy Megyei Moziüze- mi Vállalat nyugalmazott főkönyvelője, Vető Józsefné Horváth Mária, a Somogy Megyei Levéltár szakalkal­mazottja. Heten miniszteri dicsére­tet kaptak. A Kiszövnél rendezett ün­nepségen vette át a Szocia­lista Kultúráért kitüntetést H. Kovács Zoltán, a kapos­vári Viikár Kórus tagja, va­lamint a barcsi Boróka együttes. Átadták a megyei tanács díjait A Somogy Megyei Tanács V. B. 1976-tól kiemelkedő személyiségeket, az alkotói, a művészeti és a közműve­lődési munkában meghatá­rozó egyéniségeket, illetve azok munkásságának közös­ségre igyakordlt hatását is­meri el az alkotmány ünne­pén különböző díjakkal. Er­ről beszélt tegnap délután dr. Horváth Sándor elnök­helyettes azon a bensőséges ünnepségen, amelyen a me­gyei pártbizottságot dr. Tröszt Tibor osztályvezető képviselte, s a kitüntetésre érdemes személyiségek ül­tök a tamáesszékház vb-ter- méban. Az ünnepi szónok alkotó társaiknak, szövetsé­geseknek nevezte a jelenlé­vőket, s a megyénk érdeké­ben kifejtett önzetlen mun­kásságukhoz további erőt, elkötelezettséget és sok si­kert; kívánt. A megyei tanács alkotói díját kapta: T. Mérey Klára, a törté­nettudományok doktora, az MTA Dunántúli Tudományos Inltézete főmunikatársa, dr. Fodor János, a Somogy Me­gyei Tanács Idegenforgalmi Hivatalának igazgatója, és dr. Rozsos István, a megyei kórház 1. sz. sebészeti osz­tályának vezető főorvosa. Művészeti díjban része­sült: Bezerédi Zoltán, a Csiky Gergely Színház művésze, Berták László József Attila- díjas költő, és a kaposvári Tinctoris Régizene-együt- tes. Közművelődési díjat vehe­tett át Kellner Bernât álla­mi díjas, a megyei könyv­tár nyugalmazott igazgatója, Csizmadia Lajosné somogy- udvarhelyi helytörténeti szakkörvezető, és ezt a dí­ját érdemelte ki Németh Márta, a lengyeltóti műve­lődési ház igazgatója is. A kitüntetettek nevében a rangidős, 80 éves Kellner Bemát mondott bensőséges válaszbeszédet és köszönetét. Kitüntetések a népfrontnál AJkatmánynapi megemlé­kezést tartottak tegnap dél­után a népfront megyei szék­házában is. Beregszászi Ilo­na áléinak megemlékezése után dr. Novák Ferenc tit­kár adta át a kitüntetése­ket. A Népfront munkáért arany fokozatát Budapesten vette át Molnár Gergely csurgói népfronttitkár. Ezüst fokozatot kapott dr. Balogh János, a kaposvári népfrant- ibizattság alelnöke és Há­ny ecz Imre, a marcali nép­frontbizottság elnöke. Bronz fokozatot kapott Faragó La­jos, a kapolyi népfrontbi- zottság elnöke, Madarász La­jos,a boglánlellei népfrontbi­zottság elnöke és Nagy Já- nosné, a HNF megyei elnök­ségének tagja. A megyei elnökség által alapított Vikár Béla emlék­érmet kapták; Dr. Gál Jó­zsef, Ott Györgyné tanárok és Zákányi Zsolt nyugalma­zott tanár. A HNF országos titkársá­ga a Kiváló Társadalmi Mun­káért plakettet ítélte oda; a csurgói 526. Számú Ipari és Mezőgazdasági Szakmun­kásképző Intézet és Szakkö­zépiskola ruhaipari ágazatá­nak, a Dél-somogyi Mező- gazdasági Kombinát somogy- tarnócai üzeme ,Lenin szo­cialista brigádjának, a fo­nyódi Balaton Tsz közössé­gének, a marcali Építő- és Szakipari Szövetkezet Bánki Donát szocialista brigádjá­nak, a Mozgáskorlátozottak Somogy Megyei Egyesületé­nek, és a megyei kórház dr. Zárdái Imre aranykoszorús szocialista brigádjának. Az elnökség Kiváló Társa­dalmi Munkás jelvényt adott 83 személynek és egy közös­ségnek. RÁDIÓIIGYZET Nemzetiségek Hangos antológiát muta­tott be szerdán délelőtt a Tánsaflgó, amely rendszerint — egy folyóirat szellemében — ötvenöt percben az iro­dalomkedvelőknek szól. A Magyarországon élő nemze­tiségi költők műveiből elő­ször jelenik meg antológia — adta hírül a műsor, amely­ben a német, román, szerb- h orvát, szlovák nemzetiségi költők mutatkoztak be, mu­tatták be magát a készülő antológiát. A legnépesebb a német nemzetiség Magyarorszá­gon. Kétszázötvenezerre be­csülik a számukat, akikről azt is tudjuk, hogy nem az irodalmi német nyelvet be­szélik, hanem sváb, frank és bajor zamattal ejtik a szót, csakúgy, mint a német nem­zetiségi költők, írók, akiknek a száma Magyarországon el­éri a húsz-huszonötöt. — Vajon a nemzetiségi irodalom része-e a magyar irodalomnak — tette föl ezt az izgalmas kérdést a mű­sorvezető —, illetve kapcso­lódnak-e a német, a román, a szlovák, a szerbhorvát iro­dalom hazai művelőinek tá­borához, maigához a nemzeti irodalomhoz? Hallhattunk erre jó példát a szlovák nemzetiségű költőtől : eddig két verseskötete jelent meg a határon túl, az óhazában. Itthon is iszépen publikál, je­len van a magyar irodalom­ban. Ám a román költőnő más helyzetre példa. Mindössze négy írogató román nemzetiségi él ha­záinkban a húsz-huszonöt­ezer lélekszámú nemzetiségi közül. Hangjuk, szavuk nem jut el az anyaországba. A nemzetiségi szövetségek Ma­gyarországon hetilapokat tar­tanaik fönn anyanyelvűk ápolása, a tájékozódás segí­tése érdekében. A németeké fontos fóruma azoknak az írástudóknak, akik jobbára a lírában otthonosak. A ro­mán nyelvű nemzetiségi he­tilap sajnos már nem jut el a határon túli, hozzánk föld­rajzilag közeli településekre, ahol korábban szívesen ol­vasták a Magyarországon élő román nemzetiségiek új­ságát a Romániában élő ro­mánok. , Berényi Mária az Identi­tászavar című versével ta­lán még többet mondott el, mint a román nemzetiségi irodalom helyzetéről szóló tájékoztatójában. Kormos Sándor, a magyar­országi szlovák irodalom je­les képviselője két nyelven ír. Az óhazában szlovákul publikál, itthon magyarul. Ezt természetesnek tartja és azt is, hogy egyszerre jelen lehessen a szlovák és a ma­gyar irodalomban. Nemcsak azon folyt a vi­ta — inkább úgy mondanám beszélgetés, hiszen nem el­döntendő kérdést fejtegettek a stúdióban a nemzetiségi iinodaLmak képviselői —. hogy milyen a kapcsolat­rendszere a nemzetiségi iro­dalomnak Magyarországon és az anyaországokkal, ha­nem arról is szóltak köz­ben, hogy vajon az irodal­mi nyelvet, avagy a tájnyel­velt műveljék. Tehát: a frankok a frankot, a svábok a svábot, a románok inkább az irodalmi nyelvet vallják magukénak. A szerbhorvát nemzetiségiek véleménye is meggyőző: Knleza a legjobb művét dialektusban írta amellett, hogy a legtöbb mű­ve irodalmi nyelvien- íródott. Ám, hogy drámát — jut eszembe Krlezáról — nem találunk majd az antológiá­ban, se novellát, elbeszélést, annak egyszerű a magyará­zata: lírikusnak születtek a tollforgatók. Egy kicsit ha­sonlítanak ránk. Hotányi Barna Elismerés népművészeknek A népművészet fejlesztése terén kifejtett munkásságuk, valamint eredményes nép­művelő tevékenységük elis­meréseként nyolcán kapták meg az idén a népművészet mestere és húszán a kiváló népművelő kitüntető címet. öt közművelődési szakember tevékenységét Bessenyéi- emlékéremmel, négyét Móra Ferenc-emlókéremmel, nyol­cét pedig Szabó Ervin-em- lékéremmel jutalmazták. A kitüntetéseket tegnap a Par­lamentben adták át. FÉNYES SZABOLCS-EST A SZÍNHÁZBAN Népművelő a néptanító útján Habkönnyű szórakozás Fényes Szabolcs emlékére nűsoros estet rendeztek a lalaiból csütörtökön a Csiky Jergely Színházban. A mű- ior -kissé rendhagyó; a Pesti /iigadó, a Balaton Fűszert, ez Országos Kereskedelmi ss Hitelbank Rt., valamint a iomogy Kereskedelmi Vál- alliat szponzorálásával jött étre ez a kétórás est. A Balaton Fűszert üzem­gazdasági osztályvezetője Szentgróti János elmondta : lehetőség ez a közös est a hálnom vállalat és a bank közötti kapcsolat erősítésé­re, valamint a szervező cé­gek -reklámozására. Mint említette, a vállalatánál -nagy az érdeklődés a- hasonló ren­dezvények iránt, amit az is mutat, hogy a jegyek most is órák alatt elfogytak. A közösen támogatott mű­sor plakátjáról jól ismert nevek csábították a nézőket jegyvásárlásra. Mindkét elő­adáson telt ház volt. Az Endrei Judit és Szarnék Ta­más vezette műsoron első­ként Harangozó Teréznek tapsolt a közönség. Hason­ló tetszést aratott a legutób­bi Ki mit tud? győztese, Be- rentei Péter is. Fényes Szabolcs dalai könnyed, vidám hangulatot teremtettek, s -néha meg- meigcsiillant valami az igazi, táncos, vidám, mar-máir fe­ledésbe merülő esték han­gulatából elsősorban Börön- di Tamás és Kovács Zsu­zsa életvidám, vérbő pro­dukciójának kösznöhetően. Nagy -taps kísérte Ha én gazdag lennék című, az egyetlen nem Fényes Sza­bolcs szerzeményt, s az elő­adót, Bessenyei Ferencet. Csákányi Eszter az. est egyik leghitelesebb fellépését nyújtotta. Fényes Szabolcs több mint 800 dala közül jó néhány megszólalt még Gyarmati István és együttese kíséreté­ben. A buzsáki hagyományőrző együttes két napra felköl­tözött Budapestre. Tegnap a Vigadóban mutatkozott be az arany minősítésű együttes, ma a Várban szerepeinek az augusztus 20-i ünnepségen. Velük tartott Németh Márta is, a lengyeltóti művelődési ház igazgatója, az együttes vezetője. Környezete meghatározó szerepet játszott pályájának alakulásálban. Így beszél er­ről: — A szüleim jó eszű em­berek voltak, de -nem tanul­hattak. A környezetükben akartam maradni. Itt szü­lettem a Baráti-hegyen, gye­rekkorom óta Lengyeltóti­ban élek. Néptanító szeret­tem volna lenni annak tu­datában, hogy fontos lehetek mások számára. Az volt az elképzelésem, hogy a népta­nító nemcsak a gyerekeikkel foglalkozik. Három évig az általános iskolai oktatás mellett másodállásban lát­tam el a népművelői fel­adatokat. 1977-ben váltam meg az iskolától. A napokban néhány szülő kíváncsian kérdezte Németh Mártától : Szeptembertől ugye megint magára bízhat­juk a gyerekeket? A múlt tanév derekán ugyanis he­lyettesítőre volt szüksége az iskolának. Megkérték a mű­velődési ház igazgatóját, aki egyébként matematika-nép­művelő végzettségű, vállal­jon órákat. Nem tudott el­lent mondani. Ez az epizód mutatja: nemcsak a népművelőnek van tekintélye Lengyeltóti­ban, hanem a pedagógus­nak is. — Amikor hazajöttem a főiskoláról, szerencsém volt, már ismertek az emberek. — A népművelők általá­ban nehezen találják meg a helyüket. Németh Márta megtalálta? — Senki sem venné észre, ha a népművelők eltűnné­nek ... A megjegyzés igazságtar­talmát most ne firtassuk. A beszélgetés további részle­téi is fontos megállapítást tartalmaznak. — Még sosem ültem öt percig, hogy sírdogáljak. Mindig tudtam, mire van szükségük az embereknek. Azok a művelődési otthonok, művelődési házak nem tart­hatók fönn, amelyekben nincs élet. A falusi lakos­ság igénye folyton változik. Nálunk elsősorban a fiata­lokra lehet számítani. A huszonévesek nem érnek rá, sokat dolgoznak, mert csa­ládot szeretnének alapítani. Lengyeltótiban sem lehet már egymillió forintnál ke­vesebbért családi házat épí­teni ... Munkásságára hatnak a példaképek. Beszélt róluk. — Gaál István helyi kán- tarianító,. majd iskolaigaz­gató volt az első példaké­pem. Mindenkihez volt jó szava, hatására megkönnyeb­bültek tenheiktől a megfá­radt emberek. Tudunk segí­teni az embereknek abban is, hogy megtalálják lelki egyensúlyúkat. — Napjainkban kiknek van szükségük a népművelőre? — Azoknak, akik várnak tőle valamit. Valakinek az emberekkel is foglalkozni kell. H. B.

Next

/
Thumbnails
Contents