Somogyi Néplap, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-20 / 199. szám

4 Somogyi Néplap 1988. augusztus 20., szombat A szakszervezeti tagok ha- bátmadtrtaibb, hatékonyabb érdeikvédelmet igényelnek. A Kereskedelm i, Pénzügyi, Vendéglátóipar i Dolgozók Szakszervezetének elnöksé­ge vitaanyagot terjesztett a tagság elé a tartalmi és szervezeti megújításról. So­mogy második legnagyobb szakszervezetének, a tizen­négyezer tagot számláló KPVDSZ-nek az alapszerve- zeteiben befejeződött ai vita. * Tavali Bélától, a KPVDSZ megyei bizottságának a tit­kárától a tapasztalaitokról, a tagok véleményéről, javas­latairól érdeklődtünk. — Szakszervezeti tagsá­gunkat különösen érdekeitea beffiső szervezeti megújulás. Szóba, került az egy üzem több szakszervezet, illetve az egy üzem, egy szakszervezet- eilv. A döntő többség úgy fog­lalt állást, hogy egy üzem­ben egy szakszervezeti kép­viselet maradjon továbbra is. Azt viszont kérték, bogy a felsőbb vezetőség lehető­leg müjkán szóljon bele az alapszervezet életébe, hozzon döntést az alaipszervezetre. A vitaanyag is tartalmazta, a vitában pedig élesen megfo­galmazták: a KPVDSZ 1986. évi kongresszusán leszöge­zett szakmai képviselet erő­sítése és alapsaervezeti önál­lóság még nem valósult meg. — Milyen változást java­solt a tagság? — Tartalmit és szerv eze- , tát. is. A KPVDSZ-ben ha­gyományai vannak a szak­Munkásőrpark Hosszúvízen — Azt hiszem legjobb, ha egy példával szemléltetem, milyen a munkásőrraj pa­rancsnoka, aki egyben Hosz- szúvíz elöljárója is. Az egyik társadalmi munka szervezé­sénél odajött hozzám: „Ta­nácselnök elvtárs, már ki­lencen vagyunk a munkára, te vagy a tizedik, gyere, lás­sunk hozzá”. — Benkes Lászlónak, a mesztegnyői községi közös tanács elnökének szavait ta­lálónak érzi Horváth Zoltán, a községi pártbizottság titká­ra: — Urr Béla rajparancsnok nem szereti, ha túl hosszú idő telik el a jó terv és meg­valósítása között. Tele van ötletekkel. Tőle, és a többi munkásőrtől már sok jó kez­deményezés indult el. Urr Béla ötlete volt a munkásőrpark létesítése is. Elképzeléséhez előbb rajának tagjait, majd Hosszúvíznek — Mesztegnyő társközségé­nek — a lakóit is megnyer­te. Kora tavasztól sok hét­végén és hétköznap estén ké­szült a park. Először a sza­badon burjánzó növényzettől tisztították meg a területet. A vizes, latyakos talajt gép­pel töltötték fel. A vártnál nehezebb feladatnak bizo­nyult a fenyőcsemeték ül­tetése. A 24 palánta ugyanis a gyakori locsolás ellenére sem akart megeredni a szá­razság miatt. Ügy látszik, az ősszel csereültetésre lesz szükség. Mindez nem változ­tat azon, hogy a park végül is elkészült. Közepén em­lékmű hirdeti: „Állította a mesztegnyői mumkásőrraj, 1988-ban”. Az emlékművet is mun­kásőr: P. Molnár Attila, a Sefag mesztegnyői fűrésztele­pének dolgozója tervezte. — Igyekeztünk, hogy al­kotmányunk ünnepe (tisztele­tére késznek mondhassuk a parkot — mutatott körbe a helyszínen Urr Béla. — El­készültek a gyepesítések és a sétautak. Néhány fafajta te­lepítését s kisebb csinosítá­sokat tervezünk még. — Sokat töprengtem, mi­ként lehetne megállítani az elvándorlást, vonzóbbá tenni a falut — mondja a rajpa­rancsnok. — A legcélraveze­tőbb megoldás a faluszépí­tés. Minél szebb a környe­zet, annál jobb a közérzet. A park a falu határában van, a látogatókat már az érke­zéskor kellemes kép fogadja. A hosszúvízieknek a mesz­tegnyői barátok, ismerősök is segítettek. A tanács pénzzel támogatta a munkát. — Községpolitikai szem­pontból is fontos a faluszé­pítés — mondta a tanácsel­nök. — Tervezzük, hogy környékünket lassan üdülő- és pihenőkörzetté fejlesztjük. Társadalmi összefogás nélkül nehéz lenne megvalósítani. A munkásőrök védnökséget is vállaltak a megszépült terü­let gondozása, fenntartása fe­lett. A községi tanács vb a na­pokban levelet küldött a marcali munkásőregység pa­rancsnokságának és megkö­szönte a mesztegnyői mun­kásőrök áldozatkész munká­ját. Az 1440 négyzetméter alap­területű park nemcsak Hosz- szúvíz értéke. A gondozott zöldterület haszna a Közös községnek, a megyének, örö­me minden környezetbarát­nak. Hol vagy, István király? Szeretnék visszaszerezni a szakma becsületét „A hűséges szív siralmá­val sirattuk őt, nagy és vi- gasztalatlan volt a gyász.” Kálti Márk krónikájában így írja le azt a bánatot, melyet államalapító kirá­lyunk 1038 augusztus 15-én bekövetkezett halála okozott Magyarországon. Háromna-, pas országos böjt után, au­gusztus 20-án nyitották fel István király koporsóját. A jelenlévők, amikor meglát­ták a teljesen épségben levő jobb kezet, térdre borultak. Szentté nyilvánították az el­ső magyar királyt. Halálá­nak kilencszázadik évfordu­lóján, 1938-ban Magyarorszá­gon tartották meg az eucha­risztikus világévet. Az ün­nepség során több városiban bemutatták a Szent Jobb­ereklyét. Kaposvárra június 12-én érkezett meg az „aranyvonat”. A somogyi Koppány leszármazottai má­sodszor tiszteleghettek első királyunk előtt... A pályaudvaron tízezres tömeg várakozott. A fogadó­bizottságban a díszmagyarba öltözött hölgyek és urak, a város egyházi és világi ve­zetői álltak. Az ereklyét két magas rangú személyiség kísérte: Mészáros János ér­seki helynök és báró Bor­nemissza Géza iparügyi mi­niszter. A himnusz hangjai mellett gördült be az aranyvonat Kaposvárra. Az ereklye le- bocsátása ünnepélyes cere­móniával történt. A helyi lap így írt róla: „Felnyílik az üvegajtó, ezüstlépcsőt bocsátanak le a kocsiból. Azon át lépkedett le a Szent Jobb őre, majd ezüstsíneket illesztenek a vonathoz és ezeken gördítik le méltóságos lassúsággal a Szent Jobbot őrző ereklye­tartót. Ezután Pajtás Ernő, az alabárdos őrség parancs­noka őrizete mellett elin­dult a menet a Kossuth tér felé.. Darázscsalogató ízek Szövetséggé alakul át a KPVDSZ dúlt elő zöldbab, míg a: enyhén fásuló karfiolho: 18-ért is hozzájuthattunk. Egyaránt 10 forintot kér tek a zsenge fejeskáposz táért és a mutatósabb búr gúnyáért. Az utóbbiból ap róbb szeműt 5-ért is kínál tak. 15—18 forint volt a ke feje, s az ínyesmesterel kapva kaptak a darabonkén 8-ért árult padlizsánon é pattisonon. A csövenként 3 forinto tengeri egyre inkább a má sodvetésű silókukoricára em lékeztet. Az uborka tovább ra is drága. A salátánál való mammut fajtákat sen adták 16-nái olcsóbban. A apró csemegeuborkáért két szer ennyi sápot húztak. Hovatovább ünnepi fogás nak is beillik egy tojásrán tóttá. Uram bocsá’ 3,50-e is kértek az igazán szép to jásért. Igaz, egy helyen 2,50 ért is adták a tojásgyárii Délelőtt kilenc órára 190-rc IfiO-ra apadt egy valah tetterős kakas ára. A vörö pecsenyecsirke kilója to vábbra is 80 forint. Egy, végelgyengülés jeleit mutat tyúkpár 220 forint lett vol na. A haláruda megszökött vá lasztékából a 45 forinto friss balatoni keszeg volt a igazán kelendő. A virágpia can kapható 10—15 forinté hervatag csokrok hovatováb sértéssel is felérnek, kivév a szálanként 10—12 forinté szegfűt és a kardvirágot. B. 1 Amerre elhaladt, a vasúti pálya mellett levett kalapú földmívesék tisztelegtek nagy királyunk előtt... Az eucharisztikus év több egyházi műemlékkel gazda­gította Kaposvárt. Leg jelem tősebb a Nagyboldogasszony relief, mélyet Bory Jenő székesfehérvári szobrászmű­vész készített. Szeptember 25-én avatta fel Rótt Nán­dor megyéspüspök. A szobor érdekessége, hogy száz da­rab porcelán hasonmás aján­déktárgy készült belőle, me­lyek ma már bizonyára nagy értékei a gyűjteményeknek. Szent István király orszá­gának egén sűrű felhők gyü­lekeztek. 1946-ban egy ame­rikai fogságból hazatért ka­tona mesélte: Valahol Auszt­riában, egy erősen megron­gálódott, mintegy tizenkét méter hosszú, szépen párná­zott vasúti kocsiban töltöt­ték az éjszakát. A bíborszí­nű kárpitot — jobb híjáin — a katonák takarónak hasz­nálták. A kocsi oldalán vi­lágosan látszott az angyalok­tól őrzött magyar címer ... Lévai József mai érdekképviseletnek és érdekvédelemnek. Négy szakmai titkárság harminc éve, egy pedig nyolc éve működik. Mivel a szakmai érdekképviselet fejlesztése a cél, még egy belkereskedel­mi titkárságot is szeretnénk alakítani. Arról is vita folyt az allapszervezetekben, hogy mit értünk munkavállalói és tagsági érdekképviseleten. A nagy többséginek az volt a véleménye, hogy ne a mun­kavállalói érdekképviselet Hegyen/ a szakmai titkársá­gok feladata, hanem kizáró­lag a szakszervezeti tagoké. Ez új vonás a szakszerveze­ti munkában. Mindenhol azt mondták, hogy teljesen ön­állóan dolgozó alapszerveze­teket kívánnak. Éppen ezért mi is szeretnénk elfelejteni a hagyományos irányítási, beleszólási módszereinket. A taglók ugyanakkor azt is kérték, hogy az önálló­ság ne jelentsen magáraha- gyatottságöt, különösen az el­ső időszakban. Erősíteni sze­retnénk a nyilvánosságot. A szakszervezeti tagság érte­süljön arról, hogy mit vé­gez, milyen programmal áll ki a szakszervezet egy-egy vita során. — Mit tartanak különösen fontosnak? — A bérpolitikai reformot és a törvényességet. A je­lenlegi elképzelések szerint megyebizottsági, megyei szintű jogsegélyszolgálatot hoznánk létre a saját költ­ségünkre. Ennek az lenne a A diákok díszsorfala kö­zött apácák és negyven fe- héringes pap kíséretében ér­kezett meg az ereklye a fel- löbogózott Tisza István (Dó­zsa György) és Fő utcán át az ünnepi mise színhelyére. Itt, az azóta lebontott bazár tetején, rögtönzött oltáron helyezték el, ahol dr. Kiss György plébános celebrált misét. Az aranyvonat 12 óra 24 perckor hagyta el Kaposvárt. feladata, hogy vizsgálja meg törvényességi szempontból a különböző szerződéseket, megáiütapodásökat, azok meg- tarftábát, s ha szükséges, ak­kor törvényes bírói, egyéb utakon juttassa érvényre, amiben megáLlapodtak. A jogsegélyszolgálat folyama­tosan segítséget adna az szb-nek abban, hogy fölfed­jenek különböző dolgokat a vállalatnál, javasolta azt is, miit kell megváltoztatni. A tagság a központi vezetőség­itől azt igényli a szakmai ér­dekképviselet erősítésének szellemében, hogy a KPVDSZ alakuljon át szö­vetséggé. 1990-ig, a követ­kező kongresszusig. Ez a ke­reskedőimből, pénzügyből, vendéglátásból állna. A ke­reskedelmen belül lenne szö­vetkezeti, termelőeszköz­kereskedelmi, kül- és bel­kereskedelmi képviselet. — Mit várnak az alap­szervezetektől? — Eddig is az volt a cé­lunk, hogy növekedjen az önáiMósóguk. A jövőben a megyebizottság már nem ha­tározza meg a különböző cé­lokra felhasznált pénzek arányait; az alapszervezet a saját pénzével úgy gazdál­kodik, ahogy a testület, a tagság éldömtötte. Vita volt az osztozkodás arányán. Va­lószínű, hogy nő az alap- sízervezetlnél maradó pénz részesedési aránya. Ebben az esetben azonban beszű­külnek a központi támogatás lehetőségei. Ez például So­mogyot úgy érintheti, hogy a Vörös Meteor Természet- barát Egyesület elég nagy összegű támogatására nem lesz lehetőség. így majd az alaipszervezetéknek kell ezt a támogatást megadniuk ne­ki. Szervezeti szempontból az önállóság azt jelentené, hogy az alapszervezet saját maga döntené el, miilyen szervezeti formát kíván ki­alakítani. Egy a föltétele mindennek: a helyi sajátos­ságoknak megfelelő szerve­zeti fölépítés tegye lehetővé az információ fentről lefelé és lentről fölfelé való áram­lását. — Aíi az, amit a tagság a központi vezetőségtől kér? — Elsősorban az a kíván­sága, hogy /tűzzük napirend­re a 40 órás munkahét be­vezetését a kereskedelem­ben. A bérreformot is sür­getik. Erről éppen a napok­ban kezdődik társadalmi vi­ta. Egyértelmű az az igény, hogy jövőre valamilyen vál­tozásba van szükség. Külön kiemelték valamennyi alap­szervezetben az élelmiszer­kereskedelem helyzetét, az­tán sok szó esett az idegen­forgalomban dolgozók él’st- és munkakörülményeiről. Szeretnék, ha tovább folyta­tódna a hálózatfejlesztés, hi­szen ez együttjár az élet- és munkakörülmények javulá­sával. A szakmai utánpótlás színvonalának emelése pedig segíthetne abban, hogy visz- szaszerezzük a szakma be­csületét. L. G. A darazsak és a vásárlók egyaránt rajzoltak a jó han­gulatú kaposvári hetipiacon. Kedvtelve döngicséltek a 16—18 forintos körtén, s nem vetették meg a pompás cardinale és Csabagyöngye szőlőt sem. Aki az utóbbiért sokallt 40—45 forintot, vehe­tett apró szemű savickát is 25-ért. A mesebeli csengő barack elhalványodott volna a ter­melők 50 forintos portékája mellett. Az élvhajhász szil- vakedvelöknek mélyen kel­lett a bukszába nyúlni, mi­vel 35—45 forintot is elkér­tek a nagy szemű, nemes gyümölcsért. Az apraját 20- ért öntötték a szatyorba. A 20—22 forintos alma még kévésé kecsegtető, annál ma- gákelletőbfo volt a 22—25- ért kapható ringló. Gyermekkorunk ízélmé­nyeit 40 forintért elevenít­hettük fel egy liter szeder beszerzésével. A lőrinc egy­előre nem tett kárt a diny- nyében. A Zöldértnél 8, a kiskereskedőknél 10 forint volt a mézédes csíkos kilója. Kétszer ennyit kóstált a sár­gadinnye. Dúskálhattunk a papriká­ban és paradicsomban. Az utóbbit a Laitinca tsz moz­góárusa 5-ért öntötte a sza­tyorba. Meglehetős lecsópap- rükát 10-ért láttunk. Kétszer ennyibe került a kenyér mellé való szép zöldpaprika, míg a vastag húsú pritamin és a cseresznyepaprika 30- ért várt vevőre. 25-ért for­AUGUSZTUS 20-A TISZTELETÉRE KAPOSVÁRI TÖRTÉNITEK Szakszervezeti tagok javasolták Piaci körkép

Next

/
Thumbnails
Contents