Somogyi Néplap, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-17 / 196. szám

2 % Somogyi Néplap 1988. augusztus 17., szerda Republikánus tanácskozás New Orleansban Reagan látványos búcsúja ENSZ-csapatok a tűzfészkekben Szovjet—kínai találkozó Pekingben Augusztus 28-án Pering­ben külügyminiszter-helyet­tesi szintű munkatalálkozót tant a Szovjetunió és Kína a kambodzsai kérdésről — közölte keddi sajtótájékoz­tatóján Gennagy.ij G érász i- mov szovjet külügyi szóvi­vő, hozzátéve, hogy a szov­jet falet Igor Rogacsov kép­viseli. A Szovjetunió helyesli azt a törekvést, hogy az ENSZ növekvő szerepet töltsön be a helyi konfliktusok rende­zésében, ezért támogatta a BT-nek azt a határozatát, amely az iraki—iráni tűz­szünet betartásának ellenőr­zésével megbízandó katonai megfigyelő csoport felállítá­sáról rendelkezik. Geraszimov a továbbiak­ban cáfolta azt az amerikai állításit, miszerint az Afga­nisztánból kivonuló szovjet egységek a hátrahagyott te­rületeket elaknásítják. Egy kérdésre válaszolva kifejtet­te : a csapatkivonás első üte­me uitán Af garni szitámb an maradit mintegy 50 ezer szovjet katona semmiféle katonai akciót nem fog kez­deményezni, de ha támadás éri őket, visszaverik azt. Megerősítette: Kunduz vá­rosa — a Kresznaj Zvezda keddi számában közölte — ismét az afgán hadsereg tel­jes ellenőrzése alatt áll. További kérdésre vála­szolva a külügyi szóvivő el­mondta: noha a Legfelsőbb Tanács Elnöksége még nem hagyta jóvá az ENSZ-iköz- gyűlés következő ülészakán részt vevő szovjet küldött­ség összetételét, tudomása szerint Mihail Gorbacsov főtitkár nincs a delegáció tagijai között, vagyis a nyu­gati sajtóban beharangozott ötödik Reagan—Gorbacsov találkozóra aligha kerül sor New Yorkban. A Romániában „település- fejlesztésnek” nevezett prog­ram Ditró környéki megva­lósításáról közölt beszámolót a Csíkszeredán megjelenő Hargita című napilap. Az írás szerint az összesen hét­ezer lelket számláló Ditró, Csengellér és Orotva lakos­ságát a Ditrón épülő új ag­ráripari központban vonják össze. A csengellériek már be is költöztek a közsegköz- pontba, eddigi falujuk terü­letét pedig „gazdaságosab­ban” bekapcsolták a mező- gazdasági termelésbe. A Har­gita cikkéből megtudható, hogy a ditrói „rendezési terv” a közművesítési mun­kák elvégzésénél a lakosság részvételével számol. Az NSZK-ban egy szociál­demokrata és egy keresz­ténydemokrata parlamenti Látványos körülmények között vett búcsút párthívei­től Reagan amerikai elnök. Példátlan ünneplés közepet­te mondott beszédet a párt elnökjelölő tanácskozásán New Orleansban. A hatalmas sportcsarnok, a Superdome arénájában összegyűlt több mint harmincezer küldött, vendég, tudósító számára a beszéd ejőtt 19 perces filmet vetítettek a reagani nyolc év sikereiről — gyakorlott kom­mentátorral: maga az elnök olvasta föl a film szövegét. Mire az aréna kivilágoso­dott, a föllelkesült hívek sze­mélyesen is ott látták a szó­noki emelvényen, a sötétben vonult be a terembe. Reagan beszédében a re­publikánus kormányzat nyolc évének eredményeit sorolta föl, s azzal utasítot­ta vissza a Demokrata Párt képviselő — mindkettő a Kölnische Rundschau című lap keddi számában — az edigieknél erőteljesebb jellé­pést szorgalmaz a romániai vezetés politikájával szem­ben. Hermann Scheer, a nyu­gatnémet SPD külpolitikai szakértője szerint a Közös Piacnak gazdasági szankció­kat kellene hoznia Románia ellen. A szociáldemokrata képviselő különösen a ro­mániai német és magyar nemzeti kisebbség sorsára hívja föl a figyelmet. Kari Lamers, a CDU parlamenti frakciójának külpolitikai kérdésekkel foglalkozó tagja „Európa nemzeteit” szólította fel a Kölnische Rundschau hasábjain a romániai politi­ka elleni összehangolt föllé­pésre. bírálatát, hogy „a tények makacs dolgok”, s a Repub­likánus Párt nyolc évig tar­tó kormányzata idején nagy eredmények születtek a gaz­daságban, csökkentették a munkanélküliséget, az adó­kat, a kamatokat, növelték a. termelést. A negatívumokért, így a költségvetés hatalmas hiányáért az elnök a De­mokrata Pártot tette fele­lőssé, amely többségben van az amerikai kongresszusban, és Reagan szerint akadá­lyozza az „igazi változást”. Reagan hosszan méltat­ta George Bush szerepét a kormányzati politika megva­lósításában, azt hangoztatva, hogy Bush tapasztalt és gya­korlott, nagy áttekintésű po­litikus. „Ha nem építhetünk George Bushra politikánk folytatásában, akkor min­den eddigi eredményünket kockára tesszük” — mondot­ta. Kijelentette, hogy Bush „erőteljes és tapasztalt poli­tikus”, aki képes lesz példá­ul „a Gorbacsov úrral foly­tatandó kemény és nehéz tárgyalásra, ahol nincs idő arra, hogy a munka közben Irak hétfőn ismét azzal vádolta Iránt, hogy hadsere­ge tüzérségi tüzet zúdított iraki állásokra. Az iraki ENSZ-képviselet levélben tett panaszt az Egyesült Nemzetek Szervezeténél. A levél szerint iráni kato­nák a múlt hét végén és hétfőn ágyúkkal, aknavetők­kel és kisebb rakétákkal lőt­ték az iraki hadsereg első. harmadik és hetedik hadtes­tének állásait. Mint ismere­tes: mindkét fél vállalta, hogy már a szombattól ér­vényes tűzszünet előtt be­szüntetik a másik fél elleni támadásokat. tanuljon bele valaki a szak­mába.” Reagan tegnap elutazott a Republikánus Párt elnökjelö­lő konvenciójáról, s Bush megérkezett. Az elnök és az új elnökjelölt csupán a vá­ros mellett levő katonai re­pülőtéren találkozott; itt Bush melegen megköszönte Reagannék a tanácskozáson elhangzott és a jelöltet nép­szerűsítő beszédét. Bush tegnap lett főszerep­lő, de csak csütörtökön lép a szónoki emelvényre. Akkor mondja el a jelöltséget elfo­gadó beszédet. Változatlanul nem volt hajlandó közölni, kit akar maga mellé alel- nökjelöltnek. A párttanácskozás mára virradóan fogadta el a poli­tikai programot, az úgyne­vezett platformot. A terje­delmes dokumentumban a korábbi hasonló pártokmá­nyokhoz képest alig van új elem — viszont a négy év­vel korábbi hasonló progra­mokhoz képest jóval mérsé­keltebb a Szovjetunió elleni bírálatokban. Husszein jordániai király hétfőn Bagdadban „íraki győzelemként” értékelte, hogy tűzszünet jött létre Irak és Irán között. A jordániai uralkodó hétfőn érkezett Bagdadba, és azonnal meg­beszélést folytatott Szaddam Husszein iraki elnökkel. A jordániai király hangsú­lyozta: „Az iraki győzelem az egész arab világ erejét nö­veli közős ellenségeivel szem­ben”. Az iraki elnök megköszön­te Husszein királynak azt a támogatást, amelyet Jordá­nia nyújtott Iraknak az Irán ellen viselt háborúban. A kéksisakosok — így ne­vezik őket, s a világnak egy­re több olyan tája van, ahol nemcsak újsághírekből is­mertek, hanem nagyonis hozzá tartoznak a minden­napokhoz: Csodát persze ma már senki nem vár tőlük. A történelem bebizonyította: háborúkat megakadályozni nem tudnak, még ha sokszor teljesítik is kényes feladatu­kat. Értelemszerűen a tűz­fészkekben bukannak föl; igaz, olyankor, amikor a szembenálló felek elkesere­dett csatározások után végre belátják, hogy elengedhetet­len a békés rendezés. Éppen ez a feladatuk: konfliktusokat elsimítani, már megkötött békemegál­lapodások betartása felett őr­ködni, farkasszemet néző, ug­rásra, sőt lövésre kész fegy­veresek közé állni — ütkö­zőként, fegyvertelenül, ön­magában sem könnyű e fel­adat, s gyakran tovább ne­hezíti, hogy az érintett kor­mányok súlyos vádakkal il­letik magát az intézményt, kétségbe vonva pártatlansá­gát. Az iraki—iráni konfliktus térségébe küldendő új ENSZ- kontingensről hozott döntés és nemkülönben a magyar részvétel nyomán megkülön­böztetett figyelem irányul e különös hadtestre. „Az ENSZ békefenntartó tevékenysé­ge” kitétel tulajdonképpen nem szerepel a szervezet alapokmányában. Mégsincs összeférhetetlenség a nem­zetközi joggal, hiszen az ENSZ eredeti fő célkitűzése önmagában is a béke fenn­tartása. Ez utóbbi tekinteté­ben teljes az egyetértés a tagállamok között, s ezzel magyarázható, hogy a konk­rét békefenntartó hadműve­letek sem váltanak ki ellen­érzést. Irányulhatnak ezek a béke és biztonság megóvásá­ra; olyan helyzetek tisztázá­sára, amelyek nemzetek kö­zötti kapcsolatokat érinte­nek; vagy a békét veszélyez­tető, sőt, megsértő viszályok elsimítására, fegyveres konf­liktusok csillapítására. Az akciók kétirányúak le­hetnek. Küldhet az ENSZ az érintett térségbe megfigyelő­ket, akik már meglévő meg­állapodások betartását el­lenőrzik vagy ennél nagyobb hatáskörrel békefenntartó erőket. Az akcióra valame­lyik ENSZ-tagállam vagy maga a főtitkár tesz javasla­tot, ha a konfliktusban érin­tett felek mindegyike egyet­ért vele. A másik feltétel, hogy a Biztonsági Tanácsban legalább kilencen szavazza­nak a javaslatra; az Öt tag­állam bármelyikének „nem” szavazata eleve meghiúsítja az akciót. A harmadik felté­tel, hogy a tagállamok ön­kéntes jelentkezőiből össze­álljon a szükséges csapat­kontingens. Lőfegyvert a kéksisakosok csak közvetlen életveszély esetén használ­hatnak, mellesleg fölszerelé­sükben csakis könnyű fegy­verek vannak. Ha azt mondják, ENSZ- csapatok, az újságolvasó többnyire a Közet-Kelieltre gondol. Igaz, ‘amióta 1948- ban az ENSZ fegyverszüneti ellenőrző szervezete (UNT- SO) megalakult, szinte egy­folytában akad feladat eb­ben a térségben. 1956 és 1967 között — miinidkét év­szám egy-egiy háborút jelez — Gáza volt a főhadiszál­lás. Először az ellenségeske­dések beszüntetését voilltaik hivatva elősegíteni ; később a fegyverszüneti vonat men­tén járőrözitek. A létszám olyan 6 ezer fő körül völt; s kétezerrel is több, amikor az 1973-as háború után (UNEF II) néven a Szuezi- csatonna övezetében és a Si- mai-félszigeten az egyipto­mi—izraeli csapatszétvá- löisztá'st vigyázták. Később az 1974—75-ös megállapodá­sok nyomán végrehajtott csapatkivonások is az ő fel­ügyeletük mellett mentek végbe. Találni a legtöbb hír a Libanoniban állomásozók- rót szól: finnek, svédek, írek, lengyélék, osztrákok, franciák — ám e megbíza­tás nyomán nemzetiségük másodlagossá válik, ők az UNIFIL katonái. A béke­fenntartó erők megbízatása mindig fél évre szól; s a li­banoni helyzet kuszaságát jelzi, hogy bizton lehet szá­mítani a hosszabbításra. Ide, Libanonba mellesleg az első kontingens még 1958- bam érkezett, UNOGIL-nek hívták, és a polgárháború, majd az amerikai partra­szállás tette szükségessé kül­detésüket. Később annyi minden egyéb feladat jutott: szemmel tartami a libano­ni—szíriai határ mentén az illegális ember- és fegyver- csempészetet, majd az or­szág déli részén a palesz­tin—izraeli csatározásokat megakadályozni, az érvényes ENSZ határozatok betar­tatása, belviffionigások, és ki tudja még mi minden ke­rült a nem veszélytelen fel­adatok listájára. Ott voltak 1962-ben Je­menben, amikor a polgárhá­ború és a külföldi beavatko­zás tette szükségessé jelen­létüket— igaz alig 189 volt ekkor a létszám. Nem így Kongóban: 1960-ban a leo- poldville-i (ma Kinshasa) főhadiszálláshoz 20 ezren fairt óztak. Persze a tét sem volt csekély: a belga csapa­tok, sőt, minden külföldi zsoldos kivonása, a polgár­háború megakadályozása, a fékete-afrikai ország békés kibontakozásának biztosítá­sa. A felsorolás hosszan foly­tatható lenne a latin-ame­rikai országokkal. A múlt felidézése annyiban indokolt, hogy a tapasztalatok állap­ján ragaszkodik az ENSZ ma is, súlyos anyagi nehéz­ségei ellenére is a kéksisa­kosokhoz. Az iraki—iráni csatatérről talán nemsokára már tényleg múlltidőben be­szélhetünk. S ha ez így lesz, abban szerepe van az ENSZ- nek elméleti síkon éppúgy, mint a gyakorlatban, fegy­vertelen békékatonái révén. Szászi Júlia A „településfejlesztésnek” nevezett romániai program ellen Nyugatnémet képviselők szankciókat sürgetnek Irak vádja Irán allen Ismét megsértették a tűzszünetet Bátorítás - Kairóban Is A Palesztina! Felszabadí- táisi Szervezet Amman után Kairóban is bátorítást ka­pott a palesztin állam ki­kiáltásához. Erről AbduUeh at-Húr arai, a PFSZ Végre­hajtó Bizottságának tagja számolt be, miután tárgyalt Ahmed Eszmeit Abdel-Me- gid egyiptomi külügyminász- tgnral. Abdullah al-Hunani az egyiptomi külügyminiszter­rel folytatott megbeszélése után kijelentette: a PFSZ még nem döntött véglege­sen, hogy önálló állam ki­kiáltásával vagy csak emi g­ráns kormány megalakítá­sával reagál-e arra az új helyzetre, amelyet Jordánia és Ciszjordánia adminiszt­ratív különválása teremtett. A palesztin politikus sza­vainak részben ellentmond az egyiptomi MENA hírügy­nökség hétfőn közzétett ér­tesülése. A hírszolgálati iro­da szerint a palesztin veze­tés már döntött, mégpedig a függétlen államiság ki­nyilvánítása mellett. Mi több: a hírügynökség állító­lag rendelkezik is a „füg­getlenségi okmány” egyik példányával. Állítólag e-gy héttel a Palesztin Nemzeti Tanács (a száműzetésben működő parlament) jövő hónapban esedékes ülése előtt jelentik be a palesztin állam megalakulását. Az ál­lam területe — egyelőre ter­mészetesen csak elvben — az Izrael áltál megszállt Ciszjordánia és a gázai öve­zetre terjedne ki. Az egyiptomi hírszolgálati iroda azt is tudni véli, hogy az államfő Jasszer Arafat, a fővárosa pedig Kélet-Jeru- zsálem lesz. A.'MENA is­mertetője szenint az új ál­lam kész lenne a békéről! és a határokról tárgyalni Iz­raellel. Ezt egyébként ko­rábban Abu íjad, Arafat ka­tonai helyettese is kijelen­tette egy francia lapnak adott nyilatkozatában. A közel-keleti szakértők sze­rint ez érdemi módosulás a PFSZ álláspontját)am. J.ichak Samir izraeli mi­niszterelnök mégsem tulaj­donít jelentőséget ennek a szándéknak. Julius Nyerere, volt tanzániai államfő — aki négynapos lá­togatáson tartózkodik a nicaraguai fővárosban — tapsol, miközben Daniel Ortega nicaraguai elnök beszél a vallásos csoportokkal rendezett nagygyűlésen, augusztus 15-én Mandela kórházban A 70 éves Mandelát, aki életfogytiglani börtönbün­tetését tölti, a múlt pénte­ken cefllá'jábál átszállítot­ták a Tygerberg börtönkór­házba, A kórház orvosai tü­dőgyulladást állapítottak meg, s kizárták azt, hogy rákos lenne. A polgárjogi vezető családtagjai ragasz­kodnak ahhoz, hogy az ál­taluk választott örvösök ke­zelhessék Mandelát, s ezt sürgőis kérvényben követel­ték Pieter Botha elnöktől. Winnie Mandela kedden meglátogatta férjét a kór­házban, ahol a színes bőrű betegek és személyzet nagy szeretettel és lelkesedéssel fogadta.

Next

/
Thumbnails
Contents