Somogyi Néplap, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-09 / 163. szám
1988. július 9., szombat 5 AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Néplap I ________RÀPIÔJEGYZET M ÚLTIDÉZŐ Száztízen kezdtek, ötvenötén végeztek Szakmunkásavató Kaposváron velők segítik. A fallu szakemberei sokat tesznek azért, hogy a táborozok ne csupán élményekkel, hanem ismeretekkel gazdagodva térjenek haza. Az erdész a gombákkal ismertette meg a gyerekeket, egy horgász a pecázás fortélyaiba avatta be az érdeklődőket. A legemlékezetesebb azonban mégis a temetőlátogatás volt. — Egy idős ember a falu régi hiedelemvilágával ismertetett meg bennünket. Sok-sok történetet mesélt, a legérdekesebb a kántortaní- tóiról szóló volt — hallottam Móka Petronellától. — A már hamvadó parázs födött először a lányoknak, majd a fiúknak, végül pedig a szerelmespáraknak kellett átugraniuk. Ezt régen is így csinálták, s aki megégette a talpát, arra rásütötték, hogy boszorkány. Aki pedig nem akart átugrani a tűzön, azt fűzfavesz- szővel kényszerítették. Nálunk azonban. nem volt ilyen. Mindenki bátran átEgércsapdák és nádügurák Gyógyfüvet szedtek a gyerekek Tahiti táncosok Siófokon A Csendes-óceán üzenete ' — A madármegfigyelés és az állatfogás a legérdekesebb. Minden reggel csapdákat állítunk az apró emlősöknek, este pedig megnézzük, mit fogtak. Általában egereket, pockokat rejtenek zükkel készítettek. Nagy öröm ez mindenkinek, a szomorú csak az, mennyire tájékozatlanok a diákok az alapvető jártasságokban. A 38 gyerek többsége felső tagozatos, közülük még a !áa csapdák. Alaposan megnéztük ezeket az állatokat, aztán szabadon engedtük őket. Egy volt csak, ami estére elpusztult, azt Lóránd bácsi segítségével kipreparáltuk. Az elmúlt tíz nap legérde- dekesebb eseményeit mesélik a mesztegnyői Az ember és a természet elnevezésű tábor résztvevői. A 12 napos tábor Kövesdi Tiborné táborvezető szerint azt a célt szolgálta, hogy megismertessék a gyerekeket a természet mindennapos szépségével és a régi falusi életmóddal. — A 150 éves régi fiúiskola épületében van a törzshelyünk, itt állítottuk föl a szövőszékeket, itt készülnek az agyagfigurák és, a gyé- kénydovak. Szeretnénk mind több olyan kézműves munkával megismertetni a iá- borozókat, amelynek alapja a természet. A maguk szedte nádból és gyékényből készítik ajándéktárgyaikat a gyerekek, s azokat a mézeskalács szíveket eszik uzsonnára, amelyekét saját kenyok nagy része sem tud kötni, de még csak varrni sem. Azon is elkeseredtünk, hogy szinte egyikük sem tudott tíz somogyi népdalt elénekelni. Szomorú tények ezek, de kesergésre nincs idő. — Azért vagyunk itt, hogy legalább némi hiányt pótoljunk — mondja Kövesdi Gizella pedagógus. — Tényleg nem sok népdalt tudtunk, amikor ideérkeztünk, esténként a tábortűznél azonban nagyon sokai megtanultunk. Ezzel fejezzük be a hapóit, reggel pedig gyerekjátékok tanulásával kezdjük. Sok érdekes dolgot megtanultam itt, most azon- bam a szövés a legfontosabb. Szeretnék néhány térítőt készíteni az anyukámnak, s hogy elkészüljek, az egész délelőttöt a szövőszék mellett kell töltenem. De nem bánom, mert szeretem ezl csinálni, s olyan szép darabokat lehet itt szőni. Komjáthy Sára elmélyül- ten huzigálja a szövőszék szálait. A munkál egy iparművész és a lelkes népműKazinczy révén pedig a mav gyár kultúrára, amely az európai szellemiséget képviselte. Noha nem beszélhetünk egységes balatoni kultúráról, vidékenként mások a szokások, abban megegyeznek a déli part lakói az északiakkal, hogy — és ez nem az utóbbi évek óta van így, amikor a nyaralók sokasága épült föl a tóparton — a parti lakosság többre "tartotta magát a belső településeken élőknél. A házassági szokások is ezt bizonyítják. Dr. Magyar Kálmán kaposvári régész a tizenharmadik és tizennegyedik században kalauzolta a rádió hallgatóit a települések egységes szerkezetét bizonyító dokumentumok föltárásával. A művelődéstörténet számos epizódját villantották föl a beszélgetés résztvevői Csokonai, Pálóczi Horváth Ádám, Berzsenyi provincializmustól mentes örökségének bemutatásává!. Reöthy Ferenc gondolatai sokat időztek a somogyvári bencés apátság története körül. A szentesi honismereti kutató egy hónapot töltött Franciaországban, hogy fölkutassa a somogyi emlékhely franciaországi kapcsolatait. A szerda délutáni Múltidéző Erdélyről szólván a települések védelmére kelt. Erdély is Európa része, s ha elpusztulnak a házak, a tárgyi emlékekkel együtt az a kultúra is megsemmisül, amiről sajnos keveset tudunk, és ezzel is szembe kell néznünk. Kulin Ferenc irodalomtörténész arra hívta fol a figyelmünket, hogy csak úgy lehetünk képesek az egyetemes kultúrába ágyazódott magyar értékeket megvédeni, ha azokat a mainál alaposabban, mélyebben ismerjük. Horányi Barna ugrott a tűzön, szerelmespár azonban csak kettő volt — hallom Sovány Krisztinától, aki az erdei kisvasutazásra is szívesen emlékszik vissza. A kéthetes tábor legemlékezetesebb percei az erdei utazáshoz kötődnek. A nyolc- kilométeres zötykölődés után egy kis gyaloglás következett, majd a környék jellegzetes fáival, virágaival ismerkedtek meg a gyerekek. Kaszás Gábor mondja: — Gyógyfüveket szedtünk, s azt is megtudtuk, mire lehet őket használni. Akinék kedve volt, az horgászhatott is. Akadt akinek szerencséje volt, s hal is került a horgára. Abból készítettünk vacsorát. Akinek még akkor sem völt kedve aludni, az éjszakai vadlesre mehetett egy erdész irányításával. Megfigyeltük a szárcsákat, azt, hogy miként eteti kicsinyeit a fecske, sőt még fekete gólyát is láttunk. Mindez számomra teljesen új és ismeretlen, volt, ezért nagyon örülök, hogy eljöhettem ebbe a táborba. Jól éreztem magam, s sok olyat megtanultam, amit az iskolában biológiaórán hasznosítani tudok. Horváth Éva A szerda délutáni Múltidéző című történelmi magazinműsor szerkesztői mintha összebeszéltek volna a péntek délelőtti Napközben szerkesztő-műsorvezetőjével, Stefka Istvánnal: jelennek szólóan idézték föl a történelmi múltat, annak érvényes tanulságaival. A tegnap délelőtti Napközben a Balaton környéki települések hagyományairól adott körképet az értékek őrző szándékával. A Bala- tonföldvárról közvetített adásban a Balaton-parti három megye régészei, néprajzosai, és más szakemberei szólaltak meg a nyaralóvendégeknek is sok újdonsággal szolgálva. A Balatonon nyaraló, pihenő vendég is szívesen veszi a fáradságot, hogy megismerkedjen a vidékkel, a környék történelmi emlékeivel — s ez népgazdasági haszonnal éppúgy jár, mint nemzeti önbecsülésünk ápolásával. Jól érzékeltette ezt Fazekas Sándorné, a Somogy Megyei Tanács építési osztályának vezetője, aki a kibontakozó kastélyprogram szép eredményeivel ismertette meg a rádió hallgatóit. A műemlékvédelem nemcsak kiadásokkal jár — jegyezte meg —, hanem kötelezettség is: múltunk értékeinek megbecsülése. A műsorvezető ennek a gondolatnak adott hangsúlyt. Németh László, a Sajkodi estékben fogalmazta meg, hogy a magyar tenger minő nemzeti kincs; nemcsak természeti érték, de a hagyományok révén szellemi is. Gondoljunk csak a műsorban is fölidézett keszthelyi Helikon reformkori rendezvényeire, amelyekre nemcsak somogyi, zalai, Veszprém megyei vendégek érkeztek, hanem az egész Dunántúl képviseltette magát, Letelepedési segélyt kapnak a fiatalok Tegnap délelőtt az oktatási igazgatóságon került sor a megye építőipari szakmunkásképző intézeteiben végzett - szakmunkástanulók avató ünnepségére. A Bázis Dél-dunántúli Építőipari Vállalat területi igazgatóságának szervezésében megtartott ünnepségen Ponikfor Zoltán, az Építőipari Szakközépiskola "és Szakmunkás- képző Intézet igazgatója mondott ünnepi beszédet. Ezt követően átadták a bizonyítványokat a marcali, siófoki és a kaposvári iskola tanulóinak. A most végzett szakmunkásoknak általában közepes a tanulmányi eredménye. Jeles bizonyítvánnyal mindössze ketten dicsekedhetnek. 13 vásárlási utalványt is kiosztottak, ezeket a szakmunkástanuló-versenyben legjobb eredményt elérők kapták. Tanárokat és szakoktatókat is megjutalmaztak. Az ünnepélyes bizonyít- ványosztás után Zsálek Tibor személyzeti-oktatási osztályvezető-helyettes szólt a Bázis működéséről és az ifjú munkába lépők lehetőségeiről. Elsőként említette, hogy a kaposvári, a marcali, illetve a siófoki intézetben három évvel ezelőtt ösz- szesen 110 fiatal kezdte meg tanulmányait, ezzel szemben most a végzősöknek járó bizonyítványt csak 55-en kapták meg. A nagyarányú lemorzsolódás részben a Sáév életében bekövetkezett változásokkal magyarázható, mivel a tanulók jövője bizonytalanná vált. Most viszont az elhelyezkedés nem okoz gondot, mert a különböző építőipari szakmákban minden fiatal számára biztosított a munkalehetőség. A munkába állás nehézségeit igyekeznek megkönnyíteni a letelepedési segély bevezetésével. Ez annyit jelent, hogy a fiatalok munkakezdéskor — tanulmányi eredményüktől függően — pénzjuttatásban részesülnek. A jeles tanulók 10 000, a közepesek 7500, az elégséges bizonyítványt megszerzett fiatalok pedig 5000 forintot kaphatnak kézhez, és kétéves szerződés aláírására is sor kerül a pénz átvételekor. Dübörgő dobokat, kongókat, tülköket és más, egzotikus hangszereket láthatott, hallhatott csütörtökön este a siófoki szabadéri színpadon a távoli polinéziai népzene iránit érdeklődő közönség. Sajnálhatják távolmaradásukat, akik üresen hagyták a széksorok jó részét, ahelyett, hogy megtekintették volna a Tahiti Állami Népi Együttes siófoki műsorát. Mert ilyent az ember nem mindennap lát. Mindjárt „bemelegítésként” táncoló nőik karéja érkezett a színre sárga háncsruhában elővillanó keblekkel, míg sárga ágyékkötőben a férfiak a közönség háta mögül, a sorok között törtek utat maguknak a színpad felé, tengeri kagylókból képzett tülkökkel zajongva. A porondon tovább erősödött a zene, kanyarult a dallam, fergeteges, férfiszemet gyönyörködtető csipőrin- gás következett, majd a férfiak magukra maradtak a színpadon. Energikusabbá, lüktetőbbé vált a zene, s a táncosok — a néger és indián népektől filmen már jó néhányszor látott — ám ahhoz mégsem egészen hasonló — táncba kezdtek. Nem annyira „nomád” őserővel, mint inkább kidolgozottam Látszott mozdulataikon a koreografáltság, s talán kissé az európai szemre tervezettség is. A lányok ruhát váltva tér- • tek vissza. Tunikát viseltek hosszú kalappal. A minta Mexikóra eihlékeztető, a zene és ének viszont egyértelműen keleti, japán stílusú. A tánc most líraibb, lágyabb fülbemászóbb volt. Így változott szinte ötpercenként a kép: hol a nők, hol a férfiak, hol együtt, hol csupán néhányan mutatták be produkciójukat. Mindig más és más, színpompásabbnál szín- pompásabb ruhákban, fejfedőkkel kavarogtak. A mozdulatok harmonikusan simultak a zenéhez, tele emberi vágyakkal és gyakran érzéki tartalommal. A forró napsütés és a hatalmas óceán sós illatát idézte a tánc, az óceániai szigetvilág számunkra egzotikus varázsát. A táncosok egy-egy szám után pillanatok alatt váltottak ruhát. A mozgás, a mozdulatok hasonlóak maradtak, s csak egy-egy hajszálnyi volt a módosulás, apró az újszerű megelepetés az előzőhöz képest. S hogy a hangulat a tetőfokára hágjton, a tahiti nők és férfiak elözönlötték a nézőteret, párt választottak maguknak, s a színpadon rövid bemutatót és tánctanítást rendeztek — a helyükön maradottak óriási derültségére. Gy. L.
